Megint nincs autóm

Nem kell megijedni, nem törtem össze, nem lopták el a jó öreg Nissant. Annyi történt csak, hogy 20 éves korában nyugdíjba küldtük, az új autó pedig nem az enyém, hanem a cégé.
1981 és 1992 között egy Trabant kombit hajtottam, de ez egész végig apám nevén volt.
1992-ben, Bori megszületése után már szükség volt egy nagyobb autóra, így vásároltunk egy Fiat Tipo-t, tulajdonjogilag ez volt az első autóm. Ez is ugyanúgy 11 évet szolgált, mint a Trabant, 2003 végén, pár hónappal Petra érkezése előtt adtam el, és a cég akkori vezérigazgatójának hat éves levetett Nissan Primera-ját kaptam meg cégautóként, így 2003-tól 2009-ig megint nem volt autóm. 2009-ben volt cégem csődbe ment és felszámolásra került, de a Nissan-t sikerült megvásárolnom.
Egy korábbi posztomban már írtam a Nissan-ról, nagyjából leírtam a történetét. 13 és fél évet töltött velünk, ez alatt az idő alatt nagyon sok családi nyaraláson, túrán volt hű útitársunk, mindössze négy alkalom volt, amikor hűtlenek voltunk hozzá:

• 2005-ben összetörték a kiskunlacházi Duna-parton, ezért a biztosító által biztosított Nissan Almera-val jártunk a Garda-tónál

A Garda-tónál

• 2006-ban Vondornyalakra apósom autójával mentünk, mert a Nissan kuplungja az utolsó pillanatban mondta fel a szolgálatot és már nem volt idő megjavíttatni.

Bori, Pötyi disznó és apósom Hyundai Deawoo-ja

• 2007-ben Erdélybe egy bérelt Renault Traffic furgonnal utaztunk, mert a szüleim is velünk voltak.

Irány Erdély

• 2014-ben Izraelben természetesen bérautóval közlekedtünk, ami egy Kia Forte volt.

A Pál család a Kiával Izraelben

És ha már a Kia-nál tartunk, az új autónk - ami nem is a miénk, hanem a cégemé - is egy Kia, mégpedig Cee'd SW, vagyis kombi. A Nissan-tól vasárnap érzékeny búcsút vettünk.

Búcsú a Nissan-tól

Azért megnyugtató, hogy az ember minden autóváltással egy lépést előre lép:

• A Trabant volt az első autónk, kétütemű volt, léghűtéses, de egészen Lengyelországig eljutottunk vele.
• A Fiat már négyütemű volt és ötsebességes, és volt benne szervofék. Igaz, hogy nem volt katalizátoros és semmilyen egyéb extra sem volt benne, ennek ellenére bejártuk vele az országot, telente Ausztriát, sőt, még Csehországba is elvitt minket.
• A Nissan volt az első autóm, amely szervokormányos volt, volt benne ABS, klíma, légzsák, elektromos ablakemelő. A motorja ugyan katalizátoros volt, de szmogriadó esetén már nem közlekedhettem vele, viszont jártunk vele Ausztriában, Horvátországban, Olaszországban, Szlovákiában.
• A Kia-ban az előbbieken túl már van tempomat, tolatóradar, menetstabilizátor is. Remélem, sok jó helyen járunk vele majd.

Nem vagyok rendszámbabonás, de új rendszámunk elég jó: PCA-821. A PCA lehet a Pál Család Autója, a 821 pedig tartalmazza az összes szerencseszámunkat: Bori 8-án, Orsi 18-án, Petra pedig 28-án született. A 821 egy szép prímszám, ráadásul egy ikerprím első tagja.

Egy korszak lezárulása a paksi atomerőműben

Egy három évvel ezelőtti posztomban írtam a paksi atomerőműben üzemelő csomóponti szabályozó rendszerünkről annak 20 évvel azelőtti próbaüzeme kapcsán. Akkor megírtam, hogy az akkori rendszer 18 nagyobb főberendezéséből 8 még mindig üzemben van, az összes leállítása 2017-re várható.
Nos, a héten eljött ez a pillanat, és ez valóban egy korszak lezárását jelenti. Annak a korszakét, melyben jelentősen dominált a cégünk által fejlesztett és gyártott hardver és alapszoftver (operációs rendszer és kommunikációs szoftverek).
Amikor 1981-ben a VEIKI-ben az Elektronikai Osztályon kezdtem dolgozni mint szoftverfejlesztő, már javában folytak azok a hardver- és szoftverfejlesztések, melyeknek utolsó gyümölcseit számoltuk fel most az erőműben. Számos fejlesztéshez szabadalom is társult. A méréstechnikában a cégünk fejlesztett ki egy induktív elven működő, nagy szigetelési szilárdságú analóg potenciál-leválasztót, melynek segítségével távoli technológiai helyek áramtávadóinak jeleit is biztonsággal és nagy pontossággal lehetett megmérni. Ezek utolsó mohikánjait számoltuk fel, akárcsak egy másik szabadalom alapján a hálózati frekvenciára szinkronizált mintavételezésű mérőkártyát. Ennek szűrőalgoritmusa különben azt az aritmetikai programcsomagot használta, melyet a diplomatervem keretében még 1979-ben fejlesztettem ki, így elmondható, hogy egy '79-ben általam megírt eredeti programkód még futott 2017-ben, 38 év után!
Olyan alapszoftverek fejezték be földi pályafutásukat, mint az egyik - már 10 éve nyugdíjas - kollégám által fejlesztett real-time operációs rendszer (bár ezt akkoriban monitornak, ütemezőnek vagy executive-nak neveztük, és az STM - Simple Task Manager, ill. MTM - Multiprocessor Task Manager névre hallgatott), valamint egy soros vonali zavartűrő kommunikációs rendszer (ennek nem volt neve, de mivel a dokumentációban valahogyan szerepeltetni kellett, az FTCS - Fault Tolerant Communication System nevet adtam neki).
A fenti alapszoftverek és az őket használó alkalmazói szoftverek fejlesztésére szolgáló fordítók és konfigurátorok is futtathatók mind a mai napig, a Windows 10-es gépeinken is. 1981-ben a szakmérnöki diplomatervem egy folyamatirányító programnyelv, a PCL80 kifejlesztése volt. Ennek compilere is futóképes így 36 év után a mai gépeken!
A most megszűnt berendezéseket felváltó berendezések már kizárólag vásárolt eszközökből állnak, elterjedt és szabványos alapszoftvereket és kommunikációs eljárásokat alkalmaznak. A mérnöki munka már teljes egészében a rendszerintegrációra korlátozódik, a saját fejlesztésnek és invenciónak már nem sok tere van. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy a héten felszámolt eszközök 25 évig szolgáltak az erőműben, a megbízhatóságukkal nem volt probléma. Az más kérdés, hogy kifejlesztésük nagyságrendekkel került többe, mint a vásárolt eszközökből való berendezésgyártás.
A héten szakmai múltam egy jelentős része a fizikai valóságból a megszépítő emlékek világába ment át. Ezt a korszakot idézi az alábbi facebook-poszt, melyet hat éve tettem közzé, és a '80-as évek közepén ábrázol egy berendezés (középfeszültségű transzformátor csillagponti ívoltó tekercsét szabályozó automatika) bemérése közben.

266 151

Gondoltam, hogy majd írok egy vicces Pistikés vagy Viktor kerálos posztot, de úgy fel vagyok háborodva, hogy most csakis füstölgős írásra futja.
Az az igazság, hogy magam is olimpia-párti voltam, vagyis, hogy meg lehetett volna engem győzni arról, hogy érdemes Budapesten olimpiát rendezni. Persze nem azokra a hazafias lózungokra gondolok, amik a sajtóból ömlöttek, hogy milyen felemelő érzés a dobogó tetejéről a Himnuszt hallgatni, hanem ha bemutatták volna:

• Milyen társadalmi kontroll és monitor-rendszer vigyáz majd minden olimpiára költött fillérre;
• Miként biztosítják, hogy minden olimpiai létesítmény vagy provizórikus, vagy pontosan megvan, hogy véglegesen mi lesz a funkciója (mondjuk a Csepel északi végében felépítendő 55 ezres atlétikai stadion későbbi kihasználását nemigen tudtam elképzelni);
• Miként biztosítják majd minden adat nyilvánosságát;
• Hogyan mutatjuk meg a világnak, hogy az Agenda 2020 szellemében képesek vagyunk olcsó és újrahasznosítható olimpiát rendezni.

Persze voltak baljós előjelek. A vizes világbajnokság költségvetése és az új uszoda ára kétszeresére emelkedett, elérte a 100 milliárdot. Az új uszoda kinézete köszönő viszonyban sincs azzal, mint amivel pályáztunk a nemzetközi szövetségnél. Először azzal indokolták a változtatást, hogy az esetleges olimpiai rendezés miatt meg kellett növelni a kapacitását, ezért az épületet az eredeti tájoláshoz képest 90 fokkal el kellett forgatni. Úr isten! Képzeljétek már el a Parlamentet vagy az Operaházat 90 fokkal elforgatva! De aztán végül megtudtuk, hogy az eredeti látványterv csak egy blöff volt, amire a Nemzetközi Úszószövetség jól ráharapott. Pedig egy ilyen rendezvény és egy ekkora költségkeret mindig óriási lehetőség az építészeknek, hogy valami korszakosat alkossanak. Hát ez most nem sikerült.
Az új Puskás Stadion ügyét kicsit közelebbről ismerem, ugyanis tervezője volt gimnazista osztálytársam, és nagyon nagyra tartom a munkáit. Nos, a tervező, aki igen nagy sportbarát és számos öröm és bánat köti a Népstadionhoz, úgy érezte, hogy annak jellegzetes pilonjait mindenképpen meg kell tartani, mert a sportszerető közönség retinájába már beleégett. Így született meg a "stadion a stadionban" koncepció, az új aréna a régin belül jön létre, a két fal közötti teret pedig ki lehet használni edzőtermekre, konferencia-központokra, szállodára. Akkor még Vígh László volt a kormánybiztos, a költségvetés kb. 180 milliárdot irányzott elő. Vighet leváltották, Fürjes Balázst nevezték ki, aki rögtön intézkedett, hogy meg kell kurtítani az eredeti elképzelést, így a kiegészítő létesítményeket elhagyva újratervezték a stadiont. Az új előirányzat kb. 100 milliárdra csökkent. Erre tegnap megtudtuk, hogy 190 milliárdért építik majd meg a Puskást.
Szóval mondom, voltak baljós előjelek, hogy nem való nekünk az olimpia megrendezése, de én még mindig meggyőzhető lettem volna, egyrészt azért, mert szerintem ez a politikai garnitúra 2024-ben már álnéven fog bujkálni Dél-Amerikában, másrészt a sok botrány miatt előbb-utóbb csak létrejön egy erős társadalmi kontroll, harmadrészt mi, budapestiek a vidékiekkel szemben valóban inkább nyerünk a rendezéssel.
Amikor a Momentum Mozgalom elindította a budapesti népszavazási kezdeményezést, Bori lányom kérdezte tőlem, hogy én mikor írok alá. Mondtam, hogy nem írom alá a kezdeményezést, mert én olimpiapárti vagyok. Bori elmagyarázta nekem, hogy ha igazán demokratának vallom magam, akkor nem vonhatom el azt a jogot a budapestiektől, hogy szavazhassanak egy ilyen drága rendezvényről. Ebben egyetértettem Borival, és alá is írtam az ívet. Örültem, hogy összegyűlt a kellő számú aláírás, gondoltam, hogy végre értelmes társadalmi párbeszéd indul meg egy fontos ügyről.
Ami ez után jött, az a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csúfolt országvezetés hű tükre volt. Pontosan egy éve volt, hogy súlyos választási csalás történt egy, a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezés benyújtásakor: a Fidesz alelnökéhez, Kubatov Gáborhoz személyükben is köthető, büntetett előéletű verőemberek fizikailag akadályozták a kezdeményezés benyújtóját. Miután a Kúria végül utat adott az aláírásgyűjtésnek, a kormány inkább visszavonta a vasárnapi zárva tartási rendeletet, csakhogy ne kelljen elszenvednie egy népszavazási vereséget. Szinte pontosan ugyanez ismétlődött meg most is. Illetve mégsem pontosan.
Tudni való, hogy a Kúria azzal az indokkal utasította el, hogy az olimpia ügyében országos népszavazást kezdeményezhessenek, hogy az olimpiát városok rendezik, ezért az kizárólag Budapest ügye. Budapesti népszavazást sokkal nehezebb rendezni, mert a kezdeményezéshez a lakosság 10 %-ának aláírása kell, országos népszavazásnál ez csak kb. 2 %. Nem gondolták volt, hogy a fiatal momentumosok annyi aláírást képesek összegyűjteni, hogy az egy országos népszavazásra is elegendő lenne!
Hát a kormány megint nem hagyta, hogy a budapestiek szavazhassanak. Orbán Viktor sebtiben eldöntötte, hogy visszavonjuk a kandidálást, és ha már eldöntötte, le is hozta a Magyar Közlöny, nehogy Tarlósnak önálló véleménye lehessen (katt a nagyobb képért).

Orbán a nemzeti egység megbomlására hivatkozott, szerinte az a nemzeti egység, ha minden birka egyszerre béget. Szerintem pedig az, ha a döntések érdemi dialógusokban születnek meg. Sokkal jobb eséllyel indulhattunk volna egy olyan olimpiai pályázaton, ahol a kandidálás átment volna a hazai közvélemény szűrőjén is. Persze ha a vizes vébére is egy blöffel pályáztunk, mit gondoltak volna az olimpiai látványterveinkről.
Ma már megtudhattuk, hogy a Momentum az új SZDSZ, mely ezennel szitokszóvá vált (ne felejtsük el, az egyik jelentős rendszerváltó erőről van szó), a momentumos ifjak nyilván Soros-bérencek.
Nem fogunk unatkozni a választásokig.

Nekünk így is jó

Valamikor a rendszerváltás környékén énekelte Zorán: Nekünk így is jó. Akkor azt gondoltuk, hogy már nem sokáig. Mostmár ugyanolyan életünk lesz, mint a Lajtától nyugatra élő szerencsésebb európaiaknak. Az addig csak a nyugati műholdas televíziók reklámjaiból ismert termékek (csokoládék, mosóporok, levesporok, italok) kezdtek nálunk is megjelenni a boltokban.
Már évek óta gyanakodunk, hogy valami mégsem stimmel ezekkel a termékekkel. Ha nyugaton jártunk, más íze volt a Nutellának, a Fantának, a Kellogg's-nak. Arra gondoltunk, talán a nyugati levegő teszi. De voltak háziasszonyok, akik esküdtek rá, hogy odakint másképpen mos ugyanaz a mosópor, amit nálunk is kapni, sósabb a chips és édesebb a csokoládé.
Hát most megtudhattuk, hogy az aljas multik valóban mindenből a silányabb termékeket szállítják nekünk. Lázár János meg is állapította a legutóbbi kormányülésen, hogy ez elmúlt időszak legnagyobb botránya, és azonnali lépéseket kell tenni mind a hazai fogyasztóvédelemnél, mind pedig az Uniónál.
Én pedig úgy látom, hogy Zoránnak igaza volt: minek szállítsanak ide jobb minőségű terméket, ha nekünk így is jó. Sajnos a fogyasztóvédelem csak azt tudja megakadályozni, hogy ne áruljanak egészségre ártalmas terméket, hogy a dobozon feltüntetett összetevők valóban mind benne legyenek a termékben. Arra nem hivatkozhatnak, hogy a termék nem pontosan ugyanaz mint nyugaton. Miért kellene ugyanannak lennie, ha a magyaroknak így is jó.
Meg kéne végre értenünk, hogy az üzlet, a kereskedelem kőkemény biznisz: a minőséget mindig a piac, a fogyasztók és a konkurencia kényszerítik ki. Nyugaton a multik a tarkójukon érzik a hazai konkurencia hűvös leheletét. A fogyasztó kevésbé árérzékeny, sokkal inkább elvárja a minőséget, elég egyszer hibázni, és más márkához pártolnak át. Ahhoz, hogy Magyarországon is ugyanolyan minőséget kapjunk, nem annyira adminisztratív intézkedésekre van szükség, mint inkább:

• Erős hazai konkurencia az élelmiszeripar és a háztartásvegyipar területén. Sajnos pont ezeket a területeket vásárolták fel a multik a rendszerváltás környékén, hogy minimálisra csökkentsék a hazai konkurenciát.
• Kevésbé árérzékeny, de a minőségre kényes fogyasztók. Ehhez persze elsősorban a jövedelmi viszonyokban kellenek változások.

Jelenleg a kormányzatnak adminisztratív eszköze alig van, hogy a multikat jobb minőségű termékek forgalmazására kényszerítse. Kitiltásuk eredménye csak az lenne, hogy még silányabb, még drágább termékekkel kellene beérnünk. Amíg nem alakul ki erős hazai konkurencia és fizetőképes, a magas minőséget nemcsak külföldön kereső hazai kereslet, addig megmaradunk gyarmati, benszülötti, másodrendű állampolgári sorban.

Szolgáltatóváltások

Bankok, kábeltelevíziók, internet- és telefonszolgáltatók, díjbeszedők. Különféle szolgáltatók hálóiban vergődünk. Ezek a szolgáltatók kezdetben a hegyeinkért kegyeinkért versengenek, aztán megszűnnek, átadnak minket más szolgáltatóknak, mi pedig tehetetlenül sodródunk, őrlődünk közöttük.
Még valamikor 2013-ban ajánlott fel a UPC díjkedvezményt azoknak, akik áttérnek az elektronikus számlabemutatásra. Amúgy is untam már a sok postán kapott számlát, meg sajnáltam a sok fát, amiket a sok papír miatt kell kivágni, a befizetéseket úgyis már régóta csoportos beszedéssel oldottam meg, így aztán regisztráltam a Díjnet-hez, és ha már a UPC-számlám oda került, felvettem a számláim közé a gázszámlát és a villanyszámlát is. Pont jókor jött az elektronikusan befizetett számla, mert ekkor kezdték bevezetni azt az őrületet, hogy fel kell tüntetni a 2013. január 1-je óta megspórolt összeget a közüzemi számlákon.
Az ELMŰ csak kb. fél évig küldte a számláit a Díjnet-en keresztül, valószínűleg sokallni kezdte a Díjnet tarifáit, rájött, hogy ezt ő is megtudja csinálni, ezért kiépítette saját rendszerét. A villanyszámláimat így az Elmű saját ügyfélszolgálati oldalán kérdezhetem le, már persze ha be tudok lépni, ugyanis rendszeresen felszólit, hogy változtassam meg a jelszavamat, de nem adhatom ám meg a korábbi három jelszavam valamelyikét, mert fő a biztonság. Szerintem alkalmaztak egy túlbuzgó kiberszekust, aki ezen éli ki magát.
A telefonszámláinkat már korábban egy párhuzamos számlázó rendszerbe, a Távszámlába vittük be. A Távszámlát a T-com üzemeltette, ő maga ajánlotta fel T-com-os számláink (Kati, Bori, Petra - az enyémet a cég fizeti) kezelését. Egészen tavalyig, amikor is felszámolták ezt az üzletágukat, és minden számlát átküldtek a Díjnethez. Nem volt az áttérés teljesen zökkenőmentes, egy hónapot magunknak kellett átutalnunk, ha nem akartuk, hogy kikapcsolják a telefonunkat.
Úgy adódott, hogy idén januárban két szolgáltatóváltásban is részem volt. A cég régi-régi internet-szolgáltatója az Enternet volt. Először a cégnek 1994-ben lett internetje, de csak betárcsázós. Végül 2001-re lett ADSL-alapú internetünk mai szemmel nézve röhejesen alacsony sávszélességgel, ezt a szolgáltatást nyújtotta az Enternet. Tíz éven keresztül hűségesek voltunk hozzájuk. 2011-ben már a VEIKI nem létezett, de mi még fenntartottuk az előfizetést, és a céges email-címünk mellett megmaradt a VEIKI-s is. Csakhogy 2011-ben el kellett költöznünk, és kiderült, hogy a hálózattulajdonos T-com akadályozza az Enternet-et abban, hogy új helyen építsen ki hálózatot, erről írtam is egy posztot akkoriban.
Szóval a hálózatszolgáltatónk a T-com lett, de hogy megmaradhassanak a VEIKI-s postafiókjaink, a domain-szolgáltatást és a webhostingot továbbra is az Enternettől igényeltük, és volt egy mobilnet előfizetésünk is náluk. A mobilnethez az Enternet a Vodafone hálózatát használta különben. Nos, januárban közölték, hogy a mobilnet-szolgáltatásuk megszűnik, ekkor döntöttük el, hogy végleg szakítunk az Enternettel, és minden náluk lévő szolgáltatást, vagyis a domain-szolgáltatást, a webtárhelyünket és a postafiókjainkat is átvittük a T-com-hoz. Győzött az erősebb.
Az áttérés csak kisebb zökkenőkkel járt, pl. az én postafiókomat valamiért nem konfigurálták fel rendesen, ezért napokig nem működött, a name-szervert elfelejtették ráállítani a weboldalunkra, hasonlóan a MySQL szerverüket is. Mára már úgy tűnik, minden rendben.
Családi bankunkról, a Citibankról már több mint egy éve tudjuk, hogy ki fog vonulni a lakossági üzletágból. Mi mindig is OTP-sek voltunk, de 2000-ben a Westel mobil-előfizetés mellé felajánlottak nekem a egy Citi Gold hitelkártyát. Soha nem volt még korábban hitelkártyám, gondoltam, kipróbálom. A Citi mindig is nagyon nyomulós volt, később egy Citi Silver-re is rábeszéltek, merthogy a Gold az VISA, a Silver pedig MasterCard. 2009-ben aztán a folyószámlánkat is átvittük a Citihez, mert az ún. "négy 0-ás" csomagot ajánlották fel (a számlavezetés, a pénzfelvétel, az utalás és a kártyahasználat is díjtalan). Katinak is lett a bankkártyája mellé egy hitel-társkártyája. Amikor aztán Orbánék bevezették a bankadót és adót szedtek a készpénzfelvétel és az átutalás után, a Citibank ezt elkezdte szépen továbbhárítani az ügyfelekre. A Bankfelügyeletet dicséri, hogy ezért elmarasztalták a Citit, akinek vissza kellett fizetnie az így jogtalanul beszedett díjakat. Szerintem ekkor határozta el a Citibank, hogy kivonul a magyar piacról.
Az ügyfélkört az Erste Banknak adták át, és már hónapok óta szervezték az áttérést, amire végül február 6-án került sor. Három csatornán, levélben, emailben és SMS-ben is támadtak minket, egy csomó információt zúdítva a nyakunkba. Arany, ezüst és világoskék bankkártyám helyett az Erstétől kaptam három egyformán sötétkék kártyát - hát mit mondjak, nem túl ügyfélbarát. Levelükben azt írták, hogy a kártyák aktiválása egyenleg-lekérdezéssel, vagy az első fizetéssel történik. Ehhez képest a VISA-kártyám aktiválása csakis az Erste által üzemeltetett ATM-nél volt lehetséges. Ezt leszámítva az áttérés zökkenőmentes volt.
Akadt egy kis problémám a netbankba való belépéssel is: az ügyfélazonosítót levélben és emailben, az első jelszót pedig SMS-ben küldték el. Én az alábbi SMS-t kaptam:

Mivel szerencsétlen módon a karaktersorozatot indító "!" külön sorba került, e nélkül próbáltam megadni a jelszót kétszer egymás után, ezért a netbank kitiltott, fel kellett hívnom a telefonos ügyfélszolgálatot. Mivel az átállás időszakában mindenki az Erstét hívta, 40 perc várakozás után jutottam ügyintézőhöz, aki készségesen feloldotta a zárlatot.
Végül is az ember attól Ember, hogy előbb-utóbb úrrá lesz a saját maga által teremtett káoszon.

Őrület

Két "őrületes" élményem volt tegnap: Délután meghallgattam a miniszterelnök évértékelő beszédét, este pedig megnéztem az Egy őrült naplóját a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban. Hirtelen nem is tudom, melyik volt pszichedelikusabb élmény.
Gogol remekművét már láttam 40 évvel ezelőtt Darvas Ivánnal, sajnos csak tévében, nem élőben. Most nemrég is sugározta az M3, akinek van visszanéző funkciója, az még megnézheti. A naplót Darvas Iván által illusztrált könyv formájában is kiadták. Darvas Iván nemcsak érzékeny színész volt, de erős vizuális képességgel és rajztehetséggel rendelkezett, ez adott különös hangulatot az előadásának.
A tegnapi előadáson Keresztes Tamás játszotta Popriscsint, ő maga tervezte a szintén nem kis vizualitásról árulkodó díszletet, valamint ő kezelte a loopert is. A looper egy elektroakusztikai eszköz, mely a keltett hangokat, ritmusokat, dallamokat egymásra másolva végtelenítve játssza le. Keresztes Tamás jó zenész, ő játszotta Mozartot az Amadeusban, erről már blogoltam korábban. Akkor eléggé elnyomta játékát Kulka János zseniális Salieri-alakítása.
Nos, a looper a hangok monoton ismétlésével a skizofrénia kataton tüneteit jól érzékelteti, és Keresztes Tamás virtuóz módon bánt ezzel a "hangszerrel". Ahogyan az egész előadás zseniális volt, Bori álmélkodva jegyezte meg, nahát, nem is gondolta, hogy Budapesten ilyen szuper előadások vannak. A Jurányi egy volt középiskola tornaterméből lett kialakítva, először jártunk benne, édesanyám is velünk volt.
Visszakanyarodva az induló párhuzamhoz (Orbán Viktor és Axentyij Ivanovics Popriscsin), amikor hősünk ráébred, hogy hogyan is gondolhatta, hogy ő csak egy címzetes fogalmazó a minisztériumban, amikor pedig napnál is világosabb, hogy valójában VII. Alfonz spanyol király, akkor eszembe jutott a délutáni beszéd. Valahogy így jött rá a miniszterelnök, hogy micsoda tévedés volt pozitív jelentéseket tulajdonítani olyan fogalmaknak, mint nyílt társadalom, nyugati demokrácia, politikai korrektség vagy liberalizmus, mikor ezek mind a mindent behálózó háttérhatalmak mesterkedései. Neki, mint az Új Európa egyik vezetőjének az a küldetése, hogy mindezektől megóvjon minket. És nem habozunk majd befogadni a nyugat-európai menekülteket Németországból, Hollandiából, Franciaországból.



Őrület.

Szegény Erzsébet

Hét Árpád-házi szentünk van. Itt vannak a szent királyok, Szent István és Szent László, valamint Imre herceg, István fia. Aztán a négy királylány: Szent Erzsébet, II. András (az aranybullás) leánya, Szent Margit és Szent Kinga, András unokái, IV. Béla (a második honalapító, a várépítő) gyermekei, valamint Szent Piroska (bizánci nevén Szent Iréne), Szent László hamar árvaságra jutott leánya. Utoljára Kingát avatták szentté, 1999-ben, halála után több mint 700 évvel. Kinga férje lengyel fejedelem volt, maga pedig a lengyel sóbányászok nagy patrónája, nem véletlen, hogy a lengyel pápa, II. János Pál avatta szentté.
De legnagyobb kultusza a magyarok között Szent Erzsébetnek van. Sárospatakon született, bár egyes történészek Pozsonyt és Óbudát sem tartják kizártnak, mint születési helyet.

Szent Erzsébet szobra Petrával és Orsival

Szent Erzsébet padja Sárospatakon.

Számos intézmény, templom, közterület viseli a nevét ennek a szintén nem túl könnyű sorsú szentnek. Anyja, Gertrúd meggyilkolásának szemtanúja volt, Türingiába ment férjhez, de nem az eredetileg kijelölt vőlegényéhez, hanem korai halála miatt annak öccséhez. Megözvegyülése után a betegek és szegények gyámolításában talált vigaszt, de sógora ezt nem nézte jó szemmel, pazarlásnak tartotta.
Nos, amilyen nehéz sorsa volt Szent Erzsébetnek, olyan hányatott sors jutott az Erzsébet-utalványnak is. Köztudott, hogy a cafetéria-rendszer bevezetésekor a különféle adókedvezménnyel járó utalványokat külföldi cégek bocsátották ki Magyarországon (Ticket Express, Sodexo, Cheque Déjeuner). Étkezési utalványt kibocsátani jó üzlet, hiszen jutalékot fizet az igénylő munkáltató és az elfogadó vendéglátó hely is. Az ebből származó bevétel szépen kiszivárgott az országból. A Fidesz-kormányzat 2011-ben vezette be az Erzsébet-utalványt, és mindjárt úgy módosította a cafetéria-rendeletet, hogy az adókedvezmény csakis ezekre az étkezési utalványokra vonatkozzon. A többi étkezési utalványt már nem igényelték a munkáltatók, ezért a kibocsátó cégek kivonultak Magyarországról.
Már akkor többen figyelmeztették a kormányt, hogy ez az intézkedés sérti az uniós szektorsemlegességi szabályokat. A kormány viszont azzal érvelt, hogy itt a kibocsátó nem egy profitérdekelt gazdasági társaság, hanem egy nonprofit állami vállalat, melynek bevételéből a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a fogyatékkal élők üdülését támogató Erzsébet-programot finanszírozzák. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Gyurcsány-kormánynak is volt üdülést támogató programja, de az Orbán-kormány két legyet ütött egy csapásra: kiszorította az idegen tőkét, és megoldotta, hogy ne közpénzből kelljen támogatni a kispénzűek üdültetését.
2012-ben Brüsszel felszólító levelet küldött Magyarországnak, hogy szüntessék meg a jogsértést, de ezt a magyar kormány elutasította. Az Európai Bíróság nagytanácsa 2016. február 23-ai ítéletében végül kimondta Magyarország kötelezettségszegését.
A francia utalványcégek viszont a Világbank bíróságához fordultak, mely a Ticket Expressnek már megállapított 23 millió eurós (7 milliárd forintos) kártérítést, a másik két kibocsátó ügye még folyamatban van, de itt is hasonló mértékű kártérítésre lehet számítani.
2017 január 1-től az Erzsébet-utalvány megmaradt ugyan cafetéria-elemnek, de már korántsem adózik olyan kedvezményesen, mint korábban. A mi cégünk is úgy döntött, hogy jobban megéri készpénzt adni a dolgozóknak. Gondoltam, hogy a kormányzat majd igyekszik nyomást gyakorolni az állami cégekre, hogy legalább ők adjanak továbbra is Erzsébet-utalványt a dolgozóknak, de pl. Katiék cége, mely 100 százalékosan állami cég is a készpénz mellett döntött.
Mint régi Erzsébet-utalványt használó cég, a mi cégünk is kapott fényes papírra nyomtatott kiadványt DVD-melléklettel, tele boldog gyermekarcokkal és vidám nyugdíjasokkal, akik az Erzsébet-programnak köszönhetően nyaralhatnak, de ez nem hatott meg minket, és félek, hogy más munkaadót sem. Az Erzsébet-program szép csendben el fog halni, de ahogy Orbánékat ismerem, ez is fel fog kerülni az Unió bűnlajstromára, és érvként fog szolgálni az Új Európáért vívott küzdelemben.

A G-nap második évfordulójára

Talán észrevettétek, kedves blog-olvasók, hogy a nagy Orbán-Simicska összeveszés komolyan foglalkoztatott a közösségi média általam használt fórumain.

• Írtam róla egy vicces posztot;
• Írtam róla egy komoly posztot;
• Készítettem róla több coub-ot (végtelenített videót)

• Írtam róla több twitter-bejegyzést

Simicska Lajcsinak kinyílt a csipája, nicsak, a zsebében is kinyílt a bicskája!

— Pál József (@paljozso) February 7, 2015

Álmomban Orbán Viktor voltam, és egy Simicska-fejet formáló tekegolyóval hirdetőoszlop-alakú tekebábukat próbáltam eltalálni.

— Pál József (@paljozso) January 5, 2016

De vajon miért foglalkoztat ez a dolog engem annyira, hogy még így, két évvel a történelmi nap után is posztot írok róla. Ennek több oka is van, az egyik lélektani, a másik gazdaságpolitikai.
A lélektani okkal kezdem. Orbán Viktor számára nagyon fontosak a barátok, a régi harcostárak. Nem tudom, volt-e még olyan időszak Magyarországon, amikor a három legfőbb közjogi tisztet betöltő személy, a miniszterelnök, a köztársasági elnök és a házelnök kollégiumi szobatársak voltak. Kubában persze minden fontosabb posztot csak olyan megbízható "kamerád" láthatott el, aki már a Granma fedélzetén is együtt volt Fidel Castroval.
Emlékezzünk vissza, hogy mennyit fontolgatta Orbán, hogy javasolja-e Áder újrajelölését a köztársasági elnöki posztra, még Balog Zoltán neve is felmerült. Áder gyakran megakasztotta Orbán törvénygyárát, legutóbb a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt küldte tovább az Alkotmánybíróságnak, amely el is meszelte azt rendesen. Mégis a régi harcostárs, Áder felé hajlott a javaslattételnél.
A politikus magányos emberfajta. Tudomásul kell vennie, hogy a politika minden barátságot tönkretesz. Orbánt az elmúlt három évtizedben olyan elvbarátok hagyták el, mint a Fidesz-alapító Fodor Gábor vagy Molnár Péter, az ős-fideszes Ungár Klára, Hegedűs István, Szelényi Zsuzsa, Illés Zoltán. A 2002-ben megalakult polgári körök legfőbb csúcsszervében, a Szövetség a Nemzetért Polgári Körben még olyan tagtársak vették körül Orbánt, mint Malgot István, aki a 2006-os választások után lett renegát, Hende Csaba, akit tavaly menesztett a miniszterelnök, és Vona Gábor, aki ma a lakájmédia által nyugodtan lebuzizható első számú közellenség, a Jobbik elnöke.
De Simicska más volt. Ő Orbán legrégebbi barátja, már a középiskolában ismerték egymást, Simicska két évfolyammal feljebb járt. Együtt is katonáskodtak, és bár Simicska sohasem lépett be a Fideszbe, ő volt a párt gazdasági esze és motorja. A Fidesz kétszer nyolc évet töltött el ellenzékben. Hogy ez alatt az időszak alatt is folyhatott a pártépítés, a klientúra és a médiabirodalom kiépítése, annak nagy része Simicska Lajos pénzügyi támogatásának volt köszönhető, ami persze egyáltalán nem volt önzetlen: a második Orbán-kormány első négy évében Simicska emberei ezrével kerültek be fontos gazdasági funkciókba, Simicska cégei pedig több száz milliárd értékben nyertek el különféle közbeszerzéseket.
És ezzel már el is érkeztünk a gazdaságpolitikai okokhoz. A 2014-es választási győzelem után - sokak szerint elsősorban Habony Árpád titkos tanácsadó hatására - Orbán megkezdte a rugalmas elszakadást Simicskától, és új oligarchák tűntek fel a horizonton: Garancsi István, Mészáros Lőrinc és az újdonsült vej, Tiborcz István. Válaszul a zömében Simicska által működtetett jobboldali médiák (Hír TV, Lánchíd Rádió, Magyar Nemzet) kormánykritikus hangot kezdtek megütni. A G-napi eseményeket közvetlenül kiváltó ok az volt, hogy a Simicska-médiabirodalom kormányhű szerkesztői sorra kezdtek felmondani.
Hosszú évek után először nyilatkozott Simicska a rádióknak és újságoknak, és a miniszterelnököt kertelés nélkül legecizte. Emlékszem, hogy tobzódtak a napilapok abban, hogy címlapon írhatják le az addig tiltólistán levő négybetűs szót.
És hogy mi történt azóta? Simicska gazdasági birodalma megrokkant.

• Az eladdig szinte minden nagyobb állami beruházást (út és hídépítések) megnyerő KÖZGÉP azóta egyetlen pályázatot sem nyert. Ezt tartsátok eszetekben, amikor azt hangoztatják, hogy a magyar közbeszerzési pályázatok átláthatóak és részlehajlástól mentesek! Futó beruházásokat, pl az M4-es autópálya építését csak azért állíttattak le, hogy ne kelljen több pénzt fizetni Simicskának. Mondvacsinált okokra hivatkozva (pl. a Szása II munkahajó fedélzetének mérete) megpróbálták a KÖZGÉP-et minden további közbeszerzésből kizárni.

Az M4 felbemaradt része

• A korábban Simicska által birtokolt hirdetési piac is baráti kezekbe került (Csetényi Csaba, Habony Árpád). Bohózatba illő jelenet volt tavaly januárban a fővárosi hirdetőoszlopok eltávolítása körül kialakult csetepaté.

Viszik Simicska hirdetőoszlopait

• A Simicska-médiabirodalom egyik pillanatról a másikra ellenzéki lett. A Class FM-et az NMHH-nak sikerült elhallgattatnia, a Metropolt pedig kiszorította a Habonyhoz köthető Lokál, és e heti hír, hogy a Hír TV-től további munkatársak mentek el.
• Az ország korábbi egyik legnagyobb földbirtokosa sorra veszített a földpályázatokon az új oligarchákkal szemben.

Hát ezért érzem úgy, hogy az Orbán-Simicska ellentét több egy egyszerű politikai nézetkülönbségnél, benne rejlik hazánk elmúlt 30 évének minden nyomorúsága. Talán ezért készítettem a második évforduló tiszteletére egy Simicska-maszkot, hogy így, farsang idején magamra öltve emlékezzek meg e két férfiú barátságáról és szakításáról.

G-nap előtt, G-nap után

Barátok voltunk harmincöt éven át

Jóban és rosszban,

Toltam a pénzem a pártodba, cimborám,

Kellett a bajban.

G-nap előtt, G-nap előtt

Dőlt a sok közpénz,

G-nap előtt, G-nap előtt

Te sem voltál fösvény

Hozzám.

Pályáztam buzgón, de nem nyert a KÖZGÉP már,

Elzárult a pénzcsap.

Berágtam és egy csúnya szót mondtam rád,

Eljött a G-nap.

G-nap után, G-nap után

Már nem vagy barátom,

G-nap után, G-nap után

Rossz ez, belátom

Már.

Tudom, az érzések a politikában kihűlnek,

Így volt és így is lesz,

Már nem örülök, hogy jól megy neked.

…

G-nap után, G-nap után

Már más úton járok,

G-nap után, G-nap után

Többé nem várok

Rád.

Nem várok rád.

Majdnem átvertek minket, de nem sikerült nekik

Egy évvel ezelőtt felhívott a cégnél egy telefonos ügynök, hogy ő egy tisztító- és irodaszereket forgalmazó cég, a Sweet Office Kft. képviselője. Mondtam neki, hogy nekünk már megvan, hogy honnan szerezzük be az irodaszereket és a tisztítószereket. Erre ő, hogy kiküldenek egy mintacsomagot nekünk árlistával együtt, nézzük meg, hogy tetszik-e nekünk belőle valami. Amit használunk, kifizetjük, sőt újabbakat is rendelhetünk, a többit díjmentesen elszállítják. Az egész nem kerül nekünk semmibe.
Jó, mondtam, hozhatják a csomagot. Meg is érkezett a csomag az alábbi fuvarlevéllel:

Egy tervezéses időszak kellős közepén voltunk, nem nagyon volt időnk foglalkozni a csomaggal, azt láttuk, hogy az összértéke 31 ezer forint. A részletes árlistát átnézve láttuk, hogy ezeket a termékeket mi olcsóbban szoktuk beszerezni, ezért visszacsomagoltuk az egészet, és vártuk, hogy majd érdeklődnek, hogy érdekel-e belőle minket valami.
Két hét múlva egy szabályos számlát kaptunk 31 ezer forintról. Azonnal felhívtam őket, hogy ácsi, ez csak egy mintacsomag, mi nem rendeltünk semmit, nincs is szükségünk rá, azt ígérték, hogy ingyen elszállítják. Erre azt válaszolták, hogy nézzem csak meg alaposabban a fuvarlevelet, mert az bizony egyben megrendelő is, és törvény szerint 14 nap elállási idő állt rendelkezésünkre, ami már letelt, úgyhogy fizessük ki a számlát.

Hát alaposabban megnézve (katt a nagyobb képért) valóban kiderült, hogy a fuvarlevél egyben megrendelőként is szolgál, persze mondanom sem kell, hogy erről a szállító "elfelejtette" tájékoztatni a csomag átvevőjét.
Mondtam, hogy mi továbbra is ragaszkodnánk elállási szándékunkhoz, mire az ügyintéző hölgy azt mondta, hogy megkérdezi a főnökét, hogy mit tehetnek, és majd visszahívnak. Persze nem hívtak vissza, így én érdeklődtem fél nap múlva, hogy most akkor mi van. Azt válaszolta, hogy a legtöbb, amit tehetnek, hogy adnak 30% árengedményt, amit persze mi elutasítottunk.
Eléggé égett az arcom, hogy ilyen ostoba módon hagytam magunkat átverni, és kicsit utána néztem a dolognak. Kiderült, hogy a Versenyhivatalnál már több ilyen ügy is volt, és általában a károsult javára döntenek. Írtam is nekik egy levelet, amiben többek között ezeket írtam:

"Még egyszer kijelentjük, hogy:

• Elállási szándékunkat továbbra is fenntartjuk;
• A termékcsomagra nem tartunk igényt, azt hiánytalanul átvehetik tőlünk vagy kérésre eljuttatjuk Önökhöz;
• A fuvarlevél aláírását nem tekintjük megrendelésnek;
• Az Önök által küldött számlát nem áll módunkban kifizetni, mert nem áll mögötte valós teljesítés.

Cégünk a megrendelőink valós igényeit kielégítve igyekszik árbevételhez jutni, ezért rosszul esik nekünk, hogy egyes cégek jóhiszeműségünket kijátszva próbálnak tőlünk pénzt kicsikarni. Amennyiben elállási igényünket nem fogadják el, az ügyben készek vagyunk az illetékes fogyasztóvédelemhez illetve békéltető testülethez is fordulni."

Levelünket válasz nélkül hagyták, mi pedig úgy gondoltuk, hogy ilyen alacsony kamat mellett egy esetleges késedelmes fizetési felár bőven megéri, hogy kiálljunk az igazunkért. Telt-múlt az idő, eltelt egy fél év, egyszer csak csörög a telefon és egy fuvaros hív fel minket, hogy mikor jöhet a csomagért. Kérdem, milyen csomagért? Hát az iroda- és tisztítószerekért. Ja, mondom, az itt van a szekrényben, bármikor elvihetik. Jöttek és vitték, persze bizonylatot az átvételről csak hosszas rábeszélésre voltak hajlandók adni. Én meg vártam egy újabb fél évet, és úgy gondolom, most már elég idő telt el, hogy nyugodtan meg merjem írni a történetet.
Valószínűleg a Sweet Office úgy gondolkodott, hogy a többség úgyis egyből fizet, nem bonyolódnak egy békéltetőtestületes vagy fogyasztóvédelmi ügybe. Persze kivártak, hátha már nincs meg a csomag és az átvételi bizonylattal is próbáltak trükközni, de úgy tűnik, minden akadályt sikeresen vettünk.
Az eset tanulsága persze az, hogy mindenki olvassa el, hogy mit ír alá, de ha mégis megvan a baj, merjen kiállni az igazáért.
Ne hagyjátok magatokat becsapni, átverni, megkárosítani!