Lakitelek 25

Ma negyedszázada volt a lakitelki sátorverés. Érdekes, kevés szó esett róla ma a médiában, pedig ritka kegyelmi pillanata volt a magyar történelemnek.
A lakitelki konferenciának volt egy előképe is, az 1943-as szárszói találkozó. Számos közös jellemzője volt a két rendezvénynek, pedig több mint négy évtized választotta el őket egymástól:

• Mindkét esetben hazánk egy-egy bukás szélén álló világbirodalom csatlósa volt,
• mindkét esetben korlátozott volt Magyarország függetlensége,
• mindkét esetben súlyos társadalmi, morális és gazdasági válságban voltunk,
• mindkét esetben világos volt a közgondolkodók számára, hogy elkerülhetetlen fordulat előtt állunk,
• mindkét esetben a hatalom tétlenül tűrte a rendezvényt,
• mindkét esetben zömében a "népi" gondolkodók domináltak az "urbánusokkal" szemben, de a baloldal egy-két képviselője is részt vett mindkét rendezvényen.

A szárszói találkozót a Soli Deo Gloria református szervezet rendezte, de fontos szerep jutott benne Püski Sándornak, aki feleségével részt vett a lakitelki találkozón is.
Miért volt kegyelmi pillanat Lakitelek? Mert olyan közéleti személyiségek ültek le egymással nemzeti sorskérdéseket megvitatni, akik ma már nemhogy egy asztalnál, de egy helyiségben sem viselnék el egymást. Csak kiragadva néhány nevet: Áder János, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Bogár László, Csurka István, Debreczeni József, Für Lajos, Gombár Csaba, Jeszenszky Géza, Király Zoltán, Konrád György, Lengyel László, Makovecz Imre, Pozsgay Imre, Szabad György, Vekerdi László, Závada Pál.
A konferenciát Lezsák Sándor szervezte. Több mint negyven felszólalás hangzott el, kilencen írásban nyújtották be hozzászólásukat. A résztvevők közül sokan már nem élnek, pl. Cseh Tamás, Csengey Dénes, Csurka István, Fekete Gyula, Furmann Imre, Makovecz Imre, Nagy Gáspár, Sánta Ferenc.
A konferencia végén zárónyilatkozatot adtak ki és megalakult a Magyar Demokrata Fórum, mely az első szabad választások legnagyobb pártjává, a "nyugodt erővé" vált. A zárónyilatkozat megállapításai akár ma is íródhattak volna:
A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.
Akárcsak '43-ban Szárszón, úgy '87-ben Lakiteleken is képesek voltak megállapodni egy nemzeti minimumban. Ez 1987-ben hazánk nemzeti függetlenségét, a magántulajdonon alapuló gazdasági berendezkedést, a teljes körű emberi jogok és a vélemény-nyilvánítás szabadságát, többpárti parlamenti demokráciát jelentett. Azt is kimondták, hogy Kádárnak távoznia kell, amely fél évvel később az 1988-as tavaszi pártértekezleten be is következett.
A '80-as évek második felének történései fokozatos átütötték az olyan politika iránt kevésbé érdeklődő emberek ingerküszöbét is, mint amilyen én voltam. A '85-ös parlamenti választások többes jelöléseinél hallhattam ellenzéki jelölteket is, egyre több szamizdat irodalom jutott el hozzám, vadul vásároltam a hivatalos nézetektől eltérő véleményeket közlő könyveket, mert arra gondoltam, ennek a növekvő szabadságnak véget vethetnek. Szerencsére nem így történt, de ma már azt is látom, milyen naivak voltunk még akkoriban.
A nemzet sorskérdéseire ma is olyan megoldásokat kéne keresni, melyek nem kirekesztik, hanem bevonják a társadalom összes rétegét. Erre mutatott példát Lakitelek.

Confused

Antal Attila visszavonta vallomását. Hogy melyiket? Hát amiben nem sokkal a 2010-es választások előtt azt állította, hogy a BKV pénzét NOKIA-s dobozban kellett Hagyó Miklósnak átadnia.
A NOKIA-s doboz a magyar korrupciós legendárium ugyanolyan állandó része lett, mint a "tocsikolás" vagy a "dokumentum". De most kiderült: nem volt NOKIA-s doboz, Antalra csak rákényszerítették a vallomását. Vagy: döglött kanárit küldtek neki azt üzenve: ha énekelsz, meghalsz. Ilyet eddig csak könyvben olvastam, filmben láttam.
2009 őszén, 2010 tavaszán még a baloldalé volt a rendőrség és az ügyészség, nem? Most elvileg a Fideszé a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok, mégsem sikerült Budai Gyula egyetlen beterjesztett ügyét sem ítéletig elvinni, ahogy 10 évvel ezelőtt Keller Lászlónak sem. Ennek akár még örülhetnénk is ha nem sejtenénk valami rettenetes összefonódást valahol a háttérben...

Bori és a Web2

Pont egy hónapja repült el Bori Amszterdamba, mi pedig azon gondolkodunk, hogy a Web2 előtti őskorban a szülők hogyan tartották a kapcsolatukat távolba szakadt gyermekükkel.
Emlékszem, milyen nehezen viseltük azt az első pár napot, amíg Borinak lett internetje (wifi-re számított, ezért hálózati csatoló kábelt nem vitt magával), alig vártuk első fészbuk- és blogbejegyzését.
Szerencsére Borikánk aktív bloggoló, egy hónap alatt 33 posztot írt. A fészbukon is egyre bővül amszterdami fotóalbuma.
Szkájpon minden nap beszélünk, bár a video-telefonálásnál néha lefagy a kép, de legalább láthatjuk, hogy néz ki, nem fogyott-e le nagyon, eszik-e rendesen.
Felesleges tehát, hogy első hónapjáról írjak, mert dokumentálja ő maga rendesen, nemcsak magáról, de osztrák barátnőjéről, annak barátnőiről valamint orosz, észt, cseh, lengyel, olasz, svéd, belga, görög kollégiumi szomszédairól is ír eleget.
De ha már a Web2-nél tartunk, Bori egy bohókás fényképpel szerette volna meglepni itthon hagyott párját.Barátnője lefotózta őt egy festői csatorna-parton sok-sok bicikli között, amint a "HAPPY B-DAY" betűit tartja a kezében. Az én feladatom egy panoráma-kép összeállítása volt. Az első sorozat nem volt igazán sikeres, mert nemcsak Bori, de a fotókat készítő osztrák barátnő, Hanna is változtatta a helyét, ezért csak a biciklis képsíkot lehetett összehozni, a háttér házai össze-vissza voltak. Megismételték a fotósorozatot úgy, hogy a fotós egy pontban állt, de most az volt a bibi, hogy változtatta a fókusztávolságot (zoomolt).
Végül a "HAPPY B-D" feliratot sikerült összehoznom:

Remélem ugyanilyen vidáman telik Bori minden amszterdami napja, mint amilyen ezeken a fotókon.
Úgy tűnik, nemcsak szkájpon és fészbukon láthatjuk Borit a hátralévő négy hónapban: október végén öt napra kiutazunk hozzá, már megvan a repülőjegyünk és lefoglaltuk a szállásunkat is. Várj Amszterdam, jövünk.

Komolyan kéne venni azt a kurva időt

Vannak események, amelyek mindennél erősebben döbbentenek rá bennünket a múló időre. Egyrészt ilyenek a korszaklezáró események, pl. ha megnősül valaki, akit nemrég még a térdünkön lovagoltattunk, de ilyenek az évente monoton ismétlődő események is. Nem csak családi ünnepekre, születésnapokra vagy karácsonyokra gondolok, hanem olyan banális dolgokra, mint az évenkénti fagymentesítés vagy csónakkiemelés a telken, a nyár-téli ruhacsere a szekrényben, a balkonvirágok tavaszi megvásárlása.
És ilyenek a szülői értekezletek is.
Amikor 7 évvel ezelőtt Orsika is a Szilágyi Gimnáziumba kezdett járni, egy napon volt az ő és Bori szülői értekezlete. Mivel Bori osztályában Kati SzMK-tag volt (szülői munkaközösség, aki nem tudná), úgy alakult, hogy hagyományosan én járok Orsi szülői értekezleteire. Így volt ez tegnap is, és nem tudom miért, de valahogy rám zúdult a 7 évvel ezelőtti első szülői értekezlet emléke és a kurva gyorsan eltelt 7 év. Ez állítólag az öregedés biztos jele.
Emlékszem a fiatal, kezdő osztályfőnökre, aki azóta egészen jól belejött, de még ugyanolyan fiatal. Emlékszem a bemutatkozó tanárokra, közülük a kicsit különc magyartanárra, akinek azóta Orsi az egyik szuperlatívuszos kedvenclíblingje lett. Emlékszem, hogy egy anyuka bevállalta, hogy függönyöket szerez az osztálynak.
Akkor egy hete költöztek haza Olaszországból, a férje még úton volt a bútorszállító kamionnal, az anyuka nem tudhatta, hogy a felajánlott olaszországi függönyök már nem fértek be a kamionba. De ha már megígérte, varratott új függönyöket. Orvos házaspár két lánygyerekkel, a kisebbik lett Orsi osztálytársa. Sokáig jó barátnők voltak, Pozsonyi úti lakásukhoz csukott szemmel is odatalálnék. Aztán a gyerekek eltávolodtak egymástól, bár többször újra fellángolt köztük a barátság, de ez már csak így van tini lányoknál. Az idei Pozsonyi Pikniken még ráköszöntem az anyukára, de most kiderült, hogy véglegesen Angliába költöztek, kislányuk is ott fogja befejezni a középiskolát.
Orsi 11. születésnapi zsúrján ismertük meg a kislányt és szüleit, a gyerek nagyon szépen énekelte olaszul a Happy Birthday-t. Ott volt Orsi egy másik újdonsült osztálytársa, egy háromszoros olimpiai bajnok kislánya, aki már négy éve az USA-ban él. Egy harmadik kislány egy éve költözött Angliába.
Szerencsére vannak olyanok, akikkel 7 éve töretlen Orsi barátsága, és itthon maradtak.
Nemcsak nálunk, de a környezetemben is úgy van, hogy a felnőttkori barátokat már a gyerekek szerzik a szüleiknek.
Szóval Orsi utolsó őszi szülői értekezletén rájöttem arra, amit Cserháti Zsuzsa énekel az Idő van című dalában: Komolyan kéne venni azt a kurva időt...

Eskem-beskem holtomiglan-holtodiglan eszem-iszom dínom-dánom

Az ifjú pár szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel

Családi esküvőn voltunk a hétvégén: kisebbik unokaöcsémnek is bekötötték a fejét. Úgy alakult, hogy csak ketten voltunk Petrával, mert ugye Bori Amszterdamban van, Orsi és Kati pedig - egymástól függetlenül! - Prágában voltak (Orsi osztálykiránduláson, Kati üzleti úton).
Az esküvő Miskolcon, a lagzi pedig a Miskolchoz közeli Alsóhámoron, a Fridolin fogadóban volt. Petrával és szüleimmel egy közeli szállodában voltunk elszállásolva.
Igazi, hagyományos lagzi volt vendégvárással, menyasszony-kikéréssel, templomi és állami szertartással, csokordobással (Petra is vetődött), régi rigmusokat deklamáló vőféllyel, menyasszonytánccal, a menyasszony elrabolt cipőit kiváltó pajzán játékkal, éjfél utáni töltött káposztával. Roptuk a táncot kivilágos kivirradatig.
Kiderült Petráról, hogy mulatós csaj. Nagyon élvezte a lagzit, sokat táncolt, büszke voltam rá.
Egy két hónappal ezelőtti posztomban írtam az esküvő előtt megfutamodó vőlegényekről. Ezúttal erről nem volt szó, remélem Pisti és Moncsi boldogan élnek míg meg nem halnak.
Régi esküvők jutottak eszembe. Tíz éves korom körül voltam először egy igazi falusi sátoros lagziban, apám unokatestvére nősült meg. Egy hétig tartott az előkészület, a sütés-főzés. Én a nagymamámmal eljártam a "csigacsinálóba": összejöttek az asszonyok csigatésztát készíteni a lakodalmi leveshez, közben daloltak, pletykáltak.
Nagyobbik unokaöcsémnek kilenc éve volt az esküvője, nagylányaim voltak a koszorúslányok. Az is szép helyen, a Zemplénben lévő Kőkapun a Károlyi-kastélyban volt. Ki lesz a következő a családban?
Még egyszer, sok boldogságot az ifjú párnak!

Múzsák, tanúk, túlélők

Amint azt egy korábbi posztomban írtam, az idei Pozsonyi Piknik bensőséges eseménye volt a 100 éves Gyarmati Fanni, Fifi néni, Radnóti Miklós özvegyének köszöntése. Gyarmati Fanni ugyanabban a Pozsonyi úti lakásban lakik, ahonnan férje 1944 május 19-én bevonult munkaszolgálatra. November 4-én végeztek vele tarkólövéssel. Magyar írásbeli érettségi dolgozatomat azokból a Razglednyicákból írtam, melyeket az exhumált költő zsebében találtak.
Hasonló módon végezte Rejtő Jenő és Szerb Antal is, hiába, tehetségeink kinyírásában vagy elüldözésében jók vagyunk.
Fanni asszony lakásának ajtaján több mint 70 éve ott áll a névtábla: Dr. Radnóti Miklós. Még együtt szögelték fel férjével 1935-ben. Hihetetlen dolgokra képes az irodalomtörténet.
Érdekes, hogy mennyi nagy költő múzsája, társa élt meg matuzsálemi kort. Dénes Zsófia, Ady menyasszonya 102 éves korában 1987-ben halt meg. Dénes Zsófia a költő életében a Léda és Csinszka közötti űrt töltötte be, ekkor gondolt Ady először konszolidált, normális életre. Végül a frigy Dénes Zsófia családjának tiltásán bukott meg.
József Attila fiatalabb húga, a költőnél két évvel idősebb Etelka (nagymamámmal egy évben született) 101 éves korában, 2004-ben hunyt el. A költő egyik nagy szerelme, Kozmutza Flóra "csak" 90 évet élt. Flóra Illyés Gyula felesége lett, ezért ismertem olyan embert, aki gyűlölte Illyést, mert "elszerette Flórát Attilától, miatta lett öngyilkos". Ez persze csak városi legenda, Flóra iránt érzett szerelme mindvégig viszonzatlan maradt. József Attila a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát egy másik múzsájához, Marton Mártához írta.
Persze vannak olyan költőink, zeneszerzőink, kiknek idős kori múzsái fiatal rajongók, tanítványok köréből kerültek ki. Kodály 76 évesen ötven év házasság után veszítette el a nála 19 évvel idősebb (!) feleségét, de egy év múlva elvette a nála 57 évvel fiatalabb (!) Péczely Saroltát. Faludy György 92 éves korában, 2002-ben vette feleségül a nála 65 évvel fiatalabb Kovács Fannit.
És ha már a nagy korkülönbségű házasságoknál tartunk: A már említett Dénes Zsófia 80 évesen férjhez ment egy nálánál 30 évvel fiatalabb festőművészhez, és haláláig boldog házasságban éltek.
Hát ennyi érdekesség jutott eszembe Radnóti özvegyének köszöntése kapcsán.

Becsengettek - 2

50 évvel ezelőtt egy riadt arcú kisfiú lépett be a képen látható épületbe (Lajos utca 1.-5. Általános Iskola), hogy megkezdje hosszú menetelését a magyar közoktatásban, ez voltam én.
Ide járt a nővérem is, ők voltak az utolsó tiszta lány osztály, 1960-ban vezették be a koedukációt. Az épület földszintjét és első emeletét foglalta el az általános iskola, a többi emeleten a Than Károly Vegyipari Technikum működött - sőt még ma is működik Than Károly Ökoiskola néven.
Jó iskola volt, szerettem ide járni, gyakran álmodom az épület kesze-kusza folyosóival.
A tavalyi tanévkezdéskor is írtam egy posztot és azon háborogtam, hogy az országos tanévnyitót II. Nemzeti Tanévnyitónak hívták. Nos, az idei hivatalosan a III. Nemzeti Tanévnyitó nevet viselte, de azért volt egy kis zavar: a televíziós közvetítésben a tanévnyitó szimbóluma egy 1989-től 2012-ig végigpergő naptár volt, ami alapján a XXIV. Nemzeti Tanévnyitó lett volna logikus, de kormányunk a "múltat végképp eltörölni" gőgjében 2010-től számolja a tanévnyitókat (a többi vagy nem volt nemzeti, vagy nem volt tanévnyitó). Mindenesetre a Pécsett megtartott rendezvény helyszínén már csak annyi volt felírva: "Nemzeti Tanévnyitó", és Páva Zsolt polgármester "országos tanévnyitó"-ként köszöntötte az eseményt. Szóval van még remény.
Tavalyi posztomban üdvözöltem a kormány államosítási törekvéseit. Ezzel kapcsolatban továbbra is várakozó jóindulattal viseltetek, a január 1-ével bevezetésre kerülő intézkedés talán segít a nagyon leszakadó iskolákon. Bár aggodalommal tölt el, hogy a tervek szerint 2013. szeptember 1-től óvodát vagy iskolát hoznak létre azokon a kistelepüléseken, ahol ezt legalább nyolc diák családja kéri. Úgy gondolom, inkább a kistérségi iskolák kialakításán kellene fáradozni (ahogy Szent István királyunk: minden tíz falu építsen egy templomot!).
A HVG legutóbbi számában további tervekről is lehet olvasni. Az idei tanévtől naponta lesz testnevelés az 1., 5. és 9. évfolyamon. (Ez nálunk az I. kerületben eddig is így volt). Csak 16 éves korig tart majd a tankötelezettség (hát ez elég gáz). Jövőre felmenő rendszerben bevezetik a hit- vagy erkölcstant az 1., 5. és 9. évfolyamon, ez Petrát két év múlva fogja érinteni. Az elsősök ingyenes tankönyveket kapnak majd (mi, nagycsaládosok lévén, tizedik alkalommal kapjuk ingyen a könyveket). Két év múlva már 3 éves kortól kötelező lesz az óvoda, négy év múlva pedig az érettségit 50 óra közmunka elvégzéséhez kötik majd.
Épp egy esszékötetet olvasok Miért hagytuk, hogy így legyen címmel, melyben ismert közírók, társadalomtudósok, jogászok, filozófusok fejtik ki, hol tévesztettünk utat a rendszerváltás után. Ebben Ferge Zsuzsa is ír, többek között a magyar közoktatásról. Néhány részlet:
Noha a gyerekek közel 100 százaléka papírforma szerint elvégzi a 8 osztályt és 98 százalékuk elkezd valamilyen középfokú iskolát, hosszú ideje minden korosztály mintegy 20 százaléka úgy hagyja el az iskolát, hogy semmilyen piacképes képzettsége nincs. Többségük funkcionális analfabéta, amikor "kilép az életbe"...
Az OECD-n belül messze az utolsó helyen vagyunk a tekintetben, hogy milyen erős az összefüggés a társadalmi indulás és az iskolai eredmény között. A miénk a legerősebb, az OECD-átlag  kétszerese. A teljes mintában, amely az egész világot jellemzi, csak egyetlen országban, Peruban ilyen gyenge az iskola esélykiegyenlítő teljesítménye...
A falusi iskolákban tanuló nyolcadikosok teljesítménye két évvel marad le városi társaik mögött...
Magyarországé az egyik legszegregáltabb iskolarendszer: az iskolákon belül feleakkora a variáció, mint az OECD átlagában, az iskolák közötti különbségek viszont kiemelkedően nagyok...
A hatékonyabb iskola két elengedhetetlen feltétele közül az egyik a kevésbé szelektív, kevésbé tagolt, a tanulók képességei, társadalmi háttere, származása szerint vegyesebb, integráló iskola, a másik feltétel pedig - sok más kutatással összecsengően - a társadalmilag és szakmailag megbecsült, szuverén és jól fizetett pedagógus...
Hosszú még az út...

Быстро лето пролетело

- Vagyis gyorsan elszállt a nyár, írtam oroszul, hogy visszautaljak a moszkvai posztomra (ezzel nagyjából ki is merül orosz nyelvtudásom).
A nyár Petrának volt a legmozgalmasabb: volt úszótáborban, a kerületi napközis táborban, balett-táborban, egy békéscsabai népművészeti táborban, lovas-táborban, állatkerti táborban.
Orsikánk idén is volt majdnem két hetet a barátjával Izraelben, a többi idejét a német tanulásnak szentelte: intenzív nyelvtanfolyamra járt, osztályozó vizsgát tett, hogy 12.-ben már ne kelljen németet tanulnia, valamint jelentkezett előrehozott emelt szintű német érettségire, amire októberben kerül sor.
Bori amszterdami ösztöndíja előtt igyekezett minél több időt a barátjával tölteni, ezért Vadnán, Bükkszentkereszten, valamint különféle zenei fesztiválokon voltak (EFOTT, balatongyöröki reggae-fesztivál).
A családi nyaralást 6 nap demjéni kiruccanás és 5 nap angyali-szigeti pihenő jelentette, az idei jelentősebb kiadások (Bori ösztöndíja, kisebbik unokaöcsém esküvője és Petra szobájának újrabútorozása) miatt külföldi nyaralásra nem került sor.
Apropó Petra szobája: legkisebb gyermekünk szobáját kifestettük, új szekrényt és ágyat kapott.
A nyár vége - talán azért, hogy kárpótoljon minket a közelgő ősz miatt - mindig eseménydús szokott lenni. Augusztus 25-én az I. kerületi nyárbúcsúztató bál nyitotta az eseménysorozatot egy Charlie-koncerttel. Charlie tényleg bedobott apait-anyait, vele volt a Horváth Attila - Lerch István duó, legfontosabb dalainak szerzőpárosa és más neves zenészek. Az augusztusi melegben jól esett a Jég dupla whisky-vel.
Az idei Zsidó Nyári Fesztivál három rendezvényén is részt vettünk. 28-án adóztunk Popper Péter emlékének egy a neves pszichiáter írásaiból készült kamaradarabbal (A karnevál vége), melyben örömmel láthattuk prózai szerepben Malek Andreát. A végén azért felvételről énekelt is, a That's What Friends Are For című dalt.
29-én Harcsa Veronika koncertjén voltunk. A tavalyi Zsidó Nyári Fesztivál kapcsán leírtam, hogy lenyűgözött minket Palya Bea éneke és személyisége. Nos Harcsa Veronika tőle mind alkatban, mind műfajban tökéletesen különbözik, mégis abban, hogy öntörvényű és megalkuvás nélkül járja a saját útját, hasonlít Beához. Veronika versmegzenésítéseit a progresszív dzsessz köntösébe öltözteti. Előadásuk során olyan légiesen könnyed, mint egy vízinövény, mely ringatózik-hajladozik a zene hullámain. Álljon itt József Attila Ülni, állni, ölni, halni című verse Harcsa Veronika tolmácsolásában.
Szeptember 2-án a 100 éve született Örkény István emlékét felidéző esten voltunk (Egyperces évszázad). Színvonalas összeállítás volt igényes zenei betétekkel.
Mindhárom rendezvényen Orsi is velünk volt.
Szeptember elsején kisétáltunk a Pozsonyi Piknikre is. Ez lényegében családi találkozó volt, mert Kati másod-unokahúga, Szilvi itthon van Kanadából, így a családból 12-en a hagyományos újlipótvárosi "falunapon" jöttünk össze, hogy élvezzük az előadásokat és a forgatagot. A Pozsonyi Piknik legfőbb vonzereje, hogy az egy négyzetméterre eső híres emberek száma talán ilyenkor a legnagyobb. Nagy esemény volt Radnóti Miklós özvegyének, a 100 éves Gyarmati Fanninak a köszöntése is, de erről talán írok majd egy külön posztot.

Baltás Baki

A baltás gyilkos már Bakiban van, nekünk csak ez az orbitális diplomáciai baki maradt.
Mintha három éve azt hallottuk volna, hogy vissza kell szerezni hazánk eltékozolt nemzetközi tekintélyét...