Zenemasiniszták

Megkaptam karácsonyra Presser Gábor és Parti Nagy Lajos közös albumát, a Rutinglitangot. Tavaly tavasszal hallottam belőle részleteket a rádióban, gondoltam, jó lenne megkapni születésnapra, de kaptam helyette borospoharakat :). Az őszi Presser-koncerten Pici játszott néhány dalt az albumból, akkor újra elkezdtem vágyni rá.
Karácsonyra már teljesen kifogyott a könyvesboltokból, de szerencsére volt egy dedikálás, amire a szerzők hoztak magukkal néhány eladatlan példányt, ebből sikerült egyet Katinak elcsípnie. Szóval dedikált (sőt, duplán dedikált) példánnyal büszkélkedhetek.
De mi is ez a Rutinglitang? Műfaját tekintve talán szürrealista kocsmadalok a Parti Nagy által megszövegezett, Presser által megkomponált rövid zenés versek.
Először végigolvastam a 38 verset, utána - a szöveget olvasva - hallgattam meg a kötethez mellékelt CD-t. Presser zenéjével Parti Nagy sorai új értelmezést kaptak. A versek formai szigora jól engedi a megzenésítést, a szürreális mondatokat, a Weörest idéző nyelvi játékokat pedig jól hangsúlyozza a kicsit vásári, vurstliba vagy kocsmába illő hangszerelés és a hol sodró lendületű, hol melankolikus dallamok. Hallgatásuk közben Fellini- és Bódy Gábor-filmek idéződnek fel.
Imádom Parti Nagy kétértelmű - illetve sokszor nagyon is egyértelmű - nyelvi játékait, különleges szóösszetételeit: csigabú, lófagyi, tájradír, holdbanán, tangólampion, vagy az olyan szóképződményeket, mint sevalahová, nyúgalomb.
A dalokat főleg Pici bácsi énekli, de a közreműködők se akárkik: maga Parti Nagy és az íróbarát Závada Pál (mindketten jelen voltak az őszi koncerten), aztán Szalóki Ági, Bíró Kriszta, Falusi Mariann, Váczi Eszter, Rácz Zoltán, Novák Péter (Falusi és Novák is közreműködtek Presser koncertjén) valamint a Csík zenekar.
Két kedvencem is van az albumban, az egyik József Attila Ódája mellékdalára írt parafrázis, a Hozz virágot (ahol én fekszem), valamint a stílusában hasonló szerelmes vers, az Ujjaim kibogoznád. Utóbbit ide írom:

Ujjaim kibogoznád,

ha eljuthatnék hozzád,

és várnál kaviárral,

suhogó zöld madárdal

lugasával.

Színezüst halat adnál,

ott állnék asztalodnál,

napfény és hajad méze

hullna a terítékre,

végre.

Parti Nagy verseiben nem próbált internacionálisat alkotni, versei nemcsak a sajátos nyelvezet miatt lefordíthatatlanok, de a többrétegű magyar kulturális utalások miatt is érthetetlenek lennének egy idegen számára. Igazán és különlegesen magyar író.