10 éve adtuk át Azerbajdzsánnak Ramil Səfərov azeri katonatisztet, hogy ott folytassa tovább életfogytig tartó szabadságvesztését, mert álmában, orvul, előre megfontoltan és különös kegyetlenséggel baltával agyonverte Gurgen Margarján örmény katonatisztet a Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán. Persze odahaza azonnal kegyelembe részesítették. A sztorit nagyjából mindenki ismeri, de most, hogy kicsit újra utánanéztem az ügynek, és egy nagyon érdekes, négy részes írást találtam Robert Yugovich (írói álnév) tollából: RAMIL SAFAROV (a baltás gyilkos) MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE, I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész.
Először a szerzőről. Robert Yugovich, a fegyencíró vajdasági magyar, egykor a hollandiai szerb maffia tagja volt, de kiszállt, kitálalt a magyar hatóságoknak, valódi neve és tartózkodási helye ismeretlen. 15 év fegyházbüntetést kapott és együtt raboskodott Səfərovval (azért nem voltak cellatársak, mert mindketten magánzárkában voltak).
Kapcsolatukat a baltás gyilkossal egyfajta férfias rabbarátságként írja le, nagy tisztelettel ír róla, mint olyan emberről, aki "nem bosszúálló, de soha nem felejt". Səfərov büszkeségét sértették Margarján megjegyzései, amiket a nyelvtanfolyamon tett rá, ezért vásárolt egy baltát, és álmában rátörve lefejezte áldozatát. Hát ez nem igazán illik egy büszke, nyílt és bátor katonatiszthez.
Yugovich szerint Səfərovval az őrök elég rosszul bántak, rendszeresen megalázták, a Koránját meggyalázták, édesanyja halálakor sem engedélyeztek neki telefonálási lehetőséget. Ez a tortúra hat éven át tartott, de 2010-ben, a fülkeforradalom győzelme után minden azonnal megváltozott. Amit csak sejtettünk, azt a szerző tényként írja le: az Orbán-kormány hatalomra lépése után azonnal megkezdte a közeledést Azerbajdzsán felé, és tárgyalásokat kezdett Səfərov esetleges kiadatásáról. A fegyenc sorsa gyökeresen megváltozott: naponta zuhanyozhatott, edzőterembe járhatott, kapott televíziót és naponta fél órát telefonálhatott. A beszélőt is rendszeresen engedélyezték számára. Később laptopja is lett.
Səfərov hamar átlátott a szitán. Eladtak, mint egy tevét vagy egy biciklit! - állapította meg keserűen. Amig a kiadatási tárgyalások folytak, Səfərovnak a regnáló azeri rezsim mellett kellett hitet tennie, magyar regényeket fordított azeri nyelvre (valójában nem magyarból, hanem törökből, mert a török nyelv nagyon közel áll az azerihez), és azok előszavában Magyarország és a magyar nép nagyszerűségét kellett ecsetelnie. Persze, mi átlag magyar hírfogyasztók úgy éltük meg a baltás kiadatását, mint valami hirtelen döntést, pedig gyanút foghattunk volna abból, hogy Örményország frissen Magyarországra akkreditált nagykövete sehogyan sem tudta megbízólevelét a köztársasági elnöknek átadni, mert Áder János nem talált szabad időpontot a naptárjában (pecázott vagy a vizek védelmével foglalkozott, ki tudja?). Aztán 2012 augusztus 31.-e után már nem is akarta átadni azt a megbízólevelet, a budapesti örmény nagykövetség bezárt.
A szerző hangot ad gyanújának, hogy a Səfərov-ügy kapóra jött Magyarországnak a keleti nyitáshoz: "Magyarországnak nem sok esélye lett volna bejutni a keleti piacra, ott barátja nem volt, főleg nem ennek a kormánynak, aki még ellenzékbe keményen szapulta Oroszországot. Persze pénze sincs, ami alapfeltétel lenne. Viszont okosan felismerték a Ramilban rejlő felbecsülhetetlen értékű kincset. Ramil volt a kulcs a keletre vezető kapu zárjába Azerbajdzsánból Törökországon keresztül.
Azerbajdzsán hatalmas kőolaj- és földgázkészletének, valamint a nagy testvérének is tartott Törökországnak köszönhetően a keleti gazdasági piac prominens tagjává vált. Viszont ezt a felbecsülhetetlen státuszt csak akkor tudja megőrizni és megerősíteni, ha az egész országban rend és béke van. Ehhez viszont már Ramil nélkül egyre kisebb az esély, mint ahogy Magyarországnak is, hogy Azerbajdzsán nélkül kinyílik a keletre nyíló kapu. Ramil nemcsak Azerbajdzsánban örvendett óriási népszerűségnek, hanem Törökországban is."
A fenti sorokat a szerző még akkor írta, amikor Orbán még nem jelentette be, hogy a magyarokban is "folyik kipcsak-vér". És azt sem sejthette, hogy 2022-re még jobban felértékelődik az azeri barátság. Főleg az azeri gáz és olaj miatt. Érdekes módon Orbán Viktor február 1.-i nem túl sikeres moszkvai tárgyalásai után (amikor is megpróbált további orosz gázszállítást kicsikarni annál a hosszú asztalnál, de nem kapott határozott ígéretet), Szijjártó Péter két napra rá már Bakuban tárgyalt esetleges azeri gázszállításokról. Azerbajdzsán már 2020 decembere óta szállít gázt Európa felé a TAP-vezetéken és a Déli Gázfolyosón keresztül. Persze az azeri gázra az egész Unió lecsapott, de az olyan régi jó barátok, mint Magyarország, mindig kaphatnak egy kis kedvezményt.
De persze ezek a szállítási szerződések mindig titkosak szoktak lenni, így valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hogy Səfərovért cserébe megkapjuk-e végre a júdáspénzt.
2004-ben egy muszlim katonatiszt gyilkolt egy keresztény katonatisztet. Jó pár éve azzal vezeklünk, hogy létrehoztuk az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárságot, mert Magyarország védi a kereszténységet. De csak ha érdekei úgy kívánják.
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése