B.Ú.É.K. 2013

Bezárom a 7. évadot (amiből az első 5-öt itt találod). Összefoglalom az évet bejegyzéseim tükrében.

Családi események:
Szerencsére idén is bővelkedtünk örömteli családi eseményekben. Bori a 20-at, Orsi a 18-at töltötte be, Kati pedig belépett az ezüst évekbe.
Szüleim 60. házassági évfordulóját, vagyis gyémántlakodalmát is megünnepelhettük, akárcsak kisebbik unokaöcsém, Pisti és szíve választottja, Mónika esküvőjét.

Utazások:
Idén a nagy utazó Orsi volt, hat országban járt. Az osztályával és a családdal is volt Ausztriában síelni. Nyáron ismét volt a barátjával Izraelben, majd mint végzős diák Csehországban és Szlovákiában is volt az iskolával. Ősszel együtt látogattuk meg Borit Amszterdamban, születésnapjára pedig barátjával Rómában voltak.
Bori legnagyobb utazása az amszterdami ösztöndíj. Mivel helyben is utazgat, nemcsak Hollandiát járta be, de Brüsszelben is volt.
Kati a már említett családi utazásokon kívül hivatalosan volt Berlinben és Prágában.
Az amszterdami utazással nekem és Petrának is gyarapodott azon országok száma, ahol már jártunk. Nyáron belföldön nyaraltunk, Eger környékén.

Színház:
Kati jóvoltából (ő a nagy színházjegy-vásárló) 2012-ben is sok felejthetetlen előadásban volt részünk:
- Heltai-Darvas: Naftalin
- Stephen Sondheim - Hugh Wheeler: Egy nyári éj mosolya
- Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?
- Popper Péter: A karnevál vége
- Örkény István: Egyperces évszázad
- Hasek-Mikó: Svejk vagyok
- Jez Butterworth: Az ígéret földje
-  Parti Nagy Lajos: Pinokkió

Koncertek:
Idén is sajnálatosan kevesebb komolyzenei koncerten voltam, mint könnyűzenein:
- Májusban Julival egy Brahms-koncerten voltunk.
- Júniusban (levitézlett) Mága Zoltánt hallgattuk.
- A Zsidó Nyári Fesztivál keretében részt vettünk egy feledhetetlen Harcsa Veronika-koncerten.
- Az Élet Menete alapítvány szervezett egy Presser-koncertet, amin szintén részt vettünk.
- A karácsonyi szünetben három koncerten is voltunk: Voca People, Csík-zenekar és Magna Cum Laude.

Könyvek:
Szerencsére 2012-ben is sikerült néhány könyvet elolvasnom, talán nem annyit, mint szerettem volna:
- Márai Sándor: Budán lakni világnézet
- Spiró György: Feleségverseny
- Bakay Kornél: Kik vagyunk, honnan jöttünk
- Popper Péter: Az élet sója
- Ljudmilla Ulickaja: Imágó
- Parti Nagy Lajos: Fülkefor és környéke
- Nyirő József: Székelyek
- Philippe Pozzo di  Borgo: Életrevalók
- Miért hagytuk, hogy így legyen (esszékötet)

Jelenleg egy terjedelmesebb tanulmánykötetet olvasok, napokon belül végzek vele, akkor majd posztolok róla.

Beruházások:
Idén csak Petra szobájának felújítása és az Angyali szigeti csónakvásárlás voltak nagyobb beruházásaink.

Politika:
Folyton megfogadom, hogy nem politizálok, de aztán mégsem tudom megállni. A szokásos füstölgéseimen kívül az alábbiakat emelném ki:
- A MALÉV csődje, amikor Katit Berlinben hagyták.
- A szakdolgozat-ügyek: Bár Schmitt Pál, Gyurcsány Ferenc és Semjén Zsolt szakdolgozat-ügye merőben különböző volt és (eddig) csak Schmittnél vezetett politikai bukáshoz, érdekes színfoltjai voltak a magyar közéletnek.
- Az azeri baltás gyilkos kiadása Azerbajdzsánnak.

Tudomány-technika:
2012-ben még írtam néhány technikatörténeti posztot az okostelefonok funkcióiról: videokamera, kalkulátor, számítógépes játékok, számítógépes adattárolók, e-könyv-olvasó.
Írtam néhány posztot az űrhajózás kapcsán John Glenn és a Telstar-1 ötven évvel ezelőtti repüléséről ill. a Szputnyik 55 évvel ezlőtti fellövéséről.

Még az év elején rábukkantam apám egy 1962-ből származó újságcikk-gyűjteményére, amit ma nyugodtan nevezhetnénk blognak is, ebből számtalan alkalommal szemezgettem az 50. évfordulók kapcsán.

Kedves olvasóim, végezetül álljon itt szokásos újévi köszöntőnk, amit SMS-ben is szét szoktunk küldeni barátainknak, szeretteinknek. Összes újévi köszöntőnket itt olvashatjátok.

Azt mondják a 13 szerencsétlen szám,
Ám én mégis jókívánságra nyitom a szám:
A Pál család az újévre csupa jót kíván,
Gond ne bántson, mindig legyél boldog és vidám,
Szeretetből, szerencséből ne legyen hiány,
A pénztárcád kövér legyen, ne pedig sovány!

Bori jött, karácsony, Bori ment

Azért már Bori érkezése előtt is voltak karácsonyhoz kapcsolódó események.
A Paksi Atomerőmű december 14-én a partnereinek borkóstolással egybekötött vacsorát rendezett. A paksiak nagyon örülnek, hogy az I-es blokkra megkapták az üzemidő-hosszabbítást, remélik, hogy majd a többire is. A villamos osztály vezetője vizsgázott borszakértő is, és a borkóstolással azt bizonygatta, hogy a magyar borok is legalább olyan minőségűek, mint a híres francia borok. Portóit hasonlítottunk össze aszúval, Loire-menti Sauvignon Blanc-t Tokaji Hárslevelűvel és hasonlók. Jó este volt.
Céges bulinkat 19-én tartottuk meg, ami már évek óta inkább nyugdíjas találkozó, mert több rajta a VEIKI-nyugdíjas, mint a CENTROMATIC-dolgozó. Hajnali fél kettőkor kerültem haza.
Volt közben egy világvége is (21-én), ami állítólag elmaradt, de én ezt nem hiszem. Egyrészt a Gangnam style pont 21-én érte el az egymilliárdodik kattintást (!), másrészt még 22-én is láttam egy embert az Üllői úton, aki űrruhában közlekedett. Ő tudhatott valamit.
Borikának nagyon örültünk, ő is nekünk. Ahogy megérkezett, az etetéséhez fogtunk. 22-én lencsefőzelékkel és füstölt hússal, 23-án paprikás csirkével és galuskával tömtük, aztán jöttek az ünnepi ételek. Szenteste körteleves lime-habbal majd bacon-os pulyka kötözött zöldségekkel, idei csopaki zenitet ittunk hozzá. Karácsony első napján narancsos répapüré-leves volt, utána narancsos kacsacomb burgonyapürével, a második napon pedig tengeri halfilé volt burgonyás bundában, majonézes almasalátával.
Nagyon reménykedtünk a fehér karácsonyban, mert 23-án egész nap esett a hó, Petrával nagyot szánkóztunk a szezon első havában.
A karácsony a korábbi évek forgatókönyvei szerint zajlott: 24-én egész nap a készülődés, karácsonyfa-díszítés jegyében telt el, este jött a Télapó (igen, nálunk nem Jézuska, de nem is Weinachtsmann vagy Santa Claus, sőt Mikulás sem, mert ő december 6-án jön, ebből különben mindig is volt egy kisebb zavar).
25-én anyósomnál találkozunk sógornőmékkel, 26-án pedig szüleimnél anyám unokatestvérével. Persze mindenütt ajándékozások. Mindenhol agyon ajnározták Borit, aki egyébként sütött egy nagy adag mézeskalácsot, hogy magával vihesse Amszterdamba.
27-én egy Voca People-előadás várt minket a Kongresszusi Központban. A Voca People egy acapella énekegyüttes kedves és mulatságos kerettörténettel: egy távoli bolygóról érkeztek, és az űrhajójukat meg kell tankolniuk. Természetesen a földi zene az az energiaforrás, ami erre a legalkalmasabb. Kár, hogy csak jó félház volt, hiába sok a kulturális program Budapesten, de "kevés a fóka".
28-án szomorúan búcsúztattuk Borit a repülőtéren, de azért december hátralevő része még eseménydús lesz: 29-én vendégül látjuk anyósomat és szüleimet, este Csík Zenekar, 30-án Magna Cum Laude, 31-én pedig szilveszteri buli a SYMA-ban.
Az év utolsó napján még jelentkezem egy összefoglalóval. Stay tuned!

Karácsony a Nagy Réten

Most, amikor az emberek közötti szolidaritásra nagyobb szükség van, mint valaha, leközlöm Bori 10 évvel ezelőtt, 10 éves korában egy karácsonyi mesepályázatra írt meséjét a szerző eredeti illusztrációjával (természetesen a szerző beleegyezésével és pontos forrásmegjelöléssel, a versidézetek Sztányi Katitól valók). A mesealakok apámtól származnak, aki a szentendrei nyaralások alkalmával Tücsök Kázmér kalandjaival kápráztatta el unokáit.
Íme a mese:

Karácsony a Nagy Réten

Történetünk színhelye a madárcsicsergéstől, tücsökciripeléstől hangos Nagy Rét. Itt lakott Tücsök Kázmér öt barátjával: Nünüke Enikővel, Hörcsög Törzsökkel, Borz Bendegúzzal, Talpa Talpával, aki vakond volt, no meg Szöcske Ugrival. Na jó, valljuk be Szöcske Ugri nem volt igazán a barátja, de ezzel mi most ne törődjünk. Lényeg az, hogy közeledett a karácsony, mindenki izgatottan várta a Télapót.

- Igazán jók voltunk a 2002 – es évben, bizonyára sok ajándékot kapunk! – ezt hajtogatták a rét lakói, miközben a házukat csinosították. Apró állatkák voltak: egy fenyőgally egy egész karácsonyfát testesített meg a házuk előtt, erre pedig csipkebogyófüzért és aranydiót akasztottak. A tíz centiméteres hó nem zavarta őket, mert már ősszel előrelátóan alagutakat ástak a földbe.

Karácsony estére díszben állt a Nagy Rét. Mindenki az ablakból leste a Télapót. Jött is. Piros bundában és sapkában, zsákkal a hátán. De nem állt meg egyik állat házánál sem. Tücsök Kázmér és barátai ugyanis nem számoltak azzal, hogy a Télapó ember, így nem veheti észre az apró állatokat. Hiába kiáltottak utána, hiába hívták, a kedves ajándékosztó még csak vissza sem fordult. Mondanom se kell, hogy a Nagy Rét lakói nagyon elszomorodtak. Jó éjszakát és boldog karácsonyt kívántak egymásnak, és mindenki befeküdt az ágyába. Elaludni azonban senki sem tudott. Kázmér is csak forgolódott, de nem jött álom a szemére. Ezt mormogta maga elé:

- Azt az ajándékot mindannyian úgy vártuk. Szegény barátaimnak feltétlenül kell legalább egy kis csomagot kapniuk!

És igazán pompás ötlet jutott eszébe. Kis idő múlva ajtaján kilépett egy piros bundás, puttonyos Kázmér. Útra kelt barátai háza felé. Céltudatosan ballagott előre. Egyszer csak megpillantott Nünüke háza felől közeledni valakit. Hörcsög Törzsök háza felől is közelgett egy alak! És jött valaki Borz Bendegúz, Szöcske Ugri és Talpa Talpa háza felől is! Mi tagadás, Kázmér megijedt. Ijedtében így szavalt:

A fehér éjszakában

Mi piroslik ott a tájban?

Egyre csak közeleg,

Jaj, vajon ki lehet?

Hátát nehéz zsák húzza,

Most látom csak, kicsoda!

Nem más ő, mint Télapó,

A kedves ajándékosztó.

-          Ugyan, hogy lehetne a Télapó! – torkollta le magát Kázmér.

De amint közelebb ért a sok alak, bizony tényleg mindegyikük egy-egy Télapóra kezdett hasonlítani. És mikor összetalálkozott a hat kis Télapó, akkor látszott, hogy nem mások ők, mint a rét lakói. Olyan melegszívűek mind, hogy egyre gondoltak: mindenki Télapó akart lenni. Ott helyben megajándékozták egymást a zsákok tartalmával: cukorral, csokival, finom édességekkel. Végül egyszerre ezt a versikét szavalták el:

Téli éjen, téli éjben

Mi susog a magas égen?

 Angyal szárnya libben-lebben,

Vagy csak álom ünnep esten?

Szívünk, lelkünk varázsolja

Gyertyafényes karácsonyfa.

Kicsi házban, palotában

Szeretet és béke van.

Téli éjen, téli éjben

Angyal surran magas égen.

És mintha mindegyikük látott volna csillogni valamit az égen… Majd eltűnt… És mindnyájan érezték, hogy a cukor, a csoki csak töredéke az ajándéknak. Az igazi ajándék nem kézzelfogható. Az igazi, a legszebb ajándék a barátság és a szeretet.

Pál Borbála, 5. b.

Alföldi

Most, hogy bizonyossá vált, hogy Vidnyánszky Attila beregszászi származású színházi szakember váltja Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház élén, újra megnéztem azt a rövidfilmet, amit Alföldi Róbert készített a Magyar Televízió Nagy Könyv című műsorához Milne Micimackójából.


Az Alföldi-féle feldolgozásban a Százholdas Pagony egy idősek otthona, melyben a nemzet színészei játsszák az állatokat: Kállai Ferenc Micimackót, Garas Dezső Tigrist, Darvas Iván Fülest, Törőcsik Mari Malackát, Bodrogi Gyula Bagolyt, Tordy Géze Nyuszit, Máthé Erzsi Kangát, Tábori Nóra pedig Zsebibabát alakítja.
Tábori Nóra legutolsó szerepe volt ez, de azóta már Kállai, Darvas és Garas is elhunytak.
Alföldi Róbert pedig bebizonyította, hogy nemcsak zseniális színész és rendező, de nagyon jó ember, aki szereti és tiszteli színésztársait. Már alig várom az István a király 30 éves jubileumi előadását, amit ő fog rendezni.

Keretszámok? Milyen keretszámok?

Több mint egy hete forrong a diákság, nemcsak a médiából, de már a csapból is a felsőoktatás megkurtított keretszámai folynak. Tegnap végre a miniszterelnököt is megkérdezték a témában:
- Miniszterelnök úr, hogyan alakulnak a keretszámok?
Orbán Viktor döbbent arckifejezéssel fordult az újságírók felé: - Keretszámok? Milyen keretszámok?
Tizenöt évvel ezelőtt még Horn Gyulával meséltük az alábbi történetet, de íme a bizonyság, hogy minden politikus egyforma:

Barack Obama, Angela Merkel és Orbán Viktor oroszlánvadászaton vannak Afrikában. Sikerül is elejteniük egy hatalmas hímoroszlánt. Megegyeznek, hogy Obama és Merkel elmennek a teherautóért, addig Orbán vigyáz az oroszlánra.
Mikor Obama és Merkel visszatérnek a teherautóval, azt látják, hogy Orbán az út szélén ül, ölében a puskája, az oroszlán sehol. Kérdik tőle: Viktor, hol az oroszlán? Mire Orbán: Milyen oroszlán?
Obama ököllel nekiesik Orbánnak: Te piszok gazember, azonnal mondd meg, hová tetted azt az oroszlánt! Merkel csitítja: Nyugi Barack, én régóta ismerem Viktort, tudok vele bánni. Bízd csak rám.
- Viktor,  ugye emlékszel, hogy együtt jöttünk oroszlánra vadászni?
- Persze, hogyne emlékeznék, itt van nálam a puska.
- Arra is emlékszel, hogy sikerült egy oroszlánt puskavégre kapnunk?
- Miért is tagadnám, kapitális hímoroszlánt sikerült elejtenünk.
- Arra is emlékszel, hogy mi ketten Barackkal elmentünk teherautóért, te meg itt maradtál vigyázni a tetemre?
- Igen, valakinek itt kellett maradnia, nehogy a hiénák és a keselyűk megkezdjék.
Merkel büszkén fordul Obamához: Látod, hogy én szót értettem vele? Ismét Orbánhoz fordul:
- Tehát hol van az oroszlán, Viktor?
- Milyen oroszlán? - kérdez vissza Orbán. 

Mikulás-környéki előadások

Istenem, amikor még volt VEIKI és volt szakszervezet, a dolgozók gyermekei a Mikulás-csomag mellé cirkuszjegyet, bábszínház-jegyet kaptak. Azt hiszem, 2008-ban volt az utolsó ilyen esemény, Petrával a Diótörőt láttuk a Bábszínházban.
Az is hagyomány ezekben a szép adventi napokban, hogy az iskolák koncerteket rendeznek. A Kosztolányi, ahová Bori és Orsi jártak alsó tagozatba, Luca-napi hangversenyt rendezett, Bori többször fellépett rajta csellóval. A Szilágyiban is hagyományos a karácsonyi koncert, Bori ezen is gyakran zenélt, Orsi is énekelt a kórussal. Az I. kerületi zeneiskola is Mikulás napján tart növendékhangversenyt, idén Petra is fellépett, két zongoradarabot játszott. A hangverseny előtt a zeneiskola igazgatója kifejtette az államosítással kapcsolatos aggodalmát, akárcsak két héttel ezelőtt a Szilágyi igazgatója. Hiába, egy gazdag kerületben az államosítás inkább rémálom, mint vágyálom.
Pénteken hármasban voltunk színházban Katival és Orsival. Az Ígéret földjét láttuk a Centrálban, ami egy elég nyomasztó darab egy a társadalomból kivonult, az erdő közepén élő egykori motoros kaszkadőrről (Rudolf Péter). A lakókocsi környéke igazi bohémtanya és drogelosztó hely, mely az álmos angol kisváros fiataljaira, sőt öregjeire (Harkányi Endre) nagy vonzerőt gyakorol. Amikor mostanában sommás ítéletet mondunk a hajléktalanok fölött, fontos tanulság, hogy minden homeless mögött egyéni sors, egyéni tragédia áll.
Szombaton Petrával a Pinokkiót láttuk a Katonában. Nem akárki írta ám, hanem maga Parti Nagy Lajos. A szerző kedvéért sok - láthatóan gyermek nélkül érkező - felnőtt is volt az előadáson. A darab nem nélkülözte sem a Parti Nagy-féle nyelvi leleményeket (pl. Dzsepettó neve a darabban Repedtorr, a rókát Rókay Móricnak hívják) és az aktuálpolitikai áthallásokat (utcanév-átnevezések, egyetemi tandíj, Terrorelhárító Központ, színházigazgató-kinevezések stb.). Repedtorrt egyébként a nemzet színésze, Haumann Péter alakította, mindig nagy ünnep egy ilyen nagy művészt színpadon látni. A sok gyerek is pisszenés nélkül nézte végig az előadást, csak akkor kiabáltak be, amikor ezt a dramaturgia amúgy is megkövetelte.
Legközelebb már csak az ünnepek után várnak ránk előadások. Amikor Bori is itthon lesz, megyünk a Voca People előadására és vár még ránk a Magna Cum Laude is.

Inkább Menjenek a Fenébe? (IMF)

Most, amikor nem is tudjuk igazán, hogyan is állunk az IMF-fel, emlékezzünk meg arról, hogy Magyarország pont ma 30 éve vette fel első hitelét az IMF-től.
Persze már több mint egy fél évvel korábban csatlakoztunk a szervezethez. A '80-as évek elején hazánk eladósodottsága ugrásszerűen kezdett nőni, az olajbizniszt (olcsó orosz kőolaj valutáért történő továbbadását) megelégelték a ruszkik és csökkentették az olajkvótánkat, a magyar termékek is egyre kevésbé voltak kelendőek nyugaton. Gyakran csak pár órán múlt az ország fizetőképessége, Fekete Jánosék különböző rövidlejáratú hitelekkel próbálták a lyukakat tömködni. Az IMF tárgyalások megkezdését nagy-nagy konspiráció előzte meg, egyáltalán nem lehetett tudni, mit fognak szólni az oroszok hozzá. Állítólag Kádár csak azzal a feltétellel ment bele a IMF-hez és a Valutaalaphoz történő csatlakozáshoz, ha nem lesz tőzsde Magyarországon.
A csatlakozási megállapodás aláírása után be kellett fizetni Magyarország éves kvótáját, ami szintén nehézségeket okozott hazánknak, végül is kínai (!) kölcsönből sikerült előteremtenünk ezt az összeget. Az első hitelmegállapodást fél éves kínkeserves tárgyalás előzte meg, a szocialista pénzügyi kormányzat nem volt ahhoz hozzászokva, hogy kiteregesse a szennyesét és az imperialistáktól kapjon tanácsokat.
A kormányzat pávatánca tavaly tavasszal kezdődött, amikor rácsaptuk az ajtót a IMF-re, de fél év múlva mégis visszahívtuk őket. Nem sokáig tartottak a tárgyalások, decemberben ismét hazarepültek. Ez a tánclépés aztán idén még többször megismétlődött, most éppen úgy áll a helyzet, hogy mégsem lesz IMF megállapodás. Előtte volt parlamenti bizottság, amely elítélte Gyurcsányék gyors hitelfelvételét 2008-ban, aztán globális reklámkampány indult a médiában, hogy nem engedünk az IMF-nek.

Fotó: HVG

Pedig van egy miniszterünk Varga Mihály személyében, akinek jelenleg egyetlen megbízatása van: az IMF-fel való tárgyalások vezetése. Varga és Matolcsy olyanok, mint az a bizonyos jó rendőr - rossz rendőr páros. Varga elmondja, hogy lesz IMF megállapodás, Matolcsy pedig azt, hogy hazánk képes az IMF nélkül is finanszírozni magát. Persze azért az nem mindegy, hogy milyen áron. 1989 végér Románia visszafizette minden államadósságát, de a fellázadt nép kivégezte Ceausescu elnököt.
A tavalyi repülőgépes hasonlatom úgy is értelmezhető, hogy gyakran nem teljesen triviális, hogy válsághelyzetben mi a teendő. Egy sebességet vesztett, süllyedő pályán lévő repülőgépet először zuhanó pályára kell kormányozni, hogy sebességet nyerjen, ezzel a sebességgel újra emelkedő pályára kerülhet.
Matolcsyék is úgy gondolták, a középosztály jövedelemadójának csökkenése keresletnövelő hatású lesz, ez élénkíteni fogja a gazdaságot. Sajnos azonban a középosztály a nála maradt pénzt vagy korábbi hiteleinek törlesztésére fordította, vagy külföldre menekítette. Ráadásul az igen magas (az EU-átlag tízszeresére rúgó) bankadó miatt csökkent a bankok hitelezési kedve, a forintkamatok magasak, a devizaalapú hitelezés leállt. A magyar gazdaság forrás nélkül maradt és csökkenő pályára állt.
Az IMF-hitel - ha jól használnánk fel - segíthetne felgyorsítani a süllyedő pályán lévő repülőgépet, bár ez kétségtelen egy ideig átmeneti adósság-növekedéssel járna. Viszont IMF hitel nélkül kicsit olyanok vagyunk, mint akik saját hajuknál fogva akarják magukat kiemelni a mocsárból.

Semjén Zsolt szakdolgozatáról jutott eszembe

Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.

Örkény István

Ellene mondunk a sötétségnek

Az advent a fényről szól. Fényárban úszik a város, a házunkat is fényfüzérekkel díszítjük (néha csak azért, hogy minél jobban lepipáljuk a szomszédot), minden vasárnap újabb gyertyát gyújtunk az adventi koszorún, hogy aztán az ünnep beteljesedésekor felgyúljanak a fények a karácsonyfán, felragyogjanak a csillagszórók.
Az adventi időszak kellős közepén érkezik Luca, a Fényhozó, és a zsidók is ilyenkor gyújtják meg a nyolc hanuka-gyertyát.
Ilyenkor ellene mondunk a sötétségnek.
Talán ez a válasz azoknak, akik azt kérdezik, miért advent első vasárnapján kellett megtartani a neonáci-ellenes tüntetést a Parlament előtt. Hát azért, mert a lelki és szellemi sötétség ellen is harcolni kell. Mégpedig úgy, hogy valamennyien fáklyák leszünk. Ezért tartottuk fontosnak, hogy erre a tüntetésre mi is elmenjünk.

Az advent a szívről is szól: ilyenkor megtelik a szívünk szeretettel, félretesszük a haragot és a gyűlöletet. Talán nem véletlen, hogy a világ első szívátültetésére is decemberben került sor, pont ma 45 éve. A műtét a fokvárosi Christiaan Barnard nevéhez fűződik. Barnard professzor első páciense mindössze két hétig, a második pedig másfél évig élt az operáció után. Az első hazai szívátültetésre csaknem negyedszázadot kellett várni: 1992 január 3-án végezte el Szabó Zoltán professzor és munkacsoportja. Az első magyar szívátültetett beteg húsz év után is jó egészségnek örvend. Azt mondja, a műtét óta valami megváltozott a lelkében. Lehet, hogy mégis a szív a lélek hordozója?
Szép adventet mindenkinek.

Születésnapok és egyebek

A 18-án megtartott családi szülinappal (Orsi 18-án 18 órakor volt 18 éves, ünneplésére pont 18-an gyűltünk össze) nem ért véget a születésnapok sora.
Kati 23-án töltött be egy nagyon kerek évet. Mondtam, hogy idén csupa 50 éves eseményről fogok írni. Ha már úgyis rendelkezésemre állt apám 50 éves újságcikk-gyűjteménye, gondoltam, megnézem, mi történt Kati születésének napján. Nos, egy nem túl örömteli hírt találtam csak: a Párizs melletti Le Bourget repülőtér megközelítésekor a Malév egyik IL-18 típusú repülőgépe lezuhant, a nyolc fős személyzet és a tizenhárom utas meghalt. Kati ünneplését összekapcsoltuk nagybátyja köszöntésével, aki a 88-at töltötte be.
Egyébként nem igazak azok a hírek, hogy Kati az én sóherségem miatt kapott csak 25 szálból álló rózsacsokrot. Mondtam neki: egy nő annyi éves, amennyinek a kedvese érzi. Én pont úgy 25-nek látom, mint amikor megismertem :)
A hétvége is eseménydús volt. Szombaton Angyali-szigeten két csónakot is partra emeltünk: az új alumíniumot és a régi műanyagot. Fagymentesítettünk, lombot söpörtünk. Délután Mimi szalagavató bálján voltunk. Mimi gyönyörű volt a feltűző ruhájában is és a fehér báli ruhájában is. A táncprodukciókra egyébként a világon végigsöprő Gangnam-láz nyomta rá a bélyegét.
Vasárnap az Élet Menete Alapítvány jótékonysági koncertjén voltunk: Presser Gábor és művészvendégei, Rúzsa Magdi, Falusi Mariann és Szabó Tamás szájharmonikás szerepeltek. Ismét meg kellett állapítanom, hogy Presser egy zseni. Elmondta, hogy a Dob utcában Seress Rezső lakása alatt volt az ő lakásuk. Talán kapott valamit Seress Rezső hatalmas zenei lelkéből.
Még Kati születésnapi ajándékához tartozott egy tegnapi színházi est a Hűvösvölgyi Vigadó Gasztroszínházában: Mikó István és zenésztársai Svejk vagyok című előadása. A művészek a Hűvösvölgybe varázsolták nekünk a prágai Kehely vendéglőt. Úgy érezhettük, miközben ettük a knédlit és ittuk a pilsenit, mintha Svejk az asztalunkhoz telepedett volna, hogy vidám történeteivel és dalaival szórakoztasson bennünket.
Nem ez volt az első Svejk-előadás, amiben részünk volt. 2010 januárjában a Tivoliban láttuk a derék katona történetét a Budapest Kamaraszínház előadásában, Nagy Viktor főszereplésével. Akkor lelkendezve azt írtam a blogomban, hogy mintha Nagy Viktorra öntötték volna ezt a szerepet. Sajnos a Budapesti Kamaraszínház idén tavasszal állami támogatás híján megszűnt.
A tavalyi Cseh Sörfesztivál egyik nagy attrakciója volt Tóth Zoltán Svejk-interpretációja. Még az akkor 7 éves Petra is tiszta szívből kacagott. Az az előadás jobban hasonlított a Mikó-féle sztorizgatós Svejkre.
Hasek örökbecsű könyvét legalább kétszer olvastam, és az 1957-ben készült filmet is láttam, sőt DVD-n is birtoklom. Svejk figurája Hrabal könyveiben is visszatér Pepin bácsi képében, de Menzel filmjeiben is újra meg újra felbukkan, pl. Ivan Csonkin közlegényként, vagy Jan Dítě, őfelsége pincére formájában. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Svejk figurája igazi bohémikum (a hungarikum szó mintájára).

A legközépsőbb lányunk 18 éves!

Bizony, már két felnőtt lányom van. Orsi is betöltötte a 18-at.
Idén is - akárcsak tavaly - az iskolai Erzsébet-nap (Szilágyi Erzsébetre emlékezve) egy nappal szülinapja előtt volt. Az iskolai novellaíró pályázaton Orsi idén is első lett, ami jó szülinapi ajándék neki, és nagy büszkeség a szüleinek.
Már hagyomány a családban, hogy a 18 éves családtagoknak egy 20-40 perces filmösszeállítást készítek, így volt ez Borinál és az unokatestvéreknél, Eszternél és Miminél. Most is több mint egy hónapot töltöttem a régi családi videókkal. Jó volt egy kicsit elmerülni a múltban. Szerencsére Orsinál már minden megvan DVD-n. Viszont igaz az állítás: a régi DVD-k öregszenek. A CD-k és a DVD-k eredetileg stream-média rögzítésére lettek kitalálva: a lejátszók szinte észrevétlenül korrigálják a kisebb bithibákat. 4-5 hiba egy 4,7 Gbájtos lemezen 1:1 milliárdhoz arány, szinte semmi. Viszont a video-szerkesztők nagy része a legkisebb hibára leáll. Szerencsére vannak olyan DVD-másoló szoftverek (pl. a Nero), melyek képesek másolás közben a hibakorrekcióra.
A 18. szülinapi DVD-k szerkezete nagyjából mind a négy lánynál azonos volt: nem időrendben ment végig az életükön, hanem tematikusan csoportosítva kb. tíz 3-4 perces klipből állt. Azért mindenhol próbáltam újítással előállni. Borinál minden klip előtt személyes üzenetet mondtam lányomnak, Miminél a családtagok jókívánságait vágtam be a jelenetek elé. Orsinál két újítás is volt. A záróklipben alkalmaztam a photo-morph-ot, vagyis arcképek egymásba való átúsztatását, ezenkívül írtam neki egy születésnapi dalt, amit saját kísérettel felénekeltem.



Az történt ugyanis, hogy amikor Bori egy éves volt, a szülinapjára írtam egy dalt. Orsinak persze nem, Petrának se. Ezt Orsi mindig felemlegette. Éreztem, hogy tartozom neki ennyivel.
Még egyszer: Boldog szülinapot, Orsi!

Brezsnyev

Esterházy Péter irja a Kis magyar pornográfiában:
"Pécs, Nádor. Hirnök jő pihegve, meghalt szeretett vezérünk, az égő fáklya és dzsida: Sztálin. Irdatlan csönd támadt, a zenekar leállt, a pincérek szinte megmerevedtek két asztal közt, érthető, ki tudja, ilyenkor mi a teendő. És ekkor ebben a lassan már alig elviselhető, tompa, ázsiai - ó, Pannónia - csöndben valaki (egy nagy költő nagybátyja?) halkan megkocogtatja a kávéspoharat és halk, fakó hangon annyit mond: PINCÉR, PEZSGŐT. N év múlva szabadult (N>=1)."
Na, majdnem hasonlóan jártam pont 30 éve, 1982 november 10-én. Épp Pécsett voltam a μp-82 konferencián és tényleg épp a Nádorban voltunk (akkor még - kopottan bár, de - üzemelt), amikor jött a hír, hogy meghalt Brezsnyev, az SZKP főtitkára. Valaki bizonytalanul felvetette, hogy el kéne húzatni a Meghalt a cselszövő kezdetű dalt.
Ma már a történelem úgy emlékszik Brezsnyev 18 évére ('64-ben puccsal mondatták le Hruscsovot), mint a pangás éveire. Egy vicc is járta erről:
Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev utazik a vonaton. Egyszer csak megáll a vonat, és sehogyan sem akar továbbindulni. Felugrik Sztálin, előkapja a pisztolyát, és ráförmed a kalauzra: Lelövöm a mozdonyvezetőt, ha 5 perc múlva nem indulunk tovább! Eltelik 5 perc, a vonat csak nem akar elindulni. Hruscsov feláll, és barátságosan fordul a kalauzhoz: Elvtárs, beszéljük meg kommunistához méltóan, mi a probléma, oldjuk meg a problémát és haladjunk tovább. De a vonat meg sem moccan. Mire Brezsnyev: Tudjátok mit, húzzuk be a függönyt és csináljunk úgy, mintha haladnánk...
A '70-es évek vége felé már csak 10-15 olyan termék volt a Szovjetunióban, amit biztosan lehetett kapni az üzletekben. A fegyverkezési verseny végérvényesen kivéreztette a kommunista világbirodalmat, emlegették úgy is Brezsnyevet, hogy ő a balsors, akit Reagan tép. Amikor a moszkvai Tretyakovban jártam, az utolsó teremben egy hatalmas Brezsnyev-mellkép függött. Egyik lengyel társunk csak annyit mondott: 52. Kérdeztük: mi 52? Hát 52 kitüntetés lóg a mellén.
Brezsnyev utódát, Andropovot is a párt gerontokráciájából választották ki, egy évet élt csak. És hasonlóan járt az ő utóda, Csernyenkó. Volt egy monitor céljára vásárolt, de leginkább csak televíziózásra használt tévé a munkahelyemen. Minden évben azon néztük az aktuális pártfőtitkár-temetést. Fölmerült, talán be is kéne írni a brigádnaplóba felajánlásként: Idén is meggyászoljuk az SZKP főtitkárának halálát.
1985-ben aztán jött Gorbacsov és a glasznoszty. Gorbacsovot 1991-ben még hasonlóan próbálták megpuccsolni, mint Hruscsovot '64-ben, de ez már csak gyorsította a folyamatokat. Jött Jelcin, és végérvényesen darabjaira hullott a kommunista világbirodalom.

Diplomácia, oh!

Hát, harmadszor is rossz oldalon kampányoltunk!
Azzal kezdődött, hogy a FIDESZ elég intenzíven kampányolt a romániai helyhatósági választásokon az RMDSZ-szel szemben induló magyar pártok, az MPP (Magyar Polgári Párt) és az EMNP (Erdélyi Magyar Néppárt) mellett. Mindkettő csúfos vereséget szenvedett.
Az  október 1-én megtartott grúziai elnökválasztás előtt alig egy héttel a korábbi elnököt, Szaakasvilit kísérte el Orbán Viktor egy kampánynagygyűlésre. Szaakasvili 2004-től folyamatosan töltötte be az elnöki funkciót, de ezúttal kikapott a választáson.
Szijjártó Péter, a Miniszterelnöki Hivatal külügyi és külgazdasági államtitkára részt vett az amerikai Republikánus Párt elnökjelölő konvencióján, nyíltan kiállt Mitt Romney győzelme mellett, az elnökjelölttől azt az ígéretet kapta, hogy győzelme esetén az USA jobban odafigyel Magyarországra. Nos, Romneynak nem sikerült ma hajnalban Obamát leváltani az elnöki székben.
Szokták mondani, akinek Magyarország a szövetségese, az előbb-utóbb vereséget szenved. Így volt ez a két világháborúban is. De itt azért ennél kicsit többről van szó. Amióta a Szijjártó-vezette államtitkárság a Külügyminisztériumtól független külpolitikába kezdett, egymást érik az egyre kínosabbá váló diplomáciai fiaskók. A már említett román önkormányzati választásokon a kampány mellet megpróbáltunk sort keríteni Nyírő József író hamvainak székelyudvarhelyi újratemetésére. Mivel Nyírőnek a '40-es években tett szélsőséges megnyilvánulásai mai napig sokakban keltenek ellenszenvet, a román hatóságokkal nem körültekintően egyeztetett újratemetést a házigazdák megtiltották.
Szintén kellemetlen ügy volt az azeri baltás gyilkos átadása Azerbajdzsánnak. Bori Amszterdamban egy szemmel láthatóan bevándorló kerékpárszerelőhöz hordja a biciklijét. A múltkor kiderült róla, hogy örmény, és amikor megtudta, hogy Bori pedig magyar, szemére hányta ezt a nem túl barátságos magyar gesztust.
A magyar kormányzat amellett, hogy nyíltan Romney mellett kampányolt, azt az otromba kijelentést is megengedte magának, hogy azért nem lehetett sikeres az "elmúttnyóccév" bűnöseinek elszámoltatása, mert az Egyesült Államok nyomást gyakorolt a magyar igazságszolgáltatásra. Ez a kijelentés a mai magyar politikai viszonyok mellett egy megszokott sima gyalázkodás, de az USA-ban tényleg komolyan veszik, hogy a független igazságszolgáltatást semmilyen formában nem szabad befolyásolni, ezért természetesen azonnal bizonyítékokat követeltek. Úgy tudom, ezekkel a bizonyítékokkal a mai napig adósok vagyunk.
Aztán itt van a szíriai túszok ügye. Három magyar ex-rendőr "magánúton" járt Damaszkuszba úgymond "városnézésre", amikor is a lázadó csapatok túszul ejtették őket, majd pár nap múlva szabadon engedték mindhármójukat. Bár a TEK főnöke, Hajdú János bravúros kiszabadítási akcióról beszélt, a sajtótájékoztatón mintegy negyven bekapcsolt mikrofon füle hallatára súgta oda az egyik kiszabadítottnak: Mondj kevesebbet, akkor nem tudnak belekérdezni. Az ügy a napokban kapott különös fénytörést, amikor egy egyiptomi üzletember azt szivárogtatta ki, hogy Magyarország török közvetítéssel fegyvereket adott el a szír lázadóknak. Húsz évvel ezelőtt egy liberális ifjú a magyar parlamentben felszólította a horvátoknak titokban kalasnyikovokat eladó magyar kormányt: A kormány hazudott, a kormány mondjon le! A fiatalembert Orbán Viktornak hívták.
Természetesen a magyar diplomácia ritkán tud olyat tenni, ami eléri a külföldi utca emberének ingerküszöbét. Az én életemben nem sok ilyen eset volt, talán Csehszlovákia 1968-as megszállásában való magyar részvétel ill. az NDK-sok 1989-es kiengedése volt ilyen. Még 4-5 évvel ezelőtt is egyszerű német emberek mondták hazánk fiainak, hogy sosem felejtik el, amit akkor tettünk. A Szijjártó-vezette államtitkárság otromba ügyetlenkedései valamint a kormány IMF-fel és EU-val folytatott pávatánca nem jut el az egyszerű német vagy holland emberhez, de azért szép fokozatosan erodálja hazánk nemzetközi tekintélyét.
Pedig még egyszer mondom: a FIDESZ egyik választási ígérete pont Magyarország nemzetközi tekintélyének visszaszerzése volt. Azt gondolom, ez a jelenlegi diplomáciai ámokfutással eléggé kontraproduktív. Be kéne látni, hogy a diplomácia egy szakma, nem biztos, hogy haverok, kollégiumi szobatársak martalékává kell tenni hazánk hitelességét.

5 év geocaching

Öt évvel ezelőtt az őszi szünetben a Budai hegységben megkerestünk két geoládát, az Árpád kilátót és a libanoni cédrust. Egy barátommal korábban már többször elmentünk kincskeresésre, de ez volt első önálló találatunk.
Egy autós GPS-szel kezdtük el ezt a hobbit, és akár hiszitek, akár nem, négy éven át ez volt útitársunk a keresésben.
Az autós GPS-szel vagy bármilyen PDA-val való geocachinget nem szokták javasolni, de mi szeretjük a kihívásokat. Először csak autós térképünk volt, ami persze turistaúton mit sem ért, később aztán sikerült telepítenem a Russa nevű szoftvert, ami már a turistatérképeket is tudta kezelni. Talán meg is maradtunk volna ennél a szerkezetnél, ha tavaly ki nem lehelte volna lelkét. Mivel időközben lett egy GPS-t is tartalmazó okostelefonom, az autós navigációt megoldom avval, túrázáshoz pedig beszereztem egy komolyabb szerkezetet, egy Garmin Oregon 450-et. Egy túra-GPS-nek az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:
- robusztus, ütésálló és vízálló
- hosszú élettartamú és cserélhető akkumulátorai vannak,
- részletes turistatérképeket tartalmaz,
- kijelzője napsütésben is jól látszik,
- van benne iránytű, ezért álló helyzetben is tudod, hogy merre van az arra,
- szoftvere sok-sok kényelmi szolgáltatást nyújt.
Mivel egyéb családi programjaink is szoktak lenni, ezért olyan túl intenzív ládakeresésről nincs szó, bár erről családomnak más a véleménye. Az a helyzet, hogy öt év alatt 515 ládát találtunk meg, ez heti két találatnak felel meg. Ez szerintem még nem tekinthető addiktológiai esetnek, a legtöbb találattal büszkélkedő ládavadászoknak általában heti 8-10 találatuk van, el sem tudom képzelni, hogy csinálják. Viszont konkrétan tudok olyan esetet, hogy valakit azért hagyott el a családja, mert túlságosan intenzíven vetette bele magát a ládakeresésbe.
Alant láthatjátok megtalált ládáink területi eloszlását (katt a nagyobb képért):

Jól látszik, hogy főként a Budapesten és környékén lévő rejtéseket kerestük fel. Persze azért a nehezebb időkre még tartogattam néhány budapesti geoládát. A vidéki geoládákat főleg nyaralások, tavaszi és őszi wellnessezések, teljesítménytúrák alkalmával találtuk meg. Sok láda vár még ránk a Pilisben és a Zsámbéki Medencében, ezekért nem kell túl messzire menni.
Megcsináltam a ládák megtalálásának időbeli eloszlását is, íme (katt a nagyobb képért):

Látható, hogy Tisza-tavi, gyulai, alsóörsi és demjéni nyaralásunk, illetve zalakarosi, szegedi és nyíregyházi wellnessezésünk alkalmával megszaporodtak a találatok.
Sokszor volt olyan, hogy a telefonomat használtam ládakeresésre, erre is sikerült telepítenem a Garmin programot és a turistatérképeket. Számos mozgó ládát és többpontos, ún. multiládát találtunk már meg, talán egy dolog van, ami még öt év alatt nem sikerült: a piros 1-es, vagyis elsőként megtalálni egy rejtést. Talán egyszer ez is összejön.
Aki ismeri a "Síelő gyerek..." kezdetű csasztuskát, annak nem lesz ismeretlen az alábbi kesserinduló, melynek én aktualizáltam a szövegét, hangszereltem és én is éneklem, amiért külön elnézést kérek:

Szélmalom, tulipán, facipő

... és persze folytathatnánk: sajt, bicikli, csatornák. Naná, hogy Amszterdam. Meglátogattuk ugyanis az őszi szünetben elsőszülött leánykánkat (ahogy Petra mondta, most nem nyaralunk, hanem őszülünk). Bori is részletesen beszámolt a látogatásunkról, íme az én nézőpontom:

1. nap:

Este a szállodánk előtt

Gépünk menetrendszerűen landolt a Schiphol repülőtérre, és Bori is menetrendszerűen várt minket. Taxival hajtattunk a szállodánkhoz, mind az öten, este 9 körül érkeztünk meg. Szállásunk egy gyönyörű utcácskában volt, az erkélyről ráláttunk a Rijksmuseumra, szűk, meredek volt a lépcsőház, de modern berendezés.
Bori megkapott mindent, amit kért, még egy kicsit többet is (gyulai kolbász, sült husi stb.). Utána kicsit sétafikáltunk a környéken majd felraktuk Borit az 5-ős villamosra.



2. nap:
Bori bebiciklizett hozzánk és együtt mentünk be a közeli Rijkmuseumba, melyben elsősorban németalföldi festők művei találhatók, pl. Rembrandt Éjjeli őrjárata, Vermeer Tejet öntő nője vagy Avercamp Téli látképe.

Bori és a Tejet öntő nő

Utazásaim során az alábbi híresebb külföldi képtárakban jártam: a moszkvai Tretyakovban és a szentpétervári Ermitázsban 1977-ben, a párizsi Louvreban 1978-ban, a római Vatikáni Múzeumban 1991-ben, a londoni National Gallery-ben 2000-ben, a velencei Accademiaban 2011-ben.
A Rikmuseum után kicsit fényképezkedtünk az épület előtt álló nagyméretű "I amsterdam" feliratnál, majd a közeli Gyémántmúzeumot csodáltuk meg - négy nővel, képzelhetitek!

A Gyémántmúzeumban

Az egyik csatornánál

Bori bevezetett minket Amszterdam nyüzsgő belvárosába. Próbáltunk félreugrálni a biciklisták elől, akiktől a végén már jobban féltünk, mint az autósoktól. Sajtot kóstoltunk a sajtüzletekben, virágokat csodáltunk a virágpiacon, bámultuk a a csatornákat a sok lakóhajóval. Nagyon tetszettek a három ablak szélességű ódon házak.

Hosszú sor az Anne Frank-ház előtt

Elsétáltunk az Anne Frank-házhoz, amibe némi sorbanállás után jutottunk be. Nagyon méltóságteljes kiállítás mutatja be azt a helyet, melyben a Frank család és még további négy személy bujkált két éven keresztül. Az egyedüli túlélő, Otto Frank nem járult hozzá, hogy a helyiségeket az eredeti módon újra berendezzék, így csak makettről és Anne megfelelő naplórészleteiből rekonstruálhattuk, milyen is lehetett nyolc embernek összezárva, nappal síri csendben lapulni és közben megpróbálni valahogy eltölteni az időt és nem folyamatosan rettegni. Bori mostanában olvasta a Naplót, így neki még elevenebb volt az élmény.
Az Anne Frank-ház egyben "toleranciaközpont" is, különféle mai példákon keresztül mutatják be az ifjúságnak a világban különféle formában jelentkező vallási megkülönböztetést, idegengyűlöletet, rasszizmust és homofóbiát. 2-3 perces filmeket vetítenek, utána a közönségnek zöld és piros gomb megnyomásával kell szavaznia. Mikor mi ott voltunk, pont a magyar Jobbikról ment egy film: gárdaavatás, Morvai Krisztina beszéde, masírozás cigánylakta településeken. A film végén az volt a kérdés, be kell-e tiltani a "Dzsobbik"-ot vagy nem.
Visszavillamosoztunk a szállodánkhoz, Bori pedig hazabiciklizett a kollégiumába.

Éjszakai Amszterdam

Én mindenképpen szerettem volna látni az éjszakai Amszterdamot (vöröslámpás negyed, értitek?), Orsi ajánlkozott, hogy velem jön, így este bevillamosoztunk a belvárosba, és kicsit sétáltunk az Oude Kerk (Öreg Templom) nem túl jó hírű környékén, ahol tényleg ott ültek a kirakatban a lányok. Bori azt mondta, hogy azért a templom környéke volt az örömnegyed, mert így a bűnt rögtön meg lehetett gyónni. Mindenesetre fura szimbiózisban él itt a szakrális és a profán. Amikor visszaértünk a szállodába, Petra széles vigyorral kérdezte: Na apu, szexeltél?

3. nap:
Borinak ma egyetemi napja volt, ezért olyan programot szerveztünk, amit ő már látott. Délelőtt kibuszoztunk Zaanse Schans-ba, ami egy skanzen sok-sok zöld faházzal és szélmalommal.

Szélmalmok Zaanse Schans-ban

Bár az idő nem volt túl barátságos, jó volt kóborolni a parasztházak között, benézni a ma is működő szélmalmokba (az egyik egy fűszermalom volt, itt vettünk mustárt, a másik pedig egy nemrég felújított fűrészmalom), megnézni a sajtüzemet, válogatni a sajtok között.
A sajtbolt egyik eladója egy magyar nő volt, aki Hollandiába jött szerencsét próbálni.
Visszabuszoztunk Amszterdamba és egy városnéző hajóval hajókáztunk a csatornákon.

Kikötő

19 nyelvből választhattunk az idegenvezető magnóból, melyek között volt lengyel és cseh is, magyar azonban nem, így a németet választottuk. Sok mindent megtudtunk a város és a csatornák keletkezéséről, a város nevezetességeiről. A hollandok büszkék arra a merkantil szellemre, mely naggyá tette országukat, de ez a büszkeség inkább befogadóvá, mint kirekesztővé tette őket. Kétségtelenül Hollandia legnagyobb problémája a bevándorlás, de eddig még sikeresen működik az olvasztótégely.
Este bevásároltunk a szállodánk közelében lévő szupermarketben, és vártuk Borikát, aki nemcsak az estét töltötte nálunk, de ott is éjszakázott és (nem túl szabályosan) velünk is reggelizett.

4. nap:
Ez a napunk is boris nap volt. Reggel elmetróztunk a Hermitage-hoz, mely jelenleg ideiglenesen otthont ad a Van Gogh-gyűjteménynek (a Van Gogh Múzeumot most éppen átépítik).

Bori az Amstel folyónál a Hermitage előtt

Épp jókor érkeztünk, utánunk fél órával már hatalmas sor kígyózott a múzeum előtt.
A gyönyörűséges Van Gogh-képek láttán eszembe jutott, hogy a Szépművészetiben 2006-ban lehetett Van Gogh képeket látni (hiába, már Ady is megírta: Góg és Van Gogh unokája vagyok én), és a már említett londoni National Gallery is jelentős Van Gogh-gyűjteménnyel rendelkezik.
A jegyünk érvényes volt a francia impresszionista kiállításra is, itt Monet, Renoir, Gauguin és Cézanne festményein ábrándozgathattunk (épp most van egy Cézanne-kiállítás a Szépművészetiben).

A portugál zsinagóga belseje

A közeli zsidó negyedben tettünk egy sétát és bementünk Amszterdam legrégebbi még működő zsinagógájába, a portugál zsinagógába is.
Végigsétáltunk a bolhapiacon és kisétáltunk a kikötőbe következő célunkhoz, a Némo-hoz.

A Némo

A lányok optikai kísérlet közben

A Némo egy impozáns, hajófart formáló épület a kikötőben, mely egy négyszintes, Csodák Palotája-szerű kiállításnak ad otthont. Élvezték a csajok a különféle látványos kísérleteket, fizikai paradoxonokat, de nagyon sok számítógépes játék és teszt is volt.
A Keleti Dokk modern épületei és egy hatalmas úszó kínai étterem mellett sétáltunk el a központi pályaudvarhoz, ahonnan hazavillamosoztunk. Bori előrement "Bagolyvárosba" mi pedig vettünk kaját és egy-két finomságot, majd villamosra szállva mi is kizötyögtünk Amstelveenbe, ezen belül is Uilenstede-be, ahol Bori kollégiuma található. A "zöld torony" hatodik szinjén egy önálló egyszobás apartmanja van közös konyhával.

A lányok és Morcos Bori szobájában

Ettünk pizzát és szőlőt, Bori felköszöntötte Orsit és Katit közelgő szülinapjuk alkalmából, majd mind az öten visszavillamosoztunk a szállodánkba, hogy Bori az utolsó éjszakáját is velünk tölthesse.


5. nap:
Utolsó napunkra már nem terveztünk különösebb programot, a közeli Vondelpark-ban sétáltunk.

Vondelpark

A jelentős holland költőről elnevezett park a Városligethez vagy a Margitszigethez hasonló. Sok pázsit, fa és tó található itt, és persze sok kocogó, kerékpározó holland. A kacsákon kívül a szürke gém is teljesen elterjedt madár, egy példányt már megérkezésünk estéjén láthattunk. A városban ezenkívül sok a csóka és a pöttyös léprigó is, igen barátságosak, közel jönnek az emberhez.
Visszasétáltunk a szállodánkba, fölszedtük a poggyászunkat, kijelentkeztünk, majd elhatároztuk, hogy tömegközlekedéssel, vagyis villamossal és vonattal megyünk ki a repülőtérre.
A villamos kivitt minket a Déli Pályaudvarra, ahol megcsodálhattuk a 21. század Amszterdamját is.

Modern épületek a Déli Pályaudvarnál

Kétszintes szép sárga vonatra szálltunk (automatából lehetett venni a jegyet), és egy megállót mentünk (a megálló pont a repülőtér alatt van). Az amszterdami repülőtéren már a csomagfeladás is automatizált. Csomagfeladás után elbúcsúztunk Boritól, beszállás előtt még kicsit shoppingoltunk.
Repülőnk majdnem végig felhő fölött szállt, a Mohi atomerőműnél megszűntek a felhők, jól lehetett látni, ahogyan a Garam Esztergomnál a Dunába ömlik, pont a bazilika fölött repültünk el. A Pilis fölött ismét felhőbe burkolódzott a táj, csak az Örs vezér térnél értünk le a felhők alá, és egy perc múlva már a betonon gurultunk.
Hát ennyi volt a Pál család kalandja Amszterdamban.
Még több fényképért kattintsatok ide.

Körte

Kész. Vége. Megszűnt a hagyományos wolframszálas izzók forgalmazása. Ahol még maradt némi raktárkészlet, azt kiárusítják, de a nagy műszaki és barkácsáruházak már csak az energiatakarékos égőket árulják.
Emlékszem, amikor anyámmal kb. három éve elmentünk televíziót vásárolni és csodálkozva kérdezte: Olyan hagyományos, doboz alakú tévéket már nem gyártanak?
De emlékezzünk vissza: egyik napról a másikra tűntek el a boltokból a bakelit hanglemezek, a videó- és audiókazetták, a fotófilmek.
Persze nem minden megy ilyen gyorsan, szinte parancsszóra. Az analóg televíziózás még mindig tartja magát, a teljes digitális átállást évek óta halasztgatják, bár mind a kábelszolgáltatók, mind a földi sugárzás már régen digitálisan is megy, ráadásul a HD és 3D műsorok sugárzása eleve csak így valósítható meg. Bár a digitális földi sugárzásnál sem döntötték el elsőre, hogy milyen szabványt fognak használni, jó néhány MPEG-2 dekóderrel felszerelt televíziót eladtak hazánkban, aztán végül az MPEG-4 alapú DVB-T digitális sugárzást vezették be. Hasonlóan jártam, amikor 17 éve megvásároltam jelenleg is használt (!) tévémet: A2-es sztereó-dekóder volt benne. Fél év múlva Magyarországon a Nicam-szabványt vezették be.
Visszakanyarodva az izzókhoz: alapvetően háromféle típust árulnak: a halogén égőkkel kb 40 % energiát lehet megspórolni, a kompakt-fénycsövekkel 80 %-ot, a LED-esekkel több mint 90 %-ot. Ha belegondolunk, hogy egy 40W-os izzó üzemeltetése napi átlag 3 órás üzemidőt számolva évi 2000 Ft-ba kerül, egy ezt kiváltó energiatakarékos izzó ára akár egy év alatt megtérülhet.
Viszont régen elég volt annyit tudnunk vásárláskor, hogy hány wattos izzót akarunk és milyen a foglalata, hagyományos (E27) vagy "minyon" (E14). Ma már a teljesítmény nem releváns, mert más-más típusú égő más-más fényt ad azonos energiafelvétel mellett. Meg kell tanulnunk lumenben számolni: egy hagyományos 40 W-os izzó 450 lumen körüli fényt ad, egy 60 W-os kb. 750-et. Fontos ezenkívül a színhőmérséklet is, amit kelvinben adnak meg, és 3000 alatt meleg, 3000-5000 között normál, míg 5000 kelvin fölött hideg fehér fényről beszélünk.
Ami az új égők élettartamát illeti, jelenleg a halogén égők és a kompakt fénycsövek élettartama nem hosszabb egy hagyományos izzónál. Kétségtelenül a LED-es világítás nagyon terjed és élettartamban is ezek a legbíztatóbbak, de sajnos még ezek a legdrágábbak.
Remélem, egyszer majd a benzin- és gázolaj-üzemű autókat is ugyanilyen viharos sebességgel váltják fel az alternatív üzemanyaggal meghajtott járgányok.

magyar himnusz, vagy Magyar Himnusz

Köztudott, hogy 150-200 évvel ezelőtt más helyesírási szabályok voltak érvényben, mint ma. Kölcsey Himnuszának első két sora így festett a kéziratban:
     Isten áld meg a' Magyart
     Jó kedvvel, bőséggel,

A mostani írásmód:
    Isten, áldd meg a magyart
    Jó kedvvel, bőséggel,

Vagyis az "Isten" szó mögé vessző került, mert ez megszólítás. Az "áldd" két "d"-vel íródik, mert felszólító mód, az "áldjad" rövidített alakja (mint a "védd" és a "védjed"). A határozott névelő mögül eltűnt az aposztróf. A "magyar" szót kisbetűvel írjuk, hacsak nem tulajdonnév (pl. személynév vagy intézmény nevének egy tagja).
Az utóbbi időben gyakran idézik a Himnusz első sorait hibásan vagy csak trehányságból, vagy túlzott magyarkodásból. Schmitt Pál akkori köztársasági elnök 2011-es újévi köszöntője kéziratban került ki a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapjára:

Lett is belőle botrány, mert csak néhány hónappal voltunk túl az elnök alkotmányozási javaslatainak botrányos helyesírással való megjelenésén.
Idén tavasszal aztán megkezdődött az új, köztársaságtalanított útlevelek kibocsátása. Ebben a dokumentumban is szerepel nemzeti himnuszunk első sora, így:
     Isten, áld meg a magyart

Vagyis az "áld" megint egy "d"-vel van írva. A hatóságok ezt úgy magyarázták, hogy a Kölcsey-féle eredeti írásmódot szerették volna alkalmazni. Csakhogy akkor a többi korhű elemet, a vessző hiányát, az aposztrófot és a "magyar" szó nagy "M"-mel való írását is alkalmazni kellett volna. Szerintem egyszerűen elschmittpálozták a dolgot, de nem merték beismerni.
A múlt hét végén Orbán Viktor Etyeken felavatta Melocco Miklós új szobrát. Érdekes módon a sajtó a szoborral keveset foglalkozott, pedig egy új Melocco-szobor mégiscsak művészeti esemény, helyette azt taglalták, hogyan énekli miniszterelnökünk a Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok kezdetű dalt. Nos, az új szoborkompozíció címét számos honlapon így olvashatjuk: Isten, áldd meg a Magyart. Vagyis nagy "M"-mel. És ezt mostanában gyakran tapasztalom: különösen nemzeti érzelmű honlapokon vagy hazafias lánclevelekben a "magyar" szó következetesen nagy "M"-mel van írva, mintha valaki attól lenne nagyobb magyar, hogy Magyar.
Egyébként ugyanez vonatkozik a "himnusz" és az "isten" szavunkra is: akkor írjuk nagybetűvel, ha tulajdonnévről van szó. Vagyis nemzeti himnuszunk Kölcsey Himnusza.
Érdekes, hogy 1848 március 15-én a 12 pont eredeti nyomatán is ez szerepel:

 

Vagyis a "magyar nemzet" helyesen, kisbetűvel van nyomtatva. Ehhez képest mostanában gyakran tesznek közzé nemzeti petíciót ilyen címmel: Mit kíván a Magyar Nemzet. Pedig a Magyar Nemzet egy újság neve.

Még egy példa nemzeti himnuszunk elejének profán felhasználására, ami már a '70-es években is kicsapta a biztosítékot: A Taviani fivérek  Alonsanfan c. filmje Magyarországon Istenálddmeg címen került forgalmazásra (az "Allons enfants" a francia himnusz, a Marseillaise első két szava). Szerencsére már csak az eredeti címén emlegetik.

Amikor karnyújtásnyira voltunk az atomháborútól

Naná, hogy megint egy 50 éves eseményről írok. Apám újságcikk-gyűjteményében meglepően sok cikket találtam a kubai rakétaválságról.
1962 októberének közepén a világ már kezdte elfelejteni Hruscsov két évvel korábbi nagyjelenetét, amikor az ENSZ-ben a cipőjével verte az asztalt, így tiltakozva a Szovjetunió gyalázása ellen. A már nagy beteg Churchill az esetről csak annyit mondott: Azt megértem, hogy Hruscsov a cipőjével veri az asztalt, de hogy sötét öltönyhöz sárga cipőt vesz, az hallatlan!
A Szovjetunió kereste a lehetőséget, hogyan telepíthet közép-hatótávolságú nukleáris töltetű rakétákat az USA közelébe. Kuba látszott a legjobb megoldásnak. Már '62 nyarán megkezdődött a rakéták telepítése, de csak októberben fedezték fel az U2-es kémrepülők az új támaszpontokat. A Szovjetunió nagykövete, Zorin persze letagadta, hogy országának köze lenne a dologhoz. Amerikának gyorsan döntenie kellett egy Kuba elleni katonai invázió vagy egy tengeri blokád között. Kennedy az utóbbit választotta annak ellenére, hogy a tábornokai az azonnali invázió pártján voltak. Az oroszok megfenyegették az USA-t, hogy sem az inváziót, sem a blokádot nem fogják tétlenül nézni. A világon hamar háborús pánik alakult ki. Végül a rakéták visszavonásával és a blokád feloldásával végződött az incidens. Ezt paradox módon mind az amerikai, mind a szovjet "héják" nehezményezték, puhasággal vádolva országaik vezetőjét. Hruscsovot majdnem pontosan két év múlva lemondatták.
Érdekes végignézni, hogy a '62-es - objektivitással egyáltalán nem vádolható - magyar sajtó hogyan tálalta az eseményeket olvasói elé. Íme:

Elmulasztott hírek, elfelejtett emberek

Nagy hírfaló vagyok. Nagyon sok beszélgetős és hírműsort nézek a tévében, hallgatok a rádióban, ha tehetem, az internetes hírportálokat naponta átfutom. A híréhségemnél talán csak a tehetségkutató műsorok iránti érdeklődésem a nagyobb. Most megint két énekverseny is fut egyszerre: az X-faktor és a The Voice.
Ez utóbbinak volt tegnap az első adása, amin feltűnt a tüneményes szépségű és dögös hangú Pleszkán Écska (ez már milyen név?). Mondom, csak nem a Pleszkán Frigyes lánya? És de.
Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor elmondta, hogy édesapja meghalt, öngyilkos lett. Az igaz, hogy régóta nem hallottam Plaszkán Frigyesről, a virtuóz dzsessz-zongoristáról, aki az 1977-es KiMitTudon tűnt fel, már 14 évesen felvették a dzsessztanszakra és rengeteg díjat nyert, sokan nevezték őt a magyar Oscar Petersonnak. A 80-as években sok magyar dzsessz-lemezt vásároltam (még bakelit-korongot, 2003-ban másoltam át őket CD-re), van Pleszkántól is felvételem. Hogyhogy öngyilkos lett, mikor, hogyan?
Kiderült, hogy nem is olyan régen, 2011 márciusában. Ráadásul páratlanul borzalmas módon: halálra szurkálta magát, csak a 79. késszúrás találta el a szívét. De hogyan került el engem ez a hír? Kétségtelen, hogy abban az időszakban cégem költözésével voltam elfoglalva, nemigen böngésztem a netet.
Pleszkán a nagy tehetségével nemigen tudott mit kezdeni, inkább Svájcban volt szórakoztató zenész. Beszúrok ide egy Pleszkán-szerzeményt, a címe: Emlék, Gonda Jánossal játszik együtt. Ugyanolyan befejezetlenül ér véget a szám, mint Pleszkán Frigyes élete.

Örülök, hogy lányában folytatódik édesapja tehetsége.

A II. vatikáni zsinat

Apám 50 évvel ezelőtti újságcikk-gyűjteményében mindössze annyit találtam a pont 50 évvel ezelőtt megnyitott II. vatikáni zsinatról, hogy a megnyitó előtt három nappal a pápa magára haragította a németeket. Az történt ugyanis, hogy XXIII. János fogadta a lengyel katolikus egyház küldöttségét, és beszédében lényegében elismerte az NSZK által akkor még vitatott Odera-Neisse-határt. Ki gondolta volna, hogy néhány évtizeden belül először lengyel, majd német pápa foglalja el Szent Péter trónusát.
A II. vatikáni zsinat négy ülésszakon keresztül ('62-ben, '63-ban, '64-ben és '65-ben az őszi hónapokban) tartott és már VI. Pál idején fejeződött be. Jelentőségében csak a reformációhoz fogható, hiszen a római katolikus egyház egyszerre nyitott saját hívei, a többi keresztény egyház, a nem keresztény egyházak és az ateisták felé.
A liturgiát közelebb vitte a hívekhez, 911 évvel a nagy egyházszakadás után feloldotta az ortodox egyház kitagadását, elismerte, hogy a protestánsok, sőt a nem keresztény vallásúak, nota bene az ateisták is üdvözülhetnek Krisztus kegyelme által. Bevallom, ez megnyugtatott, mégis csak rossz lenne az örök kárhozat tüzén égni csak azért, mert szüleim nem tartottak a keresztvíz alá.
Apropó szüleim! A mi családunk hagyományosan sokvallású. Apai nagyapámat az erdélyi Gegesen, apai nagyanyámat a szabolcsi Balkányban keresztelték meg református hit szerint, édesapámat a nyírábrányi református gyülekezet színe előtt keresztelték meg, de már a balkányi templomban konfirmált. Másik nagyapám a nagyvelegi evangélikus templomban keresztelődött, míg nagymamám a monori katolikus templomban. Édesanyámat az óbudai Szent Péter és Pál templomban tartották a keresztvíz alá. Sem én, sem nőverem nem lettünk gyermekként megkeresztelve, Zsuzsi már asszonyként keresztelkedett és konfirmált Sárospatakon. Unokaöcséim református hitben nevelkedtek, a Sárospataki Református Gimnáziumba jártak. Egyik nagybátyám kirepítő fészke a balsai görög-katolikus gyülekezet volt. Feleségem valamennyi felmenője és oldalágija zsidó származású, vannak, akik gyakorolják a vallást, vannak, akik nem, vannak közöttük kikeresztelkedettek is.
Sokféle vallás szerint megtartott rendezvényen, családi eseményen veszek részt. Ezeken mindig kicsit idegennek érzem magam és az imák vagy énekek alatt csak némán tátogok, mint Bajnai, ha az Internacionálét éneklik.
Régóta vallom, Magyarország nagy szerencséje, hogy történelme során nemcsak soknemzetiségű, de sokvallású nemzet volt. Hazánk szülöttei talán azért olyan sikeresek külföldön, mert toleránsabbak, elfogadóbbak a homogén nemzetek fiainál. Voltak a vallási türelmet példamutatóan gyakorló uralkodóink, pl. Bethlen Gábor vagy II. József. Apám kisiskolás éveit Bátaszéken, katolikus svábok között töltötte. Nemcsak azt tanulta meg, milyen nemzeti kisebbségnek lenni egy sváb faluban, de azt is, milyen vallási kisebbségben lenni. Míg a többieknek hittanóra volt, ő vagy a hátsó padban ült vagy az iskolaudvaron focizott egy zsidó fiúval. Egyszer az utcán szembe jött vele a hittant is oktató katolikus plébános. Apám "Jó napot kívánok"-kal köszönt neki, mire az megállította: Nem tudsz köszönni, fiam? Erre apám öntudatosan: Én református vagyok! A pap szó nélkül tovább ment.
És hogy a II. vatikáni zsinat eredményei mennyire kerültek át a gyakorlatba? Emlékszem, gyerekkoromban, ha nyaranta nagyszüleimnél töltöttem a szünidőt, gyakran gúnyolódtak a "pápistákon", akik hányják magukra a keresztet és térdepelnek. Bár hazánkban már elterjedtek az ökumenikus esküvők, Erdélyben még mindig az a gyakorlat vegyes esküvőnél, hogy mindkét vallás templomában örök hűséget fogadnak egymásnak a fiatalok, pedig a tiszteletes úr kiátkozással fenyegeti őket, ha ezt teszik. Sógorom készítette a sárospataki református templom harangjátékát, mely minden délben a "Dicsőség mennyben az Istennek" kezdetű dalt játssza. Bosszúsan mondta, hogy a katolikusok mindig rákondítanak a harangjukkal. Mondtam neki, hogy hát a katolikusok is délben harangoznak. Mire a sógorom: Akkor is! Viszont pár év múlva már eleget tett a sátoraljaújhelyi katolikus hitközség felkérésének, hogy oldja meg a toronyóra és a harangozás elektronikus vezérlését. Azóta minden viszály elsimult...

OMEGA 50

Reggelente, amikor Petrát az iskolába viszem, időnként feltűnik egy fiatalosan öltözött nagyapa, aki unokáját kíséri. Ő Benkő László, az Omega egyik alapítója.
Az én gyerekkorom az Illés-Metro-Omega szentháromság jegyében telt. Nekik az Aczél-féle három T-ből a támogatás jutott, és a tűrt vagy éppen tiltott zenekarok között olyan szintén zseniális zenekarok voltak, mint a Tűzkerék, a Kex, a Mini vagy a Syrius. Míg az előző háromnak lemezei jelentek meg, játszották őket a tévében, rádióban, addig Baksa-Sóst, Radics Bélát, Orszáczky Jackyt és a többi hatalmas zenészt csak kis klubokban vagy néha az Ifjúsági Parkban lehetett hallani.
Az Illés, a Metro és az Omega indulhatott a Táncdalfesztiválon is, így 1968 augusztus 20-án, míg a magyar katonai alakulatok a Varsói Szerződés egyesített csapataival együtt átlépték a csehszlovák határt, hogy leverjék a Prágai Tavaszt, a televízió nézői Szörény-Bródy Amikor én még kis srác voltam, Presser-Adamis Kiabálj, énekelj vagy Schöck-Sztefanovity Fehér sziklák című dalának tapsoltak. Azért persze ne legyünk igazságtalanok, óriási zenészek voltak ők is, Presserből az egyik legnagyobb hazai dalszerző, Bródy Jánosból és Sztefanovity Dusánból a legjelesebb szövegíró, míg Dusán bátyjából, Zoránból az egyik legnagyobb dalénekes vált.
Gyerekkoromban megvolt nekünk az Illések és pofonok meg a 10000 lépés az első hazai beat-lemezek közül. Aztán a '70-es évek elején megkezdődtek a nagy zenekar-felbomlások, de az Omega maradt, és a 41 éve azonos felállásban játszó és még ma is koncertező 50 éves zenekar hosszú pályafutása hazai rekord lett Nagy idők tanúi ők, ne felejtsük el, hogy a Rolling Stones is '62-ben alakult, a Beatles első felvétele, a Love Me Do is 62-ben hangzott el először. Az Omega zenészei ifjak maradtak, a majd' 70 éves Kóbor Jánosnak van egy ötéves kislánya, Léna (akiről Dimitríj mesél).
1982-ben fennállásuk 20. évfordulóját a Budapest Sportcsarnokban egy nagy koncerttel ünnepelték. A csarnok alig fél éve épült, talán az első igazi nagy koncert volt ez a házban. A rendezvényt Jancsó Miklós rendezte, a csarnok vastraverzein is meztelen nők sétáltak. A koncertből film is készült Omega, Omega, Omega címmel. A csarnokból azóta csak hamu maradt (Jancsó szerencsére még él, 91 éves, apámnál egy hónappal fiatalabb), de az Omega még játszik. Bár jubileumi koncertjüknek alig volt hírverése (a jövő februári LGT koncert plakátjaival már most tele van a város), 13 ezer ember ünnepelte őket a Papp László Sportarénában.
Nem tehetek róla, de a jubileumi koncertről nekem az alábbi réges-régi paródia jutott eszembe:

Szputnyik

Pontosan 15 évvel a német V-2 rakéta első sikeres startja után ma 55 éve lőtték fel a Sputnyik-1-et.
Végül is a két nagyhatalom igazságosan osztozott meg a német rakétatechnikán: az amerikaiak kapták a zseniális rakétamérnököt, Wernher von Braunt, az oroszok pedig a peenemündei kisérleti rakétatelep összes felszerelését.
A német V-1 a mai szárnyasrakéták, a V-2 pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták ősének tekinthető. A két szuperhatalom az "örökség" birtokában gőzerővel folytatta a katonai rakétakutatásokat, de a szovjeteknek támadt az a zseniális ötletük, hogy rakétatechnikájukat ne csak minden november 7-én a Vörös téren, de egy békés űrmisszióval, egy objektum Föld körüli pályára juttatásával is mutassák meg (Virág elvtárs szavaival: Hadd szarjanak be az imperialisták!). A Szputnyikot egy R-7-es (Szemjorka) interkontinentális ballisztikus rakéta hasznos terheként állították pályára.
Tehát ma 55 éves az űrkutatás, amiről nekem két dolog jut eszembe. Egyrészt a képen látható levélnehezékek, melyeket bőségesen osztogattak a Szovjetunióba látogató hivatalos delegációk tagjainak, így apám is kapott egyet és állandó "dísze" volt lakásunknak 1981-es költözésünkig. Azóta a padláson egy dobozban tanyáz.
A másik, ami eszembe jutott, az egy könyv. A '30-as, '40-es években a Dante könyvkiadó népszerűsítette a tudományt az ifjúság számára, Kati örökölt a nagybátyjától egy párat, ilyeneket: A haladó tudomány, Az új világkép, A gépek hősei. Viszont A kőbaltától a repülőgépig szüleimnek volt meg, gyermekkoromban sokat olvasgattam. 1937-ben adta ki a Dante, és egy fejezete foglalkozik az űrkutatással. Ebben a szerző kétségét fejezi ki, hogy valaha is Föld körüli pályára lehessen juttatni hasznos terhet. Így érvel:
"A megtehető út a robbanóanyag felhasználása arányában nő ugyan, de a négyszáz kilométeres átlagon semmiképpen nem emelkedhetik felül, vagyis a ma ismert anyagok felhasználása mellett négyszáz kilométernél magasabbra akkor sem lehetne feljebb emelkednie a rakétajárműnek, hogyha a robbanóanyagok hatásfokát teljesen ki tudná használni s hogyha azt mind előbbrejutásra tudná hasznosítani....Vajon lehet-e olyan gépet vagy lövedéket szerkeszteni, amelybe bezárva földi élőlény azt a robbanást vagy azt a megrázkódtatást kibírja, amit egy másodpercenkénti 11480 méteres kezdősebességű indulás okoz...Addig, míg a világűrbe el tud az ember jutni, még a dolgok mai állása mellett is nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán."
Nos, negyed század sem kellett a megvalósulásig. De mi vajon tudjuk-e, mire leszünk képesek 25 év múlva?