Hygge -1

A "Hygge" szót először a Jégvarázs musical-változatában hallottam először tavaly októberben, amikor is az eredeti filmben el nem hangzó dalbetét csendül fel  Oaken, a szauna és vegyesbolt tulajdonosa előadásában, aki rögtön el is magyarázza ezt a különleges skandináv életérzést, ami az otthonosságot, a melegséget és a bensőségességet jelenti. Az augusztus 20.-i hosszú hétvégére úgy döntöttünk, hogy személyesen tapasztaljuk meg a hyggét, és repülőjegyet vettünk Koppenhágába. Az útiprogramot Petra állította össze.

20-án kora délután szállt le a gépünk és vonattal mentünk be a városba a koppenhágai főpályaudvarra, ahonnan kb. 10 percre volt a szállodánk gyalog. Miután elhelyezkedtünk, nyakunkba vettük a várost. Először a Sydhavnen csatorna partjára sétáltunk ki, és már az a látvány is lenyűgözött minket.

Átsétáltunk a Vesterbro városrész keleti felében található egykori húsfeldolgozó üzem területére, ahol most éttermek, bisztrók, kávézók és sörözők működnek, hogy a Hart kávézóban kávékat és híres dán péksüteményeket kóstoljunk. Innen utunk egyenesen a Tivoliba vitt. A Tivoli, ez az 1843-ban alapított szórakoztató park minden vidámparkok archetípusa. Koppenhágától északra már a 17. század elején volt vidámpark, amit még IV. Keresztély király alapított. Hiába, ez is hozzátartozik a hyggéhez.

A Tivoliban nem kell felülni a különféle hullámvasutakra, elég csak jönni-menni a parkokban, megnézni a pantomim-előadásokat, zenét hallgatni, kiválasztani egy jó éttermet, és este megnézni a fényshowt (amit nagyjából pont a budapesti tűzijátékkal egy időben tartottak).

Hazafelé még Koppenhága éjszakai fényeit is megcsodálhattuk.

Másnap korai kelés, irány a Kis Hableány, Koppenhága szimbóluma. Muszáj odaérnünk a tengerpartra még azelőtt, hogy elözönlenék a turistacsoportok. Ezúttal metróval megyünk, és csak egy japán csoport előzött meg minket.

Elsétálunk a csillagerőd, a Kastellet mellett a királyi rezidenciáig, az Amelianborg-ig. Dániában két éve X. Frigyes ül a trónon, elődje édesanyja, Margit királynő 52 évig (!) uralkodott. A dán trónon hagyományosan Frigyesek és Keresztélyek váltogatják egymást. Itt most csak körülnézünk és kisétálunk a csatornapartra a modern operaházat megcsodálni.

Megint egy Hart-ban reggelizünk szemben a márványtemplommal, a Marmorkirkennel. Utána kicsit lófrálunk a városban, design-üzletekbe és souvenir-shopokba nézünk be, elsétálunk a Rundetaarn-hoz, a körbástyás templomhoz, melyben orgonamuzsika szól.

Sietnünk kell vissza az Amelienborg-hoz, mert délben őrségváltás van. Vissza is értünk és szemtanúi lehettünk a legunalmasabb őrségváltásnak.

Déltől látogatható a Márványtemplom is, ezért oda is betérünk. Utána ebédünket a templom oldalában lévő 7-Eleven üzletben költjük el, és az üzlet ablakából még látjuk az elvonuló őrséget, amint megállnak a piros lámpánál és várják, hogy zöldre váltson.

Ebéd után az egyik legfőbb turista-látványosságot, a Kongens Nytorv térnél kezdődő Nyhavn csatornát vesszük célba, ahol nemcsak sétálunk, de egy egyórás sétahajókázásra is befizetünk.

A hajókázás után egy órát állunk sorba, hogy feljussunk a Christiansborg, vagyis a dán parlament tornyába megnézni a panorámát.

Sétálgatunk Christianshavn városrészben, majd elérjük vacsorázóhelyünket, a Broens Street Food utcai evős-ivós környéket, ahol én tacost eszem sörrel, Petra meg Kati gyrost, és aperoloznak hozzá. 

Gyalog indulunk hazafelé a csatornapart modern épületei, a Könyvtár és az Építészeti Centrum mellett. Péntek este van, mindkét partról szól a zene, a csatorna kijelölt helyein fürödnek a tizenvalahány fokos vízben (!). Itt-ott táncolnak is, bachatázni kicsit beállunk Katival.

Holnap folytatom útibeszámolómat.