50-60-70

Az 56-os forradalom 70. évfordulóját idén is túrázással töltöttük, ahogyan 2020 óta minden évben - vagyis immár hetedik alkalommal - egy természetjáró szakosztállyal megyünk el október 23. és mindenszentek között egy többnapos túrára.

• 2020: Patca, Zselic
  

  

  Szennai skanzen

  
  
• 2021: Huszárokelőpuszta, Bakony
  

  

  Kőris-hegy, 1000. geoládám

  
  
• 2022: Huszárokelőpuszta, Bakony
  
  
  
  
  
• 2023: Várhosszúrét, Szlovákia
  

  

  Rozsnyó

  
  
• 2024: Vinye, Bakony
  

  

  Csesznek vára

  
  
• 2025: Anna-fürdő, Tolnai-hegyhát
  

  

  Sötétvölgyi kilátó, 1200. geoládám

  
  

Mielőtt az idei, 70. évforduló túrájára rátérnék, tekintsük át az előző kerek évfordulókat. Az 50. évforduló meglehetősen viharosra sikeredett: a tévészékház ostroma, tank rohangászik az Erzsébet téren, szemkilövetés. Pedig én október 23-án délelőtt még Borit (14 éves) és Orsit (12 éves) elvittem a Szabadság, szerelem című filmre, de már akkor nyugtalanság volt a pesti utcákon. Az összecsapást rémülten néztük otthon a tévében, de szerencsére két nap múlva Grazba utaztunk az őszi szünetre.

Kati és a lányok Grazban

Voltunk még Bärnbachban, Stübingben (skanzen), a lurgrottei cseppkőbarlangban, a herbersteini kastélyban és állatkertben és Reinben, az apátságban. Mire hazaértünk, már állt a belpolitikai bál, ami három és fél évig, a 2010-es választásokig tartott. De Gyurcsány Ferenc onnantól egészen 2025-ig főgonosznak számított.

2016 októbere, vagyis a 60. évforduló környéke is elég mozgalmas volt: Megszűnt a Népszabadság, ekkor voltam hosszú évek után először tüntetésen, kvótanépszavazást tartottak és három év kihagyás után új helyen, a 2. kerületi Nagy Imre téren újra fellobbant a Forradalom Lángja emlékmű örökmécsese. Ehhez úgy éreztem, nekem is közöm volt, mert egy évvel azelőtt én nyomoztam ki, hogy hová vitték a Kossuth térről. A 60. évforduló a teljes nagyimrétlenítés jegyében telt el, helyette bekamuzták Dózsa Lászlót, az állítólagos pesti srácot.

Egészen 2024-ig ismét elmaradt a Forradalom Lángja fellobbantása, ám szintén az én javaslatomra 2024-ben és 2025-ben Magyar Péter végezte el a ceremóniát. Kíváncsi voltam, vajon idén, a 70. évfordulón, immár miniszterelnökként is megteszi-e ugyanezt. Örömmel láttam a hivatalos ünnepi programban megjelenni a lánggyújtást, annak pedig különösen örültem, hogy Koncz Áron, a 2. kerület országgyűlési képviselője idén is meghívott a ceremóniára (amire sajnos az idei túra miatt nem tudtam elmenni).

És akkor essen szó az idei túráról: ezúttal a Zarándi-hegységben (Partium, Románia) túráztunk, Ópáloson, Balla Géza borász vendégházában volt a szállásunk. És azért eljutottunk forradalmi helyszínekre, a világosi fegyverletétel színterére, az 1989-es romániai forradalom kirobbanásának temesvári helyszínére, Dózsa György kivégzésének helyére és Klapka György szülőházához.

Világos, Bohus-villa, itt egyezett meg Görgey a megadásról

A világosi vár, alant a síkon a fegyverletétel színhelye

Temesvár, Belvárosi Református Templom,
itt robbant ki 1989. december 16-án a román forradalom

Temesvár, Dózsa György kivégzésének helyszíne

Temesvár, Klapka György szülőháza

Tisztelet a hősöknek!

Hygge - 2

A szombati nappal folytatom a tegnap megkezdett útibeszámolómat. Nem kelünk túl korán és a koppenhágai városháza felé vesszük az irányt. A patinás, ódon hangulatú épület udvarában egy medvés szökőkút áll és a városháza előtt van a nagy dán mesemondó, Andersen szobra, aki pont a Tivoli felé tekint, szemét a megvalósult mesevilágra függesztve.

TorvehallerneKBH felé indulunk, ami egy piac és bolhapiac egyben. Itt reggelizünk, megkóstoljuk a híres smørrebrød-öt, a speciális fekete kenyérrel készült dán szendvicscsodát. Utána még a Summerbird (ez nagyjából olyan, mint nálunk a Szamos) svédbombáját is megízleljük. Kóricálunk a halas standok körül, majd átnézünk a bolhapiacra is.

Innen már csak egy köpés a Rosenborg, a királyi kastély, ahová már online megvettük a jegyeket és időpontra megyünk. Előbb a kastély termeit járjuk be, majd lemegyünk a kincseskamrába.

Kicsit sétálunk a kastélypark rózsái között, majd átmegyünk a parkkal szemben található botanikuskertbe, mely a Természettudományi Múzeumhoz tartozik. A botanikuskert ingyen bejárható, itt befalunk egy szendvicsebédet, majd jegyet veszünk a pálmaházhoz, melynek egy külön lepkeháza is van.

Metróra szállunk és a Friederiskberg Allénál szállunk le, hogy végigsétáljunk Koppenhága Andrássy útján. Hasonló paloták övezik, de az autóforgalom kisebb. Még a Kirkegård temetőbe is benézünk, ritkán látni ilyen rendezett sírkertet. A Friederiskberg Allé nekifut a Frederiksberg Have parknak, ami igazi dán piknikezőhely csónakázótóval, szigettel, vízeséssel és ludakkal. Sokan jönnek ki így szombat délután. Családok játsszák a "vikingsakkot", azaz a "kubb"-ot, ami egy dobálós stratégiai csapatjáték. Séta után még a park közelében található Labyrinten ved Pile Allé nevű sövénylabirintusban is tekergünk.

Vikingsakk, azaz kubb

Labyrinten ved Pile Allé

Felszállunk a 26-os buszra, hogy újra elmenjünk a Vesterbro egykori húsfeldolgozójához vacsorázni. Közben elkezd esni az eső, a kinti teraszokról az éttermek belsejébe húzódnak a vendégek, meg egyébként is szombat este van, nem könnyű helyet kapni. Végül a Kødbyens Fiskebar nevű halétteremben kapunk helyet, ami utóbb remek választásnak bizonyult. Felejthetetlen az az algás vajkrém friss, kemencemeleg kenyérrel, amit arra a célra szolgáltak fel, hogy addig se éhezzünk, amíg kihozzák a főételt.

Este még a szállodánk ablakából láthattuk a Tivoli tűzijátékát.

Tűzijáték a szállodaablakból

Vasárnap eljött a hazaindulás. Bőröndöstül elgyalogoltunk a 10 percre lévő Original Coffee Postbyen reggelizőhelyre, hogy még búcsúzóul igazi dán reggelit ehessünk.

Utána az egyetlen bőröndünket a pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytuk és elmetróztunk a Kongens Nytorv térre, hogy Koppenhága legrégebbi színházépületével szemben található Magasin du Nord bevásárlóközpontban édességeket vásároljunk. Utána metróval vissza a pályaudvarra, ahonnan egy Göteborgba tartó vonattal mentünk ki a reptérre. Itt még csomagfeladás után megkóstoltuk a dán hotdogot.

Gépünk hozzávetőlegesen egy órás késéssel érkezett haza Budapestre.

Négynapos ott-tartózkodásunk alatt nem találkoztunk készpénzzel, mindent kártyával fizettünk. Úgy tűnik a dán társadalom a bizalomra épül. Legalább annyi bicikli van, mint Amszterdamban, de míg ott szigorúan lelakatolják a bringákat, itt csak nekitámasztják a korlátnak.

Ha már közlekedésről van szó, nagy a vonatforgalom, de van városi gyorsvasút és sűrű metróhálózat (annak ellenére, hogy Koppenhága lakossága csak harmada Budapestének). Van városi busz, és a csatornákon számozott hajókkal is lehet tömegközlekedni. Ennek megfelelően az autóforgalom gyér. Péntek és szombat este piknikhajók lepték el a csatornákat: a négyszögletes csónak közepén egy asztalka megrakva sok finomsággal. Gazdagabb turisták még hidroplánnal is megnézhetik a várost felülről.

piknikhajó

És még egy érdekesség: Koppenhágában mindenfelé láttunk ukrán zászlókat az ukrán szolidaritás kifejezéséül. Hiába, ez egy másik világ.

Hygge - 1

A "Hygge" szót először a Jégvarázs musical-változatában hallottam először tavaly októberben, amikor is az eredeti filmben el nem hangzó dalbetét csendül fel  Oaken, a szauna és vegyesbolt tulajdonosa előadásában, aki rögtön el is magyarázza ezt a különleges skandináv életérzést, ami az otthonosságot, a melegséget és a bensőségességet jelenti. Az augusztus 20.-i hosszú hétvégére úgy döntöttünk, hogy személyesen tapasztaljuk meg a hyggét, és repülőjegyet vettünk Koppenhágába. Az útiprogramot Petra állította össze.

20-án kora délután szállt le a gépünk és vonattal mentünk be a városba a koppenhágai főpályaudvarra, ahonnan kb. 10 percre volt a szállodánk gyalog. Miután elhelyezkedtünk, nyakunkba vettük a várost. Először a Sydhavnen csatorna partjára sétáltunk ki, és már az a látvány is lenyűgözött minket.

Átsétáltunk a Vesterbro városrész keleti felében található egykori húsfeldolgozó üzem területére, ahol most éttermek, bisztrók, kávézók és sörözők működnek, hogy a Hart kávézóban kávékat és híres dán péksüteményeket kóstoljunk. Innen utunk egyenesen a Tivoliba vitt. A Tivoli, ez az 1843-ban alapított szórakoztató park minden vidámparkok archetípusa. Koppenhágától északra már a 17. század elején volt vidámpark, amit még IV. Keresztély király alapított. Hiába, ez is hozzátartozik a hyggéhez.

A Tivoliban nem kell felülni a különféle hullámvasutakra, elég csak jönni-menni a parkokban, megnézni a pantomim-előadásokat, zenét hallgatni, kiválasztani egy jó éttermet, és este megnézni a fényshowt (amit nagyjából pont a budapesti tűzijátékkal egy időben tartottak).

Hazafelé még Koppenhága éjszakai fényeit is megcsodálhattuk.

Másnap korai kelés, irány a Kis Hableány, Koppenhága szimbóluma. Muszáj odaérnünk a tengerpartra még azelőtt, hogy elözönlenék a turistacsoportok. Ezúttal metróval megyünk, és csak egy japán csoport előzött meg minket.

Elsétálunk a csillagerőd, a Kastellet mellett a királyi rezidenciáig, az Amelianborg-ig. Dániában két éve X. Frigyes ül a trónon, elődje édesanyja, Margit királynő 52 évig (!) uralkodott. A dán trónon hagyományosan Frigyesek és Keresztélyek váltogatják egymást. Itt most csak körülnézünk és kisétálunk a csatornapartra a modern operaházat megcsodálni.

Megint egy Hart-ban reggelizünk szemben a márványtemplommal, a Marmorkirkennel. Utána kicsit lófrálunk a városban, design-üzletekbe és souvenir-shopokba nézünk be, elsétálunk a Rundetaarn-hoz, a körbástyás templomhoz, melyben orgonamuzsika szól.

Sietnünk kell vissza az Amelienborg-hoz, mert délben őrségváltás van. Vissza is értünk és szemtanúi lehettünk a legunalmasabb őrségváltásnak.

Déltől látogatható a Márványtemplom is, ezért oda is betérünk. Utána ebédünket a templom oldalában lévő 7-Eleven üzletben költjük el, és az üzlet ablakából még látjuk az elvonuló őrséget, amint megállnak a piros lámpánál és várják, hogy zöldre váltson.

Ebéd után az egyik legfőbb turista-látványosságot, a Kongens Nytorv térnél kezdődő Nyhavn csatornát vesszük célba, ahol nemcsak sétálunk, de egy egyórás sétahajókázásra is befizetünk.

A hajókázás után egy órát állunk sorba, hogy feljussunk a Christiansborg, vagyis a dán parlament tornyába megnézni a panorámát.

Sétálgatunk Christianshavn városrészben, majd elérjük vacsorázóhelyünket, a Broens Street Food utcai evős-ivós környéket, ahol én tacost eszem sörrel, Petra meg Kati gyrost, és aperoloznak hozzá. 

Gyalog indulunk hazafelé a csatornapart modern épületei, a Könyvtár és az Építészeti Centrum mellett. Péntek este van, mindkét partról szól a zene, a csatorna kijelölt helyein fürödnek a tizenvalahány fokos vízben (!). Itt-ott táncolnak is, bachatázni kicsit beállunk Katival.

Holnap folytatom útibeszámolómat.