Szabad-e dalt írni a koronavírusról?

Az előző dalom kapcsán azt mondtam, hogy a kormányzat szerencsére mindig szolgáltat okot a politikai dalolásra. Erre akkoriban a tervezett új nemzeti konzultáció látszott a legalkalmasabbnak, amelyben a propagandaminisztérium "az emberek igazságérzetét" állította volna szembe saját törvényeivel. (Parlamenti döntés született arról, hogy a börtönkártérítések kifizetését felfüggesztik addig, míg a meg nem születik a nemzeti konzultáció eredménye).
A nemzeti konzultáció szándék annyira határozott volt, hogy még március 10-én, vagyis egy nappal a járványhelyzethez kapcsolódó első rendkívüli intézkedések kihirdetése előtt arról írt a Magyar Nemzet néven megjelenő propagandakiadvány, hogy kilenc kérdésben kezdődik márciusban nemzeti konzultáció. Mivel március közepétől érkeztek volna meg a kérdőívek a háztartásokba, azok nagy valószínűséggel már ki is vannak nyomtatva. 8 millió kérdőív, 0 szájmaszk!
Március elején már nyakunkon volt az újabb menekültinvázió és a koronavírus is a kapuink előtt járt, mélyen felháborított egy újabb nemzeti konzultáció híre, és meg is született róla egy dalom, az Új Nemzeti Konzultáció. Feljátszottam a kíséretet, felénekeltem a dalt, megcsináltam a klipet és már csak a feltöltésre vártam. A Dal kezdősorai ezek lettek volna:

Kérdőívet hozott a posta,
Konzultál nemzetem, ahogy szokta,
Az elvárt válasz már régen előre tudható,
Meglepetés, higgyétek el, nem várható.

De jött a ragály és mindent felülírt. Szerencsére arra a cinizmusra még a Rogán-minisztérium sem volt képes, hogy a vészhelyzetben konzultálgasson ostobaságokról. A vírusról pedig értelemszerűen nem lehet konzultálni, hacsak így nem:

 A vírusról aztán számtalan dal született, leginkább arról, hogy aki teheti, maradjon otthon, nagy együttesek régi dalaikat játszották fel karanténban, pl. az LGT, vagy a KFT. És ekkor jött a felhatalmazási törvény a maga bizarr, Orbáni valóságában.
Röviden és csak annyira, amennyire egy joghoz egyáltalában nem értő hírolvasó az egészből ért:
Az alaptörvény lehetőséget ad különleges jogrend bevezetésére, vészhelyzet kihirdetésére. Ebben az időszakban a kormány rendkívüli intézkedéseket is hozhat, melyek időtartama legfeljebb 15 nap. Ezek az intézkedések meghosszabbíthatóak, de felesleges pepecseléssel járnak, ezért a felhatalmazási törvény határidő nélküli meghosszabbítását teszi lehetővé ezeknek az intézkedéseknek. Az ellenzék szeretett volna a szövegbe egy ésszerű határidőt beletenni, a kormánytöbbség ehhez nem járult hozzá.
Orbán viselkedése a járvány idején amúgy is elég zavarba ejtő. Ahogy anno az árvíz idején, úgy most is szeret a frontvonalban szerepelni, pl. senki nem érti, hogy a Kínából rendelt védőmaszkokat miért kellett személyesen, a gép rakterébe is bekukkantva átvennie? Ez nekem kicsit Kim Dzsong Un-is megnyilvánulás.

Orbán árvíz idején, 2013 június

Orbán járvány idején, 2020 március

A miniszterelnök feltűnően sokszor fogalmaz egyes szám első személyben, minden intézkedést magának tulajdonít. Ennek fényében van némi alapja annak az aggodalomnak, hogy nem szabad időkorlátozás nélküli biankó csekket aláírni ennek az embernek.
Ebben a helyzetben arra gondoltam, miért pont most változzak meg. A zenei alap megvan, csak a szöveget kell átírni, a klipet kicsit átszerkeszteni, így született meg a Ragálydal:



A szövege imígyen módosult:

Ragályt hozott a patkány éve:
Halálos kór támadt a Földre.
Ellene kevés a Nemzeti Konzultáció,
Most valóban támad egy valódi vírus, ez nem fikció...

Vezérkarunk büszkén állt mellénk,
Úgy hiszi, csakis ő, ki megvéd.
Tábornokuk cserébe teljhatalmat akar,
Egy biankó csekket írjon alá most minden magyar.

Mivel Szily László, a 444 szerkesztője immáron végérvényesen elkötelezett rajongómmá vált, ezúttal is bekerült a dalom egy posztba, melyben a járvány-ihlette dalokról van szó:

Egy öreg punk lehet lusta. Pál József, a magyar politikai slágerírás pápája, istene és Zerkovitz Bélája viszont sosem az. A Mester természetesen azonnal reagált az eseményekre. A hatalmas vírustémának ő azt az aspektusát zenésítette meg Ragálydal cím alatt, hogy a magyar kormány hogyan akarja megvonni a demokratikus szabadságjogokat a vírus elleni védekezés örve alatt. A Mester szokás szerint tökéletes, érzékeny politológus elemzőnek bizonyul, amit ezúttal azzal fejel meg, hogy mindezt Karády Katalin stílusában adja elő. - Jó-jó, értem én a malíciát és az iróniát.

Tegnap persze - ahogyan várható volt - második nekifutásra az országgyűlés megszavazta a felhatalmazási törvényt, ezzel a magyar ellenzék szépen besétált Orbán tökéletes csapdájába: innentől kezdve nemcsak bevándorláspáriak, Soros kottájából játszanak, de most már egyenesen víruspártiak is. Azt gondolom, megint nem voltak elég okosak.
A köztársasági elnök feltűnően gyorsan írta alá a törvényt, ami még inkább érthetetlenné teszi, hogy a nemzet egységét képviselő legmagasabb rangú politikai vezető miért nem nyilvánul meg már több mint két hete járványügyben. Sokat számíthatna egy nemzethez intézett beszéd.
Azért a szavazás után csak kitettem ezt a coub-ot is:



Update: 

Volt még két média-megjelenése a Ragálydalnak. A Tilos Rádióban lement egy beszélgetés a karantén idején született dalokról május 15-én a Régen minden jobb volt című rovatban. Itt meghallgathatjátok a műsort, 22:30-tól beszélgetnek a Ragálydalról, engem Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlítva.
A 24.hu június 7-ei cikke viszont egyenesen Petőfihez hasonlít. A cikk az említett Tilos Rádió-beli beszélgetés nyomán született, és itt olvasható.

Születésnap ragály idején

Petra lányunk 16 éves lett. Már hónapok óta készült a sweet sixteen-re, erre most tessék, beütött a ragály. (vigasztalásul mondogatjuk neki, hogy amikor majd az unokája kérdi, hogy nagyi, te mit csináltál a Nagy Ragály idején, akkor majd párásodó szemmel mesélheti, hogy jaj, kisunokám, pont akkor töltöttem be a 16-ot, tudod, milyen szép lány voltam akkor?)
Szóval két bulit is eltervezett Petra, egy családit és egy baráti köröset. Most mind a kettőnek keresztbe tett a karantén. Épp ezért próbáltuk neki valahogy mégis emlékezetessé tenni az eseményt.
Bori már előző este hazabiciklizett az albérletéből, hogy a nagy nap reggelén ő készíthesse a reggelit.

Banános-datolyás goffrit sütött, amit juharszirupon karamellizált banánszeletekkel, áfonyával, naranccsal, joghurttal fogyasztottunk.
Reggeli után sietni kellett, mert Skype-konferenciát szerveztünk Petra köszöntésére.
Budapestet, Csömört, Ercsit, Miskolcot és Tel Avivot kapcsoltuk össze a világhálón. Azért az elég vicces volt, ahogyan a Boldog szülinapot dalt próbáltuk elénekelni a különböző késleltetési idejű netes kapcsolaton keresztül.

Összekapcsolódott a család

A videó-konferencia után került sor a szűk családi köszöntésre. Ekkor játszottam le azt a dalt, amit Petra köszöntésére énekeltem Neil Sedaka Sweet Sixteen című slágerére saját magyar szöveggel.


(Ugyanezt a dalt eredeti szöveggel kilenc és fél évvel ezelőtt elénekeltem Orsi születésnapjára is. Ez volt első Facebook-os videó-feltöltésem)
Míg Petra és Bori egy Marvel-filmet néztek, Kati elkészítette az ebédet (zelleres burgonyakrémleves baconos chipsszel és rántott karaj sült burgonyával, tejfölös uborkasalátával). Az ebédet erkélyünkön költöttük el.
Ebéd után Petra és Bori tesófotókat készítettek szintén az erkélyünkön.

A tortát már csak az ebéd miatt félbehagyott film befejezése után ettük. Ezt is Kati készítette: erdei gyümölcsös sajttorta volt.

Soha rosszabb születésnapot, reméljük, sikerült valamennyit enyhítenünk a bezártságon.
Nekünk, számítástechnikával foglalkozóknak a kettő hatványai mágikus számok, hiszen a kettes számrendszerben ezek alkotják a 10-et, 100-at, 1000-et stb. Petra idén 16, vagyis 2⁴ éves, ami kettes számrendszerben 10 000. Én pedig 64 leszek, vagyis 2⁶, vagyis 1 000 000! A számítástechnikában mindent kettő hatványában fejezünk ki, az ezer, vagyis a kiló nálunk 1024, vagyis 2¹⁰, a millió, vagyis a mega pedig 1 048 576, vagyis 2²⁰.
Remélem Petrának is csak egy bizarr emlék marad a Nagy Ragály, ahogyan remélhetőleg valamennyiünknek. Vigyázzatok magatokra!
#MARADJOTTHON, #TÚLÉLJÜK, #HALÁLAVÍRUSRA

Homeoffice-olj, ne kufircolj - a Ragály első hete

2020. március 16., hétfő

Mivel már péntek este kiderült, hogy Petrának nincs suli, gyanítjuk, hogy hasonló intézkedések lesznek a munkahelyeken is. Minden esetre elhatározzuk, hogy kerüljük a tömegközlekedést, Katit én viszem be a munkahelyére, így én is viszonylag hamar beérek.

Összeültünk a tárgyalóban és megbeszéltük, hogy home office üzemmódra térünk át, mindenkinek tisztáztuk, mi a feladata ebben a rendkívüli időszakban, mindenkinél beélesítettük a távelérési módot. A helyzetről tájékoztattuk minden fontosabb üzleti partnerünket, legfőképpen a Paksi Atomerőműt.

Ebéd után átautóztam a CENTROMATIC-irodába, ami még üzemel, és itt is beélesítettem a távelérési módot, bár itt remélhetőleg sok dolgom nem lesz, mégis hozzá tudok férni minden dokumentumhoz.

Bevettem magam Bori szobájába, ez lesz jópár hétig az irodám.

Délután elautóztam Boriért, majd közösen Katiért a munkahelyére. Kiderült, hogy náluk heti váltásos munkarend lesz: egy hét otthon, egy hét munka. Náluk az otthonról dolgozás nincs megoldva, még a levelek olvasása sem. Kati a héten otthon lesz.

Borival felugrottunk édesanyámhoz, megbeszéltük vele, hogy a járvány idején sem gondozónő, sem gyógytornász nem fog járni hozzá. Kapunk tőle egy 50 ezer forintos kiváltandó gyógyszerlistát.

Este Bori biciklivel karikázik haza, a BKV-használat részéről is felfüggesztésre kerül.

2020. március 17., kedd

Megkezdődik home office-os első munkanapom. Mivel programfejlesztés a dolgom, viszonylag jó mérföldköveket tudok magamnak kitűzni, hogy egy nap alatt meddig kell eljutnom.

Délelőtt Petrát elfuvarozom a barátnőjéhez, Kati pedig bevásárló körútra indul, csak délután 2 körül ér haza. Szigorúan gyalogol. Három patikában is jár anyám cuccait beszerezni. Ebédre még vasárnapi maradékot eszünk. Petrát csak valamikor este 9 felé fuvarozza haza barátnője édesapja. Még rajzol nekem egy nagyon cuki Sándor-József-Benedek rajzot, amit másnap teszek fel a fácséra.

2020. március 18., szerda

Reggel mindenképpen a postára kell mennem, hogy egy pénzes utalványt átvegyek. Kati megint közértezik és patikázik. A postán csak annyi ügyfél lehet benn, amennyit éppen kiszolgálnak, a többiek az utcán várakoznak másfél-két méter távolságra egymástól.

Petrának megjön a 22 fájlból álló távoktató csomag, lelkiismeretesen hozzálát a tanuláshoz, Kati pedig belekezd a tavaszi nagytakarításba, ebédre pedig pásztortarhonyát főz.

Petra heti tananyaga (kattintásra nagyobb lesz)

Dicséretre méltó, ahogyan a tanárok kreativitásukkal pótolják a központi irányelvek és a távoktatás alapjainak a hiányát. Minden elismerésem az övék.

Home office-om zökkenőmentesen működik és ütemesen haladok. Petra délután még tornaórát is tart, én pedig felugrok édesanyámhoz, viszem neki a bevásárolt holmikat, megvárom, amíg megfürdik, elhozom a szennyest.

2020. március 19., csütörtök

Ügyelni kell, hogy ilyen körülmények között is rendes időben keljünk, felöltözzünk, beágyazzunk, megborotválkozzak – vagyis tartsuk magunkat a hétköznapi ritmushoz.

A munkahelyemen elkezd körvonalazódni, hogy milyen online konferenciarendszert használunk (Cisco Webex), feltelepítjük az ehhez szükséges appokat és kipróbáljuk. Megállapodunk az első konferencia időpontjában is, ami hétfőn lesz.

Petra futással kezdi a napot, és ugyanolyan vehemenciával veti bele magát a távtanulásba, mint tegnap. Kati pedig ugyanolyan vehemenciával folytatja a tavaszi nagytakarítást, és ebédre vargabélest főz. Nem is olyan rossz dolog az otthonlevés.

Jó, hogy köpésre van tőlünk az Aldi és a patika, de hol ezt, hol azt nem kapni. Ma pl. krumpli volt, de az ecet hiánycikk. A futár kiszállította a Petra közelgő szülinapjára megrendelt műszaki cikket: maszkban, kesztyűben adta át a csomagot. Minden tiszteletem a munkájukat teljesítő futároké, postásoké, ételkihordóké.

Apropó maszk: Kati mindig felteszi a patikában az obligát kérdést, van-e védőmaszk, mindig úgy néznek rá, mint egy idiótára.

Ez a legkülönlegesebb József-napom, pedig Katitól már a múlt héten megrendeltem a sütit, amit majd kollégáimnak beviszek.

2020. március 20., péntek

Petra: on-line oktatás, én: home-office, Kati: újabb bevásárlás és főzés (sült csirke).

Kisebb pánikot okozott Petra számítógépének leállása: egyszer csak elsötétült és nem lehetett vele csinálni semmit. Ez a gép már 8éves, kiszolgálta Orsit, megjárta Izraelt és egyszer már javíttatni kellett, Petra külső billentyűzettel használja, mert a sajátja már nem tökéletes. Szerencsére csak túlmelegedett, a kihűlés után újraindítható volt, de ha ezen az egészen túl leszünk, lehet hogy kéne Petrának valami új gép.

Bár még nem jött el a csillagászati tavasz, ma az erkélyen ebédeltünk a kellemes napsütésben.

Délután jó kis flow-ban voltam a munkámmal, vagy 6-ig online voltam a benti gépemmel, utána irány anyukám, aki meglepően jól viseli a járványos világot.

2020. március 21., szombat

Beköszöntött a csillagászati tavasz, kezdődik a lehűlés. Hát ez a szombat sem pont a #maradjotthon jegyében telt: délelőtt sorban állok a patika előtt, hogy anyámnak beszerezzek ezt meg azt, utána pedig a festékbolt előtt, mert Kati a fejébe vette, hogy a járvány ideje alatt fogja újrafesteni az erkélykorlátot.

Utána még Boriért is elugrom, hogy átfuvarozzam hozzánk. Vészben együtt a család. Az ebéd csirkemell sajtmártással, zöldséges rizzsel és édesburgonyával. Délután már tényleg nem megyünk sehova, van időm kiolvasni a Hajó a ködbent.

2020. március 22., vasárnap

Bár a hőmérséklet fagypont-közeli, kimegyünk Angyalira lombot és lemetszett ágakat égetni, installálom a szivattyút is. Most aztán izgulhatunk, hogy ne legyen tartós fagy, mert akkor lőttek az egésznek. Szinte teljesen kihalt a sziget, pedig múlt vasárnap még tele volt kertészkedőkkel, pecásokkal. Ebédre zöldborsóleves és rakott krumpli van.

Hazafelé tankolok, 316,90 egy liter benzin, utoljára több mint 10 éve, 2009-ben tankolhattunk ennyiért.

Hazaérkezésünk után azt tervezzük, hogy hazafuvarozzuk Borit Angyalföldre, majd elugrunk Újpestre tojásért Kati ismerőséhez. Alig hogy elindultunk, Kati szólt, hogy menjünk vissza a mobiljáért. Utána már majdnem Borinál voltunk, amikor szólt, hogy jaj, a neszeszerét a kontaktlencséivel elfelejtette elpakolni, anélkül nem tud létezni. Jó, akkor először Újpest, utána haza, utána megint Angyalföld. Bori persze rossz címet írt be a GPS-be, így először egész másfelé indultunk, nem a tojásos nénihez. Na, ennyit a #maradjotthon-ról.

Hát így telt el a Nagy Ragály első hete a Pál családban.

Repülő a ködben

Závada Pál Hajó a ködben című regényét olvastam ezekben a ragályos időkben. Itt is eljátszottam a borító-játékot, mint Péterfy Gergely könyvénél. A cím egy hajóról szól, a borítón viszont egy régi repülőt látunk a ködben.
Bár Adyból érettségiztem, nem tudtam, hogy Adynak van egy azonos című verse, sőt, a hajó nagyon fontos szimbólum Ady költészetében: Hajó a ködben, A ködbe-fúlt hajók. Tovább a hajóval, Eladó a hajó, Az utolsó hajók, hogy csak néhány verscímet említsünk. Na de hogy jön Ady Endre a gyáriparos Weiss család 1944 áprilisában Magyarországról történő kimenekítéséhez? Ez egyrészt kiderül a regényből: Weiss Manfréd egyik lánya, Helén (kitalált szereplő, a csepeli gyárosnak nem volt Helén nevű lánya) fiatal lány korában szenvedélyes Ady-rajongó volt. Mielőtt végleg elhagyták Magyarországot, Helénnek a Tovább a hajóval sorai jutottak eszébe:

S ha elmúlnak az elmulnivalók,
Holnap, Idő, örök élet-tenger,
Táncoltasd majd csak tovább a hajót -

Szegény, csodás, véres Élethajód.

Egyszer Esterházy Pétertől egy író-olvasó találkozón a Harmonia Caelestis kapcsán megkérdezte valaki: Ön a regényében egy nővéréről tesz említést, pedig úgy tudom, Önnek csak fivérei vannak.
Mire Esterházy: És mi a kérdés?
A Weiss-dinasztia hiteles történetét nem szabad számon kérni ezen a regényen, aki erre kíváncsi, az olvassa el a megfelelő biográfiákat vagy kutasson a levéltárakban. Závadánál megszokhattuk, hogy a mondanivaló érdekében különböző valós személyeket egy karakterbe von össze vagy éppen kitalál nem létező szereplőket, soha létre nem jött találkozásokat, párbeszédeket. Viszont tűéles lenyomatát adja vissza a kornak, esetünkben a '40-es évek Magyarországának.
A gyáralapító és Magyarország legjelentősebb hadiipari beszállítója, aki ezért bárói címet kapott, Weiss Manfréd 1922-ben bekövetkezett halála után gyárait főként vejei, kisebb részben fiai irányították. A családba házasodás révén Mautner-leszármazottak is bekerültek, így a dinasztia tényleg a korabeli Magyarország legjelentősebb gazdasági befolyással rendelkező dinasztiája volt. A korszellemnek és elvárásoknak megfelelően szinte valamennyien kikeresztelkedtek, de ezzel sem kerülhették el a zsidótörvényeket, és a '44-es német megszállás után bujkálni voltak kénytelenek, illetve többüket a Gestapo elhurcolt. Mivel azonban a Csepel Művek és a Repülőgépgyár jelentős hadiipari szállításokat folytatott a birodalmi Németország felé, a németek szemet vetettek a gyárbirodalomra, és hogy megszerzése legalizálva legyen, hajlandók voltak a Weiss-családot külföldre engedni és némi anyagi apanázst adni nekik (itt 40-50 emberről beszélünk, vejek, menyek, sógorok és sógornők, gyermekek, unokák). Ha azonban csak ennyiről lett volna szó a regényben, akkor mindössze csak azt a morális kérdést jártuk volna körbe, hogy:

• Megengedhető volt-e ekkora nemzeti vagyon német kézre játszása;
• Megengedhető volt-e sok százezer magyar zsidó sorsával nem törődve csak a saját bőrüket menteni?

Závada ezt a történetet színezi ki a '41-es Kamenyec-Podolszkij-i "idegenrendészeti eljárás" borzalmaival (a kifejezés Szakály Sándortól, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatójától származik, egyben példát szolgáltatva a történelem cinikus relativizálására). Az egyik Weiss-lány, Judit a boldoggá avatott Salkaházi Sára-féle Szociális Testvérek Társasága nevű szervezetben tevékenykedve nyer bepillantást a holokauszt első felvonásába. Ennek kapcsán egyébként feltűnik a történetben az a Weiner Janka fotográfus, akinek lakásában egy másik Závada-regény, az Idegen testünk játszódik, amelyről szintén posztoltam már. Weiss Judit nem fogadja el a judáspénzt, nem tart a dinasztiával.
Már korábban írtam róla, hogy Závada számára mennyire fontos a fotográfia, a dolgok hiteles lenyomata. Ebben a regényben is tetten érhetjük azt az írói módszert, hogy időnként egy-egy szereplőre "testkamerát" szerelve az ő szemszögéből, egyes szám első személyben írja le egy-egy fejezet történéseit.
Másik csúcsjelenete a regénynek az egyik Weiss-vej, Kohner Artúr valószínűleg a valóságban meg nem történt találkozása az író Heltai Jenővel. Heltai a zsidó felső osztály viselkedését kéri számon:

"Azzal vádolják a zsidót, hogy nem asszimilálódott?, ugyan már! Az a baj, hogy túlságosan is asszimilálódott. És lenézte a szegény zsidót - ugyanúgy, ahogy a magyar középosztálybéli meg a dzsentrit lenézte. A zsidó bűnök mindenekelőtt magyar bűnök. A fölkapaszkodott zsidó hozzáhasonult annak az osztálynak a mentalitásához, amelyikbe fölkapaszkodott...Egyik oldalon a pöffeszkedő, nagyszájú és ostoba magyar fickó, amelyik kártyázik, kurvázik és dorbézol - a másik oldalon meg a nagyképű, szemtelen, tolakodó és ordenári módon viccelődő zsidó jampec. Nincs különbség. Hát akkor mi várható maga szerint ettől az országtól?"

Hazánk egy dologban erős: időnként előjönnek gumicsizmás lábszagú bunkók, és jogot formálnak arra, hogy megmondják, ki a magyar. Ilyenkor kerül sor a legkreatívabb polgári középosztály elűzésére vagy fizikai megsemmisítésére. Erre a 20. században háromszor is sor került.
Miután öt évig a Budaörsi Repülőtér mellett dolgoztam, nagyon hatott rám a Weiss család távozásának leírása. A menekítés valószínűleg Ju 52-esekkel történt (egy gép nyilván nem volt elég ennyi embernek) Mivel pár éve egy ilyen gép felszállását lefilmeztem a repülőtéren, most alákevertem az Isten veled Budapest, te édes kezdetű dalt Sennyei Vera  előadásában. Így távoztak Magyarországról a magyar gépgyártásért oly sokat tett báró Weiss Manfréd leszármazottai:

Első 40 évem a szakmában - saját lábon, szakmai tevékenységünk

A CENTROMATIC Kft. megalakulása után két nagyon biztató szerződést is sikerült kötnünk. A Paksi Atomerőmű hozzálátott villamos rendszerei rekonstrukciójához. A már korábban megkezdett 400 kV-os alállomási rekonstrukció mellé jött a nyolc darab 15/400 kV-os főtranszformátorok cseréje, blokkvédelmi rekonstrukció és gerjesztés-rekonstrukció.
Ez utóbbi volt szerződésünk tárgya, az új gerjesztésszabályozók központi szabályozó alá illesztése és a 400 kV-os csomópont feszültségének szabályozása. Ez volt a cég legnagyobb összegű szerződése evőr, bár az is igaz, hogy maga a rekonstrukció nyolc éven keresztül, 2010-től 2017-ig tartott. Az egyik legfőbb szakmai kihívás pont az volt, hogy folyamatos üzem mellett zajlott a korszerűsítés, így volt olyan üzemállapot, amikor egyszerre háromféle gerjesztésszabályozóval üzemelt a rendszer: a régi, '70-es években fejlesztett GSD-kkel, a GANZ-Ansaldo által a '90-es években kifejlesztett készülékekkel és az ABB 2000-es évek első évtizedében fejlesztett UNITROL berendezésekkel.

A gerjesztésrekonstrukció időbeli lefolyása

Jártam Svájcban az ABB Turgi-i gyárában az első gerjesztés-szabályozó gyári átvételén, és eredetileg úgy volt, hogy kiképeznek minket a gerjesztésszabályozók karbantartására is. Ez komoly perspektíva lett volna cégünknek, de a magyar ABB nem volt hajlandó ezt a tevékenységet egy másik magyar cégnek kiszervezni.
A gerjesztésrekonstrukciós program közben sor került régi távadóink cseréjére is (a távadó az a berendezés, mely a mérőeszközöktől a folyamatirányító eszközökig eljuttatja a mért értéket).

Régi, VEIKI-gyártmányú távadók

Új, VERTESZ- és DATCON-gyártmányú távadók

A Dunamenti Erőműben 2011-12-ben zajlott egy új kombinált ciklusú gázturbinás erőművi blokk létesítése: telepítettek egy vadonatúj gázturbina-generátor egységet és az egyik régi olajtüzelésű blokkot hőhasznosító blokká alakították át. Ezzel egy 400 MW teljesítményű nagyon jó hatásfokú blokkjuk lett. Feladatunk ennek az új blokknak az általunk fejlesztett és gondozott villamos irányítási rendszerbe való beintegrálása volt. Abban az időben több ilyen nagy teljesítményű gázturbinás egység létesült hazánkban, többek között Gönyün az E-On épített egy ilyen erőművet. Az új erőművi blokkot a később renegáttá vált Bencsik János energiaügyi államtitkár avatta fel. Akkor még nem sejtettük, hogy Magyarország villamosenergia-stratégiája gyökeresen megváltozik, a rezsicsökkentés jegyében a magyarországi gázerőművek helyett olcsó külföldi (főleg szénnel megtermelt német) villamosenergiát használunk majd. A Dunamenti Erőmű a tönk szélére került, tömeges elbocsátások történtek.
Paradox módon a Dunamenti leépülése is adott valamennyi munkát nekünk. A korábban az erőmű tulajdonába tartozó 120 kV-os és 220 kV-os alállomások a MAVIR tulajdonába kerültek, a már korábban rekonstruált 220 kV-os alállomás után korszerűsítették a 120 kV-osat is, ennek a számítógépes rendszerünkhöz való illesztése volt a feladatunk. Ez a folyamat is másfél évig tartott, mely alatt biztosítanunk a kellett a már rekonstruált és a még rekonstrukción át nem esett részek közös felületen történő felügyeletét.
A Dunamenti Erőműben elbontásra kerültek a régi olajtüzelésű erőművi blokkok, mellyel kapcsolatban berendezések áthelyezésére és a konfiguráció megváltozása miatti funkciómódosításokra volt szükség.

Bontják a régi blokkokat

Később a Dunamenti Erőmű a MET-csoport tulajdona lett, pénzügyi helyzete stabilizálódott, az egyre szaporodó naperőművek miatti energiaingadozások kiegyenlítésére ismét szükségessé váltak a gázerőművek, így legutolsó munkánk tavaly nyáron pont egy felújított gázturbinás erőművi blokkhoz kapcsolódott. A Dunamenti régi blokkjai teljesen elbontásra kerültek, a terület pedig szépen rehabilitálásra került.
A két fő erőművi rendszerünk mellett azért egyéb tevékenységek is folytak a CENTROMATIC-ban:

• A MOL telephelyeinek villamosenergia fogyasztását termelő és nyomon követő WEB-alapú rendszert fejlesztettünk és gondoztunk éveken keresztül;
• Részt vettünk a Paksi Atomerőmű több lépcsőben lefolytatott teljesítménynövelő programjában, melyben a blokkok 440 MW-os névleges teljesítményét a berendezések korszerűsítésével 500 MW-ra sikerült felemelni;
• A Lévai-projekt keretében a tervezett Paks II erőmű számára végeztünk modellszámításokat;
• A Teherelosztó tartalék mérőrendszere számára PLC-s rendszereket fejlesztettünk;
• A Paksi Atomerőmű számára egy eszköz-adatbázist fejlesztettünk ki, mely tartalmazta a különféle irányítástechnikai rendszerekben alkalmazott eszközöket és azok értékelését;
• Műszerszekrények tervezését és telepítését végeztük a Paksi Atomerőműben, beleértve egyes szekrények földrengés-állósági vizsgálatának elvégeztetését is.

Utolsó legkomplexebb feladatunk a paksi blokkszámítógép-rekonstrukcióban való részvétel volt. Itt a szerverszekrények megtervezése, telepítése és egyes részegységek szoftverének kifejlesztése volt a feladatunk. Ennek keretében egy meglévő PLC-s adatgyűjtő korszerűsítése, programjának kifejlesztése is a munkánk része volt. Mivel fővállalkozónk az az informatikai cég volt, amelynél most dolgozom, nyugodtan állíthatom, hogy az ebben a projektben végzett munkámnak köszönhetem, hogy "vénségemre" alkalmaztak. Az ennél a feladatnál kifejlesztett adattovábbító módszeremet házi szabvánnyá tették és azóta több helyen alkalmazták (időbélyeges eseményadatok továbbítása Modbus-protokollal).
2018 közepén már jól látszott, hogy a CENTROMATIC Kft. életképtelenné vált. A munkatársak elöregedése és motiváltságuk csökkenése miatt az eredeti formában már nem tudtunk profilunkba vágó munkákat szerezni. Három kollégánktól megváltunk és kétfős mérnökirodaként próbáltunk tovább dolgozni. Bár 2019 márciusában mindketten elhelyezkedtünk főállásban máshová, a cég még megvan, 2019 nyarán még volt a már említett munkánk a Dunamentiben, és még folytatjuk a paksi rendszerünk karbantartását.
2004-ben 25 éves törzsgárda-jutalmat és oklevelet kaptam a VEIKI-ben. A 30. éves törzsgárda-tagságot már nem kaphattam meg, ezért a falamra a korábbi oklevelet tűztem ki 2530 felirattal. A CENTROMATIK-nál is megértem a 10. évet. 2019-cel véget ért a negyedik évtizedem is a szakmában, hogy a SCADANET rendszerfejlesztőjeként valami új kezdődjön. Elkezdődött a következő 40 évem.
Az első 40 évemről szóló beszámolómhoz már csak egy epilógus tartozik, amit hamarosan posztolni fogok.

Van egy Kossuth-díjas osztálytársam!

Furcsa körülmények között hirdették ki az idei Kossuth-díjakat. Csak az újságokban tették közzé, de az ünnepélyes átadás a járványhelyzet miatt elmaradt. Pedig volt gimnazista osztálytársam, Skardelli György megkapta a legmagasabb művészeti elismerést.
Persze sejtettük, hogy a Puskás Aréna tervezője nem marad díj nélkül, magáról az arénáról is többször posztoltam már, egyszer, amikor bejártuk a még épülő stadiont osztálytársaimmal, egyszer pedig az avatás után. És bár a Puskás Aréna a jelenlegi kormányzat kedvenc középülete, a díj mégsem tekinthető "kurzusdíjnak", hiszen Skardelli Gyuri az elmúlt évtizedekben jó néhány jelentős épületet tervezett és élete során sok díjat és kitüntetést kapott értük.
Csak néhány a Skardelli-házak közül:

Pannonhalmi Apátság fogadóépülete

Pécsi Gandhi Gimnázium

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Sportközpont

Knorr-Bremse irodaház

Papp László Sportaréna

Hold utcai sportközpont (még épül, ennek helyén dolgozott Kati)

Tevékenységéért Gyuri megkapta az Ybl-díjat, a Prima Primissima-díjat, tagja a SzIMA-nak (Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia) és az MMA-nak (Magyar Művészeti Akadémia).
Itt érdemes megállni egy szóra: az Orbán rendszer az MMA-t az Alaptörvénybe emelte és alaposan kistafírozta (bár egyik épületüket, az Ybl-villát végül átadta a Türk Nemzeti Tanács magyarországi irodájának), a SzIMA viszont eszi a jogaitól és pénzétől megfosztott MTA keserű kenyerét. A Jelenlegi díjazottak között egyetlen SzIMA-tag van, az éppen Skardelli György, bár az ő méltatásánál is csak az MMA-tagságot emelik ki:
Ybl Miklós-díjas építész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során létrehozott, a funkcionalitást, a fenntarthatóságot és az esztétikumot tökéletesen ötvöző, a múltból átemelt és a kortárs építészeti értékeket összhangba hozó, a városkép egységét és sajátos jegyeit mindig szem előtt tartó tervezői-alkotói életműve elismeréseként.
Egyelőre a járvány miatt mi, osztálytársak sem tudjuk Gyurit megünnepelni, de azért reméljük, hogy még sor kerül rá.
Nem Gyuri az egyetlen Kossuth-díjas osztálytársam. Az általános iskolában együtt jártam Szirtes Ágival, aki Gyurihoz hasonlóan Kossuth-díjas és Prima Primissima-díjas egyszerre, igaz, ő fordított sorrendben kapta meg ezt a két rangos elismerést. Ő is a Móriczba járt, akárcsak én, de egy párhuzamos osztályba, és köszönésen kívül nem sok közünk volt egymáshoz.
Idén kapott Kossuth-díjat a Kaláka együttes is, melynek alapítója, Gryllus Dániel szintén móriczos volt. Fiatalabb koromban annyira rajongtam a Kalákáért, hogy katonaságom alatt legelső eltávozásom egy Kaláka-koncertre vezetett. Később is havonta jártam Kalákára. '89-ben Katival voltunk a 20 éves jubileumi koncertjükön, egyik dalukat játszottuk le zenének az esküvőnkön. Tavaly volt az együttes 50 éves, jogos a Kossuth-díj.
Több volt osztálytársamhoz kötődik Kossuth- vagy Széchenyi-díj: egyik osztálytársam édesapja, Albert Gábor író öt éve kapta meg a Kossuth-díjat, egy másiknak a bátyja, Füredi Zoltán matematikus pedig két éve a Széchenyi-díjat. De van osztálytársam, akinek édesapja Állami díjas volt, az átkosban ez volt a Széchenyi-díj elődje.
Vigyázzatok magatokra, ezekben a ragályos időkben merítsetek erőt abból a Kaláka-dalból, ami a mi esküvőnkön is szólt, Kányádi Sándor: Két nyárfa:

---

Elmaradt sítúra

Hónapok óta készültünk egy családi síelésre Schladmingba, Ausztriába. Pont oda mentünk volna, ahol tavaly is voltunk. Egészen szerdáig reménykedtünk, hogy elutazhatunk. Szerdán a főnököm közölte, hogy miután visszajövök, két hétig maradjak otthon. Ugyanezt mondta Kati főnöke is. Aztán az iskolában is kijött a rendelet, hogy aki külföldre megy, hazatérése után két hétig ne menjen iskolába. Szerdán még az osztrák szállásadó azt mondta, hogy a panzió telt házzal üzemel, a síliftek járnak, úgyhogy a szerződés szerinti 90 %-os díj illeti meg őket lemondás esetén.
Csütörtökre lezárták a tiroli sípályákat, ezt pénteken követte Vorarlberg és Salzburg, ma pedig bejelentették, hogy március 15-ével véget ér a síszezon Ausztriában. Sógornőmnek sikerült megegyeznie a szállásadóval, hogy az előlegek nála maradnak és azt betudja majd egy későbbi foglalásba. Szerintem a szállásadó járt jól, mert a síliftek leállásával egyértelműen megvalósult a vis major helyzet.
Akik ma úgy döntöttek, mégis Ausztriába mennek, gigasorra számíthattak Hegyeshalomnál. Szóval jól döntöttünk, bár nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan eszkalálodik a járványhelyzet Európában.


A  színházak, mozik, iskolák bezártak, Kati és Bori 11-én az Erkel utolsó előadásán vettek részt. Támogatom azt a mozgalmat, hogy akinek színházjegye van a pandémiás időszakra, az ne váltsa vissza a jegyét, legalább ennyivel járuljon hozzá a színházak veszteségéhez. Ugyanígy gondoltam arra, hogy nem bánom az osztrák sítúrára kifizetett előlegemet, Ausztria az idegenforgalomnak második legjobban kitett ország Európában, Olaszország után, rájuk is ráfér a szolidaritás.
Sokan bírálják a kormány pandémiás intézkedéseit, de az az igazság, hogy nemcsak a rendszerváltozás óta nem volt járványügyi vészhelyzet, de az én életemben sem. Vagyis ilyen helyzetre nemcsak tapasztalat nincs, de történelmi emlékezet sem.
1963-ban, hét éves koromban a Royal Szállóban feketehimlő tünetei tűntek fel egy alkalmazottnál, ezért azonnal karantént rendeltek el. Budapesten feketehimlő-pánik volt. Szerencsére a feketehimlő ellen volt védőoltás, aki tehette, beoltatta magát. Minket is vittek a szüleink oltatni. Akkoriban a himlőoltást nem fecskendővel adták, hanem egy kis orvosi lándzsát egy Petri-csészében lévő szerbe mártották, és azzal megkarcolták az ember vállát. Egy hét múlva ellenőrizték, hogy "megeredt"-e az oltás, vagyis az oltás helyén kialakult-e himlő által okozott kiütés. Akinél igen, az védettnek volt tekinthető, akinél nem, annál megismételték az oltást.
Furcsa pikantériája a történetnek, hogy pont abban az évben mutatták be a Meztelen diplomata című filmet, mely Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye alapján készült. A könyvet nem olvastam, a filmet egyetemista koromban, több mint tíz évvel később láttam. Színészlegendák játszottak benne.
Izraelben már egy hete beutazási tilalom van, tegnap óta pedig tilos Izraelből Magyarországra beutazni. Orsit pár hónapig biztos nem láthatjuk, bár egyikőnk sem tervezett utazást erre az időszakra. Nem tudom, mit hoznak Magyarországon az elkövetkező hetek. Látható, hogy Olaszországban, és legújabban Spanyolországban elszabadult a pokol. Mi még nagyon a járvány elején vagyunk.

Parádés üdülés Parádon

Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1995 márciusában üdültünk utoljára a Mátrában. A Hotel Bércben töltöttünk egy hetet a négy hónapos Orsival, a három éves Borival, és anyósomék is velünk voltak. Az 1980-ban épült Hotel Bérc szakszervezeti üdülő volt azelőtt, mára már átépítették és Lifestyle Hotel néven várja a wellnessre vágyókat.
Az akkori üdüléshez sok szép emlékünk fűződik, itt mosolygott először nagyszüleire Orsi, a kis Borinak pedig a szálloda könyvtárából kikölcsönöztük A kisvakond nadrágja című Zdenek Miller-örökzöldet, remélve, hogy Bori jó barátságba kerül a könyvekkel. Így is lett.

Orsi, a kis mosolytündér

Borival a Kecske-bércen

Három generáció

Idén Parádsasváron, a Kastélyhotelben, vagyis az egykori Károlyi-kastélyban töltöttünk három napot.

A kastély gyönyörűen van felújítva, csak ámultunk és bámultunk.
Pénteken dél körül értünk a mátraházai Sástóhoz, de esett az eső, ezért rövid séta és palacsintázás után folytattuk utunkat.

A havas Sástó, Magyarország legmagasabb természetes tava

Mivel a szobánkat még nem foglalhattuk el, ezért ellátogattunk egy üvegfúvó műhelybe, ahol végignéztünk egy bemutatót, és vásároltunk is üveg dísztárgyakat.
Szobánkat átvéve és kis szusszanás után irány a wellness: nagymedence, szauna, szabadtéri jakuzzi. Kellően megéheztünk a gyertyafényes vacsorához, az étterem bejáratánál egy bűvész még elkapott minket egy kis kártyatrükkre és mikromágiára.
A büfévacsora fenséges volt, muszáj volt lemozognunk. Irány a játékterem-söröző, ahol csocsó és biliárd várt ránk.

Éjszaka nem kellett minket altatni.
Másnap aggódtunk az időjárás miatt, de szerencsére nem esett és időnként a nap is előbukkant, ezért Siroknak vettük az irányt. Tulajdonképpen Sirokon már kétszer is jártunk, egyszer még Petra születése előtt 1998-ban egri nyaralásunkkor, másodszor pedig 2012-ben, amikor Demjénben nyaraltunk. Mivel mind a kétszer Eger felől jöttünk, valahogyan nem emlékeztem, hogy jártunk már itt, de nem is baj, mert uniós pénzből szépen felújították. A közeli andezitsziklákhoz is felkapaszkodtunk.

Egy helyreállított barakképület

Sirok után kiautóztunk a recski történelmi emlékhelyhez, az egykori munkatábor helyén kialakított emlékparkhoz. Érdekes, hogy a recski téma fél éven belül többször is előjött nálam. Nyári Krisztián könyvében, a Merész Magyarokban olvastam Michnay Gyuláról, a recski szökevényről, akinek sikerült megszöknie és hírt vinni a világnak a titkos büntetőtáborról, a magyar Gulágról. Szintén Michnay szökésével kapcsolatos a nemrég látott tévéfilm a Foglyok is.

A fa gyökérzete

Az egykori grófi istálló udvara

Recsk után Parádfürdőn, ebben a régi, patinás fürdőszállókkal rendelkező fürdőhelyen néztünk körül. Megnéztük Rákóczi fáját, egy régi sokszázéves tölgyfa maradványát, benéztünk a kocsimúzeumba is, de lovakat most nem láthattunk, mert az istállókat felújítják.
Szállásunkra visszatérve a vacsora előtti csobbanás előtt még felkapaszkodtunk a kastély tornyába.

Kilátás a toronyból

Petra a csigalépcsőn

A gyertyafényes vacsorát ezúttal élőzene kísérte, a fogások számában nem volt hiány, és vacsora után bebizonyosodott, hogy Kati tényleg egy biliárd-fenomén.
Utolsó napunk reggelén a svédasztalnál még jól megtömtük a bendőnket és szomorúan kicsekkoltunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ezért a napot kirándulással egybekötött geoládázásra fordítottuk. Parád-Óhután felmentünk a Klarissza-forráshoz, melyből sós-szénsavas víz buzog és sokan járnak oda flakonokkal, demizsonokkal. Utána a Két-Bükk-közti_patak szurdokvölgyében sáros turistaúton kapaszkodtunk fel egészen a vízesésig.

Klarissza-forrás

Bükkfagyökér, szurdok, vízesés

Kati a hóban

Galyatető felé vettük az irányt, és elértük a hóhatárt, a hegygerincen túráztunk.
Galyatetőre is felautóztunk, amelyhez nemcsak az 1995-ös üdülés emléke fűz, de Katival 1989-ben, pár hónapi ismeretség után kirándultunk itt a Chinoin KISZ-szervezetével (!), és az üdülő telefonjáról adtam fel az üdvözlő táviratot egy barátom esküvője alkalmából (fiatal barátaim, tudjátok, mi az a távirat?).
Felkapaszkodtunk a kilátóba: az egykori kőkilátót megmagasították és kívülről építettek hozzá vaslépcsőt. Utána egy kiadós ebéd következett, majd irány Budapest.

Fenn a kilátóban

Újabb 3 színházi este

Mostanában - Kati jóvoltából -  egyre gyakrabban járunk színházba. Legutóbb három előadást láttunk két héten belül, mindhármat úgynevezett független színházban, vagyis olyan társulatokkal, amelyeket a kulturális TAO megszüntetése és színházi támogatási rendszer átalakítása nehéz helyzetbe hozott.
A Belvárosi Színházban (volt Filmmúzeum) az Egy apró kérés című vígjátékot láttuk kettesben. Bár mai darabról van szó, szerintem nyugodtan írhatta volna Goldoni vagy Moliére, de akár lehetne egy vígopera librettója is. Arról van ugyanis szó, hogy egy ravasz asszonyka ördögi csellel teszi próbára férjét. Bár két hatalmas csavar is van a darabban, a próbára végül nemcsak saját házasságuk, hanem egy baráti házaspár kapcsolata is rámegy. Mély nyomot igazán nem hagyott bennem.
A Rózsavölgyi Szalonban egy feltörekvő, rendkívül tehetséges erdélyi születésű szerző, Székely Csaba drámáját láttuk szintén kettesben, a címe: Semmit se bánok. Egy egykori szekus vallatótiszt (Schneider Zoltán) és egy aspergeres kamaszlány (Sztarenki Dóra) megindító barátságát mutatja be fantasztikusan drámai erővel. A Rózsavölgyi Szalon egy pódiumszínpad, és mi a színpadhoz legközelebbi asztalnál ültünk, ezért úgy érezhettük, hogy a cselekmény kellős közepébe csöppentünk. Sokszor leírtam már, most is megismétlem, fantasztikus élmény, ahogyan három színész (az elhárító tisztet játszó Elek Ferencet se felejtsük el) 80-100 embernek teszi ki a lelkét egy színházi estén. Ez nem a Nemzeti Színház nagyszínpada, itt minden sokkal intimebb, sokkal személyesebb. Mindenkinek muszáj megtapasztalnia ezt a fajta színházi élményt. Valamikor áprilisban vár ránk Székely Csaba egy másik drámája, a tízparancsolatról szóló 10. Izgatottan várom, és majd posztolok róla.
A 12 dühös ember megunhatatlan klasszikus, Reginald Rose drámáját többször láttam már filmen, ezúttal az Átrium Színházban (volt Május 1 mozi), ebben a csodaszép, Kozma Lajos által tervezett épületben néztük meg, ezúttal négyesben. A 12 dühös ember nagyon sokrétegű darab, Petráék erkölcstan órán is megnézték a filmet. Nemcsak az egyéni felelősség kérdését boncolgatja, hanem azt is megmutatja, hányféle elfogultság, előítélet munkál bennünk és alakítja objektívnek szánt véleményalkotásunkat. Az Orlai-produkció mostani előadása nemcsak felszínre hozta az összes réteget, de új aktuális aspektusokat is megmutatott:

• A fajvédő esküdt kifejezetten a migránsok ellen fakad ki, akik elveszik a kultúránkat és a vallásunkat. Az ő monológja (alakítója Brasch Bence) az egyik leghatásosabb csúcspont a drámában.
• Ha kell, érveiben a buzikártyát is kijátssza, amikor a kétkedőket azzal gyanúsítja, hogy tetszik nekik a 16 éves gyanúsított.
• Azt is feszegetik, vajon ki pénzeli a kétkedőket, mert saját maguktól biztosan nem védenének egy gyilkost. Ugye ismerős párhuzam a Soros által pénzelt, romákat, bűnözőket és migránsokat védő alapítványokkal.
• A darabban szó szerint is elhangzik Orbán Viktor klasszikus mondása: "Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek velünk egyet". A közönség vette a lapot.

Az esküdtek személyeskedő, egymást minősítgető vitastílusában sem volt nehéz felfedezni a mai közélet vitastílusát. Természetesen a két kulcsszereplő a véleményét a többiekkel szemben egyedül is vállaló nyolcas esküdt (Gyabronka József), és előítéletes véleménye mellett végletekig kitartó hármas esküdt (Mucsi Zoltán), mindkettőjük játéka hibátlan.
A darab elején megemlítésre kerül az amerikai jogrendnek az a sajátossága, hogy ha egy büntetőperben egy vádlottat felmentenek, az ügyész nem fellebbezhet. A másodszori eljárás tilalma más országok jogrendjében - így a magyar jogrendben is - benne van, vagyis hogy jogerős ítélet után ugyanabban az ügyben nem vádolható meg újra ugyanaz a személy. Az viszont, hogy a felmentő ítélet automatikusan jogerős, az amerikai jogrendszer sajátja. Ezt most csak azért említem meg, mert egy internetes posztra egy pont erről írt kommentem kapcsán egy érzékelhetően jogász végzettségű kommentelő azt írta nekem - szintén elég személyeskedő hangvétellel - hogy nem kéne hülyeségeket írnom és olyasmihez hozzászólnom, amihez nem értek. A 12 dühös emberből megismert vitastílus: előbb minősítünk, eztán esetleg, ha éppen kedvünk tartja, meghallgatjuk mások érveit.
A 12 dühös ember egyik fontos tanulsága, hogy nem szégyen egy vitában alulmaradni, ezt sohasem szabad személyes vereségnek tekinteni. Az eredeti filmben a nyolcas (Henry Fonda) és hármas (Lee J. Cobb) esküdt barátsággal válnak el. A tegnapi darabban az esküdtek köszönés nélkül szélednek szét. Jellemző a magyar közéletre.