C

Kedves blogolvasó!
Ha ismerős neked a stencilezett lapokat tartalmazó 40-50 oldalas füzet, melynek zöld borítóján egy nagy vörös "C" virított, és az én korosztályomhoz tartozol, akkor bizonyára valamelyik szülőd neked is "funkci" volt. Igen, a híres zöld újságról van szó, melyre szigorúan ráírták, hogy "belső használatra", mintha valamilyen orvosságról lenne szó.
A rendszeresen megjelenő kiadvány a Cikkek a nemzetközi sajtóból címet viselte, az MTI Külföldi Sajtószolgálata adta ki, célja pedig az volt, hogy a megbízható káderekhez az MTI által szemlézett nyugati újságcikkek magyar fordítását eljuttassa. Természetesen az újságot szigorúan tilos volt hazavinni, mely szabályt apám rendszeresen megszegte, így a '70-es évek közepétől én is rendszeres olvasója lettem a C-nek.
A C kiadványszerkesztője az a Murányi Beatrix volt, aki a lengyel scifi-író Stanislaw Lem avatott fordítójaként az író számos tudományos-fantasztikus regényét fordította magyarra. Kamaszkoromban lelkes scifi-rajongó voltam, így először a C számait is holmi tudományos-fantasztikus folyóiratként vettem a kezembe.
És tényleg fantasztikus dolgokat olvastam benne, olyasmiket, amiket csak a Szabad Európában vagy az Amerika Hangjában lehetett hallani. Magyarországon nyugati sajtótermékek közül csak a baloldaliak voltak kaphatók, pl. a Morning Star vagy a l'Humanité. Itt olvashattam először szamizdat írókról, itt találkoztam hazánkkal kapcsolatban először a "legvidámabb barakk", a "fridzsider-szocializmus" vagy a "gulyás-kommunizmus" kifejezésekkel. A '80-as években a főleg nyugati hitelekből finanszírozott életszínvonal-emelkedést csak "magyar csoda" néven illették.
Most a kezembe került  a C néhány '85 után megjelent száma, amikor Gorbacsovtól és a glásznosztytól várták a csodát. Ilyen cikkeket olvashattunk, mint Gorbacsov harca a reformok kerékkötőivel (International Herald Tribun), Államszocializmus helyett népi szocializmus (Die Presse), Hatalomra jut a szovjet középosztály (szintén International Herald Tribun), Lesz-e elég ereje Gorbacsovnak (Süddeutsche Zeitung). A C lapjairól ismerhettem meg Paul Lendvai írásait. Amikor 1988-ban lett műholdas tévénk, gyakran láthattuk a Paul Lendvai által vezetett vasárnap délelőtti politikai vitaműsorokat az osztrák tévében, melyeken kelet-európai újságírók is gyakran részt vettek, pl. magyar részről Baló György. Paul Lendvait manapság mint az Orbán-rezsim bírálóját emlegetik.
Gyakran emlékezem vissza arra az időre, amikor a nyugati útról hazatérő utasoktól elkobozták az "ellenséges" irodalmat. Hogy mi volt ellenséges? Erről nemigen létezett lista, mert ha létezett volna, az még inkább arra ösztönözte volna a nyugatra utazókat, hogy ezeket keressék. Ezért természetesen vádat sem lehetett emelni az ilyen ügyek miatt, maradt az önkényes elkobzás. Orwell, Szolzsenyicin és Paszternák művei minden bizonnyal ide tartoztak, mint ahogy Konrád György vagy Haraszti Miklós külföldre csempészett és ott kiadott művei.
A C számomra rés volt a pajzson, mely a '80-as években már tátongó kapuvá szélesedett és a műholdas televíziózással már megállíthatatlanul eresztette be a nyugati információt. Negyedszázad elteltével az internet-korszakból visszatekintve már tényleg hihetetlennek tűnik, hogy a nyugati újságcikkek csak kiváltságosok számára voltak hozzáférhetők.
És hogy mi lett a nyugat által agyon ajnározott "magyar csodával"? Lufiként pukkant ki a rendszerváltáskor, mert csak az egyre növekvő mértékű eladósodás tartotta életben. Pedig a '80-as évek végén már megénekelték a kabaréban, ma is nagyon aktuális:

Csodálják nyugatról, csodálják keletről,
Csodálják az összes jól informált helyekről.
Csodálkozunk rajta mi magunk,
Mert csodálkozni azt tudunk,
De nem mehet ez így sokáig, hogy így menjen tovább.