B.Ú.É.K. 2013

Bezárom a 7. évadot (amiből az első 5-öt itt találod). Összefoglalom az évet bejegyzéseim tükrében.

Családi események:
Szerencsére idén is bővelkedtünk örömteli családi eseményekben. Bori a 20-at, Orsi a 18-at töltötte be, Kati pedig belépett az ezüst évekbe.
Szüleim 60. házassági évfordulóját, vagyis gyémántlakodalmát is megünnepelhettük, akárcsak kisebbik unokaöcsém, Pisti és szíve választottja, Mónika esküvőjét.

Utazások:
Idén a nagy utazó Orsi volt, hat országban járt. Az osztályával és a családdal is volt Ausztriában síelni. Nyáron ismét volt a barátjával Izraelben, majd mint végzős diák Csehországban és Szlovákiában is volt az iskolával. Ősszel együtt látogattuk meg Borit Amszterdamban, születésnapjára pedig barátjával Rómában voltak.
Bori legnagyobb utazása az amszterdami ösztöndíj. Mivel helyben is utazgat, nemcsak Hollandiát járta be, de Brüsszelben is volt.
Kati a már említett családi utazásokon kívül hivatalosan volt Berlinben és Prágában.
Az amszterdami utazással nekem és Petrának is gyarapodott azon országok száma, ahol már jártunk. Nyáron belföldön nyaraltunk, Eger környékén.

Színház:
Kati jóvoltából (ő a nagy színházjegy-vásárló) 2012-ben is sok felejthetetlen előadásban volt részünk:
- Heltai-Darvas: Naftalin
- Stephen Sondheim - Hugh Wheeler: Egy nyári éj mosolya
- Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?
- Popper Péter: A karnevál vége
- Örkény István: Egyperces évszázad
- Hasek-Mikó: Svejk vagyok
- Jez Butterworth: Az ígéret földje
-  Parti Nagy Lajos: Pinokkió

Koncertek:
Idén is sajnálatosan kevesebb komolyzenei koncerten voltam, mint könnyűzenein:
- Májusban Julival egy Brahms-koncerten voltunk.
- Júniusban (levitézlett) Mága Zoltánt hallgattuk.
- A Zsidó Nyári Fesztivál keretében részt vettünk egy feledhetetlen Harcsa Veronika-koncerten.
- Az Élet Menete alapítvány szervezett egy Presser-koncertet, amin szintén részt vettünk.
- A karácsonyi szünetben három koncerten is voltunk: Voca People, Csík-zenekar és Magna Cum Laude.

Könyvek:
Szerencsére 2012-ben is sikerült néhány könyvet elolvasnom, talán nem annyit, mint szerettem volna:
- Márai Sándor: Budán lakni világnézet
- Spiró György: Feleségverseny
- Bakay Kornél: Kik vagyunk, honnan jöttünk
- Popper Péter: Az élet sója
- Ljudmilla Ulickaja: Imágó
- Parti Nagy Lajos: Fülkefor és környéke
- Nyirő József: Székelyek
- Philippe Pozzo di  Borgo: Életrevalók
- Miért hagytuk, hogy így legyen (esszékötet)

Jelenleg egy terjedelmesebb tanulmánykötetet olvasok, napokon belül végzek vele, akkor majd posztolok róla.

Beruházások:
Idén csak Petra szobájának felújítása és az Angyali szigeti csónakvásárlás voltak nagyobb beruházásaink.

Politika:
Folyton megfogadom, hogy nem politizálok, de aztán mégsem tudom megállni. A szokásos füstölgéseimen kívül az alábbiakat emelném ki:
- A MALÉV csődje, amikor Katit Berlinben hagyták.
- A szakdolgozat-ügyek: Bár Schmitt Pál, Gyurcsány Ferenc és Semjén Zsolt szakdolgozat-ügye merőben különböző volt és (eddig) csak Schmittnél vezetett politikai bukáshoz, érdekes színfoltjai voltak a magyar közéletnek.
- Az azeri baltás gyilkos kiadása Azerbajdzsánnak.

Tudomány-technika:
2012-ben még írtam néhány technikatörténeti posztot az okostelefonok funkcióiról: videokamera, kalkulátor, számítógépes játékok, számítógépes adattárolók, e-könyv-olvasó.
Írtam néhány posztot az űrhajózás kapcsán John Glenn és a Telstar-1 ötven évvel ezelőtti repüléséről ill. a Szputnyik 55 évvel ezlőtti fellövéséről.

Még az év elején rábukkantam apám egy 1962-ből származó újságcikk-gyűjteményére, amit ma nyugodtan nevezhetnénk blognak is, ebből számtalan alkalommal szemezgettem az 50. évfordulók kapcsán.

Kedves olvasóim, végezetül álljon itt szokásos újévi köszöntőnk, amit SMS-ben is szét szoktunk küldeni barátainknak, szeretteinknek. Összes újévi köszöntőnket itt olvashatjátok.

Azt mondják a 13 szerencsétlen szám,
Ám én mégis jókívánságra nyitom a szám:
A Pál család az újévre csupa jót kíván,
Gond ne bántson, mindig legyél boldog és vidám,
Szeretetből, szerencséből ne legyen hiány,
A pénztárcád kövér legyen, ne pedig sovány!

Bori jött, karácsony, Bori ment

Azért már Bori érkezése előtt is voltak karácsonyhoz kapcsolódó események.
A Paksi Atomerőmű december 14-én a partnereinek borkóstolással egybekötött vacsorát rendezett. A paksiak nagyon örülnek, hogy az I-es blokkra megkapták az üzemidő-hosszabbítást, remélik, hogy majd a többire is. A villamos osztály vezetője vizsgázott borszakértő is, és a borkóstolással azt bizonygatta, hogy a magyar borok is legalább olyan minőségűek, mint a híres francia borok. Portóit hasonlítottunk össze aszúval, Loire-menti Sauvignon Blanc-t Tokaji Hárslevelűvel és hasonlók. Jó este volt.
Céges bulinkat 19-én tartottuk meg, ami már évek óta inkább nyugdíjas találkozó, mert több rajta a VEIKI-nyugdíjas, mint a CENTROMATIC-dolgozó. Hajnali fél kettőkor kerültem haza.
Volt közben egy világvége is (21-én), ami állítólag elmaradt, de én ezt nem hiszem. Egyrészt a Gangnam style pont 21-én érte el az egymilliárdodik kattintást (!), másrészt még 22-én is láttam egy embert az Üllői úton, aki űrruhában közlekedett. Ő tudhatott valamit.
Borikának nagyon örültünk, ő is nekünk. Ahogy megérkezett, az etetéséhez fogtunk. 22-én lencsefőzelékkel és füstölt hússal, 23-án paprikás csirkével és galuskával tömtük, aztán jöttek az ünnepi ételek. Szenteste körteleves lime-habbal majd bacon-os pulyka kötözött zöldségekkel, idei csopaki zenitet ittunk hozzá. Karácsony első napján narancsos répapüré-leves volt, utána narancsos kacsacomb burgonyapürével, a második napon pedig tengeri halfilé volt burgonyás bundában, majonézes almasalátával.
Nagyon reménykedtünk a fehér karácsonyban, mert 23-án egész nap esett a hó, Petrával nagyot szánkóztunk a szezon első havában.
A karácsony a korábbi évek forgatókönyvei szerint zajlott: 24-én egész nap a készülődés, karácsonyfa-díszítés jegyében telt el, este jött a Télapó (igen, nálunk nem Jézuska, de nem is Weinachtsmann vagy Santa Claus, sőt Mikulás sem, mert ő december 6-án jön, ebből különben mindig is volt egy kisebb zavar).
25-én anyósomnál találkozunk sógornőmékkel, 26-án pedig szüleimnél anyám unokatestvérével. Persze mindenütt ajándékozások. Mindenhol agyon ajnározták Borit, aki egyébként sütött egy nagy adag mézeskalácsot, hogy magával vihesse Amszterdamba.
27-én egy Voca People-előadás várt minket a Kongresszusi Központban. A Voca People egy acapella énekegyüttes kedves és mulatságos kerettörténettel: egy távoli bolygóról érkeztek, és az űrhajójukat meg kell tankolniuk. Természetesen a földi zene az az energiaforrás, ami erre a legalkalmasabb. Kár, hogy csak jó félház volt, hiába sok a kulturális program Budapesten, de "kevés a fóka".
28-án szomorúan búcsúztattuk Borit a repülőtéren, de azért december hátralevő része még eseménydús lesz: 29-én vendégül látjuk anyósomat és szüleimet, este Csík Zenekar, 30-án Magna Cum Laude, 31-én pedig szilveszteri buli a SYMA-ban.
Az év utolsó napján még jelentkezem egy összefoglalóval. Stay tuned!

Karácsony a Nagy Réten

Most, amikor az emberek közötti szolidaritásra nagyobb szükség van, mint valaha, leközlöm Bori 10 évvel ezelőtt, 10 éves korában egy karácsonyi mesepályázatra írt meséjét a szerző eredeti illusztrációjával (természetesen a szerző beleegyezésével és pontos forrásmegjelöléssel, a versidézetek Sztányi Katitól valók). A mesealakok apámtól származnak, aki a szentendrei nyaralások alkalmával Tücsök Kázmér kalandjaival kápráztatta el unokáit.
Íme a mese:

Karácsony a Nagy Réten

Történetünk színhelye a madárcsicsergéstől, tücsökciripeléstől hangos Nagy Rét. Itt lakott Tücsök Kázmér öt barátjával: Nünüke Enikővel, Hörcsög Törzsökkel, Borz Bendegúzzal, Talpa Talpával, aki vakond volt, no meg Szöcske Ugrival. Na jó, valljuk be Szöcske Ugri nem volt igazán a barátja, de ezzel mi most ne törődjünk. Lényeg az, hogy közeledett a karácsony, mindenki izgatottan várta a Télapót.

- Igazán jók voltunk a 2002 – es évben, bizonyára sok ajándékot kapunk! – ezt hajtogatták a rét lakói, miközben a házukat csinosították. Apró állatkák voltak: egy fenyőgally egy egész karácsonyfát testesített meg a házuk előtt, erre pedig csipkebogyófüzért és aranydiót akasztottak. A tíz centiméteres hó nem zavarta őket, mert már ősszel előrelátóan alagutakat ástak a földbe.

Karácsony estére díszben állt a Nagy Rét. Mindenki az ablakból leste a Télapót. Jött is. Piros bundában és sapkában, zsákkal a hátán. De nem állt meg egyik állat házánál sem. Tücsök Kázmér és barátai ugyanis nem számoltak azzal, hogy a Télapó ember, így nem veheti észre az apró állatokat. Hiába kiáltottak utána, hiába hívták, a kedves ajándékosztó még csak vissza sem fordult. Mondanom se kell, hogy a Nagy Rét lakói nagyon elszomorodtak. Jó éjszakát és boldog karácsonyt kívántak egymásnak, és mindenki befeküdt az ágyába. Elaludni azonban senki sem tudott. Kázmér is csak forgolódott, de nem jött álom a szemére. Ezt mormogta maga elé:

- Azt az ajándékot mindannyian úgy vártuk. Szegény barátaimnak feltétlenül kell legalább egy kis csomagot kapniuk!

És igazán pompás ötlet jutott eszébe. Kis idő múlva ajtaján kilépett egy piros bundás, puttonyos Kázmér. Útra kelt barátai háza felé. Céltudatosan ballagott előre. Egyszer csak megpillantott Nünüke háza felől közeledni valakit. Hörcsög Törzsök háza felől is közelgett egy alak! És jött valaki Borz Bendegúz, Szöcske Ugri és Talpa Talpa háza felől is! Mi tagadás, Kázmér megijedt. Ijedtében így szavalt:

A fehér éjszakában

Mi piroslik ott a tájban?

Egyre csak közeleg,

Jaj, vajon ki lehet?

Hátát nehéz zsák húzza,

Most látom csak, kicsoda!

Nem más ő, mint Télapó,

A kedves ajándékosztó.

-          Ugyan, hogy lehetne a Télapó! – torkollta le magát Kázmér.

De amint közelebb ért a sok alak, bizony tényleg mindegyikük egy-egy Télapóra kezdett hasonlítani. És mikor összetalálkozott a hat kis Télapó, akkor látszott, hogy nem mások ők, mint a rét lakói. Olyan melegszívűek mind, hogy egyre gondoltak: mindenki Télapó akart lenni. Ott helyben megajándékozták egymást a zsákok tartalmával: cukorral, csokival, finom édességekkel. Végül egyszerre ezt a versikét szavalták el:

Téli éjen, téli éjben

Mi susog a magas égen?

 Angyal szárnya libben-lebben,

Vagy csak álom ünnep esten?

Szívünk, lelkünk varázsolja

Gyertyafényes karácsonyfa.

Kicsi házban, palotában

Szeretet és béke van.

Téli éjen, téli éjben

Angyal surran magas égen.

És mintha mindegyikük látott volna csillogni valamit az égen… Majd eltűnt… És mindnyájan érezték, hogy a cukor, a csoki csak töredéke az ajándéknak. Az igazi ajándék nem kézzelfogható. Az igazi, a legszebb ajándék a barátság és a szeretet.

Pál Borbála, 5. b.

Alföldi

Most, hogy bizonyossá vált, hogy Vidnyánszky Attila beregszászi származású színházi szakember váltja Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház élén, újra megnéztem azt a rövidfilmet, amit Alföldi Róbert készített a Magyar Televízió Nagy Könyv című műsorához Milne Micimackójából.


Az Alföldi-féle feldolgozásban a Százholdas Pagony egy idősek otthona, melyben a nemzet színészei játsszák az állatokat: Kállai Ferenc Micimackót, Garas Dezső Tigrist, Darvas Iván Fülest, Törőcsik Mari Malackát, Bodrogi Gyula Bagolyt, Tordy Géze Nyuszit, Máthé Erzsi Kangát, Tábori Nóra pedig Zsebibabát alakítja.
Tábori Nóra legutolsó szerepe volt ez, de azóta már Kállai, Darvas és Garas is elhunytak.
Alföldi Róbert pedig bebizonyította, hogy nemcsak zseniális színész és rendező, de nagyon jó ember, aki szereti és tiszteli színésztársait. Már alig várom az István a király 30 éves jubileumi előadását, amit ő fog rendezni.

Keretszámok? Milyen keretszámok?

Több mint egy hete forrong a diákság, nemcsak a médiából, de már a csapból is a felsőoktatás megkurtított keretszámai folynak. Tegnap végre a miniszterelnököt is megkérdezték a témában:
- Miniszterelnök úr, hogyan alakulnak a keretszámok?
Orbán Viktor döbbent arckifejezéssel fordult az újságírók felé: - Keretszámok? Milyen keretszámok?
Tizenöt évvel ezelőtt még Horn Gyulával meséltük az alábbi történetet, de íme a bizonyság, hogy minden politikus egyforma:

Barack Obama, Angela Merkel és Orbán Viktor oroszlánvadászaton vannak Afrikában. Sikerül is elejteniük egy hatalmas hímoroszlánt. Megegyeznek, hogy Obama és Merkel elmennek a teherautóért, addig Orbán vigyáz az oroszlánra.
Mikor Obama és Merkel visszatérnek a teherautóval, azt látják, hogy Orbán az út szélén ül, ölében a puskája, az oroszlán sehol. Kérdik tőle: Viktor, hol az oroszlán? Mire Orbán: Milyen oroszlán?
Obama ököllel nekiesik Orbánnak: Te piszok gazember, azonnal mondd meg, hová tetted azt az oroszlánt! Merkel csitítja: Nyugi Barack, én régóta ismerem Viktort, tudok vele bánni. Bízd csak rám.
- Viktor,  ugye emlékszel, hogy együtt jöttünk oroszlánra vadászni?
- Persze, hogyne emlékeznék, itt van nálam a puska.
- Arra is emlékszel, hogy sikerült egy oroszlánt puskavégre kapnunk?
- Miért is tagadnám, kapitális hímoroszlánt sikerült elejtenünk.
- Arra is emlékszel, hogy mi ketten Barackkal elmentünk teherautóért, te meg itt maradtál vigyázni a tetemre?
- Igen, valakinek itt kellett maradnia, nehogy a hiénák és a keselyűk megkezdjék.
Merkel büszkén fordul Obamához: Látod, hogy én szót értettem vele? Ismét Orbánhoz fordul:
- Tehát hol van az oroszlán, Viktor?
- Milyen oroszlán? - kérdez vissza Orbán. 

Mikulás-környéki előadások

Istenem, amikor még volt VEIKI és volt szakszervezet, a dolgozók gyermekei a Mikulás-csomag mellé cirkuszjegyet, bábszínház-jegyet kaptak. Azt hiszem, 2008-ban volt az utolsó ilyen esemény, Petrával a Diótörőt láttuk a Bábszínházban.
Az is hagyomány ezekben a szép adventi napokban, hogy az iskolák koncerteket rendeznek. A Kosztolányi, ahová Bori és Orsi jártak alsó tagozatba, Luca-napi hangversenyt rendezett, Bori többször fellépett rajta csellóval. A Szilágyiban is hagyományos a karácsonyi koncert, Bori ezen is gyakran zenélt, Orsi is énekelt a kórussal. Az I. kerületi zeneiskola is Mikulás napján tart növendékhangversenyt, idén Petra is fellépett, két zongoradarabot játszott. A hangverseny előtt a zeneiskola igazgatója kifejtette az államosítással kapcsolatos aggodalmát, akárcsak két héttel ezelőtt a Szilágyi igazgatója. Hiába, egy gazdag kerületben az államosítás inkább rémálom, mint vágyálom.
Pénteken hármasban voltunk színházban Katival és Orsival. Az Ígéret földjét láttuk a Centrálban, ami egy elég nyomasztó darab egy a társadalomból kivonult, az erdő közepén élő egykori motoros kaszkadőrről (Rudolf Péter). A lakókocsi környéke igazi bohémtanya és drogelosztó hely, mely az álmos angol kisváros fiataljaira, sőt öregjeire (Harkányi Endre) nagy vonzerőt gyakorol. Amikor mostanában sommás ítéletet mondunk a hajléktalanok fölött, fontos tanulság, hogy minden homeless mögött egyéni sors, egyéni tragédia áll.
Szombaton Petrával a Pinokkiót láttuk a Katonában. Nem akárki írta ám, hanem maga Parti Nagy Lajos. A szerző kedvéért sok - láthatóan gyermek nélkül érkező - felnőtt is volt az előadáson. A darab nem nélkülözte sem a Parti Nagy-féle nyelvi leleményeket (pl. Dzsepettó neve a darabban Repedtorr, a rókát Rókay Móricnak hívják) és az aktuálpolitikai áthallásokat (utcanév-átnevezések, egyetemi tandíj, Terrorelhárító Központ, színházigazgató-kinevezések stb.). Repedtorrt egyébként a nemzet színésze, Haumann Péter alakította, mindig nagy ünnep egy ilyen nagy művészt színpadon látni. A sok gyerek is pisszenés nélkül nézte végig az előadást, csak akkor kiabáltak be, amikor ezt a dramaturgia amúgy is megkövetelte.
Legközelebb már csak az ünnepek után várnak ránk előadások. Amikor Bori is itthon lesz, megyünk a Voca People előadására és vár még ránk a Magna Cum Laude is.

Inkább Menjenek a Fenébe? (IMF)

Most, amikor nem is tudjuk igazán, hogyan is állunk az IMF-fel, emlékezzünk meg arról, hogy Magyarország pont ma 30 éve vette fel első hitelét az IMF-től.
Persze már több mint egy fél évvel korábban csatlakoztunk a szervezethez. A '80-as évek elején hazánk eladósodottsága ugrásszerűen kezdett nőni, az olajbizniszt (olcsó orosz kőolaj valutáért történő továbbadását) megelégelték a ruszkik és csökkentették az olajkvótánkat, a magyar termékek is egyre kevésbé voltak kelendőek nyugaton. Gyakran csak pár órán múlt az ország fizetőképessége, Fekete Jánosék különböző rövidlejáratú hitelekkel próbálták a lyukakat tömködni. Az IMF tárgyalások megkezdését nagy-nagy konspiráció előzte meg, egyáltalán nem lehetett tudni, mit fognak szólni az oroszok hozzá. Állítólag Kádár csak azzal a feltétellel ment bele a IMF-hez és a Valutaalaphoz történő csatlakozáshoz, ha nem lesz tőzsde Magyarországon.
A csatlakozási megállapodás aláírása után be kellett fizetni Magyarország éves kvótáját, ami szintén nehézségeket okozott hazánknak, végül is kínai (!) kölcsönből sikerült előteremtenünk ezt az összeget. Az első hitelmegállapodást fél éves kínkeserves tárgyalás előzte meg, a szocialista pénzügyi kormányzat nem volt ahhoz hozzászokva, hogy kiteregesse a szennyesét és az imperialistáktól kapjon tanácsokat.
A kormányzat pávatánca tavaly tavasszal kezdődött, amikor rácsaptuk az ajtót a IMF-re, de fél év múlva mégis visszahívtuk őket. Nem sokáig tartottak a tárgyalások, decemberben ismét hazarepültek. Ez a tánclépés aztán idén még többször megismétlődött, most éppen úgy áll a helyzet, hogy mégsem lesz IMF megállapodás. Előtte volt parlamenti bizottság, amely elítélte Gyurcsányék gyors hitelfelvételét 2008-ban, aztán globális reklámkampány indult a médiában, hogy nem engedünk az IMF-nek.

Fotó: HVG

Pedig van egy miniszterünk Varga Mihály személyében, akinek jelenleg egyetlen megbízatása van: az IMF-fel való tárgyalások vezetése. Varga és Matolcsy olyanok, mint az a bizonyos jó rendőr - rossz rendőr páros. Varga elmondja, hogy lesz IMF megállapodás, Matolcsy pedig azt, hogy hazánk képes az IMF nélkül is finanszírozni magát. Persze azért az nem mindegy, hogy milyen áron. 1989 végér Románia visszafizette minden államadósságát, de a fellázadt nép kivégezte Ceausescu elnököt.
A tavalyi repülőgépes hasonlatom úgy is értelmezhető, hogy gyakran nem teljesen triviális, hogy válsághelyzetben mi a teendő. Egy sebességet vesztett, süllyedő pályán lévő repülőgépet először zuhanó pályára kell kormányozni, hogy sebességet nyerjen, ezzel a sebességgel újra emelkedő pályára kerülhet.
Matolcsyék is úgy gondolták, a középosztály jövedelemadójának csökkenése keresletnövelő hatású lesz, ez élénkíteni fogja a gazdaságot. Sajnos azonban a középosztály a nála maradt pénzt vagy korábbi hiteleinek törlesztésére fordította, vagy külföldre menekítette. Ráadásul az igen magas (az EU-átlag tízszeresére rúgó) bankadó miatt csökkent a bankok hitelezési kedve, a forintkamatok magasak, a devizaalapú hitelezés leállt. A magyar gazdaság forrás nélkül maradt és csökkenő pályára állt.
Az IMF-hitel - ha jól használnánk fel - segíthetne felgyorsítani a süllyedő pályán lévő repülőgépet, bár ez kétségtelen egy ideig átmeneti adósság-növekedéssel járna. Viszont IMF hitel nélkül kicsit olyanok vagyunk, mint akik saját hajuknál fogva akarják magukat kiemelni a mocsárból.

Semjén Zsolt szakdolgozatáról jutott eszembe

Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.

Örkény István

Ellene mondunk a sötétségnek

Az advent a fényről szól. Fényárban úszik a város, a házunkat is fényfüzérekkel díszítjük (néha csak azért, hogy minél jobban lepipáljuk a szomszédot), minden vasárnap újabb gyertyát gyújtunk az adventi koszorún, hogy aztán az ünnep beteljesedésekor felgyúljanak a fények a karácsonyfán, felragyogjanak a csillagszórók.
Az adventi időszak kellős közepén érkezik Luca, a Fényhozó, és a zsidók is ilyenkor gyújtják meg a nyolc hanuka-gyertyát.
Ilyenkor ellene mondunk a sötétségnek.
Talán ez a válasz azoknak, akik azt kérdezik, miért advent első vasárnapján kellett megtartani a neonáci-ellenes tüntetést a Parlament előtt. Hát azért, mert a lelki és szellemi sötétség ellen is harcolni kell. Mégpedig úgy, hogy valamennyien fáklyák leszünk. Ezért tartottuk fontosnak, hogy erre a tüntetésre mi is elmenjünk.

Az advent a szívről is szól: ilyenkor megtelik a szívünk szeretettel, félretesszük a haragot és a gyűlöletet. Talán nem véletlen, hogy a világ első szívátültetésére is decemberben került sor, pont ma 45 éve. A műtét a fokvárosi Christiaan Barnard nevéhez fűződik. Barnard professzor első páciense mindössze két hétig, a második pedig másfél évig élt az operáció után. Az első hazai szívátültetésre csaknem negyedszázadot kellett várni: 1992 január 3-án végezte el Szabó Zoltán professzor és munkacsoportja. Az első magyar szívátültetett beteg húsz év után is jó egészségnek örvend. Azt mondja, a műtét óta valami megváltozott a lelkében. Lehet, hogy mégis a szív a lélek hordozója?
Szép adventet mindenkinek.