Állókép

Tegnap az internet népe átélhette ismét a kamaszkorát. Nyári Krisztián vette észre, hogy a hetedikes magyar irodalom munkafüzeten egy Kölcsey-szobor látható:

A Ferenczy István által készített márványszobrot a lehető legszerencsétlenebb szögből sikerült lefényképezni. Persze az összes ellenzéki hírportál poénkodni kezdett a témán (nektár-csepegtető költő, HÍM-nusz stb), akárcsak mindenki kamaszkorában, amikor mindenben, de tényleg mindenben megláttuk az erotikát. Persze a kormányközeli hírportálok sohasem vetemednének arra, hogy a Himnusz megírásának 200 évfordulóján gúnyolódjanak a koszorús költőről.

Mellesleg egyszer Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti színház igazgatója is Himnusz-gyalázás bűnébe esett, amikor Orbán Viktort Tokaj hímvesszejének nevezte, aki szétcsepegteti nektárját az országban. (Orbánék tokaji szőlőbirtoka ugyanis az első Orbán-kormány idején igényelt agrártámogatást, de a miniszterelnök figyelmeztette a részvényeseket: "Vigyázzunk, nem mi nyerjük a legtöbbet".) Lett is ribillió, Székhelyi lemondását követelte a Fidesz.

Emlékszem, amikor a Toldit tanultuk, stencilezett példányban keringett a fiúk között Czigány Lóránt Pajzán Toldi című átdolgozása, ami egyébként nyomtatásban is megjelent. Ettől kezdve nagyon kellett vigyáznunk, hogy az első éneket ne így kezdjük: "Ég a napmelegtől a kopár sík szarja".

Művészettörténet-órán mi, fiúk a női aktokat, a lányok a férfi aktokat nézegették előszeretettel. De a kísérőtanároknak az igazi pokol az volt, ha az osztályt kötelező filmvetítésre kellett kísérni. Egyik november 7-én Az Auróra cirkáló című szovjet filmet kellett megnéznünk.

Ugyan mi erotikus lehet egy szovjet propagandafilmben? Hát mi azt is megtaláltuk. 1917 október 25.-én (november 7.-én) délután Lenin ül az íróasztalánál a Szmolnijban, amikor belép Krupszkaja. Lenin odaszól neki: "Nagyezsda kérem, még ne vetkőzzék le!"

És itt elszabadult a pokol, az egész osztály nyihogva röhögött, sose derült ki, hogy végül is sikerült-e elfoglalni a Téli Palotát.

Hasonló volt a helyzet a Harminckét nevem volt című gyengécske magyar filmmel is, mely Ságvári Endre életét dolgozta fel. Az egyik jelenetben a főszerepet játszó Huszti Péter és Bodnár Erika fekszenek egy ágyban, láthatóan már túl vannak az aktuson. Huszti/Ságvári dohányzik, bodorodik a füst, egyik osztálytársam elkiáltja: "Nézzétek, füstöl a f@sza!" Innentől kezdve vége lett a komoly filmnézésnek.

Talán elsőéves egyetemista voltam, amikor az R-klubban a villamos tankörök között játékos vetélkedőt rendeztek, és az egyik feladat egy állókép bemutatása volt. A legtöbb tankör egy-egy ismertebb műalkotást próbált megjeleníteni, mi viszont egy sokkal egyszerűbb megoldást választottunk: Az egyik tankörtársamnak volt egy combközépig lelógó kardigánja, ez alá illesztett a megfelelő helyre egy gurigába csavart újságpapírt, akárcsak a fenti képen Kölcsey a papirusztekercset, és így körbejárt a teremben. Persze hogy mi nyertünk.

A blaszfémiába hajló erotika nagy íróinkat és költőinket mindig is vonzotta. A 20. század második felének egyik legnagyobb magyar költője, Petri György is megírta a mai álszent NER-rel már össze nem egyeztethető Apokrif című költeményét:

Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
---"Megint Isten?"
---"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
---de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"

Nemrég láttuk a Nagykarácsony című magyar filmet, melyben egy fiatal tűzoltót kirendelnek egy karácsonyi vásárra tűzrendészeti felügyelőnek. Egy iskolás csoport karácsonyi betlehemes játékot készül bemutatni, de a tűzoltó bácsi elmondja a gyereknek a tutit, hogy Mária nem is a Szentlélektől lett terhes, hanem valaki felcsinálta a faluban és így már nem kellett senkinek, ezért egy idősebb özvegyemberhez, Józsefhez ment feleségül (faluhelyen ez egyébként így volt a megesett lányokkal). A gyerekek persze ezt elmesélték otthon a szüleiknek, lett is nagy ribillió a dologból, de a film végére minden jóra fordult, sőt, még a tűzoltó is összejött a csinos tanító nénivel.

A fentiekkel csak azt illusztráltam, hogy a piszkos kamasz fantázia még mindig ott bujkál mindenkiben.

PS.
Lám, ezt a kis örömet is elveszik a kamaszoktól, megváltoztatják a munkafüzet címlapját :(