De apu, mindenki a saját gyerekére mondja!

Ez a méltatlankodó mondat Bori szájából hangzott el valamikor 4-5 éves korában egy szereplése után. Azóta részévé vált a családi legendáriumnak. Történt ugyanis, hogy nemcsak Bori, hanem egy másik kislány szereplését is meg találtam dicsérni.
A magyar nyelvben olyan szép mondások vannak erre: a mi kutyánk kölyke, minden szentnek maga felé hajlik a keze, stb.
Az egyik énekes tehetségkutató műsorban a döntő napján a három döntős falujába kitelepül egy-egy televíziós stáb, és bemutatják, hogyan szurkol a falu népe híres szülöttének. Mindig bennem van a kisördög, hogy valaki úgy találna nyilatkozni, hogy tényleg ügyes a mi földink, de nekem a másik versenyző valahogy jobban tetszik. Ugye bizarr lenne. Vannak helyzetek, amikor nem is tételezzük fel feltételezzük az objektivitást. Ugyanebben a tehetségkutató műsorban az egyes versenyzők mentorai szavaznak arról, hogy a két legkevesebb közönségszavazatot kapott énekes közül melyik jusson tovább. Még soha nem fordult elő, hogy a mentor ne a saját mentoráltjára szavazzon. Akkor miért kell szavaznia egyáltalán?
Mindez a "trafikmutyi" néven elhíresült legújabb belpolitikai botrányról jutott eszembe. Először csak sejtettük, hogy a koncessziós pályázatok elbírálásánál a Szent Fidesznek is maga felé hajlott a keze. Aztán néhány dokumentum és hangfelvétel kiszivárgásával bizonyossá is vált, hogy a pályázat lebonyolításával megbízott cég a pályázók listáját törvénytelenül kijuttatva a helyi Fidesz frakciókra bízta a döntést.
A probléma csak az, hogy ezt az emberek túlnyomó többsége normálisnak gondolja. Az "elmúltnyolcévben" ők loptak (ismerjük el tárgyilagosan: tényleg), most rajtunk a sor. Egy televíziós vitaműsorban Stefka István, az egyik kormányoldali országos napilap főszerkesztője is úgy nyilatkozott, hogy a dohányboltokat az állam mindig is a saját kegyeltjeinek juttatta. Na de István, az elmúlt húsz évben bárki nyithatott trafikot, ha volt rá pénze és affinitása - mondták neki. Mire Stefka: De azelőtt, a szocializmusban!
Tényleg, minek is titkolni azt, amit úgyis mindenki természetesnek tart? Minek a Médiatanácsba akár egyetlen ellenzéki tag, ha úgyis leszavazzák? Minek ellenzék? Minek több párt? Csak pénzbe kerül.
A rendszerváltás környékén járta egy mondás: Ők se örökbe kapták a hatalmat, mint Albert Flórián a körúti borozót! Majd most ez úgy módosul: Ők se örökbe kapták a hatalmat, mint polgármesterné a nemzeti dohányboltot.
Álljon most itt a Beugró egyik jelenete: Minden szentnek maga felé hajlik a keze: