Első Nádas-könyvemet olvastam el, vagyis eddig Nádas-szűz voltam. Hogy ártatlanságomat miért pont ennek a kötetnek adtam oda, annak igen egyszerű a magyarázata: ezt kaptam meg karácsonyra.
Ebben a kötetben szó sincs olyasféle aktuálpolitikai esszékről, mint Esterházy Péter nagyjából ugyanabban az időszakban (`80-as évtized legvége) íródott Az elefántcsonttoronyból című kötetében. Míg Esterházy a Hitel folyóiratban hétről-hétre megjelenő írásait adta közre, Nádas könyvét amolyan íróasztal-kisöprésnek tekinthetjük: Az egyes írások sem egymással, sem pedig a napi történésekkel alig vannak összefüggésben.
Nádas Péter leírásai részletesek és pontosak, gondolatai mélyenszántók és magvasak, mégis mellbe vágott a próza ilyen mértékű parttalansága, ez a "mindenről minden eszembe jut" jellegű gondolat-özön.
Persze az ilyen jellegű írásoknak az az előnyük, hogy mindig talál az ember magának aktuális gondolatokat. Mivel most a rezsicsökkentés hihetetlenül demagóg volta az én "ceterum censeo"-m, monomániásan ismételgetett véleményem, kapóra jött az alábbi részlet:
...Az atyák feledékenyek, de éber a nép igazságérzete. Mégsem hiheti, hogy mindez elegendő lenne az isteneket megbékíteni. Követeléseikben menjenek még tovább. Vagy nem látja-e minden római az ellenséges seregeket a falak alatt? Van-e még idő visszanyerni a leghatalmasabb pártfogást? Követeljenek új, minden eddiginél fényesebb agonáliát, melynek tisztaságáról az augurok gondoskodjanak. Kérte Siciniust, kérte Latiniust, kérte a népet, hogy egy emberként és teli torokból, minden erejükkel követeljenek ebben az utolsó pillanatban. Követelésükkel szakítsák át az atyák süket fülét.
Menenius Agrippa minden követelését megismételtette velük, ahogyan felsorolta. Teli torokból követelték. Mikor a végére értek, Menenius Agrippa ismét hozzájuk fordulva kérdezett. Nem ti követeltétek-e mindezt? A válaszra sem kellett sokáig várnia. Aki nem süket még ennyi hangra is, az hallhatta, hogy mi követeltük. Sicinius ki nem nyitotta a száját, egyedül maradt, mert tudta, mire megy ki a játék. Bár Menenius Agrippa sem tudott kevesebbet, sőt, a pillanat lehetőségeiről tán többet is. Az atyákhoz fordult gyorsan, míg bírta fölényét. Akad-e közöttetek olyan ember, aki ne lenne kész a nép követeléseit végrehajtani? Néma csönd volt a válasz. Van-e hát közületek bárkinek is ellenvetése? Erre sem adott választ az atyák ábrázata...
Vagyis követeléseidet ismételtesd el a néppel, és később úgy hivatkozhatsz rá, mint a nép követelésére: végül is erre adták a kétharmadukat, vagy nem? Ezt is kitalálták már kétezer éve.
Viszont pont Nádas Péter könyve kapcsán, illetve amiatt, mert Nádas köteteit meglehetősen borsos áron mérik, fontos fölfedezést tettem (amiről már tudhatnék régebb óta is): A Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiája hozzáférhetővé tette a jelentős kortárs magyar írók műveit. Ágh Istvántól Zelk Zoltánig vagy száz magyar író és költő műveit olvashatjátok on-line. Hogy ilyenkor mi van a szerzői jogokkal, azt nem tudom. Azt is ki kéne próbálni, hogy ezek beletölthetők-e e-könyv-olvasókba. Bár nekem nincs is ilyen készülékem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése