Visszatért a 636.

 

20 nap után visszatért a Földre Kapu Tibor! Ha hinni lehet a statisztikának, ő volt a 636. ember, aki földkörüli pályán volt. Van egy nagyon jó Wikipedia-oldal, amely az összes űrben járt ember listáját tartalmazza, vagyis nemcsak azokét, akik megkerülték a Földet, hanem mindenkit, akik az ún. Kármán-vonal fölött, azaz kb. 100 km magasságban jártak. Ebbe beleszámít a két amerikai "űrugró", Alan Shepard és Virgil Grissom (bár ők később mindketten jártak földkörüli pályán is), valamint az eddigi 70 Blue Origin utas is, akik épp hogy csak megcsippentették a Kármán-vonalat. A Virgin Galactic utasok - bár magasra jutottak - a Kármán-vonal alatt maradtak, ezért őket nem sorolja fel a lista.

Ezen a listán Farkas Bertalan a 95., Charles Simonyi a 455. és Kapu Tibor a 701.

Amennyire lehetett, követtem Tibor űrbéli megnyilvánulásait, hogy hogyan válaszolt a középiskolás gyerekek és az újságírók kérdéseire (a gyerekek sokkal érdekesebb kérdéseket tettek fel, mint az újságírók). Láttam a felső tagozatosoknak bemutatott fizikai kísérleteit is. Ezek a kísérletek azért nagyon érdekesek, mert azt mutatják meg, hogy a régi idők fizikusai, Galilei vagy Newton megkora géniuszok voltak, hogy olyan fizikai jelenségeket jósoltak meg, amelyeket leginkább csak a súlytalanság körülményei között, vagy légüres térben lehet megmutatni.

Vegyük például Galileit, aki az arisztotelészi világképpel szembe menve kijelentette: a könnyű és nehéz testek egyforma idő alatt esnek le a földre. Tudni való, hogy a testekre a gravitációból adódó súlyerő hat, mely a testek tömegével arányos (Newton-féle gravitációs törvény). Az is tudnivaló, hogy egy test gyorsulása egyenesen arányos a rá ható erővel, és fordítottan arányos a test tömegével (Newton II. törvénye). Vagyis a gyorsító erő a tömeggel egyenesen, a gyorsulás pedig fordítottan arányos, vagyis a tömeg pont kiesik, minden test gyorsulása a földfelszínen ugyanannyi, g = 9.81 m/s² . De erről a két törvényről Galilei még nem tudhatott, ő csak dobálta a golyóit a pisai torony tetejéről. Sőt, még azt sem tudhatta, hogy a súlyos és tehetetlen tömeg megegyezik, hiszen két teljesen különböző fizikai jelenségben szerepelnek! Persze utána elvégeztük ezeket a kísérleteket vákumcsőben is, de a leglátványosabban az Apollo15 asztronautái mutatták be a Hold felszínén: egy kalapácsot és egy sólyomtollat elejtve azok pont egyszerre értek földet Holdat.

Hasonlóan meggyőző volt Kapu Tibor víz-pingponglabda kísérlete is. Itt a földön a pingponglabda az Archimédesz-szabta törvénynek eleget téve úszik a vízen, a súlytalanságban viszont már csak a víz felületi feszültsége hat rá.

Persze Kapu Tibor nemcsak gyerekkísérleteket végzett, hanem a Hunor Program keretében komolyabb vizsgálatokkal is megbízták:

• 3D nyomtatás
• Ruházat anyagvizsgálata
• Folyadékdinamika
• Mikrofluidika
• DNS-károsodás
• Sugárterhelés
• Űrbéli érzékelés
• Vizuális ingerek feldolgozása az űrben
• Navigáció
• Geolokáció
• Biológiai változások a szervezetben
• Életműködés-telemetria
• VR-sisak az űrben
• Vérkeringés-vizsgálat
• Mikrogravitációs környezetben megváltozott emberi hang
• Növénytermesztés az űrben
• Mikrogravitáció hatása szemészeti gyógyszerre
• Földi zivatarokhoz kapcsolódó fénykitörések

És eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy az a kb. 50 milliárd forint, amibe Kapu Tibor küldetése került, megtérül-e. Nos, minden alapkutatásra fordított forint olyan, mint a reklámra fordított pénz: tudható, hogy csak kb. az egyharmada térül meg, de nem tudható, hogy melyik egyharmada. Minden esetre a nemzeti büszkeség faktort is beleszámítva jobb befektetés, mint a Budai Várban a József főhercegi palota betonmását felépíteni 100 milliárdból, vagy a Tiborcz által épített félkész irodaházakat megvásárolni 600 milliárdért. És remélhetőleg Tibi példáján sok tanuló dönt úgy, hogy természettudományt tanul és műszaki vagy tudományos pályát választ.

Még a Nemzetközi Űrállomás megfigyelésére szolgáló appot is letöltöttem a telefonomra, és egyik éjjel kimentünk megfigyelni, ahogyan áthúz az égen. Ráadásul olyan fogalmakkal ismerkedtem meg, mint magas béta-szög és terminátor, ami miatt Tibiék tovább maradhattak az űrben. A béta-szög az a szög, amilyen szögben a Nap sugarai elérik az ISS keringési síkját. Ha ez magas (>75 fok), akkor az ISS csak rövid ideig van árnyékban, berendezései túlmelegedhetnek, kockázatosabb minden manőver. Ilyenkor az ISS pályája közel halad az ún. terminátorhoz, vagyis a nappalt az éjszakától elválasztó vonalhoz. Azt is megtudtam, hogy hiába van a Dragonnak puskagolyó alakja, mégis a tompa felével, vagyis a hővédő pajzzsal lefelé lép a légkörbe, mert:

1. farnehéz,
2. aerodinamikailag úgy van kialakítva,
3. mikrofúvókái szabályozzák a pozícióját.

Kapu Tibor még az USA-ban regenerálódik, feltehetően majd az augusztus huszadikai nagy csillagosztásra jön haza, mert az biztos, hogy nemcsak ő, de az első számú tartalék Cserényi Gyula, a két másik jelölt, Szakály András és Schlégl Ádám, az államtitkár Ferencz Orsolya és a Hunor program sok-sok munkatársa kitüntetésben fog részesülni. Farkas Bercire is hullott a csillageső. Még 1980-ban öt kitüntetést kapott:

• A Szovjetunió Hőse;
• Lenin-rend;
• A Magyar Népköztársaság Hőse (ebből csak ő és Valerij Kubaszov kaptak);
• Magyar Népköztársaság Érdemrendje;
• A Magyar Népköztársaság Űrhajósa (ebből csak ő és Magyari Béla kaptak).

Idén, repülésének 45. évfordulóján Berci megkapta A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjét, és ingyen használatra egy bérlakást (Farkas Bertalan több kudarcos vállalkozása miatt két ingatlanját is elárverezték az évek során).

Egyébként Charles Simonyi sem maradt kitüntetés nélkül, ő a Magyar Érdemrend nagykeresztjét kapta meg még 2007-ben, első küldetése után.

Update, 2025. augusztus 20.

Ahogyan megjósoltam, nem maradt el Kapu Tibor kitüntetése augusztus 20.-án: Farkas Bertalannal együtt megkapták a Magyar Szent István-rendet. Mindazonáltal méltánytalannak érzem, hogy Kapu 100 %-os tartalékát, Cserényi Gyulát semmiféle elismerésbe nem részesítették. Remélem, róla sem feledkeznek meg. Annak idején Farkas Bertalan tartaléka, Magyari Béla nem maradt kitűntetés nélkül. Íme egy kis statisztika:

Kattints rá a teljes képernyős nézetért!

Update, 2025. augusztus 21.

Na jó, megvolt a csillaghullás, Cserényi Gyula végül a Magyar Érdemrend parancsnoki kereszt a csillaggal kitüntetést kapta meg.

Ismét magyar az űrben

Ma reggel óta újabb magyar, Kapu Tibor kutató űrhajós száguld a Nemzetközi Űrállomás felé, amit - ha minden szerencsésen alakul - halnap el is érnek negyedmagával az Axiom Mission 4 (Ax‑4) küldetés keretében a Dragon Grace űrhajó fedélzetén. A médiában gyakran szerepel helytelenül, hogy 45 év után először jár újra magyar a világűrben, de ez ebben a megfogalmazásban nem igaz.

Farkas Bertalan, Charles Simonyi és Kapu Tibor

Farkas Bertalan 1980 május 26.-án az Interkozmosz program keretében valóban kiképzett kutató űrhajósként járt a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a Szoljut-6 űrállomáson. De volt egy űrturistánk is, Charles Simonyi, aki kétszer is járt a Nemzetközi Űrállomáson, 2007. áprilisában a Szojuz-TMA-10 űrhajóval ment fel és a Szojuz-TMA-9-cel jött vissza, 2009. márciusában pedig a Szojuz-TMA-14-gyel ment és a Szojuz-TMA-13-mal jött. Ha űrhajós kiképzésen nem is, de megfelelő tréningen ő is átesett (ne felejtsük el, második küldetésén már 62 éves volt), és ő is végzett tudományos kutatásokat az űrben: sugárzásmérés, élettani megfigyelések, távközlési és kommunikációs rendszerek tesztelése. Vagyis Simonyit csak az különbözteti meg Farkastól és Kaputól, hogy ő a saját pénzén repült, amit meg is tehetett, hiszen jelenleg ő a harmadik leggazdagabb magyar (Péterffy Tamás és Soros György után) a világon.

Készítettem egy összeállítást a három magyar űrhajós űrből küldött üzenetéről:

Farkas Bertalan és Charles Simonyit az kapcsolja össze, hogy mindketten Szojuz űrhajóval repültek és Bajkonurból szálltak fel, Simonyiban és Kapuban pedig az a közös, hogy mindketten a Nemzetközi Űrállomásra mentek. Farkas és Kapu mindketten nemzetközi űrprogram keretében repültek, amelybe a magyar állam is bekapcsolódott: előbbinél a szovjet Interkozmosz program, utóbbinál a magyar HUNOR, az indiai Gagayan és a lengyel Ignis program.

Ami az Ax-4 legénység többi tagját illeti, a legnagyobb sztár minden kétséget kizáróan a parancsnok, a 65 éves (!) Peggy Whitson, aki elképesztő sok rekordot tart az űrkutatások történetében:

• A legidősebb nő, aki az űrben járt (most épp saját rekordját dönti meg);
• Ez az ötödik küldetése;
• Háromféle űrjárművel is repült már: Szojuzzal (TMA és MS típusok), űrsiklóval (Endevour) és Dragonnal (a Freedom és most a Grace);
• Több mint 60 óra űrséta van mögötte;
• Kétszer is volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, eddig összesen 675 napot töltött az űrben.

Hatalmas megtiszteltetés lehet vele repülni. Ami a legénység többi tagját illeti, mind a háromnál afféle Interkozmosz 2.0-nak tekinthető ez az utazás, hiszen mindhárom nemzet másodszor küld űrhajóst a világűrbe, a kozmonauták generációja után most az asztronauták jönnek (hagyományosan az oroszok az űrhajósokat kozmonautának, az amerikaiak asztronautának, a kínaiak pedig tajkonautának nevezik):

• A lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski kutató űrhajós előtt 1978 júniusában Mirosław Hermaszewski repült;
• Az indiai pilóta (valóban vadászpilóta) Shubhanshu Shukla előtt 1984 áprilisában Rakesh Sharma járt fenn az űrben;
• Farkas Bertalan 1980 májusában szintén az Interkozmosz keretében repült, ő volt a program sorrendben ötödik űrhajósa (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és Bulgária után).

A Nemzetközi Űrállomásról érdemes megemlíteni, hogy már negyedszázada folyamatosan van rajta személyzet, vagyis 2000 óta mindig van fent valaki az űrben!

Fantasztikus változások vannak az űrhajók belső terében. Farkas Berci még Kubaszovval ketten szorongtak a Szojuz-36-ban, egy Dragon pedig akár 7 űrhajóst is szállíthat.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuzban

Kapu Tiborék a Dragonban

És nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg a tartalékokat. Farkas Bertalan tartaléka Magyari Béla volt, és mivel az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy melyikőjük repül, mindkét magyarral készültek plakátok, amelyeket csak a felszállásuk után volt szabad kihelyezni. Kapu Tibort három másik társával, Szakály András repülőgép-tervező mérnökkel, Schlégl Ádám klinikai ortopédsebésszel és Cserényi Gyula erősáramú villamosmérnökkel csinálták végig a kiképzést, a végső szakaszba viszont már csak Cserényi maradt bent Kapu mellett. Bevallom, mint villamosmérnök én végig Cserényinek drukkoltam, Kapu "csak" gépészmérnök.

Kapu Tibor jelmondata: Eyes on the prize - Szemem a pályán. Ez kétségtelenül egy motiváló üzenet, mely egyben az amerikai polgárjogi mozgalmak jelmondata is.

30 éves a QR-kód

30 éves a QR-kód, és ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap Budapest fölött az égen egy QR-kód jelent meg drónokból kirakva, amely valóban beolvasható volt! De ne szaladjunk ennyire előre.

Első optikai úton beolvasható kód a vonalkód volt, melyet éppen 50 éve az USA-ban használtak először. Én kb. öt évvel később az egyetemen találkoztam vele, mert az Automatizálási Tanszéken elkezdtek egy vonalkód-leolvasó készüléket fejleszteni. Ahogyan már korábban megírtam, az egyetem utolsó éveiben mikroprocesszoros rendszerek fejlesztésével kezdtem el foglalkozni, és a tanszék - ki tudja milyen pénzből és milyen beszállítói csatornákon keresztül - beszerzett néhány szigorúan COCOM-listás fejlesztő eszközt, többek között az Intel által gyártott PROMT 48 készüléket, mely alkalmas volt MCS-48 univerzális programozható áramkörök fejlesztésére.

Egy évfolyamtársam foglalkozott az MCS-48 alapú vonalkódolvasó fejlesztésével, melyhez a lézeres szkennert is a tanszéken készítették el. Ez még egy toll-szerű eszköz volt, amit végig kellett húzni a vonalkód mentén, és a különböző vastagságú világos és sötét csíkok váltakozásával előálló kódot számsorrá alakította. Ebben a számsorban mind a mai napig az ország, a gyári szám és a cikkszám van megadva.

Egészen 1984-ig kellett várni, hogy a Skála áruházban megjelenjen az első leolvasó Magyarországon (hiába, Demján Sándor fogékony volt minden innovációra), és az is még ilyen toll-szkenner volt. Ehhez olyan intelligens pénztárgép tartozott, mely már tartalmazta az összes termék kódját és árát. Ma már nehéz elképzelni, hogy hogyan működtek a pénztárak korábban. Kezdetben a pénztárosok tudták minden termék árát, vagy átkiabáltak a másik pénztárosnak, mint például az alábbi filmben: Tina, mennyi most az óvszer?

Aztán voltak az árazópisztolyok, virágzott az árcímke-átragasztgatás. A vonalkód megjelenésével mindez a múlté, először a leolvasó pisztolyok jelentek meg, később pedig a pénztárpultba beépített szkennerek.

Az 1994-ben Japánban kifejlesztett kétdimenziós QR-kód már hibajavító kóddal van ellátva, tetszőleges passzív fényképező eszközzel beolvasható és nem csak számokat, de szövegeket, hiperlinkeket is tartalmazhat. A belekódolt információ mennyisége elvileg nem korlátozott. Amikor 2009-ben megalakult a cégünk, a CENTROMATIC, elhatároztam, hogy munkatársainknak is QR-kódot is tartalmazó névjegye lesz.

Azóta  a QR-kód szédületes karriert futott be, csak néhányat sorolok fel ötletszerűen:

• Végül is ezen alapul a budapesti jegyrendszer, felszállás előtt a jármű oldalán kell beolvasni a QR-kódot (Petra telefonjával már másfél méter távolságból be tudja olvasni).
• Kétfaktoros azonosításra használják, pl. ha belépsz a web-bankodba, feldob neked egy QR-kódot, amit a telefonoddal beolvasva igazolhatod magad.
• Nyomtatott könyvek hiperlinkjeként, a tartalom kiegészítéseként egy weboldalra irányít, ilyen van például Presser könyvében.
• A Geocaching-játékban már gyakran egy QR-kód beolvasásával regisztrálhatom a találatomat.
• Vagy csak egyszerűen rányomtatják egy termékre, mely a gyártó vagy forgalmazó honlapjára irányít.

Égen megjelenő működő QR-kóddal viszont csak tegnap este találkoztam először. A Yettel egy drón-showt mutatott be a Gellérthegyi körbe állványozott Szabadság-szobor előtt és fölött. (A drón-rajok csoportos irányításának kérdése megérne egy külön posztot, tény, hogy fantasztikus, amit ezen a téren művelnek). A mintegy negyedórás showműsor végén egy felirat jelent meg az égen: SCAN ME! Ez aztán egy QR-kóddá változott, ami a Yettel oldalára irányította az embert!

Végül ez az oldal nyílt meg

Hát ennyi minden jutott eszembe a tegnap este az égre vetített QR-kódról.

Első öt évem jelenlegi munkahelyemen

2019 július közepén egy átmeneti, három hónapos ERBE-s korszak után mentem át jelenlegi munkahelyemre, a SCADANET-be. A munkahelyváltásom körülményeiről már írtam korábban, itt az ideje megvonnom első öt évem szakmai mérlegét.

Forrás: Fredrik Jonsson AI-művész FB-oldala

Gyakorlatilag feladataim teljes egészében a Paksi Atomerőműhöz kapcsolódnak, és a cégnél a nagyobb feladatokban gyakorlatilag mindenki részt vesz valamilyen résztevékenységgel, így az öt éves munkám során végeztem tervezési, fejlesztési és kivitelezési munkákat az ipari informatika és irányítástechnika szakterületen. Be kell, hogy valljam, hogy amikor a céghez kerültem, még nagyon újak voltak nekem azok a rendszerek és megoldások, amelyeket a SCADANET alkalmazott. Megpróbálom időrendbe szedni azokat a témákat, amelyekkel az öt év alatt kapcsolatba kerültem.

• Amikor a céghez kerültem, pont akkor folyt egy megbízható, redundáns, adatvesztésmentes adatgyűjtő, archiváló és felügyeleti rendszer koncepciójának megalkotása. A vicces az volt, hogy ebben a projektben benne volt előző munkahelyem, az ERBE, és nekem szánták volna az ő részükről a témát, ha maradtam volna. A SCADANET-nél az anyag végleges összeállításában vettem részt, így ezen keresztül ismerhettem meg, hogy milyen rendszerekben gondolkodik az új cégem.
• Gőzerővel elkezdtem tanulni a C# programozási nyelvet, és első feladatomat, egy hatóság erőművi online információval való ellátásának rekonstrukcióját már C#-ban oldottam meg. (A # jellel a zenében a fél hanggal való felemelést jelölik, vagyis a C# a zenei cisz, a fél hanggal feljebb szállított C zenei jele. Viccesen így jelzik, hogy a C# programnyelv a C programnyelv magasabb szintre emelve.)
  
• Még a Covid előtt komolyan foglalkoztatta az EU-t, hogy valamennyi tagországban kivezetik a téli/nyári óraátállítást, ezért a Paksi Atomerőműben is komolyan elkezdtek azzal foglalkozni, hogy ez a meglévő digitális rendszereiknél milyen módosításokat igényel, fellelhetők-e azok a szakemberek és eszközök, amelyekkel a változások megvalósíthatók. Cégünk erre is adott be koncepciótervet, és a feladatkiosztásnál rám is jutott néhány irányítástechnikai rendszer, melyet át kellett tekintenem ebből a szempontból.
• A számítógépes adatgyűjtő rendszerek egyik nagy veteránja a Modbus kommunikáció, még az AEG Modicon vezérlőkhöz fejlesztették ki ezelőtt több mint 40 éve, és bár azóta számtalan újabb és korszerűbb terepi kommunikációs rendszer van, a Modbus népszerűsége nem csökken. Nekem jutott feladatul egy C# nyelven megírt objektumkönyvtár fejlesztése a Modbus kommunikáció használatához.
• Sor került az új adatgyűjtő, archiváló és felügyeleti rendszerkoncepció első gyakorlati megvalósítására az erőmű vízkivételi műve irányítástechnikai rekonstrukciója kapcsán. Ebben a témában a tervezés-fejlesztés-megvalósítás teljes folyamatában részt vettem. Egyrészt C#-ban fejlesztett komponensekkel, másrészt programozható logikai vezérlőre (PLC) írt programmal vettem részt a fejlesztésben, illetve a téma projektkoordinátora is voltam.
• Az erőművi nagyfeszültségű csomópontok feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozása (U/Q szabályozás) végigvonul egész szakmai életemen, már '81-ben ezzel kezdtem foglalkozni a VEIKI-ben. A Dunamenti Erőműben és a Paksi Atomerőműben is több változatát valósítottuk meg az U/Q-nak. A Paksi U/Q rendszer gondozását a CENTROMATIC-tól örökölte meg a SCADANET, és az elmúlt öt évben számos elfoglaltságot adott nekem:
• A rendszer folyamatos karbantartása;
• A nagyfeszültségű alállomás adatgyűjtőinek rekonstrukciójával kapcsolatos teendők;
• További két blokknál (vagyis négy generátornál) a gerjesztés-szabályozók rekonstrukciójával kapcsolatos teendők;
• Koncepció kidolgozása az U/Q rendszer központi szabályozójának rekonstrukciójára.
• A SCADANET által fejlesztett blokkszámítógépek bővítésre szorulnak, és mivel ezek telepítésében és villamos tervezésében is részt vett annak idején a CENTROMATIC is, így a bővítés villamos részének tervezésében és a telepítési munkákban most is részt veszek.
• A Paksi Atomerőmű is részt vesz a országos tercier szabályozásban, azaz nap közben, amikor a naperőművek sok energiát termelnek, az erőművet a rendszerirányító kis mértékben visszaterhelheti. Mivel az erőmű teljesítmény-elosztó rendszerét is a SCADANET fejlesztette, ebbe került belefejlesztésre a tercier szabályozás is. Én ebben egy nagyon kicsi, de annál romantikusabb részfeladattal vettem részt: én szólaltatom meg az erőművi irányítóközpont dudáját, ha leterhelési parancs jön a MAVIR-tól. Ráadásul ezt a feladatot kivételesen Borland C programnyelven kellett megoldani.
• A Paksi Atomerőmű digitális rendszereit egy központi órahálózat szinkronizálja össze. Ez a hálózat is régi és elavult már, ennek rekonstrukciójában is részt vesz a cégem a tervezéstől a fejlesztésen keresztül a kivitelezésig. Az én részfeladatom ebben a témában egy időprotokoll-konverziót végző PLC programozása volt.
• Az új archiváló, adatgyűjtő és felügyeleti számítógépünket a vízmű után a turbinaszabályozó-rekonstrukcióban is bevetjük. Ennek még csak a tervezési és fejlesztési szakaszában vagyunk, egy évekig tartó projektről van szó.

Kis összefoglalómból láthatjátok, hogy nem telt unalmasan az elmúlt öt év, és feladat van még bőven, hiszen a Paksi Atomerőmű tervezett üzemidő-hosszabbításához sok főberendezés és a hozzájuk kapcsolódó irányítástechnika rekonstrukciójára szükség lesz. A 10 éves évfordulón majd megint posztolok.

Forrás: Fredrik Jonsson AI-művész FB-oldala

45 éve a szakmában - R.I.P. CENTROMATIC

A Fővárosi Cégbíróság tegnapi végzésével elrendelte a CENTROMATIC Ipari Irányítástechnikai és Informatikai Mérnökiroda Korlátolt Felelősségű Társaság cégjegyzékből való törlését. Majdnem 15 évet élt meg az a kényszervállalkozásunk, melyet a VEIKI csődje miatt 2009-ben alapítottunk ötödmagammal, és ami 2019 január 1-je óta már csak két fős vállalkozás volt.

2019 március 1-től nekem is és tulajdonostársamnak is lett állandó munkahelye, de a CNENTROMATIC-nak még tartottak régi szerződései és lett néhány új is:

• Még 2019 januárjában felkértek minket a MAVIR tartalék mérőrendszere számára leszállított néhány mérési konfiguráció módosítására. Ez SIEMENS S7-1200-as PLC-ken (programozható vezérlőkön) alapult, és annak idején egy kollégám végezte a fejlesztését, de úgy éreztem ezt a feladatot magam is el tudom végezni. Ez annak ellenére sikerült, hogy akkor már javában az ERBE-ben dolgoztam.
• 2019 tavaszán a Dunamenti Erőmű úgy döntött, hogy egyik gázturbinás blokkjának irányítástechnikáját korszerűsíti. Ebben már komolyabb fejlesztési szerep jutott a CENTROMATIC-nak, az új irányítástechnikát hozzá kellett illeszteni a mi összerőművi villamos technológiai irányítási rendszerünkhöz. Éreztem, hogy ezt a fejlesztést már nem tudom másodállásban elvégezni. Szerencsére május végén kapóra jött a SCADANET Kft. állásajánlata, amit elfogadtam, de megkértem őket, hogy adjanak 6 hét haladékot. Felmondtam az ERBE-ben és 6 hétig bejártam a CENTROMATIC még meglévő irodájába dolgozni. Vicces, de kellemes időszak volt.
• A CENTROMATIC irodáját 2020 közepéig tartottuk fenn, a raktár-műhelyt pedig 2020 végéig. 
• A Dunamenti Erőműben üzemelő rendszerünkre volt karbantartási szerződésünk, de csak eseti jellegű. Ezt sikerült felmondanunk, de még egy utolsó nagy karbantartást megrendeltek tőlünk. Ezt már új cégem, a SCADANET vállalta el fővállalkozóként és mint alvállalkozó bízta meg a CENTROMATIC-ot. A karbantartásra 2021 januárjában került sor. 1981-től 2021-ig, vagyis négy évtizedig minden évben volt valamilyen projektfeladatom a Dunamenti Erőműben, ez szakadt meg ezzel az utolsó karbantartással. Azóta nem jártam Százhalombattán.
• A Paksi Atomerőműben üzemelő rendszerünkre (400 kV-os gyűjtősín feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozása) 2021 végéig volt karbantartási szerződése a CENTROMATIC Kft.-nek. Az új szerződést már a SCADANET Kft. vette át. Ezen a rendszeren ráadásul egy komolyabb fejlesztés is volt: két blokknál, vagyis négy generátornál a forgógépes gerjesztőket statikus gerjesztőkre cserélték ki (forgógépes gerjesztőnél a generátor forgórészének gerjesztéséhez szükséges mintegy 1000 A egyenáramot egy dinamóval állítják elő, statikus gerjesztőnél pedig egy tirisztoros egyenirányítóval). Mivel a mi szabályozónk a generátorok gerjesztésszabályozóin keresztül avatkozik a folyamatba, ez nekünk is adott feladatot. Ráadásul a rendszer központi szabályozójának rekonstrukciójára is készítettünk egy koncepciótervet, úgyhogy van még potenciál ebben a három évtizede működő, a VEIKI-n és CENTROMATIC-on keresztül egészen a mostani cégemig nyúló irányítástechnikai rendszeren.

Amikor 2008 nyarán addigi divízió-vezetőm, aki három évtizedig volt a főnököm, nyugdíjba ment, engem neveztek ki divízió-vezetőnek, egyben én lettem a dolgozói Kft. ügyvezetője is. A 2009-ben alapított CENTROMATIC egyik ügyvezetője is én lettem, vagyis csaknem 16 évnyi vezetői tisztségem ért most véget. Mivel a cég székhelye egyúttal a lakcímem is volt, a kapunk előtt kinn volt egy cégtábla a házban működő többi cég táblája között. Ma leszereltem ezt a táblát, ezzel végleg lezártam egy korszakot.

Beszkárt-kalauz

Tudjátok, mi az a Beszkárt, egészen pontosan BSzK Rt? Hát Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság, a BKV elődje. Több mint 100 éve hozták létre a főváros tömegközlekedésének lebonyolítására. A villamosokon és autóbuszokon szolgálatot teljesítő jegyárusok voltak a Beszkárt-kalauzok. Élet és halál urai voltak, ha egyszer lecsengették a villamost, akkor a villamos le volt csengetve és slussz: se le- se felszállni már nem lehetett.

Édesapám a Beszkárt-kalauzokban látta megtestesülni azoknak az embereknek az archetípusát, akik minden feléjük irányuló kérdést vagy gesztust személyük ellen való támadásnak fognak fel.

- Bocsánat, hányadik megálló a Nyugati Pályaudvar?
- Inkább kapaszkodjon, ne kérdezősködjön!

- Csak egy tízesem van, tud visszaadni?
- Kalauz vagyok, nem pénzügyminiszter, ha csak ilyen nagy pénze van, menjen taxival!

Mostanában a politikusok is kezdenek egyre inkább Beszkárt-kalauzokká válni, olyan lett a Parlament, mint egy zsúfolt 66-os villamos a '60-as évekből. A legártatlanabb kérdésre is egymást kezdik gyalázni.

Ezelőtt egy hónappal a paksi atomerőműben - pont a 4-es blokk nagyjavítása közben - villamos védelmi működés miatt kiesett az 1-es blokk is a termelésből egy napra. Ilyenkor az a szokás, hogy az erőmű csak egy kurta közleményt tesz közzé a honlapján:

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 1. blokkján 2024. március 25-én 10 óra 45 perckor automatikus védelmi működés történt, aminek következtében a reaktorblokk leállt.  Az eseménynek nukleáris biztonságra gyakorolt hatása nincsen, a szakemberek dolgoznak a probléma megoldásán.

Az erőmű kommunikációs igazgatója egyébként az a Dr. Kovács Antal, aki az 1992-es atlantai olimpián cselgáncsban aranyérmet szerzett és mind a mai napig ő az egyetlen magyar cselgáncsozó, akinek olimpiai aranya van. Sportolói körökben csak Atom Antinak hívják. Valószínűleg nemzetközi standardokat követnek ezekkel a rövid közleményekkel, mert egyébként az atomerőmű közösségi tájékoztatása mintaszerű: van múzeumuk és látogató központjuk, lehet őket követni Facebookon és a honlapjukon is mindent meg lehet tudni az atomerőmű működéséről.

De azért azt is tudomásul kell venni, hogy az atomenergiát nagyon sok bizalmatlanság övezi. Pont ma van a csernobili baleset 38. évfordulója. Ráadásul a háborús időkben egy új orosz atomerőmű építését is sok ellenérzés kíséri. Szóval egy ilyen bizalmatlan légkörben a kormányzat elemi érdeke volna, hogy oszlassa az emberekben a kétségeket. Ehelyett Beszkárt-kalauz módjára viselkednek.

Történt, hogy az említett eseménnyel kapcsolatban Tóth Bertalan MSZP-s képviselő a Parlamentben ezt a kérdést intézte a miniszterhez:

1. Mi okozta a Paksi Atomerőmű 1-es blokkjának március 25-i leállását?

2. Miért nem adtak hírt a szokásos módon az üzemzavarról?

Lantos Csaba miniszter a válaszadást államtitkárának, Koncz Zsófiának szignálta ki. Koncz Zsófia úgy került be az országos politikába, hogy BAZ megye 6. számú választókerületének országgyűlési képviselője, Koncz Ferenc motorbalesetben váratlanul meghalt, ezért időközi választást írtak ki. A képviselői posztért ringbe száll a néhai képviselő lánya, a volt fidelitasos Koncz Zsófia és egy jobbikos képviselő, Bíró László. A korábban egy Facebook-posztban zsidózó íBrót a karaktergyilkos kormánymédia ízekre szedte, így Koncz 51%-kal képviselő lett Bíró 46%-ával szemben.

Koncz Zsófiát még Palkovics László nevezte ki államtitkárnak, Lantos Csaba pedig megtartotta. Hogy a jogász végzettségű hölgy mennyire ért az energetikához, az nem tudható, viszont Beszkárt-kalauznak egészen biztosan jó lenne. Ezt a pökhendi választ sikerült ugyanis adnia:

Nem túl hiteles, amikor az. MSZP és személy szerint Ön az ellátásbiztonságért aggódik. Amikor az Önök pártja vezetésével a baloldal kormányzott, felelőtlenül külföldi kézbe adták az energiavállalatokat és a földgáztárolókat, igy tizenötször emelkedtek az energiaárak, szó nélkül hagyták megsarcolni a magyar családokat.

Képviselő Úr most azt a magas szintű nukleáris biztonságot félti, melynek a további jogi garanciáit nyújtó atomtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadását Ön nem támogatta...

Kérem Képviselő Urat és az MSZP frakcióját, hogy a Paksi Atomerőmű működését és a nukleáris energia témáját még a választások közeledtével se akarják politikai hangulatkeltésre használni.

Hogy e helyett mit kellett volna sokkal inkább válaszolnia? Hát valami ilyesmit, hogy:

• Egy atomerőmű védelmi berendezései egyrészt megvédik az erőművet és környezetét az üzemzavaroktól, másrészt az erőmű főberendezéseit egy esetleges károsodástól;
• A védelmi rendszerek hibátlan működése a garancia arra, hogy az atomerőművet biztonságosan lehessen üzemeltetni;
• A villamosenergia-termelésben bekövetkező elektromos védelmi működések a nukleáris technológiára semmiféle hatással nincsenek.

Minden esetre az átlag ember meghallgatva az államtitkár asszony válaszát arra gondolhatott, hogy ezek már megint eltitkolnak valamit. Ez az ostoba nő meg csak annyit értett az egészből, hogy már megint itt egy remek alkalom beolvasni a baloldalnak.

Fekete húsvét Ukrajnában

Igaz, csak Ukrajna nyugati részén, a görögkatolikusok, katolikusok és protestánsok körében volt húsvét az elmúlt napokban. Az ortodoxok csak öt hét múlva ünneplik a húsvétot. A görögkatolikusok erőszakos áttérítéséről egy korábbi posztomban már írtam. De azért az elmúlt hét egész Ukrajna számára fekete hét volt.

Az történt ugyanis, hogy Oroszország célzott és tűpontos rakétatámadásokkal Ukrajna villamosenergia-rendszerének módszeres lerombolásába kezdett. Az alábbi Telegram-bejegyzésből sok minden kiderül.

----

A térkép nézegetése valamint 10 év szorgalmas orosztanulás a DeepL Translator fordításának eredményeképpen megtudhatjuk, hogy "Ukrajnát kilenc nagy hőerőmű (egyenként több mint 2000 MW beépített kapacitással) és három atomerőmű látja el. Ezek közül négyet megsemmisítettnek nyilvánítottak, egy másik, a Szlavjanszkaja pedig még a "különleges katonai művelet" előtt leállt, és úgy tűnik, nem üzemel, legalábbis nem találtunk róla híreket".

"Mindhárom fennmaradó, ukrán ellenőrzés alatt álló atomerőmű működik, és nem érte őket találat:
✅-Dél-ukrajnai atomerőmű
✅-Hmelnickij atomerőmű
✅-Rovno atomerőmű.

(Jól látható, hogy a zaporizzsjai atomerőmű a maga 6000 MW kapacitásával már orosz erőműnek számít, pedig ez Európa legnagyobb atomerőműve - PJ).

Mi lesz a következő? Mint látjuk, még ha a termelés egy részét gyorsan helyre is tudják állítani, még két-három napnyi ilyen támadás elég lesz ahhoz, hogy Ukrajna energiaszektora egységes rendszerként megszűnjön létezni. Az Európából származó energiaimport nem segít, helyi termelésre van szükség ahhoz, hogy az energiarendszer működőképes maradjon.
Tegyük fel azonban, hogy a közeljövőben nem lesz gyilkos csapás, és ennek oka a három atomerőmű. Rendszeres baleset (áramszünet) esetén az atomerőművek külső áramellátás nélkül maradnának, le kellene állítani őket, és dízelgenerátorokból kellene vészhelyzeti áramot biztosítani számukra.
És bár az erőművek tervezése rendelkezik ilyen esetekről, ezek elég komoly, politikai bonyodalmakkal teli vészhelyzetek számunkra, még akkor is, ha az atomerőművekben nem történik sugárveszélyes esemény."

Putyin szándéka nyilvánvaló: az ukrán közművek elleni célzott csapásokkal megbénítani Ukrajnát. A villamosenergia-ellátás akadozásával egyidejűleg akadozik a vízellátás (szivattyúk), a gázellátás (kompresszor-állomások), a közlekedés (vasút). Ez előbb-utóbb olyan elégedetlenségi hullámot vált ki, mely Putyin reményei szerint Zelenszkij bukásához vezet majd.

Egy korábbi posztomban írtam arról, hogy hazánk számított az Ukrajnából importált villamosenergiára, ebből a célból Szabolcsbákán 2020-ban új alállomást létesítettünk, itt végződik az Ukrajnából érkező 750 kV-os távvezeték (magyar gyártmányú 750/400 kV-os transzformátorokkal), és itt került volna szétosztásra Magyarország, Szlovákia és Románia felé. Nem sokáig élvezhettük ennek a beruházásnak az áldásos hatását.

Az orosz-ukrán háború jelenlegi eldurvuló szakaszában kétféle békés kimenetet tudok elképzelni:

1. Putyin (és Orbán) által preferált változat: A tömeges sorozások, a romló közszolgáltatások miatt Zelenszkij megbukik és jön helyette egy oroszbarát vezető, egy Lukasenka V2.0. Mint tudjuk, egy ilyen helyzetért Orbán is mindent megtett, Magyarországon tárgyalt volna a bukott ukrán elnökkel, Petro Porosenkoval, ha le nem fülelik a határon a volt elnököt. Ebben az esetben Oroszország megtarthatná a négy szakadár ukrán megyét (Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon) és a Krímet, Ukrajna elfehéroroszosodna és nem is álmodhatna sem uniós sem NATO-tagságról.
2. Egy talán még elérhető változat: Oroszország megtarthatja a szakadár megyéket és a Krímet, Ukrajna újjáépítésébe beszáll Európa és az USA (és Kína is biztosan), és a lehető leggyorsabban csatlakoznak az Unióhoz és a NATO-hoz. Ez elrettentené az oroszokat, hogy tovább nyomuljanak nyugat felé, és az orosz határ sem itt lenne nálunk Csapnál, állandó fenyegetést jelentve.
3. A szerintem már nem elérhető változat: Ukrajna visszanyeri területi integritását az 1991-es határokig, beleértve a Krímet is. Ez az Ukrajna aztán szép fokozatosan csatlakozna az Unióhoz és a NATO-hoz. Sajnos ez a hajó már elment.

Szerintem minél hamarabb a 2. változat elérésére kellene törekedni. Addig is minden elismerésem az ukrán energetikai szakembereknek, akik emberfeletti erőfeszítéssel próbálják fenntartani az ország energiaellátását.

Update 2024.04.27.
Az ukrán energetikai létesítmények orosz támadása töretlenül folytatódik 😢

Hány az óra, Vekker úr? - 2. rész

Előző posztomban írtam néhány történetet az ipari informatika és az időmérés kapcsolatáról az elektronika hőskorából. Most újabb sztorik jönnek.

Hogyan szinkronizáljunk egy ingaórát a frankfurti időhöz

Egy másik sógorom (nővérem férje) nagy ezermester: harangjátékot épít, templomfűtés létesít, de ha kell, egyéb feladatokat is elvállal. Vagy húsz évvel ezelőtt felvetették neki, meg tudná-e oldani az egyik sátoraljaújhelyi templomtorony ingaórájának a frankfurti időhöz való szinkronizálását, de lehetőleg úgy, hogy ne kelljen az egész óraszerkezetet kicserélni.

Sógorom azt a módszert eszelte ki, hogy az óra ingáját 12-kor egy retesz a végponton megfogja, és csak akkor engedi tovább, ha egy DCF77 vevőáramkör pontosan 12:00 jelez. Ehhez persze a toronyórának kicsit sietnie kell, hogy aztán 12:00-kor bevárja a valódi időt. Kétségtelenül ötletes megoldás, de bevállaljuk-e, hogy óránk egy picit mindig pontatlan, cserébe viszont sohasem lesz nagyon pontatlan. Ugyanakkor megvan az a kockázat, hogy ha az óra mégis késik, akkor a retesz 12 óra időtartamra blokkolja az óra működését.

Ugyanez a helyzet volt egy, a Paksi Atomerőműbe a '90-es évek elején szállított rendszerünkbe épített VERTESZ gyártmányú óramodullal. Az óramodul fogadta az erőmű percszinkron-hálózatán érkező szinkronimpulzust, és ilyenkor nemes egyszerűséggel kinullázta a másodpercet. Ez a módszer szintén csak akkor működik, ha az óra picit siet. Ha az óra mégis késne, és mondjuk 13:59:58-nál érkezik a szinkronjel, ahelyett, hogy 14:00:00-ra állna be, 13:59:00-ra ugrik vissza. Arra a kérdésemre, hogy miért nem csinálták azt, hogy 30 másodpercig visszafelé állítják az órát, afölött pedig előre, azt a választ kaptam, hogy az előre állítás komplikált, mert 59 percnél az órát is léptetni kell, 23 óránál napot, 28., 29., 30., 31. dátumnál attól függően, hogy melyik hónapban vagyunk és szökőév van-e, hónapváltást kell csinálnunk, ez nagyon számításigényes. Végül is a problémát Kolumbusz tojása módon oldottam meg: ha a szinkronimpulzus akkor jött, amikor az óra 31-59 közötti másodperc-értéket mutatott, akkor eggyel megnöveltem a perc értékét, de csak akkor, ha az kisebb volt, mint 59. 59-nél egyszerűen nem módosítottam az órát, hiszen ha a percenkénti szinkronizálásból óránként kimarad egy, attól az óra még nem lesz pontatlan.

Ez az órakártya kilenc készülékben teljesített szolgálatot csaknem 25 éven keresztül a Paksi Atomerőműben.

Meddőteljesítmény-szabályozó, benne a VERTESZ óramodulja

Az Y2K-para

Rettegve vártuk az ezredfordulót, az évezredváltástól a számítástechnika összeomlását vártuk. Attól féltünk, hogy minden évszámláló 0-ra ugrik vissza, 100 évig nem kapunk fizetést vagy éppen 100 év adótartozását hajtja be rajtunk az adóhivatal. Az ipari informatikában attól féltek leginkább, hogy bizonyos időzített feladatok rosszul hajtódnak végre, vagy elmaradnak vagy túl sokszor futnak le.
Az ipari informatikai rendszerekről a felhasználok Y2K tanúsítványt kértek, mi pedig elvégeztük a szükséges vizsgálatokat és elemzéseket, persze nem ingyen. Sok szoftvergyártó cég kiadta szoftvereinek Y2K-biztos verzióját, és ezekért persze külön pénzt számolt fel. Érdekes módon gyakran maga az Y2K vizsgálat okozott később bajt, pl. a gyógyszertárak informatikai rendszere azért állt le 2001 január 1.-én, mert bent maradt egy olyan tesztprogram a rendszerben, melynek éppen az Y2K-állóságot kellett volna vizsgálnia.

Na és mi a helyzet a téli/nyári óraátállítással?

Magyarországon a téli/nyári óraátállítást 25 év szünet után 1980-ban vezették be újból. Célja a villamosenergia-megtakarítás: ha a nyári időszakban az órákat a zónaidőhöz képest egy órával előbbre állítjuk, tovább van világos és később kell lámpát gyújtani. 1996-ig az óraátállítás nagyjából egybeesett a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséggel, de 1997-től az őszi óravisszaállítás októberben van, így tulajdonképpen 7 hónapot töltünk el a keleti időzónában és csak ötöt a saját közép-európai időzónánkban.

Az évenkénti óraátállítás sok hercehurcával jár, össze kell hangolni a menetrendeket is, de informatikai problémát ott jelent, hogy ha egy eseményt a helyi idővel címkézünk fel, akkor a tavaszi óraátállításkor lesz egy órányi szakadás az időben, de ami még rosszabb, az őszi óraátállításkor a 2:00-tól 2:59-ig tartó idő kétszer fut le.

Napjainkra a villamosenergia-fogyasztási szokások annyira megváltoztak, hogy igazán sokat nem lehet spórolni az óraátállítással, ezért még 2020 környékén az EU a tagállamoknak az óraátállítás eltörlését javasolta, egyben nemzeti hatáskörbe utalva azt, hogy a téli vagy a nyári időt szeretnék-e megtartani. Ez egyébként a mi cégünknek is adott feladatot, egyelőre csak koncepcióterv szinten.

Bár Magyarországon is megindult egy társadalmi párbeszéd arról, hogy a téli vagy a nyári időszámítás állandósuljon-e, és persze az emberek inkább a nyári felé hajlottak, mert hogy akkor sokáig van világos, de aztán az egész probléma elhalványult a koronavírus-járvány majd az orosz-ukrán háború árnyékában. De azért az, hogy Magyarországon a közép-európai (CET) vagy a keleteurópai (EET) idő legyen-e bevezetve, az alapvetően attól függ, hogy az ország melyik természetes időzónába esik. A greenwichi idő szerint akkor van dél, amikor a 0 fokos hosszúsági kör fölött áll a Nap, a közép-európai időzónában pedig akkor, amikor a keleti hosszúság 15. foka fölött.

Én 2000-ben Greenwichben a 0 meridián fölött

Kati 2022-ben Jindřichův Hradec-ben a 15 fokos hosszúságon

Tehát a közép-európai időzóna természetes határai 7,5 fok és 22,5 fok között vannak, Magyarország területe a beregi részt leszámítva beleesik ebbe az övezetbe, vagyis a téli időszámítás megtartása lenne nálunk a földrajzilag indokolt.

És ha már szó esett arról, hogy a Nap 24 óránként éri el delelőpontját, a vetélkedők népszerű kérdése, hogy mennyi idő alatt fordul meg a Föld a tengelye körül. Nos, a válasz a meglepő 23:56:04! Igen mert a Föld tengelykörüli forgásának és a Nap körüli keringésének iránya megegyezik, így egy teljes fordulat után még kb. 1 foknyit tovább kell fordulnia, hogy ismét a Nap irányába nézzen, ez kb. 4 percet vesz igénybe. Így egy év alatt pont összejön egy plusz fordulat. Tehát egy normál évben a Föld 366-ot fordul, egy szökőévben pedig 367-et!

Na de a Föld sem forog ám egyenletesen. Időnként lelassul, máskor meg felgyorsul. Ha lelassul, szökőmásodperceket kell beiktatni. Szökőmásodperceket 1972 óta iktatnak be, volt olyan év, hogy egy évben kettőt is. Most viszont a Föld forgása gyorsulni látszik, mert 2016-ban volt utoljára szükség ennek alkalmazására.

Hogyan mondjuk meg egy informatikai rendszernek, hogy mennyi az idő?

A frankfurti időről, vagyis a DCF77-ről posztom első részében már beszéltem. Ezt a kódot bármelyik óraszerver ki tudja magából adni, de ezen kívül az óraszerverek számos más nyelven is "beszélnek". A DCF77 százszorosára felgyorsított változata az IRIG időkód, mely a nevét az amerikai Inter-Range Instrumentation Group szervezetről kapta. Szemben a DCF77-tel, mely egy másodperc alatt mindössze egy bitet sugároz ki magából, így egy perc alatt pont leadja az aktuális időt, az IRIG századmásodpercenként ad le egy bitet, így minden másodpercben lemorzézza a dátumot és az időt. A morze hasonlat megállja a helyét, mert hosszú és rövid impulzusok váltogatják egymást, de míg a DCF77-ben csak 0 és 1 van, addig az IRIG-ben a rövid impulzus a 0, a közepes az 1 és a hosszú a referenciajel.

Az időszerverek beszélik még a GPS-ek által használt NMEA-kódot, de ahány adatátviteli protokoll van, annyiféle módon kódolják az időt. Számítógépes hálózatokon viszont az NTP (Network Time Protocol) illetve SNTP (az előbbi egyszerűsített változata) óraszinkronizálási mechanizmust alkalmazzák, mellyel kiterjedt hálózaton is viszonylag nagy pontosság érhető el. Nagyon nagy sebességű hálózatokon a a PTP (Precision Timing Protocol) protokollt használják, amellyel már akár milliomod másodpercnél is kisebb időeltéréssel szinkronizálhatók a rendszerek.

Hatmillió időformátum között váltok folyamatosan

Kétrészes posztomban megpróbáltam összefoglalni, milyen idővel kapcsolatos problémákkal találkoztam szakmai életem során, melyek egy része mind a mai napig munkát ad nekem és cégünknek.

Hány az óra, Vekker úr? - 1. rész

Szakmai életemet végig kísérte az időmérés, az adatgyűjtő rendszerekben keletkező adatok pontos időbélyeggel való ellátása. Azt is mondhatnánk, folyton versenyt futottam az idővel és próbáltam elcsípni. Néhány történetet osztok meg veletek az ipari informatika és az időmérés témakörében.

Első találkozásom egy elektronikus órával

Amikor 1981-ben elkezdtem a VEIKI-ben, az Elektronikus Osztályon dolgozni, már nagyban folyt egy olyan, mikroszámítógépes adatgyűjtő által használható óra fejlesztése, melynek "agya" egy, az Intel cég által fejlesztett 8741 típusú UPI (univerzális programozható vezérlő) volt. Egy kollégám fejlesztette ki a programját és nagyon büszke volt magára, amikor a céghez kerültem, már lényegében kész volt. Napi időt mért (óra, perc, másodperc, ezredmásodperc). Amikor alkalmazni kezdtem, észrevettem, hogy brutálisan késik, egy nap alatt majdnem másfél percet. Reklamáltam a kollégámnál, aki egy nagy pontosságú frekvenciamérővel próbálta igazolni, hogy az óra teljesen pontos.

Egy kis statisztikát végeztem, és megállapítottam, hogy a hiba pontosan 1 ezrelék, azaz minden ezredik óraimpulzusnak nyoma vész. Mivel ezredmásodperc felbontású óráról volt szó, hamar rájöttem, hogy a másodperc-váltások környékén kell keresgélni. És valóban: a másodperc léptetése ennek a nem túl nagy teljesítményű processzornak annyi energiáját emésztette fel, hogy ilyenkor egy impulzus feldolgozására nem jutott idő. Csak érdekességként: a 8741-esnek mindössze 1 kbájt (!) programmemóriája volt. A kollégám a hibát kijavította, és a Dunamenti Erőmű adatgyűjtőjében a 2000-es évek elejéig működött több készülékben is, például ebben:

Meddőteljesítmény-szabályozó

De hogyan járjanak együtt az órák?

Nem elég az adatgyűjtőket órákkal ellátni, ahhoz, hogy egy adott üzemben az összes eseményt idősorrendbe állíthassuk, össze kell szinkronizálni az órákat. A Dunamenti Erőműben volt egy szerkezet, melyet szintén egy VEIKI-s kollégám fejlesztett ki, a Központi Óra, amely percenként kiadott magából egy 24V-os impulzust, amire nemcsak az erőmű összes adatgyűjtője, de még a fali órák is rá voltak szinkronizálva. A '70-es években gyártott szerkezet quartz-oszcillátora egy klimatizált kazettában volt elhelyezve, és nixicsöves kijelzőjével ma igen retro hatást keltene.

kb. ilyen volt a kijelzője

Kalandom a Budapesti Értéktőzsde világórájával

Amikor a Budapesti Értéktőzsde a Deák Ferenc utcába költözött, sógorom - kinek kiállítás-installációs cége volt - készített az ügyfélváróba egy díszfalat egy világtérképpel és négy digitális órával, melyek a New York-i, londoni, budapesti és tokiói időt mutatták. A villanyszerelők szépen bekötötték és beállították az órákat, de azokon nem egyszerre ugrott a percmutató és nem követték a téli/nyári óraátállítást. Sógorom engem kért meg, hogy oldjam meg az órák egymáshoz szinkronizálását és a téli/nyári váltást.

Az órák dokumentációjából kiderült, hogy egymáshoz lehet őket szinkronizálni, és egy évre előre beállítható rajtuk a téli/nyári átállítás időpontja is. Magam előtt látom a helyzetet, ahogyan a Gresham-palotából (a VEIKI akkori irodájából) átsétálok a Deák Ferenc utcába, de előtte még betérek a Dorottya utcai Malév-irodába megkérdezni, hogy mennyi most az idő New Yorkban, Londonban, Tokióban. Aztán ülök az üres tőzsdeteremben a nagy csengő alatt, és hívogatom telefonon az amerikai, angol és japán nagykövetségeket, hogy mondják meg nekem, országukban van-e nyári idő, és mikor van az átállítás dátuma.

Mivel az órákat évente újra meg újra be kellett állítani az aktuális dátumokra, ezt végül egy kollégám vállalta fel, évente ment a tőzsdére órát állítani.

A Budapesti Értéktőzsde egykori épülete

De hogyan igazodjunk a valódi időhöz?

Igazából egy üzemben elegendő, ha az adatgyűjtők órái egyszerre járnak és időnként valaki beállítja őket, nincs szükség arra, hogy egész pontosan mutassák az abszolút időt. Előbb-utóbb azonban mégis előjött ez az igény is. Az internet- és GPS-korszak előtt alapvetően kétféle lehetőség volt az órák pontos beállítására:

• A Kossuth Rádióban minden délben elhangzó öt sípszó, ahol az utolsó jelezte a 12:00-t;
• A Frankfurt mellől sugárzott hosszú hullámú rádiójel, a DCF77 (77,5 kHz frekvencián), mely a közép-európai helyi időt sugározza.

Akár hiszitek, akár nem, a Paksi Atomerőműben megvalósított központi óra, a Master Calendar kezdetben minden délben automatikusan a Kossuth ötödik sípszavára szinkronizált, ha a bemondó előbb szólalt meg, akkor elmaradt az aznapi órapontosítás.

Aztán valamikor a '90-es években rekonstrukcióra került a Master Calendar (a PROLAN Zrt. jóvoltából), áttértek a frankfurti rádiójelre való szinkronizálásra.

A frankfurti órajel hatótávolsága

A DCF77 nagyon egyszerűen kódolja le az időt: egy perc alatt, másodpercenként mindössze egy bit információval perc-óra-naptári nap-a hét melyik napja-hónap-év sorrendben. Nagyon sok karóra és falióra is erre a hosszúhullámú jelre szinkronizál, amely követi a föld görbületét és pincehelyiségekben is vehető. A DCF77 kódolás annyira elterjedt, hogy a mai korszerű óraszervereket is ellátják DCF77 kimenettel.

A GPS mindent visz

A GPS, vagyis globális helyzetmeghatározó rendszer elterjedésével a GPS-vevők váltak az abszolút idő beállításának alapeszközévé. Hogyhogy, a GPS nem helyzetmeghatározásra szolgál? De igen, de a műholdas helyzetmeghatározás alapelve pont az, hogy a rendszerben lévő műholdak nemcsak a helyzetüket, hanem a pontos időt is lesugározzák. A vett rádiójelbe kódolt idők összehasonlításával megtudjuk az egyes műholdak relatív távolságát, mert a távolabbi műholdaktól később érkezik meg a jel, mint a közelebbiektől. Innentől egy hagyományos geodéziai feladattá válik a helyzetmeghatározás. Szóval az abszolút idő ismerete a helyzetmeghatározás "mellékterméke".

Első GPS-alapú óraszerverünket a Dunamenti Erőműben telepítettük valamikor 2000 környékén, a Meinberg cég termékét. A berendezés egy antennából és egy elektronikából állt, mely programozott impulzusokat tudott kiadni magából, így kiválthattuk az erőműben korábban használt egyperces szinkronimpulzusokat, de maga az idő is kiolvasható volt belőle különféle kódolt formában, többek között DCF77-es kimenete is van.

Az GPS-óra beépítve egy berendezésbe a Dunamenti Erőműben
(a fényképen én is látható vagyok 😏)

GPS helyett ma már helyesebb GNSS-t (Global Navigation Satellite System) mondani, mert az amerikai GPS rendszer (32 műhold) mellett ma már rendelkezésünkre áll az orosz GLONASS (24 műhold), az európai Galileo (24 műhold) és a kínai BeiDou (35 műhold). A korszerű óraszerverek ma már az összes fenti rendszer időadatát használják.

Posztom második részében megtudhatjátok majd, hogyan lehet a frankfurti időhöz szinkronizálni egy templom ingás toronyóráját, milyen feladatokat adott az Y2K probléma illetve nyári/téli váltás esetleges eltörlése. Stay tuned.

Hétköznapi MI

A negyedik ipari forradalom végén, talán az ötödik elején járunk. Kertész Balázs (Panamajack) könyvéből tudom, hogy ipari forradalomnak olyan technológiai paradigmaváltozásokat hívunk, amelyek alapvetően átalakítják a termelést, a gazdasági szerkezetet és magát a társadalmat is. Az első ipari forradalom a gőzgépek korszaka volt, a második az elektromosságé és a belsőégésű motoroké, a harmadik az automatizálásé és az információs technológiáé, a negyedik pedig a digitalizációé és a virtuális valóságé. Talán még a negyedik korszakba tartozik a mesterséges intelligencia, de lehet, hogy ez újabb paradigmaváltást hoz nekünk.

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy Péterfy Gergely író néhány mesterséges intelligencia által generált fényképpel és hozzá kitalált történettel hogyan tesztelte a Facebook-on követői hiszékenységét. Abban a posztomban aggodalmamnak adtam hangot, hogy az MI által generált hírek, képek és filmek rengetegében egyre nehezebben fogjuk megtalálni a valóságot.

Iand AI oldaláról letöltve

Az MI által generált fényképek lassan önálló művészeti ággá válnak, az MI által létrehozott deep fake filmek ugyanakkora forradalmat hoznak a filmiparban, mint 25-30 éve a CGI (a legutolsó Indiana Jones film első fél órájában az egyik szereplő Harrison Ford mesterséges intelligencia által létrehozott fiatalkori képmása).

A propaganda is egyre gyakrabban használ MI által létrehozott sötét, baljós képeket a mondanivaló hangsúlyozására, íme itt van az Alapjogokért Központ egyik plakátja:

De persze egy műszaki embert igazából az érdekli, hogy neki mi haszna származik a mesterséges intelligenciából. A napokban a cégnél felmerült a kérdés, hogy hogyan dönthető el egy munkapontról (két fizikai mennyiség által meghatározott állapotról, pl. egy turbinánál a teljesítmény és a fordulatszám), hogy egy engedélyezett tartományon belül vagy kívül van-e. Hamar megszületett a matematikai absztrakció, hogy egy síkbeli pontról kell eldönteni, hogy egy sokszögön belül vagy kívül helyezkedik-e el. Nem voltam rest erről megkérdezni a ChatGPT-t. Íme a beszélgetésünk:

Én:

Hogyan lehet eldönteni, hogy egy pont belül vagy kívül helyezkedik-e el egy csúcsai koordinátáival meghatározott síkbeli poligonon?

ChatGPT:

Egy pont helyzetét egy síkbeli poligonon belül vagy kívül lehet eldönteni a következőképpen:

Síkbeli poligon definiálása: Kezdd el a poligont a csúcsai koordinátáival. Fontos, hogy a csúcsokat olyan sorrendben adjuk meg, amely megfelel a poligon éleinek sorrendjének, vagyis az élek összekapcsolásának sorrendjének.

Pont koordinátáinak rögzítése: Vegyük figyelembe azt a pontot, amelynek el kell döntenünk, hogy belül vagy kívül van a poligonon.

Ray casting (sugaras kiválasztás) algoritmus: Az egyik legegyszerűbb módszer a pont helyzetének eldöntésére a sugaras kiválasztás algoritmusa. Ez azt jelenti, hogy húzunk egy egyenes vonalat a vizsgált pontból egy tetszőleges irányba (általában vízszintesen jobbra), és megszámoljuk, hány élt érint vagy metsz.

Érintett élek számolása: Számold meg, hány élt érint vagy metsz a húzott egyenes. Ha a szám páratlan, akkor a pont belül van a poligonon; ha páros, akkor kívül van.

A ray casting algoritmus gyakran használt, mert egyszerű és hatékony. Fontos megjegyezni, hogy a poligon csúcsain és élein végzett összehasonlításoknál figyeljünk a lebegőpontos hibákra, és alkalmazzunk megfelelő kerekítéseket vagy toleranciákat a helyes eredmények eléréséhez.

Én:

Hogyan állapítható meg, hogy két azonos síkban lévő, végpontjai koordinátáival megadott szakasz metszi-e egymást?

ChatGPT:

Két azonos síkban lévő, végpontjai koordinátáival megadott szakasz közötti metszéspont meghatározásához az alábbiakat teheted:

A szakasz egyenes egyenletének felírása: A két végpont koordinátáiból meghatározhatod a szakasz egyenesének egyenletét. A szakasz egyenes egyenletét általában a koordinátageometriai ismeretek segítségével határozhatod meg.

Az egyenesek metszéspontjának keresése: Ha van egy másik szakasz, akkor az egyenesek metszéspontját keresheted. Ehhez az egyenletet össze kell hasonlítanod a másik szakasz egyenesének egyenletével.

Metszéspont meghatározása: Az egyenes egyenleteinek összevetése után meghatározhatod a metszéspontot. Ha a két egyenesnek van közös pontja, akkor a szakaszok metszik egymást. Ellenkező esetben nem metszik egymást.

Ellenőrzés a szakasz végpontjai alapján: Ha csak az egyenesek egyenletét ismered, akkor is ellenőrizheted, hogy a két szakasz metszi-e egymást vagy sem. Ehhez meg kell vizsgálnod, hogy a két szakasz végpontjai közül az egyik egyik oldalon, a másik pedig a másikon helyezkedik-e el az egyenesen.

Fontos, hogy megjegyezd, ez a módszer csak akkor működik, ha mindkét szakasz egyenesek, és egy síkon helyezkednek el. Amennyiben a szakaszok görbéket tartalmaznak, vagy háromdimenziós térben helyezkednek el, a metszéspont meghatározása bonyolultabb lehet, és esetenként numerikus módszereket kell alkalmazni a megoldáshoz.

Én:

Tudsz-e adni C#-ban írt programot a fenti módszer megvalósítására?

ChatGPT:

Természetesen, íme egy egyszerű C# program, amely ellenőrzi két végpontokkal megadott szakasz metszéspontját két egyenes között:

 

using System;

class Program
{
    static void Main(string[] args)
    {
        // Első szakasz végpontjainak koordinátái
        double x1 = 1, y1 = 2;
        double x2 = 4, y2 = 5;

        // Második szakasz végpontjainak koordinátái
        double x3 = 2, y3 = 3;
        double x4 = 5, y4 = 6;

        // Az első szakasz egyenesének egyenlete: y = m1 * x + c1
        double m1 = (y2 - y1) / (x2 - x1);
        double c1 = y1 - m1 * x1;

        // A második szakasz egyenesének egyenlete: y = m2 * x + c2
        double m2 = (y4 - y3) / (x4 - x3);
        double c2 = y3 - m2 * x3;

        // Ellenőrzés, hogy metszik-e egymást az egyenesek
        if (Math.Abs(m1 - m2) > 0.0001) // Ha az egyenesek meredeksége nem egyezik meg
        {
            // Kiszámítjuk a metszéspont x és y koordinátáit
            double intersectionX = (c2 - c1) / (m1 - m2);
            double intersectionY = m1 * intersectionX + c1;

            // Ellenőrizzük, hogy a metszéspont a szakaszokon belül van-e
            if (intersectionX >= Math.Min(x1, x2) && intersectionX <= Math.Max(x1, x2) &&
                intersectionX >= Math.Min(x3, x4) && intersectionX <= Math.Max(x3, x4) &&
                intersectionY >= Math.Min(y1, y2) && intersectionY <= Math.Max(y1, y2) &&
                intersectionY >= Math.Min(y3, y4) && intersectionY <= Math.Max(y3, y4))
            {
                Console.WriteLine($"A szakaszok metszik egymást a pont ({intersectionX}, {intersectionY}).");
            }
            else
            {
                Console.WriteLine("A szakaszok nem metszik egymást.");
            }
        }
        else
        {
            Console.WriteLine("Az egyenesek párhuzamosak, nem metszik egymást.");
        }
    }

}

Ez a program először kiszámítja mindkét szakasz egyenesének egyenletét a megadott végpontok alapján. Ezután ellenőrzi, hogy a két egyenes metszi-e egymást, és ha igen, akkor kiszámítja a metszéspontot és ellenőrzi, hogy az a szakaszokon belül van-e. A program az eredményt a konzolra írja ki.

Azt gondolom, sok gondot le fog venni a vállunkról a mesterséges intelligencia. Csak nehogy a fejünkre nőjön.

A gépház üzenete az eltűnt csicsergésekről

Bizonyára észrevettétek, kedves olvasóim, hogy a "Csicsergéseim" rovatban pár napja ez az üzenet jelenik meg: "Nincs még itt semmi, amit megtekinthetnél".

Elon Musk áldásos tevékenysége révén a világ összes beágyazott Twitter-oldala ezt írja ki, őrjöngő felhasználók irkálnak a fórumokba, például ide: https://twittercommunity.com/t/nothing-to-see-here-yet-after-years-of-normal-operation/198760

A Twitter üzemeltet egy beágyazás-generátort, amely jelenleg hibásan készíti el a teljes idősor beágyazását, egyedi tweet-ek beágyazására továbbra is van lehetőség, például beillesztem ide utolsó Twitter-posztomat:

Ma egy Linux operációs rendszertől egy parancs kiadása után ezt az üzenetet kaptam:
#1) Respect the privacy of others.
#2) Think before you type.
#3) With great power comes great responsibility.
Szerintem ezt a hármas szabály minden twitterezőnek is alkalmaznia kéne.

— Pál József (@paljozso) June 16, 2023

Szerettem ezt a funkciót, mert kis rövid szösszenetekért nem akartam teljes posztot írni, ezért remélem, hogy Elon Musk mihelyst úrrá lesz a Starship rakéta Raptor hajtóműveinek problémáján, rögtön ezzel a problémával fog foglalkozni, és akkor az én blogomra is visszatér a régi funkció. Addig ha a rövid szösszeneteimre vagytok kíváncsiak, kattintsatok a "Megtekintés a Twitteren" gombra.

Paks 40

 

Ilyen poszterek lepték el a várost (kattints rá a teljes képernyős megjelenítésért). 40 évvel ezelőtt kezdett termelni a Paksi Atomerőmű 1-es blokkja. A blokk próbáit már '82 decemberében elkezdték, termelésbe '83 augusztusában állt. Az első párhuzamos kapcsolásról van is egy híradófelvétel.

A filmen látható generátor nem sokáig maradt a hálózaton, mert egy védelmi működés lekapcsolta. Bár ez teljesen természetes egy vadiúj létesítménynél, de a Népszabadság mégis ezzel a címmel jelent meg: Paks - megmozdultak a turbinák! Ezt akkoriban annyira viccesnek találtam, hogy több mint 10 évig - irodánk elköltözéséig - kint volt a cikk a faliújságomon.

Amikor '81-ben a VEIKI-nél kezdtem dolgozni (akkor már két éve állományban voltam tanulmányi szerződéssel), épp befejeztek az osztályunkon egy paksi projektet. Adatgyűjtőt fejlesztettek ki a generátor hőmérsékletének ellenőrzésére, ez volt a HELLA (Hőmérséklet-Ellenőrző Automatika). Egy 3 MHz-es órajellel meghajtott nyolcbites mikroprocesszort, 4 kbájt (kilobájt!) RAM-ot és 8 kbájt EPROM-ot tartalmazó processzorkártyán (Intel gyártmány, SBC80/20 típus) futott a program gépi kódban (ASM80) vagy PL/M-80 nyelven megírva RMX-80 rel-time operációs rendszer alatt. Az analóg mérést egy szintén vásárolt mérőkártya (RTI-1200, Analog Devices gyártmány) biztosította, de a a többi elektronikát (a platina hőmérők jelfogadását, a mérőcsatorna-váltó elektronikát) az osztályunkon fejlesztették hozzá.

Az analóg mérőkártya

A processzorkártya

Később egy ugyanilyen konfiguráció a százhalombattai erőműben ellátta a gerjesztés-szabályozási és villamos adatgyűjtési feladatokat, miközben három irányba kommunikált. Tényleg csak összehasonlításul: a manapság fejlesztett adatgyűjtőink ezerszeres órafrekvenciával, legalább tízmagos 64 bites processzorral rendelkező szerverek.

Jómagam kb. 1989 óta veszek részt folyamatosan paksi projektekben. A 40. évforduló jó alkalom arra, hogy néhány, a Paksi Atomerőművel kapcsolatos félreértést eloszlassak.

Mi lesz, ha nyaranta nem lesz elég hűtővíz?

A Paksi Atomerőmű működéséhez valóban nagy mennyiségű hűtővíz szükséges, kb. 100 m³  másodpercenként (!). De ezt a vízmennyiséget nem a nukleáris technológia, hanem gőzturbinás áramfejlesztéshez szükséges víz-gőz ciklus, az úgynevezett Rankine-körfolyamat igényli. Vagyis minden hasonló teljesítményű hőerőműnek ennyi kondenzvízre van szüksége, függetlenül attól, hogy a gőzt szénnel, olajjal, gázzal vagy éppen nukleáris energiával fejlesztik. A gőzfejlesztőben a vizet gőzzé alakítják, felhevítik, a turbinán keresztülengedve energiáját mozgási energiává alakítják, majd a fáradt gőzt ezzel a nagy mennyiségű vízzel lecsapatják, mert csak víz formájában lehet visszajuttatni a nagynyomású gőzfejlesztőbe, hogy a folyamat elölről folytatódhasson. Azokban az erőművekben, ahol nincs a közelben nagy vízhozamú folyó (a Duna vízhozama még sohasem ment 1000 m³/s alá, ez a paksi vízigény tízszerese), hűtőtóval vagy hűtőtornyokkal oldják meg. A technológiából adódóan a felhasznált víz hőfokát az erőmű 10 °C-kal emeli meg, ennyivel melegebb vizet enged vissza. (Egy gyors számítás azoknak, akik még emlékeznek a középiskolás fizikára: 100 m³/s = 100 000 liter/s. Ennek 10 °C-kal való felmelegítéséhez 1 millió kcal/s hőmennyiségre van szükség, ami 4.18 GW teljesítménynek felel meg. Micsoda? 2 GW villamos energiához kétszer ennyi hőenergiát engedünk a Dunába? Igen, kedves olvasóim, a víz-gőz ciklust használó erőművek hatásfoka ilyen - függetlenül a nukleáris technológiától).

Az a környezetvédelmi előírás, hogy 500 m-rel az erőmű alatt a melegvizes csóva hőfoka nem haladhatja meg a 30 °C-ot. Ez alapvetően az élővilág védelme érdekében meghozott rendelkezés, de pont egy mai cikkben olvastam, hogy a halállományt a visszaeresztett melegvíz sokkal kevésbé zavarja, mint a folyóban található egyéb építmények (kövezett part, sarkantyúk). A hal ugyanis ha melegnek találja a vizet, egyszerűen átúszik a folyó bal partjára, ahová nem ér el a melegvizes csóva.

Mi lesz az elhasznált fűtőelemekkel?

A kiégett üzemanyag-kazetták instabil izotópokat tartalmaznak, melyeknek radioaktív sugárzása van és melegszenek. Ezeknek a kiégett kazettáknak a tárolása még több mint 40 évig megoldott a paksi telephelyen. Törvényi előírás van arra, hogy 2065-ig kell tartós megoldást találni a kazetták elhelyezésére. Erre volnának Magyarországon biztonságos helyek, kérdés, hogy hogyan sikerül a lakossággal megküzdeni ezzel kapcsolatban. Egyelőre Boda környékére tervezik a mélygeológiai tárolót.

Mi lesz, ha nem kapunk az oroszoktól fűtőelemeket?

A Pakson használt urándioxid kazetták valóban orosz tervezésűek és jelenleg Oroszországból vásároljuk őket, de gyártási technológiájuk nem titkos (szép is lenne!), ezért már korábban is folytak tapogatózások más beszerzési források felkutatására, melyeik az orosz-ukrán háború kapcsán még inkább felgyorsultak. Az angolok és az amerikaiak is bejelentkeztek, mint alternatív fűtőanyag-szállítók, de felmerült a fűtőelemek magyarországi gyártása is.

Ha Pakson termelik legolcsóbban a villamosenergiát, akkor miért került sor mégis az erőmű teljesítményének csökkentésére többször is az elmúlt időszakban?

Bármilyen meglepő is, a villamosenergia-termelés olyan, mint a kötéltánc: mindig pontosan annyit kell termelni, amennyit az adott pillanatban elfogyasztanak, mert tárolására minimális lehetőségek vannak, különösen Magyarországon. Ha a vécében felkapcsolom a villanyt, annyival több áramot kell termelnie, vagy importálnia Magyarországnak. Te jó isten, honnan tudják, hogy felkapcsoltam a villanyt a vécében? Szerencsére ha a fogyasztás meghaladja a termelést, csökkenni kezd a hálózati frekvencia, fordított energiamérleg esetén pedig növekedni. Valójában a rendszerirányítónak ezeket a frekvenciaingadozásokat kell kiszabályoznia.

A villamosenergia tőzsdei termék, több fajtája (zsinóráram, menetrend-követés, azonnal rendelkezésre álló) van különféle időtartamokra és határidőkre. De a tényleges energia mellett az erőművek a szabályozási kapacitásukat is áruba bocsátják. Ennek a szabályozási kapacitásnak is több formája van, a beavatkozás gyorsasága szerint primer, szekunder illetve tercier tartalék. Az egyes erőművek a tárgynapot megelőző napon adnak ajánlatot ezekre a tartalékokra, amikért akkor is fizet a rendszerirányító, ha nem veszi igénybe. A Paksi Atomerőmű a tercier (mostani nevén manual Frequency Restoration Reserve) típusú negyedórás termékre ad ajánlatot (persze csakis lefelé szabályozásra), és adott esetben olcsóbb lehet kisfogyasztású esetekben az atomerőművet visszaterhelni, mint nem igénybe venni előre lekötött forrásokat, és kifizetni az ezután járó kötbért. Ez elég jól el van magyarázva ebben a cikkben.

Hát ennyi minden jutott eszembe a 40 éves Paksi Atomerőműről.