Sic itur ad astra

Tegnap részleges napfogyatkozást lehetett megfigyelni Magyarországról. Elhatároztuk, hogy a jelenséget a Svábhegyi Csillagvizsgálóból - hivatalos nevén  HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet - követjük az eseményeket (tudjátok mi a különbség a csillagászat és a földtudomány között? Ég és föld!). A vicces az volt, hogy valóban voltak a csillagász-szálló tetején kihelyezett naptávcsövek, amelyekkel megfigyelhetők voltak a napfoltok és a napkitörések, de mivel a napfogyatkozás nagyjából napnyugtára esett, a Nap addigra már eltűnt a fák mögött.

Petra egy napperiszkópba tekint

Legemlékezetesebb napfogyatkozásunk kétségtelenül az 1999. augusztus 11.-i volt, melyet Katival, két nagyobb lányommal és szüleimmel a velemi Szent Vid kápolnától kísértünk figyelemmel. Ez ráadásul pont egybe esett apám 79. születésnapjával.

Aztán 2003 május 31-én volt egy napfelkeltével egybe eső részleges napfogyatkozás, melynek megtekintésére hajnalban felmentünk a Gellérthegyre. Gondoltuk ezért, hogy a mostani eseményre is családi programot tervezünk. Bevallom, hetvenéves voltom ellenére először jártam Budapest legrégebbi csillagvizsgálójában. Az eseményre már napokkal előre elkeltek a jegyek, szerencsére nekünk még jutott, és bár a napfogyatkozást élőben nem tudtuk megtekinteni, minden percét élveztük a csaknem négy órás ott-tartózkodásunknak. A létesítmény minden épületében volt valami előadás vagy bemutató, és természetesen a napfogyatkozást kivetítőn keresztül láthattuk azokból az országokból (Grönland, Izland, Norvégia, Spanyolország), ahol teljesen elsötétült a Nap.

Részt vettünk egy történelmi sétán is, ahol bejártuk a csillagvizsgáló összes épületét és olyan regényes történeteket hallhattunk Detre Lászlóról, a legendás igazgatóról, hogy azok kalandfilmbe kívánkoznak (a Wikipediáról tudtam meg, hogy négy gyermeke közül az ikerfiúk bronzérmet nyertek a moszkvai olimpia repülő hollandi vitorlás-számában). A csillagvizsgáló területén három obszervatórium található, a 6-os, a 7-es és a 24-es. A benne lévő teleszkópok tükörátmérője alapján vannak elnevezve (152, 178 ill. 610 mm-es tükrökről van szó). A 6-os épületből a teleszkópót még 1947-ben átvitte Kulin György a Sánc utcába, ahol megalapította az Uránia Csillagvizsgálót. Gyerekkoromba sokat jártam ide távcsöves bemutatókra és előadásokra, sőt kamasz unokaöcséimnek is itt vásároltam egy lencsés teleszkópot. Kár, hogy 2018-ban megszűnt az intézmény.

A 24-es kupola

A 24-es teleszkóp és a csillag, amit észlelünk éppen.

De van még a Meridián Ház, melynek tetejét szétnyitva a benne lévő passzázsműszer, vagyis pont az északot a déllel összekötő főkör mentén mozgatható teleszkóp segítségével századmásodperc-pontosságú csillagidőt mérhetünk a meridiánon áthaladó csillagok segítségével (a csillagászati évkönyvek és némi számolás után). Az Amőbaházban műholdas megfigyelés folyik.

A napfogyatkozás megtekintése és a távcsöves megfigyelés után a 24-es és 7-es közti füves területre leheveredve a perseidákat, vagyis az augusztusban érkező meteorrajt is megnéztük, jöttek is bőven.

Meteorokra várva

Közben Bori üzent, hogy Bécsben ők is nézték a napfogyatkozást, és utána ottmaradtak még a meteoresőre is.

Gyermekkorom egyik kedvenc regénye Száva István A szirakuzai óriás című könyve volt Archimédesz életéről. Tetszett, hogy már az ókorban is mennyi mindent tudtak a csillagászatról, Archimédesz kortársa, Eratoszthenész  még a Föld kerületét is meghatározta (mert hogy a Föld gömbölyű, az már az ókorban is alap volt). Azt is megállapították, hogy a Hold meg a Nap látószöge is szinte pontosan egyező, ezért van az, hogy néha teljes, néha meg gyűrűs napfogyatkozásnak lehetünk tanúi. De azt tudjátok-e, hogyan állapítható meg szabad szemmel, az égre feltekintve, hogy a Nap lényegesen messzebb van tőlünk, mint a Hold?

Reggelente gyakran lehetünk tanúi, hogy egyszerre látjuk a felkelő Napot és egy kicsit magasabban a lenyugvó Holdat. Ha a Nap és a Hold közel egyforma távolságra lennének a Földtől, akkor valami ilyesmit látnánk:

A Nap a Holdat kicsit alulról világítaná meg

Ezzel szemben valami ilyesmit látunk:

A Hold felülről van megvilágítva

A Földet és a Holdat a Nap fénye nagyjából párhuzamosan éri el, vagyis sokkal távolabbra kell lennie, mint a Hold (ma már tudjuk, hogy majdnem négyszázszor messzebb).

Nagyon jó családi program volt, mindenkinek - főleg gyerekekkel vagy unokákkal - csak ajánlani tudom.