Mi a baj a gyermekek védelmével?

A címben feltett kérdést kérdezik ártatlan, elkerekített szemmel fideszes politikusok. Mi csak a gyermekeinket szeretnénk megvédeni. Mitől is? Hát a pedofiloktól és a melegpropagandától. Mi a baj ezzel?

Tényleg, mi ezzel a baj? Miért baj, hogy a teljes konszenzussal indult pedofilellenes törvénycsomaghoz további kiegészítéseket fűztek?

1. Pedofília és homoszexualitás szerepeltetése ugyanabban a törvényben

Gyakori tévhit, hogy a homoszexualitás és a pedofília közös tőről fakad, hiszen mindkettő "nemi eltévelyedés", vagyis egy LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális vagy "queer" - furcsa) emberre potenciális pedofilként kell tekinteni. Ez a közvélekedés politikai oldaltól függetlenül elterjedt, például Szájer József lebukása után sok baloldali kommentelő írta, hogy egy újabb Kaleta Gábor-ügy van Fidesz-oldalon. Pedig a gyermekek védtelenségét kihasználó szexuális ragadozókat nem szabad összekeverni két felnőtt ember közös megegyezésen alapuló kapcsolatával. Ez ellen az LMBTQ közösségek határozottan tiltakozni szoktak, szociológiai és szexuálpszichológiai kutatások bizonyítják a két dolog függetlenségét (vagyis azt, hogy a pedofilok körében nem magasabb a homoszexualitás aránya, mint a teljes populációban).

A homoszexualitás bármilyen formájának megjelenése egy pedofilellenes törvényben durva provokáció az LMBTQ közösség felé. Véletlen, vagy tudatlanság volna? Aligha.

2. Érzékenyítés = propaganda

Szitokszó lett az "érzékenyítés". Pár évvel ezelőtt a bevándorlókkal kapcsolatban merült fel, civil szervezeteket azzal vádolva, hogy befolyásolják az igazságszolgáltatást, ha menekültekkel kapcsolatos érzékenyítő kurzusokat tartanak. A szociális érzékenyítés - Wikipedia-idézet következik - attitűdalakító hatásával odafigyelésre, empátiára és a „normálistól”, a megszokottól való eltérés elfogadására nevel. Vegyes társadalmi hátterű közösségekben, például iskolákban nagyon fontos szerepe van.

A magyar nyelvben a "megértés" és a "megbocsátás" szavakat gyakran használják rokonértelemben, talán ez is oka lehet az érzékenyítéssel kapcsolatos ellenérzéseknek. Pedig a megértés, a szociális háttér megismerése mindig egy lépéssel közelebb visz az elfogadáshoz.

A most elfogadott törvény így fogalmaz: "Egyes szervezetek képviselői ezeken a foglalkozásokon a hátrányos megkülönböztetés elleni felvilágosító tevékenység keretében érzékenyítő programnak nevezett tevékenységgel kívánják befolyásolni a gyermekek szexuális fejlődését, amivel súlyos károkat okozhatnak a gyermekek fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésében." Ez a törvény indoklásában szereplő szövegrész nettó hazugság. Az LMBTQ emberek iránti érzékenyítésnek nem a szexuális fejlődés befolyásolása a célja, hanem annak visszaszorítása, hogy fiatalok körében, iskolákban megbélyegezzék a "normálistól" eltérő társakat. Enélkül marad a családtól örökölt súlyosan előítéletes megközelítés.

Petráék osztályában évekkel ezelőtt az Amnesty tartott ilyen érzékenyítő foglalkozást játékos formában. Voltak benne cigányok, hajléktalanok, menekültek, szegények és - igen - homoszexuálisok. Az érzékenyítő foglalkozás után senki sem lett sem cigány, sem hajléktalan, sem menekült, sem homoszexuális. Az érzékenyítés nem propaganda.

3. A 18. életév alatt tilos a homoszexualitás bármiféle megjelenítése

A most elfogadott törvény így fogalmaz: "Az Mttv. módosítása biztosítja, hogy azt a műsorszámot, amelynek meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás öncélú ábrázolása, azt V. kategóriába kell sorolni."

A "homoszexualitás népszerűsítése" után odaírták: "megjelenítése". Miért? Azért, mert nincs olyan magyar bíróság, mely egy fiataloknak tartott érzékenyítő előadás után ki merné mondani, hogy ez propagandának, népszerűsítésnek minősül. Hívnának nyelvész szakértőt, mondja meg, mit jelent pontosan a "népszerűsítés". Vagyis született egy olyan törvény, mely a "népszerűsítés" szót a közvélemény miatt tartalmazza, a "megjelenítést" pedig az egyértelműség miatt. Oké, iskolai keretek között többé semmilyen formában nem jeleníthető meg a homoszexualitás.

Mostantól Apollónt és férfiszerelmét, Hüakhintoszt ábrázoló festményt sem szabad bemutatni művészettörténet-órán? Vagy ami még rosszabb, tankerületi cenzorok fogják majd megmondani, mi mehet, mi nem.

De persze nem ez a legrosszabb, hanem a 18 éves életkor. A nemi identitás bőven 18 év alatt alakul ki, a személyiségfejlődésnek ekkor van szüksége a legtöbb visszacsatolásra. Egy saját homoszexualitására lassan ráébredő kamasz ki lesz téve az iskolai megaláztatásoknak, hazugságoknak, lapításoknak.

Petrának jár a német Bravo magazin, olyasmi, mint a mi korunkban volt a Magyar Ifjúság, vagy az Ifjúsági Magazin. Alapvetően 14-18 éves korosztálynak szól, és természetesen a német hagyományoknak megfelelően sokkal nyíltabban tárgyalja a szexualitást, mint Kelet-Európában, beleértve a homoszexualitást is. Petra a Goethe Intézetben járt intenzív németre, a német kiadású nyelvtankönyvében a "Család" címszó alatt természetesen a "normális" családok mellett volt patchwork-család (az apa és az anya előző házasságából való gyermekek és a közös gyermekek egy nagy családban) és azonos nemű szülők által nevelt gyermekek is.

Valamiért erősen tartja magát az az elképzelés, hogy ha gátat szabnak a homoszexualitásnak, több lesz az "egészséges" család, sok gyermek születik majd, újra erősödik a magyar. Eközben az alacsony termékenységi ráta valódi okairól nem hajlandók tudomást venni, és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is alig nő a születésszám, a gyermekvállalási kedv. Ugyanakkor a NER számára pont ez egyetértés nem fogadható el: túl nagy konszenzus kezdett kialakulni a törvénytervezetnél, muszáj volt tenni valamit. Azóta lehet mutogatni azokra a pártokra, akik nem szavazták meg a törvényt. A teljesen elorigósodott Index egyenesen idáig jutott:

Pedig az élet színes. Mint a szivárvány.

A zsidó humor enciklopédiája

 Apósomék hagyatékából A zsidó humor aranykönyve című könyvvel töltöttem az elmúlt néhány hetet.

Találjátok ki, kik vannak a fényképen! Ha az alábbi fehér területet az egérrel kijelölitek, megtudjátok.

Királyhegyi Pál, Woody Allen, Alfonzó (Markos József), Albert Einstein (kell egy kis humorérzék az általános relativitás-elmélet megértéséhez), Salamon Béla, Sigmund Freud, Kellér Dezső.

Az egyébként szép kiadású kötetet Köves József állította össze régi vicc és anekdota-gyűjteményekből. Vannak benne tipikus keleteurópai haszid viccek, de igazi, nagyvárosi neológ viccek a száz évvel ezelőtti Pest kávéházainak világából. Sajnos csúszott a kötetbe egy-két hiba, vannak ismétlődő viccek, sajtóhibák, látszik, hogy többen dolgoztak a szerkesztő keze alá.

Valamikor egyetemista koromban, talán Woody Allen Annie Hall-jának megnézése után alakult ki bennem az az érzés, hogy a zsidóság és a humor elválaszthatatlanok. Persze ismertem sótlan, humortalan zsidókat is, de valahogy az volt az érzésem, hogy bennük az évszázadok során valahogy kialakult a világ fonákjáról való szemlélésének a képessége. Manapság már a stand-up szépen kiszorítja a múlt századi kabarék konferanszait és bohózatait, talán Sas Józseffel végleg ki is halt ez a műfaj, de lehet, hogy csak a világ lépett túl rajta. Tény, hogy a könyv olvastán nagyon sok Hacsek és Sajó párbeszéd idéződött fel.

Korábban nem tudtam, hogy a zsidóknak is megvan a maguk Naszreddin Hodzsája vagy Till Eulenspiegelje Osztropoli Herschel személyében, és Rátótot is megtalálhatjuk az egykori Jiddislandban, azt a kisvárost Chelm-nek hívják.

Tűz ütött ki Chelmben.

Amikor a tűzoltók a helyszínre értek, kiderült, hogy az oltásra szolgáló tömlő csupa lyuk, használhatatlan.

Az elöljárók összeültek és határozatot hoztak: a tömlőt minden esetben egy nappal a tűz kitörése előtt ellenőrizni kell.

Egy gazdag földbirtokos azt mondta egyszer Herschelnek:

- Ha gondolkodás nélkül azonnal tudsz mondani egy hazugságot, kapsz tőlem egy rubelt.

- Hogyhogy egyet? - vágta rá Osztropoli Herschel. - Hisz kettőt ígértél!

A zsidó vicceknek van egy nem elhanyagolható része, amit ha nem zsidó mesél, akkor az már antiszemitizmus. Vagyis arra a kérdésre, hogy ki a zsidó, nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy az, aki nyugodtan elmondhatja ezt a viccet anélkül, hogy antiszemitizmussal vádolnák meg:

- Csak tudnám - morfondírozik Grün egy sikeres vásár után - , hogy a gojok honnan veszik azt a rengeteg pénzt, amit keresünk rajtuk.

Természetesen minden Móricka-vicc zsidóvicc, ahogyan a "Két ember utazik a vonaton..." kezdetű viccek is az utazó ügynökök világába repítenek vissza minket, amikor még vonaton járták az országot mintakollekcióikkal, portékáikkal:

Egy utazó az állomás jegypénztárában: - Kérek egy jegyet!

- Hová adhatom uraságodnak? - kérdezi a pénztáros.

- Teljesen mindegy! Ahova maga nekem jegyet ad, én ott fogok üzletet csinálni.

Természetesen nagyon sok vicc foglalkozik a kikeresztelkedés témakörével. Az asszimiláció vágya főként a városi zsidóságban nagyon erős volt, és úgy tűnt, hogy a kikeresztelkedés jó lépés ebbe az irányba. A vészkorszak azonban bebizonyította, hogy hiú ábránd volt ez az elképzelés. Azt tudtátok-e, hogy még Herzl Tivadarnak, a cionizmus megalapítójának is eredeti gondolata a zsidóság tömeges kikeresztelkedése volt?

Ábrahám elmegy a rabbihoz:
- Rebe, nagy problémám van. A fiam keresztény lett.
- Gyere vissza holnap, megbeszélem Istennel.
A rabbi másnap:
- Rossz hírem van. Isten semmivel sem tud segíteni neked. Neki ugyanez a problémája.

Végső soron mi különbözteti meg a zsidóvicceket egy átlagos vicctől? Talán az, hogy minden egy kicsit tovább van gondolva, mint egy átlagviccben, ez ad egy kis elvontságot az egésznek:

Grün és Weisz találkozik a Sztálin-szobor előtt.
- Mit szól? - kérdezi Weisz. - Mi lesz?
- Hogy mi lesz - feleli Grün -, azt tudom... De hogy addig mi lesz, azt nem...

Koronás idők

Mit néz az ember koronavírus-járvány idején, na mit? Naná, hogy a Netflix legendás, brit-amerikai koprodukcióban készült Korona című négy évados, összesen 40 epizódból álló sorozatát a brit uralkodócsaládról. Az uralkodói család 20. századi történetéről számos film készült, ezek közül többet mi is láttunk, pl. A királynő címűt Helen Mirren főszereplésével, mely II. Erzsébet életének a Diana hercegnő halála körüli időszakát mutatja meg (csak érdekességképpen: Helen Mirren eljátszotta már I. Erzsébetet is az Elisabeth című filmben), vagy A király beszéde címűt a bátyja lemondását követően trónra lépő, erős beszédzavarral küzdő VI. Györgyről Colin Firth főszereplésével.

Európa legnagyobb monarchiájának sztorijai mindig is foglalkoztatták az embereket nemcsak Nagy-Britanniában, de az egész világon, így ez a sorozat is elképesztően népszerű. Sok színészre ráismerhettünk: a VI. György szerepében Jared Harris-ra, a Csernobil atomtudósára, a fiatalkori Margit hercegnőt alakító Vanessa Kirby-re, akit a Pieces of a Woman című filmben láthattunk, az idősebb kori Margitot alakító Helena Bonham Carter-re, aki a Harry Potter egyik gonosz boszorkányát alakította, vagy Gillian Anderson-ra Margaret Thatcher szerepében, aki két évtizede még a csinos Scully ügynök volt az X-aktákban (utóbbi kapott is egy Golden Globe-ot alakításáért, akárcsak a Károly herceget és Diana hercegnőt alakító színészek).

Az egyik epizód sok magyar helyszínen készült: Fertődön, Sopronban és a budaörsi repülőtéren. Utóbbira egyből ráismertem arról a Junkers Ju-53-es repülőgépről, mely akkor repkedett Budaörs fölött, amikor még ott dolgoztam, és egy felvételt ebbe a blogba is beszúrtam róla. Abban az epizódban pont arról volt szó, hogy Fülöp herceg, II. Erzsébet férje hogyan veszítette el még kamaszkorában szinte egész családját egy repülőszerencsétlenség következtében. És pont azon a napon, amikor ezt néztük, halt meg 100 éves korában őkirályi felsége (bár nem volt király, ezt a címet kivívta magának).

Talán pont Fülöp, a maga száraz szarkazmusával volt az uralkodói család legszimpatikusabb alakja, talán neki voltak a legemberibb gesztusai a családból kitaszított Diana hercegnő felé. Nagyon jól ábrázolta a sorozat, hogy a királyi család a méltóság megőrzése érdekében milyen ridegen, meleg emberi gesztusok mellőzésével bánt minden, nem a családhoz tartozóval, és mennyire az uralkodói tekintély veszélyeztetését érezték minden közvetlen emberi megnyilvánulásban. A skóciai Balmoral kastélyban, az uralkodói sasfészekben kegyetlen megalázásokat szenvedtek el a legnagyobbak is, például a romokban heverő brit gazdaságot rendbe tevő Margaret Thatcher és férje.

Amikor én megszülettem, II. Erzsébet már négy éve a trónon volt, és már 69 éve uralkodik, túlszárnyalva a mi 68 évig uralkodó Ferenc Jóskánkat (aki magyar trónon csak 49 évet ült, egy évvel kevesebbet, mint Luxemburgi Zsigmond), II. Ramszeszt (66 év), Viktória királynőt (63 év) vagy a japán Hirohito császárt (62 év), és még van ideje, hogy utolérje a Napkirályt, XIV. Lajost, aki 72 évig ült Franciaország trónján. Jól ábrázolja a sorozat, hogy az uralkodó ház tagjai mennyire nem tudnak mit kezdeni magukkal, hivatalos tennivaló híján saját magukon múlik, mivel ütik el az időt: sporttal, kertészkedéssel, jótékonykodással.

A brit uralkodóházból sokan jártak hazánkban: Fülöp herceg '84-ben versenyzőként indult a szilvásváradi fogathajtó világbajnokságon, majd '93-ban elkísérte II. Erzsébetet hivatalos magyarországi látogatására is. Diana hercegnő a trónörökös társaságában '90-ben járt hazánkban, majd '92-ben egyedül. Diana hercegnőt a kegyetlen uralkodói család megtörte, az uralkodó unokája, Harry herceg inkább kitört a családból, és egy amerikai televíziós interjúban kiteregette a család belső titkait. Repedezni látszik a monarchia. A britek azonban még mindig rajonganak az uralkodóházért, amit mi sem bizonyít jobban, mint a 2012-es londoni olimpiai megnyitóra készült film:

---

16 hónap után először külföldön

Közvetlen a Nagy Ragály előtt, 2020. februárjában voltam Ausztriában síelni volt osztálytársaimmal. Utána gyakorlatilag nem lehetett felelősen betervezni semmilyen külföldi utat.

Most, hogy be vagyunk oltva, a harmadik hullám is lecsengett és szükségessé vált egy egynapos bécsi kiruccanás, bevállaltunk egy utazást Ausztriába. Osztrák részről két követelménye volt a beutazásnak:

• Minden beutazónak regisztrálnia kell egy erre a célra fenntartott regisztrációs oldalon;
• Vagy negatív teszttel, vagy oltottsággal kell rendelkezni. Az oltottság a második oltás után eltelt  legalább két hét, angol  vagy német nyelvű oltási igazolás kell a vakcina fajtájának feltüntetésével. Az elfogadott vakcinák között nem szerepel a Szputnyik V.

Ami a regisztrációt illeti, megnyugodtam, hogy az osztrákok sem álltak sorba, amikor a közigazgatási informatikusoknak az észt osztogatták: akkor is meg kell adni szálláshelyet, ha az ember csak egy napra utazik az országba. Kénytelenek voltunk egy kamu címet megadni.

Vonattal mentünk odafelé és sógornőmékkel autóval vissza. Rájöttem, hogy szinte visszaemlékezni sem tudok, hogy mikor utaztam vonattal utoljára. Ráadásul a Railjet nem egyszerű vonat, hanem egy olyan vonat, amilyennek a vasutat az ember mindig is látni szeretné: tiszta, kényelmes és pontos.

Kati a Railjet mellett

Én a bécsi főpályaudvar előtt

2010-ben Svájcban és 2012-ben Hollandiában utaztam hasonló minőségben.

Átszállás Svájcban 2010-ben

Holland vonat 2012-ben

A vonaton egyébként csak a jegykezelő jött, senki nem kérte tőlünk sem a regisztrációt sem az oltási igazolást. A bécsi főpályaudvartól az U1-es metróval utaztunk a három megállónyira levő Stephansplatz-ra, ahol a sógornőmékkel találkoztunk. Ezzel Bécs is felkerült Berlin, Moszkva, Szentpétervár (akkor még Leningrád), London, Párizs, Milánó, Róma, Prága és Amszterdam után azon városok közé, melyek metróin utazhattam.

Dézsávű-érzésem volt, mert 2007-ben, amikor utoljára Bécsben jártam, szintén a sógornőmékkel és gyermekeikkel töltöttünk itt három napot. 

Az öt gyerek (középen Petra) 2007-ben Strauss szobránál

A hivatalos ügyek elintézése után sétáltunk és shoppingoltunk a Kärtneren, megnéztük egy osztrák festőnő, Xenia Hausner kiállítását az Albertina képtárban és kávéztunk egy kiülős helyen. Tulajdonképpen csak itt kérték az oltási igazolásunkat, de ezt sem vizsgálgatták túl tüzetesen.

A Kärtner

Az Albertina

Némi sörrel, Almdudlerrel és Mannerrel felpakolva urasan, sógornőmék kocsijának utasaként utaztunk haza, a belépéskor a rendőr csak unott pillantást vetett védettségi igazolványunkra.

46 év és 116 nap

Mostantól hivatalosan is nyugdíjas vagyok, mert végre megkaptam a Magyar Államkincstár határozatát. Bár 2020. november 3.-tól (64 és fél éves koromtól) vagyok nyugdíjjogosult, idén március 1.-től mentem nyugdíjba, március 19-én adtam be a nyugdíjkérelmemet és két és fél hónapig tartott, míg határozatot kaptam. Eszerint a szolgálati időm 46 év és 116 nap.

Első nyugdíjköteles jövedelmemet 49 éve, 1972 június 16. és 30. közötti időszakban szereztem, amikor diákmunkásként egy benzinkúton voltam kisegítő (értsd: ablakmosó gyerek) nem is olyan messze mostani lakásunktól, a Mészáros utcai ÁFOR-kútnál (ma MOL töltőállomás). Csak azoknak, akik akkor még nem éltek: a normál benzin (86-os oktánszámú ólmozott) literje 3 Ft-ba került.

További szolgálati időre jogosító időszakaim:

• 1974 szeptember 2.-tól 1975 augusztus 2.-ig: 11 hónap sorkatonai szolgálat;
• 1975. szeptember 1.-től 1979. június 30.-ig: egyetemi alapképzésem. Azért csak 4 év, mert úgynevezett B-tagozatra, gyorsítósávra jártam, mely előkészítette a C-tagozatot, a másoddiplomát adó szakmérnökképzést;
• 1979. szeptember 1.-től 2009. július 31.-ig: a VEIKI-ben eltöltött 30 évem, melyről szintén sokat posztoltam;
• 2009. augusztus 1.-től 2019. február 28.-ig: A CENTROMATIC-ban eltöltött 10 évem;
• 2019. március 1.-től 2019. május 31.-ig: Az ERBE-nél eltöltött 3 hónapom;
• 2019. június 1.-től 2019. július 14.-ig másfél hónapot újra tisztán CENTROMATIC-sapkában dolgoztam le;
• 2019. július 15.-től folyamatosan a SCADANET-nél dolgozom, mint rendszerfejlesztő.

Igen, kedves barátaim, a SCADANET továbbra is alkalmaz, ami igazi méznyalás, hiszen a nyugdíjjárulék megszűnése miatt valamennyit a nettó jövedelmem is emelkedett, ehhez jön hozzá a nyugdíj.

A nyugdíjmegállapítás valorizált (mai vásárlóerőre átszámított) életjövedelem alapján történik, amit a szolgálati idő alapján megállapított szorzófaktorral szoroznak meg, ami nálam 92 %. Ráadásul mivel még négy hónapot ráhúztam, további 1,5 %-kal emelkedett a nyugdíjam.

Továbbra is fél hatkor kelek, mint 40 éve mindig, és naponta bejárok, vagyis az életemben csak annyi változás történt, hogy amióta betöltöttem a 65-öt, már ingyen utazhatok buszon, villamos, vonaton, de bevallom nektek, hogy még egyszer sem vettem igénybe ezt a lehetőséget.

Amikor 48 éves koromban Petra megszületett, egy barátom azt mondta: akkor te életed végéig dolgozhatsz. Én nem bánom, lélekben nem érzem magam nyugdíjasnak, úgyhogy nyomom, amíg teljesen el nem hülyülök. Épp a héten hívtak a Paksi Atomerőműből, hogy dolgozom-e még, mert a régi ügyeimmel kapcsolatban volna még itt egy-két feladat. Mellette csinálom az új projekteket a SCADANETBEN, szóval egyáltalán nem unatkozom.

Szuronycédula

 Szentendrei víkendházunk pincéjében pakolgatva egy régi, rozsdás katonai szuronyra bukkantam.

Az ilyesfajta szuronyok felhúzhatók voltak a gyalogsági karabélyok csövére, közelharcban alkalmasak voltak az ellenség belének kiontására.

Mostanában ilyen plakátokkal próbálunk "barátságos" gesztust tenni szomszédaink felé

De a szurony nemcsak harci eszköz volt, hanem a közkatonák kimenő egyenruhájának része is, a derékszíjra csatolva kellett hordani. Csakhogy a kimenős katonák gyakran tértek be kocsmákba, italmérésekbe, kapatosan gyakran kerültek összetűzésbe más katonákkal, ilyenkor könnyen előkerült a szurony, és lehetett gyakorolni a belek kiontását. A laktanyaparancsnokok hamar rájöttek, hogy ennek így nem lesz jó vége, nem kéne ittas katona kezébe fegyvert adni. Csakhogy aki volt katona, az tudja, hogy a szolgálati szabályzat az isten, annak be nem tartása főbenjáró bűn, márpedig a szuronyviselést (tiszteknek a tiszti szablya viselését) a szolgálati szabályzat írja elő.

Részlet a Magyar Királyi Honvédség 1876-os kiadású Öltözeti és fölszerelési szabályzatából

Mivel egy zászlóaljparancsnoknak nem terjedt ki a hatásköre a szolgálati szabályzat átírására, de annak egyes előírásai alól írásos felmentést adhatott, felmentést kaptak a katonák a szuronyviselési kötelezettség alól, ezt az írásos felmentést azonban kimenőkor maguknál kellett tartaniuk. Ez volt a szuronycédula.

 A kimenőre induló bakánál a kapus nemcsak azt ellenőrizte, fényes-e a bakancsa és csillog-e a sapkarózsája, hanem azt is, hogy megvan-e a szuronycédula. A szuronycédula a mindenkori törvények, szabályzatok kikerülésének szimbólumává vált.

Az elmúlt száz évben a törvények és szabályok "okos" kikerülése alig változott, de ehhez a gyakorlathoz a törvényhozás is csatlakozott. Ha például a törvényalkotó nem szeretne különféle parlamenti bizottsági üléseken bíbelődni a törvényjavaslatokkal, akkor egyéni képviselői indítványként nyújtja azt be. Az utóbbi időszak törvényeinél ráadásul az is megfigyelhető, hogy szándékosan beletesznek egy gumicsontot az ellenzék számára. Az a módszer, hogy a törvényjavaslatnak, kormányrendeletnek vagy intézkedésnek mindig van egy olyan része, amin az ellenzék garantáltan fenn fog akadni, és akkor máris kész a vád, hogy az ellenzék nem támogatja az ország felemelkedését. Néhány ilyen eset a közelmúltból:

• Tavaly tavasszal, még a járvány első hullámakor a Fidesz rendkívüli felhatalmazásra nyújtott be törvényjavaslatot. A rendkívüli felhatalmazásnak nem volt határideje, a rendkívüli jogrend visszavonásáról az országgyűlés dönthetett, de csak akkor, ha a kormány kinyilvánította, hogy már nem áll fenn vészhelyzet. Kölcsönkérek tőled 10 000 Ft-ot, de nem mondom meg, mikor fizetem vissza. A kölcsönszerződésbe azt írjuk bele, hogy bármikor visszakérheted, ha én kinyilvánítom, hogy kész vagyok a tartozást visszafizetni.
  Naná, hogy az ellenzék ebbe nem volt hajlandó belemenni, és ésszerű határidő törvénybe foglalását követelte, amelyre a törvényjavaslat előterjesztője nem volt hajlandó. Az ellenzék nemmel szavazott, rögtön rásütötték, hogy akadályozza a járvány elleni védekezést. Matt két lépésben.
• Hasonló volt a helyzet az egyetemek alapítványokba történő kiszervezésénél is. Az egyetemi alapítványok kuratóriumaiba csupa kormányközeli, gyakran a felsőoktatás és tudomány világában járatlan káderek kerültek hosszú évekre bebetonozva. Az ellenzék tiltakozására gyorsan jött a válasz, hogy nem akarják, hogy a hazai felsőoktatás korszerű keretek között működjön.
  
• Idén januártól megindult a koronavírus elleni védőoltások beadása. Hazánk is csatlakozott az uniós közös vakcinabeszerzéshez, de az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott, közös beszerzésű vakcinák mellett kínai és orosz oltóanyagokat is vásároltunk (ráadásul a kínai vakcinát igen drágán egy közvetítő cégen keresztül). Az ellenzék azon követelését, hogy csak uniós engedéllyel is rendelkező oltóanyaggal oltsák a lakosságot, azzal söpörték le, hogy minden nap késlekedés emberéletekbe kerül, szükség van a kellően be nem vizsgált vakcinákra is. Bár az oltási csatát megnyertük, utólag úgy tűnik, hogy a kínai vakcina az idősebbek körében kevésbé volt hatásos, ráadásul a keleti vakcinákkal oltottak oltási igazolványát még sok európai országban nem fogadják el. De az ellenzéken a választásokig most már biztosan rajtamarad az "oltásellenes" jelző.
• Még javában tombolt a járvány harmadik hulláma, amikor a kormány bejelentette, hogy a kínai Fudan egyetem budapesti kampuszt létesít a magyar állam által felvett mintegy 500 milliárd forintnyi kínai hitelből, versenyeztetés nélküli kínai kivitelezőkkel. Építek a telkeden egy házat magamnak, én mondom meg, hogy mennyibe kerül, te meg szépen kifizeted.
  Ráadásul az egyetem egy a kormány és a főváros között leegyeztetett leendő diákváros területén épül majd fel. Naná, hogy az egész ügylet kiverte a biztosítékot ellenzéki oldalon, erre mit látok az állami televízióban? Hogy Gyurcsány is tárgyalt a kínaiakkal kínai egyetem Magyarországi működéséről, akkor most miért verik a tamtamot. Az ellenzék meg elmaradt annak kommunikálásával, hogy nem az egyetemmel van baja, hanem avval, hogy mi fizetjük.

Jól látható, hogy ellenzéki oldalon már régen nem agysebészek alakítják ki a pártok álláspontját és kommunikációs stratégiáját. Hétről-hétre újabb és újabb csapdákba sétálnak bele. Lehet, hogy szét kéne tépni már a szuronycédulákat, és igazi (persze politikai értelemben vett) szuronyt szegezve kéne a végső ütközetbe indulni.