Ilyenkor, bizonyítványosztás környékén szoktam jelentkezni szokásos rovatommal, pedig két nagylányom már egy ideje a nagybetűs ÉLETtől kapja a bizonyítványát. A ... helyére írtam már mindenféle jelzőket (szép, okos, gyönyörű, kiváló), most mindenki gondoljon oda olyan kifejezést, amilyet akar. Legyen elég annyi, hogy állítólag múlt vasárnap apák napja volt, és a három különböző helyen tartózkodó lányaimtól (Orsi: Izrael, Bori: Bimbó út, Petra: Zsolt utca) egy-egy fényképes üzenetet kaptam WhatsApp-on.
Kezdem Borival, aki az elmúlt időszakban is sokat utazott hivatalosan is meg maszekban is. Most is nagyon készül cége szokásos Summer Academy rendezvényére, ami idén Berlinben lesz. Míg mi síeltünk, ő kiutazott Madridba egy koncertre, de kétszer járt Ausztriában barátnője esküvője kapcsán: egyszer az esküvő előtt egy hónappal tartott lánybúcsún, egyszer meg magán a lagzin.
Bori Madridban
Ahova Bori költözik, oda a macija is
De Bori igazi jócselekedete az volt, hogy édesanyám csípőprotézis-műtétje előtt egy hónapra hozzá költözött. Az történt ugyanis, hogy anyámnak áprilisra volt kiírva a műtétje, de három nappal a műtét előtt eltörte a karját. A műtétet három hónappal el kellett halasztani. Ez alatt az idő alatt azonban annyira leromlott a járása - meg a karja is lassabban gyógyult a vártnál -, hogy állandó felügyeletre lett szüksége. Bori maga ajánlotta fel, hogy szívesen odaköltözik, elég neki, ha csak pár órát van a munkahelyén, bárhonnan tud dolgozni, ahol van net.
Aggódtunk, hogy hogy jönnek majd ki egymással, de sokkal jobban mint gondoltuk volna.
Négy generáció nőtagjai édesanyámnál: lánya, két unokája, unokamenye és két dédunokája
Orsiéknál az esküvői eufóriát a szürke hétköznapok követték. Így van ez minden házasságban, ez a házasság első igazi próbája. Férje nagyon szereti a munkáját (egy navigátor élete nemcsak az állandó repülés, hanem nagyon sok földi munka is van: továbbképzések, helyzetelemzések, előkészítő tevékenység), reggel megy, este jön. Orsi viszont három műszakban dolgozik a szállodában, van úgy, hogy éppencsak találkoznak: Sahar jön és Orsi már indul is.
Sahar és Molly a sátor előtt
Szerencsére elég okosak ahhoz, hogy igyekezzenek megtörni a hétköznapok monotonitását. Télen egy hónapot síelni voltak, egy-egy hétvégén az országon belül kempingeznek. Egy hosszú hétvégére Barcelonába is elrepültek, ahol még magyar barátokkal is sikerült találkozniuk. És reméljük, beválik nagy tervük is, az őszi japán utazás. 10 napot fognak eltölteni a szigetországban, egy volt osztálytársuk Tokióban tanul, őt fogják meglátogatni. A repülőjegyük már megvan.
Saharral Orsi diplomaátadóján
De ha már posztom apropóját a bizonyítványosztás adta, térjünk rá a "legkisebbre", Petrára. Az, hogy kitűnő lett, az alap, pár éve már csak a dicséretek száma a kérdés, ami idén 9-re (!) sikeredett. Tulajdonképpen csak három tárgyból nem kapott dicséretet: testnevelésből, énekből és kémiából.
A kémia érthető, ez az a tárgy, melyben sem a szüleitől, sem a testvéreitől nem kaphat segítséget. A testneveléssel az a helyzet, hogy már egy éve röplabdázik a III. kerületi Vasasban, és az iskola röpicsapatával másodikok lettek az iskolák közötti korosztályos versenyben. A zenével pedig az a helyzet, hogy szerintem mint hobbi-zongorista nagyon jó, beteszek ide egy felvételt, amin a Jégvarázs című film fő dalát játssza.
(Amikor énekórán előadta az osztálytársainak, akkor vele együtt énekelt mindenki)
Bejutottak az elsősegélynyújtó verseny budapesti fordulójába is, de itt "csak" másodikok lettek, nem jutottak az országos döntőbe.
(Ezzel kapcsolatban azonban volt egy érdekes epizód: a jutalomajándékok között, amit a Vöröskereszttől kaptak, volt egy szélsőjobboldali propagandakönyv is, Bencsik András Fordul a szél című cikkgyűjteménye. A dolgon annyira felcsesztem az agyam, hogy megmozgattam újságírói kapcsolataimat, és a 444 le is hozott egy cikket rám hivatkozva és az én fényképeimet közölve.)
Petra egy kaméleonnal
Petra a nyarat is részben tanulással fogja tölteni: egy hétig matektáborban lesz a Medvematekkal, ami az évtized legjobb matematikaoktatási projektje. Ezenkívül a Goethe-intézet intenzív nyári kurzusára is jár majd (B2-es tanfolyamra), hogy nővérihez hasonlóan 10. végén ő is sikeres nyelvvizsgát tehessen.
A bizonyítványosztást viszont így ünnepelte nővérével:
P.S. Beteszek ide még két statisztikai adatot, amely Petra eredményét mutatja meg az országos kompetencia-felmérésen matematikából és szövegértésből. Az országos elosztás haranggörbéjén belül egy-egy függőleges vonal mutatja Petra eredményét:
Még mindig csak az első évtizedben vagyunk, de feltétlen szólni kell a PCL-80 programnyelvről, mert ez volt az egyik legsikeresebb projektem. Egy korábbi posztomban említettem, hogy szakmérnöki diplomatervem része volt egy általam kifejlesztett real-time programnyelv, a PCL-80.
A PCL-80 fordítóprogramja alapvetően ISIS-II operációs rendszer alatt futott, amibe persze beleértendő a Rolitron RODOS operációs rendszere is. A PCL-80 nyelv egy nagyon letisztult, FORTRAN-szerű programnyelv volt, mely i8080 processzoron és annak rokonain, Z80-on vagy i8085-ön futott, és egy világos programstruktúrát tárt a felhasználó elé:
Volt egy egyszer lefutó, inicializáló része.
Volt tetszőleges számú időzített programrésze, ún. taskja.
Voltak programmegszakításra elinduló programrészei. A programmegszakításokon keresztül a külvilág kommunikál a számítógéppel, pl. egy kommunikációs csatorna jelzi, hogy adatot fogadott.
Volt egy olyan programrész, mely a processzor szabadidejében, háttérben futott.
Íme a programstruktúra az eredeti, majd' 40 éves dokumentációból:
Az Intel egy gépi kódú fordítót ajánlott programfejlesztésre, az ASM-80-at, valamint egy magas szintű nyelvet, a PL/1-re hajazó PLM-80-at. Mindkettő elég barátságtalanul bánt a valós számokkal, igazi valós aritmetikai zárójeles kifejezést egyikben sem lehetett használni.
A PCL-80-ban zárójeles lebegőpontos aritmetikai kifejezések is használhatók voltak, melyben dinamikusan indexelt változók is lehettek (amikor egy változó tartalma mondja meg, hogy egy tömb hányadik elemével dolgozunk). A lebegőpontos aritmetikai programrendszer megegyezett a diplomatervemben kifejlesztettel.
Mivel a PCL-be jól beépíthetőek voltak külső, ASM-ben vagy PLM-ben megírt modulok, ezért könnyen kombinálhatók voltak az ezekben kifejlesztett dolgok, például mérés-adatgyűjtési feladatok. Az Automatizálási Tanszéken hamar rájöttek, hogy ideálisan használható oktatásban.
A '80-as évek elején építettek a tanszéken egy lepárló-modellt, egy mini kolonnát. Vegyipari, finomítási, frakcionálási folyamatokat modelleztek vele (a hallgatók csak pálinkafőzőnek hívták), és az irányítástechnikai részhez ideális volt a PCL-80. Később aztán újabb eszközöket használtak az automatizálásra, amikor utoljára a tanszéken jártam, SIEMENS PLC-ket (programozható logikai vezérlőket) láttam a lepárló mellett.
De a tanszék üzleti lehetőséget is látott a PCL-80-ban, és az évtized első felében több cégnek is eladtuk:
1981-ben az én cégemnek, a VEIKI-nek. Fel is használtuk a Dunamenti Erőműbe fejlesztett irányítástechnikai rendszerünkben, ebben írtuk meg a szabályozó részt.
1982-ben a SZTAKI-nak és az Olajtervnek.
1983-ban az ERFI-nek, valamint az Olajtervnek egy továbbfejlesztett változatot.
1985-ben a VILATI-nak.
Az Olajtervnek azért kellett egy továbbfejlesztett változatot készíteni, mert volt egy Mostek (korabeli mikroprocesszor-gyártó cég) fejlesztőrendszerük, amin nem ISIS-II, hanem CP/M operációs rendszer futott. A CP/M is nagyon elterjedt volt, például a SIEMENS S5-sorozatú PLC-ihez CP/M alapú fejlesztőprogramot árultak. Később, amikor a programfejlesztés már PC-alapú lett, egy CP/M-emulátort futtattak a fejlesztőprogramok.
A CP/M operációs rendszer másképpen ábrázolta a már lefordított, de még más programmodulokkal összekapcsolható és tetszőleges memóriaterületre címezhető kódot, mint az ISIS-II. Ráadásul az ábrázolásmód ún. bitstream, bitfolyam volt, vagyis nem volt nyolcbites bájtokra tagolva, hanem eltérő hosszúságú szakaszok követték egymást. Megkínlódtam vele, míg sikerült CP/M kompatibilis PCL-80 fordítót fejlesztenem. Viszont az Olajterv kapcsán jutottam el a Dunai Finomítóba. Egy olyan feladatnál vetették be a PCL-80-at, ahol a maradékanyag eltüzelésénél kellett szabályozni az oxigént. Tudnivaló, hogy akkor ideális az égés, ha az égéstermékben 2-3 % az oxigéntartalom. Ha kevesebb, félő, hogy nem tökéletes az égés, ha több, feleslegesen melegítjük az oxigént, ami hőveszteséget okoz. Éjjeli műszakban látogattam el a kazánhoz, nagy élmény volt a finomító éjszakai kivilágításban.
A PCL-80-at - mivel szoftver termékről volt szó - a szerzői jogvédő hivatalon keresztül értékesítettük. Emlékszem, mindig, amikor mentem átvenni az aktuális járandóságomat az OTP-be, abban reménykedtem, hogy a kisasszony valami menő slágerszerzőnek, nem pedig kocka szoftveresnek gondol.
Mivel ISIS-II alatt kifejlesztett programjaink még 2017-ben is futottak Pakson, fontos volt, hogy a programfejlesztési környezet végig megmaradjon. Szerencsére van ISIS-szimulátor, amely lefut DOS alatt, DOS pedig bármelyik Windows-verzióban futtatható, így mielőtt nekiültem ennek a posztnak, kipróbáltam a gépemen, elindul-e még a PCL-80 fordító:
Mint az ábrán látható, egy DOSBox nevű program DOS-t szimulál nekem, azon belül egy RTCS/iSIM85 nevű program ISIS-II-t. A PCL-80 fordító 3.0 verziója indult el, de barátságtalanul közölte, hogy nem adtam meg neki a lefordítandó fájl nevét.
Az emberek 30 éves korul előtt a legkreatívabbak. Ebben az életkoromban bukkantak fel az iparágban a PCL-80 különféle verziói, számos mérnökhallgató ezen tanulta a számítógépes folyamatirányítás alapjait. Az oktatásban magam is részt vettem egy évig mellékállású tanársegédként.
Én, aki a Trónok Harca egyetlen egy epizódját sem láttam, úgy rákattantam az HBO minisorozatára, a Csernobilra, hogy képes voltam érte regisztrálni a HBO GO-ra, persze az ingyenes próbahónapra, de majd meglátjuk, hogy folytatjuk-e, végül is havi 1500 Ft egy mozijegy ára. Apropó HBO GO regisztráció: mondtam magamban, végre értelmet nyert, hogy okostévém van, Ott van az alkalmazások között az HBO GO, csak el kell indítanom. Rögtön kiírta, hogy írjam be a PIN-kódomat, amit úgy kapok meg, hogy belépek a számítógépemmel a saját HBO GO profilomba, bemegyek a Beállítások/Eszközkezelő menüpontba, és ott fogok kapni egy PIN-kódot. Csinálom, ahogy mondták, de az eszközkezelő pedig az okostévé által adott kódot várta tőlem. Róka fogta csuka. Nézem az alkalmazás dátumát: 2014-es. Próbálok letölteni frissebbet, nincs. Írok egy emailt az HBO GO-nak, visszaírják, hogy hát igen, a régebbi LG-tévéken már nem jó az applikáció. Még szerencse, hogy a PlayStation-ön is futtatható HBO GO alkalmazás, azt sikerült regisztráltatni.
Visszatérve a Csernobilra: Az emberiség legsúlyosabb atomkatasztrófája már kezdetektől izgatott, a VEIKI is megkapott minden olyan hivatalos anyagot, ami a témában megjelent:
Mivel a VEIKI-ben volt Atom- és Hőtechnikai Főosztály, szóbeli tájékoztatást is kaptunk tőlük. Elolvastam ezenkívül az ipari katasztrófákra szakosodott író Frederik Pohl könyvét is a balesetről.
Az egyik legtöbbet olvasott posztom ezen a blogon a Csernobil, Paks, Fukushima című írás, melyet Aszódi Attila egy előadása kapcsán írtam.
Ebben a minisorozatban igazán a karakterek fogtak meg, pedig kiderült, hogy szinte minden részletben mennyire törekedtek a tökéletességre:
A három legfontosabb karakter a két tudós: Valerij Legaszov és Uljana Komjuk, valamint a mentésért felelős vezető, Borisz Scserbina. Komjuk alakja kitalált, a másik kettő valóságos személy. Scserbina a sorozat öt epizódjában hatalmas személyiségfejlődésen megy át: egy virtigli arrogáns seggfej pártaparatcsikból igazi, felelősen gondolkodó, határozottan döntő vezető válik belőle.
Több érdekességet is megtudtam a filmből. Azt már a korabeli elemzések is tisztázták, hogy a robbanás azért következett be, mert a forralóvizes RBMK reaktor alacsony teljesítményen nagyon labilis, ezért tilos ebben a teljesítménytartományban üzemeltetni. Ezekből az elemzésekből az derült ki, hogy amikor hirtelen megugrott a reaktor teljesítménye, már késő volt a szabályzórudakat beereszteni, mert annyira deformálódott a reaktormag, hogy a rudak elakadtak. A filmből viszont megtudhattam, hogy tovább rontott a helyzeten, hogy a rudak vége grafitot tartalmazott, ami lassítja a neutronokat, vagyis gyorsítja a magreakciót. Vagyis a rudak beengedésének első szakaszában a grafit ért be a reaktormagba, ami olaj volt a tűzre. Utánanéztem, hogy az eredeti vizsgálati anyagból is megtudható-e, hogy a szabályozó rudak vége grafitot tartalmaz, és tényleg, ott a grafit:
A másik érdekesség, hogy azért a természet néha fittyet hány a fizika törvényeire: a három búvárból, akiknek sikerült leereszteniük a reaktor alatti térből a vizet, és a biztos halálba indultak, kettő még 33 évvel a katasztrófa után is életben van. Egyébként az atombalesettel közvetlenül kapcsolatba hozható halottak hivatalos száma mindössze 31, miközben a közvetett áldozatok számát több tíz- vagy százezerre becsülik. A 31 csak hárommal több, mint a rettenetes dunai hajóbaleset áldozatainak száma.
Csak közvetve derül ki a sorozatból, hogy a csernobili baleset mekkora fordulatot hozott a Szovjetunió életében. Az egy éve pártfőtitkárnak választott Gorbacsov meghirdette a glasznosztyot, vagyis a titkolózások végét. Én akkor úgy éreztem, hogy az atombalesetet még igyekeztek eltitkolni, de a sugárzás nem állt meg a szovjet birodalom határán. Gorbacsov belátta, hogy a műholdak korában a titkolózásnak bealkonyult, és valahogy a Szovjetunió kezdett "normális" országgá válni, ahol vannak bűntények, balesetek, és nem minden tökéletes. Gorbacsovot 1991-ben puccsal próbálták eltávolítani, de egy év múlva szétesett a birodalom.
És ha már az áldozatokkal kapcsolatban szóba került a dunai hajóbaleset: a roncskiemelés irányításával a TEK-et és annak főparancsnokát, Hajdu Jánost bízták meg. Hajdu ugyanolyan hatáskörrel rendelkezett, mint a minisorozat Scserbinája: lényegében mindent el tudott intézni, mindenre tudott pénzt, paripát, fegyvert szerezni. Szó sincs arról, hogy megkérdőjelezném Hajdu parancsnoki képességeit, ő valóban egy igazi boss-típus. De a természeti és ipari katasztrófák elhárítására, a balesetek következményeinek felszámolására van egy szervezet, a Katasztrófavédelem, furcsállom, hogy ott nem találtak rátermett embert erre a feladatra. Hiszen alapvetően a Katasztrófavédelemnél áll rendelkezésre minden technikai eszköz ilyen jellegű feladatok megoldására. Lehet hogy köze van Hajdu megbízatásának ahhoz, hogy egykor Orbán Viktor főtestőre volt?
Van egy volt osztálytársam, aki nagy utat járt be az építőmérnökségtől a mérnök-tanári álláson keresztül a szociológusságig. Az ELTE-n tanít, Borit is oktatta. Éveken keresztül minden osztálytalálkozón arról faggatott bennünket, olvasunk-e kortárs verseket. Bevallom, nálam is az a helyzet, hogy két műfaj kezd nagyon háttérbe szorulni kulturális étlapomon: a komolyzene és a költészet.
Ez a hagyomány tört meg két hete, amikor elmentünk a Várkert Bazár egyik rendezvényére, az Enemvé-re, ami a Nagy Magyar Versek furcsa rövidítése. Az est háziasszonya Ugron Zsolna volt, az előadók pedig Kamarás Iván, Kerekes Vica, Vecsei H. Miklós és Kollár-Klemencz László énekes, aki saját verseit énekelte. Az est során hallhattunk Petőfit, Weöres Sándort, Pilinszkyt, Varró Danit, Lackfi Jánost, Szabó T. Annát, Tóth Krisztinát (és még másokat is, akik most nem jutnak eszembe). Azt gondoltuk, hogy egy ilyen est csak keveseket érdekel, de zsúfolásig tele volt a Várkert Bazár rendezvényterme. A legzavarbaejtőbbek egyébként Kollár-Klemencz énekelt versei voltak: az egykori Kistehén-tag, a Budapest Bár állandó vendégénekese alig rímelő szabad verseket énekelt és kísért gitárján, az egyiknek például ez volt a refrénje:
A vadnyúl olyan nyúl Mint a szelíd Csak vad
Kaptam egy zenés verseskötetet születésnapomra: Presser Gábor és Oláh Ibolya Voltam Ibojka című albumát. Az album 28 verset/dalt tartalmaz, szerzői Presser Gábor, Parti Nagy Lajos, Szép Ernő, Borbély Szilárd, Erdős Virág, Fejes Endre, Závada Péter, Varró Dániel, Sztefanovity Dusán, Kántor Péter, Kern András.
Presser már sok Parti Nagy verset zenésített meg, közös albumukról, a Rutinglitang-ról már korábban posztoltam.
A kötet nagy meglepetését számomra az idén 70 éves Kántor Péter versei jelentették, mert korábban tőle semmit sem olvastam, most három verse is szerepel az albumban. Íme az egyik:
Pakol a nyár. Már ég veled! Mi bévül bújt, már bennreked. Eresztvén a levelek szélnek, kis semmiségekről beszélnek. Összeverődik, susog, zsémbel platánlevél platánlevéllel. Egy gesztenyét szedek neked. Pakol a nyár. Már ég veled.
Ha Presser albumot ad ki, boldogan működnek közre olyan zenésztársak, mint Falusi Mariann, Bíró Eszter, Bíró Kriszta, hogy beálljanak vokálozni Oláh Ibolya mögé, de még Závada Péter is füttyével támogatja saját megzenésített versét. Ami azonban külön izgalmat ad egy ilyen album meghallgatásának az az, hogy milyen szövevényes kapcsolatrendszer van az alkotótársak között. Íme néhány:
Presser Gábor - Oláh Ibolya
Oláh Ibolya, a megzabolázhatatlan intézeti lány 2003-2004-ben lett országosan ismert, amikor a Megasztár tehetségkutató versenyen második helyezett lett. Az egyik zsűritag Presser Gábor volt, aki Novák Péterrel közösen lemezt készített az énekesnővel. Az Egy sima, egy fordított című lemezen két új Presser-dalt is elénekelt Ibolya, mindkettő bekerült a mostani albumba, a Találjmárrám, melynek szövegét Presser Gábor írta, és a Jó estét nyár, jó estét szerelem, mely Fejes Endre színdarabjának egyik dala. Presser akkor is gondolt Ibolyára, amikor a Túl a Maszat-hegyen című Varró Dani-mesében a Babaarcú Démon dalát adta az énekesnőnek. A Gondolj rám című filmben is van egy közös daluk.
Presser Gábor - Parti Nagy Lajos
A Rutinglitang című albumban nagyon egymásra talált a két szerző. A 2011-ben kiadott lemez 38 zenés verset tartalmaz, ebből a Voltam Ibojka lemezre egy dal került át, A kagyló, melyet az előbbi lemezen Pici bácsi, a mostanin pedig Ibolya énekel. Az albumra most 8 Parti Nagy-vers került. Ennél több verset csak maga Presser jegyez a lemezen: 10 saját verset zenésített meg.
Presser Gábor - Varró Dániel
Varró Danival a 2005-ben kiadott Túl a Maszat-hegyen című mesében dolgozott együtt Presser. Láttuk a darabot bábszínházban, de birtokoljuk a lemezt is, korábban sokszor hallgattuk Petrával. Erre az albumra egy Varró Dani-vers került, de az nagyon szívbemarkoló:
Félek, elalszom egyszer, s te itthagysz, mint a busz. Pöfékelsz, elgurulsz, és többé sose látlak. Vagy kiröppensz a számon, mint halottból a szusz. Vigyázó lelke rebbenő madárnak.
Presser Gábor - Erdős Virág
Erdős Virág nekem személy szerint nagy kedvencem, két kötetét is birtoklom, A Trabantfejű Nőt és az ezt is el címűt. Ez utóbbi kötetből A legszebb vers címűt vette be ebbe az albumba Pici, de ezen kívül "hamisított" egy Erdős Virág-verset, mégpedig a lemez címadó dalát. Erdős ismert, dichotómiákra épülő modorában írta meg az Ibolyára tökéletesen ráillő dalt:
...voltam boldog és voltam árva voltam szabad és voltam bezárva voltam én már majdnem minden csak megfelelő fehér ember az nem az nem...
Erdős Virág - Kollár-Klemencz László
Kollár-Klemencz nagyon sok Erdős verset megzenésített, van is egy lemezem Legesleges címmel, mely tíz dalt tartalmaz. Az ezt is el című dalt először 2012-ben hallottam és emlékszem, mennyire el voltam ájulva, hogy milyen jó.
Erdős Virág - Parti Nagy Lajos
Erdős Virág Parti Nagy Lajos nagy tisztelője, verseiben gyakran találni utalást Parti Nagy verseire. A Trabantfejű Nő egyik versének címe parti kis, és Parti Nagy stílusában van megírva, de az Ibojka-lemezen szereplő versben is ilyen sor olvasható:
...a legszebb vers a parti nagy zuhé s talaj- menti fagy
Presser Gábor - Závada Pál és Závada Péter
Závada Pál, mint tisztelő énekel a Rutinglitang lemezen, fia, Péter Indiánnyár című verse pedig az Ibojka-lemezen hangzik el Beethoven Für Elise dallamára, melyet a költő saját füttyével kísér.
Jó ezeket a költőket a könyvespolcomon, ezeket az énekeseket a CD-tárolómban tudni. Itt a lemez címadó dala, Voltam Ibojka:
Azt hiszem Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője mondta, hogy az utolsó holokauszt-túlélő halálával az egész téma lekerül majd a napirendről, beveszik a kirakatból a divatjamúlt árut. Most megint elment egy holokauszt-túlélő, professzor Dr. Vágó István, a Villamosmérnöki Kar egykori dékánja, a Kandó Kálmán főiskola egykori főigazgatója, Kati nagybátyja.
Amikor a Műegyetemre jártam, ő volt a Villamosság Tanszék tanszékvezetője, s bár a jegyzeteiből tanultam, engem személyesen sohasem tanított. Azt is mondhatnám, hogy igazán közelébe csak doktorrá avatásomkor kerültem, amikor már dékánként doktorrá fogadott. Öt évvel később ismertem meg unokahúgát, aki történetesen a feleségem. Kati és Pista bácsi kapcsolata nagyon szoros volt, kölcsönösen megünnepelték egymás születésnapját, amikor tagja lettem a családnak, akkor természetesen az enyémet is. Később gyermekeink születésnapjára és egyéb családi rendezvényekre is mindig eljött.
Sokat segítettem neki a számítógépének rendbentartásában. Ő is 80 év fölött kezdett ismerkedni a személyi számítógéppel: Skype-on tartotta a kapcsolatot a világ három égtáján élő unokáival, és szövegszerkesztővel írta könyveit és az önéletrajzát.
Igen, önéletrajza a neten is olvasható, olvassa el bátran mindenki, aki kíváncsi egy kalandos élettörténetre. És utolsó könyvét öt éve, 90 évesen írta: Villamos hálózatok számítása a gráfelmélet alkalmazásával. Negyven évvel korábban már írt egy hasonló tárgyú könyvet, de úgy érezte, hogy még van mit hozzátennie. Büszke vagyok rá, hogy technikai segítséget nyújthattam neki irodalomgyűjtésben, szerkesztésben.
Másfél évvel ezelőtt döntött úgy, hogy inkább bevonul egy idősek otthonába. Egyre gyakrabban fogta el rosszullét, pedig korábban szellemi frissessége fizikai erőnléttel is párosult, nyolcvanegynéhány évesen még simán körbesétálta velünk az esztergomi Szamárhegyet, öt-hat évvel ezelőtt még BKV-val vitte haza a számítógépéhez vásárolt printert, 2017 őszén is elbuszozott hozzánk születésnapot ünnepelni.
94. születésnapját már az otthonban ünnepelte, ahol többször is meglátogattuk. Idén tavasszal elesett és eltörte a lábát, megműtötték, lábadozni kezdett, de újból elesett és újabb törés következett. A második műtétje után már nem állt talpra.
Amiért posztom címében elsősorban holokauszt-túlélőként említem, annak az az oka, hogy élete utolsó tíz évében Pista Bácsi legfontosabb témája a vészkorszak volt. Lényegében Pista bácsin keresztül kezdtem kapisgálni, hogy milyen alapvető élménye volt ez a túlélőknek. Ha elkezdtünk beszélgetni, tíz perc után már a témára kanyarodott, általában azzal a bevezetővel: "Nem tudom, meséltem-e már neked arról, hogy...".
Nagyon sokszor hallom-olvasom, hogy a zsidók csak azért beszélnek folyton a deportálásokról, mert sajnáltatni akarják magukat. Hogy még több kárpótlást akarnak kicsikarni. Pedig nem erről van szó. Ahogy Kertész Imre Nobel-díjas regényéből, a Sorstalanságból megtudjuk, hogy a főszereplő Köves Gyuriban hogyan kezd el fokról-fokra tudatosulni, hogy lényegében az életére törnek, úgy vésődött be ez az élmény Pista bácsiba is, hogy élete vége felé egyre intenzívebben törjön a felszínre.
2011-ben Bori készített vele egy interjút ezekről az időkről, most beszúrom ide Pista bácsi összegzését a koncentrációs táborban, Dachauban szerzett tapasztalatairól és annak utóhatásairól:
Pista bácsi még megérte első dédunokájának megszületését, de már nem tarthatta karjaiban: egy nappal korábban hunyta le örökre szemét, mint ahogy unokája és dédunokája megérkeztek Kanadából, akik már csak a temetésére mehettek el.
Legyen neki könnyű a föld.
Azért ez egy elég izgalmas cím, nem? Pedig valójában olyan békés volt, mintha egy csendes kibucban laktunk volna, melynek a bejáratát katonák őrzik. Orsi és élete párja egy ilyen légibázison élnek, mi pedig meglátogattuk őket abból az alkalomból, hogy Orsi most kapta meg diplomáját a Jeruzsálemi Héber Egyetem vendéglátás-turizmus szakán.
Szokás szerint hajnali géppel mentünk a nászékkal együtt. Mire a repülőtéren elintéztük az izraeli telefont és felvettük a bérautót, már dél is elmúlt, délután egy körül értünk a bázisra. Szombat volt, munkaszüneti nap, Orsi még dolgozott, Sahar várt minket gombás-pesztós tésztával. És persze Molly kutya, a család kedvence, a golden-husky keverék.
Molly Orsival
Molly gazdira vár
Molly Katival
Molly velem
Molly a gazdit búcsúztatja
Munkaszüneti nap lévén szüneteltek a gyakorló repülések, Sahar felajánlotta, hogy megmutatja a repülőket. Figyelmeztetett, hogy a bázison állandó készenlét van, bármikor megszólalhatnak a szirénák és az onnantól számított öt percen belül levegőbe emelkednek a készenléti F16-osok. Na, ebből a készültségből mi sokat nem érzékeltünk, mindenki elég egykedvűen tette a dolgát, nem zavartatva magát tőlünk. Egyébként ez a kettősség jellemző Izraelre: lazaság és precíz profizmus. Vannak laza de trehány népek (pl. görögök), vagy komolyak és precízek (pl. a németek), de ez a párosítás leginkább Izraelre jellemző. A telefonunkat le kellett hogy tegyük, de ezt igazán senki sem ellenőrizte, valószínűleg úgy voltak vele, aki vendéget visz, az vállalja is érte a felelősséget. Voltunk az eligazító helyiségben, ahol előkészítik a gyakorlatokat, majd a végén kielemzik. Egy-két videót mi is megnéztünk. Kisétáltunk a gépekhez. A készenlétes gépek feltöltve, teljes fegyverzettel álltak a fedezékükben, ezek közelébe nem mehettünk, de egy nem készültséges gépet közelről is megnéztünk, sőt, a pilótaülésbe is beülhettünk. Nagy élmény volt. Bármilyen karcsúnak is tűnnek ezek a repülők a levegőben, közelről hatalmas, robusztus, elrettentő vasdarabok, repülő tankok gépágyúval, rakétákkal és bombával felfegyverkezve.
Nem sokkal azután, hogy visszaértünk Orsiék házába, Orsi is hazajött a munkából (Molly kicsit féltékenykedett, mikor Orsit megöleltem). Este nyolcra beautóztaunk Tel Aviv-ba, a Night Kitchen nevű étteremben, mely egy kis, étteremnek egyáltalán nem látszó műemlék házban található. Erre az étteremre is az a jellemző, hogy egy menüsort kínálnak, melyet folyamatosan hordanak: előételek saláták, halak, steak-ek, tészták, desszertek.
Orsival és Saharral a Night Kitchenben
Desszert-tál
Másnap Sahar dolgozni ment, a nászék pedig ügyeket intézni, így volt idő hármasban maradni Orsival. A csendet csak a felszálló gépek dübörgése törte meg (utánégetővel szállnak fel, elég brutális a hangjuk). Sétáltattuk Molly-t, vártuk az internet-szerelőt (az internet-kábelt valószínűleg Molly rágta meg), majd elmentünk az Ashdod-i piacra húst venni az esti grillezéshez. Sahar húga, Hili szervezett meglepetés-partit az édesanyjának. Visszafelé betértünk a Gan Yavne-i bevásárlóközpontba is, vettünk falafelt és knaffe-t (ez egy tipikus izraeli édesség, édes sajt és tészta, tetején pisztácia és vékony sárga metélttészta, sziruppal leöntve). Pompás ebédet csaptunk belőle, a maradék édesség egy műanyag dobozban az asztalon maradt, amit Molly valahogyan megkaparintott és megevett (hiába, igazi közel-keleti eb).
Sült zöldségek, karfiol, csirke
Az esti meglepetés-parti is jól sikerült. Négyféle hús volt: kebab, csípős kolbász, csirke és steak. Hili barátjával, Hagai-jal él együtt észak Tel Avivban egy kertes házban, rajtunk kívül más rokonok is eljöttek.
A harmadik nap délelőttje ismét csendesen telt (leszámítva a felszálló gépeket), délután pedig Orsival beautóztunk Tel Avivba. Orsi szállodájánál kisétáltunk a tengerpartra, majd végigsétáltunk a Karmel piacon. Itt utoljára 1990-ben, a nászutunkon jártunk. Meglepetésünkre még kürtőskalácsot is árultak.
Orsi és a szállodája (balra az a 25 emeletes)
Izraeli kürtőskalács
A piac mellett található a város legjobb malabi-készítője. A malabi poharas édesség, kukoricakeményítővel készített tejes puding rózsavíz-sziruppal és pisztáciával. Isteni finom.
A malabi-árus
Régi utcákon sétálunk, ahová még nem értek el a felhőkarcolók, betérünk az Anita fagylaltozóba.
Orsi az Anita fagyizó előtt
Egy jópofa, felújított ház
Igyekeznünk kell vissza, mert este Rehovot-ban lesz a diplomaosztó ünnepség.
A modern egyetemi kampusz épületei közötti füves területen van a színpad és a nézőtér. Minden szak vezetője beszél, egyikük tudományos előadást tart a fenntartható fejlődésről, melyből megtudjuk, hogy az ember által létrehozott mesterséges anyag tömege az évtized elején már elérte a bolygó teljes biomassza-tömegét. A beszédek között egy zongoristából és egy ütősből álló duó zenél, majd színpadra szólítják a legkiválóbb hallgatókat és a doktoranduszokat. Szerencsére a többiek oklevelét már szakonként külön termekben adják át, nem kell mindenkit végigvárni. Orsit nagy szeretettel fogadták az évfolyamtársai és egykori tanárai is.
A központi rendezvény
A végzős turisztikai évfolyam
Boldog diplomás
Büszke szülő
Utolsó napunk igazán csendesen telt - repülési szünet volt ugyanis. Sahartól már reggel elbúcsúztunk, Orsitól fél kettő felé, a nászék a kisebb biciklibalesetet szenvedett Hilit mentek meglátogatni, ketten maradtunk Katival és a kutyával. Mi zártuk a házat, teli tankkal leadtuk a bérautót a repülőtéren, ahová idejében befutottak a nászék is, és éjfél körül már saját ágyikónkban hajthattuk álomra fejünket.
Jó volt végre egy nem túl rohanós Izraeli látogatás is, sokat lehettünk együtt Orsival. Sikerült kiolvasnom a Párhuzamos történetek második kötetét is.
