Már megint Eurovízió

Az Eurovíziós Dalfesztivál egyidős velem, ezért elvileg idén a 70.-et kellett volna megrendezni, de 2020-ban a koronavírus-járvány miatt csak egy emlékműsorra került sor. A 69. dalfesztiválnak idén Svájc adott otthont, mert tavaly a svájci versenyző, Nemo nyerte meg a versenyt. Akkori posztomban a dalverseny végét vizionáltam, mert:

• megint egy transznemű versenyző nyert;
• Izrael indulásával kapcsolatban komoly botrányok voltak;
• egy esélyes indulót állítólagos erőszakos magatartása miatt kizártak a versenyből;
• a műsor végén a győztes - bár akaratlanul - eltörte a trófeát.

Izrael indulása körül idén sem ment minden simán, Bázelben, ahol a versenyfolyamot rendezték, egész héten palesztinpárti tüntetések voltak, sőt, a műsorban is fel-fel tűnt egy-egy palesztin zászló. Több országban petíciót gyűjtöttek Izrael indulása ellen. De az izraeli énekesnő, Juvál Rafaél jelen volt a 2023. október 7.-i terrortámadásnál, megsebesült, és úgy élte túl, hogy halottnak tettette magát

A dalfesztivált a St. Jakobshalle-ban rendezték meg elképesztően magas színvonalon. A döntőre egyébként a bázeli labdarúgó-stadionban szurkolói zónát alakítottak ki, így további 35 ezer ember követhette élőben a fesztivált. Ma már a látványnak nem a technika, hanem csakis a képzelőerő szab határt. A három műsorvezető Sandra Studer énekesnő, az 1991-es római dalfesztivál svájci résztvevője, Michelle Hunziker topmodell, aki Eros Ramazzotti felesége is volt, valamint Hazal Brugger humorista és slammer voltak. A Studer és Brugger által az első elődöntőben előadott Made in Switzerland című dal olyan nagy siker volt, hogy többen azt javasolták, legyen ez a hivatalos svájci himnusz ☺.

Ami az eltört trófeát illeti, azt kalandos körülmények között pótolták: egy kisrepülő hozta egy kofferben a Svájci-Alpok fölött repülve, de kiugrottak vele ejtőernyővel, ahonnan egy síző majd egy snowboardos vitte tovább, aztán átadták egy hegyikerékpárosnak, aki véletlenül beleejtett egy folyóba, de egy vadvízi kajakos kihalászta, végül átadta egy kerekesszékes sprinternek, aki begurult vele a csarnokba. Az épségben megérkezett trófea körül elkezdett Nemo sündörögni, de ráripakodtak: Don't touch it!

Az is vicces elem volt, amikor Hazal Brugger beállt önkéntesnek a backstage-be, hogy bemutassa az ott dolgozók munkáját. Miközben egy díszletelemet toltak, a díszletmester rájuk kiáltott: Keep it strait! (Tartsátok egyenesen!). Mire Brugger: This is rarely heard on this show. (Ez ritkán hangzik el ebben a műsorban.) A vicc megértéséhez tudni kell, hogy a "strait" angolul nemcsak "egyenes"-t, de "heteroszexuális"-t is jelent.

Tény, hogy a tavalyi után idén is egy transz-gyanús énekes, a kontratenor hangon éneklő osztrák JJ nyert egy tipikus eurovíziós dallal: rendkívül érzelmesen, erős emóciós töltéssel előadott, de slágernek egyáltalán nem nevezhető nótával. Én, aki magam is pontozni szoktam a dalokat, egy kérdőjelet tettem a dal mögé, ami azt jelentette, hogy nekem nem tetszett, de megnyerheti.

És akkor a végeredmény, amely már évek óta a résztvevő országok (idén 37 ország indult) 5-5 tagú zsűrijének és a közönségnek a pontjaiból áll össze:

Jól látható, hogy az összesített pontversenyt Ausztria nyerte, de a legtöbb közönségpontot toronymagasan Izrael kapta, pedig a zsűripontok alapján csak a 14. helyen álltak. Érdemes egy pillantást vetni a zsűripontok és a közönségpontok közötti különbségre:

Katt a teljes képernyős nézetért

A vízszintes vonal fölötti országokat a zsűri jobban szerette, mint a közönség, míg a vonal alattiakat pont fordítva. Ez alapján a két legmegosztóbb ország Izrael és Svájc volt. Az alábbi térképen láthatjátok, mely országokban találták az izraeli dalt a legjobbnak:

Meglepő módon Izrael Azerbajdzsántól kapta a legtöbb pontot, 24-et, mert a zsűri is és a közönség is a legjobbnak találta. Ez lehet meglepő egy siíta muszlim országtól, de Azerbajdzsán és Izrael jó viszonyt ápol, az azeri zsidók zavartalanul sétálhatnak Baku utcáin. Orsi lányomtól tudom, hogy Tel Avivban az eredmény kihírdetése után (éjjel 1-kor!) azonnal légiriadó volt, palesztin barátaink nehezen viselték az Izrael melletti szolidaritást.

A másik nagy meglepetés Svájc volt, amelyet a szakmai zsűri 214 ponttal a második helyre tett, de a közönségtől egyetlen árva pontot sem kaptak!

Hazánk immár hat éve nem vesz részt a fesztiválon, a televízió sem közvetíti. Túlságosan genderpártinak tartjuk ugyanis, amelytől meg kell óvni a gyermekeket. (Már írom a bakancslistát, hogy ha nyer 2026-ban a TISZA, miket kell visszaállítaniuk. Az Eurovízióra való visszatérés az egyik ☺). De azért érdemes egy pillantást vetni, hogy a rendszerváltás utáni 35 évben hazánk hányszor, és milyen eredményességgel szerepelt a dalversenyen:

'93-ban indultunk először és azóta összesen 19-szer vettünk részt. Egyedül Pápai Joci volt ismétlő, egyben az utolsó magyar induló is. '98 és 2005 között már volt egy hosszabb szünet, de ha jól emlékszem, a Magyar Televízió ebben az időszakban is közvetítette a showt. Én minden esetre továbbra is maradok az Eurovíziós dalfesztiválnak, az európai szabadság és nyitottság szimbólumának elkötelezett híve.

Egy jogállamban...

Érdekes színházi élményben volt részünk szombaton: A Katonában megnéztük Ferdinand von Schirach Nyílt tárgyalás című darabját. Schirachtól négy évvel ezelőtt már láttunk egy színdarabot, a Terrort, amiről posztoltam is. Az is, meg a mostani darab is tárgyalóteremben játszódik, és súlyos morális kérdéseket feszeget. A dráma német címe: Sie sagt. Er sagt. (A nő mondja, a férfi mondja), vagyis a német címből lehetne sejteni, hogy két vallomás áll egymással szemben, ez alapján kell a bíróságnak döntenie.

Már az alapszituáció is szokatlan a magyar társadalmi normák szerint: A nő és a férfi szeretők, és egy utolsó találkán is kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális aktus kezdenek, de közben a nő meggondolja magát, és többször is megkéri a férfit, hogy fejezze be az aktust, de a férfi erre nem hajlandó és a kielégülésig folytatja azt. A nő három nap múlva feljelentést tesz a férfi ellen szexuális erőszak miatt.

Kérdeztem Petra lányunkat, aki szintén velünk volt az előadáson, hogy szerinte egy magyar nyomozóhatóság mit kezdene egy ilyen feljelentéssel, indulna-e nyomozás, történne-e vádemelés? A magyar társadalom hogyan ítél meg egy ilyen cselekményt?

Persze a darab Németországban játszódik, ott komolyan vesznek minden szexuális bűncselekményt és komoly bizonyítási eljárást folytatnak le a tárgyaláson annak ellenére, hogy valóban úgy tűnik, hogy csak két tanúvallomás, a sértetté és az elkövetőé áll egymással szemben. És van két nagyon fontos jelenet a színdarabban, amit szerintem Magyarországon középiskolában lehetne tanítani. Az egyik egy kriminálpszichológus szakvéleménye (Pelsőczi Réka játszotta).

Ebben az hangzik el, hogy a nemi erőszakot még mindig nagyon sok mítosz és előítélet lengi körül. Egyrészt a szexuális esetek többsége nem illik bele abba az elképzelt mintába, hogy egy nőre rátámadnak egy sötét sikátorban, megerőszakolják, aki utána elmegy a rendőrségre és feljelentést tesz. Az esetek többségében az elkövető és az áldozat ismerik egymást, gyakran barátok vagy kollégák, de a leggyakoribb a családon belüli erőszak, amit a közvélemény még mindig nem fogad el "igazi" erőszaknak. Merthogy a férjnek "jogai vannak". Ugyanígy nem tekintik bűnnek egy szabadosabb életű hölgy megerőszakolását. Pedig a NEM minden helyzetben és mindenki szájából NEM.

Éppen ezért ennek a bűncselekménynek a látenciája nagyon magas, az erőszakot elszenvedők jelentős része nem fordul a rendőrséghez. A társadalmon belül még mindig nagyon erős az áldozathibáztatás, a hölgy öltözködésének vagy vélt kihívó magatartásának okolása. (Nem tudom észrevettétek-e, hogy a magyar nők sokkal kevésbé mosolyognak, mint külföldön. Szerintem ennek még mindig az egyik oka az, hogy a férfiak hajlamosak félreértelmezni, ha egy nő rájuk mosolyog). A férfiakat sokan "ösztönlénynek" tartják, ahogyan Demjén Rózsi is megénekelte: "Ha a szerelem beindul, nincs megállás!". És ez a férfitársadalomban elfogadott.

Na de a másik fontos monológ a darab végén hangzik el, mégpedig egy addig meg sem szólaló szereplő, egy bírósági gyakornok szájából. Sajnos csak fejből tudom összefoglalni a mondanivalóját:

„Egy jogállamban egy személy bűnösségéről vagy ártatlanságáról nem az újságok, nem a televízió, nem a közösségi média és nem az internetes fórumok döntenek. És nem is minisztériumi folyosókon. A büntetőeljárásban a bírák megpróbálják kideríteni az igazságot. Meghallgatják a tanúkat és a szakértőket, alaposan megvizsgálják a bemutatott bizonyítékokat, mérlegelik az ügyész, a vádlott és a védőügyvéd érveit. De nincs igazság mindenáron, ugyanakkor mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a tettei következményekkel járnak, melyeket objektív és pártatlan eljárásban bírálnak el."

Két nappal a "átláthatósági törvénytervezet" parlamenti benyújtása után ez a monológ tényleg nagyot ütött. Igen, egy jogállamban nem kormányhivatalok fosztanak meg egyeseket születéssel szerzett állampolgárságuktól, nem rendelettel bélyegeznek meg újságokat, médiumokat és civil szervezeteket. Egy jogállamban mindig van jogorvoslati lehetőség.

Bár hazánk egyre kevésbé jogállam, de remélem, hogy az olyan színházi műhelyek, mint a Katona még sokáig zavartalanul működhetnek.

P.S. 2025.11.30.

Kapcsolódik a történtekhez, hogy a Képzőművészeti Egyetem egyik hallgatóját megerőszakolták, de a bíróság a vádlottat felmentette, mert nem látta egyértelműen bizonyítottnak, hogy az áldozat tiltakozása mellett erőszak (akaratot megtörő cselekmény) is történt. Az üggyel kapcsolatban volt tüntetés, és Mérő Vera egy petíciót is indított.

Kedvenc vloggeremtől, Ésik Sándortól megtudtam, hogy a német törvényektől eltérően a magyar törvényben a szexuális erőszak tényálláshoz hozzátartozik az akarat megtörése is (ami persze nemcsak fizikai erőszak, de fenyegetés is lehet), és ezt kell bizonyítania a vádnak. Ennek hiányában a bűncselekmény nem valósul meg. Ésik is úgy véli, hogy haladni kellene egy korszerűbb jogszabály felé, de azzal nem ért egyet, hogy Btk.-paragrafusokat konkrét ügy kapcsán petíciók útján módosítsanak.

Székely Boccaccio

Egy 1977-ben megjelent könyvvel, a Nagy Olga által szerkesztett Parasztdekameronnal töltöttem az elmúlt napokat. A könyv egy, a múlt század elején született székely asszony, Győri Klári magnetofonra mondott történeteit tartalmazza, 251 történetet Székről, egy rendtartó székely falu mindennapjairól.

Édesapám egy farkaslaki barátjának felesége, Jakab Rozália több könyvben is megörökítette szülőföldjének mindennapjait, erről korábban posztoltam is. Már akkor arról írtam, hogy egy teljesen megszűnt, átalakult világot sikerült megörökíteni szinte az utolsó pillanatban. A Győri Klári-féle történetek nyelvezetükben, kedvességükben még sokkal lebilincselőbbé teszik a felfedezőutat a rendtartó székely falu világában.

A székely falvak nagyon zárt közösséget alkottak, házasodni idegen falubelivel majdhogynem tilos volt, de a törvények is leginkább csak a falun belülre vonatkoztak. Falubelitől lopni megbocsáthatatlan volt, idegentől azonban nem. De a három "szegből", Forrószegből, Csipkeszegből, Felszegből álló Széken még a szegek közti keveredés sem volt egyszerű: idegen szegből érkező legény csak meghívással vehetett részt egy bálon.

A falu közösségi terei a fonók voltak, fiatalok számára (lekonfirmált, de még nem házas lányok és legények) a lányfonók, asszonyok számára pedig az asszonyfonók. Mindkettőben ment a mesélés, a nóta és a pletykálkodás, a lányfonóban az udvarlás is. A legények udvarolni a "polgári napokon", kedden, csütörtökön és szombaton járhattak a lányos házakhoz. Az ablakokon nem volt függöny, így az egész falu tudhatta, melyik lányhoz kik járnak. Ha a pár nem vigyázott, másnapra nóta lett belőlük:

Sós Zsuzsinál drótkert van,

Ábrahám Zsidó közél van,

Van annál is pasztilla (cukorka - PJ)

A Víg Minya számára.

Víg Minya azt megveszi,

Győri Klárinak viszi,

A szájába béteszi,

S mint galambot eteti.

A falu vicces történeteiből pedig generációkon átívelő szólások lettek, melynek eredete aztán lassan homályba veszett, de a mondás fennmaradt. Székely nagyapám édesapámon keresztül számos ilyen mondást hagyott rám, melynek eredetét még apám sem tudta megfejteni. Pl:
- Orrba vágta, mint Szűcs Minya a kecskéjét.
- Úgy ül ott, mint Homoród végében a szöszménkű.

Néhány ilyen szólás kialakulását a könyvből is megismerhetünk, pl. a gyenge eszű Dezsőről, akinek olyan nehezen fogott az esze, hogy a konfirmálásra se tudott megtanulni semmit. Amikor a tiszteletes úr megkérdezte tőle, hogyan szól az apostoli hitvallás, a legény így válaszolt: Hírit se hallottam. Meg is született a mondás: "Hírit se hallotta, mint Dezső a Hiszekegynek."

Néhány szólásból igazi, örök érvényű közmondások lettek. Széken pl. nem azt mondják, hogy "Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát", hanem: "Ki mint sózza, úgy eszi". Abból a történetből pedig, hogy az egyszeri gazda a napszámosának gyenge kosztot tarisznyált, ezért a munka is gyenge volt, ez a közmondás született: "Amilyen a tarisznya, olyan a munka." A semmirekellőre azt mondták: "Annyit ér, mint a kártyában a hetes".

Már első erdélyi utamon 1973-ban megtapasztaltam, mennyire másképpen beszélnek, mennyire más szavakat használnak a székelyek. A könyv végén erre külön szószedet van, íme néhány:
csurdé - meztelen
felgyűlt a baja - vécére kellett mennie

pománéba - ingyen

lefalángol - összeszid

ejsze vagy röviden sze - talán

kajtárseggű menyecske - kikapós, kacér menyecske

Győri Klári történeteiben a szakrális és a profán ugyanúgy keveredik, mint Boccaccio Dekameronjában, ezért is lett Parasztdekameron a kötet címe. Szex dolgában a falu egyáltalában nem volt képmutató, semmi kivetnivalót nem találtak abban, ha egy lány még házasság előtt együtt hált egy legénnyel, sőt, erre szándékosan teremtettek alkalmat, így abból sem volt probléma, ha már egy gömbölyödő hasú leányt vezettek az oltár elé, igaz, akkor nem járt neki a párta, csak egyszerűen felkontyolták. Olvasni még a Cherbourgi esernyők történetére hajazó esetet is: Egy leány és egy legény egymásba szeretnek, a lány állapotos lesz a legénytől, de a fiút viszik katonának. A lány szülei gazdagabb partit szeretnének a lánynak, így feleségül adják egy gazdag férfihez. A katonaságból hazatérő legény is újra nősül.

Sok történetben jár pórul a menyecskék után járó pap, de a lányfonóban a lányok is gyakran forgatják ki az imádságok szövegét:

Hiszek egy Istenbe, elfutok egy ingbe,

Mindenható Atyába, elfutok egy gatyába

Atyának, Fiúnak, adjál egy fiúnak,

Szentlélek Istennek, ne mond meg senkinek...

A kötet illusztrációi, táblaképei is felkeltették a figyelmemet, valahonnan ismerősek voltak. Aztán rájöttem, hogy ugyanez a sajátos hangulatot árasztó ikonográfia található egy, a '80-as években kiadott hanglemez borítóján is. Szörényi Levente és Sebestyén Márta annak idején Szerelmeslemez címen adtak ki egy albumot, azt is ugyanaz a Keresztes Dóra grafikusművész illusztrálta, mint a Parasztdekameront. Tulajdonképpen ez volt az ifjú grafikus első nyilvános munkája. Ő készítette a díszleteit a Nemzeti Színház Holdbéli csónakos előadásának is, ami azért tölt be fontos szerepet a családi legendáriumban, mert éppen aznap, 2004. március 28.-án láttam a darabot két nagyobbik lányommal, amikor a legkisebb született.

Győri Klári történeteinél még a halálban is mindig ott van a tragikomikum. Amikor pl. kigyullad a szomszéd háza, a gazda szívrohamot kap és meghal, az asszony meg a gyerekek, pedig menekítik ki a házból az ingóságokat, tányérokat, bútorokat. A tüzet sikerül eloltani, de a halottvirrasztásra a kiürített szobában kerül sor, és a gazdaasszony egyre csak azon sóhajtozik, hogy a siratók nem láthatják a falon lógó szép tányérjait.

A székelyek csavaros észjárására - és az egész kötet mondanivalójára - talán ez a mondat a legjellemzőbb: "Hej, komámasszony, jó volna meghalni, de valahogy úgy, hogy ne legyünk ott."

Állókép

Tegnap az internet népe átélhette ismét a kamaszkorát. Nyári Krisztián vette észre, hogy a hetedikes magyar irodalom munkafüzeten egy Kölcsey-szobor látható:

A Ferenczy István által készített márványszobrot a lehető legszerencsétlenebb szögből sikerült lefényképezni. Persze az összes ellenzéki hírportál poénkodni kezdett a témán (nektár-csepegtető költő, HÍM-nusz stb), akárcsak mindenki kamaszkorában, amikor mindenben, de tényleg mindenben megláttuk az erotikát. Persze a kormányközeli hírportálok sohasem vetemednének arra, hogy a Himnusz megírásának 200 évfordulóján gúnyolódjanak a koszorús költőről.

Mellesleg egyszer Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti színház igazgatója is Himnusz-gyalázás bűnébe esett, amikor Orbán Viktort Tokaj hímvesszejének nevezte, aki szétcsepegteti nektárját az országban. (Orbánék tokaji szőlőbirtoka ugyanis az első Orbán-kormány idején igényelt agrártámogatást, de a miniszterelnök figyelmeztette a részvényeseket: "Vigyázzunk, nem mi nyerjük a legtöbbet".) Lett is ribillió, Székhelyi lemondását követelte a Fidesz.

Emlékszem, amikor a Toldit tanultuk, stencilezett példányban keringett a fiúk között Czigány Lóránt Pajzán Toldi című átdolgozása, ami egyébként nyomtatásban is megjelent. Ettől kezdve nagyon kellett vigyáznunk, hogy az első éneket ne így kezdjük: "Ég a napmelegtől a kopár sík szarja".

Művészettörténet-órán mi, fiúk a női aktokat, a lányok a férfi aktokat nézegették előszeretettel. De a kísérőtanároknak az igazi pokol az volt, ha az osztályt kötelező filmvetítésre kellett kísérni. Egyik november 7-én Az Auróra cirkáló című szovjet filmet kellett megnéznünk.

Ugyan mi erotikus lehet egy szovjet propagandafilmben? Hát mi azt is megtaláltuk. 1917 október 25.-én (november 7.-én) délután Lenin ül az íróasztalánál a Szmolnijban, amikor belép Krupszkaja. Lenin odaszól neki: "Nagyezsda kérem, még ne vetkőzzék le!"

És itt elszabadult a pokol, az egész osztály nyihogva röhögött, sose derült ki, hogy végül is sikerült-e elfoglalni a Téli Palotát.

Hasonló volt a helyzet a Harminckét nevem volt című gyengécske magyar filmmel is, mely Ságvári Endre életét dolgozta fel. Az egyik jelenetben a főszerepet játszó Huszti Péter és Bodnár Erika fekszenek egy ágyban, láthatóan már túl vannak az aktuson. Huszti/Ságvári dohányzik, bodorodik a füst, egyik osztálytársam elkiáltja: "Nézzétek, füstöl a f@sza!" Innentől kezdve vége lett a komoly filmnézésnek.

Talán elsőéves egyetemista voltam, amikor az R-klubban a villamos tankörök között játékos vetélkedőt rendeztek, és az egyik feladat egy állókép bemutatása volt. A legtöbb tankör egy-egy ismertebb műalkotást próbált megjeleníteni, mi viszont egy sokkal egyszerűbb megoldást választottunk: Az egyik tankörtársamnak volt egy combközépig lelógó kardigánja, ez alá illesztett a megfelelő helyre egy gurigába csavart újságpapírt, akárcsak a fenti képen Kölcsey a papirusztekercset, és így körbejárt a teremben. Persze hogy mi nyertünk.

A blaszfémiába hajló erotika nagy íróinkat és költőinket mindig is vonzotta. A 20. század második felének egyik legnagyobb magyar költője, Petri György is megírta a mai álszent NER-rel már össze nem egyeztethető Apokrif című költeményét:

Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
---"Megint Isten?"
---"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
---de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"

Nemrég láttuk a Nagykarácsony című magyar filmet, melyben egy fiatal tűzoltót kirendelnek egy karácsonyi vásárra tűzrendészeti felügyelőnek. Egy iskolás csoport karácsonyi betlehemes játékot készül bemutatni, de a tűzoltó bácsi elmondja a gyereknek a tutit, hogy Mária nem is a Szentlélektől lett terhes, hanem valaki felcsinálta a faluban és így már nem kellett senkinek, ezért egy idősebb özvegyemberhez, Józsefhez ment feleségül (faluhelyen ez egyébként így volt a megesett lányokkal). A gyerekek persze ezt elmesélték otthon a szüleiknek, lett is nagy ribillió a dologból, de a film végére minden jóra fordult, sőt, még a tűzoltó is összejött a csinos tanító nénivel.

A fentiekkel csak azt illusztráltam, hogy a piszkos kamasz fantázia még mindig ott bujkál mindenkiben.

PS.
Lám, ezt a kis örömet is elveszik a kamaszoktól, megváltoztatják a munkafüzet címlapját :(

Egy többször elhalasztott előadás

Tavaly ilyenkor kellett volna a Madáchban bemutatni a Broadway-n is csak 2019-ben bemutatott vadi új musicalt, az Aranyoskámat. Mivel Szirtes Tamásék úgy döntöttek, hogy David Yazbek és Robert Horn darabját non-replica változatban, azaz teljesen saját rendezésben adják elő, gondolom sokkal hosszasabb lett az egyezkedés a szerzőkkel, mint eredetileg tervezték. A 2021. szeptemberi bemutatót először 2022. májusra halasztották, majd 2022. szeptemberére. Kati már másfél éve vett rá négy jegyet, de azt hittük, hogy ezzel is ugyanúgy járunk majd, mint az Alföldi Róbert által megrendezni kívánt West Side Storyval, amit 2022. januárjáról 2022. júliusra halasztottak, majd végleg elmaradt.

A musical alapjául a Sydney Pollack által 1982-ben rendezett azonos című (angolul Tootsie) film szolgált, mely Dustin Hoffman (Esőember, Diploma előtt, Maraton életre-halálra) igazi jutalomjátéka volt olyan színésztársakkal, mint Jessica Lange (King Kong, Mindhalálig zene, A postás mindig kétszer csenget), Bill Murray (Szellemírtók, Idétlen időkig). A sztori igazi "férfi szoknyában" történet, ráadásul én úgy emlékeztem, hogy láttam a filmet, de kiderült, hogy keverem a Mrs. Doubtfire című filmmel, melyben Robin Williams játszik egy nőnek maszkírozott férfit.

Szóval, ahogyan lenni szokott, a szombati színházi este után másnap megnéztük a filmet is, ahogyan ezt tettem két nemrégi olvasmányommal, A 22-es csapdájával és a Vesztegzár a Grand Hotelbennel kapcsolatban. Így aztán megbizonyosodhattam, hogy valóban nem láttam a filmet korábban.

Érdekes volt a darabot és a filmet megnézni az elmúlt évek metoo-botrányai után, melyekbe olyan zseniális rendezők buktak bele, mint Marton László, Kerényi Miklós Gábor, Gothár Péter. Az ugyanis az alaptörténet, hogy egy munkanélküli színész elvállal egy női szerepet, így aztán a saját bőrén tapasztalhatja meg a férfi kollégák hímsovinizmusát, lekezelő, a nőkre csak szexuális tárgyként tekintő rendezőket, színésztársakat. A Michaelből Dorothyvá átalakult főhős bátran kiáll a női nemért, ezzel nagy respektet vív ki a női kollégák és a nézők szemében is. Aztán persze mindenféle bonyodalmai lesznek (a férfiak rányomulnak, ő pedig szerelmes lesz partnernőjébe).

Pont nemrég hallottam a rádióban egy beszélgetést, hogy ami még a '80-as, '90-es években általános norma volt a férfi színházi és filmrendezők körében, a metoo térnyerésével már Magyarországon is elfogadhatatlan viselkedéssé vált. Valójában a botrányokkal érintett magyar rendezők normakövető módon viselkedtek, ami után utólag már hiába magyarázkodtak. Mai viselkedési normát kértek tőlük számon évtizedekkel ezelőtti viselkedésükért.

Ami a filmből készült musicalt illeti: sok tekintetben hűen követi a filmet, sok tekintetben eltér tőle. Például van egy párbeszéd a színész és a producer között, ami szó szerint ugyanúgy hangzik el a filmben, mint a musicalben:

Producer: Azért mondta ezt, mert ez a véleménye, vagy mert szeretné megkapni a szerepet?
Színész: Mit válaszoljak, hogy megkapjam a szerepet?
Producer: Ez volt a helyes válasz, magáé a szerep.

És talán nem árulok el nagy titkot, hogy végül happy end lesz (sőt, a filmmel ellentétben dupla happy end). A főszereplő számára igazi kihívás olyan dalokat elénekelni, melyek már kicsit a tenor fölött vannak, A színházrendezőt játszó Magyar Attila számára pedig a "nyuszitánc" instruálása (tényleg a darab egyik csúcspontja). Szóval végül is nézhető-hallgatható musical volt. Aki látni szeretné, annak sajnos 2023-ig várni kell, idén a mi előadásunk volt az utolsó.

Posztom végére beszúrom az eredeti Broadway-előadás trailerét:

---

Egy hír és hozzá egy kis bulvár

Szinte valamennyi hírportál lehozta tegnap, hogy hivatalos vesztegetés elfogadása és államtitoksértés bűntettének elkövetése miatt Galambos Lajos volt nemzetbiztonsági főigazgatót négy év letöltendő szabadságvesztésre ítélték. (Vicces, hogy a Galambos Lajos névről mindenkinek Lagzi Lajcsi ugrik be, aki ellen szintén folyik egy büntetőper áramlopás miatt). Mivel a tárgyalás és az ítélet indoklása is titkos volt, a cikkek nagyon lakonikusan fogalmaztak, de megemlítették, hogy az ügynek az egykori Egymásért, Egy-Másért Alapítvány ügyéhez van köze. És ekkor egyből beugrott nekem, hogy a központi figura itt valójában nem más, mint Földesi-Szabó László egykori titkosszolga, kalandor, nőcsábász és sikkasztó.

Közös fényképen Galambos Lajos (balra) és Földesi-Szabó László

Földesi-Szabó körül az elmúlt másfél évtizedben olyan szövevényes ügyek voltak, hogy csak szép sorjában lehet végigvenni őket.

Mehmet Karcsika

Mehmet Karcsika ügye a 2000-es évek közepén lázban tartotta a magyar közvéleményt. Papp Edinától török férje hamis útlevéllel Törökországba szöktette közös gyermeküket, és nyomuk veszett. Mind diplomáciai, mind titkosszolgálati vonalon megindult a keresés a gyermek felkutatására, és itt jött képbe Földesi-Szabó László, aki titkosszolgálati kapcsolatait, valamint akkor már meglévő alapítványának pénzügyi forrásait felhasználva (konkréten az alapítvány fizetett az információért) megtalálta Törökországban a gyermeket és apját, és 2007. áprilisában hazahozta Karcsikát, akit élő televíziós műsor keretében, Hajdú Péter műsorvezetésével adott át édesanyjának (a Hajdú Péterrel való találkozásnak majd még jelentősége lesz).

Hajdú Péter, Mehmet Karcsika, Papp Edina és Földesi-Szabó László

Karcsikának egyébként esze ágában sem volt hazajönni Törökországból, ezért igyekezett édesanyjának és mostohaapjának ott keresztbe tenni, ahol tudott. Így fordulhatott elő, hogy 2008 őszén, amikor szülei Szerbiába utaztak, 82 darab Ecstasy tablettát rejtett el a kocsijukban. Terve be is jött a kis kópénak, mert anyját és annak új férjét a szerbek letartóztatták és három hónapig ültek előzetesben, míg végre sikerült tisztázni magukat.

Bálint Antónia

Bálint Antónia, akit a bulvársajtó csak "Toncsinak" nevez, 1991-ben szépségversenyt nyert, de mivel korábban jelentek meg róla aktfotók, megfosztották címétől. 2007-ben, Mehmet Karcsika hazahozatalának időpontjában még Hajdú Péter műsorvezető és producer élettársa volt, ám a szívtipró Földesi-Szabó László elszerette tőle, és hamarosan közös gyermekük is született. Kapcsolatuk azonban hamar megromlott, állítólag Földesi-Szabó már terhesen is megütötte Toncsit, ha rájött a féltékenység, így a nő hamarosan elhagyta az egykori titkosszolgát, és egyedül nevelte tovább gyermekét.

Hajdú Péter közben egy másik szépségkirálynővel, Sarka Katával vigasztalódott, akivel egybe is keltek. Később Földesi-László is megnősült (erről még lesz szó), ekkor kezdődött Toncsi furcsa viszonya exei új feleségeivel: mindkettőt zaklatta és közösségi oldalain gyalázta, több per is lett az ügyből.

Sarka Kata és Bálint Antónia itt még közös képen

Még Hajdú Péter feleségeként lett jó barátnő Sarka Kata és Rogán Cecília, a propagandaminiszter felesége. Közös üzleti vállalkozásaik is lettek, így lett Rogán Cecília férje politikai és barátnője pénzügyi támogatásával üzletasszony. A két nő barátságának köszönhető, hogy a pletyka szerint Rogán Hajdú Péteren keresztül fizette ki Berki Krisztián azon szívességét, hogy főpolgármester-jelöltként elinduljon a 2019-es önkormányzati választásokon, ezzel gyengítve Karácsony Gergely esélyeit.

Sarka Kata egyik üzleti partnere, Bessenyei István (aki miatt később Hajdú Pétert elhagyta és férjhez ment hozzá) révén jött létre az az elhíresült helikopter-út, melyen a Rogán házaspár igyekezett Szabó Zsófi esküvőjére. A repülést leleplező Népszabadságot Rogán hirtelen haragjában ugyan betiltatta, de mind a saját, mind Szabó Zsófi, mind pedig Hajdú Péter házassága zátonyra futott. Rogán Cecília egy teniszversenyzőhöz ment férjhez, de nevét megtartotta, Hajdú Péter pedig egy nálánál 20 évvel fiatalabb hölgyet, Láng Esztert jegyezte el, és már gyermekük is született.

Egymásért, Egy-Másért Alapítvány

Az alapítvány nagyon egyszerű modell alapján dolgozott: adományként hozott be Ázsiából különféle termékeket, de azokat adó megfizetése nélkül értékesítette, titkosszolgállati kapcsolatai pedig fedezték az ügyletet (itt került a képbe Galambos). Állítólag Földesi-Szabót korábbi barátnője buktatta le, akit Bálint Toncsi miatt hagyott el. Földesi-Szabó László az első fokú ítélet kihirdetésekor a nézők, a tévékamerák és a teremőrök szeme láttára kisétált a tárgyalóteremből és az épületből. Hónapokig bujkált. 2012-ben jogerősen hat év börtönbüntetésre ítélték. Már a börtönben vette feleségül Béres Rózsát (hiába, tud ez a pali valamit!), akit aztán Bálint Toncsi ugyanúgy zaklatott, mint Sarka Katát.

Földesi-Szabó és menyasszonya az ítélethirdetés után

Hát ez a keszekusza ügy záródott most le több mint másfél évtized után Galambos Lajos rendőrtábornok elítélésével. Nekem pedig Szendrő József színész debreceni színidirektor-korában elhangzott mondása jutott eszembe: Olyanok vagyunk mi itt, mint egy nagy család. Itt már mindenki mindenkivel b@szott!

Update 2022.12.07.
Mai hír, hogy a zenész Galambos Lajos (alias Lagzi Lajcsi) is megkapta a maga letöltendőjét áramlopásért, három és fél évet kell ülnie.

Egy éves a gyermekvédelmi törvény

Egy éve ezen a napon hirdette ki a Magyar Közlöny a "gyermekvédelmi"-nek csúfolt súlyosan homofób törvényt. Már a június 19.-i parlamenti szavazás előtti hatalmas tüntetés volt a Kossuth téren. Ez volt az a tüntetés, melyen Petra lányom teljesen önálló döntéssel, szülei és testvérei által nem befolyásolva, saját meggyőződésből részt vett, amiért nagyon büszkék voltunk rá.

A törvény ellen felszólalt az Európai Unió is, és jogi lépéseket indított Magyarország ellen,  aminek persze az lett a visszhangja a magyar kormánymédiában, hogy a gyermekvédelmi törvény miatt esünk el az uniós forrásoktól. Orbán reakciója viszont az "akkor meghosszabbítjuk Bicskéig" volt: a 2021. július 1.-én indult, alapvetően a gazdaság járvány utáni újraindítását célzó intézkedéseket tartalmazó nemzeti konzultációba beleerőszakolta ezt a kérdést: "Soros György által finanszírozott szervezetek széles körű nemzetközi támadást indítottak Magyarország ellen a gyermekek védelméről szóló törvény miatt. Ez a törvény megtiltja a gyermekekre irányuló szexuális propagandát az óvodákban, az iskolákban és a gyermekek által elérhető médiában. Ön mit gondol: Helyes, hogy törvény korlátozza a gyermekekre irányuló szexuális propagandát, vagy a gyermekekre irányuló szexuális tartalmú propaganda nem hordoz semmiféle kockázatot, ezért felesleges tiltani."

Egyetlen kérdésben megannyi ellentmondás:

1. Sikerült ebbe az ügybe is belekeverni a főgonosz Soros Györgyöt;
2. Egy már meghozott törvényről utólag tettek fel konzultációs kérdést, mint amikor a sorompót a vonat után engedik le;
3. Tényként rögzítik, hogy létezik szexuális tartalmú propaganda, ezért a válaszlehetőségek között nem is szerepel ezt kétségbe vonó alternatíva, holott a jogvédő szervezetek kezdetektől fogva azt állították, hogy a nemi identitás propaganda útján nem befolyásolható, amit propagandának állítanak be, az valójában az LMBTQ emberekkel szembeni érzékenyítés, és Magyarországon nincsenek ilyen foglalkozások az Óvodákban vagy az iskolák alsó tagozataiban.

Mivel a hazai és nemzetközi felháborodás továbbra sem csitult, Orbán úgy döntött, tövig nyomja a gázt a dilivonaton, és népszavazást hirdetett meg a kérdésben ezzel az öt kérdéssel:

1. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?
4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
5. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?

Az NVB annak rendje és módja szerint átengedte mind az öt kérdést, de a Magyar Kétfarkú Kutyapárt megtámadta a Kúriánál, mely elutasította a második kérdést, mert úgy vélte, hogy igen válasz esetén nem egyértelmű a Parlament jogalkotási kötelezettsége. Az Origo meg is írta, hogy "a Kúria a genderideológia mellé állt". A kormány zsoldjában álló Alkotmánybíróság viszont úgy döntött, hogy mégis csak feltehető a népszavazáson a második kérdés, mert "a Kúria végzése a kormány tisztességes eljáráshoz való jogát sérti".

Bár a Kúria és az Alkotmánybíróság huzakodása már így is operettbe illő volt, de nem sokkal a népszavazás előtt a Kúria másodszor sem engedte át az ominózus kérdést. Bár ennek a döntésnek nem volt túl nagy jelentősége, mert a szavazólapra nem tették fel.

A népszavazást végül is egy "ravasz" húzással a parlamenti választásokkal azonos napra írták ki. Úgy okoskodtak, hogy aki megkapja a szavazólapot, az bizonyosan kitölti és bedobja az urnába. Rosszul számítottak: 750 000 választópolgár nem dobta be népszavazási lapját, másfél millióan pedig érvénytelenül szavaztak, így az érvényesen szavazók száma nem érte el az érvényességi küszöböt. Orbánék ezt a békát sem voltak képesek lenyelni, az NVB-t utasították, hogy bírságolják meg az érvénytelen szavazásra buzdító szervezeteket "joggal való visszaélésre" hivatkozva. A "genderideológia által befolyásolt" Kúria viszont az NVB ezen döntését megváltoztatta.

A nemváltó óvodások ügyéről nagyon sokat posztoltam itt, meg itt, meg itt, meg itt. Két dalt is énekeltem, a Homofóbiát és a Nemváltó kesergőt. Június elején Tel Avivban családostól elmentünk a pride-ra, amely odakint egy jó hangolatú fesztivál.

Becsengettek - Orbán szerint 12-edszer

 

Ez blogom legrégebbi rovata, 2011 óta minden szeptember elején írok az iskolakezdésről. Mindig füstölgök egy sort, hogy Orbán saját hatalomra jutásától számolja a nemzeti tanévnyitókat (az első Orbán-kormány ugyanis még nem nemzeti volt, hanem polgári), így idén már a XII. nemzeti tanévnyitót tartották. Ha véletlenül jövőre sikerülne leváltani (de úgyse) Orbánt és bandáját, mindenképpen meg kéne tartani a "Nemzeti Tanévnyitó" kifejezést, nehogy már azt süssék ránk, hogy nem vagyunk elég nemzetiek, de 1777-től, Mária Terézia Ratio Educationis rendeletétől, a magyar közoktatás kezdetétől kellene számolni, vagyis 2022 szeptember 1-én lenne a 245. (vagy római számokkal, hogy még inkább összezavarjuk őket: CCXLV.)  Nemzeti Tanévnyitó.

Petra lányunk utolsó éve kezdődik a magyar közoktatásban. Ráadásul egy történelem kisérettségivel indítanak, ez a járvány miatt még tavaszról húzódott át mostanra. Aztán ennek kipihenéséül mint végzős osztály, gimnáziumi névadójuk, Szilágyi Erzsébet kisebbik fiának írott levele nyomán Prága városába utaznak. Mindkét nővérének nagy élmény volt Prága, remélem Petrának is az lesz. Én kétszer jártam Prágában: 1990-ben, amikor már a szabad választásokra készültek a csehek, hoztam is egy Vaclav Havel-kitűzőt, aztán három év múlva, pár héttel a csehszlovák államszakadás után.

Petra már egy előrehozott érettségin túl van (emelt szintű német, 95%-os eredménnyel!), de már tavaly elkezdett tanulni az emelt szintű történelemre, részt vett a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem előkészítő kurzusán. Szóval pedálozik ezerrel. Remélem minden terve valóra válik.

Mindig meghallgatom az Nemzeti Tanévnyitó ünnepségek beszédeit. Ezúttal a taktaharkányi Apáczai Csere János általános iskolában volt a ceremónia. Már évek óta feltűnik nekem, hogy a beszélők mindig a tanulókat köszöntik utoljára. Most sem volt másképpen, pedig négy beszéd is elhangzott: az iskolaigazgató, a polgármester, a térség országgyűlési képviselője és a miniszter számára is a diákok voltak a legutolsók. Mi volna, ha egyszer egy iskolaigazgató így kezdené a beszédét: "Tudom, hogy a protokoll szerint a miniszter urat, az államtitkár urakat és képviselő urakat kéne először köszöntenem, de hadd köszöntsem elsőnek azokat, akikről ez a nap szól: iskolánk diákjait."

Kásler Miklós tanévnyitó beszédében Karikó Katalin biológus és Szilágyi Áron kardvívó példázatán keresztül mutatta meg, hogy a mostani "egyensúlybomlásos időkben" egyszerre kell európainak, magyarnak és kereszténynek lennünk. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy a "világot formáló egyes erők az emberre csak individuumként tekintenek, akiknek kizárólag csak saját céljaikat kell megvalósítaniuk". Közvetett utalás a nagy vihart kavart gyermekvédelmi törvényre. A taktaharkányi polgármester beszédében már messzebbre ment, arra figyelmeztetve, hogy "nyugaton már a gyermekek átformálásával próbálják a kereszténységet támadni". Hiába, kell a seggnyalás az állami támogatáshoz.

De a legviccesebb Koncz Zsófia országgyűlési képviselő beszéde volt. Emlékeztek, ő úgy lett tavaly országgyűlési képviselő, hogy a korábbi képviselő - történetesen az édesapja - motorbalesetben elhunyt. Az egyesült ellenzék a jobbikos Bíró Lászlót indította ellene. Az állami média hetekig tartó össztüzet zúdított a közös jelöltre, annyira kirívóan és törvénytelenül, hogy ellenérzésemet jelentettem az NMHH-nak, sőt, erről még posztoltam is. Szóval a képviselőasszony tökéletes szereptévesztésben szinte kizárólag térsége fantasztikus gazdasági fejlődéséről beszélt, mintha csak egy választási gyűlésen lett volna. A tanulók most igazán nem voltak fontosak számára.

Szerencsére olyan botrányos szereplés nem volt Taktaharkányban, mint pár napja az Országos Szakképzési Tanévnyitón Parragh László beszéde, aki kifejtette, hogy nem szeretné, ha gyermekét a tornaszerre egy homoszexuális testnevelőtanár segítené fel. Ez a huszadrangú seggnyalonc, aki sujtásos mentében tartotta meg beszédét, megmutatta, hogyan is érti a valóságban a gyermekvédelmi törvényt a Fidesz: minden homoszexuális egyben pedofil is. Termékeny talajra hullott a sárkányfog-vetemény. Annyira elvetette a sulykot, hogy maga Novák Katalin családminiszter utasította helyre.

Szóval ezekkel a gondolatokkal köszöntöm a Pál családot közvetlenül utoljára érintő Nemzeti Tanévnyitót. Hajrá Petra, hajrá magyarok!

Egy álhír megszületése

Gender-népszavazásnak nézünk elébe. Többek között arról fogunk szavazni, hogy támogatjuk-e, hogy szülői hozzájárulás nélkül kiskorúaknak nemváltó műtétet népszerűsítsenek, vagy kiskorúakon nemváltó műtéteket végezzenek el. Bár az illetékesek egyikre sem tudtak hazai példát, de "Hannibal ante portas", a veszély már itt van a közelünkben, melynek alátámasztására naponta látunk az állami médiában elrettentő példákat.

Persze az okokat jól tudjuk: az országgyűlésnek megint sikerült egy otromba törvényt létrehoznia, amelyben a pedofíliát összemossák a homoszexualitással, és ez nemcsak hazánkban, de az Unióban is kiverte a biztosítékot, kötelezettségszegési eljárást indítottak Magyarország ellen.

De tudjuk: ha támadják, meghosszabbítjuk Bicskéig. Először nemzeti konzultációs kérdésként tették fel a magyaroknak azt a kérdést, hogy egyetértünk-e azzal, hogy Soros György szervezetei támadják a gyermekvédelmi törvényt, majd a nyomás fokozódásának hatására a kormány népszavazást írt ki már kifejezetten gender-témában.

Ritkán van lehetősége az embernek arra, hogy egy álhírt a kipattanása napján tetten érjen. Ma délben a 168Óra azt a hírt jelentette meg, hogy "Skóciában négy éves kortól változtathatnak nemet a gyerekek, szülői beleegyezés nélkül". A hír később más magyar hírportálokon is megjelent, így például a Mandíneren vagy a bennfentes.net-en. A cikkek egy külföldi forrást, jelölnek meg, a Daily Mail-t, amely viszont a Telegraph cikkére hivatkozik. Később több további külföldi portál is hozta a hírt, például Newsweek vagy a The Times. Közös jellemzője a cikkeknek, hogy valamennyien a skót kormány oktatási minisztériuma által az iskoláknak kiadott 70 oldalas irányelvre hivatkozik, de egyik sem hoz linket az adott dokumentumra.

Szerencsére a Google a barátunk, a publikáció természetesen nyilvánosan elérhető. Ebből természetesen egész más derül ki, mint amit az említett kattintásvadász cikkek sugallanak. Már az előszó leszögezi:

"Bár az iránymutatás elsődleges célja, hogy segítse az iskolákat a transznemű tanulók támogatásában, az iránymutatás elismeri a magánélet és a biztonságos terek biztosításának különös fontosságát a lányok és fiúk számára az iskolában. Ez egy olyan kritikus téma, amelyet az útmutató elismer és foglalkozik vele."

A szülők szerepéről így ír: "A szülők és a gondviselők fontos szerepet játszanak a fiatalok életében és minden döntéshozatali folyamatban, különösen az általános iskolai környezetben tanulók esetében. Amennyiben lehetséges, mérlegelje a legjobb megközelítést a fiatal bevonására a döntéshozatalba."

Az életkorról pedig egyenesen ezt mondja: "Elismerve valamennyi szülő és gondviselő jogait, ajánlott, hogy a 16 év alatti fiatalokért szülői felelősséget viselő valamennyi személy beleegyezését be kell szerezni. Hasznos lenne, ha a szülőket a lehető legkorábban bevonnák ebbe a megbeszélésbe."

A szülők szerepéről egy infografika is található az iránymutatásban:

Katt a nagyobb képért

Ebben tanulmányokra és felmérésekre alapozva hasonlítja össze a transzgender fiatalok életminőségét szülői támogatással vagy anélkül:

• Az élettel való megelégedettség 72%/32%
• Nagyon jó vagy kiváló mentális állapot 70%/15%
• Depresszió 23%/75%
• Önbecsülés 64%/13%
• Lakhatási problémák 0%/55% (valószínűleg a szülők által elutasított transznemű fiatalok elhagyják az otthonukat)
• Öngyilkossági kísérlet 4%/57%

A tanár felelőssége, hogy "ajánlja fel, hogy találkozót szervez a szülőkkel vagy gondviselőkkel; ezt a találkozót megelőzően egyeztesse a fiatallal, és közösen állapodjanak meg a megbeszélés során megosztandó legfontosabb információkról és arról, hogy ki osztja meg azokat."

Szemben a magyar kormány állításával a nemi identitás "szexuális propagandával" nem befolyásolható, mert sokkal mélyebben gyökeredzik, valószínűleg már születéskor meghatározott. A transznemű fiatalok általában arról panaszkodnak, hogy kiskoruk óta azt érzik, tévedésből vannak abba a testbe bezárva, amelyikben élni kénytelenek. Rettenetes lehet, de szerencsére csak a populáció nagyon kis százalékát érinti, ezért nem is teljesen világos, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Mintaértékűnek látom, hogy a skótok ilyen felelősségteljesen állnak hozzá ehhez a kérdéshez.

Most valószínűleg olyan világ jön, amikor a Halál Velencében csak lefóliázva, iskolák és templomok bejáratától több mint 200 méterre lesz árusítható. A hétvégén megnéztük családilag Dzsungeltúra című filmet. 12-es karikával ment, ahogy az ilyen kalandfilm szokott. Amikor kiderült, hogy az egyik szereplő meleg, kuncogás futott végig a nézőtéren. Mindenki arra gondolt, hogyan állítják majd szőnyeg szélére azokat, akik a film besorolását végezték, a forgalmazó meg már most tépheti a haját, ha 18-asba átsorolják, és ugrott a nézettség és vele a bevétel.

Hát ilyen világot élünk, kérem.

Ismét egy kamunépszavazás

Épp autóztunk nagy nemzeti gyászterünk, a mohácsi emlékhely felé, amikor hallottam a rádióban, hogy népszavazást kezdeményez a kormány a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban. A gyermekvédelmi törvény súlyos provokáció volt az Európai Unió alapértékei ellen, nem is maradt el a válasz, de megtudhattuk, hogy Soros György és Brüsszel összehangolt támadást indított hazánk ellen.

Nem Orbán Viktornak hívnák a miniszterelnökünket, ha kicsit visszavett volna: a fék helyett megint a gázra lépett, és sikerült egy marginális kisebbséget érintő kérdést nemzetünk nagy problémájává tenni. Korábban Orbán olyan népszavazási kezdeményezéseket akadályozott meg, mint az üzletek vasárnapi zárva tartásáról tartandó referendum (először kamu kezdeményezésekkel, majd verőemberekkel akadályozta a kezdeményezés benyújtását, később ő maga hátrált ki a törvényből), vagy a budapesti olimpiáról tartandó fővárosi népszavazás (ennél lényegében egyszemélyi döntést hozott a pályázat felmondásáról, de a Fidesz-legendáriumban úgy él a történet, hogy a Momentum akadályozta meg a sportesemény megrendezését).

Érvényes népszavazás megtartásának lehetőségét maga a Fidesz lehetetlenítette el, amikor alaptörvényben rögzítette az 50%-os érvényességi küszöböt: a szavazásra jogosultak (és ebbe beleszámítanak a határainkon kívül élő magyar állampolgárok is) legalább 50%-a érvényes szavazatot ad le a feltett kérdésben. Ez 4,2 millió szavazópolgár, messze több, mint a Fidesz kemény magja. Már most jól érzékelhető, hogy a Fidesz nem is számít érvényességre. Egyrészt a 2016-os "kvótanépszavazást" - mely természetesen szintén érvénytelen volt - úgy emlegetik, mint egy olyan aktust, amely megmentette Európát a migránsok tömegétől, másrészt hasonló részvételre számítanak. Vagyis a népszavazásra már közjogi szempontból nincs szükség, csakis propaganda szempontból.

Ma a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette a kérdéseket, így semmi sem menti meg a 3. köztársaságot egy nyolcadik népszavazástól. Az 1989-es "négy igenes" és a 2008-as "szociális" népszavazáson kívül két kérdésnél többet még sohasem tettek fel, most lett mindjárt öt kérdés. Próbáljuk meg komolyan venni és menjünk végig rajtuk:

1.Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?

Úgy gondolom, hogy itt az erkölcstan vagy osztályfőnöki óra keretei között tartott érzékenyítő foglalkozásokról lehet szó, mert a legritkább esetben tartanak kizárólag nem hetero szexuális irányultságra érzékenyíteni. Gondolom, a jövőben az érzékenyítő programokból vagy egyszerűen kihagyják az LMBTQ-témakört, vagy előre megküldik a programot a szülőknek, hogy hozzájárulnak-e, hogy ilyen témakör is felmerüljön a fogyatékosság, a szegénység, a menekültek és a nemzeti kisebbségek mellett.

2. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?

Szerintem aki találkozott Magyarországon kiskorúak számára tartott nemi átalakításokat népszerűsítő programokról, az tegye fel a kezét. Vagy ez egy olyan veszély, ami még nincs itt, de ha nem vigyázunk, lecsap ránk? A fiúkból lányok, a lányokból meg fiúk lesznek tömegesen? És egy ilyen népszerűsítést hogy kell elképzelni? Megnéz a gyerek egy népszerűsítő előadást a tévében, és utána elkezdi nyúzni a szüleit, hogy "Anyúúú! Kislány akarok lenni! Vigyél el a doktorbácsihoz!"

3. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?

Hogy, eddig voltak ilyen műtétek kiskorúaknak? Az SZTK támogatta? Vagy gazdag szülők nem mellnagyobbításra vagy fenékplasztikára vitték el kamasz lányaikat, hanem nemváltó kezelésre?

Forrás: Magyar Kétfarkú Kutyapárt

4. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?

Nézzük meg, mi a jelenlegi médiaszabályozás. 

A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott: Olyan műsorszám, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. Nos, a karikabizottság nem mindig tartja magát ehhez az előíráshoz. Lányom most éppen egy Columbo-epizódot néz, 12-es karika van rajta, pedig nem közvetett módon utal erőszakra, hanem konkrét gyilkosság van benne. A mindenki által ismert Rendőrakadémia szintén 12-es besorolású, pedig a Kék Kakadu bárban játszódó jelenet nyíltan homoerotikus, a beszédet tartó parancsnokot pedig a beszéd közben leszopja egy könnyűvérű hölgy.

A műsorszám megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott: Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve/vagy a részletesen ábrázolt pornográfia.

A 4. kérdésből nem derül ki, hogy a jelenleg 16-os karikába sorolt közvetett, vagy a 18-as karikába sorolt közvetlen ábrázolásra terjed ki.

5. Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?

Immár 65 éves vagyok, de nem megváltoztatását bemutató médiatartalommal még soha nem találkoztam. Lehet hogy az én hibám. De azért ha 65 év alatt nem láttam ilyet, nem hiszem, hogy társadalmilag veszélyes lenne.

Ezeket a kérdéseket vagy maga Szájer Józsi diktálta Orbánnak, hogy így vezekeljen, vagy a Kétfarkú Kutyapártot kérték fel.

Magyarok! Tényleg elhiszitek, hogy a magyarságot fenyegető legnagyobb veszély a kiskorúak nemváltása? Tényleg elhiszitek, hogy ez fontosabb társadalmi kérdés, mint az állami vagyon alapítványokba történő kiszervezése, mint az úthálózat üzemeltetésének átjátszása a haveri körnek, mint az adófizetők pénzéből létrehozott kínai egyetem?

Ne hagyjátok magatokat hülyének nézni! Tegyetek a populizmus ellen!

PS 2021 augusztus 1.

Van még remény! Ma, vasárnap délután a TV2, ami egyébként egy elég kormánybarát csatorna, a gyermekek által is nézett műsorsávban 12-es karikával adta le a Bazi nagy francia lagzik II. című filmet, amiben a fő konfliktus az, hogy az első részből megismert elefántcsontparti vő húga leszbikus, ezért Franciaországba utazik, hogy összeházasodhasson szerelmével. Mivel a film a homoszexualitást megjeleníti, a törvény értelmében csak az V. kategóriában (18 éven aluliaknak nem ajánlott) este 10 után lehetne sugározni.

Mi a baj a gyermekek védelmével?

A címben feltett kérdést kérdezik ártatlan, elkerekített szemmel fideszes politikusok. Mi csak a gyermekeinket szeretnénk megvédeni. Mitől is? Hát a pedofiloktól és a melegpropagandától. Mi a baj ezzel?

Tényleg, mi ezzel a baj? Miért baj, hogy a teljes konszenzussal indult pedofilellenes törvénycsomaghoz további kiegészítéseket fűztek?

1. Pedofília és homoszexualitás szerepeltetése ugyanabban a törvényben

Gyakori tévhit, hogy a homoszexualitás és a pedofília közös tőről fakad, hiszen mindkettő "nemi eltévelyedés", vagyis egy LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális vagy "queer" - furcsa) emberre potenciális pedofilként kell tekinteni. Ez a közvélekedés politikai oldaltól függetlenül elterjedt, például Szájer József lebukása után sok baloldali kommentelő írta, hogy egy újabb Kaleta Gábor-ügy van Fidesz-oldalon. Pedig a gyermekek védtelenségét kihasználó szexuális ragadozókat nem szabad összekeverni két felnőtt ember közös megegyezésen alapuló kapcsolatával. Ez ellen az LMBTQ közösségek határozottan tiltakozni szoktak, szociológiai és szexuálpszichológiai kutatások bizonyítják a két dolog függetlenségét (vagyis azt, hogy a pedofilok körében nem magasabb a homoszexualitás aránya, mint a teljes populációban).

A homoszexualitás bármilyen formájának megjelenése egy pedofilellenes törvényben durva provokáció az LMBTQ közösség felé. Véletlen, vagy tudatlanság volna? Aligha.

2. Érzékenyítés = propaganda

Szitokszó lett az "érzékenyítés". Pár évvel ezelőtt a bevándorlókkal kapcsolatban merült fel, civil szervezeteket azzal vádolva, hogy befolyásolják az igazságszolgáltatást, ha menekültekkel kapcsolatos érzékenyítő kurzusokat tartanak. A szociális érzékenyítés - Wikipedia-idézet következik - attitűdalakító hatásával odafigyelésre, empátiára és a „normálistól”, a megszokottól való eltérés elfogadására nevel. Vegyes társadalmi hátterű közösségekben, például iskolákban nagyon fontos szerepe van.

A magyar nyelvben a "megértés" és a "megbocsátás" szavakat gyakran használják rokonértelemben, talán ez is oka lehet az érzékenyítéssel kapcsolatos ellenérzéseknek. Pedig a megértés, a szociális háttér megismerése mindig egy lépéssel közelebb visz az elfogadáshoz.

A most elfogadott törvény így fogalmaz: "Egyes szervezetek képviselői ezeken a foglalkozásokon a hátrányos megkülönböztetés elleni felvilágosító tevékenység keretében érzékenyítő programnak nevezett tevékenységgel kívánják befolyásolni a gyermekek szexuális fejlődését, amivel súlyos károkat okozhatnak a gyermekek fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődésében." Ez a törvény indoklásában szereplő szövegrész nettó hazugság. Az LMBTQ emberek iránti érzékenyítésnek nem a szexuális fejlődés befolyásolása a célja, hanem annak visszaszorítása, hogy fiatalok körében, iskolákban megbélyegezzék a "normálistól" eltérő társakat. Enélkül marad a családtól örökölt súlyosan előítéletes megközelítés.

Petráék osztályában évekkel ezelőtt az Amnesty tartott ilyen érzékenyítő foglalkozást játékos formában. Voltak benne cigányok, hajléktalanok, menekültek, szegények és - igen - homoszexuálisok. Az érzékenyítő foglalkozás után senki sem lett sem cigány, sem hajléktalan, sem menekült, sem homoszexuális. Az érzékenyítés nem propaganda.

3. A 18. életév alatt tilos a homoszexualitás bármiféle megjelenítése

A most elfogadott törvény így fogalmaz: "Az Mttv. módosítása biztosítja, hogy azt a műsorszámot, amelynek meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás öncélú ábrázolása, azt V. kategóriába kell sorolni."

A "homoszexualitás népszerűsítése" után odaírták: "megjelenítése". Miért? Azért, mert nincs olyan magyar bíróság, mely egy fiataloknak tartott érzékenyítő előadás után ki merné mondani, hogy ez propagandának, népszerűsítésnek minősül. Hívnának nyelvész szakértőt, mondja meg, mit jelent pontosan a "népszerűsítés". Vagyis született egy olyan törvény, mely a "népszerűsítés" szót a közvélemény miatt tartalmazza, a "megjelenítést" pedig az egyértelműség miatt. Oké, iskolai keretek között többé semmilyen formában nem jeleníthető meg a homoszexualitás.

Mostantól Apollónt és férfiszerelmét, Hüakhintoszt ábrázoló festményt sem szabad bemutatni művészettörténet-órán? Vagy ami még rosszabb, tankerületi cenzorok fogják majd megmondani, mi mehet, mi nem.

De persze nem ez a legrosszabb, hanem a 18 éves életkor. A nemi identitás bőven 18 év alatt alakul ki, a személyiségfejlődésnek ekkor van szüksége a legtöbb visszacsatolásra. Egy saját homoszexualitására lassan ráébredő kamasz ki lesz téve az iskolai megaláztatásoknak, hazugságoknak, lapításoknak.

Petrának jár a német Bravo magazin, olyasmi, mint a mi korunkban volt a Magyar Ifjúság, vagy az Ifjúsági Magazin. Alapvetően 14-18 éves korosztálynak szól, és természetesen a német hagyományoknak megfelelően sokkal nyíltabban tárgyalja a szexualitást, mint Kelet-Európában, beleértve a homoszexualitást is. Petra a Goethe Intézetben járt intenzív németre, a német kiadású nyelvtankönyvében a "Család" címszó alatt természetesen a "normális" családok mellett volt patchwork-család (az apa és az anya előző házasságából való gyermekek és a közös gyermekek egy nagy családban) és azonos nemű szülők által nevelt gyermekek is.

Valamiért erősen tartja magát az az elképzelés, hogy ha gátat szabnak a homoszexualitásnak, több lesz az "egészséges" család, sok gyermek születik majd, újra erősödik a magyar. Eközben az alacsony termékenységi ráta valódi okairól nem hajlandók tudomást venni, és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is alig nő a születésszám, a gyermekvállalási kedv. Ugyanakkor a NER számára pont ez egyetértés nem fogadható el: túl nagy konszenzus kezdett kialakulni a törvénytervezetnél, muszáj volt tenni valamit. Azóta lehet mutogatni azokra a pártokra, akik nem szavazták meg a törvényt. A teljesen elorigósodott Index egyenesen idáig jutott:

Pedig az élet színes. Mint a szivárvány.

Filmes éváttekintés - 1. rész

Mivel 2020-ban is elég aktív voltam a social media-ban, 14 YouTube és 31 Coub feltöltésem volt, ezért viedós alkotásaim tükrében remekül - bár kissé szubjektíven - áttekinthető a mögöttünk hagyott kissé furcsa év.

Gender

Január még Schobert Norbi megnyilvánulásától volt hangos: azokat a nőket hibáztatta, akik a házasság révébe érve már nem foglalkoznak annyit magukkal, szülés után elhíznak, így ne csodálkozzanak, ha a férjük elhagyja őket. Az egyértelműen hímsoviniszta megnyilvánulás nagy felháborodást váltott ki, ebbe a sorba illeszthető bele a 2020. évben feltöltött első dalom, melyben csak tömören ennyit üzenek: "Jobb lesz, hogyha kivered, Norbi"

Akkor még nem sejtettük, hogy az egész évet ez a genderellenes kormányzati szemlélet fogja uralni: a járvány miatti rendkívüli felhatalmazás alatt törvény született arról, hogy a születéskori keresztnév megváltoztatása - esetleges nemváltás miatt - nem lehetséges. Kinyilvánítottuk, hogy mégsem ratifikáljuk a nők egyenjogúságát biztosító Isztambuli Egyezményt.

Törvényt alkottunk továbbá, hogy gyermeket csak házaspár fogadhat örökbe, a frissen családügyi miniszternek kinevezett Novák Katalin a nők társadalmi szerepéről egy olyan videót tett közzé, ami már 100 éve is gáz lett volna. A kormányt szélsőjobbról támogató Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője, Dúró Dóra gender-tartalmú gyerekkönyveket darált le nyilvánosan:

Az i-re a pontot az általuk normálisnak vélt családmodellt elítélő Fidesz brüsszeli frakcióvezetőjének, Szájer Józsefnek egy melegorgián való lebukása tette fel. Mindez nem zavarta a kormánypártokat abban, hogy a javarészben pont Szájer által megfogalmazott Alaptörvénybe 9. módosításként az a történelmi mondat kerülhessen bele: "Az anya nő, az apa férfi."

Brexit

A britek EU-ból való kilépésének 2016-os megszavazása után a Brexit 2020 január 31-ével vált hivatalossá, amit egy 11 hónapos átmeneti időszak követett és az év végével jár le. A Brexitet végül sikerült tárgyalásos úton lezárni. A Brexit-ről készült Coub-om 55 000-es nézettségével a legnézetteb rövid, végtelenített videóm lett:

Ragály

A teljesen normálisnak induló évet márciustól fenekestül felforgatta a COVID-19 világjárvány. A járványról készült dalom egy-két internetes portálon is megjelent:

A ragály elleni küzdelmet nem követte a kormányoldali és ellenzéki erők összefogása. A kormány a járvány miatti vészhelyzetre való tekintettel rendkívüli felhatalmazást kért az országgyűléstől, de a törvényjavaslatba nem került be határidő, ezért azt az ellenzék - belesétálva a jobboldali csapdába - nem szavazta meg:

A kormány néhány hónap múlva "visszaadta" a felhatalmazást az országgyűlésnek, és bocsánatkérést kezdett követel az ellenzéktől és a baloldali világsajtótól:

Innentől jelent meg a kormányzati médiában a járvány elleni védekezést akadályozó ellenzék toposza, és Budapest - különösen a fővárosi fenntartású idősotthonok - főbűnössé lettek kikiáltva:

A ragályhoz kapcsolódó további vicces mémjeim is készültek, ezek közül a "Tartsd a távolságot, Csuvi!" elérte a 30 000-es nézettséget.

Filmes éváttekintésemet további posztban folytatom, stay tuned!

Fázisok

(Ezt a posztot csak magamnak írom, hogy ha majd tíz év múlva rábukkanok és újra olvasom, jobban megértsem a kort, amelyben éltem/élek.)

 1. Fázis, 2020. november 29.

Szájer József európai parlamenti képviselő közleménye:

"A mai napon David Sassoli európai parlamenti elnök úrnál benyújtottam a lemondásomat az európai parlamenti képviselői tisztségemről. A lemondás 2020. december 31-vel hatályos. Döntésem egy hosszabb ideje tartó gondolkodás végére tesz pontot. A lemondás nincs összefüggésben az európai színtéren most zajló, minden eddiginél ádázabb küzdelem tartalmával. A mostani vitában egyetértek a magyar kormány álláspontjával, azt támogatom.

Egy ideje a napi politikai küzdelemben való részvétel egyre nagyobb lelki megterhelést jelent számomra, márpedig akik a küzdőtéren vannak, azoknak harcrakész állapotban kell lenniük. Harminc éve szolgálom Magyarországot hivatásos politikusként. Ennek túlnyomó részében az európai terepen dolgoztam. Feladataimat igyekeztem lelkiismeretesen ellátni, a magyar emberek, a választóim érdekeit képviselni.

A választóknak köszönöm, hogy szavazataikkal négyszer juttattak be a magyar Országgyűlésbe és négyszer az Európai Parlamentbe. Mindkét intézményben teljes erőmmel a hazámat szolgáltam, szép munka volt a magyarokat szolgálni. Választott képviselői tevékenységemnek ezzel vége. Köszönöm politikustársaim és kollégáim támogatását.

A jövőben a gyakorlati politikusi tevékenység helyett a távlatosabb, szellemi területen kívánom folytatni a rendszerváltoztatáskor megkezdett munkát. Új feladataimat az eddigi elkötelezettséggel és elszántsággal fogom teljesíteni. A konkrétumokról később adok tájékoztatást."

2. Fázis, 2020. november 29.

A Fidesz válaszközleménye Szájer Józsefnek:

3. Fázis, 2020. december 1.

Szájer József újabb közleménye:

„A belga sajtóban ma megjelent egy újsághír egy pénteki brüsszeli házibuliról, amelyen jelen voltam. A rendőrségi igazoltatás után jeleztem, hogy képviselő vagyok, mert igazolvány nem volt nálam, a rendőrség az eljárást lefolytatta, szóbeli figyelmeztetésben részesítettek, majd hazavittek. Kábítószert nem fogyasztottam, a rendőrségnek helyben felajánlottam, hogy készüljön hivatalos teszt, de ezt nem tették. A rendőrség szerint ecstasy tablettát találtak. Az nem az enyém, arról, hogy ki és miképp helyezte el, nincs tudomásom. A rendőrségnek erről nyilatkozatot tettem. Sajnálom, hogy megsértettem a gyülekezésre vonatkozó szabályokat, ez felelőtlenség volt részemről, az ezért járó szankciókat vállalom.”

4. Fázis, 2020. december 2.

Az M1 híradó 6:00-órás híradójában elhangzott közlemény:

(Egy átlag hírfogyasztó, akik csak a közszolgálati televízióból, a HírTV-ből, a Ripostból és az Origóból tájékozódik, mindössze ennyit tudhatott meg az ügyből).

5. Fázis, 2020. december 1.

A belga hatóságok közleménye:

"A brüsszeli rendőrség egy szexpartira csapott le péntek éjszaka Brüsszelben. A Brussels Times szerint drogokat is találtak a helyszínen. Az orgián huszonöten vettek részt, főleg férfiak, köztük több diplomata és egy európai parlamenti képviselő is. A szexparti résztvevőit a kijárási korlátozások megszegése miatt bírságolták meg.

November 27-én pénteken este fél tíz körül értesítették a rendőrséget a szomszédok, akik zajokra panaszkodtak, illetve a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések lehetséges megsértését gyanították egy lakásban a Rue des Pierres-en – közölte a belga ügyészség a 24.hu megkeresésére. Azután fordultunk a hatósághoz, hogy kiderült, a brüsszeli rendőrség egy szexpartira csapott le péntek éjszaka Brüsszel belvárosában, és a belga lapok szerint az orgián egy azóta lemondott magyar EP-képviselő is részt vett.

Egy járókelő ugyanakkor azt jelentette a rendőrségnek, hogy látott egy férfit, aki az ereszcsatornán keresztül menekült. Az ügyészség közleménye szerint a férfi keze véres volt, mint írták, lehetséges, hogy menekülés közben megsérült. A férfi táskájában kábítószereket találtak, a rendőrség kérésére pedig nem tudott felmutatni semmilyen dokumentumot az azonosításához. A férfit a rendőrök lakhelyére kísérték, ahol már azonosítani tudta magát az útlevelével. Az ügyészség közleményében Sarah Durant ügyészhelyettes, szóvivő közölte: a férfi monogramja S. J., és 1961-ben született. Azaz minden bizonnyal az 59 éves Szájer Józsefről, a magyar alaptörvény egyik kidolgozójáról van szó."

Forrás: Telex-Napirajz

A posztom végén mégegyszer kihangsúlyozom a Fidesz közleményét:

"Döntő szerepe volt abban, hogy a polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai politikai színtéren."

Egy nő. Szeret. Gyűlöl.

 

Tovább folyik anyósom lakásában a könyvek katalogizálása, így bukkantunk egy általam még nem olvasott, 25 évvel ezelőtt megjelent Esterházy-kötetre. A címe: Egy nő.

Ha a borító elemzésével kezdjük, akkor ezúttal egyszerű dolgunk van: Egy Shiele-festmény részlete látszik rajta, a mellékelt képen szereplő alak tompora kicsit elforgatva. Talán magát a kötetet is Schiele alkotásai inspirálták. Egon Schiele a meztelenséget egészen sajátos nyersességgel ábrázolta. Miért ne lehetne ugyanilyen nyersességgel ábrázolni a lemeztelenített emberi lelket is. Shielenél már a "tompor" szó is túl finomkodó lenne, legyen inkább "segg" vagy "valag", ahogyan Esterházy egyszer leírta: mindegy hogy hogy nevezem, attól az még ugyanaz.

Természetesen az Egy nő valójában nem egy, hanem 97, és tartozik hozzá ugyanennyi férfi is, melyek szerepét az író magára vállalja. Hogy miért pont 97? Esterházyt ismerve nem nehéz kitalálni: ez a legmagasabb kétjegyű prímszám (Esterházy matematikus végzettségű). Valamennyi nőben az a közös, hogy vagy szeretnek, vagy gyűlölnek, esetleg mindkettő együtt.

Egy költői részletet szúrok ide be, mely engem leginkább József Attila Ódájára emlékeztet:

"Van egy nő. Gysz. Ha a közelében vagyok, a hónalja nyirkos árnyékában, a szemöldje torzsáin, a végbélrózsán, az ínjai rezgésében (térdhajlat, Achilles, nyak, kézfej), a köldöke kútjában, fara játékában, úgy érzem, nem ismerek senkit és semmit, és ismeretlen helyen tartózkodom. Semmit nem vagyok képes megjegyezni, csak őt. Ránézek az órámra, hogy mennyi az idő, s mire fölpillantok, elfelejtettem, mennyi az idő. Ettől szédülök, káprázik a szemem, zsibong a jobb karom. A térérzékelésem is megváltozik. Óvatosságból-e, nem tudom, mintha mindenki vánszorogna. Mintha vánszorgó halottakat látnék. (Tehát még az sem eldönthető, hogy a vánszorgás gyors-e vagy lassú.) Egyedül ő él. Én is lassabban mozgok. Őt ez idegesíti és nyomasztja, az, hogy például szünös-szüntelen lemaradok. Azt hiszi, el akarom hagyni. Olyan lassan emelem a lábam, hogy tényleg el kell ezen gondolkodnom."

Több posztomban leírtam, hogy Esterházy folyamatosan feszegeti a nyelvi határokat, a nyelv által el nem érhető senkiföldjére akar szüntelenül behatolni. Ez tetten érhető ebben a kötetben is:

"Ha picikét távolabb volna a mondat egyes szám első személye tőlem, vagyis kevesebb felelősséget éreznék, ami jó volna, ezen dolgozunk, szabadabb volnék, és főként nem kényszerülnék szünös-szüntelen, ha részlegesen vagy ironikusan is, jó színben föltűnni, akkor, vagyis ha tetőtől talpig regényhős volnék, híd „én” és „mi” közt..."

A borítót egyébként Schiele festménye nyomán a szerző felesége, Gitta asszony állította össze, és ez ugyanúgy elgondolkodtatott, mint Esterházy többi regénye, melyben nyíltan és kendőzetlenül a világ elé tárja saját magát és családját, hogy ezt vajon hogyan viseli egy feleség vagy egy édesapa.

És ha már az özvegynél, Esterházy Gittánál tartunk, tavaszi hír, csak a járvány elvonta róla a figyelmet, hogy az Esterházy család könyvtárát az evangélikus egyháznak adta át gondozásra. Nem titok, hogy az Esterházyak évszázadok óta katolikusok, Esterházy Miklós nádor aktívan részt vett az ellenreformációban. Az írót is Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát temette. Vagyis az özvegy döntése nyilván üzent a mostani hatalommal nagyon is összebútorozott katolikus egyháznak, de egyúttal szép gesztus Pröhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum leváltott vezetője, az evangélikus egyház társelnöke felé.

Pröhlét a PIM élén Demeter Szilárd váltotta, és ezzel máris elértünk az aktuálpolitikához: a miniszteri biztosi rangban működő nagyhatalmú múzeumigazgató egy teljesen vállalhatatlan írást jelentetett meg*, Sorost Hitlerhez, a nyílt társadalom eszményét ciángázhoz, Európát gázkamrához, a magyarokat meg a lengyeleket pedig elgázosítandó zsidókhoz hasonlítva. Én meg csak azon gondolkodom, mit szólna ehhez Esterházy Péter, ha még élne? Talán azt, amit A Bermuda-háromszög című esszéjében:

"...a kisfiú, aki fegyelmezetlenebb és vadabb, idegesen csapkodni kezdett a karjával, mint egy nehéz madár, aki repülni szeretne, és fejét ingatva, lefojtott hangon, mintha gyűlölne valakit, ismételgette: Menjünk innét! Menjünk innét! Amire a nővére lesütötte a szemét, és kimondta a szerintem legfontosabb mondatot a holokausztról: Hová?

Hová, nincsen hová, minden itt van, és minden mi vagyunk."

*PS: Demeter még a mai napon (2020.11.29.) töröltette írását az Origóról. Persze az internet nem felejt, aki kíváncsi erre a förmedvényre, a cikket itt őrzi még egy darabig a Google emlékezete.