60 éve a világ tetején

60 éve, 1953 május 29-én lépett Edmund Hillary új-zélandi és Tendzing Norgaj nepáli hegymászó a Jóságos Istenanya, a Csomolungma csúcsára. De az is lehet, hogy a csúcs meghódítása már megtörtént 29 évvel korábban, 1924-ben George Mallory és Andrew Irvine által.
Mallory a modern kori alpinizmus fenegyereke volt, aki megadta a választ arra a kínzó kérdésre, amely legutóbb a két magyar hegymászó tragédiájával kapcsolatban is felmerült: Miért kell megmászni a csúcsot? Mallory válasza: Mert ott van. 1922-ben már megostromolta a világ tetejét, és el is érte az akkori 8225 m-es rekordmagasságot, de az időjárási viszonyok miatt vissza kellett fordulniuk.
1924 június 8-án a 6-os táborból a hegymászó páros megkezdte a csúcstámadást, de sohasem tértek vissza. Mallory holttestét 75 évvel később (!), 1999-ben találták meg 600 m-rel a csúcs alatt. A híres hegymászót a személyes tárgyai alapján jól lehetett azonosítani, viszont nem került elő mászótársa holtteste valamint az a két Kodak fényképezőgép, amit magukkal vittek. Azóta Mallory kamerája a hegymászók szent Grálja, hiszen ha a benne lévő filmet előhívnák, megállapítható lenne, hogy elérték-e a csúcsot, vagy nem. Addig marad a dicsőség Hillary-nak és Tendzing-nek. Igen, akkoriban még volt nevük a sherpáknak is, ma már csak a Himalája névtelen személyzeteként tevékenykednek, miközben a világ minden tájáról érkező mászók learatják a babérokat. Tendzing-nek szobra is van Dardzsilingben, itt van eltemetve Kőrösi Csoma Sándor is. Dardzsilinghez a Himalája legkeletibb 8000-es csúcsa, a Kancsendzönga esik a legközelebb, nem véletlen, hogy a magyar Kancsendzönga-expedíció először ide látogatott, hogy leróják kegyeletüket a híres erdélyi keletkutató, az első tibeti-angol szótár megalkotójának sírjánál.

Dardzsiling, háttérben a Kancsendzönga

A szintén erdélyi születésű Erőss Zsolt Kőrösi Csoma iránt érzett tiszteletére jellemző, hogy kisfiát is a Csoma névre keresztelte.
Erőss Zsolt a magyar magashegymászás vitathatatlanul legnagyobb alakja volt, aki 11 éve, 2002 május 25-én első magyar állampolgárként jutott fel a világ tetejére, bár az első magyar a felvidéki Demján Zoltán volt, aki egy csehszlovák expedícióval már 1984-ben feljutott a csúcsra.
Erőss Zsolt elszántságára jellemző, hogy nem hagyta abba a mászást annak ellenére, hogy 2008-ban két lábujját vesztette el a Makalu-n, 2010-ben fél lábát a Magas-Tátrában, de 2011-ben lábprotézissel is felért kilencedik nyolcezresére, a Lohce-re.
Erőss Zsoltot a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulói is jól ismerték, mert ha tehette, nem mulasztotta el, hogy részt vegyen az iskola sítáborain, mint oktató, így tett idén márciusban is, közvetlenül a tragikus Kancsedzönga-expedíció előtt.

 

Erőss Zsolt egy szilágyis kisdiákkal a Gärlitzen síliftjén 2009-ben

A tavalyi sikertelen Annapurna-expedíció utáni Mécs László-nyilatkozat már kicsit előre vetítette az idei tragédiát. Mécs szerint Erőss szeret túl nagy kockázatot vállalni.
Az idei tragikus mászás története többé-kevésbé ismert, bár még nem került minden mozaikkocka a helyére. Az expedíciót vezető Kollár Lajos blogbejegyzéseiből, valamint a Kancsendzönga csúcsát a magyar mászókkal egy időben elérő spanyol Oscar Cadiach nyilatkozatából az olvasható ki, hogy Erőss Zsolt mászótársa, Kiss Péter a csúcstámadás és az ereszkedés során is többször bevárta Zsoltot.

Kiss Péter, a Kancsendzönga-expedíció másik magyar áldozata

Ha Erőss Zsolt volt a magyar hegymászósport legnagyobb egyénisége, akkor nyugodtan mondhatjuk, a gyöngyösi Kiss Péter pedig a legnagyobb ígérete volt. A 27 éves fiatalember már megmászta az Alpok mind a 82 négyezres csúcsát, ismert barlangász, maratonista volt fiatal kora ellenére. Nagyon úgy tűnik, hogy azzal, hogy az ereszkedés során bevárta vagy visszament a teljesen elgyengült Erőssért, saját életét áldozta fel mesteréért.
A 2013-as Kancsendzönga-expedícióban elveszett a magyar hegymászósport legnagyobb csillaga, de megszületett a sportág legnagyobb hőse. Tisztelet mindkét mászó emlékének.

Őszöd

Néha meglepő módon találkoznak különféle hírek! Annak idején például nagyon meglepődtem, amikor Bálint Antónia szépségkirálynő, Mehmed Karcsika török-magyar fiúcska és Földesi-Szabó László egykori tikosszolga, az Egymásért Egy-Másért Alapítvány adócsaló vezetőjének sorsa összefonódott.
Na, pont ilyen meglepő volt a baloldali avantgárd furcsa alakjának, a magyar Che-Guevarának, Eduardo Rózsa-Floresnek a nevét közös lapon olvasni Gyurcsány Ferenc pontosan hét évvel ezelőtt elhangzott balatonőszödi beszédével.
Az elhíresült beszéd ma már része a legújabb kori magyar történelemnek, többet ártott hazánknak, mint két atombomba, és kevés olyan beszéd van, amit ennyire kétféleképpen értelmezzenek az emberek. Amerikába szakadt osztálytársnőm megkért bennünket, különböző politikai nézeteket valló osztálytársait, egyenként értelmezzük az őszödi beszédet és annak hatását a magyar politikára. Ki hazugságbeszédnek, trágársághalmaznak, ki pedig igazságbeszédnek, hazafias szózatnak gondolja.
Az MSZP 2006-os balatonőszödi pártértekezletéről először csak a Gyurcsány-csomagként elhíresült intézkedésekkel szembesülhettünk: Az ÁFA megemelése a fél évvel ezelőtti csökkentés után, az EÜ-hozzájárulás megemelése, adókedvezmények eltörlése, a közüzemi díjak emelése. Gyurcsány azt mondta rá: nem fog fájni. Kontrasztként: Bajnai a 2011-es intézkedéseinek bejelentését ezzel kezdte: fájni fog.
A beszéd csak őszre szivárgott ki, mondták is Gyurcsánynak: Feri, forró Őszöd lesz. Volt minden: A Fidesz 72 órás ultimátuma, vekkerórás tüntetés, permanens forradalom a Kossuth téren, a TV székházának megostromlása, totális vereség az őszi önkormányzati választásokon, az október 23-ai redőrattak.
Hogy Rózsa-Floresnek tényleg köze volt-e a beszéd kiszivárogtatásához, hogy miért pont most, hét évvel az események után rukkolt elő a sztorival a Heti Válasz, hogy mi volt az árulás valódi célja, talán egyszer megtudjuk. De hogy ez a történet végérvényesen beépült a magyar politikai folklórba, az biztos.

Tizenöt éve volt az utolsó normális választás Magyarországon

Ne menjünk el e mellett a tény mellett olyan egyszerűen. Az 1998-as választási kampány olyan langyosra sikeredett, hogy anyám egy alkalommal meg is szólította Hegyi Gyula MSZP-s képviselőt a 6-os villamoson, hogy tényleg nem akarják megnyerni a választásokat. Mondta a képviselő, hogy hát igen-igen, kicsit elkényelmesedtek.
A Bokros-program, amit az MSZP erényként, a Fidesz pedig bűnként állított be a kampányban, valóban működött: 3% körülre csökkent az államháztartási hiány, csökkent az infláció és az államadósság. Persze csökkent a gazdasági növekedés üteme is, ez minden takarékossági intézkedés szükséges velejárója (lásd a jelen helyzetet). A nominálbérek emelkedésének korlátozása és a felsőoktatási tandíj bevezetése viszont komoly népszerűségvesztést okozott, így nem véletlen, hogy Bokros Lajos a Fidesz MSZP-elleni kampányának egyik főszereplője lett.
A mások főgonosz a nemrég elhunyt Tocsik Márta volt, a Deutsch Tamás által felderített ügy a választási kampány egyik fő elemévé vált.
A Fidesz választási sikerének harmadik eleme, hogy a párt sikeresen foglalta el azt a politikai vákuumot, amit a népszerűségét vesztett MDF és KDNP maga mögött hagyott. A párt liberális pártból jobbközép politikai formáció lett, kiléptek az európai liberális pártszövetségből és felvételüket kérték az Európai Néppártba, meghirdették az "egy a zászló, egy a tábor" elvet. Lényegében minden jobbközép erőt magukba olvasztottak vagy leszalámiztak. A kisgazdákat kivéve. Velük kénytelenek voltak koalíciót kötni annak ellenére, hogy sokan nagykoalícióra számítottak A két választási forduló között a kisgazda képviselők fele lépett vissza a Fidesz javára (Ugye még emlékeztek, hogyan állapodott meg Orbán és Torgyán Leányfalun a gyöngyöző húsleves mellett).
A választásokon mind egyéniben mind pártlistára több MSZP-s szavazat futott be, mint Fidesz-es: az egyéni képviselőválasztás második fordulójában 1 941 307 MSZP-s szavazatra 1 706 155 Fidesz-es jutott, területi listára pedig 1 497 231 MSZP-s szavazat volt szemben 1 340 826 Fidesz-es szavazattal. A sajátos választási matematika, a győztes (majdnem) mindent visz elv miatt viszont a Fidesz jóval több egyéni mandátumhoz jutott, mint az MSZP, ezt a területi listáról és kompenzációs listáról bejutott több MSZP-s képviselővel sem tudták kompenzálni, így a Fidesz 148 képviselővel az MSZP 134 képviselőjével szemben az 1998-as választásokat megnyerte.
Amiben különbözött az 1998-as választási év az összes utána jövőtől az az volt, hogy az MSZP nem követelte a szavazatok újraszámolását, nem zárta le az Erzsébet hidat, nem mondta azt, hogy a haza nem lehet ellenzékben, nem alakította meg a Baloldali Köröket. A Fidesz pedig hagyta tovább futni a Bokros-csomag fő programjait, a forint csúszóleértékelését és a vámpótlékot, és sohasem valósult meg a 7%-os gazdasági növekedésre tett választási ígéret. De ez már egy másik történet.

Rezsicsökkentés, közüzemi számlák, egyebek

Áttértünk a Díjnetre, azaz a közüzemi számlák elektronikus bemutatására.
Persze ez a korszerű, nem kell szegény fákat kivágni a sok papírhoz, nem terheljük a környezetet, mégis a fő lökést a rezsicsökkentés adta meg. Nem elég ugyanis, hogy a közüzemeket hatóságilag 10 %-os árcsökkentésre kötelezték, de a számlán azt is fel kell tüntetniük, hogy a rezsicsökkentés bevezetése óta ez a fogyasztónak mennyi megtakarítást eredményezett. A régi villanyszámlám valahogy így nézett ki:

A számláknak vannak fontos formai jegyei, de én még olyanról nem hallottam, hogy egy adott időponthoz képesti kumulatív megtakarítást fel kellene-e tüntetni rajta. Pedig a kormányrendelet szigorú, még azt is előírja, hogy az inkriminált közleménynek narancssárga háttérrel kell megjelennie a számlán. Németh Szilárd képviselő, egyben rezsicsökkentésügyi kormánymegbízott szigorú büntetéseket szab ki a legkisebb formai hiba esetén is, pl. az ELMŰ is milliós bírságra számíthat, mert a színes csík inkább okkersárga. Aki azt hiszi, hogy ez vicc, az nagyon téved. Egy korábbi posztomban már elmélkedtem azon, hogy I. Fülkefor mennyire szereti ezt a színt.
Hogy senkinek ne legyen kétsége, a villanyszámla ezen eleme nem más, mint kormánypropaganda. Képzeljük el, hogy egy év múlva, mire választások lesznek, ez a kumulatív megtakarítás már milyen szép összeg lesz mindenkinél. Nos, ebből a kormánypropagandából lett elegem. Mivel az elektronikusan bemutatott számlára nincs különösebb formai előírás, közüzemi számláimat a dijnet.hu-n keresztül tekintem meg. Egy elektronikus villanyszámla valahogy így néz ki:

 

Emberek! Álljatok ellen a kéretlen kormánypropagandának, kérjetek elektronikus bemutatású számlákat.

A rezsicsökkentés ugyanannak a gondolkodásmódnak a termése, amit a miniszterelnök és a főpolgármester  5-ös buszon elhangzott beszélgetése jól visszatükröz: a Balettintézet a portugáloké? Vegyük vissza! Nincs rá jogszabály? Majd hozunk jogszabályt! Mert mégiscsak felháborító, hogy 10 évig hagyják üresen, romosan állni!

De hát könyörgöm! Hány önkormányzati tulajdonú épület áll romosan, üresen Budapesten? Az egykori Úttörő Áruház, az Országos Pszichiátria a Lipótmezőn, az egykori Schöpf-Mérei Kórház (itt született mindhárom gyermekem), a zugligeti villamos végállomás...Reggelig sorolhatnám. Miből gondoljuk, hogy pont a Balettintézetre lenne pénz. Nem megátalkodottságból privatizáltak olyan budapesti palotákat, mint a Gresham, a Clotild Palota vagy a New York Palota. A vevő vállalta a felújítást és a működtetést. Igen, kecsegtető haszon reményében. És volt olyan vevő, akinek nem jött be a számítása, mert közbejött a válság, a különadók. De most, hogy kénytelen-kelletlen az olyan presztízsberuházásokat is kénytelenek vagyunk elhalasztani, mint a stadion-építések, miből gondoljuk, hogy pont a Balettintézet felújítására fogja futni?

Volt egy barátom, aki pécsi orvosdinasztiából származott, és felmenői az 1930-as évek végén építtettek egy házat Pestszentlőrincen amolyan kisebb magánklinika céljából. Közbejött a háború majd a szocializmus. A lőrinci ház ahhoz kicsi volt, hogy államosítsák, de lakókat költöztettek bele, és csak az államilag megszabott lakbért volt szabad beszedni. 1979-ben, mikor barátom beköltözött a ház szuterénjébe pár évre, már semmi vakolat nem volt a házon, mert a lakbérből nem futotta tatarozásra. Ugyanez a sors várt Budapest szinte összes bérházára, de olcsó volt a lakbér! Emlékeztek még a nagy Rákóczi úti sortatarozásra. Kampányszerűen Patyomkin-homlokzatokat hoztunk létre a főútvonalakon, a belső utcák házai pedig omladoztak. De nézzétek meg az összes pályaudvart és vasútállomást!

Ceterum censeo: A rezsicsökkentés ebben a formában a közüzemek zülléséhez vezet. Meg kell állapodni a szolgáltatókkal, átlátható üzleti feltételeket kell biztosítani.

Kiűzetés a Paradicsomból

Az ember születésétől fogva egy tanuló automata. A környezeti információkat mintaillesztéses módszerrel veti egybe korábbi tapasztalataival. Ha a mintázat egyezik, az megerősítést vált ki, ha a mintázat szignifikánsan eltér, akkor pedig kétkedést. Valószínűleg azt nevezzük megvilágosodásnak, amikor az utolsó puzzle-kocka is a helyére kerül, a nem egyező mintázatok pedig végérvényesen kirostálódnak. Persze Bródy Jánossal együtt én is azt vallom: Tiszteljétek, azokat, akik keresik az igazságot, de ne higgyetek azoknak, akik azt állítják, hogy megtalálták.
Ezt a hosszas bevezetőt Csányi Vilmos Ironikus etológia című könyvével kapcsolatban írtam, mert Csányi könyve teljes mértékben erősítette világnézetem konzisztenciáját. Korábban is szívesen használtam azt a kifejezést, hogy "mi, emlősök", vagy "mi, emberszabásúak". Csányi szerint a humán etológiához az állati etológián keresztül vezet az út, hogy aztán eljussunk a legbonyolultabb szociológiai összefüggésekig. Minden emberi viselkedés legmélyén megtalálható az állati. Nem véletlenül vásároltam meg karácsonyra ezt a könyvet Borinak, a család szociológus-palántájának (elolvasásra kölcsönadta nekem).
Volt osztálytársaimmal való idei síelésünk során Amerikába szakadt osztálytársnőm, ki nagyon szeret filozolfálni, az mondta, hogy őt nagyon érdekli, miként ébredt az ember öntudatra. Azt találtam neki válaszolni, hogy az emberi egzakt gondolkodás ugyanúgy a faj fennmaradását szolgálja, mint az, hogy a pók tud hálót szőni. Semmivel sincs több jogunk az életre ezen a bolygón, mint bármely más fajnak.
Nos, Csányi is úgy gondolja, hogy az emberi faj is egy a Föld számtalan állatfaja közül. Vannak persze sajátosságai, például, hogy képes mítoszokat, isteneket teremteni. Azt hiszem Hankissnál olvastam egyszer, hogy az öntudatra ébredéssel az ember nagyon magára maradt: kívül került a természeten. Ezt fejezi ki mindennél jobban a Biblia metaforája a Paradicsomból való kiűzetéssel. A magányt legyőzendő kultúrát, tudományt, vallást teremtettünk magunknak, de megmaradtunk nagyon magányos lényeknek.
Csányi természetesen mindenre tud humánetológiai magyarázatot, így aztán nem nehéz megérteni sem a trafikmutyit, sem pedig a rezsicsökkentési trükköt.
Adalék a rezsicsökkentéshez:
"...ezt a tulajdonságot nevezte a szociálbiológia kiváló alapító atyja, az amerikai E. O. Wilson >>velünk született kőkorszaki gondolkodás<<-nak. Ha választanunk lehet két megoldás között, amelyek egyike némi közeli jót és távoli nagyon rosszat, a másika pedig közeli kicsi rosszat, de távoli jót jelent, akkor habozás nélkül a közeli jót ragadjuk meg...Lehet, hogy ezért szavazunk főleg olyanokra, akik azonnali fizetésemelést ígérnek és tartózkodnak a szükséges megszorításoktól."
Adalék a vakhithez:
"...elősegíti az efféle...csoportok kialakulását az a tulajdonságunk is, melyet a humánetológusok >>indokrinálhatóság<<-nak neveznek, magyarul talán >>könnyen befolyásolhatóság<<-nak hívhatnánk. Ez azt jelenti, hogy ha az ember érzelmileg elköteleződött egy adott csoporthoz, akkor annak eszméit, hiedelmeit a lehető legegyszerűbb formában, mindenfajta racionális felülvizsgálat nélkül képes elfogadni és követni."
De lehet, hogy én is olyan vagyok, mint Móricka, akinek már mindenről csak "az" jut eszébe...

ByeAlex bája

Az én Alexem egy olyan srác, aki
Énekelt Malmőben és
Tizedik lett csendesen
Az én Alexem.
Ő az én Alexem.
Mert nekem nincs most más
Csak az Alexem, csak az Alexem,
Úgy dúdolnám:
Ez így jó nekem, ez így jó nekem
Ez a Dal!

Az Eurovíziós Dalfesztivállal kapcsolatban már tavaly leírtam, hogy mindig a szerethető előadók végeznek jó helyen. Idén a szakmai zsűri ellenében a közönség az abszolút outsidernek számító ByeAlexet juttatta ki Malmőbe, és sokan nagy bukást jósoltak a filozófiát végzett újságíró hipszternek, aki saját számával vett rész a versenyen. Akkor azt írtam, hogy Alex dala az egyszerűségével nyert. Olyan ez a dal, mint amikor otthon valaki keresgéli a gitárján az akordokat, közben pedig a régi kedvesére gondol. Ehhez még hozzájárul a mi egzotikus anyanyelvünk.
Úgy tűnik, megdőlni látszik az, hogy a dalfesztiválon a nemzeti szimpátia alapján szavaz a közönség a jelöltekre. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy nemcsak a közönségszavazatok, de országonként egy-egy szakmai zsűri dönt (nem tudom, hogy tavaly is így volt-e már). Mindenesetre megdöbbentő volt, hogy egyetlen volt jugoszláv tagköztársaság sem jutott a döntőbe, pedig az első selejtezőn 16 dalból 10 jutott tovább, mégis kiesett Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Montenegró, a következő nap, amikor 17 dalból kellett 10-et kiválogatni (ebben a "nehezebb" fordulóban szerepelt Alex dala is) pedig Macedónia esett ki. Bosznia anyagi megfontolásokból el sem indult.
Nos ByeAlex dala a döntőben tizedik lett, Magyarország eurovíziós történetében csak Bayer Friderika (4.) és Rúzsa Magdi (9.) értek el jobb helyezést.
Alex dalát a németek Európa legjobb dalának ítélték, a svájciak pedig a második legjobb dalnak. Persze nagyon sok országnál nem került be a legjobb tízbe, de ez a győztes dánokkal is többször előfordult. Persze az, hogy Azerbajdzsántól egy pontot sem kaptunk Ramil (Baltás Gyilkos) Safarov nemzeti hős kiadása után, az kicsit meglepő volt. Ezután várhatják, hogy még egy gyilkost kiadjunk nekik!
Az idei fesztivál egyéb szenzációkkal is szolgált. A finnek, tiltakozásul, hogy a skandináv országok közül csak náluk nem engedélyezett az azonos neműek házassága, az egyébként kiváló daluk végén egy leszbicsókot is bemutattak. Bámultam őket bátorságukért, küldtem is nekik egy szavazatot. Viszont látszik, hogy Európa még nem fogadókész erre: a daluk végül majdnem leghátul végzett, pedig a svédek szolidaritásból a szavazás előtti show-műsorban egy melegcsókot mutattak be.
Az "erőnyerő" országok (Olaszország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Nagy-Britannia valamint a tavalyi győzte Svédország), vagyis akiknek nem kell selejtezőt vívniuk Olaszország kivételével mind a mezőny második felében végeztek, ez is gyakran van így.
Hiába írták tehát számos blogban, hogy az európai dubstep számok megeszik Alexet, helyetti inkább megkajálták az egyszerűséget, keresetlenséget, őszinteséget.

Feledés vagy felidézés

Petra háromnapos osztálykirándulásra ment, Bori egy hétre kiutazott Amszterdamba a barátjához, Orsi pedig az írásbeli érettségi gyötrelmeit kipihenendő bulizott majd a barátjánál aludt. Nosza menjünk moziba.
Nagyon ritkán járok moziba, utoljára tavaly néztem meg egy sci-fi horrort, de azt is egyedül, mert a család egyetlen nő tagja sem volt kapható rá. Katival utoljára talán Az ajtót láttuk, a Szabó Magda-regényből készült Szabó István-filmet.
Most is ment egy kicsit a vacila, hogy Kati kérésének megfelelően romantikus vígjátékot vagy az én kérésemnek megfelelően akciós sci-fit nézzünk-e meg. Na mit gondoltok, ki győzött?
Szóval megnéztük a Feledés című sci-fit.
Az amerikai filmgyártás nem egyszerűen szórakoztat, Hollywoodban mítoszok születnek. A filmek szeretik ezeket a mítoszokat újra meg újra felidézni. A Shrek 2 báját például az adja, hogy szinte percenként ismerünk rá egy-egy klasszikus filmjelenetre: Pókember, Szellemirtók, Nyolcadik utas a halál stb. A rendezők tudatosan tisztelegnek korábbi nagy rendezők emlékének, például a Csillagok háborúja első részében a fogatverseny tudatosan a Ben Hur híres fogatversenyének remake-je.
Viszont a Feledés jeleneteinek híres és klasszikus sci-fi filmek legendás jeleneteihez való hasonlósága kapcsán valóban nem tudom eldönteni, hogy a rendező fantáziahiányban szenvedett vagy tényleg tisztelegni akart a nagy elődöknek. Íme néhány példa (vigyázz, spoilerveszély!):

• Majmok bolygója (az elpusztult New York, a Szabadságszobor látványa, az állítólagos rádióaktivitással védett tiltott zóna)
• Csillagok háborúja (repülő járművek egy kanyonban száguldanak és egymásra lövöldöznek)
• A Függetlenség Napja (behatolás az anyahajóba, annak felrobbantása, ettől minden harci jármű harcképtelenné válik)
• Mátrix (maroknyi embercsoport harca a bunkerükbe behatoló drónok ellen)
• 2001 Űrodüsszeia (a drónok alakja, az Odyssei nevű űrhajó alakja, a hibernáló kabinok)
• Emlékmás (egy tudatunkban lévő gyötrő emlék, mely valósággá válik)
• Végképp eltörölni (élet-halál küzdelem saját klónunkkal)

A forgatókönyvre sem mondanám, hogy igazán eredeti: a főhős számára kiderül, hogy a rosszaknak hittek a jók és a jóknak hittek a rosszak. De azért egészen fordulatos történet. Persze Kati szerint az egész csak egy fedőtörténet, az űrhajó csinos másodtisztje így szerzi meg magának az hajó jóképű de sajnos nős parancsnokát. Az emberiség megmentése másodlagos.
Ja, és mégegy: Amikor - visszaemlékezéseikben - a szerelmesek belenéznek az Empire State Building tetején (itt kéri meg a férfi a nő kezét) a távcsőbe, mit látnak? Hát ezt:

Vagyis a filmben már szerepel a múlt héten befejezett One World Trade Center is. Ezt építették a 12 évvel ezelőtt lerombolt ikertornyok helyén. Nahát!

De apu, mindenki a saját gyerekére mondja!

Ez a méltatlankodó mondat Bori szájából hangzott el valamikor 4-5 éves korában egy szereplése után. Azóta részévé vált a családi legendáriumnak. Történt ugyanis, hogy nemcsak Bori, hanem egy másik kislány szereplését is meg találtam dicsérni.
A magyar nyelvben olyan szép mondások vannak erre: a mi kutyánk kölyke, minden szentnek maga felé hajlik a keze, stb.
Az egyik énekes tehetségkutató műsorban a döntő napján a három döntős falujába kitelepül egy-egy televíziós stáb, és bemutatják, hogyan szurkol a falu népe híres szülöttének. Mindig bennem van a kisördög, hogy valaki úgy találna nyilatkozni, hogy tényleg ügyes a mi földink, de nekem a másik versenyző valahogy jobban tetszik. Ugye bizarr lenne. Vannak helyzetek, amikor nem is tételezzük fel feltételezzük az objektivitást. Ugyanebben a tehetségkutató műsorban az egyes versenyzők mentorai szavaznak arról, hogy a két legkevesebb közönségszavazatot kapott énekes közül melyik jusson tovább. Még soha nem fordult elő, hogy a mentor ne a saját mentoráltjára szavazzon. Akkor miért kell szavaznia egyáltalán?
Mindez a "trafikmutyi" néven elhíresült legújabb belpolitikai botrányról jutott eszembe. Először csak sejtettük, hogy a koncessziós pályázatok elbírálásánál a Szent Fidesznek is maga felé hajlott a keze. Aztán néhány dokumentum és hangfelvétel kiszivárgásával bizonyossá is vált, hogy a pályázat lebonyolításával megbízott cég a pályázók listáját törvénytelenül kijuttatva a helyi Fidesz frakciókra bízta a döntést.
A probléma csak az, hogy ezt az emberek túlnyomó többsége normálisnak gondolja. Az "elmúltnyolcévben" ők loptak (ismerjük el tárgyilagosan: tényleg), most rajtunk a sor. Egy televíziós vitaműsorban Stefka István, az egyik kormányoldali országos napilap főszerkesztője is úgy nyilatkozott, hogy a dohányboltokat az állam mindig is a saját kegyeltjeinek juttatta. Na de István, az elmúlt húsz évben bárki nyithatott trafikot, ha volt rá pénze és affinitása - mondták neki. Mire Stefka: De azelőtt, a szocializmusban!
Tényleg, minek is titkolni azt, amit úgyis mindenki természetesnek tart? Minek a Médiatanácsba akár egyetlen ellenzéki tag, ha úgyis leszavazzák? Minek ellenzék? Minek több párt? Csak pénzbe kerül.
A rendszerváltás környékén járta egy mondás: Ők se örökbe kapták a hatalmat, mint Albert Flórián a körúti borozót! Majd most ez úgy módosul: Ők se örökbe kapták a hatalmat, mint polgármesterné a nemzeti dohányboltot.
Álljon most itt a Beugró egyik jelenete: Minden szentnek maga felé hajlik a keze:

Szülinapom, ballagások, Paks

57 éves lettem, ez az életkor arról híres, hogy az évekre lebontott demográfiai korfán mi, 57 évesek vagyunk a legtöbben, mi adjuk Magyarország legnépesebb generációját. Ennek igen egyszerű a magyarázata: mi vagyunk az utolsó Ratkó-évfolyam, az előttünk lévők is sokan voltak, de már halnak kifele.
Köszöntésem egyelőre szűk családi körben történt meg, majd a jövő hét végén lesz Bori születésnapjával összevont családi szülinap. Ajándékaim már egy ideje a kulináris élvezetek körül forognak, idén kapszulás kávéfőzőt és különféle fííííínom, aromás kávékat kaptam.
Az igazi családi esemény legeslegközépsőbb lányom és Mimi unokahúgom ballagása. Már évek óta tudjuk, hogy egyazon évben ballagnak, paráztunk is, hogy nehogy egyszerre legyen. Szerencsére Orsinak pénteken, Miminek szombaton volt a nagy esemény, alkalom a családi összejövetelre.

Orsi

Mimi

 Orsira nagyon büszkék voltunk, mert a 12. b. osztály nevében egy osztálytársával együtt ő mondta a búcsúzót, másrészt akárcsak Bori három évvel ezelőtt, ő is kapott Szilágyi-plakettet, ami csak a legkiemelkedőbb tanulóknak jár. Az eseménynek kicsit bezavart a kiadós májusi eső, a Szilágyi Gimnáziumnak nincs olyan zárt helyisége , amely ennyi ember befogadására alkalmas lenne, ezért az aulában nyomorogva hallgattuk végig a rendezvényt, utána az egész család a Márványmenyasszonyban ünnepelt.
Sajnos Mimi ballagására nekem bekavart egy paksi üzembe helyezés, melyre tavaly is pont ebben az időszakban került sor, utána lehet nézni. Mimit a rendezvény után a Kiskakukkban ünnepelte a család, szerencsére a végére pont befutottam, tudtam egy puszit nyomni az ünnepelt arcára.
Most egy kicsit olyan a lakásunk, mint egy virágbolt kirakata. Jövő héten Orsira az írásbeli érettségik várnak, jön Bori szülinapja és a családi összejövetel. Zajlik az élet...

Nádas Péter Évkönyve

Első Nádas-könyvemet olvastam el, vagyis eddig Nádas-szűz voltam. Hogy ártatlanságomat miért pont ennek a kötetnek adtam oda, annak igen egyszerű a magyarázata: ezt kaptam meg karácsonyra.
Ebben a kötetben szó sincs olyasféle aktuálpolitikai esszékről, mint Esterházy Péter nagyjából ugyanabban az időszakban (`80-as évtized legvége) íródott Az elefántcsonttoronyból című kötetében. Míg Esterházy a Hitel folyóiratban hétről-hétre megjelenő írásait adta közre, Nádas könyvét amolyan íróasztal-kisöprésnek tekinthetjük: Az egyes írások sem egymással, sem pedig a napi történésekkel alig vannak összefüggésben.
Nádas Péter leírásai részletesek és pontosak, gondolatai mélyenszántók és magvasak, mégis mellbe vágott a próza ilyen mértékű parttalansága, ez a "mindenről minden eszembe jut" jellegű gondolat-özön.
Persze az ilyen jellegű írásoknak az az előnyük, hogy mindig talál az ember magának aktuális gondolatokat. Mivel most a rezsicsökkentés hihetetlenül demagóg volta az én "ceterum censeo"-m, monomániásan ismételgetett véleményem, kapóra jött az alábbi részlet:

...Az atyák feledékenyek, de éber a nép igazságérzete. Mégsem hiheti, hogy mindez elegendő lenne az isteneket megbékíteni. Követeléseikben menjenek még tovább. Vagy nem látja-e minden római az ellenséges seregeket a falak alatt? Van-e még idő visszanyerni a leghatalmasabb pártfogást? Követeljenek új, minden eddiginél fényesebb agonáliát, melynek tisztaságáról az augurok gondoskodjanak. Kérte Siciniust, kérte Latiniust, kérte a népet, hogy egy emberként és teli torokból, minden erejükkel követeljenek ebben az utolsó pillanatban. Követelésükkel szakítsák át az atyák süket fülét.
        Menenius Agrippa minden követelését megismételtette velük, ahogyan felsorolta. Teli torokból követelték. Mikor a végére értek, Menenius Agrippa ismét hozzájuk fordulva kérdezett. Nem ti követeltétek-e mindezt? A válaszra sem kellett sokáig várnia. Aki nem süket még ennyi hangra is, az hallhatta, hogy mi követeltük. Sicinius ki nem nyitotta a száját, egyedül maradt, mert tudta, mire megy ki a játék. Bár Menenius Agrippa sem tudott kevesebbet, sőt, a pillanat lehetőségeiről tán többet is. Az atyákhoz fordult gyorsan, míg bírta fölényét. Akad-e közöttetek olyan ember, aki ne lenne kész a nép követeléseit végrehajtani? Néma csönd volt a válasz. Van-e hát közületek bárkinek is ellenvetése? Erre sem adott választ az atyák ábrázata...

Vagyis követeléseidet ismételtesd el a néppel, és később úgy hivatkozhatsz rá, mint a nép követelésére: végül is erre adták a kétharmadukat, vagy nem? Ezt is kitalálták már kétezer éve.

Viszont pont Nádas Péter könyve kapcsán, illetve amiatt, mert Nádas köteteit meglehetősen borsos áron mérik, fontos fölfedezést tettem (amiről már tudhatnék régebb óta is): A Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiája hozzáférhetővé tette a jelentős kortárs magyar írók műveit. Ágh Istvántól Zelk Zoltánig vagy száz magyar író és költő műveit olvashatjátok on-line. Hogy ilyenkor mi van a szerzői jogokkal, azt nem tudom. Azt is ki kéne próbálni, hogy ezek beletölthetők-e e-könyv-olvasókba. Bár nekem nincs is ilyen készülékem...