Az 50. Kék Szalag

Egy középiskolás osztálytársam rendszeresen elhív vitorlázni, van egy B25-öse Kenesén. Idén azt tervezte, hogy mivel az 50. Kék Szalag vitorlásverseny elég ünnepi eseménynek számít, szembe megyünk a mezőnnyel Keneséről Füred felé, majd ha már elhaladtunk a mezőny mellett (több mint 600 nevező!), Siófok felé fordulunk, így láthatjuk a vitorlásokat oldalról és aztán Kenese felé fordulva ismét szemből.
Harmadmagunkkal futottunk ki 1-es szélben valamikor 9 után. A horizonton lassan feltűnt a mezőny hosszan elnyúló csíkja, majd kivált közülük néhány hatalmas katamarán, melyek sokkal gyorsabbak voltak, így fél-háromnegyed órával előbb értük el őket. Mire a többiek vonalára értünk, már 2-esig erősödött a szél, öblösödtek a szép színes raum-vitorlák. Siófok felé tartva már 3-asig fokozódott a szél és a mezőnynek az a része, amely már megkerülte a kenesei bóját, negyedszélben, gyönyörűen dőlve száguldott a siófoki ellenőrzési pont felé. Kenesének fordulva csendesedni kezdett a szél, elhaladtunk a mezőny utolsó hajója mellett is, és ekkor mintha kiürítették volna a Balaton északnyugati csücskét: szinte csak mi voltunk a vízen. 16 óra körül kötöttünk ki.
Egy hat és fél perces filmet láthattok ide kattintva, amin először a kis szélben mozgó katamaránokat, majd a hátszélben érkező hagyományos vitorlásokat láthatjátok, végül pedig a negyedszélben préselő hagyományos hajókat (ekkor a katamaránok már árkon-bokron túl voltak).
Ez a vitorlázás remek alkalmat teremt arra, hogy megemlékezzek régi vitorlázásaimról.
18 évesen, az érettségi után és egy héttel a bevonulásom előtt egy osztálytársammal pár napot a KFKI balatonfenyvesi üdülőjének kemping-részében sátraztunk. Pár órára kibéreltük az üdülő egyik kalózát, és mentünk vele egy kört.
Többször vitorláztunk egy barátom révfülöpi nyaralójánál is. A Bogláron kikölcsönzött kalózzal átvitorláztunk Révfülöpre és kikötöttük a strand és a strand melletti nádas között. Az utolsó ilyen kalózos vitorlázásomra utoljára '89-ben került sor, akkoriban még tervezgettük, hogy hárman vásárolunk egy kis vitorlást.
1986-tól három éven keresztül barátaimmal évente elmentünk egy egyhetes balatoni vitorlástúrára. 15-ös jollékat kölcsönöztünk Bogláron (15 láb hosszú kajütös, svertes fa hajók, ma már nemigen látni ilyeneket), és Almádi és Szigliget között beportyáztuk az egész tavat. Akkoriban még lehetett találni szabad kikötőhelyeket, a hajón aludtunk. Nincs annál szebb dolog, mint a Balaton közepén lehorgonyozva fürödni a kristálytiszta vízben.

1986-ban Sajkodnál

Az az UNICUM-reklám ott jobboldalt én volnék

Ha jól emlékszem, '88-ban már 25-ös jollét béreltünk, ez a 15-ösnek egy nagyobb testvére, talán ez volt a legnagyobb nem tőkesúlyos kajütös hajó a Balatonon. 1988-ban letettem a kishajós vizsgát, Balatonlellén volt az egyhetes gyakorlati oktatás és a vizsga. Ezután már saját jogon is bérelhettem vitorlást.
'91-ben egy B21-est béreltünk ki, ez volt utolsó boglári hajóbérlésünk, megszűnt a vitorláskölcsönző, a kikötőt privatizálták. A B21-es már tőkesúlyos volt, de nem túl jó siklási tulajdonságokkal, negyedszélben nagyon tudott oldalirányban sodródni. Ekkor Kati már a feleségem volt, ez volt első, és egyben utolsó egyhetes vitorlástúránk. Kati csinált rólam egy fényképet, amit nagyon szeret:

Reggelikészítés közben 1991-ben

Furcsa nyár volt, a Balaton tele döglött angolnákkal. Utána jöttek a gyerekek, elmaradtak a nyári vitorlázások (egyszer talán Szemesen futottunk ki pár órára egy bérelt kis vitorlással).
Volt osztálytársam 2014-ben hívott meg először bennünket egy vitorlázásra, szinte teljes szélcsendben. Két év múlva sem volt nagyobb szerencsénk.

2014-ben Petrával a Féktelen fedélzetén

2016-ban: Balra a kapitány, jobbra a mancsaft

Újabb két év, eljött az 50. Kék Szalag, és végre - ha nem is túl nagy - szél is volt.

A Szepesi

Éppen pár hete, a labdarúgó világbajnokság kapcsán gondoltam arra, hogy vajon mi lehet Szepesi Györggyel, az Aranycsapat tizenkettedik tagjával. (Erről egyébként már posztoltam három évvel ezelőtt Buzánszky Jenő halála kapcsán, akkor ezt írtam: "Visszatérve az Aranycsapathoz, a nemzeti tizenegy nagy túlélője Szepesi György sportriporter, aki valamennyiüknél idősebb (igaz, Hidegkutinál csak egy hónappal), közvetíthette a mennybe emelő londoni 6-3-at, és pokolra szállhatott a fiúkkal a berni 2-3 után. Mindenki cipeli a saját sorsát...").
A nagy sportriporter halála kapcsán millió cikk jelent, ahol olvashattok róla feketét és fehéret egyaránt, de ez egy szubjektív blog, ezért saját emlékeimet írom le róla.
Ha a múlt század közepén lettek volna mémek akkor Szepesi számos közvetítése azonnal mémmé vált volna, hiszen az ő szájából hangzott el először az 1953-as londoni 6:3 után, hogy "az évszázad mérkőzése", de fél év múlva ugyanő ismételgette sírós hangon a Bozsik eladott labdája nyomán rúgott győztes német gól után: "Bozsik, mit csináltál, Bozsik, mit csináltál?". Két mémjét viszont élőben hallottam a rádióban. A '64-es tokiói olimpia vízilabda-döntőjében: "Lőj, Dömötör, lőj!" és 1969-ben a Csehszlovákia ellen elveszített világbajnoki selejtezőn: "Jönnek a Csehszlovákok, jönnek a Csehszlovákok!".
Személyes közelségbe kétszer kerültem Szepesivel. Életemben egyszer voltam válogatott labdarúgó mérkőzésen, apám 1963-ban (hét éves voltam) kivitt a Népstadionba az NDK elleni Európa-bajnoki selejtező mérkőzésre (az eredmény 3:3 volt különben). A pálya szélén, pont a felező vonalnál le volt szúrva egy mikrofon, Szepesi - mint mindig - onnan közvetítette a mérkőzést, apukám mutatta nekem, hogy az ő hangját szoktam hallani a rádióban. Ennél közvetlenebb találkozásunk egy évtizeddel később, 1974-ben, a Magyar Rádió első tömegfutó versenyén volt. Ma, amikor szinte minden hétvégére esik egy-egy tömegfutó verseny Budapesten, furcsának tűnhet, hogy 1974-ben volt az első ilyen rendezvény, Peterdi Pál, a kocogó mozgalom elindítója volt a fő szervező. Azt hiszem, az 5 km-es távon indultam el egy osztálytársammal (már hónapokkal előtte megkezdtük a felkészülést), és végül a több száz induló között a 19. lettem. Mivel a Magyar Rádió és személy szerint Szepesi György volt a verseny fővédnöke, az első 20 helyezett kapott egy-egy Szerelmünk a mikrofon című kislemezt, melyen olyan legendás sportközvetítések hallhatók, mint Csík Ferenc berlini olimpiai győzelme, a londoni 6:3 vagy a '64-es vízilabda-döntő. Ma már persze ezek mind megtalálhatók a neten. Szepesi és Peterdi személyesen dedikálták nekem a lemezt.
Az én korosztályom még jól emlékszik, hogy a televíziózás megjelenésével micsoda ádáz küzdelem dúlt a rádiós közvetítéseket vezető Szepesi és a televíziós szpíker Vitray között. Szepesi a 0-t következetesen "null"-nak, míg Vitray "nulla"-nak mondta. Az emberek többsége mégis levette a televíziós közvetítés hangját, és inkább Szepesi szenvedélyes, mindig túlfűtött közvetítését hallgatta.
Utolsó ilyen szenvedélyes rádió-közvetítését egyébként 2004-ben, az athéni olimpia során hallottam. A rádió nem küldött tudósítót a női skeet-lövészet döntőjére, ahol Igaly Diána olimpiai bajnok lett. Szepesi magánemberként, mobiltelefonnal közvetítette az eseményeket, de a labdarúgó meccseken megszokott szenvedélyességgel, valahogy így: "Lőj, Diána, lőj!". A rendezőknek kellett kivezetniük az akkor már 82 éves feltüzelt riportert.
Csak finoman jegyzem meg, hogy utoljára az ő MLSZ-elnöksége alatt, 1986-ban jutottunk ki a VB-re. Nem tudhatjuk, hogy utolsó éveiben mennyire volt tiszta tudatú, mit élhetett át a magyar labdarúgás egyre mélyebbre süllyedése láttán. Az égi futballpályán már leszúrta mikrofonját a felezővonalnál a pálya szélére.
És akkor most nézzétek az Arnycsapatot és hallgassátok a 12. játékos hangját:

---

Éljünk magunknak?

A családok éve van, Magyarország és egész Európa demográfiai krízist él át. Demográfiával kapcsolatban már posztoltam korábban is, de most elolvastam egy régi, majd' fél évszázados könyvet a témában.
Fekete Gyula író apám kollégista társa és jó barátja volt, többször találkoztam vele magam is. Leghíresebb regényét, Az orvos halálát több tucat nyelvre lefordították. Az 1970-es években volt a Szépirodalmi Könyvkiadónak egy irodalmi szociográfiákból álló sorozata, a Magyarország felfedezése, melyben nemcsak szociológusok, de szépírók is jelentettek meg köteteket, pl. Moldova György. Fekete Gyula Éljünk magunknak? címmel jelentetett meg egy könyvet a sorozatban 1970-ben, egy példányát édesapámnak is dedikálta.

Történt, hogy a Nők Lapja folyóirat egy vitaindító cikket közölt le valamikor a '60-as évek végén. A történetben egy fodrászüzletben a nők arról beszélgetnek, hogy kell-e, szabad-e egy nőnek szülni, sok gyereket szülni, a családnak élni. Ezután a hetilapban számos válaszcikk és olvasói levél látott napvilágot, állítólag kétezer olvasó ragadott tollat, ebből közölt le több mint hétszázat ez a könyv. Akkoriban nem létezett internet, nem születtek blogok és kommentek, olvasói levelekben élték ki az emberek grafomán hajlamaikat (úristen, mekkora levelező lettem volna abban az időben).
A tematikusan csoportosított 700 levélből (melyek közül egyet már idéztem egy korábbi posztomban), egy kis statisztikai összefoglalóból és az író zárszavából álló, alapvetően Magyarország népesedését féltő, aggódó hangú könyv állt össze.
Nem egyedülálló a magyar irodalomban a nemzethalál víziója. Illyés Gyula 1933-ban kongatta meg a vészharangot az észak-baranyai elnéptelenedő falvak kapcsán a Pusztulás és A magyarság pusztulása című írásaiban. Illyés írásaiban nemcsak a magyarság fogyásáért, hanem a németség részarányának növekedéséért is aggódik: "A dunántúli magyarok egykések, a velük egy faluban, vagy egy járásban élő németek nem azok. Nem kell magyarázni, mi következik ebből, előttünk a példa. A duna-menti rácok két nemzedék alatt eltüntek. Nálunk az első generáció már elbukott. A népmozgalmi megfigyeléseknek törvénye, hogy elég magas százalékú csökkenés után a pusztuló nép kihalását már nem lehet megakadályozni. Úgy gyorsul az már akkor az elkerülhetetlen vég felé, mint a föld felé eső test. Ez a mi helyzetünk. Azonos gazdasági feltételek között az itteni németek közt is fölléphet majd az egyke, de akkor mi már nem leszünk. A kihaló németeket más németek fogják helyettesíteni, ha ugyan ők maguk nem védekeznek a baj ellen, nem teremtenek olyan gazdasági helyzetet, melyben egészségesen élhetnek. Eddigi működésük szerint valószínű, hogy nekik lesz erre eszük".
Az alábbi ábrán jól lehet látni az egyik legfontosabb demográfiai mutató, a termékenységi ráta alakulását az elmúlt 60 évben:

A termékenységi ráta alakulása az elmúlt 60 évben (katt a nagyobb képért)

Az '50-es években, az úgynevezett Ratkó-korszakban nemcsak a terhességmegszakítás volt tilos, de a "szülni lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség" szlogen is elősegítette a népszaporulatot. Ezt a '60-as években a szinte teljesen liberalizált abortusz váltotta fel, az AB (abortusz-bizottság) fogalmát nemcsak emlékeinkből, de Cseh Tamás dalából, a Budapestből is ismerhetjük. A termékenységi ráta a népesség fenntartásához szükséges 2,1 alá süllyedt. A családpolitika az évtized második felében reagált a riasztó jelekre, bár a '67-ben bevezetett GYES mindössze 600 Ft volt havonta (ez vásárlóerőben mai 100.000 forintnak felel meg), mégis sok családban megnőtt tőle a gyermekvállalási kedv, a '70-es évekre a termékenységi ráta ismét optimális lett. Vagyis lényegében egy, a mainál sokkal kedvezőbb demográfiai helyzetben íródott a könyv. A magyarság 1981-re érte el népességének maximumát, azóta fogy a magyar.
A leközölt 700 levélből szinte valamennyi megjelenhetne egy mai népességpolitikai vitában, nemzeti konzultációban is. Írnak benne provokatívan antianyák, ennek ellenpólusaként igazi "véranyák", egyesek a gyermekes családok még erőteljesebb támogatását követelik, mások a gyermektelenek megadóztatását, a többgyermekes nyugdíjasoknak magasabb nyugdíjat, családbarátabb lakáspolitikát, a társadalom és a családok közötti arányos teherviselést az utódnevelésben. Feltűnő különbség azonban a '70-es évek eleje és a mai magyar társadalom között, hogy míg akkoriban a gyermekvállalást egyértelműen az anyagi helyzet határozta meg, manapság inkább a szülők karriertervei.
Érdekes, hogy a javaslatok között minimális számban jelenik csak meg egy szigorúbb abortusztörvény követelése. Abban az időben kezdett megjelenni az első hormonalapú fogamzásgátló tabletta, az Infecundin. (Richter Gedeon egy osztrák gyógyszergyártó céggel közösen már a '30-as években kifejlesztette a szert, de közbejött a háború, Richter Gedeont a nyilas testvérek a Dunába lőtték.) Volt még a C-film, ami egy spermicid eszköz volt, és persze a hagyományos mechanikus óvszerek.
A könyvben a homoszexualitás még csak említésre sem kerül. Nem csoda, hiszen az a téma akkoriban még tabunak számított, még egy jó évtizednek kellett eltelni, hogy Makk Károly leforgassa az Egymásra nézve című leszbikus tárgyú filmjét. Manapság nincs a népességpolitikával komolyan foglalkozó szakértő, aki az ország népesedését a homoszexualitástól érezné fenyegetve, mostanában mégis gyakran pont erre hivatkozva üldöznek olyan alkotásokat, amelyek akárcsak érintőleg is foglalkoznak a melegekkel. A kormány blogjának is tekinthető Magyar Idők napilap az Állami Operaház által bemutatott egyik musicalnek, a Billy Eliotnak ment neki nagy vehemenciával: "Figyelemre méltó, hogy a liberális propaganda erőlteti a másságot, és mára divattá is tette, ezzel is növelve a nézőlétszámot. Tudtommal kormányunk ennek ellenkezőjét, a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni, így érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal, és szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg ​nem mentek volna ebbe az irányba."
Fekete Gyula és fia, ifj. Fekete Gyula (aki ebben a könyvben a statisztikai fejezetet készítette) továbbiakban is gyakran foglalkozott demográfiai kérdésekkel. Fekete Gyula a '87-es lakitelki találkozó levezető elnöke, az MDF alapítója volt, a '90-es első szabad választásokon azonban mégis az általa alapított Magyar Néppárt színeiben indult és persze nem jutott a Parlamentbe. Fia viszont MDF-színekben tagja volt a '90 utáni első parlamenti ciklusnak. Képviselői munkájában is fontos szerepet szánt népességpolitikai kérdéseknek.
Most, hogy a tudományos életet is kezdi rövid pórázra fogni a kormány, egy viszonylag új tudomány, a genderelmélet ugyanúgy megvetett, üldözött tudománnyá vált a kormány szemében, mint a sztálini időkben a pszichológia. Sokan, akiknek fogalmuk sincs erről a tudományterületről, egyszerűen valamiféle "buzitannak" gondolják. Pedig Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kifejtette, hogy a gender studies teljes létjogosultsággal bíró tudományág, hiszen a népességpolitika egyik legfontosabb támogató tudománya kellene, hogy legyen. Mint ahogyan a kriminológia sem a bűnözők támogatására, hanem a bűnüldözés elősegítésére jött létre, az addiktológia sem a narkósoknak falaz, hanem a kábítószer-probléma megelőzését próbálja segíteni, ugyanúgy a biológiai nemek társadalmi nemekké válásának folyamatát kutató genderelmélet is abban segíthetne, hogy a fejlett nyugati országok miképpen birkózzanak meg a társadalmi változásokkal törvényszerűen együtt  járó népességcsökkenéssel.
Azt is mondhatnánk, hogy Fekete Gyula volt a gender studies első magyar művelője.

32 éve VB-ről VB-re

1986. június 9-én a mexikói labdarúgó világbajnokságon éppen a 2018-as új világbajnok, Franciaország ellen játszott Magyarország utoljára világbajnoki mérkőzést. 3:0-ra kaptunk ki, de az igazán fájó vereséget egy héttel korábban szenvedtük el a Szovjetuniótól: 6:0-ra aláztak minket. A magyar szurkolókban négyévente ébred fel a remény, hogy most talán sikerül kijutnunk a Mundialra, amit aztán mindig követ a keserű kijózanodás.
Én viszont arra gondoltam, hogy áttekintem, hogy ebben a 32 évben hogyan élte meg a Pál család a labdarúgó világbajnokságokat.

1990. Olaszország

Pont a labdarúgó világbajnokság alatt volt izraeli nászutunk, így gondolhatjátok, hogy nem sok maradt meg az egészből. És persze a németek nyertek.

Izrael, 1990.

1994. USA

Pontosan emlékszem, hogy az 1994-es labdarúgó világbajnokság alatt legalább két hetet Angyali-szigeten töltöttünk, és bevallom őszintén, még annak is most kellett utána néznem, hogy azt a VB-t Brazília nyerte az olaszok ellen.

Sógorom, lánya, Mimi, Bori, Apósom, másik unokahúgom, Eszter és én 1994-ben Angyali-szigeten

1998. Franciaország

Ez volt az az utolsó VB, amit a rendező országnak sikerült megnyernie, ráadásul a címvédő legyőzésével. Mi ezalatt Egerben nyaraltunk, a Nemzeti Bank egyik vendégházában, és azon izgultunk, hogy Borinak kezdődik az iskola.

Orsival és Borival 1998-ban a Szalajka-völgyben

2002. Dél-Korea/Japán

2002 nyara nálunk a költözés és az új lakásunkban való berendezkedés jegyében telt. Brazil-német döntő volt, ez a két csapat (na meg az olaszok) nyert legtöbbet világbajnoki címet, előbbi az ötödiket nyerte el ebben az évben, a németeknek további 12 évet kellett várniuk negyedik VB-aranyukra.

Orsi és Bori új lakásunk erkélyén 2002-ben

2006. Németország

A németországi világbajnokság alatt Horvátországban, Trogirban nyaraltunk, néhány mérkőzést a szállodánkban, néhányat kiülős sörözőkben néztünk. Az olasz-francia döntőt, Zidan kiállítását már otthon néztük, és ekkor olvastam Esterházy egyik témába vágó regényét, az Utazás a tizenhatos mélyére címűt.

Petra, Orsi, Bori és én Klissza várában 2006-ban.

2010. Dél-Afrika

A dél-afrikai világbajnokság ideje alatt ünnepeltük 20. házassági évfordulónkat Pécsett, de a spanyol-holland döntőt már Angyalin néztük. Végre a spanyolok is felérhettek a csúcsra, ők a nyolcadik, és mind ezidáig utolsó foci világbajnok nemzet.

2010-ben Pécsett, a Misinán

2014. Brazília

2014-ben úgy volt, hogy pont a labdarúgó világbajnokság döntőjének napján utazunk Izraelbe, de ott közben kitört az intifáda, ezért utunkat egy héttel el kellett halasztanunk. A VB idejére esett viszont Petra népművészeti táborozása a szerbiai Bajsán. A németek ekkor nyerték el negyedik VB-aranyukat.

Petra agyagozik Bajsán 2014-ben

Lányaim Izraelben 2014-ben

2018. Oroszország

Az idei foci-VB-t elég alaposan követtem, a munkahelyemen én vezettem napról-napra a tabellát. A selejtezők végén, a nyolcaddöntők kezdetén a Balatonnál töltöttünk Petrával négy napot.

2018-ban Petrával Balatonszemesen

Hát így néz ki egy családtörténet VB-ről VB-re haladva.

Timetable

Néha elegendő, ha a megfelelő híreket időrendi sorrendbe állítjuk, hogy megvilágosodjon egy esemény. Kicsit összeesküvés-elméletnek tűnhet, de a CEU-val kapcsolatban összeállítottam egy menetrendet. Ebben a CEU kezdetben vesztésre állt, majd előnyre tett szert, aztán ismét hátrányba került, hogy a végén mégis győztesen kerüljön ki egy teljesen értelmetlen küzdelemből.
Orosz-amerikai csetepaté egy pohár vízben.

• 2016. július 23. Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetemen kinyilvánította, hogy a maga részéről Donald Trumpot támogatja az elnökségért folytatott küzdelemben Hillary Clintonnal szemben. Ez nagy bátorság volt a magyar miniszterelnök részéről, mert a közvélemény-kutatók végig Clintont tartották esélyesebbnek, de Orbán 19-re lapot húzva - az európai vezetők közül elsőként - Trump mellett tette le a voksát.
• 2016. november 8. Donald Trumpot hatalmas meglepetésre elnökké választották, Orbán az elsők között gratulált az USA új elnökének. Makacsul tartották magukat a pletykák, hogy megválasztásában az orosz titkosszolgálat is támogatta az elnököt.
• 2016. december 11. Putyin orosz elnök bezáratta a Szentpétervári Európai Egyetemet. Az EUSP-t a budapesti CEU-hoz hasonlóan támogatta Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa, és Putyin fő baja az volt vele, hogy az egykori Szojúz területéről származó diákok ismerkedhettek meg itt a nyílt társadalom eszméjével.
• 2017. január 20. Trumpot beiktatják hivatalába.
• 2017. február 2. Putyin Budapestre érkezik és tárgyalást folytat a magyar miniszterelnökkel. Gyanúm szerint itt fejezte ki óhaját, hogy a másik kelet-európai "felforgató központot", a CEU-t távolítsa el Budapestről. Orbánék elemezni kezdték egyrészt az eltávolítás módját, másrészt igyekeztek felmérni az amerikaiak várható reakcióját. 
• 2017. március 28. A kormány benyújtja a CEU működését ellehetetlenítő felsőoktatási törvényjavaslatot. A hatalmas hazai és nemzetközi tiltakozás valószínűleg nem lepte meg Orbánékat, az azonban okozhatott némi zavart, hogy az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Mark C. Toner azonnal aggodalmának adott hangot.
• 2017. április 4. A sürgősséggel tárgyalt törvényjavaslatot (sürgősséggel hadüzenetek vagy természeti katasztrófák esetén szokott dönteni a Parlament) elfogadják. A törvénytervezethez benyújtott módosítások még szigorúbb határidőket írnak elő: 2018. január 1-ig meg kell állapodni az amerikai szövetségi kormánnyal, és a CEU-nak New York államban is oktatási tevékenységet kell folytatnia.
• 2017. április 10. Áder János köztársasági elnök aláírja a törvénymódosítást.
• 2017. július 21. David Kostelancik, az USA budapesti nagykövetségének ügyvivője rosszallását fejezi ki a Soros-plakátok és a CEU vegzálása miatt, de Orbánék úgy gondolják, hogy ő a régi kormányzat embere (a korábbi nagykövet, a demokrata Colleen Bell megbízatása Trump beiktatásával lejárt), rosszul tájékozott és nem az amerikai adminisztráció véleményét képviseli. Közben az orosz-amerikai viszony egyre mérgesedik a szíriai polgárháború kapcsán, egyre kevésbé valószínű, hogy az USA helyeselné, ha orosz kérésre egy amerikai egyetemet zárnának be Budapesten.
• 2017. augusztus 27. Putyin a budapesti cselgáncs világbajnokságra érkezik, és tárgyal Orbán Viktorral. Bizonyos, hogy a CEU ügye is szóba került. 
• 2017. október 3. A CEU bejelenti, hogy együttműködési megállapodást kötött a New York-i Bard College-dzsal, ahol kurzusokat indít majd, így eleget tesz a lex-CEU azon követelményének, hogy oktatási tevékenységet kell folytatnia abban az államban, ahol be van jegyezve. New York állam oktatási hivatala pedig kiadta hozzájárulását, hogy a CEU Magyarországon is folytathassa az oktatást. A labda a magyar térfélre került át, már csak a magyar kormány jóváhagyására volt szükség, az egyetem lépéselőnybe került.
• 2017.október 17. A kormánynak időt kell nyernie, mert rájön, hogy elszámította magát az amerikai reakciókkal kapcsolatban. Egy évvel meghosszabbítja a CEU-nak szabott határidőt, amit pedig pont a kormánypárt javaslatára kurtítottak meg az eredeti törvényjavaslathoz képest. Bár hülyét csináltak magukból, mégsem mernek kihátrálni a CEU-ügyből, inkább halogatnak.
• 2018. április 9. Egy nappal a Fidesz választási győzelme után a CEU egyetértési nyilatkozatot írt alá Bécs városával egy bécsi kampusz létesítéséről. A CEU menekülési útvonalat épít ki, látszólag vesztésre áll.
• 2018. április 13. Négy nap múlva Palkovics László felsőoktatási államtitkár, Altusz Kristóf, a külföldi egyetemek engedélyeztetésével kapcsolatban lefolytatandó tárgyalásokat vezető kormánymegbízott, valamint Kumin Ferenc konzul felkeresik a Bard College-t, hogy tanulmányozzák, a CEU valóban eleget tett-e minden, a törvényben szabott feltételnek. Bár a CEU-nak június végéig el kell döntenie, hogy meghirdesse-e a következő budapesti tanévre a felvételt, a kormány tovább halogat. Arra számítanak, hogy a CEU magától távozik.
• 2018. május 9. Trump kinevezi a 79 éves David Cornstein-t budapesti nagykövetnek, aki kijelentette, hogy síkra fog szállni a magyarországi demokráciáért és megvédi a CEU-t.
• 2018. június 23. A CEU kuratóriuma (board of trustees) összeül, hogy megvitassák, meghirdessék-e a következő akadémiai évre a felvételt. Az ülésen maga Soros György is részt vett. Úgy döntöttek, hogy az egyetem Budapesten marad.
• 2018. június 28. A Budapestre érkező David Cornstein első útja a CEU-ra vezetett, ahol tárgyalt Michael Ignatieffel, az egyetem rektorával, és az amerikai kormányzat támogatásáról biztosította.

Ignatieff és Cornstein találkozása

Orbánéknak már egy éve tudniuk kellett, hogy a CEU-ügyben veszítettek. Ráadásul nagyon egyszerű lett volna kijönni a dologból: Aláírni a megállapodást New York állammal, majd mindenfelé azt kommunikálni, hogy lám, kár volt a nagy csinnadratta a CEU részéről, hiszen elég csak betartani a törvényeket. Csakhogy Orbán igazi harcos, ezért abban reménykedett, hogy a halogatás eléri célját, a CEU önként távozik majd. Az sem zavarta, hogy korai hűségnyilatkozata ellenére másfél évvel Trump beiktatása után sem sikerült kétoldalú találkozót megszervezni az elnökkel.

Valószínűleg egy-két hónap múlva, észrevétlenül, a nyári uborkaszezonban aláírják a megállapodást, a Magyar Idők majd megírja, hogy csak liberális hisztériakeltés folyt a CEU körül, azt senki sem akarta elzavarni Magyarországról, de hazánk egy jogállam, itt még Soros Györgynek is be kell tartania a törvényeket. Putyint meg majd csak kiengesztelik valahogy, ha a paksi szerződés és a metrószerelvény-felújítás nem volna elegendő az orosz elnöknek. Az Index és a HirTV elhallgattatásával talán beéri.

Megtanulta Orbán már ezt a harcot, egy igazi sunyimuki.

VAR - videóbíró

A VAR a Video Assistant Referee rövidítése, magyarul videóbíró, ami a 2018-as oroszországi labdarúgó világbajnokság sztárja lett, sokszor akasztotta meg a játékot, sok meccs húzódott el miatta, de több büntetőt is a VAR miatt adtak meg. A FIFA folyamatosan  jutott el a videóbíróig.
Már a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság során bevezették a két gólbírót, ami nem akadályozta meg Karsai Viktort egy téves ítélet meghozatalában, amiről később még majd szó lesz. Korábban a gól megítélése a partjelző feladatai közé tartozott. Ezt már a 2014-es brazíliai világbajnokságon is felváltotta a GLT (Goal Line Technology), ami leginkább a teniszversenyeken használt "sólyomszemhez" hasonlít: több kamera jelét egy számítógép dolgozza fel és centiméter-pontossággal képes meghatározni, hogy a labda teljes terjedelmében áthaladt-e a gólvonalon. A gól tényét a játékvezető karján lévő okosóra jelzi.
A VAR ennél több: a több kamera képét a VAR-helyiségben ülő segítők elemzik, és jelzik a játékvezetőnek, hogy volt-e olyan szabálytalanság, amit a játékvezető vagy a partjelzők figyelmen kívül hagyhattak. Mostanra ugyanis már nagyon visszássá vált az a helyzet, hogy míg egy buktatást vagy kezezést tévénézők százmilliói több tucat kameraállásból láthatnak, addig a játékvezető csak saját szemére illetve partjelzőinek a jelzésére kénytelen hagyatkozni. A labdarúgás története tele van számos téves ítélettel, íme néhány ezek közül:

Az 1966-os angliai focivébé döntőjében Anglia és Németország csapott össze, és a rendes játékidőben elért 2-2-es eredmény után az angolok a hosszabbításban további két gólt rúgtak, megszerezve ezzel mind ezidáig egyetlen világbajnoki címüket. Már a rendes játékidőben vita alakult ki a németek egyenlítő gólja körül, mert előtte egy német játékos kézzel ért a labdához, viszont a hosszabbításban Geoff Hurst két gólja közül az egyik nem volt érvényes gól: a kapu felső lécéről levágódó labda nem haladt át a gólvonalon. Különben ez volt az a világbajnokság, ahol már a csoportmérkőzések során kivertük Brazíliát, de utána a negyeddöntőben sajnos elvéreztünk a Szovjetunió ellen. Az egészről részletesen itt olvashattok.

Pont 20 évvel később, az 1986-os mexikói VB-n Anglia a negyeddöntőben Argentínával küzdött a továbbjutásért. A falklandi háború miatt az argentinek nem ellenfélként, hanem ellenségként tekintettek Angliára, paprikás volt a játék hangulata, melyet Argentína nyert 2-1-re. Mindkét gólt Diego Maradona lőtte, az elsőnél egyedül kicselezve a komplett angol védelmet. A második gól volt igazán vitatott: az "isteni" Diego a magasan felperdülő labdát bal kézzel terelve fejelte be a győztes gólt. A kezezést az egész világ látta, csak a játékvezető nem. A brit fogadóirodák azoknak a fogadóknak is fizettek, akik 1-1-re tippelték a rendes játékidőben kialakuló végeredményt, Maradona meg csak annyit mondott saját góljáról, hogy abban Isten keze segítette. Sorrentino 2015-ös filmjében, az Ifjúságban szerepel Maradona, amint egy előkelő svájci szállodában kúrálják. Itt említi meg, hogy ő balkezes, amire azt válaszolják neki, hogy hiszen ezt az egész világ tudja. Maradona 1986-os góljáról itt olvashattok. Mint tudjuk, 1986-ban volt a magyar válogatott utolsó vébé-szereplése.

2007-ben a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzést játszott Isztambulban a török válogatottal. Az első félidőben egy kiugratás után a kapura törő Gera Zoltánt a török kapus csak a lábára vetődve tudott megállítani. A szabályok szerint kapura törő játékos szándékos akadályozása a szabálytalankodó kiállítását vonja maga után, és mivel mindez a 16-oson belül történt, büntető is járt volna érte. A skót bíró az isztambuli arénában nem mert a törökök ellen ilyen súlyos ítéletet hozni, ezért Gerának adott sárga lapot színészkedésért, de mivel ez a magyar játékos második lapja volt, végleg kiállította. A tíz emberrel játszó magyar válogatott el is veszítette a mérkőzést, és végül nem jutott ki a 2008-as Európa-bajnokságra. A felvételt utólag elemezve az UEFA elengedte Gera eltiltását, de a végeredményt nem semmisítette meg.


A 2012-es ukrán-lengyel rendezésű Európa-bajnokságon sem lehettünk ott, jelen volt viszont Kassai Viktor játékvezető. Kassai már a 2010-es labdarúgó világbajnokságon több meccset is vezetett (két csoportmérkőzést, egy nyolcaddöntőt és a spanyol-német elődöntőt). Kassai népszerű játékvezető volt, 2011-ben BL-döntőt is vezetett, abban az évben megválasztották az év játékvezetőjének. A 2012-es Európa-bajnokságon azonban őrá is lecsapott a játékvezetők réme: Az angol-ukrán mérkőzésen nem adta meg a házigazdák érvényes gólját, így 1-0 arányban alulmaradtak az angolokkal szemben. Kassai gólbírója nem jelezte gólnak a gólvonal mögül kikanalazott labdát. Kassai ezen az EB-n már több mérkőzést nem vezethetett, de a 2016-os franciaországi EB-n ő vezette a francia-román nyitómérkőzést. Ez utóbbi Európa-bajnokságon végre újra játszhatott a magyar válogatott, és csoportelsőként továbbjutva a nyolcaddöntőben 4:0 arányú vereséget szenvedett Belgiumtól és kiesett.

Azon gondolkodom, hogy néha a videóbírót életünk más területein is lehetne hasznosítani. Amikor valakiről elhamarkodott véleményt mondunk, jó lenne, ha mindig megvizsgálhatnánk a dolgot több kameraállásból, több aspektusból. Ahogy Buócz Gyula bölcs tanárom mondta a műegyetemen a műszaki rajzról: egy kép nem kép, ha szemben jön egy csinos lány, mindig nézzétek meg oldalról, majd hátulról is!
Nos, kedves barátaim, egy kép valóban nem kép. Minden döntésetekben alkalmazzátok belső videóbírótokat, próbáljatok minél több szempontot figyelembe venni.

SS3.0

És akkor beszéljünk a híres Stop Soros törvény harmadik változatáról. Igaz, ezek közül csak az utolsó lépett hatályba, és ugyanabban a Közlönyben tették közzé, mint az AT1.7-et. Mégis jogos a 3.0 verziószám, ugyanis:

• Még az év elején a kormány közzé tette az SS1.0-t, melyről emailben bárki véleményt mondhatott. A szövegben 57-szer szerepel az "illegális migráció" vagy "illegális bevándorlás" kifejezés, de hivatkoznak benne a Soros-tervre is. Pont az volt a kifogás ezzel a - minek is nevezzük, törvényjavaslatnak semmiképpen, legyen inkább: vitaanyag, szóval - vitaanyaggal, hogy olyan tevékenységet köt regisztrációhoz és vet ki rá illetéket, ami valójában törvénytelen. Jól látszik, hogy mindössze egy éjszakájuk volt arra, hogy összeférceljék.
• A választások előtt egy hónappal az Országgyűlés elé terjesztett három törvényjavaslat már köszönő viszonyban sem volt a nép által megszavaztatott verzióval. A törvénycsomag három törvényjavaslatból állt: A migrációt támogató szervezetek működésének engedélyezéséről, a bevándorlási finanszírozási illetékről illetve az idegenrendészeti távoltartásról. A törvényjavaslatok általános vitáját meg is kezdték az Országgyűlésben, de jól lehetett tudni, hogy a választások utánra halasztják a végszavazást. Egy korábbi posztomban írtam róla, a lényege az, hogy az "illegális" szó eltűnt a szövegből, a törvényes bevándorlás támogatása lett volna a javaslat szerint engedély- és illetékköteles.
• Lezajlottak a választások, és Orbán Viktor bejelentette, hogy az újonnan megalakult kormány első dolga az lesz, hogy benyújtják a Stop Soros törvényjavaslatot. Mondom magamban, ez hülye, hát elfelejtette, hogy már be van nyújtva, sőt vitáztak is róla. Kiderült azonban, hogy a három törvényjavaslat helyett egyetlen salátatörvény-javaslatot nyújtanak be, amiben már szó sincs engedélykérésről, meg illetékfizetésről, hiszen mindenféle bevándorlás illegálisnak tekintendő, ahogyan az az AT1.7-be is bekerült. Megkérdeztek fideszes képviselőket, hogy van az, hogy egy egészen más törvényről fognak szavazni, mint amit a választások előtt benyújtottak. Cinikusan azt válaszolták, hogy erre adott felhatalmazást az ország kétharmada.

A törvény megismétli az Alaptörvény azon kitételét, hogy csak azt a bevándorlót illeti menedékjog, aki magyar földre olyan országból lép, ahol őt üldözik. Valójában tehát senkit nem illet menedék. Szintén megdöbbentő kitétele a törvénynek, hogy büntetendő cselekmény az illegális bevándorlónak nyújtott jogi segítség. Igazi 22-es csapdája: ha elvállalod egy menedékkérő jogi képviseletét, és az eljárás során elutasítják a kérelmét, akkor bűncselekményt követtél el, mert illegális bevándorlót támogattál.

Természetesen az Országgyűlés pikk-pakk, alig két hét alatt fogadta el a rendszerváltás utáni leggyalázatosabb törvényt, és a köztársasági elnök sem igen habozott az aláírásával.

AT1.7

Hogy mindjárt fel is oldjam a címben található kódot, hatályba lépett az Alaptörvény 1.7-es verziója, a Magyar Közlöny idei 97. számában jelent meg.
A verziószámozást a szoftvereknél úgy adják, hogy a főszám csak akkor változik, hogyha alapvető változás van a programban, egyébként csak az alszámot léptetik. Az Alaptörvény az eredeti, gránitszilárdságú változatához képest már hétszer került módosításra, átlagban évente egyszer módosítjuk.

Fércelt alaptörvényünk (katt a nagyobb képért)

Már egy korábbi posztomban írtam, hogy egy eredeti Alaptörvényt rendszeresen fércelgetek, vagyis a Közlönyből kivágott módosító szövegekkel felülragasztom az eredeti szöveget. Már alig maradt érintetlen cikkely. A miniszterelnök azonban kilátásba helyezte, hogy egy-másfél év kodifikációs munka után elkészítik az Alaptörvény 2.0-ás változatát. Vajon ki került be az előkészítő munkába? Nem más, mint a Fidesz esze, Németh Szilárd.


De nézzük, miben is hozott újat az 1.7-es verzió:

• A Nemzeti Hitvallásba bekerült, hogy az állam kötelessége a történeti alkotmányunkban gyökerező nemzeti önazonosságunk védelme. Számomra ez azt jelentené, hogy a nemzeti történet részének tekintünk minden történelmi eseményt, az önazonosságunk része Koppány és István, II. Lajos és Szapolyai, Bocskai és Pázmány, Kossuth és Széchenyi, Tisza István és Károlyi Mihály, Szálasi és Rákosi, Kádár és Nagy Imre, Orbán és Gyurcsány. De félő, hogy az emlékezetpolitikánk továbbra is szelektív marad.
• Belekerült az Alaptörvénybe, hogy uniós kötelezettségeinknek összhangban kell állnia az Alaptörvénnyel. Igaz, hogy a csatlakozási szerződésben lefektetésre kerültek a kötelezettségek, de elég egy alkotmánymódosítás, és máris kibújhatunk a kötelezettségek alól. Ügyes!
• Az R) cikkelybe egyenesen az került bele, hogy az ország keresztény kultúrájának védelme minden állami szerv kötelessége. Miért hangsúlyozottan keresztény? Azért szabad védeni a római vagy avarkori emlékeket is? Szabad-e támogatni olyan freskók restaurálását, melyeken görög mitológiai jelenetek vannak. Nem lett volna jobb a magyar kultúra védelme, hazánk kulturális értékeinek védelme?
• Az otthon nyugalmának védelme valójában a gyülekezési jogot hivatott korlátozni. Melegfelvonulás? Zavarja keresztény otthonok nyugalmát. Vonuljanak a Hortobágyon!
• Az idegen népesség betelepítésének tilalma komolyan ütközik az önazonosságunkkal. Mi van a kunokkal, jászokkal, rácokkal és svábokkal? Magyarország önazonosságának egyik fontos eleme, hogy mindig befogadó volt. Különösen cinikus az a szövegrész: "Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve." Mostantól hazánkban csak légi úton érkező menekültek kaphatnak menedéket.
• Az Alaptörvény XXII. cikke kimondja: "Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás." De hogy süllyedtünk idáig:
  - Az 1.0 még csak ennyit mond: "Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenkinek biztosítsa."
  - Az 1.4 már magyarázkodik: "Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.
  - Az 1.7 már nem komplikál, csak tilt.
• Az alaptörvény 25. cikkében bevezetett Közigazgatási Bíróságok az ellenzék szerint végre igazán és tisztán kormányhű bírói testületek lesznek. Majd meglátjuk.
• Az Alaptörvény a 46. cikkben a rendőrség feladatát kiterjeszti a jogellenes bevándorlás megakadályozására. Kérdezem: eddig nem a rendőrség feladata volt minden jogellenes cselekedet megakadályozása?

Szívesen laknál olyan házban, melynek évente megbolygatják a fundamentumát? Magyarország most egy pont ilyen hely. Jól ismerem, amikor az ember a megrendelővel egyeztetve megalkot egy logikusan felépített és konzekvens szabályrendszerre épülő szoftver rendszert, de a megrendelő később mindenféle olyan kéréseket fogalmaz meg, melyek borítják a szabályrendszert, és végül a programrendszert össze-vissza kell fércelni. Az Alaptörvénynél a kormány játssza a megrendelő szerepét, a jogászok pedig teljesítik a kéréseket, pedig ha sokat bolygatnak egy fundamentumot, összedőlhet az egész ház.