Három idézet

"A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire."
(Kertész Ákos Kanadába emigrált Kossuth-díjas író, Budapest egykori díszpolgára 2011. augusztus 29-i nyílt levele az Amerikai Népszavában)

„…a nép a magáét nagyon is megtanulja: azé a hatalom, akinél a fegyver. Annak földig hajolva hódolni kell, rimánkodni kegyért, pillanatnyi enyhületért, hatalommorzsáért, akárki legyen is: tatár, török, német, orosz, zsidó, sváb, román, szerb vagy magyar, legyen az herceg vagy gróf, lovas tengerész vagy pártfőtitkár, altiszt vagy őrmester, jegyző vagy segédmunkás. Akit pedig a hatalom legsilányabb gyakorlója gúnyolni méltóztatik, azt ki kell röhögni, még ha az anyánk is. A népnek nincs iróniája, a gúnyt remekül érti. Az erőszak nyelvén kell szólni hozzá, más nyelvet nem beszél, és ha kedvesen szólítják meg, gyöngeséget szimatol és harap.”
(Spiró György egyelőre még nem emigrált József Attila-díjas író, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa a Tavaszi tárlat c. 2010-ben megjelent regényében)


„Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható...reméljük, a demokrácia helyett nem kell új politikai rendszert kigondolni és fölépíteni a túlélés érdekében."
(Orbán Viktor miniszterelnök, több egyetem és város díszpolgára, a Szent István-díj kitüntetettje 2012. július 26-án a Vállalkozók és Munkaadók Országos szövetségében elmondott beszédében)

Szekrénysor

Állítólag a '70-es, '80-as évek kultikus lakberendezési tárgya a jugoszláv szekrénysor volt. Tény, hogy jobbak voltak a magyar Rékánál, melynek kivető pántjai egy év után tönkrementek, de még az NDK gyártmányú szekrénysoroknál is.
'85-ben Lovas úti új lakásom nappaliját Triglav márkájú jugoszláv szekrénysorral és Ősz ülőgarnitúrával rendeztem be. A szekrénysor viszonylag jól variálható volt, bútorlapokban érkezett. A nappali egyik falát három 90x200-as, egy 45x200-as és egy 90x75-ös szekrényből álló szekrénysorral borítottam, mely tartalmazott zárt és üveges ajtós részeket, fiókokat, nyitott polcokat. Volt rajta hely a tévének, a hifinek. Esküvőm után a 90x75-ös elem helyére egy íróasztal került.
Sajnos hamar kiderült, hogy a spiáter-öntvényből (alumínium-cink ötvözet) készült sarokvasalatok ridegek és törékenyek, ezért a szekrénypolcok átrendezése, cseréje életveszélyes mutatvány. 2002-ben, amikor a Zsolt utcába költöztünk, a szekrényeket nem volt szabad szétszedni, összerakott állapotban kellett szállítani. Új lakásunkban a 10 év alatt többször is helyet változtattak az egyes szekrényelemek, mind a négy szobába került belőlük. A 90x75-ös tagot hamar leselejteztük, illetve megpróbáltuk az elemeit a hibás polcok javítására felhasználni. Sajnos a polcok, melyeket a gyerekek időnként létrának használtak, tovább törtek.
Az elmúlt héten Petra szobáját rendeztük át: kifestettük, és új bútort kapott. Két Triglav szekrényelem volt a szobájában, ebből a kettőből sikerült nagy erőfeszítéssel egy jó szekrényt összeállítani és a hálószobánkba költöztetni. Vagyis 27 év után még mindig létezik a szekrénysor 1-1 elem a nagylányok szobájában és a mi hálószobánkban.

Petra viszont IKEA gyártmányú STUVA márkájú szekrényt kapott. A szekrényt az IKEA tervező programjával terveztük meg (mellékelt kép), az kiadott egy beárazott anyaglistát, a bolt önkiszolgáló raktárából csak össze kellett szednünk a szükséges csomagokat. Egy fuvarral el tudtuk hozni a Nissan-ban. Az összeszerelés után örömmel tapasztaltam, hogy minden csomag felhasználásra került, se felesleg, se hiány. A fiókok görgősek, a kivető pántok csillapító rugóval rendelkeznek, ezért olyan puhán záródnak, mint egy CD-fiók. A művelet alatt Petra Békéscsabán volt Nővéremmel és annak nagyobbik unokájával egy népművészeti táborban, mire hazajött, a kész szoba várta. Na jó, az új ágyára még várni kell, de az is hamarosan megérkezik.
A jugoszláv szekrénysor megmaradt elemei pedig a '80-as évek optimizmussal teli időszakára emlékeztetnek minket.

Öt éve Erdélyben

Öt évvel ezelőtt, 2007 júliusában hetedmagammal 11 napot Erdélyben töltöttünk. Az úthoz a képen látható Renault Traffic mikrobuszt béreltük, és számos helyet sikerült bejárnunk.
Valamiért úgy éreztem, ez az utolsó pillanat, hogy szüleimet egy ilyen utazáshoz mobilizálni tudjuk, és igazam volt. Apám akkor 86, anyám 78 éves volt. Apámnál három éve kezdődtek egészségügyi problémák, anyám is egyre nehezebben mozog, gyorsan fárad.
Petra akkor három éves volt, úgy kellett a programokat összeállítani, hogy neki, kiskamasz nővéreinek, felnőtt szüleinek és időskorú nagyszüleinek egyaránt vonzók legyenek. Azt hiszem sikerült.
És akkor a helyek időrendi sorrendben: Bánffyhunyad, Kolozsvár, Torda, Torockó, Szováta, Parajd, Korond, Bözödújfalu, Marosvásárhely, Segesvár, Fehéregyháza, Székelykeresztúr, Bögöz, Farkaslaka, Gyergyószentmiklós, Békás-szoros, Gyilkos-tó, Havad, Rigmány, Geges, Medgyes, Nagyszeben, Vajdahunyad, Déva, Temesvár.
Szép út volt, szüleimmel együtt gyakran emlékszünk rá.

Házasságkötések évada

Hiába, a nyár és a kora ősz a házasságkötések évada. Kisebbik unokaöcsémnek is két hónap múlva bekötik a fejét.
Annál érdekesebb, hogy közvetlen környezetemben most a napokban két jegyespárnál is az történt, hogy már ki volt tűzve az esküvő időpontja, de a vőlegény az utolsó utáni pillanatban megfutamodott. Hiába, még mindig komoly dolognak tartjuk a házasságot. Nem véletlenül mondta egyik kollégám az esküvőm előtt: Jóska, jól gondold meg, egy házasságból már nincs hová hazamenni!
Ebből a műfajból egyik kedvenc történetem egy volt kolléganőm esete. Náluk is már ki volt tűzve az esküvő, kimentek a meghívók, amikor szakított a vőlegényével. Ekkor beugrott a tartalék (úgy látszik, okos nőnek mindig van B-terve), és vele tartották meg az esküvőt. A násznépnek fel sem tűnt, hogy a szertartáson más nevet mondanak, mint ami az esküvői meghívón szerepel. Már vagy negyven éve élnek együtt, van két gyermekük és két unokájuk.
Múlt szombaton adyligeti kirándulás után a Petneházyban ebédeltünk és strandoltunk, és ott is pont volt egy esküvő. Egy meghívott énekes-pár musical-részleteket adott elő, például az Operaház fantomjából a Csak ennyit kérek én című számot. Mondtam is Katinak, a gyáva vőlegények kedvéért inkább a Nincs visszaút címűt kéne elénekelniük.
Azért minden ifjú párnak küldöm a Csak ennyit kérek én című dalt:

Telstar

Pontosan 50 éve állították pályára a Telstar 1-et, vagyis 50 éves az űrtávközlés. Igazi internacionális összefogás eredménye, melyben  az amerikai AT&T, a Bell Telephone Laboratories, a NASA valamint a brit General Post Office és a francia French National PPT működött közre, egyben ez volt az első magánfinanszírozású űr-projekt. Televíziós képeket, telefonbeszélgetéseket és faxokat volt képes tengeren túlra továbbítani.
Bár 1964-ben még nem volt televíziónk, a tokiói olimpia rádióközvetítése is már műholdon érkezett, így Szepesi György kissé eltorzított hangján a világ másik feléről műholdon keresztül hallhattam: "Lőj, Dömötör, lőj!"
Természetesen az oroszok sem maradhattak ki az űrtávközlésből, a Molnyija-család első tagját 1965-ben lőtték fel.
A régi távközlési műholdak földi vételéhez még óriási parabolaantennákra volt szükség, Magyarországon a taliándörögdi Űrtávközlési Állomást 1978-ban adták át, zömében szovjet berendezésekkel volt fölszerelve. A városi legenda szerint nemcsak televíziós adásokat továbbított, de ez biztosította a forró drótot Kádár János és Fidel Castro között. 2006-ban az épületet végérvényesen nyugdíjazták.
A 80-as évek második felétől a távközlési műholdak vétele már háztartási eszközökkel is lehetővé vált, így a földi sugárzású és kábelen továbbított televíziózáson kívül elterjedt a műholdas televíziózás is. Mivel később már nemcsak a műholdak közvetlen vételére, hanem jelek műholdra való közvetlen feljuttatására is lehetőség nyílt, hamarosan már egy vállalat a telephelyi között is létesíthetett műholdas adatkapcsolatot, és a világ bármely pontjáról telefonálhattunk műholdas telefonnal. De természetesen hagyományos telefonbeszélgetéseink és az internet-forgalom is már zömében műholdakon keresztül zajlik.
Álljon most itt a The Tornados együttes híres száma, melyet a Telstar fellövése ihletett:

50 évvel ezelőtti uborkaszezon

Apám 50 éve írott blogját olvasgatva felfedezhető, hogy 1962 nyarán is volt uborkaszezon. A focivébé után az újságok kis színes írásokkal próbálták fenntartani az érdeklődést.
Apám újságkivágásai között ma már teljesen érthetetlen főcímeket találhatunk, pl. ilyet: A "Lapusnyik-ügy". Ki a rák az a Lapusnyik, milyen ügye volt neki 50 évvel ezelőtt. Szerencsére erre van a Google.
Nos, Lapusnyik Béla a magyar állambiztonság fiatal ügynöke volt, aki úgy döntött, hogy nyugatra távozik, és '62 májusában a határőrök golyózáporától kísérve átszökött Ausztriába. Nem lehetett tudni, hogy valóban átállt a "sötét oldalra", vagy kettős ügynök volt, a magyarok így akarták átdobni, tény, hogy június végén, kihallgatása során váratlanul szívrohamban elhunyt. Ez azért elég gyanút keltő volt egy 24 éves kisportolt fiatalembernél és már akkor felröppentek a hírek, hogy a KGB egy különleges, felszívódó mérget alkalmazott. De ki adta be neki, ki volt a tégla?
Ezelőtt két évvel derült fény a gyilkos személyére: Alfred Petrovic, a csehszlovák állambiztonsági hivatal (STB) egykori elit ausztriai ügynöke áll a gyilkosság mögött, akit sikerült beépíteni az osztrák belügyminisztériumba. Petrovic mind a mai napig Bécsben él, de ugyan kit érdekel 2012-ben Lapusnyik Béla, és a két világrendszer titkos ügynökökkel vívott világméretű harca.
A másik hír Algéria függetlenségének kikiáltása. Akkoriban nagyon szurkoltunk az afrikai népek függetlenségének, Csombe, Lumuba, Kaszabubu, idegen hangzású nevek a rádióból, melyek még mindig a fülemben csengenek (utóbbiról még a Hungária együttes is írt egy számot). Az algíri csata c. filmet az iskolával is meg kellett néznünk, de a francia belpolitikát megrázó algériai háború más francia filmekben is visszaköszön, például egyik kedvencemben, a Cherbourg-i esernyőkben.
Ma sem sokat változott a helyzet: miközben körülöttünk zajlik az EU gazdasági átszervezése, a román belpolitikai válság, a jegybank-törvény megszavazása és az IMF-tárgyalások megkezdése, mi igyekszünk a meleget vízparton, családunk ás egy nagy korsó sör közelében átvészelni, vagyis zajlik az uborkaszezon.

Diákmunka

Negyven évvel ezelőtt, 1972 nyarán végeztem először diákmunkát. Rögtön kettőt is.
Anyám akkor az ÁFOR-nál dolgozott, ez a vállalat volt a MOL elődje. Nos elintézte, hogy két hétig a jelenlegi lakásunktól pár száz méterre lévő Mészáros utcai benzinkútnál dolgozhassak, mint kisegítő. Ez azért volt buli, mert a takarításon, árufeltöltésen és lótifutizáson kívül szélvédő-tisztítással szép mellékjövedelemre lehetett szert tenni. Akkoriban a normál benzin (86-os oktánszámú) 3 Ft volt, a szuper (92-es) 4, az extra (98-as) pedig 5 Ft. Az ÁFOR monopolhelyzetét épp 1972-ben törte meg a SHELL, amely szintén a Mészáros utca és a Zsolt utca kereszteződésében (jelenlegi lakóházunk sarkán) építette meg első töltőállomását, szóval a konkurencia árnyékában kellett dolgoznunk. Sok autós csak azért állt meg az ÁFOR-kútnál, hogy megkérdezze, merre van a SHELL-kút. Először nem is értettem, azt hittem, hogy "Selkút" egy magyar település, mint Hidegkút. Akkor járt hazánkban Indira Gandhi, India akkori miniszterelnöke, az autó-konvoj végighajtott a Mészáros utcán, a benzinkúttól integettünk neki.
A másik munkám a kukorica-címerezés volt. Ez a hibridkukorica-vetőmag előállításának egy technológiai lépése: az egymás mellé ültetett apa-sorok és anya-sorok közül az anya-kukoricák címerét (porzóját) még az előtt el kell távolítani, hogy az megporozza saját magát, így csak keresztporzás jöhet létre, megszületik a hibrid. Ilyenkor nemcsak arra kell vigyázni, nehogy fennmaradjon néhány címer, de kímélni kell az apa-kukoricát, mert ha tévedésből azt is lecímerezi az ember, akkor nincs ami megporozza az anya-tövet. Szerencsére a kétféle kukorica elég jól megkülönböztethető volt, általában felváltva négy apasor és nyolc anyasor követték egymást.
A kukorica-címerezést az iskola szervezte, a Sárosdi Állami Gazdaságban került rá sor. A diákokat egy erre a célra átalakított egykori komlószárító épületben helyezték el. A munkára július első felében, nagyjából az aratással egy időben került sor, és kb. két hétig tartott. Nehéz munka volt, de jól fizették, a következő évben is részt vettem rajta.
Ami saját lányaimat illeti, Bori talán négy éve nyáron a SYMA-ban dolgozott, mint kisegítő, egy-két napos kampány-munkát Kati is szervezett a lányoknak a Pénzverőben (emlékérme-dobozolás). Bori már egyetemistaként dolgozott egy diákszövetkezet szervezésében: telemarketingezett, sőt azt hiszem, volt szórólapozás is. Egy fél évet kézbesítőként is dolgozott az egyetemen, idén tavasszal kérdőívezett, most pedig megpályázta a kari újság olvasószerkesztői posztját, erről itt olvashattok.

Nyírő Józsefet olvasok

Ennek persze semmi köze az erdélyi író újratemetése körüli hercehurcához, a Székelyek című kötet elolvasását már hónapok óta terveztem. A könyvet apám kapta nővéremtől karácsonyra, és érdekes dolgokat fedezett fel benne.
A Mózsi bá című novella főszereplője Pál Mózes, aki idős korában egyedül neveli két lányunokáját, Amálit és Józéfát, ezért elszegődik kaszásnak, és még holtából is felkel, hogy megdolgozhasson a kialkudott napszámért. Nagyapám testvérét is Pál Mózesnek hívják, és neki is két leány unokája volt: Amáli és Józéfa. Érdekes.
Persze a kötet többi novellája is érdemes az elolvasásra. Vannak közöttük balladai komorságúak, de vannak góbésan viccesek is. Az írásokban nyomát sem lelhetjük a népi stílusban író írástudók modorosságának, sem pedig a kor elvárásának, hogy negatív színben tüntesse fel a székelységet elnyomó románokat és a nép vérét szívó zsidóságot. A novellák főszereplői borzasztó szegénységben élő favágók, pásztorok, parasztemberek, fifikás fakereskedők, Székelyföld falusi népe.
Közismert, hogy az Emberek a havason című film is Nyírő írásai alapján készült. A '42-ben forgatott, nemzetközi elismeréseket aratott, iskolát teremtő filmalkotásból szintén hiányoztak a kor elvárt kliséi, a gonosz román csendőr vagy a pénzsóvár zsidó erdőbirtokos. A Székelyekben is ráismerhetünk a film néhány motívumára, pl. a Miháj (igen, így pontos j-vel) címűben a gyermekét elvesztő favágó élőként utaztatja a faluba eltemetni, vagy a Most már jöhetsz, Jézuska címűben a börtönből karácsonykor megszökik egy elítélt, hogy gyermekének karácsonyi ajándékot adhasson - akárcsak a filmben.
Egy tájleírás-részlet: "A friss falevelekről nehéz, édes harmat csepegett, és zajt ütött a várakozó csendben. A medvét, farkast égette saját szőre, s még a ködök sem tudtak megnyugodni. Arany felhőként széttárulva egyik szakadékból a másikba szálltak." Egy személyleírás-részlet: "...olyan leány több nemigen volt Udvarhelyszéken, de még azontúl is nagy helyet be kellett járni, hogy még egy ilyen testű fehérnépet lásson az ember. A hangja édes, mintha mézet szopott volna kicsi korában, orcája tüzes, a szája, mint a frissen hasadt májusi cseresznye, a bolhát meg lehetett volna ölni a mellén, s nincs az a madár, melyik szebben tudott volna szólni az ágon, mint Ignácz Rózsa."
Ami Nyírő személyét illeti az a véleményem, hogy az írókat, festőket, zeneszerzőket nem emberi példaképül állítjuk a tanuló ifjúság számára. Szinte valamennyi alkotó művész magánéletében egy szörnyeteg volt, teljesen alkalmatlan arra, hogy példakép lehessen. Volt, aki politizált is, volt, aki csak a szűk körben volt elviselhetetlen. Nyírő nyugodtan tanítható lenne, persze életrajzát - beleértve náci elkötelezettségét is - meg kellene ismertetni a tanulókkal. A baj az, hogy elkezdtünk ikonokban és idolokban gondolkodni. Bizonyos személyeket piedesztálra emelünk, másokat letaszítunk onnan. Bizonyos eseményeket alkotmányosan alaptörvényesen kitörlünk a magyar történelemből, megint másokat pedig méltatlanul heroizálunk. Ha nektek Károlyi, akkor nekünk Horthy. Nemcsak sok ezer zsidó, de Nyírő személyiségi jogait is meggyalázta a hivatalos magyar kormányzat azzal, hogy diplomáciai bonyodalmakba keveredve, régi sebeket feltépve, mártírként próbálták újratemetni. Szép csendben, családi körben újratemetve nyugodhatna szülőföldjén, és nem bőszítette volna fel feleslegesen a vészkorszakot feledni nem tudókat, oda kerülhetett volna a magyar irodalmi Patheonban, ahová való. Ne felejtsük el, Izraelben mind a mai napig nem lehet Wagner-operát játszani a szerző antiszemita nézetei miatt.
Azért én azt mondom: nem kell Nyírő Józsefet, az embert szeretni, de írásai érdemesek az olvasásra.