Parlament

Parlament

2012. május 30., szerda

16 kérdés

Családunkból hárman megkaptuk a Nemzeti Konzultáció legújabb kérdéseit. Mivel a kérdések nem válaszolhatók meg egyszerű igennel vagy nemmel, a válaszok kifejtésére pedig nincs lehetőség, ebben a posztban próbálom elmondani véleményemet.
A kérdések - a korábbiakhoz hasonlóan - ismét "vannak, akik úgy gondolják...mások szerint azonban..." formában vannak feltéve, és gyanúm szerint a "vannak, akik..." képviseli a kormányzat véleményét. Ez azért érdekes, mert számos kérdésben mintha visszalépést tapasztalhatnánk az eddigi kormányzati politikához képest.
Íme a kérdések és a véleményeim:

1. "Vannak, akik azt javasolják, hogy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette. Mások szerint nincs szükség a kis cégek ilyen módon történő megsegítésére." 
Ez lényegében az EVA kiterjesztése az egyéni vállalkozókról a kisvállalkozásokra. Ez azért furcsa, mert 2012-vel megkezdték az EVA kivezetését. Az átalányadó azoknak a vállalkozásoknak érné meg, melyeknek alacsony a költsége. Az EVA kiterjesztését talán az EU sem nézné jó szemmel, és újra beindulnának a számlagyárak. 

2. "Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak."
Előre röhögök, hogy mit szólnak ehhez a 62 évesen nyugdíjba küldött bírók, hogy akkor most ők is inkább tovább dolgoznának adó- és járulékmentesen. Az volt ugyanis a kormányzat érvelése, hogy a mindenkori nyugdíjkorhatár nemcsak alsó, hanem egyben felső korlát is.

3. "Vannak, akik szerint a gyermekes családok szocpol támogatását ki kellene terjeszteni új személyautó vásárlására is. Mások szerint nem kell tovább támogatni a családokat."
Inkább a közösségi közlekedést kéne támogatni, már csak környezetvédelmi szempontból is.


4. "Vannak, akik szerint továbbra is méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha ez ellentétes az EU elvárásaival. Mások szerint a bankoknak és nagyvállalatoknak kisebb részt kell vállalni a válság terheiből, mert így tudják eredményessé tenni gazdálkodásukat és segíteni a gazdaságot."
Itt a hangsúly a méltányosságon van. A bankadó és ágazati különadó kivezetését a tranzakciós díjjal és telekommunikációs díjjal próbálták kompenzálni, most viszont úgy tűnik, eszük ágában sincs a régi adókat megszüntetni. Pedig már így is nálunk a legdrágább a hitel és a telefonálás Európában.


5. "Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását. Mások szerint erre nincs szükség, a kisgyermekes anyuka inkább maradjon otthon a gyermekével."
Ez valóban fontos demográfiai szempont, támogassuk a kismamák visszatérését a munkába!

6. "Vannak, akik szerint szükséges a minimálbér folyamatos emelése a magyar emberek biztonságos megélhetése érdekében. Mások szerint nincs szükség a minimálbér emelésére, mert az rontja a cégek versenyképességét."
Az első Orbán-kormány drasztikus minimálbér-emelése egész ágazatokat tett tönkre vidéken. A minimálbér túlzott emelése (amit nem az állam, hanem a munkaadók fizetnek) növeli a munkanélküliséget és feketíti a gazdaságot. Erre nézve Tóta W. Árpádnak volt egy jó írása. 

7. "Vannak, akik szerint adókedvezményt kellene kapniuk azoknak a cégeknek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre. Mások szerint az adókedvezmény nem ösztönöz munkahelyteremtésre."
Egyetértek.

8. "Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben. Mások szerint a fiatalok elég segítséget kapnak az államtól."
Egyetértek, a munkanélküliség a pályakezdők körében a legmagasabb.


9. "Vannak, akik szerint a munkanélküliség által leginkább sújtott területeken szabadvállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek. Mások szerint nem kell szabadvállalkozási zónákkal ösztönözni a munkahelyteremtést."
Egyetértek, legyenek szabadvállalkozási zónák.

10. "Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat. Mások szerint nem kell föllépni a monopóliumok ellen; rendjén van, hogy a nagyhal megeszi a kishalat."
A monopolhelyzet legfőbb ellensége a szabad verseny, nem pedig az államosítás. A magánmonopóliumokat ne állami monopóliumok váltsák fel, hanem támogatni kell új piaci szereplők megjelenését!

11. "Vannak akik szerint nem szabad megengedni, hogy a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatásokat (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) biztosító cégek, üzletek haszonra törekedjenek, és ezért köztulajdonban kell tartani őket. Mások szerint helyes, hogy ezek a vállalatok profitérdekeltek."
A legnagyobb árcsökkentő erő a valódi verseny, semmi sem ösztönöz jobban a hatékony gazdálkodásra, mint a konkurencia jeges lehelete a tarkónkon.  A szemétszállításnál ez teljes egészében biztosítható, a villany- és gázszolgáltatásnál csak a hálózat tulajdonosa van monopolhelyzetben, de a kereskedők között verseny van, a víz, csatorna és távfűtés tényleg területi monopóliummal rendelkezik, itt törekedni kell a köztulajdonban tartásra, vagy a közjó valamilyen felügyelet-gyakorlására.

12. "Vannak, akik szerint az ország legnehezebb sorsú településein támogatni kell olyan szociális szövetkezetek működését, amelyek hasznos pénzkeresetet biztosítanának azoknak, aki korábban csak segélyekből tudtak megélni. Mások szerint nem segítenek az ilyen megoldások."
Erről megkérdeztem apámat, mert nem értettem pontosan. Arról van szó, hogy a rendszerváltás után ki lehetett vinni a földeket a TSZ-ekből, sokan földvásárlással és -bérléssel több száz hektárra tettek szert, kedvezményes gépvásárlással jól működő családi gazdaságot hoztak létre. Ilyenből néhány van egy faluban és további pár tucat embert alkalmaznak. Sokan vannak azonban, akik máról holnapra élnek, mert bár van háztájijuk, talán még egy-két hektár szántójuk is, de már megművelni egyedül nincs erejük. A szociális szövetkezetek - apám terminológiájával faluszövetkezetek - ezeket a szétszórt erőforrásokat próbálnák mobilizálni szövetkezeti formában. Az állam az állami földalapból juttatott földekkel, vetőmaggal, szakemberekkel, olcsó vagy vissza nem térítendő hitellel támogatná ezeket az alapvetően nem profitorientált, hanem önfenntartó szervezeteket. Valami hasonlót próbál megvalósítani Hegedűs Zsuzsa mozgalma, de ő alapvetően az egyéni gazdálkodás újraélesztését próbálja megvalósítani. Érdekes módon az állami földalapokat eddig Fidesz-közeli nagybirtokosok nyerték el.

13. "Magyarország sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek. Mások szerint nem kell többet tenni a devizahitelesekért."
Árfolyamgát, rögzített árfolyamú végtörlesztés, a végtörlesztés adó- és járulékmentessé tétele, kilakoltatási moratórium, a terhelt ingatlan állami bérlakássá való átminősítése... Tényleg sok minden történt. Igazából most már gazdasági és pénzügyi stabilitás kellene a további veszteségek elkerülésére.

14. "Vannak, aki úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafeteriát készpénzben kapnák. Mások szerint a cafeteria rendszeren nem kell változtatni, mert a bérkompenzáció elegendő segítség a kisebb keresetűeknek."
Most került sor az adójóváírás kivezetésére, sőt, még az is felmerült, hogy a családi pótlékot és a szociális támogatásokat Erzsébet-utalványban fizessék, erre tessék, vissza akarnák hozni az adómentes jövedelmet. Ezt most tényleg nem értem.

15. "Vannak, akik szerint az lenne a méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont magasabb áfát kellene fizetni. Mások szerint nincs erre szükség."
Hát, lehet ezzel variálni, de ne felejtsük el, ha egy tartós fogyasztási cikk ÁFÁ-ja jelentősen magasabb, mint a környező országokban, az szükségszerűen beindítja a magánimportot, de ugyanúgy a kedvezményes adójú magyar élelmiszereket fogják vásárolni a határ menti szupermarketekben szomszédaink. Félek, előbb-utóbb le kell vágni a magyar adórendszer szent tehenét, az egykulcsos SZJA-t.

16. "Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség."
A nyugdíjak értékének megőrzésére a Fidesz a magánnyugdíj-pénztárak államosításakor határozott ígéretet tett. Nyugtalansággal tölt el ez a kérdés...

Összefoglalva az a véleményem, hogy fontos kérdéseket tettek fel, de sok kérdés elhallgatásra került. Mi legyen az oktatással, az egészségüggyel, közbiztonsággal? A feltett kérdések együttesen alkotnak egy konzisztens gazdasági rendszert, nem lehet egyet-egyet kiragadni belőlük.  

2012. május 27., vasárnap

A lovakat lelövik? Naná!

Pénteken megnéztük a Vígszínház, ezen belül Eszenyi Enikő koncepcióját Horace McCoy híres darabjából: A lovakat lelövik, ugye? Sydney Pollack filmjét nem láttam. Úgy gondolom, hogy a most látott darab nagyon a 21. század trash-reality tévéműsorait próbálja kikarikírozni - sikeresen. Bár a valóságshow távol áll tőlem, a nézettségi adatok és Bori egyik blogbejegyzése is azt mutatja, hogy ez a műfaj képes nagyon  a képernyő elé ragasztani az embereket.
A versenylovakat akkor szokás lelőni, ha lábuk törik, és így már nemcsak a gazdájuk számára értéktelenek, de saját további életük is szenvedés lenne. A saját személyiségükből kifordított valóságshow-szereplőket viszont a tévécsatornák egyszerűen szemétbe dobják, ha már nincs szükség rájuk. Ezt mutatta be a Vígszínház társulata ezen az estén.


Bár valóságshow-t nem nézek, be kell, hogy valljam,  én meg tehetségkutatóműsor-függő vagyok. Ezekre a műsorokra is igaz a fenti megállapítás, hiszen ki emlékszik egy fél évvel ezelőtti megasztárra? Pedig ezen a héten tehetségkutató nagyhét volt.
A TV2 hatodik Megasztár sorozatát már péntekenként este fél tízkor, alig nézett műsorsávban, nézettségét tekintve a sor végén kullogva sugározták, és általános szürkeségbe fulladt volna, ha nincs a tüneményes tehetségű és ragyogó szépségű Radics Gigi, aki messze kiemelkedve a mezőnyből menetelt a győzelemig. A zsűri sem csinált titkot abból, hogy Gigit tartja az idei megasztárnak, így a többi versenyzőre csak a statisztaszerep maradt. A végén már csak azért izgultunk, nehogy az legyen, hogy Gigi azért nem kap elég szavazatot, mert mindenki őt látja esélyesnek.
A Megasztár második és harmadik szériájának döntőjét még a Papp László Sportarénában, telt ház mellett rendezték meg, majd a műsorfolyam kezdett érdektelenségbe süllyedni. Szánalmas volt nézni, ahogyan a szabályok folyamatos módosításával próbálták a nézőket még több sms-szavazásra buzdítani. A salgótarjáni cigánylány személyében azonban a TV2 megütötte a főnyereményt. Ismerek olyan embert, aki péntek estére azért nem csinált soha programot, mert akkor Radics Gigit kell nézni...
A konkurens RTL Klub tehetségkutatójának, a Csillag születiknek ugyan csak a jövő héten lesz a fináléja, a három finalista már megvan: egy táncdalénekes, egy operaénekes és egy tánccsoport. Ezt a műsort a szombat esti főműsor-sávban adják, hozza is az elvárt nézettséget, bár itt is megfigyelhető a folyamatos szabálymódosítás: idén a 12 döntőst már nem a közönség, hanem a zsűri válogatta, de hogy mégis elég hosszú legyen a műsorfolyam, hat versenyző után már egyesével estek ki a résztvevők és a finalisták száma sem négy, hanem három. Viszont az idei műsorfolyam igazi sztárja nem egy versenyző, hanem egy zsűritag, akinek öntörvényű kritikái nagy visszhangot keltettek, szöveges és videó-blogjai pillanatok alatt a legnépszerűbb netes naplók lettek. Puzsér Róbertet lányaim kezdetben csak "keselyű"-nek nevezték, aztán egyre jobban kezdték élvezni kritikáit. Nem csodálkoznék persze, ha ugyanúgy a média által kitalált személyiség lenne, mint a megasztárok.
Ezen a héten volt az eurovíziós dalfesztivál is. A gazdag olajország, Azerbajdzsán rendezte, mivel tavaly versenydaluk általános megdöbbenésre az élen végzett a versenyben. A rendezés nagyvonalú és pazar, a lebonyolítás pedig zökkenőmentes volt, mindig elámulok ekkora televíziós profizmus láttán.
Az eurovíziós dalfesztivál velem egyidős, '56-ban volt az első. Kezdetben egy szűk klub háziversenye volt. A rendszerváltozás után a kelet-európai országok is szerettek volna részt venni a versenyben. Eleinte a "régiek" automatikusan döntősök voltak, míg az "újaknak" selejtezőn kellett részt venniük. A sok méltatlankodás után rájöttek, hogy ez így mégsem elég demokratikus, ezért az előző fesztivál első 10 helyezettje a következő évben selejtező nélkül juthatott a döntőbe, a többiek selejtezőn vettek részt. Az utóbbi pár évben mindenki énekel a selejtezőkben, kivéve a "még egyenlőbb" öt országot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot, Olaszországot és Spanyolországot, akiknél eltekintenek az előzetes megmérettetéstől.
Sokat lehet olvasni arról, hogy milyen igazságtalan a győztes dal kiválasztása: a résztvevő országok egymás produkcióira szavaznak, így a művészi érték helyett az egyes népek közötti szimpátia dönt. Idén például a magyar produkció csak a magyaroktól, vagyis a környező országok magyarjaitól kapott szavazatot. Ennek ellenére úgy gondolom, az igazi érték utat tör, a győztes dal mindig hordoz valami pluszt. A magyar produkciók sokkal jobb helyen végeztek, ha az előadóik szerethetők voltak (eddigi legjobb helyezésünk egy 4. hely). A Compact Disco technikailag igényes, dallamos számot adott elő, de a fellépők nem tudták elnyerni a nézők szimpátiáját. Náluk nagyobbat talán csak a legendás Engelbert Humperdinck bukott, aki brit színekben indulva 45 évvel a Last Waltz után 76 évesen ismét egy keringőt adott elő! Egy jó keringőt. De kinek kell egy öregember által elénekelt romantikus keringő 2012-ben az eurovíziós dalfesztiválon?

2012. május 25., péntek

Kádár 100

Apám 50 évvel ezelőtti blogjában van egy Kádár-portré az 50 éves politikus köszöntésére, ezért nagyokosan kitaláltam, hogy idén lenne 100 éves.
A Kádár-korszakba születtem bele és 23 évvel Kádár halála után még mindig Kádár népe vagyunk. A kadarnepe.blog.hu oldal az alábbiakkal jellemzi Kádár népét:
"Nem gondolkodunk, mert a TV helyettünk is gondolatokat szül. Felelősséget sem vállalunk, mert az állam úgyis gondoskodik rólunk. Habár az állam gondoskodik rólunk, azért meglopjuk ahol lehet. Bár mi is lopunk, a politikusok mutyijain felhúzzuk magunkat. Nem konfrontálódunk nyíltan, inkább csendben feljelentünk másokat. Nem tervezünk, mert amit ma megehetünk, csak az a mienk."
Kádár János az "aki nincs ellenünk, az velünk van" doktrína  meghirdetésével elérte, hogy mindenki szem legyen a láncban. A "gulyáskommunizmusért", "fridzsider-szocializmusért", "legvidámabb-barakkért", a "magyar csodáért" mindenki megkötötte személyes alkuját a rendszerrel. Cserébe megkaptuk a biztonságot, a relatív jólétet, a Trabantot, a hétvégi telket, a háromévenkénti nyugati utazást, és ma már tudjuk, hogy súlyos eladósodás árán. Kádár megvásárolt minket, elterjedt városi legenda volt, hogy megnyert volna egy szabad választást.
Kádárnak nemcsak az élete, hanem a halála is olyan volt, mint egy görög sorstragédia. 1989. április 12-én drámai felszólalást tett a KB ülésén. A zavarodott, beteg ember súlyos lelkifurdalástól gyötörve Nagy Imrét csak mint "a halott embert" tudta megemlíteni. Két hónap múlva, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján felkelt betegágyából, pizsamára kabátot vett és elindult az ajtó felé: Megyek az Imre temetésére.
Egy hónap múlva pont azon a napon halt meg, amikor a bíróság rehabilitálta a mártír miniszterelnököt. Ravatalánál, temetésén legalább annyian voltak, mint Nagy Imre újratemetésén. Felesége halála után villája egy kalandor vállalkozó kezére került, aki botrányt kavart annak engedély nélküli átépítésével.
Sírját ismeretlen tettesek felnyitották, koponyáját elvitték. (Egerben Gárdonyi sírján egy egyszerű fakereszt áll ezzel  felirattal: Csak a teste. Még kicsi voltam amikor először jártam Egerben, és megkérdeztem szüleimet: Miért, a feje hol van?)
Hankiss Elemér 2007-ben készített egy felmérést, mely szerint Kádárt a magyar történelem harmadik legalkalmasabb politikusának tartjuk Széchenyi és Kossuth után.
Kádár életével számos könyv foglalkozott. Még életében írt róla Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel címmel könyvet. Moldova György Kádárról írt könyve azért szimpatikus, mert Moldova akkor is megmaradt kádáristának, amikor a Kádár-rendszer egykori lakájai már rég átálltak a nemzeti oldalra. A már említett KB ülésen elmondott beszédet Korniss Mihály dolgozta fel. A legteljesebb életrajzot Huszár Tibor szociológus írta. (Huszár kb. egy hónapja interjút készített apámmal, mert most épp egy Erdei-monográfián dolgozik. Ez alkalomból dedikálta apámnak a Kádár-könyvet). Csaplár Vilmos Igazságos Kádár János c. szatirikus könyve Mátyás király-szerű népi hősként mutatja be Kádárt.
Elnézést kérek Gerendás Pétertől, hogy Bartók országában c. dalát egy kicsit átírom:

A lecke most már fel van adva, aki jól hall az mért süket?
Ölre mennek, hogy újra lássák délibáb hősüket.
Hosszú a sor, s mind arra vár, hogy fülébe ólmot öntsenek...


Néha mintha magot vetnék a kiégett földeken,
Gyönge szárnyunk összetörne tűhegyes szirteken.
De szól még a dal, még tiszta az agyunk:
Kádár országa vagyunk.


Mennyi kincs süllyed el, mennyi gyöngy gurul szerteszét.
Mennyi tűz hamvad el, hordva napjaink szennyesét.
Ez így jó, ez így szép, egyre fényesebb lesz a kép.
Most már nyugodtan alhatunk:
Kádár országa vagyunk.

2012. május 19., szombat

Szereti ön Brahmsot?

Még mindig születésnap. Kati unokatestvérétől, Julitól egy hangversenyjegyet kaptam születésnapomra a MÜPA-ba: Lipcsei Gewandhaus Zenekara Leonidas Kavakos közreműködésével. A műsoron Sosztakovics I. hegedűversenye és Brahms III. szimfóniája volt. Ahogy a beharangozó írta: sztárzenekar, sztárkarmester, sztárszólista. Tegnap volt a koncert.
Valahogy úgy alakult, hogy Kati operába az anyukájával jár, én meg hangversenyre Julival.
Jó este volt, szívesen mondtam le a kedvéért Radics Gigiről. A Megasztár mostani sorozatának énekese annyira népszerű, hogy hogy van olyan ismerősöm, aki péntek estére semmilyen programot nem szervez, nehogy lemaradjon a kedvencéről. Pedig 30 évvel ezelőtt a televízió karmesterversennyel és egyéb komolyzenei műsorokkal láncolta a készülékek elé a nézők millióit.
Tény viszont, hogy Brahms III. szimfóniájának 3. tétele (Poco Allegretto) átütötte azt a falat, ami a komolyzene és a könnyűzene között húzódik. Egy Juli mellett ülő férfi végigdudorászta a darabot. A zenedarabot kétségtelenül a Szereti ön Brahmsot? c. film tette népszerűvé (eredeti címe: Goodbye Again, főszereplők: Ingrid Bergman, Yves Montand, Anthony Perkins, 1961). A filmben számtalan feldolgozásban elhangzik ez a zeneszám, íme az eredeti és egy filmbéli változat:




2012. május 13., vasárnap

Drága Agárd

Májusi agárdi buli. Idézet korábbi agárdi blogbejegyzéseimből:
2006.06.07: Sor került a szokásos pünkösdi „brigádbulira”, azaz egy hosszú hétvégére Agárdon. Nem éppen pünkösdi időjárásban. Két volt kollégánk 70 éves születésnapját ünnepeltük, úgyhogy tovább folytatódott a születésnapok sora.
2006.08.10:  ...egy hét vitorlástábor következett Agárdon, ahol Petrával mi szülők is egy-egy napot (összesen hármat) strandolással töltöttünk.
2006.08.22:  ...a szezon utolsó nyári napján Agárdon strandoltunk és jót ebédeltünk Gyuriékkal, Gáborékkal, Attiláékkal, Laciékkal.
2006.09.12:  Nagyon kellemes nyárutó hangulatban töltöttük el a szokásos őszi agárdi „brigádbulit”. Minden évben arra gondolunk, hogy ez volt az utolsó.
2007.05.29:  A bográcsoláson több, mint 30-an voltunk, pedig Orsi – akárcsak tavaly – idén is biciklitúrán volt... Jó hogy van Agárd, de vajon meddig…
2007.06.11:  Az agárdi nyaralás jól szerveződik, úgy tűnik, egész jó kis csapat jön össze, a gyerekeknek korban közel álló gyerektársaság: Bőlsei Anna (17), az én lányaim (15 és 13), Csepregi Alexander (Saci unokája, 12).
2007.08.12: Mára Agárdot terveztük, elég vacak az idő, de azért délután 1-re lemegyünk egy kis flekken-sütésre, ha az idő megengedi, talán fürdünk is a tóban.
2007.09.17: Az agárdi „brigádhétvége” a szokásos módon sikerült, megint extra számú résztvevővel (menü: palócleves, rétes). Volt kolléganőnk, Marion első unokájának születését várta, de elfelejtett mobil telefont hozni, ezért az én telefonszámomat adta meg, hogy ezen értesítsék, ha van valami. Kislányt vártak. Mondanom sem kell, hogy Attila kollégám aktív közreműködésével hamarosan meg is jött a telefon „egy kisfiú megszületéséről”.
2008.09.30: A hétvégén megtartottuk szokásos őszi agárdi bulinkat, megint Bori nélkül. Bori a 103 lépéses legyező-gyakorlatot tanulta Kerepesen. Kicsit kevesebben voltunk, mint szoktunk lenni, de a bográcsban készült paradicsomos, káposztás hús pazar volt.
2009.06.03: 1990 óta a pünkösdöt mindig Agárdon töltjük. Örültünk, hogy megkaptuk ezt a munkaszüneti napot, azóta mindig ilyenkor rendezzük hagyományos tavaszi „brigádbulinkat”.
2009.09.13: Petra megtanult kétkerekűzni!!! A nagyok is mind Agárdon tanultak meg biciklizni, megtartottuk ezt a hagyományt.
2010.06.07: Bár a VEIKI-nek már dolgozói nincsenek, alapítványa még van, így az üdülő is – kicsit döcögve – tovább működik. Így kerülhetett sor hagyományos tavaszi agárdi hétvégénkre, amely mostanra már inkább nyugdíjas-találkozó, hiszen a fő napon, amikor a bográcsban főzött kaját (most marhapörkölt volt) esszük, régi munkatársainkat hívjuk meg.
2011.06.05: Nem gondoltam volna ezelőtt két évvel, amikor a VEIKI-vel a gondok kezdődtek, hogy 2011-ben még az agárdi üdülőben tartjuk szokásos tavaszi "brigádbulinkat". 30 éve járunk Agárdra, most már olyan ez nekem, mint egy időutazás.
2011.07.10: Vasárnap kihasználtuk, hogy van még Agárd (de meddig), leszaladtunk a volt VEIKI-üdülőbe.
2011.09.26: 30 évvel ezelőtt, 1981 őszén voltam először Agárdon a VEIKI üdülőjében. Azóta, ha tehetjük, minden évben megrendezzük a hagyományos brigádbulit. Ha ez az üdülő beszélni tudna...

Hát, csak így tovább!
 

2012. május 10., csütörtök

Törökmogyoró (Corylus colurna)

A madarak és fák napján egy ötven évvel ezelőtti faültetés jutott eszembe (mondtam, hogy idén csupa ötvenéves sztorit posztolok).
Apám nagyon vágyott egy kertre. A Zsigmond téri körfolyosós házban legfeljebb a gang végében lehetett virágot nevelni. Apám elhatározta, hogy a Szentháromság-szobor körüli parkba ültet egy fát.
Akkoriban az alulról jövő kezdeményezéseket is szerették felülről indítani. Nem értette a hatalom, hogy valaki saját pénzéből egy közparkban akar fát ültetni. Nem lehet ezt csak úgy, szakértelem nélkül. Apám erősködött, hogy ért hozzá, törökmogyorót választott, ez a fa jól tűri a városi környezetet. Megemlítette, hogy agráregyetemet is végzett.
Végül megkapta az engedélyt (pecsétes papíron), és beszerezte a facsemetét. A faültetésre kivonult az egész Pál család. Életem első faültetése volt. Apám jó nagy gödröt ásott, a csemete mellé karót is tűzött, jól be is locsoltuk. Minden esélye megvolt a kis fának, hogy megmaradjon. Rendszeresen lejártunk hozzá locsolgatni.
Egy alkalommal, mikor apámmal épp azt ellenőriztük, hogy erősen tart-e a fa mellé tűzött karó, egy motoros rendőr állt meg a park mellett a Lajos utcában, és kérdőre vonta apámat, hogy mit csinál egy közparkban annál a fánál. Apám öntudatosan, a gályarabságra induló protestáns prédikátorok hitvallásával válaszolt: "Gondozom a fámat". A kellő nyomaték kedvéért a pecsétes papírt is megmutatta.
Biztos ti is találkoztatok már nyak nélküli biztonsági őrökkel, akik kérdésükre olyan választ kapnak, amit sehogy sem értenek. Felejthetetlen az a bamba arc. A mi derék rendőrünk is szó nélkül visszaült a motorjára és folytatta járőrszolgálatát.
Szüleim hamarosan telektulajdonosok lettek, közparkba már nem ültettünk több fát. A törökmogyoró azóta is él és virul, 200 évig is elél egy ilyen fa, neki az 50 év kamaszkor. Bölcs nyugalommal áll Óbuda határában, fészkelő helyet ad a madaraknak, és emlékeztet a múló időre.

2012. május 9., szerda

Lakásaim

Pontosan 10 évvel ezelőtt, Magyarország legbrutálisabb bankrablásának napján vettük át jelenlegi lakásunkat. Csak egy hónap múlva költöztünk be, kihasználva, hogy gyerekeink iskolai kiránduláson vannak.
A lakást 2002-ben a nagy lakásépítési boom idején vásároltuk, amikor mind a lakásárak, mind az államilag támogatott kölcsön olcsó volt. Az évforduló jó alkalom arra, hogy visszaemlékezzem azokra a lakásokra, melyekben legalább fél évet laktam.
Budapest V. ker. Zoltán (akkor Belojannisz) utca
1956-1959
A képen látható házban láttam meg a világot. Mindössze néhány emlékképem van erről a másfél szobás, első emeleti alkóvos és erkélyes lakásról. Körfolyosós volt, főlépcsőházzal és cselédlépcsővel. A kapuban két nagy kerékvető kő volt. Itt éltem át az '56-os forradalmat, az utcán állítólag lőttek, ezért csak az udvari fronton lehetett tartózkodni. A Kossuth téri vérengzés előtt pár perccel anyám még a tér környékén volt, hogy nekem tápszert vegyen, de idejében hazaért.
Nővérem még emlékszik arra a harckocsira is, ami hónapokig a sarkon állt. Mielőtt elköltöztünk, apám azt mondta, hogy búcsúzzak el a lakástól, ezért én beköszöntem minden helyiségbe (erre tisztán emlékszem).
Budapest II. ker. Zsigmond tér
1959-1981
A Zsigmond téri házban laktam a legtöbbet, 22 évet. Ehhez a körfolyosós házhoz fűződik gyermekkorom és ifjúságom. Ma is ugyanolyan ütött-kopott, mint 50 éve, de a Radelkisz Műszeripari Szövetkezet helyén MKB bankfiók, az italbolt helyén kínai étterem van, a közért pedig régen bezárt, nem találnak rá bérlőt. A lakás két nagy szobából állt, melyből az egyiket egy szekrényfallal elválasztva lett nekem és nővéremnek külön "szobája". Egész gyermekkorom a környékhez kötődik, az utca túloldalán volt az iskola, pár utcasarokra jártam zongoraórára, egy villamosmegállónyira volt a Császár, ahová először úszni, később öttusázni jártam. Nemcsak általános iskolai és középiskolai éveimet, de 6 egyetemi évet is itt húztam le.
Debrecen, Bocskai laktanya
1974
11 hónapos katonai szolgálatom első négy és utolsó egy hónapját ebben a patinás laktanyában töltöttem, a képen a T-század épülete látható, mely jelenleg az adóhivatal megyei kirendeltsége. Lokátoros század voltunk, három középiskolai osztálytársammal szolgáltam itt.
Molnaszecsőd, rádiólokátoros laktanya
1975

A képen látható romos épület 1975-ben az ország egyik legkorszerűbb rádiólokátoros laktanyája volt. A radarok közül az egyik Münchenig is ellátott, és a Műszaki Egyetemről jártak hozzá szakemberek módosítgatni az elektronikáját, hogy még messzibbre lásson. Budapest elég messze volt, sokat vonatoztam és autóstoppoltam. Itt is velem volt egyik gimnáziumi osztálytársam, akivel pont egy hete biliárdoztam.
Budapest II. ker. Bimbó út
1981-1986
Azért költöztünk Dreher Antal sörgyáros által építtetett ház második emeleti lakásába, mert szüleim összeköltöztek a nagymamámmal. Az egy hallból, egy nappaliból és három kisszobából álló lakásban végre egy rendes saját szobám lett. Mindössze 5 évet laktam itt, de szüleim még mindig ebben a lakásban élnek immár 31 éve. Nekem első munkáséveim kötődnek ehhez a lakáshoz.
Budapest I. ker. Lovas (akkor Sziklai Sándor) utca
1986-2002






A Lovas úti lakás volt első önálló otthonom. A Váralja-Víziváros Lakásszövetkezet építette, melynek tagjai szövetkezeti dolgozók ill. azok hozzátartozói voltak. Én apám révén kerültem a szövetkezetbe. Az építést a kezdetektől követtem, sőt, dolgoztam is az építkezésen, akárcsak többi szomszédom, így Németh Miklós későbbi miniszterelnök. Németh Miklós másfél éves hivatali ideje alatt végig ebben a házban lakott, a biztonsági őr a lépcsőházban egy íróasztal mögött ült, kétóránként váltották.
A Lovas úti lakásba vittem Katit, itt született Bori és Orsi. Mikor elköltöztünk, lányaim egy búcsúlevelet írtak a lakáshoz és eldugták a radiátor mögött. Az új lakó megtalálta és nagyon meghatódott tőle.
Budapest I. ker. Zsolt utca
2002-?
Nagyon szerettünk a Lovas úton lakni, de kinőttük a lakást és még nem tettünk le egy harmadik csemetéről. Csillaghegyen egy épülő lakóparkban kinéztünk egy ötszobás sorházat, már meg is beszéltük a szerződéskötés időpontját az ügyvéddel, amikor egy csillaghegyi osztálytársam, aki egyébként nagyon szereti lakóhelyét, azt javasolta, hogy ne költözzek ki az I. kerületből. Lemondtam az ügyvédet és a kerületben kezdtünk lakást keresni. A Zsolt-udvarban rástartoltunk egy ötszobás lakásra, de azt elvitték előlünk. Jelenlegi négyszobás lakásunk végül is kompromisszum eredménye, de 10 év alatt nagyon megszerettük. Itt született Petra, és hosszú ideig nemcsak a gyerekek iskolái, a háziorvos, a zeneiskola kötött ide, de a munkahelyem is a Naphegyen volt. Többnyire gyalog jártam dolgozni. Sajnos egy éve autóval járok a munkahelyemre, de minden tekintetben tősgyökeres naphegyinek tekintem magam, és Máraival együtt mondom: Budán lakni világnézet.

2012. május 8., kedd

Bori 20 éves!

Bori ma lett 20 éves. Vége a bús tinédzseréveknek. Éljenek a hunédzserek!
Eszembe jutott az a történet, amikor Borit 6 hetes baba korában először vittük sétálni babakocsival az utcára (mi még megfogadtuk a védőnő tanácsát, manapság már egyhetes babákat is tologatnak az utcán).
Elindultunk a nagy batár babakocsival (bérelt darab volt) végig a Lovas úton. A vároldalban gyönyörűen nyíltak a pipacsok. A madarak énekeltek. Borika szundikált.
Az utca Palota út felé eső végén visszafordultunk és elindultunk visszafelé. Ekkor az utca túloldalán egy óriássnaucert sétáltató nő figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk, mert a kutyát szabadon engedte, és ránk támadhat. Mi behúzódtunk egy kapualjba és vártuk, hogy pórázra kösse a fenevadat. Nem így egy fiatalember, aki elővett a zsebéből egy gázspray-t, és lefújta vele a kutyát. Szegény eb nyüszítve szaladt a gazdájához, aki rögtön ráakasztotta a pórázt.
Előjöttünk a kapualjból, és sétáltunk hazafelé, előttünk 5 méterrel a fiatalember, a túloldalon a kutyás nő a vérebbel. A fiatalember folyamatosan mondogatta: "Ki kéne irtani az ilyen kutyát a gazdájával együtt". A Körmöci lépcsőnél előkerült a kutyás nő férje, aki ráförmedt a fiatalemberre: "Miért molesztálod a feleségemet te taknyos!" A fiatalember őt is arcon fújta a gázspray-jel. A kutyás nő sikoltozni kezdett: "Rátámadtak a férjemre! Rex, kapd el!", azzal elengedte a kutyát. A kutya össze-vissza futkosott és mindenkinek a bokájába belekapott, a srác az egész környéket befújta paprikaspray-jel, mi meg azon igyekeztünk, hogy eliszkoljunk onnan, mielőtt Bori belélegzi a szúrós gázt. Futva értünk haza.
Hát így zajlott le Bori első utcai sétája...

2012. május 6., vasárnap

2x56

'56-ban születtem és 56 éves vagyok. Szülinapom környéke kicsit hektikus volt, mert paksi forgógépes próbára vártam, és úgy volt, hogy pont akkor kell Paksra mennem, amikor Kati és a lányok akarnak köszönteni, de aztán csúszott a program másnap délutánra.
A szombati családi szülinapot - ahol már Bori közelgő 20. születésnapját is köszöntötte a család - már zavartalanul meg tudtuk tartani, szerencsére elég nagy létszámban (összesen 19-en voltunk).
Sok jó ajándékot kaptam, pl. vörösboros poharakat, melyeknek elég széles a kelyhük a minőségi borok szellőztetéséhez. Bizony a könyvespolc egyik rekeszéből kiköltöztek a könyvek, hogy helyet adjanak a poharaknak, ez hű tükre szellemi visszafejlődésemnek.
Kaptam egy CD-t az 1956-os év nagy slágereivel, íme néhány: Doris Day - Que Sera, Sera, Elvis Presley - Hound Dog, Luis Armstrong - Basin Street Blues, Johnnie Ray - Just Walkin' In The Rain stb. Ami még érdekesebb, hogy néhány, az amerikaiak számára fontos eseményt is felsorolnak a CD borítóján. Ime:
- Egy 14 éves nyerte a 100.000 dolláros fődíjat a Nagy Meglepetés TV-vetélkedőn
- Marokkó és Tunézia kivívta függetlenségét
- Pakisztán lett az első iszlám köztársaság
- Berlinben 100.000-en követelték a német újraegyesítést
- Svájci hegymászók megmászták a Himalája negyedik legnagyobb csúcsát, a Lhotse-t
- Új-Fundlandból Skóciába lefektették az első óceán alatti kábelt
- Az Ohio állambeli Columbus állatkertjében napvilágot látott az első fogságban született gorillabébi
- Törvényen kívül helyezték az alabamai autóbuszokon a faji megkülönböztetést
- Marylyn Monroe férjhez ment Arthur Millerhez
- Grace Kelly feleségül vette a monacói hercegnőt
- Rocky Marciano nehézsúlyú ökölvívó visszavonult
- Feltalálták a TV-távirányítót
- Feltalálták a tépőzárat
Úgy tűnik, bukott forradalmunk nem érte el az átlag-amerikaiak ingerküszöbét...

2012. május 2., szerda

Gyurcsány Ferenc szakdolgozatáról jutott eszembe

A fiatal író egy telegépelt oldalt mutatott barátjának, a szépreményű költőnek:
- Nézd, elkészültem új regényem első oldalával!
A szépreményű költő olvasni kezdte:
Nyolc órára járt az idő, de még tartott a nappali világosság. A tájkép távlatában tó jelent meg, tükre szürke volt, partján feketén kúsztak fel a fenyvesek a környező magaslatokra, feljebb ritkultak, majd elvesztek egészen, és ködös, kopár szikla meredezett. A vonat kis állomáson állt meg, Davos-Dorf volt, amint Hans Castorp megtudta, mikor kikiáltották; most már csakhamar célhoz érkezik. Egyszer csak Joachim Ziemssen hangja ütötte meg a fülét, unokaöccse tempós hamburgi hanglejtése. „Jó estét, no szállj ki már" - mondotta a hang, s mikor Hans Castorp kinézett, ablaka alatt a peronon ott állt maga Joachim, barna ulszterkabátban, teljesen hajadonfőtt, és olyan egészségesen festett, mint még soha életében.
- De hiszen ezt Thomas Mann már megírta, a Varázshegyben!
- Kár - mondta a fiatal író - Pedig volt egy jó ötletem...