Megkésett júdáspénz

10 éve adtuk át Azerbajdzsánnak Ramil Səfərov azeri katonatisztet, hogy ott folytassa tovább életfogytig tartó szabadságvesztését, mert álmában, orvul, előre megfontoltan és különös kegyetlenséggel baltával agyonverte Gurgen Margarján örmény katonatisztet a Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán. Persze odahaza azonnal kegyelembe részesítették. A sztorit nagyjából mindenki ismeri, de most, hogy kicsit újra utánanéztem az ügynek, és egy nagyon érdekes, négy részes írást találtam Robert Yugovich (írói álnév) tollából: RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE, I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész.

Először a szerzőről. Robert Yugovich, a fegyencíró vajdasági magyar, egykor a hollandiai szerb maffia tagja volt, de kiszállt, kitálalt a magyar hatóságoknak, valódi neve és tartózkodási helye ismeretlen. 15 év fegyházbüntetést kapott és együtt raboskodott Səfərovval (azért nem voltak cellatársak, mert mindketten magánzárkában voltak).

Kapcsolatukat a baltás gyilkossal egyfajta férfias rabbarátságként írja le, nagy tisztelettel ír róla, mint olyan emberről, aki "nem bosszúálló, de soha nem felejt". Səfərov büszkeségét sértették Margarján megjegyzései, amiket a nyelvtanfolyamon tett rá, ezért vásárolt egy baltát, és álmában rátörve lefejezte áldozatát. Hát ez nem igazán illik egy büszke, nyílt és bátor katonatiszthez.

Yugovich szerint Səfərovval az őrök elég rosszul bántak, rendszeresen megalázták, a Koránját meggyalázták, édesanyja halálakor sem engedélyeztek neki telefonálási lehetőséget. Ez a tortúra hat éven át tartott, de 2010-ben, a fülkeforradalom győzelme után minden azonnal megváltozott. Amit csak sejtettünk, azt a szerző tényként írja le: az Orbán-kormány hatalomra lépése után azonnal megkezdte a közeledést Azerbajdzsán felé, és tárgyalásokat kezdett Səfərov esetleges kiadatásáról. A fegyenc sorsa gyökeresen megváltozott: naponta zuhanyozhatott, edzőterembe járhatott, kapott televíziót és naponta fél órát telefonálhatott. A beszélőt is rendszeresen engedélyezték számára. Később laptopja is lett.

Səfərov hamar átlátott a szitán. Eladtak, mint egy tevét vagy egy biciklit! - állapította meg keserűen. Amig a kiadatási tárgyalások folytak, Səfərovnak a regnáló azeri rezsim mellett kellett hitet tennie, magyar regényeket fordított azeri nyelvre (valójában nem magyarból, hanem törökből, mert a török nyelv nagyon közel áll az azerihez), és azok előszavában Magyarország és a magyar nép nagyszerűségét kellett ecsetelnie. Persze, mi átlag magyar hírfogyasztók úgy éltük meg a baltás kiadatását, mint valami hirtelen döntést, pedig gyanút foghattunk volna abból, hogy Örményország frissen Magyarországra akkreditált nagykövete sehogyan sem tudta megbízólevelét a köztársasági elnöknek átadni, mert Áder János nem talált szabad időpontot a naptárjában (pecázott vagy a vizek védelmével foglalkozott, ki tudja?). Aztán 2012 augusztus 31.-e után már nem is akarta átadni azt a megbízólevelet, a budapesti örmény nagykövetség bezárt.

A szerző hangot ad gyanújának, hogy a Səfərov-ügy kapóra jött Magyarországnak a keleti nyitáshoz: "Magyarországnak nem sok esélye lett volna bejutni a keleti piacra, ott barátja nem volt, főleg nem ennek a kormánynak, aki még ellenzékbe keményen szapulta Oroszországot. Persze pénze sincs, ami alapfeltétel lenne. Viszont okosan felismerték a Ramilban rejlő felbecsülhetetlen értékű kincset. Ramil volt a kulcs a keletre vezető kapu zárjába Azerbajdzsánból Törökországon keresztül.

Azerbajdzsán hatalmas kőolaj- és földgázkészletének, valamint a nagy testvérének is tartott Törökországnak köszönhetően a keleti gazdasági piac prominens tagjává vált. Viszont ezt a felbecsülhetetlen státuszt csak akkor tudja megőrizni és megerősíteni, ha az egész országban rend és béke van. Ehhez viszont már Ramil nélkül egyre kisebb az esély, mint ahogy Magyarországnak is, hogy Azerbajdzsán nélkül kinyílik a keletre nyíló kapu. Ramil nemcsak Azerbajdzsánban örvendett óriási népszerűségnek, hanem Törökországban is."

A fenti sorokat a szerző még akkor írta, amikor Orbán még nem jelentette be, hogy a magyarokban is "folyik kipcsak-vér". És azt sem sejthette, hogy 2022-re még jobban felértékelődik az azeri barátság. Főleg az azeri gáz és olaj miatt. Érdekes módon Orbán Viktor február 1.-i nem túl sikeres moszkvai tárgyalásai után (amikor is megpróbált további orosz gázszállítást kicsikarni annál a hosszú asztalnál, de nem kapott határozott ígéretet), Szijjártó Péter két napra rá már Bakuban tárgyalt esetleges azeri gázszállításokról. Azerbajdzsán már 2020 decembere óta szállít gázt Európa felé a TAP-vezetéken és a Déli Gázfolyosón keresztül. Persze az azeri gázra az egész Unió lecsapott, de az olyan régi jó barátok, mint Magyarország, mindig kaphatnak egy kis kedvezményt.

De persze ezek a szállítási szerződések mindig titkosak szoktak lenni, így valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hogy Səfərovért cserébe megkapjuk-e végre a júdáspénzt.

2004-ben egy muszlim katonatiszt gyilkolt egy keresztény katonatisztet. Jó pár éve azzal vezeklünk, hogy létrehoztuk az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárságot, mert Magyarország védi a kereszténységet. De csak ha érdekei úgy kívánják.

---

Esküszöm, hogy nem tesztnek szántam...

Becsszóra nem akartam tovább görgetni a meteo-gate-et. Mindössze annyi történt, hogy amikor a 27-én este megtartott tűzijátékról hírt adott az Origo ezzel a címmel: "Az igazság pillanata: most a tűzijátékon bukott el a baloldal hergelése", nem bírtam az én rossz májammal, és a cikket lehozó Facebook-poszt alá szarkasztikusan odakommenteltem: Boldog vagyok, hogy végül Szent István-napi ünnepünket mégsem tudták elrontani sorosista szabotőr meteorológusok, akik remélem megkapják megérdemelt büntetésüket (i).

Kommentem végén az "(i)"-vel próbáltam jelezni, hogy iróniáról van szó. Bevallom, az Origo olvasóit akartam bosszantani, de helyette olyasmi történt, amire nem számítottam. 400 reakciót (emojit) kaptam, amiről nehéz megállapítani, hogy milyen oldalról érkezett, mert az 1 szív, 2 ölelés, 4 könny és 11 meglepődés jelenthette azok reakcióit, akik színéről, vagy azokét, akik visszájáról értelmezték hozzászólásomat. Ugyanez vonatkozik az 53 haragosra és a 99 like-ra, a 227 nevető emoji pedig végképp nem teszi lehetővé az eligazodást, hiszen nincs külön "nevető" és "kinevető" emoji. Marad támpontnak a csaknem 100 hozzászólás, amiből egyértelműen kiderült, hogy az ellenzéki oldal harcos védelmezői sem mindig álltak sorban irónia-detektorért.

Miközben a legtöbb kommentelő gyalázott, Fidesz-bérencezett, talán csak 7-8 akadt, aki próbálta felhívni a többiek figyelmét arra, hogy ez irónia, de őket is lehurrogták, hogy dehogy is, én egy külön fideszes kaszthoz tartozom. Volt, aki faggatott, hogy mit kaptam ezért a kommentért, amire azt válaszoltam: Rezsiutalványt (i). Szegénynek még ekkor sem esett le a tantusz, megkérdezte, hogy az egész család kapott-e belőle.

Ami a legaggasztóbb, a kommentelők 80%-a indoklás nélkül gyalázkodott, vagyis nem is próbált vitázni. Az érdemi hozzászólók hozzászólásai az alábbi csoportokra oszthatók:

• A tűzijátékra fordított pénz fel lehetett volna használni az energia-árak csökkentésére, az infláció mérséklésére. Ők legalább visszaadták az ellenzék által hangoztatott narratívát.
• Egyetlen egy kommentelő vette védelmébe a meteorológusokat: Ne a meterologusokat szapuld hanem az operatívtörzset ők a nagyfőnökök a meterologusok csak elmondták az álláspontjukat de ők sem tudnak percre órára pontos diagnózist felállítani.
• Nem is Szent István-napon volt a tűzijáték, mert az 20-án van.
• Nem is Szent István nevéhez fűződik az államalapítás.
• Augusztus 27-e nemzeti gyásznap, mert 1916 augusztus 27-én indította meg Románia az Erdély elleni offenzívát. Erre rá kellett wikiznem, mert 1918. december 1-ről (Gyulafehérvár) és 1920 június 4-ről (Trianon) tudtam, de a 2016-os támadásról nem. Az addig a központi hatalmakkal és az Antanttal is kokettáló románok 2016-ban választották az utóbbit szövetségesül, viszont offenzívájukat nyolc hét alatt sikerült visszaverni (akkor még).

Külön vicces volt, hogy több kommentelő vette a fáradságot, hogy beleolvasson Facebook-posztjaimba, de még ezek alapján se jött le nekik, hogy a meteo-gate kapcsán melyik oldalon állok. Pár nappal korábbi - szintén ironikus - posztomban, amelyben az elbocsátott OMSZ elnökkel Bacsó Péter A tanú című filmje egy jelenetét állítottam párhuzamba, hárman egyáltalán nem értették meg az utalást, kommentjeikkel vidám perceket szerezve nekem. Az eredeti poszt így szólt: Azt tudtátok, hogy Radics Kornélia, az Országos Meteorológiai Szolgálat kirúgott elnöke egy kulák malomtulajdonos szeretője?

Bevallotta...

Íme a kommentek:

Sajnos az iróniára és ugratásra való fogékonyság emberről-emberre változik és tapasztalatom szerint független az iskolázottságtól. A kulturális utalások pedig csakis azonos kulturális közegben működnek, bár bevallom őszintén, nem gondoltam arra, hogy vannak, akik nem ismerik A tanút.

Summa-summárum az ellenzék kommenthadseregéhez mentem házhoz a pofonokért, és legtöbbjük mégcsak azt sem érzékelte, hogy itt bizony baráti tűzről van szó. Ocsmány gyalázkodásban nem maradnak alul jobboldali kollégáiknál, és százalékosan csak nagyon kevesek veszik a fáradságot az érvelésre. Ezt az embertömeget kell megszólítania az amúgy is tökéletesen széttöredezett ellenzék politikusainak. Márki-Zay megpróbálta a nem populista utat, értelmesen elmagyarázni, miért átverés a rezsicsökkentés, miért hamis az az ellenségkép, amit a Fidesz Brüsszelre, a migránsokra és a melegekre próbál rávetíteni. Bele is bukott.

Gyurcsány populizmusra populizmussal próbál válaszolni, a szeptemberre meghirdetett "Szeptemberiálissal" szerintem a legnagyobb ellenzéki pártból az egyetlen ellenzéki párt szerepére törekszik. Nem tudom, hol siklott minden félre, a rendszerváltás után még úgy tűnt, hogy egy széles körű, saját sorsát a kezébe vevő, művelt, jól tájékozott polgárság jön létre vértől áztatott, lángoktól ölelt országunkban. De egy szociológus barátom azt mondja, nem szabad kommenteket olvasni, nem vonható le belőlük semmiféle következtetés. Lehet, hogy igaza van. 

Megannyi kérdésem volna Palkovics miniszterhez...

Ismerhettek, hogy én a szimbolikus erővel bíró ügyeken hosszan tudok lovagolni. Olyan ügyeken, amivel nem lehet kormányt buktatni, mégis a lehető legjobban tanulmányozható általuk a NER működése, a populista politizálás természetrajza. Ilyenekre gondolok, mint a CEU-ügy, a Klubrádió elhallgattatása vagy a nemzeti konzultációk.

Ilyen ügy az egyre nagyobb botránnyá dagadó meteo-gate (copyright-ot jegyzek be az elnevezésre), az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetőinek menesztése. Az elmúlt napokban sok mindent megtudhattunk:

• Gulyás Gergely a keddi rendkívüli kormányinfón elmondta, hogy az OMSZ vezetőit nem az augusztus 20.-i előrejelzésük miatt menesztették, ez csak az "utolsó utáni csepp" volt a pohárban;
• Ma délelőtt Palkovics miniszter egy meteorológiai konferencia után - melyen ő is előadott (hahaha) - úgy nyilatkozott, hogy a Technológiai és Ipari Minisztérium OMSZ-szel kapcsolatos új elképzelései szerint megvalósítandó új struktúrában már nem kíván együttműködni a leváltott vezetőkkel;
• Kiderült, hogy Radics Kornéliát, a menesztett elnököt tavaly megválasztották a Meteorológiai Világszervezet európai régiójának az elnökévé, ezt a tisztét 2025-ig tölti be, de esélyes a világszervezet elnöki posztjára is, amiben júniusban még a kormány támogatta.

Az OMSZ az előző kormánystruktúrában még az Agrárminisztérium felügyelete alá tartozott, és tavaly szeptemberben Nagy István miniszter egy, az OMSZ-szel tartott közös sajtótájékoztatón azt jelentette be, hogy új alapokra helyezte a kormány a magyarországi meteorológiai tevékenységet.

Az ötödik Orbán-kormány megalakulásával, azaz mindössze három hónapja került át az OMSZ felügyelete a Palkovics László által irányított Technológiai és Ipari Minisztérium alá. Ha újságíró vagy parlamenti képviselő lennék, megannyi kérdést tudnék intézni Palkovics felé, de sajnos az országgyűlésben nyári szünet van, újságírók meg nemigen jutnak Palkovics közelébe.

• Miniszter úr, három hónapja tartozik az OMSZ az Ön által vezetett minisztérium felügyelete alá. Mióta folyik az Ön által említett új működési struktúra koncepciójának kialakítása?
• Milyen szakmai szervezetek vesznek részt ennek az új koncepciónak a kidolgozásában, bevonták-e ebbe a tevékenységbe az OMSZ munkatársait?
• Mikor egyeztetett Ön vagy a minisztérium valamelyik munkatársa az OMSZ elnökével? Az új kormány megalakulása óta találkozott-e személyesen Radics Kornéliával?
• Milyen szakmai kérdésekben nem ért egyet az OMSZ volt elnökével, ami miatt alkalmatlannak tartja az új működési struktúrában a szervezet irányítására?
• Amennyiben már régebb óta érlelődik Önben az elnök menesztése, miért nincs szakmailag kompetens jelöltje erre a posztra, miért egy csupán pénzügyi tapasztalatokkal rendelkező gazdasági munkatársat nevezett ki ideiglenesen az OMSZ elnökének?

Azoknak, akik még mindig úgy gondolják, hogy minden időjárási helyzetben 9 órára előre pontosan meg kell tudni határozni, hogy lesz az adott időpontban zivatar, azoknak itt egy előadás a sajnos már megszűnt Mindentudás Egyeteme sorozatból. A legendás meteorológus, Vissy Károly beszél arról, hogy az időjárás előrejelzése jóslás-e, vagy tudomány. Különösen 49'-nél kezdjetek nagyon figyelni, mert itt beszél az előrejelzési modellek rendkívüli paraméter-érzékenységéről és a valószínűségi előrejelzés módszertanáról.

És a rossz májamat sem tudom félretenni, ezért elképzeltem Orbán Viktort az új OMSZ meteorológusai között:

---

Bifurkáció

Ha majd 10-15 év múlva az orbáni populizmusról mesélek az unokámnak, nem a nemzeti konzultációkról, sorosozásról, buzizásról, migránsozásról, rezsicsökkenésről fogok mesélni, hanem arról, hogyan menesztették az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetőit.

Igazság szerint gondolkodtam egy Viktor kerálos poszton, pl. Viktor kerál és a karóba húzott időjós, de sajnos ezen a történeten inkább csak sírni lehet, mint nevetni. Amikor előző posztomat írtam, még nem is gondoltam, hogy ez az ünnep valóban lapításunk ünnepe lesz. Pontosabban az operatív törzs lapításának ünnepe.

Történt, hogy az augusztus 20.-21.-i hétvégén esős, viharos, zivataros időjárás volt országszerte, a szomszédos országokban vasúti közlekedést bénított meg és halálos áldozatai voltak. Az ünnepi rendezvények lebonyolításáért felelős operatív törzs a 20.-ai délelőttre tervezett légiparádét az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése alapján már 19.-én délután lemondta. Délelőttre meg is érkezett az eső. Az esti budapesti tűzijáték megtartásáról délre ígértek döntést, a többi rendezvény megtartását pedig a helyi szervezőkre bízták.

Az OMSZ folyamatosan jelezte, hogy Budapest fölött labilis az időjárás, jobb lenne délután 2-re halasztani a döntést, de az operatív törzs szerint az már későn lett volna, így az OMSZ egy ilyenkor elvárható valószínűségi jelentést adott: 70 % a valószínűsége, hogy a tűzijáték idején Budapesten zivatar lesz. Az operatív törzs ez alapján szintén az egyetlen helyes döntést hozta meg: a tűzijátékot a következő szombatra halasztotta.

Itt álljunk meg egy pillanatra: Elég régóta járok a Paksi Atomerőműbe, ahol úton-útfélen a biztonság megőrzésére figyelmeztetnek plakátokon, kivetítőkön. Az egyik ilyen üzenetük így hangzik: Kétely esetén válaszd az óvatosabb megoldást! Nyilvánvaló, hogy az OMSZ-nek és az operatív törzsnek is ennek szellemében kellett eljárnia, mindenki helyesen döntött.

20.-án délután borús idő volt, de mi merészen lesétáltunk a Várkert Bazár előtti ízek utcájába az országtortát megkóstolni, némi rozéfröccsöt inni, utána a Tabánban hallgattunk egy kis Minit (Gőzhajó) és P-Mobilt (Kétforintos dal), a gellérthegyi víztározó tetején található Filozófusok Kertjében pedig a Magyar Néphadsereg fúvószenekarának előadásában filmzenéket hallgattunk. Az eső csak nem jött. És bizony így volt ez hajnalig, amikor végre esni kezdett, el sem állt egész vasárnap.

Ízek utcája

Tabán

Filozófusok kertje

Csakhogy az egyébként éppen Horvátországban nyaraló Orbán Viktor nem tűrhette, hogy alattvalóinak ezt a szórakozását csak úgy elvehesse egy "hibás" meteorológiai előrejelzés. Először a közmédia csahosait engedte rá az Országos Meteorológiai szakszolgálatra, hétfőn reggel már ez volt a közszolgálati híradóban:

Vagyis az operatív törzs lerázta magáról a döntés felelősségét, mint kutya a vizet, és nekiugrott a meteorológiai szolgálatnak. Ilyenkor persze a birkák bégetése sem marad el, a fideszes kommenthadsereg azonnal fejeket kezdett követelni. A "szakértőként" meghívott ifj. Lomnici Zoltán pedig egyenesen szabotázst kezdett vizionálni (!).

Palkovics László pedig meghallotta a nép szavát, és hétfőn délután kirúgta Radics Kornélia elnököt és Horváth Gyula általános elnökhelyettest.

Egy felelős közmédia egy ilyen helyzetben türelmesen elmagyarázta volna az embereknek, hogy a meteorológia statisztikai alapú tudomány, az időjárás sohasem jelezhető előre teljes bizonyossággal, vannak esetek, amikor még egészen rövid távra sem, és hogy kétely esetén bizony mindig az óvatos megoldást kell választani. Nyugodjon meg mindenki, a tűzijáték egy hét múlva meg lesz tartva.

Csakhogy egy populista kormányzat és annak csahos sajtója az értelmiségellenes uszításban érdekelt. Fejeket akartok? Nesztek, megkapjátok! Így esett, hogy a kormány egyetlen akadémikus tagja a köztestület egy másik tagját simán odadobta a népharagnak.

Tovább árnyalta a képet, hogy Gulyás Gergely a délutáni rendkívüli kormányinfón úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem az augusztus 20.-ai előjelzés miatt menesztették, ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. Undorító, a gyomrom kifordul.

De most már itt az ideje, hogy megvilágítsam, mit is jelent posztom címe, a "bifurkáció". A szó eredeti jelentésében a folyók folyásának kettéválására, két folyómederben való tovább folyása. A matematikai káosz-elméletben viszont a bifurkáció egy dinamikus rendszer vagy folyamat olyan állapota, melynél a peremfeltételekben vagy paraméterekben jelentkező tetszőlegesen kicsiny változás bifurkációt, vagyis két (vagy több) szélsőségesen különböző állapot valamelyikébe történő átmenetet vált ki. A bifurkáció jellemzője, hogy nehezen megjósolható, milyen állapotba megy át a rendszer, mert borzasztóan érzékeny a paraméterekre. Ezeket a rendszereket kaotikus rendszereknek nevezzük.

Egy amerikai meteorológus, Edward Lorenz 1961-ben jött rá, hogy az időjárás és a légkör viselkedése kaotikus, ami azt jelenti, hogy viselkedésük hosszú távú előrejelzése lehetetlen, aminek a korlátja nem az előrejelzéshez használt számítógépek vagy egyéb eszközök kezdetlegessége, hanem ez maga a rendszer paraméter-érzékenységében rejlő alaptulajdonsága. Akit jobban érdekel ez a téma, laikusoknak is érthető módon tájékozódhat erről James Gleick Káosz című tudományos népszerűsítő könyvéből

2022. augusztus 20.-án Budapest fölött a légköri állapotok ilyen bifurkációs pontban voltak, vagyis nagyon kis paraméterváltozás esetén könnyen lehetett volna belőle zivatar. Nem biztos, hogy ezzel a ténnyel a magyar kormány minden tagja tisztában van, de Palkovics László akadémikustól ez nagyon is elvárható. De sajnos Palkovics László akadémikus tudományszervezőből, egyetem-alapítóból seggfej politikus lett, aki ha kell, elűzi az egyik legjobb posztgraduális egyetemünket, szétveri az Akadémiát.

Még egy érdekes aspektusa is van Dr. Radics Kornélia elnökasszony menesztésének. Az elnökasszony Phd. dolgozatát a szélenergia magyarországi hasznosításáról írta, és azóta is számos publikációja jelent meg ebben a témában. Tudni való, hogy a jelenlegi energiaválságban a kormány által nem igazán szeretett és rendeletileg ellehetetlenített szélerőművek kérdése megint terítékre került, könnyen el tudom képzelni, hogy a szakminiszter és az elnökasszony ebben a kérdésben nem értettek egyet, és Palkovics csak az alkalomra várt, hogy félreállíthassa Radics Kornéliát.

De ez már tényleg összeesküvés-elmélet.

...gusztushúsz, ...lapításunk ünnepe

Emlékeztek még a 20 évvel ezelőtti budapesti tűzijátékra?

A kérdés beugratós: 2002-ben a Duna magas vízállása miatt elmaradt a tűzijáték, végül augusztus 31-én került megtartásra. Valami hasonlóra számíthatunk most is, ha az operatív törzs úgy dönt, hogy az esős időjárás miatt nem lövik fel a petárdákat. De azért csak érdekességképpen: 2002. augusztus 19-én a Duna Budapestnél 848 cm-rel tetőzött, ennél magasabb csak 2013. június 9.-én volt: 891 cm. Idén augusztus 19-én a Vígadó téri vízmérce mindössze 75 cm-t mutat, és a folyó vízhozama alig több mint ezer köbméter másodpercenként, szemben a 2002-es több mint nyolcezer köbméterrel. A nyolcméteres vízszint-ingadozás előfordul a Dunánál, de az, hogy az év azonos napján ekkora különbség legyen, az tényleg ritkaság.

Szóval lehet, hogy most elmarad a tűzijáték (amikor ezt a posztot írom, még nem tudni biztosat), nem úgy, mint 2006-ban, amikor a katasztrofális, emberéleteket is követelő vihar ellenére a tűzijáték szépen végigment, még a televízió is közvetítette.

A budapesti tűzijátékot életem során a legkülönbözőbb helyszínekről néztem. Amikor még a Zsigmond téren laktunk, általában csak kisétáltunk a Duna-partra. Később - a '70-es évek második felétől -, amikor felépült szüleim pismány-hegyi nyaralója, annak erkélyéről jól látszott a tűzijáték, kivéve déli szél esetén, mert akkor már 10 perc után semmit sem lehetett látni a füsttől.

Amikor a Bimbó útra költöztünk, valamennyit az erkélyünkről is láthattunk belőle, de általában feljebb sétáltam a Bimbó úton olyan helyre, ahonnan rá lehetett látni a városra. Lovas úti lakásunkból általában a Tóth Árpád sétányra mentünk fel, és valamelyik oldalbástyáról néztük végig a látványosságot. 1989-ben sógornőmék Fodor utcai lakása tökéletes helyszín volt, de sajnos csak a tűzijáték végére értünk oda.

Amióta a Zsolt utcában lakunk, kezdetben a Czakó utcai sportpálya mellől néztük a tűzijátékot. 2003-ban is ott voltunk, amikor tőlünk pár száz méterre az Orom utcában egy komplett teherautó-pótkocsi robbant fel, teli petárdával. Először azt hittük, ez is a látványosság része, de később kiderült, hogy baleset történt.

Amikor a Fidesz a Gellért hegyről a Dunára költöztette a tűzijátékot, fel kell sétáljunk a gellérthegyi víztározó tetejére, a Filozófusok Kertjéhez, hogy lássunk belőle valamit.

De mik voltak azok az alkalmak, amikor nem voltunk Budapesten augusztus 20-án. Úgy emlékszem, először 1973-ban, erdélyi nyaralásunk során fordult ez elő. Romániában akkoriban augusztus 23. volt nagy nemzeti ünnep, éppen egy kölcsön lakásban laktunk Marosvásárhelyen, és a házmester ránk parancsolt, hogy haladéktalanul tűzzük ki a román nemzeti lobogót. 1976-ban barátommal jártam ismét Erdélyben, akkor pont augusztus 20-án indultunk el a Keletiből vonattal.

De nem láttam a budapesti tűzijátékot a rá következő két évben sem: 1977-ben Moszkvában voltam építőtáborban, és mi, magyarok bejelentettük, hogy nemzeti ünnepen nem dolgozunk. Szolidaritásból a lengyelek is velünk tartottak (Polak, Węgier, dwa bratanki), az oroszok respektálták a kérést. 1977 augusztusában pedig nyugat-európai körutazáson voltam barátaimmal. Ha nem is pont huszadikán, de elég szép tűzijátékot láttunk Nizzában: hajókról lőtték ki a petárdákat a tenger fölé.

Emlékezetes tűzijáték volt 2000. augusztus huszadikán őrségi nyaralásunk során a Magyarlak melletti Hársas-tó partján. 2011-ben augusztus 20-át baráti társaságban töltöttük Gödöllőn, hazafelé az M30-asról láttuk a város fölé lőtt rakétákat.

2020-ban augusztusban a balatonszemesi Vadvirág kempingben nyaraltunk. A budapesti tűzijátékot a járványhelyzet miatt nem tartották meg, és a Balaton-parton is csak elvétve lehetett látni petárdázást.

Az idei budapesti tűzijátékot sok bírálat érte, hogy egy, az energiaválság által megtépázott gazdaságban nincs szükség erre a rongyrázásra. De hát a hagyomány az hagyomány. Kicsit tényleg úgy érzem, mintha a Titanicon húzatnánk a zenészekkel, 350 Ft-os Borsodival a kezünkben.

Update: Na, döntött az operatív törzs, a 20 évvel ezelőttihez hasonlóan a tűzijáték idén is egy héttel később kerül megtartásra.

Még egyszer a fajok keveredéséről

Orbán tusványosi beszéde hullámokat vert a magyar közéletben: az ellenzék megmondó emberei bírálták, a kormányoldal korifeusai pedig egyrészt védelmükbe vették a miniszterelnököt, másrészt gyalázták az Orbánt támadókat.

Ebben a vitában volt érdekes színfolt Frölich Róbert rabbi és Bayer Zsolt aranytollas lovag csörtéje. Frölich - összefoglalva zsidó közösség aggodalmát - tömören így nyilatkozott: "Apropó, faj. Sokféle faj népesíti be a bolygónkat. Két lábon, dolgozva, beszélve és néha gondolkodva azonban csak egyetlen faj él e földön: a Homo Sapiens Sapiens. Ez a faj egy és oszthatatlan. Ajánlom szíves figyelembe a fentieket."

Bayer Zsolt a Magyar Nemzet hasábjain háromrészes cikksorozatban kelt a miniszterelnök védelmére, és imigyen vágott vissza Frölichnek: "Ma a fényességes Nyugaton elképesztő antiszemitizmus tombol. A párizsi főrabbi már évekkel ezelőtt felszólította a franciaországi zsidókat, meneküljenek Izraelbe, mert Franciaországban nincs tovább maradásuk. Frölich akkor valamiért csöndben maradt. Aztán éppen Párizsban egy arab halálra verte zsidó szomszédasszonyát, majd kidobta az erkélyről. Frölich hallgatott. Németországban az illetékes elvtárs már két éve felszólította a német zsidókat, hogy az utcán ne viseljék vallási szimbólumaikat, mert az állam nem tudja garantálni a biztonságukat. De Frölich lapított. Ma a fényességes Nyugaton naponta bántalmaznak zsidókat, rongálnak meg, gyújtanak fel zsinagógákat, de Frölich nem tartotta fontosnak, hogy kinyissa a száját."

Ezt a vitát árnyalta a (másfél éve frekvenciájától megfosztott) Klubrádió egyik betelefonálója, aki szóvá tette, hogy pont Frölich Róbert volt az, aki egy 2018-as cikkében - Heisler András cikkére válaszul - a zsidó-nem zsidó vegyesházasságokról így nyilatkozott:  "Iskoláinkban tudatosan kell építeni a zsidó öntudatot a diákokban, hangsúlyozni, hogy a vegyesházasság zsidó vallási szempontból zsákutca, hiszen a nemzsidó anyától született gyermek már nem lesz zsidó."

Nos, mint vegyesházasságban élő családapa megszólítva éreztem magam, de továbbra is csak ismételni tudom azt, amit ennek a blognak az oldalain már ezerszer leírtam.

• A kevert kultúra sohasem szegényebb, éppen ellenkezőleg, gazdagabb, mint az elegyet alkotó kultúrák. Aki betegesen retteg egy kulturális vagy vallási hagyomány elvesztésétől, az nem bízik eléggé saját kultúrája vagy vallása erejében. Ha saját nézeteidet csak az ellentétes nézetek eltitkolásával tudod megvédeni, akkor lényegében a könyvégető fasisztákkal vagy azonos szinten.
• Mi a családban nem vagyunk aktív vallásgyakorlók, de megemlékezünk mind a legfontosabb keresztény, mind a legfontosabb zsidó ünnepekről, és boldogok vagyunk, ha felfedezhetjük ezek közös jelentését (az adventi gyertyák és a hanukagyertyák párhuzamosságát vagy az exodus és a feltámadás azonos gondolatiságát).

• Gyermekeim egyszerre büszkék magyar és zsidó identitásukra, a zsidó-keresztény gyökereikben azonos súllyal szerepel mindkét vallás.

Megértem a zsidók aggodalmát, hogy azt, amit a szétszóratás kétezer évében sikerült megőrizniük, nevezetesen zsidó identitásukat adó hagyományaikat nem szeretnék elveszíteni, de ezeket a hagyományokat a sertéshús-fogyasztás vagy a szombati utazás tilalmának be nem tartásától félteni pontosan akkora gyengeség, mint az ezeréves magyar keresztény identitást pár ezer muszlim hitű bevándorlótól. A vallásunk és a hagyományaink is mi vagyunk és mi magunk tesszük átélhetővé. A vallás és a kultúra a közösség összetartó ereje, de lássuk be, a közösség fontosabb, mint az, ami összetartja. Buktak már el egyhitű és homogén kultúrájú nemzetek és maradtak fenn nyelvüket vagy vallásukat elveszítő népek:

• A görög Bizánc helyett ott a török Isztambul (Konstantinápoly).
• A hatalmas Római Birodalom helyén itt van a mi vegyes nemzetiségű, de a görög-római kultúrán alapuló, latin betűket és latin kifejezéseket használó Európánk.
• Perzsia helyén ott áll a muszlim Irán.

Orsi lányom házasságát majdnem meghiúsította az, hogy nemcsak zsidóságát igazoló papírt kellett felmutatnia, de ezt a papírt nem fogadták el a magyar zsidóság túlnyomó többségét képviselő neológ zsidóság vallási vezetőitől.

Épp a héten került sor a Kurultájra, a magyar törzsi gyűlésre. Merthogy a kereszténységgel elveszítettük régi pusztai, pogány kultúránkat. Miniszterelnökünk, miközben faji keveredéstől félti nemzetét, kipcsak nosztalgiát dédelget. Népdalainkban egy olyan paraszti világról éneklünk, mely már 50 éve nem létezik, nem átélhető élmény egy mai gyereknek, mert traktorral szántunk, kombájnnal aratunk és húsüzemben készült csirkét eszünk. (Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere). Öltözködésünk, zenéink, mítoszaink (hollywoodi filmek) globalizálódtak, használati tárgyaink nagy része a Föld túlsó oldalán készül. Ma már senki nem veszi komolyan, hogy egy tucat isten egymással acsarkodva él fenn az Olimposzon, és nekünk a kegyeiket keresve oltárokat kell építenünk a kiengesztelésükre. Vallásból mítosszá váltak. Mert az isteneinket is mi teremtettük magunknak,  nem pedig ők minket. Lásd ebben a témában egyik legtanulságosabb posztomat: Isten nem zsidó, Isten nem katolikus.

Voltam és maradok a multikulturalizmus elkötelezett híve.

Vármegyék, főispánok

A negyedik kétharmad után a Fidesznek megjött az alkotmányozó kedve, két hónapon belül kétszer is hozzányúltak "gránátszilánkságú" alaptörvényünkhöz. Előtte 2020 decemberében, nem sokkal Szájer József lebukása után tették bele az Alaptörvény kilencedik módosításába: "Az anya nő, az apa férfi".

Emlékszem, milyen sokan vették komolyan a NER-ből, hogy most tényleg sikerült valami véglegeset, valami maradandót alkotni. Szegény Kerényi Imre, akinek az Alaptörvény promótálása volt a feladata, mindent megtett:

• Neves magyar képzőművészek meghívásával a magyar történelem egy-egy korszakát festette meg, és ezek, valamint korábbi történelmi festményeink felhasználásával díszkiadás készült az Alaptörvényből.

• Elrendelte, hogy minden önkormányzatnál létesüljön Alaptörvény Asztala, amely mellé a választópolgár leülve elolvashatja az Alaptörvényt, és saját maga számára ingyenes, Kövér László által dedikált példányt rendelhet.

• Az elballagó diákok is kaptak egy-egy példányt az Alaptörvényből.

Nem sejthette, hogy 11 év alatt 11-szer fogják módosítani. A 10. módosításról már korábban posztoltam, a július 19-én kihirdetett 11. módosításról azonban még nem (nem mintha feltett szándékomban állna, hogy mostantól minden alaptörvénymódosításról posztolni fogok).

A módosítás alapvetően két témával foglalkozik: Egyrészt a jövőben egy napon kerülnek megtartása az önkormányzati és az európai parlamenti választások, másrészt a megyéket a jövőben vármegyéknek kell nevezni (a megyei kormánymegbízottakat pedig főispánnak, de erről nem az alaptörvény, hanem külön törvény rendelkezik). Mind a két módosítás vet fel aggályokat:

• Egy országos választás megtartása valóban nagyon sokba kerül, de egészen másfajta mozgósítás kell egy európai szintű törvényhozó testületbe történő képviselő-delegáláshoz, mint egy helyi végrehajtó testületbe történő képviselőválasztáshoz. Ráadásul pont az alaptörvény-módosítás elfogadásának napján az Országgyűlés egy olyan határozatot fogadott el, hogy a magyar kormány képviselje azt az álláspontot, hogy ne a választópolgárok válasszák meg az európai parlamenti képviselőket, hanem azokat az országgyűlés delegálja. Nyilván a Fidesznek nem tetszik, hogy mindenféle ellenzéki "senkiházik" képviselők, bizottsági tagok vagy elnökök, esetleg jelentéstevők az Európai Parlamentben. Egy kétharmados országgyűlés nyilván csak fideszes képviselőket delegálna. De ha átmenne a magyar kormány javaslata (nem hiszem), akkor nem teljesen értem az alaptörvény-módosítást: akkor mivel tartanák egy időben az önkormányzati választásokat.
• A vármegye és főispán szó sokakban bizonyosan dicső történelmi múltunkat idézi fel, de másokban negatív konnotációt kelt: a Horthy-korszak darutollas-árvalányhajas-szolgabírós-dereses-sírvavigadós időszakát. Gyakran úgy érzem, hogy a Fidesz nem egyszerűen érzéketlen ezekre a konnotációkra, hanem egyenesen provokál vele: sivalkodjanak csak a libernyákok. Az a bajotok a turullal, hogy Horthy alatt fasiszta szimbólum volt? Kit érdekel, ha magyarságunk ősi szimbóluma! Nem véletlen, hogy mostanra az Alapjogokért Központ, élén a fasiszta Szánthó Miklóssal lett Orbán legfőbb szellemi Hinterlandja.

Mindenesetre elhatároztam, éneklek egy dalt az Alaptörvény tizenegy módosításáról. Ezzel nem könnyű népszerűnek lenni, mert 11 még gombócból is sok, nemhogy versszakból (+1 az Alaptörvény "Dr" Schmitt Pál által aláírt alapverziója), több mint öt perces, oda is írtam megjegyzésként: tldl - too long, do not listen! A dalban a 12 versszakot mindig egy-egy félhanggal feljebb éneklem el, így mintegy skálázásképpen végigmegyek a kromatikus skála mind a tizenkét hangján. Közben az Alaptörvény eredeti, Magyar Közlönyben kiadott példányát ragasztom felül az újabb és újabb módosításokkal, így igazi patchwork-alaptörvényt kapva eredményül.

Kérem, hogy hallgassátok megértéssel:

---

Barangolás Dél-Csehországban - 2. rész

 3. nap: Körút České Budějovicétől északkeletre

Reggeli után a Moldva mentén indulunk tovább Hluboká nad Vltavou várkastélya felé, aminek helyén még II. Ottokár építetett kastélyt a XIII. században, ez került később Falkenstein lovag birtokába. Itt is van magyar vonatkozás: Falkenstein először Kunigunda Árpád-házi hercegnőt vette feleségül, majd Kun László lányát, Erzsébetet szöktette meg a Nyulak szigetéről. Később II. Vencel elfogatta, és ennek a várnak a kapuja előtt fejeztette le.

A mostani kastélyt viszont az igen tehetős Schwarzenberg család építette windsori minára a XIX. század közepén, és hasonlóan fényűzően rendezte be, mint az őrült bajor király, Lajos a kastélyait. Nem csoda, hogy a II. világháború idején Göring szemet vetett rá, és saját vadászkastélyaként használta. Mostanság kedvelt esküvői helyszín (most is volt egy) és filmforgatási díszlet.

Egy vezetett túrán megtekintettük a fényűző termeket, sétáltunk a kastély körüli parkban.

Jindřichův Hradec felé vesszük az irányt. A Vár egy mesterségesen felduzzasztott tó partján, dalmát hangulatú óváros mellett áll, szintén XIII. századi eredetű. A városon halad át a 15°-os hosszúsági kör, ami a közép-európai időzóna közepe: itt valóban pont délben (nyári időszámításkor 1 órakor) delel a nap a meridián fölött, ezt az utcakőbe illesztett fém csíkkal jelzik.

Sétálunk a városban, körbejárjuk a várat, a különböző korokból származó épületrészek udvarára is benézünk, végül a vár udvarán költjük el ebédünket: Én és Kati tradicionális cseh vadasmarhát eszünk knédlivel (a vadas szószban áfonya is van, tejszínhabot is nyomnak rá), Petra nem mer kísérletezni, beéri egyszerű spagettivel.

Nemcsak a skót kastélyoknak, de a cseh váraknak is megvan a maga kísértete, a jóságos fehér asszony. A legenda szerint a cseh Fehér Hölgy nem más, mint Perhta Rožmberk, aki kényszerházasságot kötött egy nála jóval idősebb férfival, az arisztokrata Jan Lichtensteinnel. Lichtenstein gyakran verte és megerőszakolta feleségét, de halála előtt bocsánatot kért tőle. Az asszony nem tudott megbocsátani. Ekkor a gróf megátkozta feleségét: „Ne legyen békéd a halál után!”

Azóta Perchta a Rožmberkek egykori birtokain jelenik meg éjszakánként, de nem okoz kárt senkinek sem.

Slavonice felé vesszük az irányt, mely kicsi falunak tűnik az osztrák határnál. Földszintes falusi házak mellett parkolunk le, hogy aztán egy utcán felsétálta csodálatos középkori főtéren találjuk magunkat gyönyörű grafittós díszítésű házak között. A főtéren hidegen főzött cold brew  kávét iszunk (Julius Meinl), és ámulunk a sok szépség láttán.

A cseh házak a főtér felé mindig magasabb és szélesebb homlokzatot mutatnak, mint amekkora a ház maga, ezzel is a gazdagságot próbálták mutatni.

Visszakanyarodunk České Budějovice felé, közben útba ejtjük Třeboň városát. Třeboň nagyvárosnak számít, de itt is van középkori főtér, vár (hóhérlakkal) és egy sörfőzdével. Ez utóbbi látogatható, de mivel másnapra a híres Budweiser sörgyár meglátogatása van betervezve, csak kívülről csodáljuk meg a szép vöröstéglás gyárépületet, ahol a Regent sört főzik.

Hazafelé autózva már elborul az idő, szemerkél az eső és villámlik. Ma este egy koktélozó helyre ülünk be.

4. nap: České Budějovice

Esőre hajló napra virradtunk, lehűlt az idő. Mára autómentes napot terveztünk. Ha szép lett volna az idő, valószínűleg strandoltunk volna. Délelőtt a sörgyárat keressük fel, de előtte még betérünk a XX. századi stílusú városközpontban található IGY bevásárló központba, ami teljesen megfelel egy nálunk is megszokott plázának.

A sörgyárban angol vezetést kapunk egy nagyon vidám, brit akcentussal beszélő hölgy személyében. A csoportban rajtunk kívül még öt olasz férfi és egy francia házaspár van. Vezetőnk nagyon sokat mesél, így nemcsak a gyártástechnológiát ismerjük meg, de megtudjuk, hogyan alakult ki a márkavita a cseh Budvar és az amerikai Bud sörök között (lásd még Csíki sör és a Heineken vitáját). A Budweiser sörfőzde 100%-ban állami tulajdon (!). Természetesen kapunk frissen csapolt sört az 5/2 feliratú érlelő tartályból, vagyis kb. három hónapja érlelt sört kapunk, mert ez a normál érlelési idő. Szemben Třeboň sörfőzdéjével ez a sörgyár egy kivételével új épületekből áll.

Ebédre asztalt foglaltunk České Budějovice régi, tradicionális éttermébe, a Masné krámy-ba. Fokhagymalevest eszünk mind a hárman, utána knédlis kaját: én kacsát, Kati oldalast, Petra pedig vadast.

Délutánra egész szépen kijavult az idő. Felkapaszkodunk a Fekete toronyba, melyben nyolc különböző méretű harang lakik, és a tetejéről messzire ellátni. A közeli temelíni atomerőmű hűtőtornyai karnyújtásnyira tűnnek.

Estig České Budějovice eddig még fel nem fedezett girbe-gurba utcácskáin, lábas házak között bolyongunk, végül - ahogyan az előző napokon is - a Malše partján pihenünk meg, hogy megízleljük a Budweiser eddig még nem kóstolt söreit, a 33-ast (33-as keserűségi fok az 50-es skálán) és a Pardál rádlert.

5. nap: Hazautazás

Reggeli után kifizetjük az üdülőhelyi díjat és a parkolást (a szállásköltséget már a foglaláskor kifizettük), majd elhagyjuk a szállást. A hazaútra még három helység felkeresését terveztük be. Az első a GoogleMaps jóvoltából majdnem megtréfált. Červená Lhota várát szerettük volna felkeresni ami azonban nem az azonos nevű településen van, hanem tőle 70 km-re nyugatra, Pluhův Žďár-ban. Az tévesztett meg, hogy a másik településre rákattintva a térképen ennek a várnak a fényképét dobta fel, mint nevezetességet. Azóta jelentettem a tévedést a Google-nak, és képzeljétek, bejelentésem nyomán törölték a településről a vár fényképét! Útközben Kati vette észre, hogy: Nézd, nem az a vár van itt kitáblázva, ahová menni akarunk?

Pedig Červená Lhotát érdemes megnézni, mert festői váracska, és 40 évvel ezelőtt itt forgatták A névtelen vár című sorozatot Jókai regényéből Zsurzs Éva rendezéséban. Sajnos a titokzatos várkisasszonyt alakító, velem egyidős Pap Vera már nincs közöttünk. Nézve a festői vízivárat szinte láttam magam előtt Hanyi Istókot, a lápi embert, aki minden reggel vízililiomot helyez el a vár melletti sziklán, mert titkon szerelmes a várkisasszonyba.

Utunkat Telč felé folytatjuk, itt is a késő gótikus főteret és a várkastélyt érdemes megnézni. Telčben igazi úti ebédet fogyasztunk: gyrost sültkrumplival, alkoholmentes rádlert iszunk hozzá.

Utolsó állomásunk Třebíč, közepes méretű város. Ennek is van középkori főtere (éppen átalakítás alatt), melynek legszebb épülete a grafittós Fekete Ház. Kicsit felfelé kell caplatni a Szent Prokop-kolostortemplomhoz, melynek román-gótikus kapuja, a Porta paradisi csodálatos szépségű. Třebíčet Hunyadi Mátyás fekete serege elfoglalta és feldúlta, ezt emléktábla is megörökíti (hírünk a világban). Világörökségi védelem alatt áll Třebíč zsidó negyede is, melyben két egykori zsinagóga is található, és megjósolható, hogy tíz éven belül Třebíč igazi bulinegyede lesz itt, a Jihlava partján.

Ezzel vettünk búcsút dél-csehországi barangolásunktól. A D2-es autópályára rátérve hamar átrobogunk a két országhatáron, este 7-re már otthon is voltunk.