Presser könyvét olvastam az elmúlt hetekben. Valahogy úgy adódott, hogy leginkább repülőn volt időm olvasni izraeli és izlandi utazásunk során. És mindjárt fel is oldom a posztom címében szereplő három számot: Presser Gábor nemsokára betölti a 75-öt (május 27.-én), nemrég volt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című Presser-musical bemutatójának 50. évfordulója (március 2.-án) és szintén nemrég volt A padlás bemutatójának 35. évfordulója (január 29.-én).
Presser jól ír, imádom az anekdotázós könyveket, de a szerző - aki nem vett igénybe írói háttértámogatást - feszegeti a műfaji határokat, egy-egy rész akár önálló novellaként is elmenne. Presser Gáborból, a gourmet-ből néha előbújik Krúdy Gyula, amikor Szinbádként ebédel Babos Gyulával egy Bérkocsis utcai kifőzdében, vagy csak asszisztál Bögöly (Lakatos Béla a Rákfogóból) pótvacsorájához a Royalban, vagy amikor maga főz bográcsban krumplilevest - na de micsoda krumplilevest! - Liptovsky Mikulas egyik turistaházában.
Bár nem mondhatni, hogy a történetek lineárisan haladnak előre az időben, az egésznek mégiscsak van valami íve, és már a könyv tipográfiája is nagyon tetszik a sok fényképpel, de ezen felül QR-kódos linkek is vannak benne, ezzel is túllépve a nyomtatott könyv műfaji határain. Ezek a linkek Presser saját honlapjáról közvetlenül nem érhetőek el.
"Nincs szebb, mint a főokos előtt vigyázban álló láthatatlan röhögés" - énekli Presser a Szentimentális Rakenroll-ban. Bizony a '70-es, '80-as évek történetei erről szólnak: percnyi hatalomhoz jutott senkik csicskáztatták Presser zenekarait (Omega, LGT). Jogdíjat alig kaptak, dalszövegeiket visszadobták, tudtuk és beleegyezésük nélkül szerveztek a nevükben fellépéseket. Az NDK-ból, Csehszlovákiából, Romániából lényegében indoklás nélkül tiltották ki őket (túl népszerűek voltak). De Presserék ebből is erényt tudtak kovácsolni. Mikor '77-ben megkapta az Erkel Ferenc-díjat, a kitüntetést átadó miniszterhelyettes gondoskodott róla, hogy tájékoztassa Pressert: ez nem az ő ízlésvilága. A morcos zenészt Várkonyi Zoltán vigasztalta: "Ezek valójában önmagukat tüntetik ki velünk."
A Nem adom fel sohasem született volna meg, ha Erdős Péter popcézár nem dobja vissza Amerika című számukat. Dusán állítólag olyan dühös lett, hogy már hazafelé mentében új szöveget írt a dalhoz: "Nem adom fel, míg egy darabban látsz, nem adom fel, míg életben találsz, nem adom fel, míg nem robbanok szét...". Több más dal születésének a körülményeit is megismerhetjük. Egyik reggel Barta egy (vagy több) gitárral beállított Presserék Dob utcai lakásába ('73 környékén), ahol Presser az édesanyjával lakott (kit a könyvben - és valószínűleg az életben is - Elvirkának nevez), és egy sodró ritmusú rockandrollt kezdett pengetni. Presser beszállt a zongorájával, és délutánra már kész volt a Gyere-gyere ki a hegyoldalba. Vagy amikor Kern András nagyon szerette volna, ha Presser ír neki dalokat, de a szerző húzódozott. Egy közös este után Presser megbotlott Kern aktatáskájában, melyből egy fénykép esett ki, melyen egy kalapos férfi volt. Mondta Kern, hogy valahogy így képzeli el a lemezborítót. Presser fejében már hazafelé menet megszületett a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dal.
Biztos sokan szerettek volna dalokat Pressertől, boldogok lehetnek, akik kaptak is. A könyv elején rögtön megfogott egy Esterházy Péter-megzenésítéssel, A bűnössel. Ez voltaképpen a Hasnyálmirigynapló dramatizált formája. Esterházy a kompozíció elkészültét már nem érhette meg, de szerencsére azt bárki meghallgathatja. De megtudhatjuk, hogyan dolgozott Lárikával (Katona Klári) a Titkaim című lemezen, hogyan találta ki Zoránt, a gitáros dalénekest, aki mögött vonószenekar, kongás és harmonikás van, amikor ő még a Metro együttesben próbált érvényesülni. Végül 96 dalt írt neki. Készített albumot Oláh Ibolyával, akit még a 20 évvel ezelőtti első Megasztárban ismert meg, Rúzsa Magdinak a harmadik Megasztárból, és dolgozott Falusi Mariannal.
Sok, azóta már eltávozott pályatársáról emlékezik meg.
- Barta Tamás '73-ban kinn maradt Amerikában, emiatt az LGT egyik legjobb lemezét, a Bumm-ot betiltották (nekem megvan!). Bartát '82-ben meggyilkolták.
- A régi Omegából Mihály Tamás és Benkő László 2020-ban, Kóbor János 2021-ben halt meg.
- Az LGT-ből Laux József és Somló tamás három hét különbséggel 2016-ban távoztak.
- Babos Gyula, kihez jó barátság fűzte és több lemezén is gitározik 2018-ban, Szakcsi Lakatos Béla, kitől első Hammond-orgonáját vette, és sok közös fellépésük volt négykezes improvizációkkal, tavaly távozott.
- Bergendy István 2020-ban COVID-ban halt meg. A Bergendyékkel együtt zenéltek a kelet-berlini VIT-en.
- Még Princz Gáborról, az egykori Postabank 2018-ban elhunyt vezéréről is meleg szavakkal emlékezik. Princz a '90-es években nagy szponzora volt az LGT-nek, nélküle sohasem jöhetett volna létre a '92-es Nyugati Pályaudvar-beli koncert.
- És persze ott van Marton László, a Képzelt riport és A padlás rendezője, aki 2019-ben távozott.
- Még az Omega-korszakból a 10000 lépés (1969);
- Az LGT-korszakból a Bumm (1973) és a Zene (1977) című albumok;
- A Hungaroton 2013-as kiadásában Legendás LGT dalok, dupla CD;
- Az Electromantic című balettzene 1982-ben kiadott változatát. A Electromantic a Próba című balettelőadás kísérőzenéje volt, melyet Mihály András, az Operaház igazgatója (és nem mellesleg az omegás Mihály Tamás édesapja) rendelte meg Pressertől. A könyvbe több sztori is kapcsolódik a legendás albumhoz, pl. hogy a BBC híradója az albumon szereplő egyik számot hogyan lopta el főcímzenének. Presser könyvének egyik "legerotikusabb" jelenete egy zongorával zajlott: billentyűk nélkül, csak a húrok pengetésével, üveggolyók húrokon való gurigatásával állított elő effekteket, mely közben szinte magáévá tette a zongorát és a felvétel végén még az angyalok is megjelentek.
- Varró Dani zenés mesejátéka, a Túl a Maszat-hegyen, melynek Presser írta a zenéjét;
- Kern András Mi van velem és Ez van című albumai;
- Rúzsa Magdi Tizenegy című albuma;
- A Parti Nagy Lajos verseit feldolgozó Rutinglitang a könyvmelléklettel együtt;
- Oláh Ibolya Voltam Ibojka című albuma, szintén könyvmelléklettel;
- A szerveremen fenn van a Lárika-lemez, valamint A padlás is. A padlás sikerében annyira nem bíztak a Víg Színházban, hogy csak minimális költségvetéssel készült, és a zene összes szólamát Presser Gábor játszotta fel a Rádió 8-as stúdiójában. Ehhez képest 35 éve töretlen siker.
- Megvan az LGT nagy képes kottás emlékkönyve. Ez tartalmazza az 1992-ig megjelent összes LGT-szám kottáját. Ebből kettőt is feldolgoztam politikai dalnak, a Kék asszony-ból lett a Kék plakát, az Egy elkésett dal-ból pedig Egy elkésett dal a CEU-ról.
- És persze ez a könyv: Presser könyve.
Presser zsidóságáról egyszer esik szó a könyvben. Még hat éves sem volt, de már Keményinénihez járt zongorázni a Klauzál utcába. A lépcsőházban két nagyobb fiú - egy testvérpár - megverték, kottáját szétdobálták, csúfolták: Allegro, rubato crescendo, biboldó. Nem tudta, mi az a biboldó. Keményinéni a zongoraóra után nem engedte egyedül hazamenni, hazakísérte, édesanyjával sokáig beszélgettek a konyhában. Csak később értette meg, miért lógtak Keményinéni szekrényében gyerekruhácskák, mikor egyedül élt, és miért volt egy szám tetoválva a karjára...
Egyszer egy Magyar Dal Napja alkalmából valaki azt mondta neki: "Tudja művész úr, azt gondoljuk, szép magától, ahogy ezt megcsinálta, de az azért szomorú, hogy nem egy igazi magyar embernek jutott eszébe." Presser viszont ezt írja könyvében: "Párszor leírták, jó párszor hallgattam, hogy ha nem ide születsz, s nem magyarul szólnak a dalaid, lehettél volna világhírű. Nettó marhaság. Így is lehettem volna. Meg lehettem volna valaki más, de más - az valaki más lett. Én hálás vagyok azért, hogy ide születtem - jó, az azért fontos, hogy nem tíz évvel korábban... - s hogy ezt a nyelvet értem, beszélem, olvasom és írom valamennyire."
Presser rendíthetetlen magyarságához éppúgy nem férhet kétség, mint ahhoz, hogy ragyogó tehetségét is túlragyogja az a szeretet, ami sugárzik belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése