Parlament

Parlament

2016. június 27., hétfő

Got a team! Van csapatunk!

Van csapatunk, nem világverő csapat, hanem szerethető csapat. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy valóban ilyen szeretetre méltó a válogatottunk, vagy csak annyira ki vagyunk már éhezve a magyar focira, hogy teremtettünk magunknak egy legendát.
A magyar labdarúgó válogatott a Norvégiával vívott mindkét pótselejtezőt megnyerte és kijutott a 2016-os labdarúgó EB-re, ahol a csoportkörök után csoportelsőként jutott az egyenes kiesési szakaszba. A lényegesen esélyesebb belga válogatottal már nem bírtunk.
Na jó, de miért van az, hogy míg 1954-ben az Aranycsapatot le kellett Bicskénél menekíteni a vonatról, hogy ne legyenek kitéve a szurkolók haragjának, most a Belgiumtól elszenvedett 0:4 után is fieszta volt Budapest utcáin, és a hazatérő válogatottat ezekben a percekben is tízezrek ünneplik a Hősök terén?
A kérdés megválaszolásához egy kis történelmi visszatekintésre van szükség. A magyar labdarúgó válogatott utoljára 30 éve, 1986-ban Mexikóban játszott világversenyen. Akkor az oroszoktól elszenvedett 6:0-ás megsemmisítő vereség szétfoszlatta minden álmunkat. De nemcsak akkor, hanem négy évvel korábban Spanyolországban és előtte négy évvel Argentínában sem jutottunk tovább az egyenes kieséses szakaszba. Erre utoljára 1966-ban, pontosan 50 éve Angliában került sor. Akkor ugyan a portugáloktól Eusebioval az élen még kikaptunk, de Brazília legyőzésével második helyen jutottunk tovább a csoportkörből. Sajnos utána kikaptunk a Szovjetunótól és kiestünk, akárcsak négy évvel korábban Chilében, amikor a csoportkörök után Csehszlovákiával nem bírtunk.
Bizony, utoljára 62 éve, 1954-ben a berni világbajnokságon tudtunk nyerni az egyenes kiesési szakaszban, ahol először Brazíliát majd a címvédő Uruguayt verték meg Puskásék, hogy a döntőben aztán megtörténjen az a ... tudjátok mi.
A berni világbajnokság eseményeit két musical is feldolgozza. A németek A berni csoda címen filmet forgattak és zenés darabot készítettek, ahol a legendás német győzelem, a "Wir sind wieder wer" (ismét vagyunk valakik) érzés egy német család sorsával, apa és fia egymásra találásával van párhuzamba állítva.
A magyar musical címe Az Aranycsapat, melyben a magyarok elveszítik a világbajnoki döntőt, a főhős pedig a szerelmét. Egy optimista német darab szemben a pesszimista magyarral.
Szerintem a Németországból érkezett szövetségi kapitány, Bernd Storck ezt a bizonyos "Wier sind wieder wer" életérzést adta át sikeresen a fiúknak, akik elkezdtek hinni magukban, és gyáva nyuszik helyett igazi bátor, ötletes támadó futballt kezdtek játszani.

Esterházy Péter ezt írja az Utazás a tizenhatos mélyére című regényében: "A szurkoló mindent tud, nem hülye, legbelül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint. Szurkolónak lenni költői létet jelent."
Na ugyanígy tekintettünk el attól, hogy a belga válogatott sokkal esélyesebb és életveszélyesek a kontrái, és csak mentünk előre, mint a faltörő kos. Szépen haltunk meg.
A Rocky című film jutott eszembe, ahol a csóró bunyós egyetlen esélye a kiemelkedésre, hogy öklözhet egy felhozó mérkőzésen a világbajnokkal. Tudja, hogy esélytelen, de mindent belead, végül veszít, de vereségében is megdicsőül. (Mi sem jobb példa arra, hogy nagy szellemek néha találkoznak, hogy pont erről találtam egy cikket a port.hu-n, pedig esküszöm, hogy magamtól jutott eszembe a filmes hasonlat).
Pont ez történt a magyar válogatottal, ezért van végre egy szerethető csapatunk.
És igen, Király Gábor a magyar válogatott arca, aki 40 évével az EB-ken valaha játszott legidősebb játékos, és kinek szürke mackónadrágja divatcikké vált Magyarországon. Akit először talán megmosolyogtak, de rájöttek, hogy muszáj komolyan venni.

Mert kell egy csapat. Kell.

2016. június 26., vasárnap

Egy gyékényen Sorossal

(A félreértések elkerülése végett irónia-kapcsolót használok ebben a bejegyzésben)

{Irónia be!}

Mintegy 700 végzős diák - köztük Bori lányunk - és rokonaik gyűltek össze a MÜPA-ban, hogy átvegyék Soros György janicsárképzőjében, a Közép-Európai Egyetemen szerzett diplomájukat. A Magyar Kultúra fellegvárát a liberalizmus mételyével fertőzte meg 90 ország kozmopolita fia és lánya. Voltak itt dánok és jordánok, angolok és mongolok, írek és szírek, oroszok és poroszok, grúzok és drúzok, pirézek, szingalézek, polinézek és még ki tudja hány nemzet sarja kapta meg menlevelét, hogy hazájába hazatérve megrontsa nemzetét.
A nemzetközi rablótőke és gonosz háttérhatalom vezetője karvaly tekintetét végighordozta hallgatóságán, és azzal az üzenettel bocsájtotta el őket: Menjetek, és szerezzétek meg a Világot nekem!
Ha azt hiszitek, hogy egyetlen bőgatyás Magyar ellent mert volna mondani a Magyar Lélek Cippolájának, nagyon tévedtek! Ismét bizonyosságot nyert, hogy mindenért, de MINDENÉRT Soros a hibás!



{Irónia ki!}

Jubileumi diplomaosztó volt a Művészetek Palotájában: A CEU, vagyis a Közép-Európai Egyetem 25. tanévét zárta az idén. Itt végezte el a két éves mesterképzését Bori lányunk a kisebbségpolitikai mesterszakon (Nationalism Studies), ráadásul nem is akárhogyan, évfolyamelsőként, amiért egy különdíjat is átvehetett (Outstanding Academic Achievment Award). Az egyetemet 1991-ben Soros György és a Nyílt Társadalom Intézet alapította azzal a céllal, hogy olyan oktatási központ jöjjön létre a posztkommunista térségben, mely olyan szakembereket képez, akik hazájukban segíthetik egy nyugatos, szabad, nyitott, a piacgazdaságon alapuló társadalom létrejöttét, az egymással konfliktusban álló nemzetek helyébe együttműködő régiók lépjenek.
Már a ceremónia előtt, a gyülekező diákokat és rokonaikat nézve úgy éreztük, mindig is egy ilyen színes, vidám, fiatalos multikulturális közegre vágytunk. Mintha Londonban vagy Berlinben került volna sor erre a diplomaosztóra


A három órás ceremónián beszédet mondott a John Shattuck bostoni professzor, az egytem hét éves megbizatását épp most kitöltő rektora valamint az egyetemi tanács elnöke. Mindketten hitet tettek a CEU értékei mellett, sajnálkozásukat fejezték ki a világban terjedő populizmus miatt, név szerint Donald Trump-ot is megemlítve. Beszélt még Monica Macovei korábbi román igazságügyi miniszter, CEU-s öregdiák. Elmondta, a román parlamentben kapott ő is hideget és meleget, mint "Soros-bérenc". A diákok nevében egy argentin doktorandusz-hallgató mondott beszédet.
A 700 diák diplomaátadása, bár gördülékenyen volt megszervezve, eltartott vagy másfél órát. Jó volt látni, hogy ugyanazon a szakon végeztek indiai és pakisztáni hallgatók. A két év alatt egyikük sem verte agyon baltával a másikat. Lehet, hogy nem váltak a legjobb barátokká, de biztos vagyok benne, hogy hazájukba hazatérve az ősi konfliktusok elsimításán, egymás kölcsönös elfogadásáért fognak munkálkodni.
Bori fogadja a rektor gratulációját.
Átadták a díszdoktori okleveleket is, többek között Szelényi Iván szociológusnak és posztumusz kitüntetésként Göncz Árpádnak, első köztársasági elnökünknek.
Utolsónak Soros György, az egyetem alapítója beszélt. Elmondta, hogy bár 25 év alatt sokat változott az egész térség politikai berendezkedése, de szerencsére az egyetem is követte a változásokat, céljai, értékei változatlanok.
A leköszönő rektor ezzel a hat szavas üzenettel bocsátotta ki a hallgatókat a nagybetűs ÉLET-be: Go out and save the world! Az egyetemi süveg bojtjának jobb oldalról balra történő áthelyezésének szimbolikus aktusával minden hallgató megkapta az egyetemi fokozatot.
Büszkék vagyunk arra, hogy Bori lányunk egy ilyen nyitott, progresszív szellemiségű intézményben tanult, büszkék vagyunk az eredményeire. A ceremónia alatt Donáth László evangélikus lelkész mellett ültem, ki gimnáziumban évfolyamtársam volt (ő angolos, én matekos), és kinek lánya (szintén Borbála) a mi Borink évfolyamtársa és barátnője. Az egész ünnepséget az az európai és multikulturális szellem hatotta át, amiben mindig is szerettem volna élni.

2016. június 21., kedd

Az utolsó vérvád-ügy Magyarországon

Egy korábbi posztomban a tiszaeszlári vérváddal kapcsolatban írtam arról, hogy az utolsó vérvád-ügy 1946-ban volt Kunmadarason. Most ennek 70. évfordulója kapcsán jelentetett meg a Magvető egy könyvet Egy piaci nap címen Závada Pál tollából.
Závadának már több könyvéről is blogoltam, legutóbb A fényképész utókoráról. Závada azt vallja, hogy nem létezik elvont történelmi felelősség, a történelem egyéni felelősségek mozaikkockáiból tevődik össze, Illyés szavaival: mindenki szem a láncban. Ezért is érdekelt különösen, hogyan interpretálja a szerző az olyan kollektív bűnöket, mint a lincselések, pogromok.
Závada más könyveinél tapasztalt több nézőpontúság helyett az Egy piaci napban egy elbeszélő meséli el a történteket, aki azonban szinte minden helyszínen jelen van. A község, Kunvadas - ezen a néven szerepel a történet helyszíne a regényben - tanítójának felesége szemtanúja az eseményeknek, néha együtt sodródik a lincselő tömeggel, néha osztozik az áldozatokkal a megverettetésben, jelen van minden pártközi gyűlésen és bírósági tárgyaláson, férjét az ügy kapcsán első fokon halálra ítélik.
A tiszaeszlári és a kunmadarasi vérvád sokban különbözik. Előbbire a dualizmus Magyarországán a zsidóság emancipációja mellett került sor, talán pont ezt a kezdődő emancipációt nézték rossz szemmel sokhelyütt. Az akkori nemzeti liberális kormányzat végül is jól kezelte az ügyet, mely végül a vádlottak teljes felmentésével végződött.
Závada szociológiai érzékenységgel, sánta-ferenci mélységgel tárja fel a háború utáni magyar falu társadalmi viszonyait. A földosztásban földjeiket elvesztő nagybirtokosok zúgolódnak, a hiperinfláció miatt a gazdaság romokban, ráadásul a holokausztot túlélt zsidók egy része is hazatért és visszakövetelte szétzabrált tulajdonát. Egy ilyen feszült helyzetben elég volt azt híresztelni, hogy keresztény gyermekek tűntek el a környéken, a zsenge keresztény húsból kolbászt készítenek a zsidók, és már indult is a pogrom, melyben három embert, iparosokat, kereskedőket agyonvertek.
A regényben olvashatunk a két hónappal későbbi miskolci pogromról is. Itt már nem volt szükség a vérvád-históriára. A helyi kommunista párt propaganda-hadjáratot indított a feketézők, áruhalmozók, árdrágítók ellen. A propaganda olyan jól sikerült, hogy egy feldühödött csőcselék a rendőrségi kíséretből kiragadott két zsidó származású malombérlőt, és egyiküket meglincselte. További szerencsétlen fordulata az esetnek, hogy az ügy kinyomozásával egy szintén holokauszt-túlélő nyomozó tisztet bíznak meg, aki nem bánik kesztyűs kézzel a gyanúsítottakkal, a szabadon engedettek rémtörténeteket mesélnek a likőrgyáros fiából lett ávós kínzásairól. A tömeg megostromolta a rendőrség épületét, és a rendőrtisztet is meglincselte. A rendteremtésre a városba érkező Rajk László belügyminiszter - akiről még nem sejtettük, hogy az imperialisták ügynöke - elrendelte, hogy az ügyet nem szabad antiszemita ügyként kezelni, így a vád garázdaság és csoportosan elkövetett erőszak lett megdöbbentően enyhe ítéletekkel, ahogyan a kunmadarasi ügyben is másodfokon csak enyhe ítéletek születtek. Az antiszemitizmus pedig fél évszázadra tetszhalott álomba szenderült, hogy aztán hamu alatti parázsként lobbanjon lángra a rendszerváltozás után.
Ami pedig a tömeges lincselést illeti, Borbély Szilárd Az olaszliszkai című drámája kapcsán már írtam arról, hogy vajon kivonhatja-e magát az egyén a tömeghisztériából. Kunmadarason három viselkedési forma létezett: aktív résztvevő, csendes szemlélődő (ők alkotják a többséget) és némán hazakullogó. Senki, de senki nincs - nyilván saját jól felfogott érdekében - aki fellépne az események ellen. A garázdaság és erőszak elkövetésénél a csoportos elkövetés azért súlyosbító tényező, mert nagyon veszélyes, öngerjesztő folyamat. Valószínűleg ősi, zsigeri, még a törzsi időkből származó oka van ennek. Elég csak a mostani foci-EB szurkolói viselkedésmintáit megfigyelni.
Másik fontos tanulsága a regénynek, hogy a rémhírek és összeesküvés-elméletek rituális  gyilkosságokról és háttérhatalmakról mindig csak ürügyként szolgálnak, a valódi ok mindig egy régóta szított gyűlölet megléte. A két világháború közötti hivatalos antiszemita propagandáról sem várhatta senki, hogy egycsapásra, nyom nélkül múlik el az emberek lelkéből. Ezért súlyos bűn az emberek alantas ösztöneire, a kapzsiságra, félelemre és idegengyűlöletre alapozni a propagandát. És itt lép be a kollektív bűn színterére is az egyéni felelősség.

2016. június 15., szerda

Visszatekintés egy dalra egy év után

Egy éve feltöltöttem a YouTube-ra a Kerítés-dalt. Sokan úgy értelmezték, hogy ez a bevándorlók ellen emelt kerítést ellenző dal, de valójában - akárcsak az alapjául szolgáló gyermekdal - egy memóriafejlesztő dalocska. Azokra a disznóságokra próbál emlékeztetni, amelyeket képletes értelemben takar el egy magas kerítés, a migránsválsággal túltematizált média.
Érdemes egy év után áttekinteni, hogyan is állnak a dalocskában felsorolt ügyek.

1. Ez itt Habony, ez meg Vajna, ez meg itt egy Gucci-táska
Habony és Vajna a kormánymédia két fenegyereke. Habony Árpád a titkos tanácsadó, akit a kormánytagok rendszeresen letagadnak, hiszen végzettsége alapján nyilvánvalóan semmiféle közhivatalt nem tölthetne be, mégis nyílt titok, hogy ő a miniszterelnök első számú kommunikációs tanácsadója. A Gucci-táska éppúgy Habony felszínes értékrendjét szimbolizálja, mint az ibizai kokain-lokálokban eltöltött luxushétvégéi. Habony tanácsai az emberek legsötétebb ösztöneire, félelmeire, előítéleteire építenek. Az elmúlt évben Habony internetes hírportálok és ingyenes terjesztésű - állami hirdetésekkel alaposan kitömött - napilapok tulajdonosa is lett.
Andy Vajna filmmogulként vált ismertté, de ma már gyakorlatilag övé a teljes magyar szerencsejáték-piac. A közvéleményre kifejtett legnagyobb befolyását a TV2 országos kereskedelmi tévécsatorna megszerzésével  érte el. Nem saját pénzből, hanem az Eximbank hiteléből, vagyis lényegében állampénzből vette meg a csatornát, de ne aggódjunk, kap elég állami hirdetést ahhoz, hogy visszafizethesse a kölcsönt. A TV2 az elmúlt hónapokban már finnyásabb kormánytagok számára is vállalhatatlanná vált, sok régi munkatársa hagyta ott a tévét, mely mostanában egyre inkább a kegyvesztett oligarchákkal való leszámolás szócsövévé válik.

2. Mészáros a Felcsút ura, ez meg itt a stadionja
Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke, földbirtokos és nagyvállalkozó csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, mikor a TAO-nak nevezett közpénz-szivattyú jóvoltából a miniszterelnök szülőfalujában fatornyos stadion épült. Az elmúlt évben a földprivatizációs törvény jóvoltából jelentős méretű földbirtokra tett szert, falujában pedig egy kisvasút is létesült, mely az év jelentős részében üresen pöfög a felcsúti stadion és az alcsúti arborétum között, eközben a Puskás Akadémia kiesett az NB1-ből.

3. Ez itt Tarsoly mellett Orbán, ez meg itt a Questor-botrány
A svájci frank elszabadulása után borítékolható volt, hogy miden olyan brókercég becsődöl, mely az ügyfelek pénzét - az eredeti megbízással ellentétben - kockázatosabb alapokba fekteti. Az első dominókocka a Buda-Cash brókerház volt, mely magával rántotta a DRB-bankcsoportot is. Ennek lett áldozata például az én egészségpénztáram is.
A Questor csődjében nemcsak az volt a botrány, hogy a pénzügyi felügyelet szeme láttára lényegesen több kötvényt bocsátott ki, mint amennyire engedélyt kapott, hanem hogy jelentős kormányzati pénzek is parkoltak a Questorban. A csőd bejelentése előtt Tarsoly Csaba levelet írt Orbán Viktornak, hogy az állam dobjon mentőövet a Questornak. Ehelyett az állam az utolsó pillanatban - bennfentes információ birtokában - kivonta összes pénzét a brókerházból, szarba hagyva az összes többi befektetőt. Hogy mégse legyen a botrány világraszóló, törvényt hoztak a Questor-károsultak kártalanításáról, ami például a Buda-Cashnél még szóba sem jöhetett. Az elmúlt évben még mindig nem sikerült vádat emelni Tarsoly ellen, másrészt a károsultak is lényegesen kevesebb pénzt kaptak, mint amennyiről eredetileg szó volt.

4. Minden boltot bezárt Harrach, nyomában jött a népharag
A vasárnapi boltzár valószínűleg bekerül a magyarországi politikatörténetbe. Hangsúlyozom, hogy a boltok vasárnapi zárva tartása legitim követelés lehet, mivel valóban sértheti a munkavállalók érdekeit. De a kezdeményezés nem a munkavállalók részéről indult ki, sőt velük sem a boltzár bevezetésekor, sem pedig a máról-holnapra történő visszavonásáról nem egyeztettek. Az elmúlt évben a Fidesz a legvadabb módon próbálta akadályozni a törvény visszavonására irányuló népszavazási kezdeményezéseket, még fizikai erőszakot is próbáltak alkalmazni a kérelem beadása ellen. Mikor a Kúria kimondta, hogy az MSZP népszavazási kezdeményezése törvényes és megkezdhetik az aláírásgyűjtést, a Fidesz koalíciós partnerét, a KDNP-t is meglepve pillanatok alatt visszavonta a törvényt. Egy népszavazáson elszenvedett vereség megrendíthette volna a Fideszt, valószínűleg a döntés mögött is Habony állhatott.

5. Ez a dohány, ez a cigi, ez meg itt a trafikmutyi
Három éve már, hogy az állam pofátlanul a saját klientúráját juttatta dohánykereskedelmi koncesszióhoz. Évtizedek óta dohányárú-kereskedésből élő trafiktulajdonosok veszítették el üzletüket csak azért, hogy polgármester-feleségek, kormányközeli popénekesek a négy trafikjuk mellé egy ötödiket is kaphassanak. Az elmúlt év fejleménye, hogy Strasbourgban pert nyertek olyan trafiktulajdonosok, akik 2013-ban veszítették el üzletüket. Az ügyészség viszont nem talált vádemelésre okot a veszprémi ügyben, amikor a városi Fidesz frakcióülésén osztották el a trafikokat a haverok között, pedig Hadházy Ákos akkori fideszes, jelenleg LMP-s képviselő hangfelvételt készített az ülésről.

6. Tolmácsot kért szegény Vida, kitiltotta Amerika
Az amerikai kitiltási botrány - melynek hat érintettjeiből még mindig egyedül Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét ismerjük - fő oka az volt, hogy egy magyarországi amerikai érdekeltségű cég, a BUNGE panaszt tett, hogy a Magyarországon forgalmazott étolajok jelentős hányada adócsalás miatt olcsó. Az adóhivatal nemhogy nem tett semmit, de közbenjárása fejében pénzt próbált kicsikarni a BUNGE-tól. Egy üzletember 2 milliárd forintért cserébe azt ígérte a BUNGE lobbistájának, hogy el tudja érni az étolaj áfájának csökkentését. Az ügyészség szerint az üzletember a saját szakállára dolgozott, viszont az elmúlt hetek fejleménye, hogy a bíróság határozott véleménye, hogy az üzletember egy adóhivatali munkatárs megbízásából tárgyalt a BUNGE-val. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg állami szintű zsarolásról van-e szó.

7. Ez itt örmény vér a baltán, barátunk lett Azerbajdzsán
Ramil Safarov személyében igazi orgyilkost engedtünk szabadon, amikor átadtuk hazájának, Azerbajdzsánnak. Safarov Magyarországon gyilkolt le álmában egy örmény katonát előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel több baltacsapással, esélyt sem adva áldozatának a védekezésre. Két idegen nép konfliktusában csakis értékalapon szabad dönteni. Nem létezik olyan értékrend, mely feloldozást adhat ilyen gyáva orgyilkosságra. A magyar kormány haszonszerzés reményében, az azeri pénz bűvöletében hagyta futni a gyilkost. Az elmúlt idők fejleménye, hogy a szénhidrogén-alapú energiahordozók világpiaci árának csökkenése miatt a szénhidrogén-termelésnek erősen kitett gazdaságok nehéz helyzetbe kerültek. A világ legnagyobb olajtermelő országa, Venezuela a csőd szélén áll, Oroszország gazdasága befékeződött és Azerbajdzsán GDP-je is jelentősen csökkent. Így az elkövetkező években aligha számíthatunk azeri kölcsönre. A cinkosság bélyege viszont rajtunk marad.

2016. június 11., szombat

Miért zárják kordon mögé a kőoroszlánokat?

Egyik kedvenc gyermekkori játszó helyszínem a Parlament előtti oroszlánoknál volt. Természetesen az oroszlánokhoz oda lehetett menni, a lépcsősoron fel lehetett sétálni egészen a kapuig. Mindez 4-5 évvel az '56-os forradalom után!
Nővéremmel a Parlament oroszlánjánál 1960-ban
Manapság már úgy félünk a terroristáktól, hogy senkit nem merünk a lépcsősorra felengedni, az oroszlánokat is csak alulról csodálhatjuk, amint azt egy korábbi posztomban megírtam:

Én az oroszlánnál 2014-ben
Nemrég viszont egy másik nosztalgikus helyszínre tértünk vissza, mégpedig a jáki templom kőoroszlánjához Vas megyei kirándulásunk alkalmával. Itt 1963-ban jártam először, édesapám egy nagyon szép képet készített rólam a román kori templom monumentális kapujának jobb oldali kőoroszlánjánál.
Farkasszemet - pontosabban oroszlánszemet - nézek a fenevaddal
Most elhatároztuk, hogy újból elkészítjük a fényképet, legnagyobb meglepetésünkre azonban a templom főkapuja előtt lánckorlát tartja távol a turistákat.
2016-ra kissé összement az oroszlán
Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a két fényképet, az is kiderül, miért van szükség erre az óvintézkedésre.
Mindkét képen bekarikáztam egy faragvány-részletet. Az 1963-ban készült képen még jól kivehető a kígyókat markoló szakállas alak, az alsó képen viszont már csak a hűlt helye látszik. A 760 éve felszentelt templom faragványa 700 évet jól átvészelt, de az utolsó fél évszázadot már nem.
Na jó, előbb egy kicsit csúsztattam: a megjelölt faragványrészlet a 19. század végi Sulek Frigyes által vezetett utolsó nagy rekonstrukciókor kerülhetett a kapura, mégis érthetetlen, hogy miért kellett letörni a szoborfejet. Valaki hazavitte emlékbe?
1972-ben azzal szereztünk kétes dicsőséget mi, büszke magyarok, hogy egy honfitársunk kalapáccsal esett neki a római Szent Péter bazilikában lévő Pieta szobornak. Nagyjából ettől az időponttól kezdve minden jelentősebb műemléket kordonok, korlátok, törhetetlen üvegek védenek tőlünk, vandáloktól.
Sajnos ilyen világban élünk.

2016. június 8., szerda

Az Orion űrhajó politológiája

Tóth Csaba A sci-fi politológiája című könyvét olvasgattam az elmúlt hetekben. Ha valaki egyszerre politológus (Bori lányom jól ismeri, hiszen a Republikon intézetben gyakornokoskodott, ahol Tóth Csaba az egyik igazgató) és sci-fi rajongó, annak ideális terep a tudományos-fantasztikus irodalom a különféle társadalmi problémák elemzésére. Végül is a sci-fi más irodalmi műfajokhoz, robinzonádokhoz és gulliveriádákhoz hasonlóan görbe tükröt tart az emberi társadalmak elé, hibáikat, erényeiket, furcsaságaikat, vágyálmaikat, rémálmaikat felnagyítva tárja az olvasó/néző elé.
A szerző néhány mű társadalomszerkezetét alaposabban is elemzi, ezek: Csillagok háborúja, Az éhezők viadala (Suzanne Collins), A Dűne (Frank Herbert), Star Trek, Mellékes igazság (Ann Leckie). A könyv kedvéért A Dűnét újra megnéztem (az eredeti filmet Sting-gel). Számos regény (pl. Asimov művei) és tévésorozat pedig csak egy-két példa kedvéért kerül megemlítésre.
A kötet azzal a paradoxonnal indít, hogy miközben a jedik és Palpatine harcában minden rokonszenvünk a jediké, nem árt tudni, hogy Palpatine legitim és törvényes vezető, míg a jediknek sem jogalapjuk, sem felhatalmazásuk nincs az önbíráskodásra. Ráadásul a jedik egy önmaguk által választott tagokból álló zárt, titkos társaság. A legitimitás és az igazságosság kérdése különben több helyen is felmerül, például amikor egy civilizáció jó szándékkal próbál beavatkozni egy alacsonyabb fejlettségű civilizáció életébe, akkor azt a másik civilizáció gyakran tekinti gyarmatosításnak, nem csak a sci-fikben, a való világban is.
A könyv legfontosabb fejezete az utolsó: Demokráciák és diktatúrák a science fictionben. A társadalmi rendszereket aszerint osztja négy csoportba, hogy a döntésben résztvevők köre mennyire széles illetve a döntési alternatívák száma sok vagy kevés. Magas részvétel és széles alternatíva esetén beszélhetünk igazi demokráciáról, egyéb esetekben kompetitív oligarchiáról, zárt vagy inkluzív hegemóniáról van szó.
A demokrácia vagy diktatúra napjainkban is égető kérdését Padmé és Anakin vitájával illusztrálja a Csillagok háborújából: Míg Padmé a demokrácia elkötelezett híve, Anakin hatékonyabbnak látna egy bölcs, mindenki által elismert egyszemélyi vezetőt. Mi már tudjuk, hogy mindig ezek válnak diktátorokká. A szerző egyébként négyféle diktatúra-típust sorol fel: a hatalmi ambícióból fakadó diktatúra, a messianisztikus diktatúra, a félelemből fakadó diktatúra és a genetikai alapú diktatúra. A szerző nem rejti véka alá, hogy a demokrácia elkötelezett híve annak minden hibája ellenére.
Mivel gyermekéveim első igazi sci-fi élménye az 50 éve forgatott német fantasztikus filmsorozat, Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai volt, ezért Tóth Csaba könyvét most kiegészítem az Orion-univerzum politológiájával. (Korábbi posztomban már írtam róla, hogy a mindössze hét epizódot megélt sorozat zenéje a csengőhang a telefonomon, történetei beépültek ifjúságom day-dream-jeibe).
Az Orion-univerzum rövid társadalomrajza elhangzott minden epizód elején: "A nemzeti állam fogalma ismeretlen, csak az emberiség és a világűrbe kihelyezett kolóniák léteznek. Az emberek meghódították a távoli csillagokat, a tengerfenék állandó lakhelyükké vált. Az Orion egy a sok űrhajó közül. Parányi része a mindent átfogó biztonsági rendszernek, ami a világűrből érkező támadásoktól védelmezi a Földet."
Az Orion társadalma valóban elég militarizáltnak tűnik. A Kormányzótanács és a Tudományos Tanács mellett két fontos katonai irányítási testület van: az Admiralitás és a Különleges Szolgálat. Előbbi a külső, utóbbi a belső veszélyek elhárítására alakult. A két szervezet rivalizálása és egyensúlya akadályozza meg, hogy az emberi társadalom ne váljon egy totális katonai diktatúrává. Az Orionban megismert univerzumban kizárólag az emberek az elfogadott intelligens faj, minden más intelligens létforma betolakodó, ellenség. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az emberiséget is kizárólag az európai rassz egyedei képviselik. Csak kontrasztként: a szintén 1966-ban indult Star Trek-ben az Enterprise legénységében afroamerikai és ázsiai tisztet is találhatunk, a tudományos tiszt pedig egy másik faj képviselője, aki a Vulkán bolygóról származik.
A női nem emancipációja teljesnek tűnik, az egyik flottaparancsok Lydia van Dyke tábornok is nő, akárcsak az Orion parancsnoka, Cliff McLane őrnagy nyakára ültetett komisszár, Tamara Jagellovsk hadnagy, a Különleges Szolgálat tisztje. McLane parancsnok kellően hímsoviniszta, így aztán számos megpróbáltatást okoznak neki az univerzum nőnemű egyedei.
A hét epizódból nem derül ki, hogy érték-e az emberiséget külső támadások korábban. Valószínűleg igen, különben nem építettek volna ki ilyen hatalmas űrflottát. Nem tudunk az emberiség által leigázott fajokról sem, viszont a hét epizódból négy egy új ellenségről, a varangyokról szól. A varangyok teljes egyértelműséggel az emberiség elpusztítására törnek, pusztító szándékuk motivációja ismeretlen marad. Mivel az emberek nem igen próbálnak velük kapcsolatot létesíteni, ezért még az anatómiájukról sem tudunk meg sokat, mindössze annyit, hogy ki nem állhatják az oxigént. A varangyok ezzel szemben két ízben is próbálkoznak kapcsolatfelvétellel: egyszer telepátia segítségével próbálják dezertálásra bírni katonai cirkálók teljes személyzetét, máskor pedig embereket rabolnak el - köztük Villa ezredest, a Különleges Szolgálat parancsnokát - hogy agyukat átprogramozva beépített ügynökök váljanak belőlük.
Élnek a galaxisban az emberiségből kiszakadt kolóniák is, akik nem vállalnak közösséget az emberiséggel. A Chroma bolygó matriarchális társadalmában a nők töltik be a vezető szerepeket, a férfiak kertészek, szerelők, esetleg tudósok lehetnek. A Chroma-lakók annyira leszarják a Földet, hogy hozzálátnak a Nap felfűtéséhez, hogy a saját bolygójukon kellemesebb legyen a klíma. Naná, hogy a macsó McLane-t küldik tárgyalni a Chromára, amelyből majdnem diplomáciai katasztrófa lesz, a chromaiak megmakacsolják magukat, az Admiralitás elrendeli a bolygó megsemmisítését, ami persze lost-lost kimenetű játszma lenne, hiszen a Nap "szabályozóját" csak a chromai tudósok tudják visszatekerni. Szerencsére az okos Tamara ezt a konfliktust is megoldja.
Így, ötven év után belátom, hogy az Orion sorozat nemcsak technikai kivitelezésében volt rendkívül primitív. A vele egy időben indult Star Trek már színesben készült élethűbb díszletek között, hogy a két év múlva bemutatott 2001 Űrodisszeiáról már ne is beszéljünk, hiszen az még ma is tökéletesen nézhető és élvezhető film. Az Orion egysíkú társadalomrajza, a minden idegen ellenség, aki még arra sem érdemes, hogy megismerjük a motivációit, már 1966-ban is idejét múlt volt a Star Trek rendkívül kidolgozott társadalomstruktúrájával szemben. A filmsorozat alkotói még a klingon nyelvet is megalkották a sorozat számára.
Nem véletlen, hogy sem a Bavaria, sem más filmstúdió nem vállalkozott az Orion folytatására. A legénységet játszó színészek közül mér csak ketten élnek, és a balatonszéplaki Orion bárt is lebontották már.

Egykori kedvenc filmsorozatomra pedig már csak telefonom csengőhangja, Peter Thomas zenéje emlékeztet.

2016. június 4., szombat

Matekozom Orsival 2

Mit tennétek, ha ti volnátok a titkosszolgálat, és egy izraeli WhatsApp-üzenet (teljesen legális) lehallgatása során ezt olvasnátok:

És mit tennétek akkor, ha erre az alábbihoz hasonló válaszüzenetek érkeznének:

Ne kapkodjátok el a választ, hiszen pár hete azért szállt fel jelentős késéssel az American Airlines egyik gépe, mert az egyik utas, Guido Menzio közgazdászprofesszor egy matematikai egyenletektől hemzsegő szakkönyvet tanulmányozott, és utastársa figyelmeztette a légikísérőt, hogy egy terrorista épp a kódkönyvet tanulmányozza, hogy hogyan robbanthassa fel a gépet.
A mi titkosszolgálatunk is gondolhatná a fenti üzenetváltást egy gonosz háttérhatalommal való kommunikációnak, hiszen a háttérhatalom emlegetése hazánkban már kormányszintre emelkedett.
Szerencsére a titkosszolgálat bölcs és látja, hogy megint csak egy apuka próbálja a gyerekének 3000 km távolságból az integrálszámítás rejtelmeit elmagyarázni. Persze az apuka már régen elfelejtette, amit a középiskolában és az egyetemen tanult, viszont lánya segélykérő hívására leemeli a könyvespolcáról Bárczy Barnabás Integrálszámítás című könyvét és gyorsan átnézi az alapokat.
Joggal kérdezhetitek, hogyan felejtheti el az integrálszámítást az, aki idén 35 éve kezdte szakmai működését egy villamosenergetikával foglalkozó kutató intézetnél. Hát egyrészt nem felejtette el teljesen, másrészt pedig már réges-régen okos szoftverek segítik a munkáját.
A MatLab programcsomaggal 2008 végén, 2009 elején a paksi turbógenerátorok dinamikus működését vizsgáltuk a gerjesztésszabályozókba épített, a hálózatközi energialengések csillapítását szolgáló PSS berendezés optimális behangolása céljából. Ezt a turbina-generátor modellt később felhasználtuk a paksi erőmű-bővítést műszakilag megalapozó Lévai projekt keretében az új blokkok blokktranszformátorainak vizsgálatánál. Azt vizsgáltuk, szükséges-e terhelés alatti fokozatléptetésre is alkalmas transzformátorokat alkalmazni. Nemrégiben ugyanezt a modellt használtuk fel a régi atomerőművi blokkok további teljesítménynövelésének számításánál. Mindhárom esetben jócskán szükség lett volna az integrálszámításra, ha ezt az okos MatLab el nem végzi helyettünk.
Középiskolai matematikatanárom azt mondta, most azért tanuljuk meg ezeket a fogalmakat, hogy később, ha szükség lesz rájuk, tudjuk, hogy hol keressük őket. Én sem gondolom, hogy Orsinak sok szüksége lesz az integrálszámításra, ha a vendéglátásban vagy turizmusban szeretne dolgozni, de talán valamit érteni fog azokból a statisztikai módszerekből, amelyek a munkáját megalapozzák majd.