Első 40 évem a szakmában - a VEIKI a 80-as években

A Villamosenergiaipari Kutató Intézet a '80-as években egy mintegy 600 főt foglalkoztató középvállalat volt.  Nem az Akadémia kutatóhálózatához tartozott, hanem közvetlenül az Ipari Minisztérium alatt végzett alkalmazott kutatás-fejlesztést a magyar villamosenergia-ipar számára (Szlogenje: VEIKI - kutat, fejleszt, gyárt). Számos telephelyen számos szakterülettel foglalkozott: Újpalotán, a Késmárk utcában nagyfeszültség-technikával és tüzeléstechnikával, a VI. kerületben, a Murányi utcában voltak a hőenergetikusok, ugyanabban a kerületben a Szondi utcában volt a számítóközpont, a XI. kerületben, a Kende utcában vegyészek voltak, míg a V. kerületi Zrínyi utcában, az egykori Gresham palotában, a mostani Four Seasons Hotel épületében, ahová én is kerültem, volt a rendszertechnikai főosztály, az atomerőművi főosztály és az igazgatóság.
Az intézet igazgatója Vajda György akadémikus volt, aki idén 92 éves, de rajta kívül még a műszaki igazgató és a számítástechnikai főosztály vezetője is akadémikusok voltak.

A '80-as évek első felében éppen berendezést tesztelek

Miközben a '80-as évtizedben végiggrádicsoltam a tudományos segédmunkatárs-tudományos munkatárs-tudományos főmunkatárs ranglétrán, talán furcsának tűnhet, de végig egyetlen egy témával foglalkoztam: a Dunamenti Hőerőmű (Százhalombatta) feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozásával. Ennek alapvetően két oka volt:

• A '80-as években alig álltak rendelkezésre készen beszerezhető számítógépes folyamatirányító eszközök, így csaknem mindent, hardvert és szoftvert egyaránt nekünk magunknak kellett kifejlesztenünk.
• A főállásom mellett több mellékállásom is volt, amiről későbbi posztokban még írni fogok.

Persze az a tizenegynéhány fős Elektronikai Osztály, amelynek ifjú szoftverese lettem, nemcsak ezzel az egy témával foglalkozott: amikor oda kerültem, nagyjából akkor fejezték be a Paksi Atomerőmű 1-es és 2-es blokkjának hőmérséklet-ellenőrző automatikáját, gyártottak hagyományos analóg turbinaszabályozót, a Teherelosztó számára telemechanikai adatátviteli berendezéseket, és még sorolhatnám. Viszont a százhalombattai rendszer pont a kiterjedtségével lógott ki a sorból. Nézzük először a hardver fejlesztések közül néhányat:

• Óramodul a digitális események 1 ms pontos időbélyegzéséhez;
• Digitális bemeneti áramkörök, melyek a bemeneti jelváltozásokat időbélyeggel látták el;
• Hálózati frekvenciás zavarokat kiszűrő mérőkártyák;
• 5 kV-ig szigetelő analóg potenciálelválasztó áramkörök;
• A GANZ-gyártmányú mágneses erősítős gerjesztésszabályozókhoz interfész-elektronika, hogy számítógépről is irányítható legyen;
• Üvegszálas adóvevők a zavarmentes száloptikás kommunikációhoz (a Dunamenti Erőműben mi telepítettünk először üvegszálas összeköttetést).

Mágneses erősítős gerjesztés-szabályozó, benne
mikroprocesszoros interfész-elektronika száloptikai adóvevővel

A gyártástechnológia meglehetősen elmaradott volt. A mérnök megtervezte az áramkört. Az áramköri terv alapján egy technikus a vezetékek és a forrasztási szemek kliséit ötszörös méretarányban felragasztotta egy pausz két oldalára, vagyis a forrasztási és a szerelési oldalra. Ha elkészült, összeolvasták az összeköttetéseket az eredeti áramköri tervvel. A hibák kijavítása után mehetett a gyártásba, ahol fotóeljárással a végleges méretre kicsinyítették, maratták, kifúrták, galvánozták. Az elkészült nyomtatott áramkörben nagyon sok gyártási hiba volt, egy bonyolultabb áramkör bemérése hosszadalmas folyamat volt.

És akkor nézzünk a szoftverfejlesztések közül néhányat:

• Real-time executive rendszer kifejlesztése egyprocesszoros és többprocesszoros verzióban;
• Hibatűrő soros vonali kommunikációs rendszer kifejlesztése.

(Mindkét rendszerprogram üzemben volt a Paksi Atomerőműben 2017-ig, vagyis több mint 30 évig szolgáltak)

• Eseményrögzítő és naplózó rendszerek;
• Sémakép-megjelenítő rendszer és kezelői munkaállomás;
• Generátor gerjesztésszabályozását és erőművek csomóponti szabályozását megvalósító számítógépes algoritmusok kifejlesztése (ez utóbbiak különféle verziói futnak mind a mai napig Százhalombattán és a Paksi Atomerőműben).

Blokkszintű adatgyűjtő
és szabályozó

Erőművi szintű többprocesszoros
adatgyűjtő, szabályozó, archiváló

Szoftvereinket ugyanúgy Intel MDS fejlesztő rendszeren fejlesztettük, mint amit az egyetemen is használtam, csak később beszereztünk egy hazai elemekből utángyártott példányt, lett winchesterünk (10 Mbájtos!), a hibakeresés in-circuit emulátorral történt (az emulátort a processzor helyére kellett csatlakoztatni).
Ifjabb blogolvasóimat emlékeztetem, hogy a '80-as években a legtöbb nyugati ipari elektronikai eszköz embargó alatt állt, úgynevezett COCOM-listás volt, de közvetítőktől mindent be lehetett szerezni, és a VEIKI a legjobban felszerelt civil cégek közé tartozott. Központi anyagbeszerzés működött, nagyjából megtippeltük, milyen elektronikai eszközökből mennyire lesz szükségünk. Talán mondanom sem kell, hogy a csaknem egy évtizedes fejlesztés micsoda horribilis összegeket emésztett fel.
Osztályvezetőm, aki 27 évig volt a közvetlen főnököm, igazi szocialista menedzser típus volt, az ő feladata volt a fejlesztési pénzek felhajtása, mely akkoriban még érdekkijáró mechanizmusokon keresztül működött: jó kapcsolat minisztériumi és MVM vezetőkkel.

Jó inasévek voltak, a projekt végére tényleg megtanultam, milyen összetevőkből áll egy számítógépes irányítási rendszer. A fenti projektben végzett munkámért a cég felterjesztett Kiváló Munkáért kitüntetésre, mely egyetlen állami elismerésem mind a mai napig.
Az évtized végére sok minden megváltozott: bekövetkezett a rendszerváltás, megszűnt a COCOM-lista, megnyíltak a nemzetközi piacok. Fokozatosan terjedtek a személyi számítógépek és az ipari alkalmazásban is helyet követeltek maguknak.
De mielőtt rátérnék a '90-es évekre, a következő posztokban a másodállásaimról is szót ejtek.

Kádárné, franciák, Odüsszeusz

Úgy adódott, hogy a múlt héten kétszer is voltunk színházban, egyszer pedig moziban.
Kornis Mihály monodrámáját, a Kádárné balladáját a Vígszínház házi színpadán láttuk, Kútvölgyi Erzsébet előadásában. Kornis kb. 25 éve írt egy könyvet Kádár utolsó beszédéről, és ez volt talán az első irodalmi alkotás, amit internetről töltöttem le. A már zavaros tudatú Kádár 1989. április 12-én felszólalt az MSZMP Központi Bizottságának ülésén (három hónap múlva már halott volt, épp Nagy Imre hivatalos rehabilitálásának napján érte a halál). A lelkiismeret-furdalástól és kétségektől gyötört diktátor beszédének eredeti leirata köré építette az író a regényét, melyben feltárult az egész Kádár-korszak. Kornisnak mindig is az volt a nézete, hogy Kádár legnagyobb felelőssége abban áll, amit három évtized alatt az emberek mentalitásába beleégetett a róla elnevezett korszak: a szabálykerülést, a kiskapuzást, a minden megoldásra fentről várt megoldásokat.
Ezért tekintettem nagy várakozással a Kádárné balladájára, kíváncsi voltam, hogy a feleség szemén keresztül hogyan látszott ez a korszak. Csalódtam. Kicsit Kútvölgyi Erzsébet is indiszponált volt, sok volt a szövegtévesztése, talán még egyes részeket is kihagyott (pl. az valahogy elsikkadt, miként vált el első férjétől, hogy egybekelhessen albérlőjükkel, Kádár Jánossal).

Kádár és Kádárné vadászaton
(forrás: HVG)

Megtudhattuk, hogy sokat aggódott a férjéért, amikor börtönben volt, meg '56-ban is, meg aztán a '80-as évek második felében, amikor már parkolópályára állították. Megtudtuk, hogy szerették a természetet és tyúkokat etettek, de sohasem vágták le őket. Az viszont kimaradt a darabból, hogy nemcsak Kádár, de felesége is szenvedélyes vadász volt. (Amikor 1989-ben Katival a gemenci erdőben megtekintettünk egy vadászati kiállítást, döbbenten láttuk, hogy apróvadban - nyúl, fácán - évekig Kádárné tartotta a vadászati rekordot.)
Hogy Kádár Jánosné mit látott a ravasz, számító, fridzsider-szocializmust és legvidámabb barakkot építő első titkárból, az nem derült ki. Két érdekes információ azért új volt nekem: Kádárné esküvői tanúja az a Péter Gábor volt, aki két év múlva letartóztattatta Kádárt. Hruscsov felesége pedig állítólag éhen halt az 1932-33-as ukrán éhínségben (az éhínséghez Sztálin mezőgazdasági politikája vezetett, Hruscsov életében Sztálin házibohóca volt, halála után viszont kíméletlenül leszámolt kultuszával).
Kádár halála egybeesett a rendszerváltással, a darab az SZDSZ 30 évvel ezelőtti választási kampányfilmjével végződik, melyben az utolsó mondatot éppen Kútvölgyi Erzsébet mondja: "Nem akarunk sem vörös, sem nemzetiszínű diktatúrát".


Már megy a mozikban a Bazi nagy francia lagzik második része. Mivel imádtuk az első részt, naná, hogy már az első héten meg kellett néznünk a második részt is. Nos, olyan volt ez a film, mintha szándékosan Orbán Viktor bosszantására készült volna: kifigurázza a menekült = terrorista sztereotípiát és behozza a melegházasság-vonalat is (míg az első rész a legfiatalabb Verneuil-lány és egy elefántcsontparti fiú lagzijával ér véget, a második részben már a fiú leszbikus húga kel egybe szintén ébenfekete szerelmével).
Bár maga film is nagyon szórakoztató, de az üzenete igazán pozitív: Lehetsz egyszerre hazafi és pártolhatod a bevándorlást, lehetsz igaz katolikus és mellette elfogadhatod a melegházasságot. Egy nemzet akkor erős és büszke, ha egyszerre él együtt a hagyományaival és a változásokkal.

Vasárnap megnéztük a Katonában az Ithakát, mely Odüsszeusz bolyongásait egy kicsit más szemszögből mutatja meg. A jelenlegi ügyeletes macsó Nagy Ervin (ő volt a főszereplője a Kincsemnek, de A tanár című sorozat szívtipró tanárát is ő alakította), mint Odüsszeusz, sokkal kevésbé bolyong, mint inkább virágról-virágra szálldos, hogy a végén megtérjen az őt hűségesen váró Pénelopéhoz Ithakába. Rajta kívül csak női szereplői vannak a darabnak: a feleség Pénelopé, a csapodár férjnek bölcsen megbocsátó nő archetípusa, a kapuzárási pánikban leledző Kalüpszó, a férfifaló de férfiakat megvető Kirké, a bulizós-partizós Nausziká, a fiát hányattatásai során bármikor visszafogadni kész édesanya (Antikleia), sőt még a Küklopsz is nőként tűnik fel, Odüsszeusz által megvetett, de azért kihasznált és megalázott asszonyként.
A "hányattatások" során Odüsszeuszt a vele szemben nagyon is megértő Pallasz Athéné kíséri végig, egészen a földi lét határáig, hogy hirtelen Madács Ember tragédiájának világűr-jelenetében találjuk magunkat, hogy így értsük meg: mégis csak Ithaka a mi otthonunk. Závada Péter és Szabó-Székely Ármin a szövegkönyvet időmértékes formában írták meg, amitől még élvezetesebb a darab. Négyen néztük meg, Petra is nagyon élvezte, ahogyan a színdarab végén a hét nő együtt bulizik, míg Odüsszeusz, miközben lekullog a színről, ezt morogja magában: Azért van ennek a történetnek egy másik olvasata is.
Sajnos sokan vannak, akik már ősz fürtökkel hagyják el saját Ithakájukat, tengerre szállnak, hogy tündérlányok hullámzó ölén áthajózva kergessék álmaikat. Nekem pedig a Fonográf együttes utolsó lemezének egy száma jutott eszembe, a címe: Visszatérés.


Kívánom minden férfitársamnak, hogy érje el saját Ithekáját, és találja meg békéjét Pénelopéja mellett.

Pistike újabb fényes győzelme

Pistike történetét ott hagytuk abba, hogy Csanád édesapja szállítja a 3. b.  cselgáncsszakköre számára a sportruházatot.
Amióta Pistike tavaly is az osztály diákbizottságának az elnöke lett, nagyon nyeregben érzi magát. Sokkal többre vágyik, hiszen a 3. b. osztály képviselteti magát az iskolai diákbizottságban is. Az iskolai diákbizottságot egykor egy fiatal tanár, Sors Ottó alapította. Akkoriban az iskolában az osztályok között szabályos bandaháború dúlt, a b-sek az a-sokat csak úgy csúfolták: "A-sok, a-sok, túl nagy a pofátok". Sors Ottó elérte, hogy fontos kérdésekben az osztályok meg tudtak egymással egyezni.
Sors Ottó felkarolt tehetséges diákokat is, így gyakran korrepetálta Pistikét. Önképzőkört is alapított több osztályban, többek között a 3. b-ben.
Csakhogy a 3.b. önképzőkörével lett egy kis baj. Pistike azt kezdte terjeszteni, hogy valójában az önképzőköri diákokat ő ellene hangolják, ezért a 3. b. diákbizottsága leszavazta az önképzőkör további működését. Persze mindenki tudta, hogy valójában nem az önképzőkörrel van baj, hanem avval, hogy Sors Ottó úgy gondolta, az iskolának további lakótelepi diákokat kéne befogadnia. Pistike pont avval nyerte meg a tavalyi diákbizottsági választásokat, hogy azt terjesztette, Sors Ottó célja nem más, mint hogy a befogadott diákokkal káoszt teremtsen a 3. b-ben.
Az iskolai diákbizottsági választásokról Pistike azt állította, hogy az valójában a lakótelepiek befogadását pártolók, és az azt ellenzők közötti küzdelem. Pedig a tét sokkal nagyobb volt: a kerület iskolái kezdtek sokkal jobb eredményeket felmutatni, mint Pistikéék iskolája. Pistikéék iskolájában is egyre nagyobb gond volt az elit osztályok és a leszakadó osztályok közötti ellentét. A diákbizottsági választások tétje sokkal inkább az volt, hogyan feleljen meg az iskola a 21. század kihívásainak. De erről a 3. b-sek mit sem tudtak, hiszen már régóta Pistikéé volt az iskolarádió és az iskolaújság 3. b-s rovata.
Aztán itt volt az iskolai diákbizottság elnöke, Jung Ervin, egy felsős fiú, aki egyszer Pistikét viccesen diktátornak nevezte. Pedig Jung is sokat tett az iskoláért, de azért az mégsem nézhette jó szemmel, hogy a 3. b. a tanszertámogatást rendszeresen Pistike kedvenc sportjára, a cselgáncsra költi, és mereven elutasítja újabb lakótelepi diákok befogadását.
Pistike úgy gondolta, hogy a 3. b-nek joga van tudni, mire készül az iskolai diákbizottság, ezért a faliújságra elhelyezett egy képet, amin Sors és Jung épp a 3. b. ellen fenekednek.


Rádió és újság nélkül Zsoltiék, Pistike ellenlábasai csak erőtlenül tudtak tiltakozni, de azt azért szóvá tették, hogy szó sincs semmiféle tájékoztatásról, Pistikéék valójában már a választási kampányt kezdték el. És nemcsak ők gondolták így. Az iskola cselgáncs-szakosztálya, melyben a 3. b. is képviselteti magát, és amely az iskolai diákbizottság legerősebb csoportosulása, úgy gondolta, hogy ez már tényleg tűrhetetlen:

• Pistike ellehetetlenítette Sors önképzőkörének működését;
• Pistike hazug módon gyalázza Jung-ot, az iskolai diákbizottság elnökét;
• Pistike a haverjai között osztja szét a diákbizottság pénzét;
• Pistike tájékoztatásnak álcázott választási kampányt folytat.

Egyre többen kezdték követelni, hogy a 3. b. cselgáncsosait zárják ki az iskolai cselgáncs-szakosztályából. Végül Weréb Márton, az iskolai cselgáncs-szakosztály elnöke azt fundálta ki, hegy nem zárják ki Pistikééket, csak felfüggesztik a működésüket. Pistike azóta azt terjeszti, hogy ez az ő nagy győzelme, hiszen valójában ő akarta felfüggeszteni a tagságát.

Zsoltiék ezen csak röhögnek, de persze csak kínjukban, mert már régóta tehetetlenek Pistike propagandagépezetével szemben.

Szerintetek a 3. b. osztályosok elhiszik, hogy Pistike megint fényes győzelmet ért el az iskolai diákbizottságban?

Március 15-i síelés labancéknál

Idén is volt családi síelés a sógornőmékkel és barátaikkal, de ezúttal Bori nem jött velünk, helyette inkább Madridba ment.
Petrának már évek óta nem volt sífelszerelése, mert minden évben nőtt 10 centit, de úgy gondoltuk, idén talán már megállt a növekedésben, ezért úgy döntöttünk, végre lehetne saját léce és sícipője. Bukósisakot is kapott, mert eddig Orsiét használta, de Orsi most visszakérte az övét, mert ők februárban síeltek Saharral és barátaival.

Orsi a Francia Alpokban

Nekem már évek óta nincs sílécem, mert a régi Head-em egyszer csak elkezdett félrehúzni. A bakancsom pedig most februárban tört el. Szóval március 3-án vasárnap, a téli sporteszközök kiárusításának utolsó napján felkerestük a sportáruházakat, és én is meg Petra is kaptunk új bakancsot és lécet (a leárazott sportcuccokra az utolsó napon még további 25 % engedmény volt). Nagyon valószínű, hogy nekem már az utolsó lesz az életemben.
A családi síelésre március 14-től 17-ig került sor, és több szempontból is egyedülálló volt:

• Soha még ennyire magasan és ilyen közel a sípályákhoz nem volt a szállásunk. Schladming fölött a Planai oldalában a hegy kétharmadánál, 1800 m fölött volt a szállodánk.
• Soha ilyen változatos időjárásban még nem síeltem: másfél napig szakadt a hó és jeges szél fújt, míg az utolsó napon 18 fokot is mutatott a hőmérő.

A szemöldökömre fagyott a jég

18 fok 1900 m magasan!

Már a hegyre való feljutás sem volt egyszerű: egy sorompóval lezárt szerpentin vitt fel a hegyre, és nekem bizony hóláncot kellett feltennem. Legalább tíz éve nem szereltem hóláncot. Sógornőmék barátai csak estére értek ki. Az egyiknek Audi A6-osa volt, ő is csak félútig jutott fel, kétségbeesetten telefonált, hogy segítsünk neki hóláncot szerelni. Addigra már megjött a rutinom, pikk-pakk feldobáltuk a láncot. Egy másik házaspár Q4-essel jött, de nyári gumikkal. Ők a hegy lábánál hagyták az autót és taxival jöttek fel (az összkerékmeghajtású furgonok úgy futkároztak fel-le, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne).
A másfél napos hóesés után aztán áshattuk ki az autóinkat.

Kia a hóban

Az első két sínap megpróbáltatásai után aztán az utolsó fél nap (hiszen délután még egy 500 km-es autózás is várt ránk) kárpótolt minket.
Beteszek ide néhány fényképet a társaságról és a tájról:

Pálék megint a csúcson

Vidám társaság

Havas nap

Szállodánk ablakából

Petra megpihent

Első 40 évem a szakmában - az ERBE sztori

Nem ígértem, hogy lineárisan fogok haladni a első 40 évem történetében. Most rögtön 40 évet ugrom előre az időben. Az történt ugyanis, hogy március elsejével főállásban munkát vállaltam az MVM egyik mérnökirodájában, az ERBE-ben.
Az ERBE-sztori azonban régebben kezdődött, tíz évvel ezelőtt. Utolsó VEIKI-s projektünk egyikénél ugyanis az ERBE volt a megbízó. Amikor hírét vették, hogy a VEIKI csődbe ment, ajánlatot tettek a mi öt fős társaságunknak, hogy szőröstől-bőröstől átvesznek bennünket. Ez 2009 őszén volt, és már a bértárgyalásoknál és a futó szerződések átvételénél tartottunk. Akkor az ERBE még nem volt az MVM cégcsoport tagja, és a gazdasági válság miatti energetikai beruházás-csökkenés nehéz gazdasági helyzetbe sodorta a céget, ezért a tárgyalások megszakadtak. Viszont egy paksi beruházás fővállalkozójaként egy elég jelentős megbízást kaptunk tőlük, ezért úgy nézett ki, hogy a velük szorosan együttműködő kisvállalkozásként is megélhetünk majd.
Tavaly év végére csökkent annyira le a megrendelésállományunk, hogy első lépésben három munkatársunktól megválni voltunk kénytelenek és egy kisebb irodába költöztünk át, de egyúttal ismét megkerestük az ERBE-t, hogy nem alkalmaznának-e bennünket. Erre került pont február végére, és lettünk mindketten főállású vezető villamos szakértők az ERBE-ben. Természetesen még próbaidősök vagyunk, ezért még bármi lehet.
Pár hete összefutottam egy volt katonatársammal - egykori válogatott atlétával - egy bevásárlóközpontban. Tudtam róla, hogy korábban egy sikeres vállalkozás menedzsmentjében dolgozott, kérdeztem, hogy most mi van vele. Mondta, hogy a cég lapátra tette, és most két szinttel lejjebb dolgozik, kontroller egy bankban. Karriertörés - így hívják szaknyelven, de ő nem bánja, nyugodtabb az élete. Tulajdonképpen ez a beszélgetés adta meg a végső lökést, hogy én is vállaljam be a karriertörést, és egy sikertelen vállalkozás ügyvezetőjéből egy sikeres mérnökiroda beosztott mérnöke legyek.
Azt mondják, minden kapcsolatban kicsit fel kell adni önmagunkból, le kell mondani szuverenitásunk egy részéről. Ha belegondolunk, ez a legfőbb konfliktus Orbán és az EU között is: mennyit kell feladnia egy nemzetnek az önállóságából. Soros úgy vélte, hogy a nemzeti szuverenitás egy részéről való lemondás nem nagy ár cserébe azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a 20. század tragédiái. Ugyanez volt a vita alapja a 152 évvel ezelőtti kiegyezésnek is: lemondtunk az önálló hadügyről, külügyről, pénzügyről, viszont korábban soha nem tapasztalt félévszázados gazdasági fejlődésnek indult hazánk. De a legényember ugyanígy lemond személyes szabadsága egy részéről, amikor házasságot köt. Karinthy szerint a házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének.
Szóval kétségtelenül le kellett mondanom sok mindenről, mikor végül az ERBE mellett döntöttem. Talán mindjárt az első: 1997 óta - amióta a VEIKI a Gellérthegy utcai irodaházba költözött - mint témafelelősnek önálló szobám volt. Most ötödmagammal dolgozom egy irodában. Beteszek ide néhány fotót volt irodáimról:

Utolsó irodám a Gellérthegy utcában

Irodám a Zsurló utcában

Korábbi irodám a budaörsi repülőtérnél

Utolsó irodám a Budaörsi repülőtérnél

Jelenlegi irodámban az ablaknál ülök és az épülő BudaPart városrészt látom:

Ezt látom az ablakomból

Az ERBE-ben befutott pályámról talán még fogok posztolni, de ezt a rovatot (Első 40 évem a szakmában) már időrendben fogom folytatni, vagyis onnan, hogy dolgozni kezdek a VEIKI-ben.

Rövid végtelenített videók 2

Alig több mint egy éve számoltam be rövid végtelenített videóimról, coub-jaimról. Akkor azt írtam, hogy 10 követőm és 18 500 kattintásom van. Nos, egy év alatt sokat léptem előre, mert mára elértem a 100 000. kattintást és a 25. követőt.

Azért szeretem a coub-ot, mert sokkal kisebb energiabefektetéssel készül, mint egy YouTube-dal, általában egy óra alatt megvan, ez lényegében egy blogposzt megírásának ideje, elegendő hozzá egy jó ötlet.
Az elmúlt év vitathatatlanul két legsikeresebb coub-ja egyébként nem saját ötletből készült, mégis tetszett a közönségnek.
Az alábbi videóban egy grafikus által az ezerforintosból kreált Orbán-portrét kombináltam össze az Emil Rulez együttes Hello Tourist című számával. 20 000 megtekintés, 422 lájk és 71 megosztás lett a jutalmam:

A második legsikeresebb coub-omat 7000-en látták 77-en lájkolták és 12-en osztották meg:

Viszont az utóbbi hetek-hónapok vitathatatlanul legnagyobb kedvence Hollik István. Róla dalt is énekeltem, de négy coub-ot is készítettem Orbán leghűségesebb talpnyaloncáról:








Regisztráljatok a coub-ra és legyetek Ti is a követőim!

Szárnyatlan angyalok

Egy korábbi posztomban már megírtam, hogy Nádas Párhuzamos történeteinek első kötetét egy Dragomán-novelláskötettel pihentem ki. A címe: Rendszerújra.
Dragomán György egy éve lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) tagja. Ezzel végérvényesen elkötelezte magát az urbánus oldalon. A két művészeti akadémia létezésével a népies-urbánus ellentét végérvényesen intézményesült, ráadásul az a tény, hogy az Alaptörvénybe egyedül a népieseket tömörítő MMA-t (Magyar Művészeti Akadémia) nevesítették, azt is jelenti, hogy Dragomán nem számíthat túl sok állami apanázsra. Valószínűleg Palkovics és Lovász vitája nyomán még az eddigieknél is kevesebbre.
Épp ma néztem meg Tölgyessy Péter előadását az Eötvös Csoport rendezvényén a YouTube-on (több mint három órás, csak akkor nézzétek meg, ha nagyon sok időtök van). Ebben elmondja, hogy Deák és Eötvös nemzedékével kihaltak azok a politikusok, akik hittek abban, hogy lehet egyszerre nemzetinek és nyugatosnak lenni. Nagyjából 1905 óta, vagyis több mint száz éve tart a nemzeti-nyugatos megosztottság a politikában és a művészetben egyaránt.
Persze Dragomán György nem került rossz helyre a SzIMA-ban, hisz állandó tagjai között találhatjuk Spirót, Závadát, Parti Nagy Lajost, Krasznahorkai, Nádas és még sorolhatnám a többit. Erre a másik oldalon azt mondják: összefújja a szemetet a szél.
Dragomán A fehér király című regényét már olvastam, sőt posztoltam is róla. Azóta a filmet is sikerült megnézni a UPC (áldassék a neve) videotárából. Akkor azt írtam: "...szinte valamennyi történet kicsit kicsúszik a realitásból és misztikusba hajlik." Na, a Rendszerújra minden novellája misztikusba hajlik, időutazók, angyalok, boszorkányok, különös lények és a múlt árnyai népesítik be.
Posztom címét a Papírpohár című novellából választottam, amiből megtudhatjuk, miért is nem használhatják a szárnyukat az angyalok: "...hogyha repülnének, akkor az úgy túl könnyű volna, akkor olyan dolgokba is beleszólhatnának, amikbe nem lenne szabad, és akkor túl szép volna minden."
A Puskák vagy galambok (Tatay Sándornak volt egy Puskák és galambok című ifjúsági regénye, még film is készült belőle) című novellája így, 2019-ben olvasva nagyon is a nemzeti konzultációra hajaz: "...gyereknépszavazás lesz, referendum, amin majd az egész világnak megmutathatjuk, hogy a Román Szocialista Köztársaság iskolásai mind-mind a békét választották, nem véletlenül dolgozik olyan fáradhatatlanul a pártfőtitkár elvtárs a békéért, ...minekünk, kis elsősöknek is szavazni kell, ne féljünk, nem nehéz, annyi az egész, hogy be kell jelölni a szavazólapon, hogy melyiket akarjuk, nem kell aggódni, nem számít, hogy nem tudunk olvasni, oda lesz rajzolva a kicsi kockák mellé egy békegalamb meg egy géppisztoly...".
Mondjuk a hegyfalui plébános sem állított túl bonyolult feladványt a hívek elé, hogy a migránsok vagy a kereszténység közül melyiket válasszák:

Hegyfalun egyszerű a választás

Az egész novella egyetlen egy mondat, akárcsak Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című regénye (A fehér királyban csak a bekezdések egymondatosak, nem az egész regény).
A Vattacukor című novella a nem túl távoli jövőben az önvezető autók döntési mechanizmusát boncolgatja, ha elkerülhetetlen az ütközés:
"...a rendszer már döntött, ha egy nagyvállalati középvezető és egy alkoholista statisztikus között kellene választani, egyértelmű volna, de a mérleg másik serpenyőjében még ott van három másik gazdag fiatal élet is, egy nem lenne elég, és talán kettő is kevés lenne, de háromnak több mint elégnek kell lennie...".
Dragomán György nem csinál titkot abból, hogy novelláit nemcsak irodalmi (Örkény István, Bodor Ádám, Franz Kafka), hanem képzőművészeti és fotóművészeti alkotások is inspirálták. Íme az egyik:

Vojnich Erzsébet: Kémlelő

Plakátmagányban ázó éjjelek

A cím Pilinszky Négysorosának második sora. A teljes vers, amely a Hobo Blues Band Vadászat című dupla albumán is elhangzik:

Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Engedjétek meg, kedves blogolvasók, hogy megint a Fidesz mentális és valóságos környezetszennyezéséről, a testet-lelket romboló plakátkampányról füstölögjek. Az adófizetők pénzén ugyanis a Fidesz megint nettó választási csalást követ el, ahogyan tette azt a 2018. áprilisi választások előtt a Stop Soros kampánnyal is: társadalmi célú reklámnak álcázott választási plakátokat helyeznek el állami milliárdokért.
(A Stop Sorosról jut eszembe, tavalyi táncoló medvéim immáron mémmé váltak, internetes hírportálokon szokták használni illusztrációnak, lásd a bal oldali fotót)
Na szóval, miközben az Állami Számvevőszék azért büntet ellenzéki pártokat, mert szerintük a piaci ár alatt bérelnek irodát vagy vásárolnak plakáthelyeket, aközben a Fidesz Battonyától Nemesmedvesig kiplakátolhatja az országot az ÁSZ és az Ügyészség szeme láttára és hallgatólagos jóváhagyásával. Szijjártó Péter el is ismerte, hogy kampányplakátokról van szó.
És hogy a kampányt még jobban megfuttassák, a miniszterelnök minden szavazópolgárnak levelet küldött ugyanebben a témában.
Fél Európát felháborítja, hogy szerte Európában köztiszteletnek örvendő, az európai értékekért igen sokat tevő Soros György és Jean-Claude Juncker plakátmumusként riogat minden utcasarkról.
Egyik kedvenc scifi novellámról már írtam korábban: Frederick Pohl - Alagút a világ alatt. Ebben egy ipari katasztrófa áldozatainak emlékeit felhasználva tesztrobotokat építenek, akiken a különféle reklámokat és marketing-fogásokat tesztelik. Minden este kitörlik az aznapi emlékeket, ezért másnap üres lappal folytathatják a teszteket. A Fidesz plakátkampányával én pontosan úgy érzem magam, mint egy tesztrobot, akin azt vizsgálják, meddig mehetnek el hazugságban, karaktergyilkolásban, pofátlanságban. Most nagyon úgy néz ki, hogy Európában kezd betelni a pohár.
Magam pedig elővettem Presser-Adamis klasszikusát, a Kék asszonyt, hogy egy kicsit átalakítva elénekeljem a Kék plakát című dalomat, amelyben maga a két plakátmumus fakad dalra, hogy kimondják a végső igazságot:

Ha megjelenne tán egy új kék plakát
Tarkódon csattanna a péklapát
Haragból születhet tán még egy dal
Haragból születhet, ó,  tán még egy dal