Gondolatok a csernobili katasztrófa 30 évfordulóján

1986. április 29-én ezt a kis közleményt hozta le a Népszabadság:

Ha valaki kizárólag a Népszabadságból tájékozódott, az csak egy május 7-ei cikkből tudhatta meg, hogy a baleset három nappal korábban, április 26-án következett be (a baleset után egy hónapig eltettem minden Népszabadság számot). Naiv gondolat volt azt hinni, hogy a katasztrófa eltitkolható, hiszen a radioaktív felhőt a szél széthordta szerte Európában. A katasztrófa másnapján egy svéd atomerőmű sugárkapuja nem akarta kiengedni a dolgozókat, akkora sugárzási szintet érzékelt, mintha az erőművön belül keletkezett volna sugárszennyeződés.
Rendszeres blogolvasóim tudhatják, hogy Csernobilről többször is írtam már, például ebben, meg ebben a posztban. Arról is beszámoltam már több posztban, például itt meg itt, hogy Aszódi Attila kormánybiztos előadásainak rendszeres látogatója vagyok. Két hete szintén az Energetikai Szakkollégium szervezésében hallgathattam egy előadást a Paks II projekt jelenlegi állásáról.

Fegyelmesen hallgatom az előadást (jobboldalt)

Az atomerőművek konstrukciójában az elmúlt 40 évben legalább akkora volt a fejlődés, mint a személyautókban. Egy régi Moszkvicsban nem volt ABS, légzsák, de még biztonsági öv vagy fejtámla sem, hogy a megerősített utasfülkéről vagy az ütközés erejét felemésztő gyűrődő zónákról már ne is beszéljünk. Az elmúlt évtizedek elektronikájának fejlődése tovább növelte az autók biztonságát, nincs ez másként az atomerőműveknél sem.
A fukushimai szökőár következtében bekövetkező üzemzavar tapasztalatai az elmúlt öt évben további tervezési kritériumokat hoztak be az atomerőművek konstrukciójába: A tervezési alapba tartozó események mellett (normál üzem, várható üzemi események, kis gyakoriságú tervezési üzemzavarok, nagyon kis gyakoriságú tervezési üzemzavarok) a tervezési alap kiterjesztésre került a tervezési alapon túli üzemzavarokra (TAK1) és a súlyos balesetekre (TAK2). A reaktort TAK1-re, a reaktor-épületet, vagyis a konténmentet TAK2-re kell méretezni. A tervezési alapon túli üzemzavarok hatásának csökkentésére elsősorban passzív, külső energiaforrást nem igénylő rendszereket építenek be:

• hidrogén-rekombinátorok a hidrogén megkötésére (nagy hőmérsékleten a vízgőz oxigénre és hidrogénre bomlik);
• passzív reaktorhűtő arra az esetre, ha a szivattyúk külső energiaforrás hiányában nem működnek;
• passzív csarnokhűtés arra az esetre, ha az energiahiány (black-out) csőtöréssel is párosulna;
• olvadék csapda arra az esetre, ha zónaolvadás következne be.

Paks II két új reaktora már kettős falú feszített kupolás konténmentben lesz elhelyezve, mely 4,5 bar belső nyomást és rázuhanó utasszállító repülőgépet is kibír.
Fukusima tapasztalatai alapján egyébként Paks I blokkjain is hajtottak végre fejlesztéseket, így platformokat építettek ki mobil dízelgenerátorok számára, a reaktorcsarnokokba pedig hidrogén-rekombinátorokat építettek be.
Ami a jelenlegi vitát illeti a paksi bővítéssel kapcsolatban, négy kérdés keveredik folyamatosan, ezekről röviden a véleményem:

• Kell-e nekünk atomerőmű, amikor a megújuló energiaforrások egyre olcsóbbak? Nos valóban egyre olcsóbb a megújuló energia, de Magyarországon sem folyamatos szél-, sem folyamatos napenergia nem biztosított. Az elektromos autók terjedésével azok töltése feltehetően zömében éjszaka történik majd, mindenképpen szükség van egy olcsón üzemeltethető stabil alaperőműre.
• De elég olcsó-e az atomenergia? Igen, az erőmű teljes életciklusára számolva ez a legolcsóbb energiaforrás. Legtöbb elemző ott követi el a hibát, hogy csak a finanszírozási ciklusra számolja a megtérülést, mely a teljes életciklusnak csak az egyharmada. Az atomenergetikai beruházások "fejnehéz" beruházások, vagyis ezeknél legmagasabb az egységnyi teljesítményre eső beruházási költség, és itt a legolcsóbb az egységnyi teljesítményre eső üzemeltetési költség.
• Feltétlenül orosznak kell-e lennie a magyar atomerőműnek? Nem feltétlenül. Mivel azonban az oroszok a technológia szállításán kívül a finanszírozást is vállalták, cserébe pedig eltekintettek a tavaly lejáró gázszállítási államszerződés keretében fel nem használt földgázmennyiség kifizettetésétől, valószínűleg tényleg ez volt a legolcsóbb megoldás.
• Elég biztonságos-e egy orosz atomerőmű, amikor a történelem legsúlyosabb nukleáris balesete pont egy orosz atomerőműben következett be? Nos engem Aszódi professzor előadása meggyőzött arról, hogy igen.

Paks II sorsa még mindig bizonytalan. Magyarországon a szakpolitikai kérdések kezelésében ugyanaz a megosztottság uralkodik, mint egyéb politikai kérdésekben: az ellenzék szerint minden rossz, ami a kormányoldalról jön, legyen az atomerőmű, Liget-projekt, Normafa-projekt vagy a Vár átépítése. Szerintem pedig ezeket a kérdéseket elsősorban szakembereknek, nem pedig politikusoknak kéne eldönteniük. Ez Paks II-re fokozottan igaz, hiszen viszonylag kevés a kérdéshez igazán értő szakember van.

Csarnoksirató

1999. december 15-én hajnalban riasztották a tűzoltókat a lángokban álló Budapest Sportcsarnokhoz, de a létesítmény porig égését nem sikerült megakadályozniuk. A csarnok valamivel több, mint 17 évet élt, számos sport- és zenei rendezvényen voltam benne, pl. ide vittem el Katit egy Santana-koncertre 1989 januárjában, alig két hónapnyi ismeretség után.
A Budapest Sportcsarnokban akkor már évek óta karácsonyi vásárt szervezett a SYMA kiállításszervező cég, akinek egyik tulajdonosa történetesen a sógorom. A csarnok leégését egy, a karácsonyi vásáron égve felejtett gyertya okozta. A csarnokkal együtt természetesen a vásár teljes árukészlete és a kiállítási installáció is megsemmisült. Sógorom üzleti kapcsolatban állt a Népstadion és Intézményei vállalattal, melynek korábbi igazgatója Dr. Schmitt Pál volt, sógorom jól ismerte, hiszen a kiállításszervezéseken kívül sportrendezvényekre is készítettek installációkat, így az egy évvel korábban, 1998-ban Budapesten megrendezett Atlétikai Európa Bajnokságban is fontos szerepet játszott a SYMA.
Sógorom azzal az ajánlattal kereste meg a Népstadiont, hogy épít egy könnyűszerkezetes csarnokot a Népstadion mellett sportrendezvények és kiállítások céljára, ha az állam rendelkezésre bocsájtja a területet. Az ipari csarnokokra jellemző technológiával készült épület egy év alatt felépült, 2000 novemberi megnyitóján pedig maga Schmitt Pál mondott beszédet: azt mondta, ha sógorom nem üzletember, hanem sportoló lenne, ezzel a kitartással minden bizonnyal olimpiai bajnok lehetne. A csarnok az SAP Csarnok nevet kapta a főszponzor cég neve után.
Eközben persze gőzerővel megindult a leégett sportcsarnok helyébe építendő csarnok tervezése, melyet végül igen kalandos módon volt osztálytársam, Skardelli György (aki az új Puskás Stadiont is tervezte) nyert el. Természetesen ez a csarnok is csak magántőkéből épülhetett meg, és megnyitására csak 2003 márciusában kerülhetett sor, már az új, szocialista-szabaddemokrata kormányzat alatt.
Az SAP Csarnok neve egy év után SYMA Csarnok lett. Számos rendezvényt láthattam itt: a Cotton Club Singers együttest Gálvölgyi János vendégszereplésével, vagy a Mojszejev együttest. És persze számos kiállítást és vásárt sikerült ide átcsábítani a Hungexpo-tól, és folytatódtak az éves karácsonyi vásárok is. Kiderült, hogy jól kihasználhatók a kisebb befogadó képességű csarnokok olyan rendezvények számára, ahol nem számítanak egyidejűleg tízezer nézőre. Így a már üzemelő új Papp László Sportaréna mellett is kifizetődőnek tűnt a SYMA csarnok bővítése.
A bővítési szerződésre és az alapkő-letételre 2005 őszén került sor, az épület alapkövét szintén a későbbi köztársasági elnök Schmitt Pál helyezte el. A szerződés értelmében az állam biztosítja az alapterületet, a SYMA építi és üzemelteti a csarnokot, de biztosítja az atlétikai válogatott téli edzéslehetőségét. A szerződés értelmében a csarnok tulajdonjoga 30 év után az államra szállt volna. A SYMA-csarnok két új épülete immár korszerű, feszített tetős megoldással 2006 őszére készült el, átadásakor hazánk legnagyobb sportcsarnoka volt és Lamperth Mónika a sportért is felelős akkori miniszter avatta fel. Az avatási ünnepség fényét a műkorcsolyázó világbajnok Javgenyij Plujcsenkó fellépése emelte. Megmaradt a régi csarnok is, így A, B és C csarnokkal üzemelt napjainkig.
Családi érdekeltségből kifolyólag számos előadást nézhettem végig a tulajdonosi páholyból, musicaleket, koncerteket, sporteseményeket. Az egyik Fenyő-koncerten Schmitt Pállal és feleségével ülhettem egy páholyban. A gazdasági válsággal szertefoszlott az az álom, hogy a jelenlegi Körcsarnok helyén egy kongresszusi központ épüljön, de a SYMA csarnok kisebb átalakításokkal több konferenciateremmé is szétbontható lett.
Tavaly decemberben még láttuk a Játékkészítőt, voltunk Csík-koncerten és itt ünnepeltük a szilvesztert is. Utolsó rendezvényként április 9-én a Szinkronkorcsolyázás Világbajnokságon vehettünk részt.
A jelenlegi kormányzat két évvel ezelőtt - az új Puskás Ferenc Stadion építése kapcsán - szemet vetett a SYMA Csarnokra. Értesítette a csarnok összes ügyfelét, hogy úgy kalkuláljanak a jövőben, hogy az állam megkezdi a csarnok kisajátítását. Csakhogy ez a folyamat másfél évig húzódott, közben leváltották a felelős államtitkárt, és mivel a csarnok többségi tulajdonosa a svájci SYMA cég volt, a kisajátításból végül adásvétel lett. A folyamatnak hazánk olimpiai rendezési tervei is lendületet adtak.
Hogy mi lesz a csarnokkal, nem tudom. A SYMA felirat már lekerült róla, a jövő héten megtörténik az átadás-átvétel. Sógorom, aki zuglói díszpolgárságát köszönheti a csarnoknak, már a jövőbe tekint, sógornőm viszont nehezen engedi el az elmúlt másfél évtizedet. Ha díszpáholyból már nem is, de a már más néven üzemelő csarnokban talán még láthatunk néhány felejthetetlen előadást vagy sporteseményt.

Két keréken halad, de nem egy nyomon, mi az?

Lehetne kordé, taliga vagy riksa, ezért pontosítom a kérdést:
Két keréken, két nyomon, önerőből halad. Naná, hogy Segway!

Bori, én, Petra, Ildikó, Orsi, Kati + 6 db. Segway

A Segway-ezés régóta rajta volt a bakancslistámon. Egyszerűen annyira hihetetlennek tartom, hogy ilyen jármű létezik, hogy saját magam akartam megtapasztalni. 60. születésnapomra kértem, három héttel korábban kaptam meg, mert Orsika most pár hétre hazajött, így igazi családi buli lett a dologból, még Kati keresztlányát is elhívtuk. A Normafánál, a Budai-hegységben a turistautakon cirkáltunk fel-alá.
A Segway használata kb. 90 másodper alatt elsajátítható. Nehéz elhinni, de a járművön való állás semmiben nem különbözik attól, mintha talajon állnánk, az egyensúlyozást rábízhatjuk a szerkezetbe épített giroszkópokra, gyorsulás-érzékelőkre, szervomotorokra és a két számítógépre. A gép vezetője szándékát testsúly-áthelyezésből érzékeli, ezért tényleg az az ember érzése, hogy a Segway a gondolataimat találja ki.

Aki próbált már lego-figurát a talpán megállítani, az hamar rájöhetett, hogy kész csoda, hogy egy 175 cm-es ember két 30 cm hosszú talpon képes megállni anélkül, hogy orra bukna. A Segway feltalálója, Dean Kamen is abból indult ki, hogy ha az ember képes a folyamatos egyensúlyozásra, akkor egy gép miért ne tehetné meg ugyanezt.
Kamen korábbi találmánya az iBOT-nak nevezett kerekesszék volt, mely képes felmenni a lépcsőn. Ehhez először két kerékre áll, miközben szervomotorjaival folyamatosan egyensúlyoz. A Segway innen már csak egy ugrás volt, 15 évvel ezelőtt, 2001-ben mutatták be a prototípust.
2009-ben a Segway kétszemélyes változata is kijött, a PUMA (Personal Urban Mobility and Accessibility).
Tömegrendezvényen láttam már Sagway-en mozgó rendfenntartókat, de nem igazán terjedt el olyan emberek körében, mint a nagy kiterjedésű telephelyen dolgozó karbantartók, vagy a folyton úton lévő postások. Ennek elsősorban igen borsos (forintban hétszámjegyű) ára a magyarázata, így megmaradt különleges turista időtöltésnek, gyakran találkozhatunk a belvárosban Segway-ező városnézőkkel.

Manapság egyre gyakrabban találkozni kistestvérével, az önegyensúlyozó rollerrel, mely egy eredeti Segway árának tizedéért megkapható, igaz, lényegesen rakoncátlanabb jószág, mint nagy testvére. Gyakran alkalmazzák színpadi showkban, pl. tavaly A játékkészítőben is használtak ilyet a táncosok, állítólag egyikük a próbák során csuklótörést szenvedett.
Még egyszer köszön családomnak ezt a feledhetetlen elő-születésnapot, csuda jó szórakozás volt.

Versenydemokrácia, avagy sportszerető nép a magyar

Akik a Kádár-rendszerben szocializálódtak, azok számára a Merkúr nem egy római istent (a görög Hermész megfelelőjét), hanem az állami autókereskedelmi vállalat nevét jelenti. A Merkúrnál befizetett az ember egy 1200-as Ladára, és röpke öt év után máris az autó boldog tulajdonosának mondhatta magát. Persze csak akkor, ha elfogadta a neki felajánlott kalapácsszürke vagy sorhajózöld színű autót. Ha nem, mint "színre váró" még további hónapokat várakozhatott.
A rendszerből következően a használt autóknak igen magas volt az áruk, egy három éves autó csaknem ugyanannyiba került, mint egy új. Általában el is keltek ismerősi körben, amik megjelentek egy használtautó-telepen, azt azonnal elkapkodták. Az volt a szabály, hogy azé az autó, aki először teszi le a személyi igazolványát a motorháztetőre. A vevők ezért futókat alkalmaztak, akik a telep nyitása előtt már ott álltak a kapuban, a nyitáskor sprintet vágtak le az autóig és lecsapták a megbízó személyigazolványát.
Hasonló jelenetre egyébként több nyugati országban is sor kerül az adventi időszak elején, az úgynevezett fekete pénteken. Ilyenkor egyes áruházak elképesztő akciókat hirdetnek meg, a vevők pedig szó szerint ölik egymást az akciós termékekért.

Fekete pénteki futás

Na, a magyar demokrácia a népszavazási kezdeményezés benyújtásának szabályozásával hasonló magasságokat ért el. Február 23-án a kezdeményezés benyújtása inkább rögbimeccshez hasonlított:



Április 4-re aztán finomítottak a dolgon, most már inkább szumózáshoz hasonlít:



Kíváncsi vagyok, mikor jön ki a szabálykönyv, amely egészen pontosan szabályozza a küzdelem lebonyolításának körülményeit. Szabad-e benyúlni a körön belülre, rajtgép használata megengedett-e?
Már várom, mikor jelenti be a Nemzeti Választási Iroda, hogy a nemzetközi szövetség által hitelesített VicTime-3000 típusú verseny-bélyegzőórák beszerzésére kapott költségvetési pénzt.
Javaslom, hogy a 2024-es felcsúti olimpiára újabb, az ellenzék demokratikus jogainak gyakorlását próbára tevő versenyszámok is kerüljenek bevezetésre Csak néhány elképzelés:

• Ellenzéki képviselő jelöléséhez a jelöltnek egy fittségi tesztet kell teljesítenie, mely maratoni (vagy felcsúti) futásból, 10 km úszásból és 200 km kerékpározásból állna.
• Az ellenzéki képviselők a Parlamentbe csak egy akadálypályán keresztül juthatnak be. Az akadálypályán pengés drótok, vizesárkok (benne aligátorokkal) vannak, az egyes állomásokon pedig meg kell nézniük egy-egy "A magyar reformok működnek" kezdetű reklámot.
• Parlamenti interpelláció elmondása során a képviselő köteles két 50 kg-os súlyt oldalra kitartani. Mihelyst a súlyt leengedi, be kell fejeznie a beszédét.
• Költségvetési vitához való hozzászólást az ellenzéki képviselő kizárólag egy levegővétellel teheti meg.

Mert sportszerető nép a magyar. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Teleportáció márpedig létezik

Első teleportációs élményem 1965-ben volt, amikor Igor Kio, a híres orosz illuzionista a Fővárosi Nagycirkuszban vendégszerepelt (még a régi épületben, amit 1966-ban lebontottak, és 1971-ben nyitották meg a mostanit, de a Liget-projekt keretében ehelyett is egy újat építenek). Kio igazi csodákat vitt végbe a porondon, de engem az a két levegőben lógó kabin fogott meg leginkább, melyben egy férfi és egy nő volt, majd - csiribú-csiribá - helyet cseréltek. Teleportáció a szemem láttára! Igor Kio egyébként igen népszerű volt, rövid ideig még Brezsnyev lányának is a férje volt, tíz éve hunyt el.
Az amerikai Star Trek sorozatban az Enterprise személyzete természetesen teleportációval száll át egy másik űrhajóra vagy száll le egy bolygóra. A "Beam me up, Scotty!" ("Sugározz fel, Scotty!) elterjedt szállóige angol nyelvterületen mindazok körében, akik nézték a sorozatot.

Az Enterprise híres teleportáló helyisége

Klasszikus teleportációs horror A légy című film, mely 30 éve készült. Egy tudós (Jeff Goldblum) teleportációval kísérletezik, de a fülkébe egy légy is bekerül, melynek génállománya beépül az átsugárzott tudós génállományába, ezért egy plafonon rohangáló szörnyeteg válik belőle.

A légy híres teleporter-kabinja

De a '70-es évek híres rajzfilmsorozatában, A Mézga családban is fénypostával küldi a Köbüki a hipermodern cuccokat a jövőből.

"Küld fénypost"

Hogy honnan jutott eszembe a teleportálás. Hát az országszerte mindenütt megjelenő csomagautomatákról. Úgy tudom, jelenleg három cég üzemeltet egymásra megtévesztésig hasonló csomagautomatákat Magyarországon: az MPL (Magyar Posta Logisztika), a FoxPost és a WeBox.

Először a karácsonyi ajándékvásárlások kapcsán találkoztam a csomagautomatákkal: a neten rendelt csomagokat lehet egy közeli csomagautomatába kérni és bankkártyával is fizethető a postai utánvét. Kényelmesebb, mint a futárt várni, és diszkrét is, a családtagok elől el lehet titkolni.
A múlt héten unokaöcsém jelezte nekem, hogy egy hifis fórumban valaki Orion ST1025-ös rádiót keres, úgy tudja nekem van ilyenem. Valóban, de már 10 éve a pincében pihen. Azért megadta az elérhetőségemet az illetőnek, aki fel is vette velem a kapcsolatot. Nem kis meglepetésemre nem múzeumba vagy filmforgatáshoz kellett neki a cucc, hanem tényleg használni akarta. 30 éves a berendezés, de úgy látszik vannak, akik ott ragadtak a 20. században.
Kiderült, hogy szegedi az illető, hogy küldjem el neki? Természetesen a csomagautomatát használtam, mert messze ez volt a legolcsóbb. És végre megint teleportáció-fílingem lehetett: betettem a csomagot egy budapesti csomagautomata egyik rekeszébe, a fogadó fél kapott egy sms-t benne egy kóddal, mellyel kinyitotta a szegedi csomagautomata megfelelő rekeszét, és - csiribú-csiribá - máris megérkezett a csomag.
Csakis teleportáció lehet, nem? Teleportáció márpedig létezik!

Tíz éve vagyok blogger

Azelőtt sohasem voltam nagy naplóíró. 2004-ben, amikor Petra született, apámtól megkaptam a 365 napos naptár Moldova György fontos gondolataival című kötetet, melyben minden napra jutott egy Moldova-aforizma, és naponta volt egy üres oldal a saját gondolatoknak. Vagy három-négy bejegyzést írhattam bele, aztán hagytam az egészet. Viszont a blogírás, mint műfaj vonzott, de mindenképpen a saját web-tárhelyemen akartam létrehozni, ezért 2006. április 6-án belekezdtem saját fapados blogomba, amit még egyszerű Word-del szerkesztettem. Öt évig ezzel a módszerrel osztottam meg az internet népével gondolataimat. Kezdetben kizárólag csak a családban történt dolgokról írtam, csak később kezdtem el politizálni, filozofálni és nosztalgiázni.
Akkor nézzünk néhány bejegyzést minden év április elejéről:

• 2006 április 9-én arról írtam, hogy megnéztük az Operettben a Menyasszonytáncot, meg délelőtt Petrával milyen szép homokvárat építettünk, és csak szégyenlősen említettem meg, hogy aznap választások is voltak, és az SZDSZ Parlamentbe jutására egy pezsgőt is behűtöttem.
• 2007 április 10-én megemlítettem, hogy kihúzták a bölcsességfogamat, és hogy 27 év után ismét egy magyar kering a világűrben, ifjabb Simonyi Károly. A posztban írtam a számítástechnika három nagy magyarjáról, Neumann Jánosról, Gróf Andrásról (az Intel megalapítója) és Simonyi Károlyról, aki a Windows és az Office (különösen az Excel) megalkotásában jeleskedett. (Gróf András a múlt héten hunyt el).
• 2008 április 8-án írtam arról, hogy Bori németországi diákcserére utazott, hogy már nálunk is megy Uri Geller mentalista műsora, amit a német tévén is néztünk, és hogy apám talált egy szándékosan elveszített könyvet a 11-es buszon, ezzel néhány évre bekapcsolódtam az orosházi Justh Zsigmond Könyvtár által indított "veszíts el egy könyvet" mozgalomba.
• 2009 április 13-án a Bajnai-kormány megalakulásáról, a gazdasági válság okozta veszteségeinkről, Bori thaiji-versenyen elért két ezüst és egy bronzérméről valamint az Angyali-szigeten töltött húsvétról írtam.
• 2010 április 9-én Orsi angliai utazása kapcsán saját 1978-as és 2000-es londoni utazásaimra emlékeztem vissza. 2010-től már minden posztnak adtam címet, ennek pl. azt a címet adtam: Londonban sej!

2011-től már a blogspot.com-on bloggolok. Ennek számos előnye van: lehet tag-gelni, fényképeket beszúrni, objektumokat beágyazni és így tovább. A posztjaim között egyre több a politikai téma és a visszaemlékezés.

• 2011 április 4-én a Mici néni két élete című színdarabról és Petra születésnapjáról írtam. Meg arról, hogy láttam az Avatart, ami végérvényesen bekerült kedvenc scifijeim közé (ez különben azóta is így van).
• 2012 április 7-én azon füstölögtem, hogy az Orbán-kormány bevezette a kollektív bűnösség és a visszamenő hatályú törvénykezés gyakorlatát. Példának a végkielégítésekre visszamenőleg kivetett 98%-os adót (azóta már eltörölte az alkotmánybíróság), a 2006 október 23-ai rendőrattak kapcsán a rendőrí tanúvallomások hivatalos hiteltelennek nyilvánítását valamint az MSZP-nek az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben való kollektív megbélyegzését (ezt is hatálytalanították már) hoztam fel. A gondolatsor végén a tiszaeszlári vérvádperig jutottam annak 130. évfordulója kapcsán.
• 2013 április 6-án egy geocaching teljesítménytúráról posztoltam, melyet akkor a Karancs-Medves hegységben rendeztek meg. 2013 tavasza különösen hideg volt, március 15-én a hófúvásban autók százai akadtak el az ország útjain, áprilisra sem éledt igazán a természet.
• 2014 április 7-én az előző napi országgyűlési választások kapcsán összefoglaltam életem összes parlamenti és önkormányzati választását és népszavazását. Írtam arról, hogy 1985 óta tartom magam tudatos választónak, és 1994 óta minden parlamenti választásra választási totót készítek, melyet ismerőseimmel, kollégáimmal kitöltetek.
• Tavaly április 5-én megemlékeztem arról, hogy egy kedves, idős rokonunk temetése épp nagyszombaton volt, így kicsit elmélkedhettem a feltámadás misztériumáról és etimologizálhattam a keresztről, mint szimbólumról.

A posztjaim között voltak/vannak tematikus írások illetve visszatérő rovatok. Steve Jobs halála kapcsán azokról a műszaki eszközökről írtam történelmi visszatekintést, melyek ma már részei egy okostelefonnak: maga a telefon, az sms, a fényképezőgép, a rádió, a GPS, a hangrögzítő, a videokamera, a kalkulátor, a videojáték, az adattároló ill. az e-könyv. Az én szép és okos lányaim rovatban a három lányom sikeréről számolok be időről időre, a Megint becsöngettek rovatban minden év szeptember elején írok az oktatásügyről, a Pistike rovatban egy képzeletbeli iskolai osztály képzeletbeli tanulói hazánk közéletét testesítik meg. Újabban Parti Nagy Lajos hatására egy-egy népmesét írok az igazságos Viktor kerálról.
Blogom címkefehőjében a család, füstölgés, kultúra, nosztalgia és történelem címkék dominálnak leginkább.
Átlagos évi 100 posztom megírása 3-4 naponta ad nekem esti elfoglaltságot. Most látom, hogy már fél 12, szép álmokat, kedves múlt-, jelen- és jövőbeli olvasóim.

Miniszterelnök-jelöltek vitája

Tíz éve volt az Orbán-Gyurcsány vita. Tíz éve nem volt igazi politikai vita Magyarországon.
Aki követi az amerikai választási rendszert, az tudhatja, hogy a két nagy párt elnökjelöltjeit előválasztáson választják ki. Az előválasztási kampány fontos része az elnökjelöltek tévévitája. Miután a két nagy párt az előválasztási eredmények alapján az elnökjelölő konvención kijelöli a párt elnökjelöltjét, általában szintén televíziós vitára kerül sor a az elnökjelöltek illetve az alelnökjelöltek között. Ezeknek a műsoroknak a nézettsége vetekedni szokott az NFL döntő nézettségével. Az amerikai társadalom hozzá van szokva, hogy a fontos dolgok vitában dőlnek el, a politikai vitakultúra magas fokon áll.
A rendszerváltás egyik nagy élménye számomra a politikai viták megjelenése. 1989-90-ben éjszakákba nyúlóan néztem a politikai vitaműsorokat, próbáltam tájékozódni a politikai irányzatokról. Sokáig természetes volt, hogy az új és leköszönő miniszterelnök jó emberi viszonyt ápol, és persze a választásokat mindig megelőzték a jelöltek vitái. Egészen 2006-ig.

Németh Miklós és Antall József

Boross Péter és Horn Gyula

Horn Gyula és Orbán Viktor

Orbán Viktor és Medgyessy Péter

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor

2006-ban Gyurcsány megsemmisítő vereséget mért Orbánra a miniszterelnök-jelöltek vitájában. Nem a mondanivalójával, hanem a vitastílusával. Bár mindketten a határozott politikus látszatát igyekeztek kelteni, Gyurcsány inkább volt tépelődő, a hallgatóságot a véleményalkotásba bevonó és vele interakcióban álló politikus, Orbán inkább kinyilatkoztató, atyáskodó, a "nyugodtan rám bízhatjátok a gondjaitokat" érzést sugárzó magabiztos szónok benyomását keltette.
Orbán többet nem ismételte meg a 2006 április 5-én elkövetett hibáját: azóta sohasem állt ki nyílt vitában senkivel sem. A magas szintű viták helyett üzengetések, kinyilatkoztatások vannak, a közös gondolkodást pedig felváltották a politikai szekértáborok. A Parlament már csak díszlet, mely egy szűk kabinet által megalkotott törvényjavaslatokat érdemi vita nélkül engedi át. A nép, mely a rendszerváltáskor az öngondoskodó, saját sorsát maga irányító polgárosodás útjára lépett, visszasüllyedt a kádári posványba, ahol bölcs vezetők döntenek helyette.
Az interneten megjelenő közösségi oldalak is erősítik a szekértáborokat: az internetes véleményformálók saját közösségük által visszaigazolva látják nézeteiket, a másik oldal közösségével csak ritkán kerülnek interakcióba, az is leginkább troll-csatákban nyilvánul meg. A politikai esszék célja már nem az ellenfél meggyőzése, hanem sajátjaink bátorítása. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki nyitott szívvel, nyitott lélekkel, nyitott elmével hallgassa meg a másik oldal véleményét.
Én még reménykedem abban, hogy visszatér a kor, amikor egy nyílt, tartalmas vitában alulmaradni nem számít vereségnek, a másik igazának elismerése nem számít gyengeségnek, a törvényjavaslatok részletes megvitatása nem lesz teszetoszáskodás, a szakmai bírálatokat pedig nem tekintik politikai támadásnak.
Lesz még miniszterelnök-jelölti vita Magyarországon.