Parlament

Parlament

2022. augusztus 10., szerda

Barangolás Dél-Csehországban - 2. rész

 3. nap: Körút České Budějovicétől északkeletre

Reggeli után a Moldva mentén indulunk tovább Hluboká nad Vltavou várkastélya felé, aminek helyén még II. Ottokár építetett kastélyt a XIII. században, ez került később Falkenstein lovag birtokába. Itt is van magyar vonatkozás: Falkenstein először Kunigunda Árpád-házi hercegnőt vette feleségül, majd Kun László lányát, Erzsébetet szöktette meg a Nyulak szigetéről. Később II. Vencel elfogatta, és ennek a várnak a kapuja előtt fejeztette le.

A mostani kastélyt viszont az igen tehetős Schwarzenberg család építette windsori minára a XIX. század közepén, és hasonlóan fényűzően rendezte be, mint az őrült bajor király, Lajos a kastélyait. Nem csoda, hogy a II. világháború idején Göring szemet vetett rá, és saját vadászkastélyaként használta. Mostanság kedvelt esküvői helyszín (most is volt egy) és filmforgatási díszlet.

Egy vezetett túrán megtekintettük a fényűző termeket, sétáltunk a kastély körüli parkban.


Jindřichův Hradec felé vesszük az irányt. A Vár egy mesterségesen felduzzasztott tó partján, dalmát hangulatú óváros mellett áll, szintén XIII. századi eredetű. A városon halad át a 15°-os hosszúsági kör, ami a közép-európai időzóna közepe: itt valóban pont délben (nyári időszámításkor 1 órakor) delel a nap a meridián fölött, ezt az utcakőbe illesztett fém csíkkal jelzik.
Sétálunk a városban, körbejárjuk a várat, a különböző korokból származó épületrészek udvarára is benézünk, végül a vár udvarán költjük el ebédünket: Én és Kati tradicionális cseh vadasmarhát eszünk knédlivel (a vadas szószban áfonya is van, tejszínhabot is nyomnak rá), Petra nem mer kísérletezni, beéri egyszerű spagettivel.

Nemcsak a skót kastélyoknak, de a cseh váraknak is megvan a maga kísértete, a jóságos fehér asszony. A legenda szerint a cseh Fehér Hölgy nem más, mint Perhta Rožmberk, aki kényszerházasságot kötött egy nála jóval idősebb férfival, az arisztokrata Jan Lichtensteinnel. Lichtenstein gyakran verte és megerőszakolta feleségét, de halála előtt bocsánatot kért tőle. Az asszony nem tudott megbocsátani. Ekkor a gróf megátkozta feleségét: „Ne legyen békéd a halál után!”

Azóta Perchta a Rožmberkek egykori birtokain jelenik meg éjszakánként, de nem okoz kárt senkinek sem.





Slavonice felé vesszük az irányt, mely kicsi falunak tűnik az osztrák határnál. Földszintes falusi házak mellett parkolunk le, hogy aztán egy utcán felsétálta csodálatos középkori főtéren találjuk magunkat gyönyörű grafittós díszítésű házak között. A főtéren hidegen főzött cold brew  kávét iszunk (Julius Meinl), és ámulunk a sok szépség láttán.

A cseh házak a főtér felé mindig magasabb és szélesebb homlokzatot mutatnak, mint amekkora a ház maga, ezzel is a gazdagságot próbálták mutatni.




Visszakanyarodunk České Budějovice felé, közben útba ejtjük Třeboň városát. Třeboň nagyvárosnak számít, de itt is van középkori főtér, vár (hóhérlakkal) és egy sörfőzdével. Ez utóbbi látogatható, de mivel másnapra a híres Budweiser sörgyár meglátogatása van betervezve, csak kívülről csodáljuk meg a szép vöröstéglás gyárépületet, ahol a Regent sört főzik.







Hazafelé autózva már elborul az idő, szemerkél az eső és villámlik. Ma este egy koktélozó helyre ülünk be.

4. nap: České Budějovice

Esőre hajló napra virradtunk, lehűlt az idő. Mára autómentes napot terveztünk. Ha szép lett volna az idő, valószínűleg strandoltunk volna. Délelőtt a sörgyárat keressük fel, de előtte még betérünk a XX. századi stílusú városközpontban található IGY bevásárló központba, ami teljesen megfelel egy nálunk is megszokott plázának.

A sörgyárban angol vezetést kapunk egy nagyon vidám, brit akcentussal beszélő hölgy személyében. A csoportban rajtunk kívül még öt olasz férfi és egy francia házaspár van. Vezetőnk nagyon sokat mesél, így nemcsak a gyártástechnológiát ismerjük meg, de megtudjuk, hogyan alakult ki a márkavita a cseh Budvar és az amerikai Bud sörök között (lásd még Csíki sör és a Heineken vitáját). A Budweiser sörfőzde 100%-ban állami tulajdon (!). Természetesen kapunk frissen csapolt sört az 5/2 feliratú érlelő tartályból, vagyis kb. három hónapja érlelt sört kapunk, mert ez a normál érlelési idő. Szemben Třeboň sörfőzdéjével ez a sörgyár egy kivételével új épületekből áll.



Ebédre asztalt foglaltunk České Budějovice régi, tradicionális éttermébe, a Masné krámy-ba. Fokhagymalevest eszünk mind a hárman, utána knédlis kaját: én kacsát, Kati oldalast, Petra pedig vadast.


Délutánra egész szépen kijavult az idő. Felkapaszkodunk a Fekete toronyba, melyben nyolc különböző méretű harang lakik, és a tetejéről messzire ellátni. A közeli temelíni atomerőmű hűtőtornyai karnyújtásnyira tűnnek.




Estig České Budějovice eddig még fel nem fedezett girbe-gurba utcácskáin, lábas házak között bolyongunk, végül - ahogyan az előző napokon is - a Malše partján pihenünk meg, hogy megízleljük a Budweiser eddig még nem kóstolt söreit, a 33-ast (33-as keserűségi fok az 50-es skálán) és a Pardál rádlert.


5. nap: Hazautazás

Reggeli után kifizetjük az üdülőhelyi díjat és a parkolást (a szállásköltséget már a foglaláskor kifizettük), majd elhagyjuk a szállást. A hazaútra még három helység felkeresését terveztük be. Az első a GoogleMaps jóvoltából majdnem megtréfált. Červená Lhota várát szerettük volna felkeresni ami azonban nem az azonos nevű településen van, hanem tőle 70 km-re nyugatra, Pluhův Žďár-ban. Az tévesztett meg, hogy a másik településre rákattintva a térképen ennek a várnak a fényképét dobta fel, mint nevezetességet. Azóta jelentettem a tévedést a Google-nak, és képzeljétek, bejelentésem nyomán törölték a településről a vár fényképét! Útközben Kati vette észre, hogy: Nézd, nem az a vár van itt kitáblázva, ahová menni akarunk?

Pedig Červená Lhotát érdemes megnézni, mert festői váracska, és 40 évvel ezelőtt itt forgatták A névtelen vár című sorozatot Jókai regényéből Zsurzs Éva rendezéséban. Sajnos a titokzatos várkisasszonyt alakító, velem egyidős Pap Vera már nincs közöttünk. Nézve a festői vízivárat szinte láttam magam előtt Hanyi Istókot, a lápi embert, aki minden reggel vízililiomot helyez el a vár melletti sziklán, mert titkon szerelmes a várkisasszonyba.



Utunkat Telč felé folytatjuk, itt is a késő gótikus főteret és a várkastélyt érdemes megnézni. Telčben igazi úti ebédet fogyasztunk: gyrost sültkrumplival, alkoholmentes rádlert iszunk hozzá.




Utolsó állomásunk Třebíč, közepes méretű város. Ennek is van középkori főtere (éppen átalakítás alatt), melynek legszebb épülete a grafittós Fekete Ház. Kicsit felfelé kell caplatni a Szent Prokop-kolostortemplomhoz, melynek román-gótikus kapuja, a Porta paradisi csodálatos szépségű. Třebíčet Hunyadi Mátyás fekete serege elfoglalta és feldúlta, ezt emléktábla is megörökíti (hírünk a világban). Világörökségi védelem alatt áll Třebíč zsidó negyede is, melyben két egykori zsinagóga is található, és megjósolható, hogy tíz éven belül Třebíč igazi bulinegyede lesz itt, a Jihlava partján.






Ezzel vettünk búcsút dél-csehországi barangolásunktól. A D2-es autópályára rátérve hamar átrobogunk a két országhatáron, este 7-re már otthon is voltunk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése