A Csodák Évének drámai csúcspontja

Nincs az a drámaíró vagy filmrendező, aki drámaibb befejezést adhatott volna 1989-nek, mint az Élet. 25 évvel ezelőtt karácsonykor a rögtönítélő bíróság halálra ítélte a Ceausescu-házaspárt, és az ítéletet azonnal végrehajtották, mégpedig példátlan kegyetlenséggel, géppuska-sortűzzel.
A történészek mind a mai napig vitatkoznak azon, hogy valódi forradalom vagy puccs volt 1989-ben Romániában. Mindenesetre az események Temesváron kezdődtek még december közepén a Tőkés László református lelkész háza köré vont élőlánccal. Az is tény, hogy a Ceausescu-rezsim bukása után országszerte megalakultak a Nemzeti Megmentési Tanács helyi szervei. Apám barátja, Jakab Zsigmond Farkaslakán, mint köztiszteletnek örvendő polgár, tagja lett a helyi tanácsnak és a közösség életét meghatározó olyan ügyeket próbáltak megoldani, mint a buszmenetrendnek a munkaidőhöz igazítása, vagy hogy milyen gyakran legyen a friss kenyér szállítása a község boltjaiba. Zsiga bácsi azt írta apámnak, hogy lehet hogy ezért még börtönbe kerül, de élete legfontosabb hetei ezek.
1989 december 24-én délelőtt lépcsőházunkban Németh Miklós faragta a fenyőfát, a biztonsági őr fogta a fa végét, mi lakók meg faggattuk a miniszterelnököt, mit tud a romániai helyzetről. Mondta, már csitulnak a harcok. A másnapi kivégzésről ő sem tudott.
Kétségtelen tény, hogy béketábor többi országában nem volt olyan erős szimbolikus akció a rendszerváltás során, mint Németországban a berlini fal ledöntése vagy Romániában a diktátor kivégzése. Az is érdekes, hogy nemzeti ünnep csak kevés országban kapcsolódik a '89-es eseményekhez. Németországban a Német Egység Napja az 1990. október 3-i újraegyesítésnek állít emléket, Szlovákiában és Csehországban pedig az 1989. november 17-ei Vencel téri diáktüntetést ünneplik meg. Sem nálunk, sem Romániában, sem Lengyelországban nem kapcsolódik nemzeti ünnep az 1989-1990-es rendszerváltáshoz. Pedig nyugodtan állíthatom, hogy 1989 életem legmozgalmasabb, legreménytkeltőbb, legfelemelőbb éve volt. Nem csoda, hogy 25 év után annyi keserűséggel gondolunk vissza meg nem valósult álmainkra.
És akkor most foglaljuk össze a Csodák Évének eseményeit képekben:

Összeül az Ellenzéki Kerekasztal (Antall József, Szabad György,
Salamon László, Orbán Viktor, Sólyom László)

Horn Gyula és Alois Mock bontják a vasfüggönyt

Újratemetik Nagy Imrét és mártírtársait

Meghal Kádár János

Nagy futás a Páneurópai Pikniken

Az NDK-menekültek átengedése Ausztriába

Megszűnik az MSZMP, megalakul az MSZP

Leomlik a berlini fal

A Ceausescu-házaspár a bíróság előtt

PS: Na, pont a köztársaság kikiáltását felejtettem ki majdnem

40 évvel ezelőtti karácsony

Mint minden családban, gyerekkoromban nálunk is megvolt a karácsony táncrendje.
A fenyőfa hosszú éveken keresztül az Őrségből, a Szentgotthárd környéki fenyvesből került hozzánk. Élt ott ugyanis apámnak egy jó barátja, így szentendrei nyaralójuk tetőszerkezetéhez is innen került a faanyag igen kedvező áron. Szóval meghozta a posta a fát már két héttel az ünnep előtt, ami aztán a gangon pihent.
A hal csak egy napot úszkált a fürdőkádban, általában 23-én szerezte be nagymamám. Most olvasom, hogy többé nem lehet élő halat vásárolni, értelmét veszti az a hasonlat, hogy "vergődik, mint ponty a szatyorban". Ráadásul azok a jó kis necc szatyrok is eltűntek, melyek olyan jól bele tudtak akadni másnak a kabátgombjába a buszon vagy a villamoson.
Gyermekkoromban 24-e ugyanúgy munkanap volt, mint manapság, csak akkor jóval kevesebben vették ki a szabadságukat erre a napra. A szombati munkanapokhoz hasonlóan délután kettő körül kezdett sürgölődni a család. Nagymamám, aki nem velünk lakott, már reggel átjött és sürgött-forgott a konyhában. Apám némi szentségelések közepette befaragta a fát a talpba, kezdődhetett a díszítés.
A hagyományos üvegdíszek, szaloncukrok (akkoriban még csak az úgynevezett konzum-szaloncukor létezett) és girlandok mellett különleges díszek is kerültek a fára: ezüst- és aranypapírba csomagolt diók. Azt mondta apám, hogy az '50-es években nem lehetett karácsonyfadíszt kapni, ilyen házilag előállított díszek kerültek a fára. Azért akasztjuk fel ezeket a díszeket, hogy sohase feledjük azokat az időket - mondta. Az ünnepek alatt és után kedves játékunk volt, hogy apám felemelt (a fenyő egy faragott parasztládán állt) és nekem meg kellett találnom a jellegzetes díszeket: az ezüsthalat, a teáskannát, a szódásszifont vagy a trapézt. Ezt aztán unokáival is sokat játszotta. A régi díszek közül pár még mindig megvan anyámnak.
Az ünnepi előkészületek fontos kelléke volt a gyümölcsöstál. A '60-as, '70-es években déligyümölcsöt kizárólag karácsony előtt lehetett kapni. A gyönyörű réztálra én rendezhettem el a narancsokat, mandarinokat, banánokat, fügéket és datolyákat. Ezt a szokást mi is megtartottuk, a gyümölcsöstál Petra reszortja lett.
Szentestén általában nyolcan voltunk: szüleim, nővéremmel ketten gyerekek, anyai nagymamám és nagypapám (másik két nagyszülőm vidéken élt), nagymamám egyik nővére és annak lánya. A karácsony-esti vacsora évtizedeken rántott pontypatkó volt, utána bejgli.
Az ünnep további napjai is be voltak osztva a családban: karácsony első napján nagymamáméknál ebédeltünk, majdnem ugyanabban a társaságban, mint előző este, kiegészítve nagymamám legfiatalabb öccsével és annak feleségével. Az egyszobás lakásban tízen ünnepeltünk. 26-a, 31-e és január elseje pedig apám testvéreié volt. Apám két lánytestvére élt Budapesten a családjával, a harmadik vidéken. A három testvér a fent említett napokat megfelelő vetésforgó szerint töltötte egymásnál. Ilyenkor öt unokatestvér társasjátékozott együtt esténként, míg a felnőttek felnőttes dolgokról beszélgettek.
40 évvel ezelőtt ez a táncrend megbicsaklott. 1974 augusztusában nővérem férjhez ment és Zemplén megyébe költözött, engem pedig szeptemberben behívtak katonának. Elárvult a Zsigmond-téri lakás. A katonaságtól az ünnepek alatt három turnusban engedték haza szabadságra a harcosokat, hogy a harckészültségi létszám fennmaradjon (szegény-szegény Magyarország, mi biztosítottuk a harckészültséget, nahiszen). Az első turnus a szentestét tölthette otthon, a második turnus - ebben voltam én is - 25-étől lehetett otthon néhány napot, a harmadik csoport pedig a szilvesztert és az újévet ünnepelhette otthon.
Bátran mondhatom, talán az egyik legkedélyesebb szentestémet töltöttem a debreceni Bocskai laktanyában. Volt fenyőfánk is némi dísszel, és a gitározni tudó katonatársaim, különösen Pojják László csodálatos hangulatot teremtettek. De ami 25-én otthon várt, az maga volt a csoda: a karácsonyesti gyertyagyújtást egy nappal elhalasztották szüleim, és ebben partner volt az összes karácsonyesti vendég is, így egyetlen egyszer Páléknál 25-én hangzott föl a Mennyből az angyal.
Tavaly és idén már mi is eggyel kevesebben álltuk körbe a karácsonyfát. Izraelben a karácsony nem is ünnep, de persze azért mindig küldözgetünk egymásnak ajándékot Orsival és a Skype (áldassék a neve) összeköt bennünket ezen az estén is.

Lázár Ervin: A tolvaj

– Most meg a mozsártörő – mondta anyám; elvékonyodó hangjából éreztem, hogy türelme végén jár.
Akárki is az, hagyja abba ezt az idétlen tréfát!
– Te csinálod velem ezt, kisfiam? – Sírósan mondja, csak valljam be végre, megbocsát.
– Én? – Nagyon rosszulesik a gyanúsítás.
Mire kellene nekem mozsártörő? Meg köcsögfedő falap, parázscsiptető, derelyevágó, pároskés, fakanál, borsszóró meg efféle konyhai vicik-vacak.
– Akkor mondd meg, hogy kicsoda! Eddig azt hittem, napközben jön. De nem. A mozsártörő este még megvolt. Határozottan emlékszem rá. Akkor már ablakot, ajtót, mindent bezártam. És megvolt. Ott volt a helyén.
Márpedig akkor csak olyasvalaki jöhet számításba, aki házon belül van. Mert idegen, ha kulcsa volna se tudna bejönni a rigli meg az akasztó miatt. S akkor ki lenne más, mint én?! A húgom még kicsi, a bátyám komoly nagyfiú, apám meg nem szokott idétlen tréfákat csinálni.
– Mért nézel így?! Miért gondolod, hogy hazudok? – és a haragtól, szégyentől, a méltánytalanságtól viszketni kezd az orrom belseje, aj-jaj, mindjárt sírva fakadok, hopp, egy könnycsepp, anyám gyorsan odalép hozzám, az arcához húzza az arcomat.
Ebédkor összegyűlik a család. Krumpligombócos hagymalevest eszünk, és közben haditanácsot tartunk: „Ezek szerint mégis éjjel jár.” „De hol jön be?” „Én hallottam az éjjel egy csörrenést, mintha valaki belekotort volna az evőeszközök közé.” „Én meg lépteket hallottam. Halkan, mint a macska, osont valaki. Mezítláb.”
– Na majd végére járunk ennek a lopkodásnak – mondja apám határozottan.
Este besorjázik a házba hat legény. A Jósvaiak, Bedzsó, Gazdag Pisti, meg Tájbel Lőrinc. A konyhába mennek. Egyik az asztal alá ül, a másik az ablakszögletbe, Bedzsó a fal meg a konyhaszekrény közé. Elrejtőznek.
– Csak kiáltsatok – mondja apám –, azonnal jövök a lámpával.
Bent a szobában azért elfújja a petróleumlámpát, nehogy a fény elriassza a tolvajt, de nem fekszik le, felöltözve ül a lámpa mellett, a gyufa a keze ügyében.
Én sem akarok elaludni. Nem moccan semmi. Dübörög a csend, hasogatja a dobhártyámat. A szemem lassan lecsukódik. Már barna ködökben szállok, amikor felharsan a kiáltás:
– Megvan!
Sietős zajok, sercen a gyufa, a lámpacilinderben kihúzza magát a láng, apám két lépéssel a konyhában van, mi meg mindnyájan utána.
– Itt van, fogom – mondja Jósvai Jancsi.
Már bent vannak a lámpa fénykörében, mindenki döbbenten néz.
Jósvai Jancsi egy ismeretlen, meztelen kisgyerek karját szorítja.
A gyerek rémülten bámul ránk, még a fütyülője is reszket a félelemtől.
Anyám közelebb megy hozzá, a háta mögé néz.
– Apa – mondja elszoruló hangon –, világíts ide!
Apám fölemeli a lámpát, a fény a gyerek hátára esik.
– De hiszen… de hiszen – suttogja anyám.
Látjuk mindnyájan, amit nem mer kimondani. A gyereknek szárnya van. Két borzos, fehér szárnyacska.
– János, engedje el.
Jósvai Jancsi elereszti a gyerek karját, anyám gyorsan kireteszeli a kijárati ajtót, kiakasztja a kampót, megforgatja a zárjában a kulcsot és kitárja.
Bezuhan a házba a tücsökcirpeléses éjszaka. Szikráznak odafönn a csillagok, a hold ridegsárga.
A gyerek gyors léptekkel kisiet a házból. Csak amikor már eltűnt, akkor merünk utánamenni.
– Hol van?
Hátrafeszített nyakkal nézzük az eget.
– Most – kiáltja a bátyám –, láttátok, átrepült a hold előtt. Igen, mintha valami fekete pötty elúszott volna ott.
Attól kezdve hosszú ideig rosszul aludtunk éjszakánként. Füleltünk. De nem csörrent semmi, nem koppant, nem csisszent, nem suhogott. Az angyal nem jött többé.
– Hátha még sok mindenre szüksége lett volna – szomorkodott anyám, és esténként telerakta a kiskonyha előtti malomkő asztalt konyhai tárgyakkal, terítőkkel, szalvétákkal. De sohasem hiányzott belőle semmi.
Most, felnőtt férfiként, felriadok néha éjszaka, és fülelek.
Hátha itt motoz a lakásban egy angyal! Hátha szüksége van valamire a dolgaim közül!
De nem moccan semmi, csak a csend hasogatja a dobhártyámat.

Komolyzene vs. crossover

Tegnap voltunk a SYMA csarnokban a Virtuózok gálakoncertjén. Hetek óta követtük a televízión a fiatal tehetségeket, nem dicsekvésből mondom, de mindhárom korcsoportban (gyerek, kamasz és felnőtt) jól tippeltem meg a három döntős személyét és a korcsoportok győzteseit, de még a zsűri különdíjasát is. Néhány gondolatom a műsorról:
A műsor folyamatosan azt állította magáról, hogy ez az első komolyzenei tehetségkutató műsor a világon! Nos, én tudom, hogy alkotmányba alaptörvénybe van iktatva, hogy hazánk történelme 1944 - 1990 között megszűnt létezni, de talán legnépszerűbb televíziós műsorainkat nem kéne letagadni. A '70-es évek második felének legnépszerűbb műsorai közé tartoztak a több évadban is megrendezett karmesterversenyek, melyeknek olyan tehetségek felfedezését köszönhetjük, mint Kobayashi Kenichiro, Medveczky Ádám, Uri Mayer. A televízió legnézettebb tehetségkutatójának, a Ki Mit Tud-nak is mindig volt komolyzenei kategóriája, és nem kisebb zenészeket fedezhettünk fel, mint Kincses Veronika, Rost Andrea vagy Schiff András. A Magyar Televíziónak volt komolyzenét népszerűsítő állandó műsora is, a Zenélő órák.

A mostani Virtuózok mindenben versenytársa próbált lenni a kereskedelmi televíziókon futó tehetségkutató műsoroknak, és ez egészen jól sikerült. Sikerült brand-et teremteniük jó logóval, szignállal, letölthető applikációval, országot járó Virtuózok-kamionnal, sztárvendégekkel.
Apropó sztárvendégek. A műsorba alapvetően az ún. crossover műfajából hívtak sztárvendégeket, pl 2CELLOS formációt, a The Piano Guys együttest vagy Alexander Markov hegedűművészt.
A crossover, vagyis a komolyzenét a könnyűzenéhez közelítő műfaj sem új keletű, csak mostanában kezdjük így hívni. Biztosan emlékeztek még a Royal Philharmonic Orchestra Klasszikusok diszkóritmusban lemezeire vagy a King's Singers Beatles-feldolgozásaira. A crossover kiváló eszköznek látszott a komolyzene megszerettetésében, a baj csak az, hogy végül maga az eszköz vált céllá, és kiváló művészek egyszerűen azért, mert ebből jobban meg lehet élni, beleragadtak ebbe a műfajba. Richard Calyderman zongorista vagy Andre Rieu hegedűs jeles nemzetközi képviselői a crossover-nek, de hosszú a hazai művészek sora is ebben a műfajban: (levitézlett) Mága Zoltán és Edwin Marton hegedűsök vagy Szentpéteri Csilla és Havasi Viktor Balázs* zongoristák.
A gálaműsor második részét már szinte kizárólag a crossover műsorszámok töltötték ki. Ezzel nekem az a fő bajom, hogy az emberek nagy része nem tud különbséget tenni Havasi Viktor Balázs és a felnőtt kategóriát megnyerő Gyöngyösi Ivett zongorajátéka között. Kicsit hasonló a helyzet, mint az egy korábbi posztomban már említett Mozart-Salieri ellentét: a bécsi közönségnek mindegy volt, mit hallgat, Mozartot vagy Salierit.
A Prima Primissima díj egyik állandó visszatérő botránya, hogy nem azonos műfajba tartozó művészeket sorol egy kategóriába. Így fordulhatott elő évekkel ezelőtt, hogy a maga műfajában egyformán kiváló Presser Gábor és Kocsis Zoltán ugyanabban a kategóriában kerültek jelölésre és naná, hogy Presser nyert. Hasonló helyzet áll elő az idén az irodalmi kategóriában: az értékes kortárs irodalmat képviselő Bodor Ádámmal szemben a ponyvairodalom egyik jelese, Turczi István lett a primissima.
Nahát ezért féltem nagyon a Virtuózok győzteseit, a hihetetlenül önigényes és átszellemült Gyöngyösi Ivettet, az elegáns és érzékeny Boros Misit, a lelkét is a klarinétba lehelő Lugosi Dániel Alit, a harmonikakirály Demeniv Mihályt, hogy engedve a csábításnak végül aprópénzre váltják a tehetségüket, hogy színpadi füst és görögtűz mellett, fejjel lefelé lógva játsszák majd el a Kékrapszódiát.
Vigyázzatok, legyetek okosak és kitartóak!
* Bocsánat, Havasi Viktor egy slágerszerző volt

Pistike és egy jó barát

Lehet, hogy még nem említettem: Pistike angol nyelvi tagozatos osztályba jár. Az angoltanárt Barát Andrásnak hívják. Barát úr az a fajta bratyizós tanár, aki a tanulókkal való barátkozással akar bizalmat kelteni, ezért a tanulóknak nem úgy kell őt megszólítani, hogy Mr. Barát vagy Mr. Teacher, hanem az órán csak a "my good friend", vagyis "jóbarátom" megszólítás dívik. Persze a háta mögött mindenki csak Goody-nak szólítja, és kinevetik modoros stílusa miatt.
Történt egyszer, hogy valahogy kitudódott, Goody az angol szakkörről kitiltott néhány tanulót. Nem mondta meg mindenkinek, csak az érintett tanulókat tájékoztatta erről. Zsoltiék persze elterjesztették, hogy a háttérben Pistikéék cselgáncs-pénze van, és az egyik kitiltott nem más, mint Réka, aki a dzsúdó-kör pénzeinek nyilvántartásával van megbízva. Réka a botrány kirobbanásakor szüleivel Hajdúszoboszlóra utazott, ezért még azt is terjesztették róla, hogy szökésben van. Mikor visszatért az üdülésből, beismerte, hogy Goddy valóban kitiltotta a szakkörről, mert szerinte (mármint Goody szerint) tudomása van a cselgáncs-pénzek nem megfelelő felhasználásáról, és Réka nem tesz ellene semmit. Réka be is jelentette, hogy haladéktalanul vizsgálatot indít a pénzek felhasználásáról, bár erre Zsolti azt mondta, hogy a pásztor sem a farkast bízza meg a nyomozással, ha fogyatkozni kezdenek a bárányok.
Réka a legközelebbi angolórán nyíltan Goody-nak szegezte a kérdést, miért is tiltotta őt el az angol szakkörről. A ravasz Goody persze angolul válaszolt, és hát valljuk be, Réka nem a legjobb angolos az osztályban, ezért tolmácsot követelt. Pistike viszont felállt, és azt mondta, ha Goddy igazi férfi lenne, akkor kiterítené a kártyáit, majd megfenyegette Rékát, hogy ha nem panaszolja be Goody-t a tantestületnél, akkor másra bízza a dzsúdós pénzek kezelését.
Történt közben, hogy néhány cselgáncsosnál érdekes változásokat lehetett tapasztalni. Ákos a legújabb mobiltelefonjával virított, Csanád pedig egy drága órával dicsekedett. Zsoltiék persze rögtön azt gyanították, hogy csakis a lopott osztálypénzből gazdagodhattak meg ilyen gyorsan, és azonnali vizsgálatot követeltek. Egy régi dzsúdós, Dávid is szóvá tette, hogy egy igazi sportemberhez méltatlan az urizálás. Ákos csak annyit mondott, hogy ő parasztgyerek (azt is hozzátette, hogy sajnos), távol áll tőle a fényűzés, viszont Csanád egyenesen a cselgáncsosok régi bajtárshoz méltatlan hátbatámadásával vádolta Dávidot.
Pistike most Goody-t hibáztatja az egész csetepatéért, azt mondja, az angoltanár ellenségesen viselkedik az osztállyal. Goody viszont azzal védekezik, hogy a jó barátot pont az jellemzi, hogy nemcsak dicséri, de ha kell, kritizálja is barátját, ez neki kötelessége. Váltig azt hajtogatja: I am your good friend, Steve.
Nektek mi a véleményetek?

Új társadalmi szerződést az egészségügyben!

Úgy alakult, hogy az adventi időszakban újabb három egészségüggyel kapcsolatos dolgunk is volt.
1. Petra eltörte a kisujját
November közepén Petra három osztálytársa közösen tartott gyerekzsúrt az Elevenpark nevű kölyökparkban, ahova lányunk is hivatalos volt. 11-kor leadtuk a gyermeket, amikor fél kettő felé érte mentünk, megnyugodva láttuk, hogy boldogan ugrál a gumiasztalon. Negyed óra múlva lila kisujjal, fájdalmas arccal jött oda hozzánk. Rosszul ugrott, alá fordult az ujja - nem most, már rögtön érkezés után, de bolond lett volna emiatt kimaradni a buliból. Irány a János kórház gyermeksebészete, amit már jól ismertünk, egy időben Orsit gyakrabban hordtuk oda, mint fodrászhoz.

Petra a törött kisujjával

Nos, mintha 15 éve megállt volna az idő a gyermektraumatológián: betegfelvétel nincs, a váróteremben vérző, síró gyerekek rémült szülőkkel. A rendelőből időnként kijön az asszisztensnő, és megkérdezi az újonnan érkezőktől, hogy kinek mi a baja. Semmilyen papírt nem kér, semmit nem ír fel. Próbálják a betegeket súlyossági sorrendben behívni, de néha csak annyit mondanak: kérjük a következőt, ami ugye 20-25 türelmetlen szülő esetében nem a legbölcsebb módszer.
Másfél-két óra alatt sorra kerültünk, a nagyon kedves de fáradt és túlhajszolt doktornő Petrát megröntgeneztette és a törött ujjat sínbe tette. Még arra is felhívta a figyelmünket, hogy minden gyermek alanyi jogon biztosítva van (vagyis nincs szükség tanulóbiztosításra), jár nekünk háromezer forint (Ezt azóta Petra már meg is kapta, de azt mondta, legközelebb ennyiért nem vállalja).
A sín három hét után lekerült, de Petra idén már nem vehet részt testnevelési foglalkozáson.
2. Kipurcant a térdem
Még augusztus végén geoládázni voltam a Pilisben. Elég nagy szintkülönbséget kellett ledolgoznom. A szokásos izomláz elmúlta után éreztem, hogy bal térdem még mindig fáj: ha leguggolok, a belső oldalán erős nyilallást érzek.

A túra magasságprofilja

Mivel két hónap után sem javult az állapotom, beutaltattam magam az ortopédiára. A röntgen nem mutatott semmit, ezért MRI vizsgálatra utaltak be, azt mondták nekem kell időpontot kérnem. Amikor felhívtam az egyébként magánüzemeltetésben lévő intézményt, közölték, hogy az időpontot nem ők, hanem a beutaló kórház adja a rendelkezésére bocsájtott kontingensből. Telefon az ortopédiára, hogy adjanak ők időpontot. A nagyon kedves Tünde nővér visszahívást ígér. Pár nap múlva felhív, hogy tényleg beutaltak-e MRI-re, mert ők nem látják ennek nyomát. Mondom persze, itt a kezemben a beutaló. Tünde nővér megkért vigyem be a beutalót, és akkor adnak időpontot. Bevittem a beutalót, odaadtam Tünde nővérnek, aki azt mondta, hogy lemásolja, leviszi a titkárnőnek, mert ő osztja az időpontokat az MRI-re. Visszajött, hogy a titkárnő momentán nincs bent, de majd értesítenek az időpontról. Két héttel az ortopédiai vizsgálat után meg is kaptam az időpontot 2015 február 13-ra (péntek!).
3. Édesanyám kórházba került
Anyám elrontotta a gyomrát, de ez az állapot sehogyan sem akart megszűnni. Semmit nem tudott megenni vagy meginni, fennállt a kiszáradás veszélye. Anyámnak krónikus hasnyálmirígy-gyulladása van, erős volt a gyanúnk, hogy most is kiújult, ezért bevittem a János-kórházba. Rögtön felvették az osztályra és megkapta az azonnal szükséges infúziós kezelést.
A vizsgálatokat azonban már nem sikerült ilyen egyszerűen elvégezni. A János pavilon-rendszerű kórház. Ultrahang-vizsgálatra anyámat átszállították egy másik épületbe, leültették a váróban, ahol fekvő- és járóbetegek egyaránt vizsgálatra vártak. Anyám két óra múlva jelezte, hogy rosszul van (akkor már negyedik napja nem evett). Ha azt hiszitek, hogy lefektették vagy előre sorolták a vizsgálatot, tévedtek. Visszaszállították az osztályra, a vizsgálat elmaradt. De egy szobatársnője rosszabbul járt: őt reggel nyolckor, még reggeli előtt, étlen-szomjan, a napi gyógyszereinek bevétele nélkül vitték el vizsgálatra és csak délután kettőkor hozták vissza, de addigra már eszméletlen volt. Csak nagy nehezen sikerült bele életet verni.
Anyámnak kétóránkénti vérnyomásmérést írtak elő, de nem volt személyzet, aki a mérést elvégezze. Egy betegtárs saját vérnyomásmérőjével a betegek maguk mérték meg vérnyomásukat és írták fel az eredményt.
Végül is anyám minden lelete negatív lett, valószínűleg egy vírusos fertőzést kaphatott, akárcsak Petra másfél éve, már haza is vittük.

A három történetben az a közös, hogy míg az egészségügyben dolgozók heroikus küzdelmet vívnak, hogy a körülmények ellenére lelkiismeretesen ellássák a betegeket, a körülmények egyre romlanak, egyre csökken az orvosok és nővérek száma. A János kórház nagyon közel áll a működőképesség határához.
Emlékezték még Gyurcsányék finanszírozási javaslatára, a több biztosítós rendszerre? Lehet, hogy az ötlet nem volt jó, de legalább megpróbáltak forrást bevonni az egészségügybe. Akkor Orbánék azt mondták, hogy az egészség nem üzlet, Molnár Lajos és Horváth Ágnes első számú közellenséggé váltak. Pedig az egészség nagyon is üzlet! A kórházakat a pénz- és orvoshiány azóta tényleg a működőképesség határára sodorta. Szerintem a 24. órában vagyunk Új társadalmi szerződés kell!

Gondolatok egy felszámolás körül

Végképp megszűnt minden jogi kapcsolatunk egykori, még felszámolás alatt lévő cégünkkel, miután a felszámolás tárgyát képező, nálunk lévő vagyontárgyak egy részét a felszámoló elszállította, a többiről pedig lemondott. De haladjunk sorjában.
2009 nyarán, amikor volt cégem jogerősen is elveszítette az ellene folyó kötbérpert, bedobta a törölközőt. A gazdasági egységek önálló gazdasági társaságokat alapítottak, így tettünk mi is.
A használatunkban lévő eszközökre - melyek főleg számítástechnikai eszközökből álltak - vételi ajánlatot tettünk volt cégünk felé, a felértékelést a cég szakértőjével közösen végeztük. Csődbűntett gyanújának elkerülése miatt az adásvétel nem jöhetett létre, pedig mintegy másfél millió forintot kínáltunk a vagyontárgyakért. Végül bérleti szerződést kötöttünk az eszközökre.
Amikor a volt cégem ellen végrehajtási eljárás indult - valamikor 2010 elején - akkor a végrehajtó felé is megtettük vételi ajánlatunkat, aki szintén elutasította azt.
2011 tavaszán megindult a volt cégünk elleni felszámolási eljárás. A felszámoló a nálunk lévő eszközök eladására is pályázatot írt ki a cégközlönyben. Az eszközök értékét a leltárba kerülési érték alapján határozták meg, ezért jelentősen túl voltak értékelve. A már erősen avuló eszközökre tételes vételi ajánlatot tettünk. Pályázatunkat elutasították, mert ajánlatunk összértéke nem érte el a becsérték 50 %-át. Mi ugyan tételes ajánlatot tettünk, és egyes tételeknél ajánlatunk a becsérték felénél magasabb volt, vagyis nem lett volna jogi akadálya az értékesítésnek, a felszámoló mégis úgy gondolta, hogy mi nem vagyunk elég jó vevők.
Egy másik vagyonelemről, volt Kft-nkről, melyben egykori cégem többségi tulajdonos volt, márt egy korábbi posztomban írtam.
2012 nyarának végén a felszámolást kezdeményező hitelező jelentkezett, hogy elszállítaná a nálunk lévő eszközöket. A közben továbbértéktelenedő eszközökre feléjük is vételi ajánlatot tettünk, most már csak kb. 400 000 Ft körüli értéken. Természetesen ezt is elutasították. Szépen összekészítettük a vagyontárgyakat szállításra, de jelezték, hogy még néhány kérdés tisztázatlan a felszámolóval, legyünk türelemmel.
Ez a türelem kb. két évig tartott, idén nyáron írtam a hitelezőnek egy levelet, hogy amennyiben 30 napon belül nem szállítják el a cuccot, elkezdjük szakszerű megsemmisítésüket. Ekkor gyorsan kiküldtek két szakértőt, akik megállapították, hogy az eszközkészlet tényleg fabatkát sem ér. Írtak egy levelet a felszámolónak, hogy nem tartanak igényt az eszközökre.
Levélben értesítettem a végrehajtót, hogy nyilatkozzanak az eszközökről, mert mi elektronikus hulladéknak tekintjük. Ekkor ők is kiküldtek két szakértőt, akik megszemlélték a tárgyakat és a mintegy négyszáz tételből álló készletből 20 tárgyat kiválasztottak.
És itt a happy-end: elszállították a kiválasztott eszközöket, a többiről pedig úgy nyilatkoztak, hogy azt csinálunk velük, amit akarunk. Hát így olvadt el a jogi útvesztőkben öt év alatt egy eredetileg másfél millió forintot érő eszközkészlet.

Egy tíz évvel ezelőtti népszavazás emlékére

Tíz éve ezen a napon, 2004. december 5-én tartottunk népszavazást a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról (már a "kettős állampolgárság" elnevezés is pongyola, hiszen valójában az egykor Magyarországhoz tartozó területek lakói leszármazottainak alanyi jogon járó állampolgárság megadásáról szólt a referendum). Öt évvel ezelőtt, az akkori blogomban elég jól összegyűjtöttem az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, először bekopipésztelem ide:

"Az egész problémakör valamikor 2000-ben, a Magyarok Világszövetsége közgyűlésén kezdődött, amikor a FIDESZ jelöltjét, Boros Pétert leszavazva Patrubány Miklóst választották az MVSZ elnökévé. A már akkor is a magyar állampolgárság nemzetiségi alapon való megadását szorgalmazó Patrubányt Orbán politikai kalandornak tartotta, és az akkori FIDESZ-kormány az MVSZ-től minden anyagi támogatást megvont.

2001 tavaszán az Országgyűlésben sor került a státustörvény elfogadására (több mint 90 %-os egyetértéssel), a Magyar Igazolvány intézményének bevezetésére. Az Orbán-kormány a Velencei Bizottságnak 2001. augusztus 21-i beadványában így érvelt a státustörvény mellett:

„A státustörvény leszámolást jelent a kettős állampolgárság gondolatával, hiszen megalkotásakor a magyar kormány, valamint a parlament, amely 92 %-os többséggel elfogadta a törvényt, minden olyan törekvést elvetett, amely a szomszédos országokban élő, a magyar kisebbséghez tartozó egyének számára bármiféle kettős állampolgárságra irányulna, és ehelyett inkább egy együttműködésen alapuló kedvezményrendszert részesített előnyben… A státustörvény elismeri azt a tényt, hogy a külhoni magyarok más államok állampolgárai, és elutasítja azt a gondolatot, hogy a magyar identitás alapjául a kettős állampolgárság szolgáljon… A státustörvény egyszer s mindenkorra szakít bármiféle, a magyarlakta területeket illető állítólagos irredenta követeléssel és egyben a külhoni magyarok kettős állampolgárságának gondolatával.”

2001 novemberében a FIDESZ-vezette magyar kormány – anélkül, hogy ez az EU-hoz való csatlakozás előfeltétele lett volna – ratifikálta az 1997-es európai állampolgári egyezményt, mely többek között az alábbiakat mondja ki: „Az állampolgárság egy egyén és állam közötti jogi kötelék, mely nem utal az egyén etnikai származására… Egy adott állam polgárai nem rendelkezhetnek az állampolgárság megszerzésének módjától függően eltérő jogokkal… Honosítás esetén az állampolgárság elnyerését az illető országban való letelepedéshez kell kötni.”

Ezt az egyezményt számos EU-tag nem ratifikálta, az Orbán-kormány önként döntött a ratifikáció mellett.

A státustörvény 2002 január 1-jével való hatályba lépéséhez azonban szükség volt a szomszédos országokkal történő egyeztetésre is, így került sor 2001. decemberében az Orbán-Nastase találkozóra. A román miniszterelnök a tárgyalás során elérte, hogy a státustörvény magyarországi munkavállalási kedvezményét terjesszék ki valamennyi román állampolgárra is. Ekkor hangzott el a parlamentben Keller László szájából ez az ominózus, sokat idézett mondat: 23 millió aktív korú munkavállalót, román munkavállalót engedünk a magyar piacra”.

Orbán Viktor és Adrien Nastase 2001. decemberében

A 2002-es kormányváltás után az MVSZ továbbra is kitartott a kettős állampolgárság megadása mellett, és 2004-re elegendő aláírás gyűlt össze egy ügydöntő népszavazás kiírására. Közben miniszterelnök-váltás is volt, és a Gyurcsány-vezette MSZP kezdte ledolgozni azt a hátrányt, amit még az osztogató, de igen rosszul kommunikáló Medgyessy Péter szerzett a FIDESZ-szel szemben. Orbán gondolt egy merészet és nagyot, és az addig ellenfélnek tekintett Patrubány mellé állt a népszavazáson. Vagyis amit még kormányon nem tartott megvalósíthatónak, azt ellenzékben, kibicként már támogatott. Úgy okoskodott, hogy a kormány semmiképpen sem támogathatja a kezdeményezést, hiszen az éppen általa ratifikált európai állampolgársági egyezmény ezt nem teszi lehetővé. Gondolta, az emberek nemzeti érzelmét így sikerül majd az MSZP-kormány ellen hangolnia. A FIDESZ kampánya meglehetősen demagóg volt (Hunyadi Mátyás ma nem volna magyar állampolgár stb.), melyre Gyurcsány az egzisztenciális bizonytalanságra alapozó kampánnyal válaszolt (az új állampolgárok a ti kenyereteket veszik majd el).

A népszavazás eredménye ismert: csak minimális többséggel (51.5 % - 48.5 %) nyert az MVSZ kezdeményezése, de ez a 37%-os részvétel mellett eredménytelennek volt tekintendő. A népszavazás eredményét a határon túli városok főterén népviseletbe öltözve váró magyarok megalázottan, csalódottan mehettek haza. Ismét csak játékszerek voltak egy politikai játszmában.

Már a népszavazás előtt figyelmeztette Magyarországot az Európai Unió: „Magyarország az állampolgárság elnyeréséhez magyar részére nem szabhat rövidebb tartózkodási időt feltételül, mint nem magyarnak, és a schengeni egyezmény értelmében ún. nemzeti vízum sem adható kizárólag magyar nemzetiségűeknek”.

És még néhány gondolat: a magyar jogrend csak a tartózkodási, állandó lakhely alapú magyar állampolgárság intézményét ismeri etnikai hovatartozástól függetlenül. Ettől a szemlélettől idegen az etnikai alapú állampolgárság megadása, sőt, közokiratban a nemzetiségi hovatartozás feltüntetését tiltja az alkotmány! Vagyis az egykor Magyarországhoz tartozó területek valamennyi lakosának – nemzetiségétől függetlenül – meg kellene adni a magyar állampolgárságot. A magyarsághoz való tartozás papírokkal történő igazolása, mint az állampolgárság megszerzésének lehetősége rossz emlékeket ébreszt és teljesen ellentétes a magyar közjogi gyakorlattal."

Nos, azóta tudjuk, hogy 2010-ben a második Orbán-kormány előterjesztésére a parlament megszavazta az úgynevezett egyszerűsített honosítási törvényt. A törvény értelmében egyszerűsített honosítási kérelmet az nyújthat be, aki az alábbi feltételeknek megfelel:

• Maga vagy felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását,
• magyar nyelvtudását igazolja (ezt a kérelmet átvevő szerv ellenőrzi),
• a magyar jog szerint büntetlen előéletű és büntetőeljárás nincs ellene folyamatban,
• honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.

Tehát a törvény nem nemzetiséghez köti az állampolgárság megadását (ez, mint láttuk, ellentétes lenne az uniós előírásokkal), hanem (erősen szubjektíven megítélhető) nyelvtudáshoz köti azt. Mivel a magyar állampolgárság az ukrán és szerb állampolgárok számára egyúttal uniós útlevelet is jelent, megindult az állampolgársági biznisz, ilyen ügyekről több újság is beszámolt.
Az állampolgársági törvényhez hozzá kellett igazítani a választási törvényt is. Korábban a parlamenti választásokon a szavazópolgár egy helyi egyéni képviselőre valamint valamelyik párt megyei listájára adhatta le szavazatát, tehát mindkét szavazata magyarországi állandó lakóhelyhez kötött volt. A módosított választójogi törvény értelmében már nem megyei listára, hanem országos pártlistára lehet leadni a listás szavazatot, és ez már nincs állandó magyarországi lakóhelyhez kötve. Persze a határon túli magyar állampolgároknak így is csak fél szavazatuk van (vagyis egyéni jelöltre nem szavazhatnak), de ez is elegendő volt arra, hogy biztosítsa Orbán kétharmadát, amiről a miniszterelnök tusványosi beszédében is szólt, köszönetet mondva a határon túl élő honfitársainknak, akiknek nem kevesebb, mint 95%-a szavazott a Fidesz-KDNP pártszövetségre:

"Engedjék meg, hogy a mostani mondandómat a legutóbbi parlamenti választás egy méltatlanul kevés figyelmet kapott mozzanatának fölidézésével kezdjem. Ennek a választásnak az eredményeképpen Magyarországon a kormányzó polgári, keresztény és nemzeti erő, tehát a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt a parlamenti helyek kétharmadát szerezte meg – éppen hogy, egy mandátummal. Én emlékszem, évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy az milyen szép lenne, a bosszúnak milyen nemes formája volna, ha az történne, hogy a 2004 decemberében a mai magyar államhatárokon kívül élő magyarok visszafogadása ellen szavazó politikai erők úgy nyernék el megérdemelt büntetésüket, hogyha egy parlamenti választáson éppen a határon túli magyarok voksaival jönne létre a többség vagy a kétharmad. Jelentem, hogy az a gyanú áll itt fönn, hogy a politikában mégiscsak létezik egy morális egyensúly. Efelől gyakran van kétségünk jó okkal, de időnként megerősítést is kapunk. Most például az történt, hogy a határon túli magyarok szavazata és az abból fakadó mandátum kellett ahhoz, hogy kétharmados többsége legyen a nemzeti erőknek a magyar parlamentben. Köszönjük mindenkinek, akit illet, a Gondviselésnek, a szavazóknak, a magyar törvényalkotóknak és végső soron ilyenkor azoknak is meg kell köszönnünk, akik ellenünk fordultak, és lehetőséget adtak arra, hogy a jó mégiscsak fölülkerekedjék, mert ha nincs a rossz, akkor mégis hogyan tudna fölülkerekedni a jó?"

Bhopal, 1984

Harminc évvel ezelőtt, 1984 december 3-án az indiai Bhopalban az emberek arra ébredtek, hogy nem kapnak levegőt. A közeli rovarirtó-gyárban bekövetkezett minden idők legtöbb civil halálos áldozattal járó ipari katasztrófája. Egy robbanás következtében több mint 40 tonna metil-izocianát gáz került a levegőbe, és ez a méregfelhő beterítette a várost.

A bhopali vegyi üzem rozsdás tartályai

Közel 3000 ember halt meg azonnal, további 15-20 ezer később, lassú agóniában. Ma már tudjuk, hogy a katasztrófát a csövek és tartályok teljesen elhanyagolt állapota, a személyzet képzetlensége és a biztonsági előírások be nem tartása együttesen okozták. Ennek ellenére a gyár felelős vezetői viszonylag könnyen megúszták a felelősségre vonást, a cég 470 millió dollár kártérítést fizetett ki.
"Június 15-én reggel Guy Burckhardt sikoltva ébredt álmából. Ez az álom minden eddiginél valószerűbb volt. Még mindig érezte dobhártyájában és a bőrében az éles fém szaggató robbanását, a heves lökést, mely kipöndörítette ágyából, s az iszonyú hőhullámot." - így kezdődik Frederik Pohl Alagút a világ alatt című sci-fi novellája, mely egy ipari katasztrófával kezdődik. A szerző ezt még valamikor a '60-as években vetette papírra, jóval a bhopaliak iszonyú ébredése előtt. Később Pohl írt Csernobilről is, itt már a valós esemény volt az ihlető.
Igen, Csernobil másfél évvel követte Bhopalt, és mint minden idők legsúlyosabb nukleáris katasztrófája vonult be a történelembe. Csernobilről már írtam ebben a blogban is. Mivel a baleset idején már VEIKI-s voltam, az atomos kollégáktól részletes tájékoztatást kaptunk az okokról és a baleset körülményeiről, de birtokomban is van néhány akkor még kizárólag belső használatra szánt kiadvány, pl. a Szovjetunió Atomenergia-hasznosítási Állami Bizottságának a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség számára készített összefoglaló jelentése, de Frederick Pohl regényét is megvásároltam.
Ma az atomerőmű melletti szellemváros, a robbanás után evakuált Pripjaty a katasztrófaturisták egyik Mekkája.

Pripjaty főtere 28 évvel a kiürítés után

A városból mintegy 50 000 főt kellett pár óra alatt kitelepíteni. Bár a baleset közvetlen áldozatainak száma "mindössze" 56, 4-5 ezerre teszik a baleset következtében később elhunytak számát, de egyes becslések szerint ez a szám eléri a 40 000-et is. Meg kell jegyezni, hogy a balesetet nem az erőmű üzemszerű működése, hanem egy kellően nem előkészített méréssorozat alatt elkövetett súlyos mulasztások okozták. Bár a csernobili atomerőmű megmaradt blokkjait is leállították már, az ott alkalmazott RBMK típusú, úgynevezett forralós atomreaktorokból még 11 üzemel Oroszország-szerte!
És ha már ipari katasztrófákról írok, nem mehetek el szó nélkül a legsúlyosabb magyar ipari baleset, a 2010-es vörösiszap-katasztrófa mellett. Máig tisztázatlan, hogy miért szakadt át az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tároló kazettájának gátja. A több mint egymillió köbméter vörösiszap - ami egyébként a kazettában tárolt vörösiszap-mennyiségnek csak egy töredéke volt - Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit öntötte el.

Vörösiszappal elöntött házak Kolontáron

Az ipari baleset halálos áldozatainak száma 10 volt, részben az erősen lúgos anyag által okozott égési sérülések, részben fulladás okozta az áldozatok halálát. Megdöbbentő volt a timföldgyár vezetőségének kezdeti érzéketlensége. Sokáig azt hangoztatták, hogy a vörösiszap ártalmatlan anyag. Ez igaz is az anyag száraz állapotára, de a területre rendkívül erősen maró lúgos oldatban terült szét.
Mivel még mindig folyik a katasztrófával kapcsolatos büntető per és számtalan kártérítési eljárás, még mindig nem tudható, mi okozta a gátszakadást: emberi mulasztás vagy elkerülhetetlen földtani folyamatok: a talajrétegek egymáson való megcsúszása vagy talajtörés. Tény, hogy a baleset előtt két héttel hatósági vizsgálatot végeztek a zagytároló kazettánál és mindent rendben találtak, ami egyúttal felveti a környezetvédelmi hatóságok felelősségét is.
A balesettel kapcsolatban összeesküvés-elméletek is napvilágot láttak, Szaniszló Ferenc majdnem Táncsics-díjas televíziós újságíró méltán hírhedt műsorában még egy esetleges merényletet sem zártak ki.
Komplett utcasorok újjáépítése, az érintett terület teljes talajcseréje, a patakmeder teljes kikotrása után is sokan mondogatják, hogy az adományokból összegyűlt pénzből csak kevés jutott a valódi károsultaknak, és sok ment el olyan presztízsberuházásokra, mint egy, a katasztrófát bemutató tanösvény létesítése, vagy arra, hogy az újjáépített házakat a Makovecz-stúdió  tervezte nem kis pénzért.
A jelen állapot: A MAL Zrt-re a vízügy minden idők legmagasabb környezetvédelmi bírságát szabta ki, 135 milliárd forint megfizetésére kötelezve a társaságot. Ennek, és a kártérítési kötelezettségeknek köszönhetően a cég tönkrement, államosították és jelenleg a kiárusítása folyik. Lehet, hogy valakik még nagyon jól fognak járni ebből a szörnyű katasztrófából.

Ragazzi

Pasolini Utcakölykök (Ragazzi di vita) című könyvét olvastam.
Pasolinit csak filmrendezőként ismertem korábban, ráadásul csak az Élet trilógiája összefoglaló címen futó három filmjét, a Dekameront, a Canterbury meséket és az Ezeregyéjszaka virágait láttam. A Dekameront még gimnazistaként, afféle szexfilmként néztük meg, a Canterbury-t később, az Ezeregyéjszakát meg kb. 10 éve tévében, de mindhármat birtoklom DVD-n is.
Nyomasztó élmény volt a könyvvel töltött néhány hét, az '50-es évek római külvárosaiban játszódó lazán kapcsolódó, tizenéves srácokról szóló történetekben nyoma sincs barátságnak, tiszta szerelemnek, költészetnek, szolidaritásnak, reménynek. A Pasolini által filmszerűen megjelnített Rómában csak szenny és mocsok van, a haverok egymást is meglopják, a gyengébbeket alázzák és csicskáztatják, a nők csak szexuális tárgyak.
A könyv megírásában fontos szerepet játszott Pasolini és a Citti-fívérek, Sergio és Franco barátsága. A két igen mélyről jött testvér közül Sergio az argó nyelv használatában segítette az írót, míg Franco a későbbi Pasolini-filmek szinte állandó szereplőjévé vált. Ugyanezt a világot dolgozta fel első filmjeiben, A csóróban és a Mamma Rómában. Előbbit tegnap megnéztem, Franco Citti alakítja benne a csavargó stricit, aki elhagyja családját, és csak azért tér vissza hozzájuk, hogy saját gyermekét is meglopja. Igazán szimpatikusak csak a csórót körülvevő nők: a prostitúcióra kényszerített lányok, börtönben ülő barátja felesége és saját elhagyott felesége.

A csóró, főszerepben Franco Citti

Érdekes, hogy mind a filmben, mind a regényben fontos szerepe van a folyó átúszásának. A könyv elején az egyik főszereplő, Fürtös kiskamaszként a gyors sodrású Teverébe veti magát, hogy kimentsen egy fuldokló fecskét. Évekkel később egy fiatal fiút visz el a sodrás, Fürtös akkor már inkább eloldalog. A filmben is beszélnek a fiatal srácról, aki megpróbálta átúszni a folyót, de belefulladt. Mint az örvénylő folyóban, úgy fuldoklanak és vergődnek a könyv és a film szereplői is a kilátástalanságban, szegénységben és nyomorban.
Különben Pasolini filmjeinek másik állandó szereplője Ninetto Davoli volt, akihez szerelmi kapcsolat is fűzte a melegségét nyíltan vállaló rendezőt. Davolit Jancsó Miklós is szerepeltette a Zsarnok szíve című filmjében (én egy belvárosi moziban látta a filmet a '80-as években, de a közönség nem nagyon volt vevő Jancsó ezen opuszára, vagy a vetítés közben távoztak vagy végigröhögték az egészet).
Ettore Scola Csúfak és gonoszak című filmjének előképe is Pasolini két első filmje volt, de ebben legalább a komorságot groteszk humor ellensúlyozza. Ennek a filmnek is Sergio Citti volt a dramaturgja, és sok Pasolini-filmben is játszó szereplője volt. Én valamikor a '70-es évek végén láttam.
Visszatérve a könyvre: Nem lehetett könnyű a római külvárosi argó magyarra fordítása, de csak többé-kevésbé sikerült. Például a teljes hasonulás leírásával próbálták jelezni az egyszerű ("eccerű") emberek párbeszédét. Bizonyos írásmódokat sem értettem. A könyv fontos helyszíne a "Vazsbeton" (így, zs-vel és nagy kezdőbetűvel), egy raktártelep, ahová a háború után lopni jártak a környékbeliek. A "Vazsbeton " mindenütt nagy kezdőbetűvel jelenik meg, kivéve a fejezet címében. Hasonlóan nem értettem más nagy kezdőbetűs szót sem, pl: "...ott négy Német strázsált...". Aranyos hiba volt a "csőszárú" szó ilyenféleképpen való elválasztása: "csősz-árú".
És még valami, amin jót mosolyogtam így, a választások évében olvasva a könyvet: Munkások dolgoztak az utca szennyvízelvezető árkának kiásásán, mert közeledtek a választások. Úgy látszik, az '50-es évek Rómája és a 2010-es évek Budapestje sokban hasonlít egymásra...
Az Utcakölykök sivárságát ellensúlyozandó vasárnap a Játékszínben megnéztük A nő fecseg és nyomoz című darabot. Két óra felhőtlen szórakozás Vári Éva, Gálvölgyi János és a többiek játékán. Természetesen a nézőket megeskették, hogy senkinek nem mesélik el a krimikomédia végét, ezért csak annyit mondok: meglett a gyilkos.

Erzsébet nap

A családban egyedül apai nagymamám volt Erzsébet, de mivel vidéken laktak, nem emlékszem arra, hogy nagy Erzsébet napokat tartottunk volna. Pedig nagypapám halála után nagyi a teleket Budapesten töltötte, elosztva három gyermekénél egy-egy hónapot. Bezzeg anyai nagymamám minden évben nagy Julianna napi vendégséget rendezett. De az 50 évvel ezelőtti Erzsébet nap emlékezetes maradt, mert aznap adták át a forgalomnak az Erzsébet hidat.
Mivel apám középkáder volt, járt neki a hivatali gépkocsi (Volga). Ezzel hajtattunk át az újjáépült hídon. Már esteledett, ezért a város fényeit és a kivilágított hidat a Balatoni út fordulójában akkor még meglévő Panoráma étterem teraszáról szemléltük. Az M7-es megépítéséig a Panoráma étterem előtt ment el a balatoni autóforgalom, itt stoppoltak az NDK-s csajok is, ennek ellenére a vendéglátóipari létesítmény meglepően minimalista kiépítettségű volt:

A Panoráma-étterem annó

Természetesen Buda egyik legszebb kilátóhelyén ma egy magánház áll.
12 éve azonban az Erzsébet nap a Szilágyi Erzsébet Gimnázium gálaműsorát és tanulmányi versenyét jelenti számunkra. Erzsébet napra az osztályok műsorral készülnek, a diákok pedig többféle tárgyból is adhatnak be pályázatot. Persze kezdetben a pályázatoknál mi, szülők is besegítettünk, így pl. 2006-ban a hulladékhasznosítási pályázatra én segítettem Borinak egy díjnyertes virágállvány elkészítésében, Kati pedig Orsinak segített a magyar forintról egy dolgozatot írni.

Hulladékból készült virágállvány

2011-ben és 2012-ben Orsi egy-egy novellával nyerte meg az irodalom-pályázatot, ezeket ebben a blogban is közreadtam már itt és itt.
Idén új kisgimnazistánk, Petra is adott be pályamunkákat, mégpedig magyar irodalomból és németből. Utóbbiból  első díjat nyert, ezzel méltó követője lett nővéreinek. Persze itt is elkelt a szülői segítség. A feladat ugyanis német népdalok gyűjtése és illusztrálása volt. Kati főnöknője dunabogdányi sváb, kinek az édesanyja a község nemzetiségi népdalkörének aktív tagja. Tőle kaptunk kottákat és szövegeket, sőt, még egy CD-t is. Meglepően sok volt köztük a pajzán dalocska. Ebből választott ki Petra öt dalt, és vegyes technikával (rajz, festés, ragasztás) illusztrálta őket.

A dal...

...és az illusztráció.

Ami az előadásokat illeti, kezdetben a Fehérvári úti Fővárosi Művelődési Házban rendezték meg a műsort, később a MOM Kulturális Központban. Egyszer, a gimnázium fennállásának 125. évfordulóján a Thália Színház adott helyet a rendezvénynek. Idén a Hagyományok Házában (volt Budai Vigadó) volt a helyszín. Sajnos ott nagyon kicsi a nézőtér, ezért három turnusban lehetett megnézni az előadásokat.
Minden évben szokott lenni valami tematika, ami idén a hang és a szó volt. Petráék a bibliai Bábel tornya történetet szerették volna előadni: építenek cipős dobozokból egy tornyot, közben magyar verseket szavalnak. Aztán jön egy nagy vihar, összedől a torony és mindenki idegen nyelven mond verset. Ez  a koncepció nem nagyon tetszett a magyartanárnak, ezért - letörve a gyerekek kezdeményező készségét - őszi verseket szavaltatott velük. Mindössze annyi maradt az eredeti elképzelésből, hogy Paul Verlaine Őszi chanson című versét mindenki azon a nyelven mondta, amilyen nyelven éppen tanul, Petra németül. Elmondták külön-külön, aztán meg egyszerre. Hát ebből tényleg bábeli nyelvzavar lett, de legalább volt az előadásban valami poén is.
Azért remélem, hogy Petráék osztályának is lesznek a jövőben olyan legendás előadásai, mint azelőtt Boriéknak és Orsiéknak. Itt meg itt megnézhettek két szilágyis előadást, mindkettőben Orsi szerepel.

Orsi 20 éves!

Bizony, már Pic Ors (Bori nevezte így annak idején) is betöltötte a 20-at. (Bori egyébként jó névadó, Orsi neve már régóta Hugs).
Bori 20. születésnapjára egy történettel emlékeztem, most így teszek Orsival is.
Orsinak szép nagy, manga szemei voltak babkorában, úton-útfélen megcsodálták az emberek.

Nagyszemű Orsi 1 évesen

De a legemlékezetesebb megcsodálásra 1995 nyarán, balatonszemesi nyaralásunk alkalmával került sor. Cégemnek akkor még megvolt balatonszemesi üdülője, több alkalommal is nyaralt itt a Pál család. A balatonszemesi strandon divat volt a topless, még az egyik kolléganőm sem zavartatta magát kollégái előtt. Egyszer egy fiatal, formás, fedetlen keblű hölgy telepedett le mellénk, hogy milyen szép szemei vannak ennek a kislánynak, nahát!
Bizony az én szemeim is ugyanolyan nagyra nyíltak, és nem biztos, hogy pont a hölgy szemébe néztem. Hát így gyűjtötte Orsi maga köré a rajongókat kiskorában.
Egy másik eset úgy kétéves kora történt Orsikával. Volt egy műanyag kisautója, amire ráülve lehetett autókázni. Egy alkalommal a lakásban furikázott felszedett szőnyegek mellett a parkettán - a parketta lakkozott akácból volt, - amikor szikrázni kezdett az autó kereke. Sohasem derült ki, hogy a műanyag kerék mitől vetett szikrát, mi mindenesetre megállapítottuk, hogy Orsi valószínűleg boszorkány.
Valahogy úgy alakult, hogy Orsi 16. és 18. születésnapjára is csináltam egy saját énekkel kísért filmet. A 16. születésnapjára a Sweet sixteen-t énekeltem:

BejegyzésJózsef Pál által

A 18. születésnapjára, a szokásos videó fináléjaként pedig egy saját számmal kedveskedtem neki:

BejegyzésJózsef Pál által

A 20. születésnapján nem tehetek mást, mint innen a messzi távolból kívánok húszas éveire sok erőt ahhoz az embert próbáló feladathoz, amit maga elé tűzött, és kívánom, hogy minden célját sikerüljön megvalósítania. Eddig jó úton halad hozzá.
Sok boldogságot, Orsi!

A UPC nagy dobása

Csattanós választ adott a UPC az először meghirdetett, majd visszavont (vajon valóban visszavont?) internetadóra: egyszerre több százezer nyilvános hozzáférési pontot kapcsoltak be országszerte. A megoldás pofonegyszerű: a UPC-előfizetőknél megtalálható Wifi-routereken egy új csatornát nyitottak.

Az új csatorna azonos néven érhető el az egész világon (persze csak azokban az országokban, ahol van UPC), és minden UPC-előfizetőnek van egy egyedi bejelentkezési neve és jelszava, melynek segítségével felcsatlakozhat. Az okostelefonokon beállított hozzáférési paraméterek automatikusan felkapcsolódnak, ahol UPC Wi-Free nevű hozzáférési pontot érzékelnek. Zseniális!
Itt aztán tényleg bajban lennének Varga Mihályék, hogy hova számolják el egy holland turista internet-forgalmát, melyet esetleg az én access-point-omon keresztül forgalmaz!
A UPC-nél már évek óta tapasztalhatunk új innovációkat, kényelmi szolgáltatásokat. Ha például az embernek napközben eszébe jut, hogy rögzítenie kéne egy tévéműsort, akkor a rögzítést távolról, interneten vagy telefonos applikáción keresztül be lehet állítani.

A tévéelőfizetők számára a digitális set-top bokszokon keresztül kvázi internet-hozzáférést valósítottak meg hírcsatornákhoz, videómegosztókhoz és egyéb közösségi oldalakhoz. Nem kell okostévé ahhoz, hogy az ember a YouTube-on böngészhessen!
A telefon-előfizetők számára néhány hónapja nyitva áll az a lehetőség, hogy az okostelefonjaikra letöltött applikáció segítségével otthoni telefonjuk számlájára telefonáljanak interneten keresztül az egész világon. Ha ez a szolgáltatás meglett volna már nyáron, nem kellett volna a Skype-nál számlát nyitnom, hogy anyámat vagy anyósomat felhívhassuk Izraelből, hiszen csúcsidőszakon kívül ingyen hívom őket a vezetékes telefonomról.
Pár napja megújították a digitális műsorújságot is. A műsorokról, filmekről sokkal részletesebb információ olvasható, mint korábban, pl. a film szereplői, rendezője, operatőre, a gyártás éve stb. Kapcsolódó információként sorozatokról megtudhatjuk, hogy mikor vetítik az egyes epizódokat. Keresőszolgáltatás is van, ahol műsorok címére vagy szereplőire kereshetünk rá.
Természetesen más szolgáltatók is nyomulnak, a T-Mobil pl. nemrég kapcsolta be országos lefedettségű 4G hálózatát.
Persze a távközlési szolgáltatók sem angyalok. Gyakran merült fel a múltban is kartellgyanú a magasan tartott díjakkal kapcsolatban. Ennek megakadályozására való a Versenyhivatal. De az látszik, hogy éles versenyben vannak egymással.
Amikor Németh Szilárdot megkérdezték egy beszélgetős műsorban, hogy ha az internetadót ez EU-s internetfejlesztések önrészére szánják, akkor miért nem hagyják inkább ezt a pénzt a szolgáltatóknál, hogy inkább ők pályázhassanak belőle, Németh nem is rejtette véka alá, hogy azért, mert állami beruházásokkal állami internetet szeretnének fejleszteni. Ez két szempontból is aggasztó. Egyrészt felmerül a gyanú, hogy nagyobb állami ellenőrzést szeretnének gyakorolni az internet felett, másrészt versenyen kívül szeretnének belépni erre a piacra. Egyesek szerint ha a mobiltelefont nem éles nemzetközi versenyben, hanem egy nonprofit állami cégnél fejlesztenék, akkor olyan nagy lenne, mint egy tégla, csak telefonálni lehetne rajta és egymillió forintba kerülne.
Ceterum censeo: a verseny és a valódi piac hiánya a gazdaság minden szegmensében nagy kárt képes okozni, de egy olyan gyorsan fejlődő területen, mint a telekommunikáció, különösen pusztító lehet.

Paks II

A BME Energetikai Szakkollégiuma szervezésében egy rendezvényt tartottak a Paksi Atomerőmű bővítéséről. Három előadást hallgathattunk meg: Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója az engedélyezési eljárásokról, Dr. Aszódi Attila kormánybiztos a szerződési kérdésekről (de persze ezen túl számos műszaki kérdésről is), Nagy Sándor, az MVM Paks II. Zrt vezérigazgatója pedig főleg műszaki kérdésekről beszélt (a cég már csak a nevében hordozza az MVM-et, pár héttel ezelőtt az MVM részvényei, akárcsak a cég felügyelete közvetlenül az állam kezébe kerültek).
Míg a többiek a jó öreg PowerPoint-tal, Nagy Sándor Prezi-vel tartotta meg előadását. Én először Gyurcsány Ferencet láttam Prezi-t használni egy, a Közgázon tartott évértékelőjénél, persze csak tévében. Most először láttam személyesen Prezi-s előadást. Az az igazság, hogy a Prezi akkor igazán alkalmas prezentációs eszköz, ha valaminek egyszerre akarjuk mutatni a szűkebb és a tágabb aspektusait és az összefüggéseket a struktúrákon belül. Ezt nem túl egyszerű megvalósítani, az előadónak sem igen sikerült.
Három évvel ezelőtt voltam Aszódi egy előadásán a fukushimai balesetről, akkor írtam is erről egy posztot, amely második legolvasottabb posztom lett. Akkor az előadáson tiszteletét tette a Greenpeace is. Most az előzetes regisztrációnak köszönhetően nem került sor ilyen incidensre.
Aszódit egy pár héttel ezelőtti posztomban is említettem példaként arra, hogyan vergődnek az úgynevezett zöldek a paksi bővítéssel kapcsolatban érdemi tudás és alternatív javaslat nélkül.
Az az igazság, hogy már az összes tököm tele van azzal, hogy az ellenzék akkor érzi magár igazán ellenzéknek, ha minden szakpolitikai kérdésben a tagadás pozícióját veszi fel. 2009-ben az Országgyűlés 95%-os egyetértéssel szavazta meg az atomerőművi bővítési programot. Ennek ellenére jelenleg nemcsak azt a tényt támadják, hogy az oroszokkal kötöttünk szerződést, hanem eleve megkérdőjelezik a bővítés szükségességét.
Bár az előadáson többnyire a neten is hozzáférhető információk hangoztak el, a legfontosabbakat nem árt összefoglalni:

• Jelenleg Magyarországon két erőmű működik rentábilisan, Paks évi 90%-os kihasználtsággal, a Mátrai Erőmű évi 70%-os kihasználtsággal a hazai termelés 71%-át adják. Magyarország az EU-n belül a harmadik legnagyobb villamosenergia-importőr.
• Az oroszokkal 10 milliárd eurós hitelszerződést kötöttünk. A törlesztést 2026-ban kell megkezdenünk, lépcsősen emelkedő kamattal kb. 20 év futamidővel. Ez a bekerülési költség 80%-a, további 2,5 milliárd eurót magunknak kell finanszíroznunk.
• Három szerződés készül. Egy úgynevezett EPC szerződés a tervezésre és gyártásra. Az EPC (Energy Performance Contracting) típusú szerződések úgynevezett megtakarítás-alapú beruházási szerződések, főleg hő- és áramtermelő beruházásokra kitalálva. Az orosz fél 40% lokalizációt, azaz magyar részvételt ígér a beruházásban. Rejtély, hogy ezt mivel fogjuk kitölteni. A régi erőműnél még magyar szállítási terjedelembe esett az összes generátor, a transzformátorok, a villamos segédberendezések és automatikák. A Láng Gépgyár nagyon szerette volna a turbinagyártást is megkapni, ezek azonban végül orosz gyártmányúak lettek. Ma már nincs nagyfeszültségű berendezések gyártására alkalmas magyar cég, ezért csak a szereléssel és telepítéssel kapcsolatos tevékenység jöhet szóba.
• Lesz továbbá egy üzemeltetést és karbantartást támogató szerződés is, bár a magyar fél a kulcsrakészen átadott erőművet - a kezdeti időszak után - saját erőből, 100% magyar részvétellel szándékozik üzemeltetni, akárcsak a régi erőműnél. Lesz még továbbá egy 20 évre kötendő üzemanyag-szállítási szerződés is, mely magába foglalja a kiégett fűtőanyag visszaszállítását is.
• A megtérülést az erőmű teljes életciklusára (nem pedig a hitel futamidejére) számítva 15-17 Ft/kWh villamosenergia-díjra számították ki, ebben benne van a hitel tőke- és kamattörlesztése és minden, a beruházással és az üzemeltetéssel kapcsolatos költség is. A számítások szerint a beruházás nélkül a '30-as években 10-12%-kal drágábba kerülne a villamos energia. Tudni kell, hogy az atomerőmű egy fejnehéz beruházás, a létesítési költségek mellett az üzemeltetési költségek lényegesen kisebbek, mint egy fosszilis tüzelőanyagot használó erőműnél. Szerényen megjegyzem, hogy amikor az első hírek jelentek meg az orosz szerződésről, papírt és ceruzát vettem elő és számolgatni kezdtem, és nekem is az jött ki, hogy rentábilis lehet a beruházás.
• Viszonylag kevés hálózatfejlesztésre lesz majd szükség, csak egy új Paks-Albertirsa távvezetékkel számolnak, melynek megépítése két nagyságrenddel kisebb, mint az erőmű építési költsége.
• Az új erőmű már szabályozható erőműnek készül. +-10%-os terhelésváltozásra több milliószor képes lesz, 50% és 100% közötti terhelésváltozásra pedig naponta kétszer, összesen kb. 15000-szer. Emellett is jelentős (kb. 500 MW-os) ún. tercier kapacitásra, vagyis további erőművekre van szükség ahhoz, hogy a valamelyik blokk kieséséből eredő hiány pótolható legyen.
• Az új erőművet egyelőre a Dunából nyert friss vizes vízellátással tervezik. A régi erőmű kondenzvíz-igénye 105 köbméter másodpercenként, ez az új erőművel további 130 köbméterrel nő meg, vagyis abban a pár évben, amíg a régi és az új erőmű együtt üzemel, kb. 240 köbméter víz másodpercenkénti kiemelésével és 11-14 fokkal melegebb víz visszaengedésével kell számolni. Lényegében ez a legnagyobb környezeti terhelés, amivel az erőmű kapcsán számítani kell. A Duna alacsony vízhozama esetén esetleg szükség lehet visszaterhelésre, ha a hatóság által előírt mintavételi pontnál a vízhőmérséklet meghaladja a 30 fokot.
• A biztonsági méretezés szempontjából az új erőmű már harmadik generációs, kettős falú épület mely rázuhanó repülőgép ellen is véd, a súlyos üzemzavarok várható gyakorisága két nagyságrenddel nagyobb* a réginél.

* Hoppácsak: a gyakoriság kisebb, az üzemzavarok közötti várható idő a nagyobb, bocs.

Fal

Ez egy szubjektív blog, milyen személyes dolgot lehet írni egy olyan világpolitikai esemény 25. évfordulójáról, mellyel tele van a média? 25 éve leomlott a berlini fal, és Európa már gyökeresen más lett, mint 25 évvel ezelőtt volt.
Amikor Kati 1962-ben Kelet-Berlinben meglátta a napvilágot, már állt a fal. De akkor még nem, amikor apósomék tartós kiküldetésre Berlinbe kerültek. Apósom első autóját, egy kék-fehér Ford Taunust a nyugati szektorban vásárolta. Döbbenetes lehetett átélni, ahogyan egyik napról a másikra felhúzták a falat.
Én 1969-ben jártam Kelet-Berlinben. Vendéglátóink Berlin egyik külvárosában, Birkenwerderben laktak, S-Bahn-nal jártunk be a fővárosba. A vonat több helyen is a fal mellett  haladt. Messziről a Brandenburgi kaput is láttuk, a közelébe nem vittek minket. 13 évesen, minimális némettudással néha áthangoltam a rádiót egy másik állomásra, amin jobb zene szólt, de hamarosan az eredeti állomásra visszatekerve találtam a keresőt. Akkor még nem értettem, miért.
1989-ben nagyon sokat néztük a német tévét, az RTL-t és a SAT1-et, de fogni tudtuk az osztrák tévét, az ORF1-et is, főleg a politikát. Az NDK-sok előtti határnyitás után pedig főleg. A történelmi esemény idején azonban mással voltunk elfoglalva: előző nap kértem meg Kati kezét.
Kati 1989 szeptemberében - még mint chinoinos - részt vett a lipcsei vásáron. Ekkor már folyamatosak voltak a tüntetések. Október 7-én került sor az NDK fennállása 40. évfordulója megünneplésének. Az állami rendezvényen Gorbacsov is részt vett, és - ha kódoltan is - de megüzente az NDK vezetésének, hogy a Szovjetunió ebben a formában már nem támogatja a német államot. Miközben a Köztársasági Palotában - melyet azóta már lebontottak - folyt az ünneplés, Berlin utcáin tízezrek tüntettek. A Schönefeld repülőtéren Gorbacsov a búcsúcsóknál valószínűleg Honecker fülébe súgta, hogy nincs tovább, aki értett a szóból, és tíz nap múlva lemondott minden hivataláról.

Persze ezt a világpolitikai eseményt nálunk überelte az MSZP megalakulása és a 3. magyar köztársaság kikiáltása.
A történelmi falbontás után, 1989. november 10-ének reggelén szerintem mindenki úgy érezte, hogy mostantól minden egészen más lesz, mint eddig. Én Berlinben azóta sem jártam, pedig Kati minden évben részt vesz a hagyományos berlini érmevásáron. Az egyesült Németország kormányzata visszaköltözött a történelmi fővárosba, a Reichstag épülete megújult, Berlin töretlenül fejlődik és Európa irodalmi és komolyzenei fővárosává vált. Talán egyszer engem is elvisz Kati a szülővárosába.
1990 júliusában Roger Waters The Wall címen gigantikus koncertet adott az egykori falnál. Még nem került sor az újraegyesítésre, sőt, az NDK-ban megtartották a "Wiedervereinigung? Nein, danke! - Újraegyesítés? Kösz, nem!" című tüntetést. De az akkori koncertet élőben nézhettük, és a fellépő világhírességek, Sinéad O'Connor, Cyndi Lauper, Scorpions, Joni Mitchell, Bryan Adams hite és lelkesedése elhitette velünk az új Európa eszméjét. Felemelő évek következtek...

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Hetven éve gyilkolták meg Radnóti Miklóst.
Apám járatta a Tekintet című irodalmi folyóiratot, és bár már senki sem fizeti az előfizetési díjat, az aktuális lapszámot mégis havonta bedobják anyám postaládájába. A mostani szám részletet közöl Radnóti felesége, Gyarmati Fanni naplójából, az 1944-es bejegyzésekből (Ferencz Győző közreadásában).
Fanni asszony idén februárban halt meg 102. évében, egy két évvel ezelőtti posztomban lelkendezve írtam 100. születésnapi köszöntéséről, arról, hogy még mindig ugyanaz a névtábla áll a Pozsonyi úti lakásuk ajtaján, mint amit még együtt szögeltek fel Miklóssal. Gyarmati Fanni 69 évig hordta az özvegyi fátylat (persze csak képletesen), átlagéletkoruk fiatalon meggyilkolt férjével pont kiadta volna a magyar átlagot.
Radnóti utolsó hónapjairól már szinte mindent feltártak a történészek. Posztom címében megidézett, még a bori táborban írt Hetedik ecloga még a költő életében megjelent. Szalai Sándor bajtársa a vers másolatával sikeresen átjutott Romániába, ahol a Déli hírlap című újság október 30-án jelentette meg egyik másik verssel, az A la recherche-sel együtt. A költő erőltetett menetelése a bori táborból egészen a Győr melletti Abdáig tartott, a foglyok menete több részre szakadt, ezért sokan közülük még út közben felszabadultak, mások viszont egészen Buchenwaldig jutottak. Az út során a költő túlélte a cservenkai vérengzést, amikor is az SS-esek a 3600 fős fogolytábor negyedét-ötödét lemészárolták. A mészárlás előtti napon Radnóti a második Razglednicában (amit exhumálásakor a zubbonya zsebében találtak) még ezt az idilli képet festi:

"Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj."

Halála előtt egy héttel viszont már ezt írja:

"Tarkólövés. - Így végzed hát te is"

A költővel és társaival végül is egy magyar keret végzett, miután a már járóképtelen foglyokat egyetlen győri kórház sem volt hajlandó befogadni.
Mindeközben felesége az ostromlott Budapesten volt. Tudnivaló, hogy Radnóti és Gyarmati Fanni még 1943-ban katolicizáltak. Nem a zsidó törvények alóli kibújás miatt, hanem valódi vallásos meggyőződésből. Gyarmati Fanni 1944-ben a KLOSZ-ban (Katolikus Leányok Országos Szövetsége) tevékenykedett, menteni igyekeztek mindenkit, akit lehetett. A közölt naplórészlet első beazonosítható dátuma november 22-e, ekkor már Radnóti halott volt, de ezt felesége még nem tudhatta. A zsidó szervezetek vezetőiről Fanni asszonynak nem volt túl jó véleménye, többek között ezt írta:
"Három napig bejártam az Esterházy utca 25.-be dolgozni. Rettenetesen kiutált az a zsiványszolidaritással összenőtt zsidó klikk, akik oda bekerültek...Ez a zsidó társaság intézte itt a feleket, biztos igen negy pénzekért többnyire..."
A 1944. december 31-ei bejegyzés annak fényében különösen megható, hogy mi már tudjuk azt, amit a feleség még nem:
"Ma felébredéskor olyan keservesen vágytam egy régi otthoni ágy után, amibe levetkőzve lehet feküdni és aludni, kinyújtott kézzel érinteni Mik édes sima testét, és drága, csöndes lélegzetét figyelni. Megadatik-e nekem még ez? Olyan összetört vagyok, olyan szűkölő, nyöszörgő, agyontaposott állat belülről. Istenem, hozd el újéveddel a szép új életet számunkra!"

Radnóti-emlékek a Német megszállás áldozatainak emlékműve előtt

Csak érdekességképpen utánaolvastam Erdős Péter életének, aki együtt volt Radnótival a Bori munkatáborban. Erdős Pétert korosztályom úgy ismeri, mint a '70-es, '80-as évek popmogulját, aki ugyanolyan szerepet játszott az akkori könnyűzenei életben, mint most Andy Vajna a filmszakmában. Tőle függött, hogy ki szerepelhet, ki adhat ki lemezt, kinek a felvételeit játssza a rádió. Sokan gyűlülték emiatt a szakmában, még Erdős Pétert gyalázó számok is születtek.
Erdős Péter 56-os ügye miatt másfél év börtönt kapott, lánya, az akkor 6 éves Ágika a 7 éves Rajk Lacikával és a 3 éves Vásárhelyi Marikával a jugoszláv nagykövetségre menekült, és Nagy Imréékkel együtt a romániai Snagovba vitték őket. Később Erdős Ágnes férjhez ment Hankiss Elemérhez és felvette férje nevét. Hankiss Ágnes ma a Fidesz EP-képviselője Brüsszelben. Második férjétől, Vitézy Lászlótól született Dávid nevű gyermekük ma, 29 évesen a BKK vezérigazgatója. És hogy teljesebb legyen a kép, Vitézy László Orbán Viktor miniszterelnök nagybátyja (nagynénje volt férje), így Vitézy Dávid Orbán unokatestvére.
Hát ilyen szövevényes, kesze-kusza történelmi és családi kapcsolatokkal átszőve élünk mi keresztények, zsidók, baloldaliak és konzervatívok itt a Kárpát-Medencében.

Pistike és az alapítványi pénz

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy a 4. A-ban diákbizottsági választások lesznek. Nos, nemcsak ezt a választást nyerte meg fölényesen Pistike és sporttársai, de még további kettőt is: a cselgáncsosok delegálhatták a legtöbb tagot az iskolai diákbizottságba, és a sportköri választásokon az osztály sportkörei közül is a dzsúdósok lettek a legeredményesebbek.
Bizony Norbi és a focisták leszerepeltek, melyben az is közrejátszott, hogy a labdasportok kedvelői, a focisták, a kosarasok és a röpisek nem voltak képesek összefogni.
A cselgáncsosok minden nyáron Ásványfüredre mennek edzőtáborba. Itt Pistike elmondta a sporttársainak, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy olyan sportkörök is tevékenykednek az osztályban, akiket más osztályokból vagy a tanári karból pénzelnek, és ezen pénzek felhasználásáról nem az osztály diákbizottsága dönt.
Van az iskolában egy testnevelő tanár, akit szőke haja és az állandóan hordott norvég mintás pulóvere miatt a tanulók csak úgy hívnak: "Norvég". Norvég mindene a foci, ő szervezi az iskola labdarúgó bajnokságát is. Az iskolának van a labdarúgásra elkülönített pénze, ebből juttatnak minden osztály labdarúgó sportkörének is. A 4. A-nak juttatott pénzt Norbi kezeli, és a pénz felhasználásáról számlák bemutatásával közvetlenül Norvég felé köteles elszámolni. Évek óta nem volt panasz Norbi munkájára, az A-sok a B-sekkel közös focicsapatot alkotva tavaly meg is nyerték a bajnokságot.
Nem sokkal Pistike ásványfüredi beszéde után a diákbizottság hivatalosan megkereste Norbit, és követelte, hogy számoljon el a Norvég által juttatott pénzekkel. Norbi viszont azt mondta, hogy ez a pénz nem az osztályé, hiszen Norvég kifejezetten a labdarúgás fejlesztésére adományozta, és szerződése értelmében csak Norvégnak köteles elszámolni vele.
Pistike kitartott azon véleménye mellett, hogy minden, a tanári karból érkező pénz az osztályé, ezért felhasználásáról csakis a diákbizottság dönthet. Hamarosan lefoglalták a Norbinál található összes számlát, és bizony "súlyos" szabálytalanságokat találtak:

• Azok közül a rajzlapok közül, melyekre a focimeccsek plakátjait szokták rajzolni, kettőt Norbi a diákbizottsági választásokon használt fel: ezekre írták rá, hogy "Szavazzatok Norbira, éljen a foci!"
• Kiderült, hogy a filctollakról kért számlán szereplő adószám már évek óta nem létezik.

Azonnal felfüggesztették Norbi tevékenységét, így Norvég tiltakozása ellenére a 4. A labdarúgói támogatás nélkül maradtak.
Ti mit gondoltok, vizsgálták volna-e Norbi tevékenységét és a Norvég által adományozott pénz felhasználását, ha Pistike nem mondja el ásványfüredi beszédét?

45 éves az internet és én 20 éve használom

5 évvel ezelőtt a még fapados blogomban ezt írtam: "40 éves az Internet, én 15 éve használom."
Idéznék is akkori posztomból:

"Mi a VEIKI-ben 1994. őszén fizettünk elő először Internet-szolgáltatásra a SZTAKI berkein belül létrejött EUNET-nél. Terminálos szolgáltatást nyújtottak, azaz lehetett levelezni, fájl-átvitelt végrehajtani (FTP), távoli gépekhez távterminálként bejelentkezni (TELNET), az USENET hírcsoportjait olvasgatni (news) illetve a WEB őseként működő hierarchikus szöveges információkat olvasni (gopher). Engem kineveztek postamesternek!!!...

Egy 4800 bit/s-os modemmel kezdtünk, hamarosan egy 14400-as majd később még gyorsabb eszközökkel csatlakoztunk. A továbbra is csak terminálos kapcsolatot nyújtó szolgáltatást úgy terjesztettük ki a WEB használatára, hogy a szolgáltatói oldalon és a felhasználói oldalon is futtatunk egy konverter-programot (Trumpet Winsock), mely a karakter-folyam helyett PPP protokollt varázsolt az adatátviteli csatornára. Pár év múlva aztán a szolgáltató már igazi WEB-es szolgáltatást nyújtott, de még 2001-ig megmaradtunk modemes kapcsolaton..."
Hát igen, a régi szép idők. Persze ezt a posztot nem csak az évforduló apropóján írom, hanem a kormány által bevezetni tervezett internet-adó miatt is. Az adótervezet több okból is kiverte a netes társadalomban a biztosítékot:

A Pál család éves internet-forgalma

• Első változata, a megkezdett gigabájtonkénti 150 forint nagyon brutálisnak tűnt. Fent látható a Pál család elmúlt évi internet-forgalma. Eszerint esetenként havi több mint 20 000 Ft-ot kellene befizetni adóba.
• A NAV az amerikai kitiltási botrány egyik (vagy egyetlen) érintettje, így gyorsan elterjedt a "bűnözőknek nem fizetünk" szlogen.

A legutolsó módosító javaslat szerint magánszemélyek havonta legfeljebb 700 Ft-ot, a cégek pedig 5000 Ft-ot fognak fizetni, de számomra még mindig nagyon sok nyitott kérdés marad:
Internetes végpontonként vagy szerződésenként vetik-e ki az adót? Előbbi esetben önálló végpontnak számít minden pénztárgép, ATM, BKV-jegykiadó automata, a vonatok, villamosok, autóbuszok GPS-es jeladója, mely lehetővé teszi, hogy a járművek pozícióját valós időben láthassuk, számos reklámfelület, és még hosszan folytathatnám a sort. Persze ezek közül a legtöbb havi forgalma még az 1 Gbájtot sem éri el, de darabját 150 forintjával számolva is szép summa jöhet ki.
Ha viszont szerződésenként vetik ki az adót, akkor egy olyan kis cég, mint a mienk ugyanúgy havi 5000 forintot fizet majd, mint pl. a MÁV vagy a BKV?
Az sem teljesen tisztázott, hogy mi számít internetes szolgáltatásnak. Számos társaság internet-alapú kábeltelevíziós szolgáltatást, IPTV-t nyújt az előfizetőknek. Ez internetes szolgáltatásnak minősül-e. Nálunk az UPC a digitális televíziók set-top-boxaiba olyan internetes funkciókat épített be, mint a GoogleMap, Flickr, Picasa, YouTube, és olyan hírszolgáltatók lapjain böngészhetünk, mint az Origo, a CNN, az Euronews, az AccuWeather, a WikiTivia vagy a Wall Street Journal. Ezek a szolgáltatások minden tévéelőfizetőnek elérhetők. Ha az ilyen közvetített internet-szolgáltatás nem számít bele az adóba, akkor ez rögtön egy kiskaput jelenthet a szolgáltatóknak, akik a direkt és teljes internet-szolgáltatástól elmozdulnak majd a közvetített szolgáltatások irányába.

Köztudott, hogy a helyi hálózatokra, vagyis a LAN-okra csatlakozó állomások nem számítanak közvetlen internet-végpontnak, mert nincs a netről látható közvetlen IP-címük. Ha pl. egy kávézóban felcsatlakozunk a FreeWifi-re, akkor a kávézó csatlakozási pontja a végpont, a kávézó internet-előfizetésének a terhére történik a forgalmazás. Ez is egy lehetséges kiskapu: minél több fogyasztót elrejteni egyetlen széles sávú access-point mögé. Én úgy gondolom, hogy a számos technikai részletkérdés tisztázatlansága, a kiskapuk lehetősége valamint az internet-technológia fejlődésében még előre nem látható irányok miatt a adatforgalom-alapú internet-adó technikailag megvalósíthatatlan, és helyette egy nem forgalmi alapú "kommunikációs adót" fognak végül bevezetni.
A meglepően nagy létszámú tüntetésekkel kapcsolatban nincsenek illúzióim. Ugyanúgy Kádár népe vonult fel vasárnap és kedden a József nádor téren, mint amelyik népszavazott a 300 Ft-os vizitdíj ellen vagy sorba állt, hogy aláírhassa a rezsicsökkentési íveket. Kádár népét nem érdekli, ha a miniszterelnök közpénzből stadiont épít a kertje végébe, nem érdekli a trafik- és földmutyi, nem érdekli, ha a NAV elnökét adócsalás miatt kitiltják az USA-ból, de ideges lesz, mihelyst a zsebe felé kezdenek nyúlkálni. Van egy volt tankörtársam, aki eddig a Facebookon kizárólag lovas témában posztolt. Most az egyik legaktívabb internet-adót ellenző megosztó lett a hírfolyamomban.
Orbán eddig talán még Kádárnál is jobban értette Kádár népét, csodálkozom, hogy most így mellényúlt.