Parlament

Parlament

2016. szeptember 27., kedd

És mik a nem nyelvészeti kifogások?

Korábbi posztban elemeztem a kvótanépszavazásra feltett kérdést nyelvészeti és formális logikai szempontból. Akkor azt írtam, hogy azért ennél vannak nyomósabb kifogásaim is.
Veszek egy nagy levegőt, nyelek egyet, és rögtön magyarázkodással kezdem. Ha egy ország vezetője megfújja a riadókürtöt, hogy veszélyben a nemzet, akkor bárki, aki ez ellen szót emel, az könnyen válik nemzetellenessé vagy hazátlan bitanggá (Lásd még: Szabó Magda - Abigél). Azért mégis megpróbálom pontokba szedni kifogásaimat.

1. A népszavazási kezdeményezés bűnben fogant
2016. február 23-án egy őrző-védőkből szervezett társaság megakadályozta, hogy az MSZP népszavazási kezdeményezést nyújtson be a boltok vasárnapi nyitva tartását tiltó törvény ellen. A sajtó órák alatt kiderítette, hogy a szervezett akció elkövetői a Fidesz alelnökéhez, Kubatov Gáborhoz köthető biztonsági emberek. Az ügyészség az addig példátlan választási bűncselekmény nyomozását megszüntette annak ellenére, hogy a Kúria kimondta, hogy törvénysértés történt. Két nap múlva, február 25-én maga a miniszterelnök jelentette be saját népszavazási kezdeményezését. Neki nem kellett az érkeztető automatánál harcolnia. Ugyan volt egy beadvány azonos tartalommal a Választási Iroda előtt, ezért a miniszterelnök a párhuzamossági moratórium miatt nem nyújthatta volna be javaslatát, de a korábbi beadvány benyújtója némi rábeszélés után visszavonta indítványát.


2. A népszavazási kampány nem arról szólt, mint amiről a népszavazás
A népszavazással a kezdeményező korlátozná azt az uniós jogot, hogy bizonyos uniós törvények automatikusan, a nemzeti parlament jóváhagyása nélkül érvényesek legyenek az unió tagországaiban. Ez lehet legitim felvetés, különösen, ha menekültek betelepítéséről van szó. A népszavazási kampány nagy része ezzel szemben eleve a bevándorlók befogadása ellen foglalt állást, mintha Magyarország nemcsak uniós döntésre nem fogadna be bevándorlókat, hanem eleve elzárkózna idegenek befogadásától. A legtöbb ember nem is érzékelte ezt a különbséget, úgy tudják, hogy a "migránsok ellen" kell szavazni.

3. A kampány gyűlölet-, félelem- és előítéletkeltő volta
Az az írott és verbális gyűlöletáradat, amely a kampány során megnyilvánult, a legsötétebb időket idézi. A gyűlölet lassan kiürülő méreg, nagyon alattomosan hat. Szerintem gyűlöletkampány nélkül is elmondható, miért nem fogadhatunk be mindenkit, aki Európába jön. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egy démonizált külső ellenség rémképe csak a hatalom "én majd megvédelek benneteket" szándékát erősíti. A templomokban a szentmiséket, istentiszteleteket rendőrök vigyázzák, keresztényüldözés-elleni helyettes államtitkárság alakult mind-mind azt sugallva, hogy nagy a veszély, de ne féljetek, mi itt vagyunk, vigyázunk rátok.

4. Brüsszelezés
A kampány során Brüsszelt egy maroknyi bürokrata által irányított, Európa népeitől független sóhivatalként próbálták láttatni. A propaganda által sugallt "Brüsszel" nem létezik. Az Európai Unió döntéshozó szervei, az Európai Parlament, mely a tagországok képviselőiből áll, az Európai Bizottság, melyet a tagországok által delegált uniós biztosok alkotnak és az Európai Tanács, melynek mindenkori résztvevői a tagországok kormányfői, a tagországok által választott legitim szervezetek. Amikor Brüsszelnek üzenünk, valójában Németországnak, Franciaországnak, Hollandiának és a többieknek üzenünk.
Mi sem árulkodóbb a magyar kormányzat Brüsszelhez való hozzáállásához, mint az, hogy egyszer azt kifogásolják, hogy a brüsszeli bürokraták illegitim módon szólnak bele a nemzetállamok életébe, máskor viszont az a baj, hogy túlságosan is lassú az EU döntéshozási folyamata. Na ja, a demokrácia időigényes dolog, elszoktunk tőle itthon.

5. Sorosozás
Az, hogy Soros Györgyöt bevándorlási kérdésben a legfőbb bűnbaknak tették meg, számomra azért visszataszító, mert Soros az egyik legfelelősebben gondolkodó európai véleményformáló. Több, mint három évtized óta más üzletembertől eltérően nem jachtokra és luxusvillákra költötte vagyonát, hanem arra, hogy Európa egymással acsarkodó, rivalizáló nemzetei helyett együttműködő régiók alakuljanak ki. Az általa életre hívott Open Society Foundations céljai nyilvánosak, bárki számára hozzáférhetőek. Amikor azt mondják Sorosról, hogy a migránsválságot kihasználva illegális bevándorlók kényszerbetelepítésével minél nagyobb zavart igyekszik kelteni Európában, lényegében minden szavukkal hazudnak: Soros sohasem javasolt kényszerbetelepítést, mert az önkéntesség híve, pont a válság által szétzilált egység visszaállítására törekszik, ráadásul mindig hangsúlyozza, hogy a nem legálisan honosított bevándorlókat ki kell utasítani. Az általa a témában javasolt hét pont szintén nyilvánosan hozzáférhető, ma mégis a legnagyobb hazaárulónak számít az, aki védelmébe veszi Soros Györgyöt. Pedig a bevándorlási krízisből az az egyetlen kiút, ha nemcsak veszélyként, de egyben lehetőségként is tekintünk rá.


6. A népszavazás jogi következménye
A miniszterelnök szeptember 16-i reggeli rádióinterjújában azt találta mondani, hogy ő már tudja, hogy mit tesz majd, ha érvényes lesz a népszavazás, de még nem mondja meg. Emlékezzünk vissza, hogy a Nemzeti Választási Bizottság, élén Patyi Andrással hány népszavazási kezdeményezést utasított el azzal, hogy a kérdésre adott válaszokból nem következik egyértelműen az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége. Valóban nehéz megmondani, hogy a "nem"-ek győzelme esetén mi is következik.
Ugye mindenki visszaemlékszik még, hogy az EU tagországai között garantált az emberek, a munkaerő, az árú és a tőke szabad mozgása. Ha Németországban valaki német állampolgárságot kap, automatikusan uniós polgár is lesz, bármelyik uniós országban letelepedhet, munkát vállalhat. Ezért olyan vonzó a magyar letelepedési kötvény a különböző banánköztársaságban tisztára mosott erkölcsű kalandorok számára: belépő az Európai Unióba. Egy honosított bevándorló nem tartható a honosító országban, ez ellenkezik az uniós joggal. És egyelőre nem az a helyzet, hogy Magyarországra igyekeznének a munkavállalók, hanem éppen fordítva. A kényszerletelepítés fából vaskarika, mert az uniós joggal ellentétes, helyette csak Magyarországon elvégzett befogadási eljárásról volt mindig is szó.

A fenti hat pontban megpróbáltam összeszedni, miért tartom elfogadhatatlannak a kvótanépszavazást. Korábbi posztomat tekinthetitek a hetediknek. Ettől nem tartom magamat semmivel sem kisebb magyarnak. A bevándorlási krízist magam is az évszázad egyik legsúlyosabb kihívásának tartom, de éppen azért léptünk be 12 éve az unióba, hogy az ilyen problémákra közös megoldásokat keressünk. A gyűlölködés, az előítéletek nem segítik elő ezt a folyamatot

2016. szeptember 24., szombat

Őrizd a lángot!

Hűséges olvasóim talán emlékeznek rá, hogy tavaly ősszel kétszer is írtam Lugossy Mária A forradalom lángja című térplasztikájáról: Az elsőben egy felhívást tettem közzé a Kossuth térről eltüntetett műalkotás felállítására, a másodikban pedig leírtam, hogyan nyomoztam ki, hogy hol őrzik a szobrot, ezt, hogyan hoztam Mécs Imréék tudomására és végül miként ígérte meg a tulajdonosi jogokat gyakorló Országgyűlés Hivatala nevében Wachsler Tamás, a Steindl Imre programiroda vezetője, hogy a 60. évfordulóra méltó helyet keresnek a Lángnak és újból felállítják.
Telt-múlt az idő, Mécs Imre és az 56-os Emlékbizottság, mely mára már csak egy minden befolyás nélküli szűk baráti társaság, minden hónap 23-án (a nyári hónapok kivételével) tüntetett a Kossuth Téren, hogy visszaköveteljék a Lángot, én pedig figyeltem a sajtót, hogy mikor bukkan fel híradás arról, hogy kiválasztották-e már a helyszínt, folytatnak-e egyeztetést 56-os szervezetekkel (mert ezekből is legalább annyi van, mint ahány párt).
Július közepén már nem bírtam tovább, és levelet küldtem Wachsler Tamásnak, melyben a Láng sorsáról érdeklődtem. Idézet a levélből:
  • Hogyan áll az egyeztetési folyamat, kiválasztásra került-e a megfelelő helyszín?
  • Ha igen, hol lesz a térplasztika új helye?
  • Kiket vontak be az egyeztetési folyamatba?
  • Megkezdődött-e a szobor restaurálása?
  • Mikor kezdődik meg a helyszín műszaki előkészítése illetve az azt megelőző engedélyeztetési eljárások?
Nyilván egy civil kérdésére egy magas hivatal nem köteles válaszolni, de azért reménykedtem, hogy valami olyasféle választ kapok, hogy a sajtó útján idejében tájékoztatják a közvéleményt, bla-bla-bla. Egyszóval két hónap alatt nem jött válasz, ezért a 60. évforduló megszervezéséért felelős 1956-os Emlékbizottság email-címén is érdeklődtem:

  • A 60. évfordulóra újra állni fog-e a Láng?
  • Milyen méltó helyszínt sikerült találni az alkotásnak?
  • A 60. évforduló ünnepi eseménysorozatába beiktatták-e a Láng meggyújtásának és ellobbantásának aktusát?
Naná, hogy tőlük sem kaptam választ. Végül a szeptember 22-i hvg.hu megírta, hogy kiválasztásra került a helyszín és az Országgyűlés Hivatala javaslatára Fővárosi Közgyűlés szeptember 28-i ülésére döntésre terjesztik elő, hogy a térplasztika kerüljön a II. kerületi Nagy Imre térre, a katonai ügyészség és börtön épülete mellé. A teljes engedélyeztetési és jóváhagyási dokumentáció innen letölthető.
A dokumentációból kiderül, hogy áprilisban Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Bem József teret javasolta helyszínül:
A Szabadságharcos Közalapítvánnyal és a művész örökösével (a szerzői jogok birtokosával) való egyeztetés alapján azt javasoljuk, hogy az emlékmű a Bem téren kapjon új helyet. Ezen a helyen - bár a forradalom első napjának egyik kulcsfontosságú, szimbolikus jelentőségű helyszíne volt - semmilyen emlékmű, vagy akár csak emléktábla sem emlékeztet a hatvan évvel ezelőtti eseményekre. Úgy gondolom továbbá, hogy 1848-49, illetve 1956 - nemzetünk két legfontosabb forradalma és szabadságharca - közötti párhuzam kifejezésére is módot ad ez a helyszín.

A hónapok teltével azonban a helyszín megváltozott, és a Budapest Galériától már a Nagy Imre térre történő elhelyezésre kértek szakvéleményt. A galéria aggodalmának adott hangot:
Az alkotás Nagy Imre térre történő elhelyezése - tekintettel a bíróság-börtön tömbjének közelségére is - egyfajta szűkítő értelmezést sugall, inkább a megtorlás, az áldozatok, mint az eszme hangsúlyozásával...A rendelkezésre álló látványterv és helyszínrajz alapján összességében olyan térrészt alakít ki, ami inkább egy szerény látogatottságú díszítő szobor fogadására alkalmas.

Ennek ellenére - ők tudják, hogy miért - javasolják a szobrot a megjelölt helyszínre:
A fentiek figyelembe vételével a Budapest Galéria a műalkotás új helyszínét támogatja.

A dokumentumot letöltöttem és magammal vittem a szeptember 23-án éppen esedékes Kossuth téri tiltakozásra. Mécs Imréék már tudtak a döntésről, de a teljes dokumentáció nem volt meg nekik, úgyhogy azt átadtam nekik.
A "Vissza a Lángot" tiltakozáson Bornai Tibor zenélt
Mécs Imre beszél
Mécs Imre felháborodásának adott hangot, hogy A forradalom lángja a mellé a börtönépület mellé kerül, ahol az 56-os elítélteket kínozták és elítélték, többek között Nagy Imrét és mártírtársait is. Lugossy Mária alkotása a forradalom, a remény szellemét szimbolizálja, nem vesztőhely mellé készült. Ezért Mécs egy petíciót olvasott fel és fogadtatott el a jelenlévőkkel, melyet a Fővárosi Közgyűlés minden képviselőjének elküldenek. Idézet a petícióból:
Úgy gondoljuk, a fővárosi közgyűlésben mindenki elsősorban ember és állampolgár, és csak azután tartozik valamelyik politikai áramlathoz. 56-ra az óriási egység volt jellemző, legyen ma is példakép!
Az 1956-os forradalom számunkra nem csak emlék, hanem mérvadó jövőbe mutató igazság hordozója is.
A Forradalom lángjának vissza kell kerülnie eredeti helyére, a Kossuth térre.

A gyűlésről hazafelé menet gondoltam körülnézek a Nagy Imre téren, és mit látok: már nagyban folyik a szobor alapozása és a tereprendezés, áll a lángot szolgáltató 2 m magas gázcső!
Épül az emlékmű

Hogy világos legyen, a 28-i közgyűlés elé terjesztett javaslat így szól: A Fővárosi közgyűlés úgy dönt, hogy: - az 1991. évi XX. törvény 109. paragrafus (1) bekezdése alapján - jóváhagyja, hogy az Országgyűlés Hivatala az áthelyezési, a későbbi működtetési és karbantartási költségek vállalása mellett felállítsa a Budapest II. kerületi Nagy Imre tér 14472 helyrajzi számú területén a tulajdonában lévő Lugossy Mária: A forradalom lángja című emlékművét. Felkéri a Főpolgármestert, hogy az előterjesztés 7. számú mellékletét képező tulajdonosi határozatát aláírja.

Vagyis - drága barátaim - még meg sincs a tulajdonosi hozzájárulás, de már dolgoznak a területen. A Közgyűlés úgyis csak egy szavazógép! Pofám leszakad!
Megint egy emlékmű, amelyről mindenféle egyeztetés nélkül - a Szabadságharcos Közalapítványnak még az volt mondva, hogy a Bem térre kerül - pár ember dönt. Az alapvető formai követelményeket sem tartják be, és már a döntés előtt megkezdik a munkát. A szakmai szervezeteket - lásd Budapest Galéria - meggyőződésük elleni döntésre kényszerítik, kvázi feltörlik velük a padlót.
És akiket legkevésbé vesznek figyelembe, azok az 56-os hősök. Egy emlékművet, mely a forradalom lángjának fellobbanását hivatott szimbolizálni, a forradalom leverésének színhelyére teszik! Meggyötrésük, megalázásuk, megtörésük helyére!
Gyalázat!

2016. szeptember 21., szerda

A kvótanépszavazásról nyelvészeti és logikai szempontból

Petráék az idei tanévet matematikából matematikai logikával kezdték, többek között az állítások és tagadások kérdését taglalták. Például:
Állítás: Minden gyerek szereti a kalandparkot.
Tagadás1: A gyerekek nem szeretik a kalandparkot.
Tagadás2. Nem minden gyerek szereti a kalandparkot.
Melyik az állítás tagadása? Természetesen a második, hiszen elegendő, hogy egyetlen gyerek ne kedvelje a kalandparkot ahhoz, hogy az állítás ne legyen igaz. Ha az állítás információtartalma egy bit, akkor az állítás és a tagadás közötti távolság mindig pontosan egy bit. Mivel a létező összes gyermek vonzalma a kalandparkokhoz egy-egy külön állítás, "a gyerekek nem szeretik a kalandparkot" állítás távolsága a "minden gyerek szereti a kalandparkot" állításhoz pontosan annyi bitnyi, mint a gyermekek száma.
A jogi szövegek, törvények megszövegezése gyakran azért tűnik olyan bonyolultnak, mert a törvényes és a törvénytelen fogalma teljesen egyértelmű kell legyen: törvényes=igaz, törvénytelen=hamis, egy bites távolság.
"Akarsz mosogatni?" - kérdezi a feleségem. A kérdés csapda. Ritka ugyanis az az eset, amikor az ember valóban akarna mosogatni, hiszen valamit "akarni" az általában a dologhoz való aktív hozzáállást jelenti: mindent megteszek azért, hogy mosogathassak. Valójában az ember inkább kénytelen, vagy hajlandó mosogatni. Ebben az esetben a "nem akarok mosogatni" és az "akarok mosogatni" állítások közötti távolság nem egy bit, hanem több. (A beszélt szöveg a formális logikához képest mindig "fuzzifikált", az állítások igazságtartalma gyakran az igaz és a hamis között, sőt még gyakran azon túl is lehet).
Az eddigi magyarországi népszavazások szövege az alábbi volt:

1989. november 26.
  • Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
  • Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
  • Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében lévő vagyonról?
  • Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
1990. július 29.
  • Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül válasszák meg?
1997. november 16.
  • Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?
2003. április 12.
  • Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?
2004. december 5.
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?
  • Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti „Magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?
2008. március 9.
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni?
  • Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?
Az elmúlt 27 évben hatszor, 12 kérdésben járultunk országos népszavazás miatt az urnákhoz. Valamennyi kérdést úgy tett fel a népszavazás kezdeményezője, hogy számára az "igen" válasz legyen a kedvező illetve elvárt. Az "akar" szó mindössze egyszer, a kettős állampolgársági kérdésben szerepel (bár itt az igenek voltak többségben, a népszavazás összességében érvénytelen volt, ezért az országgyűlés nem is alkotott törvényt a kérdésben, erre hat év múlva, a Fidesz kormányzása alatt került sor).
És akkor most nézzük a kvótanépszavazás kérdését:

2016. október 2.

  • Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
27 év alatt ez az első népszavazásra feltett kérdés, melyben a kezdeményező által sugallt válasz a "nem". Ez nem véletlen. Az "igen" válasz állítása olyan erős, hogy nincs az a megátalkodott hazátlan, aki jó szívvel mondaná: "Igen, akarom, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését."
Ahogy a nagy költő mondta: akarja a fene! Ugyanaz a helyzet, mint a mosogatással: Elviselem, tudomásul veszem. Az "igen" és a "nem" között feszülő távolság lényegesen több, mint egy bit.
Vagyis a kvótanépszavazás ebben a megfogalmazásban ugyanúgy egy nyelvi csapda, mint a feleség kérdése a mosogatásnál. Kommunikációs csúcsteljesítmény, a Habony-művek remeke. De nem ez a legfőbb baja. Hogy micsoda, arról (esetleg, és nagyon óvatosan) egy későbbi posztban írok.

2016. szeptember 19., hétfő

LX.D.

Valójában persze csak XLVI.D. Vagyis 42 évvel ezelőtt érettségiztem a IV.D-ben, és két évvel ezelőtt szabályosan megtartottuk a 40. érettségi találkozót, de mivel mindenki tavaly ősszel vagy idén tavasszal töltötte be a 60-at, tartottunk egy hatvanéves születésnapi bulit is volt osztálytársaimmal. Ez is három napos, két éjszakás volt, mint általában szokott lenni, és megint csak Dobogókő adott helyt az eseménynek (amelyről tudjuk, hogy a Föld szív-csakrapontja, ezért igazán különleges helyszín).
Az egész olyan volt, mint egy háromnapos lakodalom: csak ettünk meg ittunk. Erre az alkalomra tartogattam azt az üveg díjnyertes egri kékfrankost, amit még a születésnapomra kaptam - tényleg fantasztikusan komoly bor volt. Poénból vittem még egy 56 feliratú cabernet sauvignont, hogy emlékeztessen születési dátumunkra, meg persze forradalmunkra is.
(Van egy kollégám, aki ugyanúgy május 3-án született, mint én, de ő 1960-ban, vagyis 56 éves volt. Vele is egy ugyanilyen bort bontottunk, őt az életkorára, engem a születési dátumomra emlékeztetett.)
A hatvanévesekkel már nagyon kell vigyázni, hármat is ért nyaralási baleset. Az egyik osztálytársnőm biciklibalesetet szenvedett Szlovéniában, válltöréssel megúszta, még mindig fel volt kötve a karja. Egy másik elcsúszott a szántódi mólón, varrni kellett a fejét. Egy folyton túrázó osztálytársamra darazsak támadtak Erdélyben, egy hónappal a baleset után is allergiás kiütésekkel volt tele a teste.
Két osztálytársam is az USA-ban volt nyáron, az egyik New Yorkban, a másik pedig a nyugati rész nemzeti parkjait járta végig. Az, aki New Yorkban volt, szeptember 11-én, a terrortámadás 15. évfordulóján egy felhőkarcolón fotóztatta le magát a fiaival és közzétette a FB-on, én pedig elég troll voltam ahhoz, hogy egy kicsit "kiegészítsem" a képet.
Egyébként New Yorkban találkozott az USA-ban élő osztálytársnőmmel, aki videóüzenetben köszöntötte az osztályt. Ez az osztálytársnőm magas hivatalt töltött be a szövetségi állam útügyi hivatalában, két évvel ezelőtt még PHD-t is szerzett, hogy aztán magas állami nyugdíjjal főállású nagymamaként élvezhesse az unokáival való törődést. Nagyon irigylem.
Apropó unoka: szinte minden osztálytársam nagyszülő már, a legidősebb unoka most ment egyetemre, nagymamája egy bankigazgató nő, aki 42 évesen lett nagymama (ő egyébként az egyik legfiatalabb az osztályból, júniusi).
És ha már a nyugdíjaknál tartunk, egy osztálytársnőm 40 év munkaviszony után ment nyugdíjba, hogy immár vállalkozóként folytassa a tevékenységét, egy másik osztálytársam pedig ENSZ-nyugdíjas, a NAÜ-nél (Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél) dolgozott évekig. Hát ő biztosan nem lesz kisnyugdíjas.
Építész osztálytársam a füzéri vár alsó várát és annak fogadóépületét tervezte.
A korhű várkapu és a kortárs fogadóépülete jól beleillik abba a koncepcióba, amit előző posztomban írtam a történelmi környezetben való építkezésről, ugyanakkor osztálytársam nem osztotta azt a nézetemet, hogy helytelen volt a felső várat eredeti állapotában visszaépíteni. Csak a fehér festést, és a külső vár fényesre csiszolt borítását kifogásolta, de nagyon nagyra tartja Füzér polgármesterét, aki ezt az egész projektet végigharcolta. Lám, ezért van szükség a dialógusra és a dolgok több oldalról való megvizsgálására.
Betegségekről nem sok szó esett, de egy osztálytársnőmet erős lumbágó kínozta, ezért bottal közlekedett, egy másiknak a csípője van kikopva, így neki is nehezére esett a járás. Egy harmadik viszont sikeres térdprotézis-műtét után volt. Hát igen az 45. érettségi találkozónkhoz akadálymentesített helyszínt kell keresnünk.
Sajnos szombaton nem volt túl jó idő, reggel és kora délután is esett, ezért a még járóképeseknek is csak kisebb sétákra jutott lehetőség a környéken.
A 10 éve bezárt Hotel Nimród előtt, ahol 20 éves
érettségitalálkozónk volt

A Zsiványszikla közelében, avagy vissza a gyökerekhez
Azt hiszem, ezzel a rendezvénnyel végérvényesen lezártam a 60. születésnapom körüli eseménysorozatot, annál is inkább, mert a képen látható két osztálytársam is betöltötte már a 61-et, az egyikük pont most, volt osztálytársai körében.
Soha rosszabb osztálytalálkozót.

2016. szeptember 14., szerda

Azért van ilyen szép idő, hogy derűsebben váljunk meg a nyártól

"Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától." - Ezzel az állítólagos Marx-idézettel zárul A tanú című film. De ugyanez vonatkozik a nyárra is. Bár az a fő szabály, hogy augusztus 20-a után elromlik az idő, és utána már nem jön vissza a nyár, idén nemcsak hegyaljai csatangolásunkra maradt meg a jó idő, de még mindig jut belőle bőven.
Alighogy megjöttünk Hegyaljáról, kisebbik unokahúgom, Mimi - szokás szerint - egy hónappal később tartott születésnapjára voltunk hivatalosak. De ami igazán bearanyozta a délutánt, az Mimi nővére, Eszter januárra várható babavárása volt: már szépen kerekedik a pocakja, tudni lehet, hogy a pici fiú lesz és Zsombor. Mindenről részletesen Eszter blogjában olvashattok.
Eszter, a kismama
Az I. kerület mindig bállal búcsúztatja a nyarat, ez idén sem volt másképpen, bár idén Kati ottalvós osztálytalálkozón volt, ezért Petrával kettesben mentünk el a Czakó utcai sportpályán tartott bulira. Akárcsak két éve a Várkert Bazár megnyitó ünnepségén, most is az R-Go adott koncertet, meg kellett hogy állapítsam, Szikora Robi még mindig nagyon tud. Szokás szerint tűzijáték majd tánc zárta a rendezvényt.
Ebben a gyönyörű időben Szentendrén és Angyali-szigeten is nagyon kellemes időtöltésre volt lehetőség.
Szentendrei rovarvilág
Engem egy volt gimnazista osztálytársam egy balatoni vitorlázásra is elhívott. Igaz, hogy szelünk nem nagyon volt, de alkalmunk volt egy kiadós beszélgetésre a nagy víz közepén.
Seres Péterrel a fedélzeten
Idén a Zsidó Kulturális Fesztivál két rendezvényén is részt vettünk, mindkettőt a Dohány utcai zsinagógában tartották. Az első koncerten a Ghymes és a Besh o'Drom együttes zenélt. A Ghymest és a Szarka fívéreket már régóta ismerjük, mert a Szilágyi gimnázium énektanára, Orsi néni már a Boriék idejében is Ghymes-dalokat tanított be az énekkarnak a hagyományos karácsonyi koncertekre. A Besh o'Drom pedig olyan fergeteges ritmusú műsort adott, hogy azt hittük, leszakad a mennyezet. A másik koncert kicsit hasonló stílusú zene volt, Boban Markovic és zenekara lépett föl. Őket is jól ismerjük a Kusturica-filmekből (Macskajaj - Bubamara, Cigányok ideje - Ederlezi), de nagyon tetszett a Ne kuni me kezdetű lírai dal is.
A Dohány utcai zsinagóga mennyezete
A nyárvége elmaradhatatlan attrakciója az ARC plakátkiállítás, melyre ma sikerült időt szakítanunk. Több kedvencem volt idén is, alul a rám leginkább jellemzőt láthatjátok:
Nem jó legalul lenni
A hétvégén énrám is vár egy ottalvós osztálytalálkozó. Az appropót az adja, hogy legtöbben idén lettünk 60 évesek. De erről majd egy külön posztban számolok be.

2016. szeptember 12., hétfő

Mi a bajom a budai vár rekonstrukciójával

Apám évtizedekig járatta a Műemlékvédelem című folyóiratot (sok más irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és természettudományi folyóirat mellett). 40-50 évvel ezelőtt még műemlékvédelmi alapvetés volt, hogy romot nem építünk vissza eredeti állapotában, a hozzáépítés csak állagvédelmet és balesetvédelmet szolgálhat, és mindig jelezni kell, mi az eredeti, mi a hozzáépített.
Többé-kevésbé közmegegyezés volt abban, hogy történelmi környezetbe épített új épület sem lehet historizáló, vissza kell tükröznie a mai kor építőművészetét.
Számos világhírű nemzetközi példa van erre, ilyen pl. a párizsi Louvre udvarára épített üvegpiramis, vagy a berlini Reichstag üvegkupolája. De szép magyar példa a történelmi környezetbe való új építésre a pannonhalmi apátság látogató-bejárata.

A rommá lőtt budai vár '60-as évek elején megkezdett és a '60-as évek végére befejezett rekonstrukciójánál - a szűkös anyagi lehetőségek mellett - is az volt a cél, hogy a külső homlokzaton csak a legszükségesebb dolgok épüljenek újjá, a belső terekben viszont a kortárs építészetnek megfelelő lépcsőházak, liftek kerüljenek kialakításra. Így alakultak ki a Nemzeti Galéria, az Országos Széchényi Könyvtár és a Budapesti Történeti Múzeum belső terei. Egyedül talán a Buzogánytorony és a Rondella mutatott némi historizálási törekvést. Bár a Vár új kupolája kicsit ormótlanra sikerült, azt nem lehet az építészekre fogni, hogy az eredeti kupola visszaállítására törekedtek volna.
A budai vár foghíjtelkein is találkozhattunk bátor épületekkel, ilyen volt a jelenleg bontásra ítélt épület, mely a Teherelosztónak (később MAVIR) adott helyet, és korszerű anyagválasztásával és csupa üveg felületével már a maga korában, 1979-ben is vitákat váltott ki. Én a kezdetektől jártam az épületbe hol hivatalos ügyben tárgyalni, hol szakmai rendezvényekre. Manapság a Magyar Építőművészek Szövetsége az épület megmentéséért küzd.
A Várban egyébként számos más példa is van történelmi és az új ötvözésére, ilyen például a budapesti prímási palota Tóth Árpád sétányra néző homlokzata, mely tiszta üveg felület, de jelzi az eredeti ablakkereteket (hiába, a klérus évszázadok óta épített, van érzéke az építőművészethez).
Még a nemrég befejezett Várkert Bazár épületét is úgy rekonstruálták, hogy a belsejébe illetve a kertbe került új tárgyak szembeötlően elüssenek az eredeti objektumoktól. Így sokakat megbotránkoztatnak az ott található rozsdaszínűre patinázott lépcsőkorlátok, mozgólépcsők, liftek, virágládák.
A historizáló építészetről nemcsak manapság, de már száz évvel ezelőtt, a millennium korában is viták voltak. A Városligetbe épített Vajdahunyad-vár épületegyüttes is eredetileg csak ideiglenesen, afféle kulisszaként épült, hogy felidézze a történelmi Magyarország híres épületeit.
Ezért keltett megdöbbenést, hogy olyan a háborúban részben elpusztult épületek eredeti állapotban történő visszaépítését döntötték el a Liget-projekt keretében, mint a Közlekedési Múzeum épületét, melyet a progresszív építőművészet már építése korában nagyon gáznak tartott. Ráadásul a visszaépítés során a belső tér múzeumnak alkalmatlan lesz, ezért több emeletnyi mélységben alakítanak ki benne kiállítótereket.
És ugyanez a helyzet a budai vár tervezett rekonstrukciójával, a Hauszmann Alajos-tervvel is.
A nagyvonalú projekt célja a budavári palota háború előtti állapotában való visszaállítása. Mivel ez az átalakítás az épületegyüttes belsejét is érinti (eredeti termek, lépcsőházak visszaépítése), ezért a benne üzemelő három kulturális intézménynek távoznia kell.
Nem vitás, hogy a historizáló építészet széles néptömegeknek tetszik, ez az építészet magyar nótája. A diktátorok azért szeretnek ilyen jellegű épületeket építtetni, mert könnyű velük népszerűséget szerezni. Ezért fordulhatott elő, hogy Zoboki Gábor új Nemzeti Galéria-terve, melyet a Várban kívánt volna megvalósítani a régi épületegyüttessel kapcsolatban lévő, de egyáltalán nem historizáló formában, azonnal elutasításra került.
A műemlékvédelem egykori paradigmája már a múlté, így fordulhat elő, hogy történelmi várainkat is eredeti formában építjük vissza, lásd Diósgyőr vagy Füzér.
Vár áll most, hol egykor kőhalom
Sajnálom, mert szerintem az építészet feladata nem a múlt visszaépítése, hanem annak meghaladása.

2016. szeptember 2., péntek

Megint becsengettek

Sor került a VII. Nemzeti Tanévnyitóra (a sorszámon már nem is húzom fel magam), ezúttal egy érdi általános iskolában. Az eseményen Balog Zoltánon, az emberi erőforrások miniszterén kívül felszólalt Palkovics László oktatásért felelős államtitkár. Palkovics Lászlóról azt kell tudni, hogy ő a versenyszférából érkezett a közigazgatásba, a Knorr-Bremse Kft. igazgatója volt. Egy volt kollégám dolgozik a Knorr-Bremse-nél, ő nagyra tartotta Palkovicsot, mint igazgatót, aki számára nagyon fontos volt a jól képzett mérnöki csapat, hogy a nemzetközi cég magyarországi leányvállalata regionális fejlesztési központ is lehessen, ne csak egyszerű gyár. Egy gimnazista osztálytársam tervezte a Knorr-Bremse székházát, ő is nagyon jó véleménnyel van Palkovicsról (érdekes viszont, hogy az általa tervezett irodaházról a már említett volt kollégámnak egyáltalán nincs jó véleménye).
Amikor a Mercedes Kecskeméten gyárat épített, Palkovics látott hozzá a kecskeméti főiskolán a járműmérnök-képzés megszervezésének. A felsőoktatás-szervezésben szerzett tapasztalatai miatt hívta meg az Orbán-kormány felsőoktatásért felelős államtitkárnak. Amikor a tavaszi kockás inges tanártüntetések nyomán leváltották Czunyiné Dr. Bertalan Judit közoktatásért felelős államtitkárt, az ő funkcióját is Palkovics László kapta meg, és abban reménykedtünk, aki egy nagyvállalat működésének megszervezésére képes, az könnyedén megoldja az óriási vízfejet növesztő és ezért a működésképtelenség határát elérő KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) átszervezését is.
Nos, az egy vízfejből 58 önállóan gazdálkodó tankerületi központ lett (Budapest közoktatását például kilenc tankerületi központ felügyeli, az I. kerület a Közép-Budai Tankerülethez tartozik, megyénként 2-5 tankerületi központ lesz). Az iskolaigazgatók jogköre megnőtt, de a kinevezéseknél továbbra is csak véleményezési joguk van.
Ma hallottam, hogy mostanra vált teljessé az iskolák államosítása, mert eddig az iskolaépületek fenntartása az önkormányzatok felelőssége volt, így gazdagabb önkormányzatok (pl. az I. kerület) többet tudtak juttatni az iskoláknak, mint a szegényebbek. Mostantól ennek vége, a teljes iskolafenntartás az állam feladata. Kíváncsi vagyok, mit fogunk ebből érezni a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban.
Ami pedig Czunyiné Dr. Bertalan Juditot illeti, élő példa rá, hogy a kormány senkit sem hagy eltűnni a süllyesztőben: kormánybiztosként a digitális tartalomfejlesztésért felel, és ebben a minőségében ő is felszólalt a nemzeti tanévnyitón.
A Pál család életében is jelentős változást hozott a 2016/17-es tanév. 2003 óta, vagyis Petra magzatléte óta nagycsaládosoknak számítottunk, ezért 13 évig ingyen kaptuk a tankönyveket és csak 50 %-ot fizettünk az étkeztetésért. Idén Bori a mesterfokozat megszerzésével végleg befejezte nappali egyetemi tanulmányait, és megkezdte munkás életét. Budapest Kormányhivatala (ő vette át a családtámogatást az Államkincstártól) értesített minket, hogy a Petra után fizetett családi pótlékot ezentúl már csak két eltartott gyermek után számolják. Igen, Orsi Izraelben folytatott egyetemi tanulmányait figyelembe veszik, amiért nem győzünk eléggé hálásak lenni.
Szóval 3000 Ft-tal csökkent a családi pótlék, még nem tudom mennyivel csökken a családi adókedvezmény, és 5-6000 Ft-tal többet kell fizetnünk Petra étkezéséért.
Bori valóban elkezdett dolgozni. Főállásban egy nemzetközi alapítványnál projekt-koordinátor, mellékállásban pedig a CEU egyik kutatási projektjében kutatási asszisztens. Aki részleteket szeretne megtudni, olvassa szorgalmasan Bori blogját.
Legközépsőbb lányunk is munkába állt Izraelben. Ott csak október közepén kezdődik a szorgalmi időszak, úgyhogy addig elhelyezkedett a Rehovot-i Leonardo szállodában felszolgálóként. Mivel ez pont szemben van az egyetemével, úgy állapodott meg, hogy a szorgalmi időszak megkezdése után is tovább dolgozhat, csökkentett munkaidőben. Időnként igénybe veszik a Leonardo szállodalánc Tel Aviv-i szállodájában is, olyankor a szállodában kvártélyozzák be.
Hát röviden így kezdődött el Páléknál a 2016/17-es tanév.

2016. szeptember 1., csütörtök

Orbán Ráhel és Tiborcz István bahreini látogatásának igaz története

Az elmúlt napokban az egész ország azt találgatja, vajon mit keresett a miniszterelnök elsőszülött leánya és férje 2015 szeptember 17-20 között Bahreinben, miért fogadta őket az energiaügyi miniszter, és aztán miért próbálják ezt az egészet letagadni. Pedig a válasz rém egyszerű.
2014. májusában, a sikeres országgyűlési választások és az újabb kétharmados Fidesz-győzelem utáni alakuló kormányülésen Balog Zoltán emberminiszter gondterhelten ráncolta homlokát. De olyan gondterhelten ám, hogy Orbán Viktor nem állhatta meg szó nélkül, s így fordult miniszteréhez és harcostársához:
- Mi a baj, Zoltán? Látom rajtad, hogy nyomja valami a lelkedet.
- Ha már így rákérdeztél, miniszterelnököm, az újonnan meghirdetett népességpolitikával volna itt egy kis gond.
- Már hogy lehetne a népességpolitikánkkal gond édes Zoltánom, amikor mindenki tudja, hogy az új kormány a családok kormánya, megemeltük a családi adókedvezményt, hamarosan új lakáshoz jutási lehetőségekkel is támogatjuk a családokat. Mikor máskor, ha nem most érdemes a gyermekvállalás ebben a vér- és könnyáztatta országban?
- Hiszen éppen ez az, drága miniszterelnök úr! A gyermekvállalásban nekünk, a keresztényi értékrendet képviselő politikusoknak az élen kell járnunk. Neked is, nekem is öt gyermekünk van.
- Na látod! Hát akkor mi a baj?
- Hát az, kedves miniszterelnök úr, hogy már lassan kilenc hónap telt el azóta, mióta jelen lehettünk elsőszülött leányod, Ráhel menyegzőjén (jut eszembe, egy református apa metodista hitben megkeresztelt gyermekének miért római katolikus szertartás szerint folyt az esküvője?), és kicsit sem gömbölyödik az ifjú menyecske hasa.
- Ugyan, Zoltán! Tudod, hogy a mai fiataloknál nem úgy van, mint a mi korunkban. Először a saját lábukra kell álljanak, aztán jöhet a gyermekáldás. Tudod milyen fontos, hogy az emberek lássák, a miniszterelnök lánya nem apja befolyása által, hanem a saját erejéből boldogul. Ne félj, jó miniszterem, hamarosan sokasodni fog a Tiborcz család is.
Telt-múlt az idő, 2014 őszén Orbán Viktor poharazgatás közben megkérdezte vejét:
- No, hogy megy az üzlet, Pista?
- Nem is gondoltam volna, apámuram, hogy ilyen könnyű a saját lábon állás. Valahány munkát megpályáz a cégünk, azt mind megnyerjük, pedig te biztosan nem segítesz ebben, ugye?
- Ugyan Pista, hová gondolsz. Az embereknek látniuk kell ebben az országban, hogy aki dolgozik, az boldogul. De most nem erről szeretnék veled beszélni, hanem a lányomról. Jut-e elég időd rá, édes fiam, már ha érted, hogy hogy gondolom?
A miniszterelnök veje nem volt egy pirulós fajta, de most a haja tövénél is elpirult, talán a kelleténél több pálinka tette.
- Sejtem, mire célzol, drága apósom, azt kérdezed a magad csavaros módján, hogy rendben van-e a házaséletünk.
- Ne szabódjál, fiam, mi férfiemberek szégyenlősek vagyunk ebben a dologban.
- Az a helyzet apuka, hogy mink magunk sem értjük, mi lehet a gond, pedig hidd el, amióta a saját lábon állás ilyen jól sikerült mindent megteszünk, hogy te és Anikómama megtapasztalhassátok a nagyszülői örömöket.
Orbán Viktor nem tudhatta, hogy felesége már hónapokkal ezelőtt, a nyár derekán ugyanerről faggatta a lányát. Akkor még élt a nagybeteg Czeizel doktor, Lévai Anikó megpróbálta rábeszélni Ráhelt, keressék fel a klinikáját.
Az elkövetkező hónapok azzal teltek, hogy az ifjú házaspár sorra keresett fel klinikákat, kínai csodadoktorokat, étkezési tanácsadókat. A miniszterelnök Azerbajdzsánból még sámándobosokat is hozatott, hogy járják el a termékenységi táncot, de mindhiába, a gyermekáldás elmaradt.
Már jócskán 2015 tavaszában jártunk, amikor a miniszterelnök a külügyminiszterrel a sikeres keleti nyitásról beszélgetett, és Szijjártó Péter a következővel hozakodott elő:
- Tudod Viktor, hogy a keleti nyitás óta nemcsak gazdasági és kulturális kapcsolataink erősödnek a Közel-Kelettel, de felélénkült az orvosi turizmus is.
- Ne is mondd, Péter, az én orvosom, aki olyan jól tudta kezelni, ha beállt a derekam, ő is most ment ki végleg Kuvaitba. De hát mit tehetnénk, az itthoni fizetések ugye...
- Nem pont erre gondoltam, miniszterelnök úr. Nemcsak a kínai orvoslás világhírű, de az arab orvosok is ismernek olyan praktikákat, melyről a nyugati orvostudomány nem is hallott. Akár hiszed, akár nem, terméketlen párok százai járnak az Öböl-menti országokban bajukkal, és nem is eredménytelenül. Nemzetközi hírű az egyik bahreini orvos, aki egészen egyedülálló módszert alkalmaz a termékenység elősegítésében. Hallottam róla, hogy Ráhelék is hasonló gonddal küzdenek.
Orbán Viktor tekintete elborult egy pillanatra, mert nem örült neki, hogy a Tiborcz házaspár gondja kiszivárgott, de utasította a külügyminisztert, hogy tegyen meg mindent, hogy a csodadoktort Magyarországra hozassák.
Hiába mozgatott meg Szijjártó Péter minden követ, Orbán Viktor hiába magasztalta az iszlám kultúrát arab befektetők körében, még ingyenes letelepedési kötvényt is ajánlottak a bahreini specialistának, mégsem sikerült őt magyarországi utazásra rábírni. Igaz, furán is vette volna ki magát, hogy pont a migránsválság kellős közepén hozat a miniszterelnök családja arab doktort az országba. Nem volt mit tenni, az ifjú házasoknak kellett Bahreinbe utazni.
Szijjártó Péter hozzá is látott az utazás megszervezéséhez, de valami jó fedőtörténetet kellett kitalálni.
- Tudod milyen ez az "emberjogi falka", ezek a firkászok, képesek mindenféle gyalázkodást leírni az én Ráhelemről - figyelmeztette Orbán.
- Ugyan, majd Bayer Zsolti elküldi őket a kurvannyukba - vette félvállról a kérdést Szijjártó, de Orbán csitította:
- Hátrább az agarakkal Péter, Zsoltot lovaggá szeretném üttetni, most már nem küldhet el minden libsi jöttmentet a halál f@szára, mint azelőtt. Hihető sztorit kell kitalálni. Mit szólnál például ahhoz, ha Ráheléket udvariassági látogatáson fogadná az az Abdul..., na, hogy is hívják?
- Mirza - segítette ki Szijjártó.
- Az, az, a Mirza, az olajipari miniszter, akivel a múltkor azt a jó kis rezsicsökkentéses boltot összehoztuk, na ez az Abdul kávézni és csokoládézni hívná a fiatalokat, mesélne nekik a bahreini gyöngyhalászatról, meg ilyesmi.
- Oké főnök, van ott egy ügyes konzulunk, a Garamvölgyi Balázs, az majd leszervezi a találkozót.
Hát így került sor a Tiborcz házaspár bahreini utazására 2015 szeptember 17-20 között. Az energiaügyi miniszter túlságosan is készséges volt, ő tudja miért.
A fiatalokat inkább a specialista érdekelte, aki valóban értette a dolgát, hiszen pontosan kilenc hónap múlva, 2016 június 20-án egy budai kórházban megszületett Tiborcz Aliz, a miniszterelnök unokája. Orbán Viktor örömében csak ennyit mondott:
- Ez férfimunka volt!