A csodaszarvas halálugrása

Csodaszarvas, Szőke Gábor Miklós alkotása a Pénzmúzeum előtt

Őrizetbe vették, majd letartóztatásba helyezték Matolcsy Györgyöt, aki 2013 és 2025 között 12 évig állt az MNB élén. De nem ám úgy, mint Sesztákot vagy Hankót, akiket szépen megkértek, hogy legyenek szívesek befáradni az ügyészségre, hanem hajnali órán törtek rá és hurcolták el kurta vasra verve.

Pedig a Matolcsy-ügyről már tíz éve beszél mindenki, és másfél évvel ezelőtt már meg is indult az eljárás az MNB alapítványai körüli anomáliák ügyében. Van egy ismerősöm, aki Fidesz-hívő volt mindig, most mégis döbbenten kérdezi az újabb és újabb disznóságok napfényre kerülése kapcsán: Hogyhogy akkor ezekről nem hallottunk semmit? Mondtam neki, hogy ugyanazt az elterelést alkalmazták, amit minden bűvész:

Vajon miért volt annyi kék plakát, annyi nemzeti konzultáció, annyi sorosozás, mingránsozás, ukránozás, az óvodások nemváltó műtétje? Hogy ne vegyük észre a disznóságokat, az EU-s pénzek lenyúlását, az állami beruházások túlárazásait, a haveri oligarchia kiépítését. Pedig én már 2016-ban, a legnagyobb sorosozás és migránsozás közepén ezt énekeltem a Soros a hibás című dalomban:

De még tavaly, a karácsony előtti utolsó nemzeti konzultáció kapcsán is ezt daloltam az Áció káció konzultáció című nótában:

 

Amikor tavaly tavasszal az Állami Számvevőszék vizsgálódni kezdett az MNB alapítványi pénzei kapcsán, a volt 1. kerületi polgármester asszony vezetésével bejártuk a kerület MNB-hez kötődő épületeit, sőt, az 500 milliárdot vizuálisan is ábrázoltuk:

Én vagyok a kilencedik nulla, háttérben az MNB egyik épülete

 (Csak egy érdekesség: ha 500 milliárd forintot húszezresekben - ez 25 millió darab húszezres - egy hosszú csíkká ragasztanánk össze, kb. 4000 km hosszú csíkot kapnánk, vagyis pont elérne Budapesttől Dubajig. Véletlen volna, hogy pont ott bujkál a szintén körözés alatt álló Matolcsy Ádám, a bankelnök fia?)

Szóval az első kerületi épületek között van a Szentháromság tér két épülete, az egykori városháza felújításával kialakított Bölcsvár és a volt Diplomataház helyére épült oktatási központ, aztán a Kapisztrán tér és az Uri utca sarkán álló, konferencia-központnak átalakított  Haslinger-Scossa-ház, a Krisztina körúti egykori Telecom-székházból kialakított irodaház, valamint a Széll Kálmán téren álló Pénzmúzeum, mely az egykori Postapalota átépítésével született. Na, ez utóbbinak a kertjét "díszíti" a Csodaszarvas, a nagy NER-kedvenc, Szőke Gábor Miklós szobrász alkotása. Valamennyi épületet, és az MNB Szabadság téri székházát is hatalmas pénzekből, jelentősen túlárazva, haveri vállalkozók zsebét tömve újították fel.

Na de a Csodaszarvas hasonlat nagyon is jellemző Matolcsyra, hogy is ír róla Lengyel László:

"Huszonnégy éves vidám, minden lében kanál, csalafinta fiúcska volt a Pénzügyminisztérium komor épületének harmadik emeletén. Kopátsy Sándor adott hírt róla a maga szokásos nagyhangúságával, hogy itt van ez a szeleverdi, aki tanítványi kört szervez neki az ipari főosztályon, nézzük már meg, kiféle-miféle."

Matolcsy tagja volt az egykori Pénzügykutató körül csoportosuló reformközgazdász körnek, melyet ilyen nevek fémjeleztek, mint Szalai Erzsébet, Voszka Éva, Bokros Lajos, Surányi György, Antal László, Szalkai István, Riecke Werner, Patai Mihály, Csillag István, Draskovics Tibor, Radnai György, Lengyel László. Az épp 40 évvel ezelőtt, a rendszerváltozást előkészítő átfogó munkájukat, a Fordulat és Reform című pamfletet magam is végigolvastam, ki is jegyzeteltem, kézzel írott jegyzeteim mind a mai napig megvannak.

Na de mi is volt Matolcsy bűne, megértheti-e ezt egyáltalán egy magamfajta mérnökember? Az AI-t kellett megkérdeznem, hogy egyáltalán hogyan keletkezhet a jegybanknak nyeresége, és a 2010-es évek második felében miből származott ez a hatalmas nyereség.

• A bevételi források: 1: Kamateredmény, ami alacsony jegybanki alapkamat esetén pozitív, 2: árfolyam- és átértékelési eredmény, ami a forint gyengülésével keletkezhet, 3: végül a banküzemi és működési eredmény, pl. a pénz előállítási költsége és névértéke közötti különbség.
• A 2013 és 2020 közötti extra magas nyereség két fő oka a nagyon alacsony alapkamat miatt lecsökkenő kamatkiadások és a devizahitelek forintosításából és a forint gyengüléséből származó bevételek.

Na jó, de mit csinálhat a jegybank, ha nyeresége keletkezik? Ezt maga Matolcsy magyarázza el a letartóztatása előtti napon (!) közzé tett filmjében:

• Befizetheti osztalékként az államnak
• Alapítványokat létesíthet

Nos, ilyen alapítványokban és a mögöttük álló kesze-kusza céghálóban tűnt el ez a töméntelen sok pénz, amelynek eredeti célja a pénzügyi kultúra magyarországi terjesztése lett volna. Azt gondolom, Matolcsy terve bevált: megtanulta a magyar, hogyan kell elverni ennyi pénzt: Szervezd ki alapítványokba, amely igy elveszíti közpénz-jellegét, kezelését bízd a saját fiadra és annak haverjaira, akik egy részéből sportkocsikat és dubaji luxusingatlanokat vásárolnak, a másik részével haveri cégeket bíznak meg túlárazott munkákkal, a harmadik részt pedig egyszerűen elbrókerelik veszteséges befektetési portfóliókban.

Ja, és ezt még tetézz meg azzal, hogy az utolsó munkanapodon megpróbálkozol egy színlelt ajándékozási szerződéssel, hogy megmaradhasson az alapítványi pénzek fölötti felügyeleti jogod. A csodaszarvas, az egykori reformközgazdász nemes ívű halálugrással vetette magát a mélybe.

Vegyes házasságok

A hétvégét megint együtt töltöttem volt gimnáziumi osztálytársaimmal, és a beszélgetések során szóba került, milyen sokunknak él a gyermeke külföldön, gyakran vegyes házasságban. Az egyik osztálytársam lányát azeri fiú vette el, egy másiknak a fia török lányt vett feleségül, egy harmadik fia egy mexikói-holland keverék feleséggel él Michiganben. És hát az én Borim is már három éve együtt él egy német sráccal, két éve Bécsben laknak. Én magam pedig keresztény gyökerekkel vettem feleségül egy zsidó lányt.

És akkor az egyik osztálytársnőm megkérdezte, ismerem-e az Ószövetségből Ezsdrás könyvét? Ez a rész a babilóniai fogság utáni időket örökíti meg, amikor a papság szembesül azzal, hogy:

"Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, a hettiták, a perizziek, a jebúsziak, az ammóniak, a móábiak, az egyiptomiak és az emóriak utálatos szokásaitól, mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben." (Ezsd 9-1,2)

Ekkor elhatározták, hogy az idegen asszonyokat és gyermekeiket kiűzik városaikból:

"Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!" (Ezsd 10-10,11)

A babilóniai fogság eléggé közismert, erről szól a híres 137. Zsoltár, amit feldolgozott a Boney-M, operát írt róla Verdi, és szövege benne van a zsidó férfiak házassági fogadalmában. De a fogság után a visszatért nép családjainak szétszakításáról még nem hallottam, nem nagyon vannak róla irodalmi vagy zenei feldolgozások. A Biblia szerint "Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám meg a lévita Sabbetaj támogatták őket." (Ezsd 10-15), vagyis azért már akkor is voltak olyanok, akik számára a család szentsége fontosabb volt Isten törvényénél.

Nem ez volt az első eset az ókorban, amikor a zsidók tartósan együtt éltek más népekkel. Jól tudjuk, hogy Jákob fia, József, akit testvérei rabszolgának adtak el Egyiptomba, de ott magas tisztséget nyer el, családja lesz, majd végül egész családja Egyiptom földjén telepedik le. És itt kezdődik az az ókori migránsválság, ami végül az Exodusban, az Egyiptomból való kivonulásban csúcsosodik ki. De vajon akkor is így álltak hozzá a népek keveredéséhez? Hiszen Mózes a fáraó fogadott gyermeke, II. Rámszesz mostohatestvére, aki maga is idegen nőt, Cippórát vette feleségül. Az Exodusban megemlítésre kerül, hogy a kivonuláskor idegenek is együtt mentek a zsidókkal:

„Sok gyüttment nép is ment velük, meg juh, marha és igen sok jószág.” (2Móz 12-38)

A bibliakutatók és a rabbinikus hagyomány egyetért abban, hogy ez a kevert sokaság részben olyan egyiptomiakból és más nemzetiségűekből állt, akik házasság, családi kötelékek révén kapcsolódtak a zsidókhoz az egyiptomi rabszolgaság évszázadai alatt. Őket nem üldözték el, mert együtt vonultak ki a zsidókkal, és a pusztában váltak a közösség részévé. Akkor mi a különbség mózesi befogadás és az ezsdrási kirekesztés között? Ezt az AI így foglalta nekem össze:

• Az Exodus idején a befogadás volt a cél: A Sínai-hegyi törvényadás előtt még nem létezett a zsidó vallásjog (Halacha) a mai formájában. Aki elhagyta Egyiptomot és követte az Urat, azt a közösség befogadta. Az egyiptomi feleségek és férjek a zsidó nép részévé váltak.

• Ezsdrás idején a túlélés volt a cél: A babiloni fogság után a zsidóság lélekszáma drasztikusan lecsökkent, és a hazatérők elkezdtek beolvadni a környező pogány népekbe, átvéve azok bálványimádó szokásait. Ezsdrás azért lépett fel olyan brutális szigorral, mert úgy látta, hogy ha a zsidók teljesen asszimilálódnak, a zsidó vallás és identitás végleg eltűnik a föld színéről.

Ugye emlékeztek a Hegedűs a háztetőn című filmre, ahol Tevje legidősebb lánya nem a házasságszerző által kommendált fiúhoz megy férjhez, második lánya már nem is falubelihez, a harmadik pedig már nem is zsidóhoz. Utóbbi lányát Tevje kitagadja, de amikor osztoznak a zsidók kiűzésében és ők is elhagyják Anatevkát, mint az Exodusban a "gyüttmentek" Egyiptomot, akkor megbocsát neki.

Az, hogy Ezsdrás törvénye még mindig mennyire erős, azt megírtam Orsi lányom házasságkötéséhez szükséges zsidósági igazolás kalandos megszerzése kapcsán.

Na de mi a helyzet a mai Magyarországon? Ugye emlékeztek Orbán 2022-es tusnádfürdői beszédére:

„van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással [...] Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni”

Vagyis európaival, azonos kultúrájú és hitű idegennel szabad keveredni, de idegen kultúrájú és hitűvel nem. Ebből következtek a nagyon szigorú magyar bevándorlási és idegenrendészeti törvények, melyből több, a magyar közvéleményt is felkavaró ügy kerekedett. Íme két példa:

1. Egy afgán származású férfi 2001-ben, még kísérő nélküli kiskorúként érkezett Magyarországra, ahol a hatóságok menekültként ismerték el. Évekkel később, 2024-ben Teheránban házasságot kötött egy afgán állampolgárságú nővel. A feleség ezután a teheráni magyar nagykövetségen tartózkodási engedélyt (családegyesítési vízumot) kért, hogy Magyarországra utazhasson a férjéhez. A magyar idegenrendészeti hatóság a kérelmet elutasította, amit a másodfokú hatóság és a bíróság is helybenhagyott. Az elutasítás alapja a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról szóló szigorú magyar törvény. A jogszabály kimondja, hogy a menekült státuszú személyek házastársai csak akkor kaphatnak családegyesítési célú tartózkodási engedélyt, ha a házasságot már a menekült Magyarországra történő beutazása előtt megkötötték. Mivel ők csak évtizedekkel a férfi beutazása után házasodtak össze, a hatóságoknak a törvény betűje szerint meg kellett tagadniuk a vízumot. Az elutasító határozatot az Alkotmánybíróság is helyben hagyta.
2. Egy Rena nevű Fülöp-szigeteki vendégmunkás nőt a magyar idegenrendészeti hatóságok azután akartak kiutasítani az országból, hogy veszélyeztetett terhessége miatt nem tudta ellátni a gyári munkáját, miközben időközben férjhez ment egy magyar állampolgárhoz, és megszületett a közös, magyar állampolgárságú gyermekük is. A hatóságok úgy ítélték meg, hogy megszűnt a tartózkodása alapjául szolgáló jogcím (a vendégmunkásként való foglalkoztatás). A szigorú magyar idegenrendészeti törvény értelmében a vendégmunkás-vízum nem alakítható át automatikusan más típusú (például családegyesítési) engedéllyé az országon belül, és a jogszabály nem ismer méltányossági kivételt a terhességre vagy szülésre való tekintettel. A hatóság ezért elrendelte a nő kiutasítását, figyelmen kívül hagyva, hogy a magzata, majd újszülött gyermeke a magyar apa révén magyar állampolgár. A Fővárosi Törvényszék végül a családnak adott igazat, és hatályon kívül helyezte a kiutasítási végzést.

Hát ezek jutottak eszembe Ezsdrás könyve kapcsán, melyhez kapcsolódik egy kortárs regény, Marek Halter Lilah ​könyve című regénye is, amit talán majd egyszer elolvasok.

Kék plakátok alkonya

Az országgyűlés egy két héttel ezelőtt megszavazott törvénnyel a jövőben szigorúan korlátozza politikai plakátok kihelyezését: tiltja a gyűlöletkeltő politikai reklámok és az óriásplakátok közzétételét, valamint a kampányidőszakon kívüli politikai plakátok kihelyezését. Nekem pedig eszembe jutott, hogy hányszor, de hányszor füstölögtem a Fidesz másfél évtizedig tartó vizuális környzetszennyezése és lélekrombolása miatt.

Ezen a blogon is jelentek meg vicces és komoly posztjaim a témában. A viccesek közül a Balássy Gyuláról (alias Savanyú József) és Rogán Antalról (kékplakátügyi miniszter) ezeket az írásokat érdemes újraolvasni:

• A 2019-es önkormányzati választások előtt a budapesti jelölteket Csinn-bumm Cirkuszként ábrázoló plakátokhoz testdublőröket keresnek;
• 2023-ban volt a híres "Ne táncoljunk úgy, ahogy Brüsszel fütyül" konzultáció. Az ehhez kapcsolódó plakáton a Kissoros és Ursula von der Leyen szerepelt, de a Kissoros figyelmeztetően felemelt mutatóujját Rogán parancsára az összes már kihelyezett plakátról el kellett távolítani;
• A Fidesz bukása után Balássy Gyula megtörten nyilatkozott a Kontrollnak, és cégeit felajánlotta az államnak, melyről nekem egy távolkeleti mese jutott az eszembe.

Tudom, hogy már sok posztomban szerepelnek, de ilyenkor olyan jó őket újra végighallgatni: a plakátdalaimat. Szóval üssük fel Józsi bácsi daloskönyvét, vagy ha úgy jobban tetszik, nyissuk fel Józsi bácsi lemezesládáját:

1. Soros és Juncker

Soros György és Jean-Claude Juncker fényképével ellátott kormányzati plakátkampány indult 2019 februárjában. A „tájékoztató kampány” részeként országszerte kihelyezett plakátokon az állt, hogy a brüsszeli vezetés és Soros György migrációs tervei veszélyeztetik Magyarország biztonságát. Vicces epizód volt, hogy amikor uniós küldöttség érkezett hazánkba, a repülőtérre vezető út mentén a plakátokat letakarták.

2. Emojik az utcákon

2021-ben újabb nemzeti konzultációt indított a kormány, és formabontó módon az utcákat elborító plakátokon különféle emojik jelentek meg, feltehetően így akarták a fiatalokat is megszólítani. A szánalmas plakátkampányt én egy loopert imitáló dallal köszöntöttem (kakofóniában szól: Soros György, migránsok, LMBTQ, Brüsszel).

3. Virágének

A 2022-es parlamenti választásokat megelőző őszön az ellenzék előválasztást rendezett a közös miniszterelnök-jelölt kiválasztására. Mivel úgy tűnt, hogy Karácsony Gergely lesz a befutó, az utcákat ellepték a Gyurcsány Ferencet (2-es számú főgonosz Soros után) és Karácsonyt virágmintás ingben ábrázoló plakátok ezzel a felirattal: Stop Gyurcsány, Stop Karácsony. Még petíciót is indítottak a témában, én meg a virágos ing láttán egy virágéneket énekeltem: a hat versszak mindegyik sora a plakát üzenetére rímel.

4. Márki-Zay fetűnik

Hamar kiderült, hogy mégsem Karácsony, hanem a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter lett a befutó, ezért az egész Fidesz-kampányt át kellett állítani, de persze Gyurcsány maradt, így a petícióból Stop Gyurcsány, Stop Márki-Zay petíció lett, és ha hiszitek, ha nem, ez még mindig elérhető a Fidesz szerverének egyik rejtett zugában.* Az egyik legundorítóbb plakát a témában a "Miniferi" plakát volt, amely az ellenzéki miniszterelnököt egy gnómként mutatta be, és én kínomban dalra fakadtam.

5. Negro-cukorkák

Kitört az orosz-ukrán háború és az Európai Unió gazdasági szankciókkal sújtotta az agresszort. Bár Orbán az összes szankciót megszavazta, de telekürtölte a médiát azzal, hogy "elhibázottak a brüsszeli szankciók". A plakátokon egy hatalmas Negro-cukorkára emlékeztető bomba figyelmeztetett minket, hogy a brüsszeli szankciók tönkretesznek minket.

6. Nem lesz úgy táncolva, ahogy fütyülve van

2023 őszén új szereplőt hozott be a játékba a Fidesz Soros Alexander, vagyis a Kissoros személyében. Közös plakátra tette Ursula von der Leyennel, és nemzeti konzultációt is indítottak abban a témában, hogy nem táncolunk úgy, ahogy Brüsszel fütyül. A feltartott mutatóujj történetét már említettem, de dalomban fontos szerephez jut.

7. Zelenszkijt sem kíméljük

2025-re már Zelenszkij is ellenséggé vált, aki a magyarok ellen fenekedve összefog a Tisza párttal és Brüsszellel, és ő akar nevetni a végén. Az utcákat elborították a Zelenszkijt csepűrágó komédiásként vagy gonosz összeesküvőként ábrázoló plakátok. A gyűlöletkeltés itt már orgiát ült, a vizuális pusztítás a tetőfokára hágott. Ekkor készült utolsó plakátdalom, a Nyári plakátok.

Hát ennyi volt az én plakát-témájú diszkográfiám.

* Update 2026.07.21

A mai napon leállították a Fidesz szervereit, így négy és fél év után már nem elérhető a https://peticio.fidesz.hu/stop-gyurcsany petíciós oldal sem.

Már megint (még mindig) a CEU-ról

Pontosan 10 éve, a CEU 25. jubileumi diplomaosztóján kapta meg Bori lányunk mesterdiplomáját kisebbségpolitikai szakon (Nationalism Studies). Akkor egy büszke, de iróniától sem mentes posztban számoltam be az eseményről. És hogy miért volt az irónia? Mert akkor a bevándorlásellenes magyarországi kampány és népszavazás már szorosan összekapcsolódott Soros György karaktergyilkolásával, aki onnantól kezdve egy évtizeden keresztül a főgonosz szerepét töltötte be hazánkban.

(ez kamu)

(ez viszont igazi)

Addigra már túl voltam első sorosgyörgyös dalomon (, amelyben egyébként már dalba foglaltam az MNB által kisíbolt pénzek megszűnt közpénz-jellegét!). És valóban ott, a MÜPA-ban az ünnepélyes diplomaosztón mondott utoljára beszédet Soros György a magyar nyilvánosság előtt. Egy évvel később, amikor már túl voltunk a CEU-t Putyin parancsára történő ellehetetlítő törvény megszavazásán, erről a diplomaosztóról egy újabb ironikus posztot írtam, melyben elismertem, hogy ez valójában egy beavatási szertartás volt.

A CEU jogi küzdelmeiről és elűzetésének történetéről rengeteget posztoltam, számos dalban említettem meg Orbánt, mint a nagy egyetem-elűzőt, de három dalt konkréten ennek a témának szenteltem. Először 2017 tavaszán, az angyali-szigeti lagúnában csónakázva énekeltem, hogy "I stand with CEU":

 A 2018 decemberében készült összeállítás azon dalaimból kiemelt részletekből áll, melyekben megéneklem ezt a gamatságot. Ekkor döntötte el az egyetem, hogy végleg távozik Budapestről.

Három évvel később az Európai Bíróság ítélete kapcsán énekeltem egy szomorú dalt Presser örökbecsű szerzeményére:

2019. november 15.-én, a budapesti Puskás Aréna avatásával egy napon aztán ünnepélyesen megnyitották az első tanévet a CEU új bécsi kampuszán. Az avatáson jelen volt az osztrák tudományos akadémia elnöke, az osztrák tudományos és technológiai miniszter és Bécs polgármestere is, és beszédeikből kicsengett a hitetlenkedés, hogy ezt a tudományos kincset ilyen könnyen átengedtük nekik.

Telt-múlt az idő, a CEU-n diplomázott Bori először egy, a zsidóság 20. századi történetét ápoló nemzetközi szervezetnél, a CENTROPA-nál dolgozott, később budapesti irodáját vezette. Aztán átment a Direkt36 hírportálhoz, melynek tényfeltáró újságírói - különösen Panyi Szabolcs - nagyon sokat tettek az Orbán-rendszer disznóságainak feltárásában és nyilvánosságra hozásában, így aztán nagyon hamar a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe kerültek. Két éve aztán, amikor Bori a szerelmével Bécsbe költözött, a bécsi CEU-nál helyezkedett el, egykori szakán, a Nationalism Studies-en lett koordinátor. Így a kör bezárult.

Bori és én CEU-s pulcsiban

Idén volt a CEU 35. jubileumi diplomaosztója Bécsben, és egyben Bori szakának a Nationalism Studies-nek az utolsó ilyen rendezvénye: megszűnik a szak, így a kör ebben az értelemben is bezárul. Szerencsére Bori már fél éve egy nagyobb szak, a Political Sciences-nek is koordinátora, így nem marad munka nélkül.

De ami mai posztomnak igazán apropót adott, az két hír:

1. A CEU 239. helyre került a világ egyetemeit rangsoroló QS World University Rankings globális intézményi összesítésében. Csak érdekességként: egy magyar egyetem sem szerepel az első 500-ban, az Eötvös az 595., a Debreceni Egyetem a 600. és a Szegedi Tudományegyetem a 633. Ebből látszik, milyen kincset űztünk el Magyarországról!
2. Meg nem erősített, de minden portálon terjedő hír, hogy idén szeptemberben a CEU újra indít diplomát adó kurzusokat Budapesten! Ezzel a kör ebben az értelemben is bezárul.

Remélem többé nem fordul elő, hogy hazánk ideológiai okokból, külföldi hatalom nyomására egyetemet, tudományos műhelyt zárat be.

Ó, ió, ció, konzultáció

Konzultálunk megint.

Ha baj van, a Rogán-műveknél a következő ötletek vannak: Egy ordenáré plakátkampány (esélyes még későőszre egy Magyar Péterrel bábozó Ursula von der Leyen plakát), egy békemenet (az már volt idén) vagy egy Nemzeti Konzultáció. Orbánék az elmúlt másfél évtizedben kétszer próbálkoztak népszavazással (először a migrációról majd a "gyermekvédelmi törvényről"), de annyira megszigorították maguknak az érvényesség feltételét, hogy egyik sem lett érvényes. Utóbbi esetben együtt tartották meg az országgyűlési képviselőválasztással, megsem lett elég érvényes szavazat. Persze ez nem tartotta őket vissza, hogy "hatalmas társadalmi felhatalmazásról" papoljanak, de egy újabb népszavazásnak csak végszükség esetén futnának neki.

Szóval Rogánnak nem jutott jobb eszébe, konzultálunk megint. A Nemzeti Konzultációval kapcsolatban már minden vitát lefolytattak, új érv már alig merül fel vele kapcsolatban, nagyjából olyan, mint a halálbüntetés, az abortusz, az eutanázia vagy a melegházasság: mindenki kialakította saját véleményét. A kormányoldal szerint a demokrácia legmagasabb foka, mely az EU-ban csak nálunk van, bizonyítva, hogy nálunk a legerősebb a demokrácia. Az ellenzék szerint viszont a sugalmazott kérdések, melyekre valódi válaszok nem is adhatók, valójában a legócskább propaganda eszközei. Én egy vitában bármelyik oldalt képes volnék hitelesen képviselni, bármelyik oldal mellett érvelni.

Mi általában ötösével kapjuk meg a konzultációs íveket, így volt most is. Ki is tettem a halloweeni töknek az erkélyre, hátha ő majd kitölti. A Nemzeti konzultációra számos posztomban reflektáltam már, volt, amelyikben komolyan, volt, amelyikben viccesen. És ez az a tematika, melyről a legtöbb dalom is született. Fogok erről a konzultációról is komoly posztot írni, de most hadd idézzem vissza az elmúlt évek Nemzeti Konzultációiról készült dalaimat.

Minek a kérdés, ha tudod a választ, 2015. 05. 13, 2.700 megtekintés

2015 tavaszán a migrációról kezdődött konzultáció, ekkor borították el az országot azok a plakátok, amiken ilyesmik szerepeltek: Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját. Érdekes, hogy ekkor még nem, vagy csak szőrmentén kezdtük el Soros Györgyöt kóstolgatni.

Ne hagyjuk szó nélkül, 2017. 10. 16, tízezer megtekintés

2017 őszén teljes mellszélességgel nekimentünk Sorosnak, és a "Soros-tervről" indítottunk konzultációt. Soros-plakátok lepték el az országot, a 2018-as választások előtt még egy Stop-soros törvényt is benyújtottak a parlamentnek. Én egy alternatív konzultációs ívet is készítettem, mely még tipográfiailag is megegyezett az eredetivel és azt három példányban postára is adtuk (Kapuváron, Sopron felé menet).

Új Nemzeti Konzultáció, 2020. 06. 08, ezer megtekintés

Még szügyig a koronavírus-járványban jártunk, de a kormány indított egy konzultációt a járványról és az újranyitásról. A vicces az volt a dologban, hogy még ebbe is sikerült Soros Györgyöt beletuszakolni (volt ugyanis Soros Györgynek egy javaslata egy finanszírozási konstrukcióra, amit mi úgy értelmeztünk, hogy Soros el akar adósítani minket). Ezért aztán a dalom is arról szólt, hogy: Egy dologban biztos lehetsz, Soros György is benne lesz.

Készítsünk papírhajót, 2020. 08. 17, ezer megtekintés

Ez egy prózai klip volt, a konzultációs ívekből papírhajókat hajtogattam (elég bénán sikerültek) és leúsztattam őket a Dunán). Hadházyék egyébként begyűjtötték ezeket a kérdőíveket és lepakolták a Karmelita elé. Ezen a tüntetésen is ott voltam.

A Karmelita előtt a konzultációs ívek

Konzultációs loop, 2021. 07. 17, 600 megtekintés

Már kifelé lábaltunk a járványból (bár 2021 őszén még volt egy hullám), de a járvány utáni életről indítottunk egy Nemzeti Konzultációt (ebben pl. a válaszadók 99.99%-a arra szavazott, hogy épüljön Debrecenben egy oltóanyaggyár, ami azóta sem épült meg). Az utcákat pedig különféle emoji-s  plakátok lepték el, és már a gyermekvédelmi törvény előkészítéseként LMBTQ-val kapcsolatos kérdések is voltak. Mivel a kérdésekben ezek a kifejezések jelentek meg: Soros György, migránsok, LMBTQ, Brüsszel, egy olyan filmet készítettem, mely a looping technikával ezeket a kifejezéseket keveri egymásra.

Szankciós dal, 2022, 11. 06, 1.300 megtekintés

Az "elhibázott brüsszeli szankciók" lettek minden baj okozói, Negro-cukorkás plakátok kerültek fel a falakra, és a Nemzeti Konzultáció is ezt próbálta erősíteni.

Nem táncolunk úgy..., 2023. 11. 10, 3.500 megtekintés

Orbán Viktor 2023. október 23.-án elmondott beszédében azt mondta, hogy többé nem táncolunk úgy, ahogy Brüsszel fütyül. Megindult a harc a nemzeti szuverenitásért, úgyhogy gyorsan egy Nemzeti Konzultációt indítottak a témában. Én pedig táncoló majmokat választottam a témához kapcsolódó dalomhoz, akik boldogok, hogy nem kell úgy táncolniuk, ahogy Brüsszel fütyül.

Kékre van a füttyös plakát festve, 2023. 11. 18., 26.000 megtekintés

A Nem táncolunk úgy... kampány egyik legszürreálisabb epizódja az volt, hogy egy plakátkampány is kísérte, melyre Soros György kijelölt utódja, fia, a Kissoros, vagyis Soros Alex került fel Ursula von der Leyen társaságában. A Kissoros felemelt mutatóujjal szerepelt a plakáton, ami valamiért nem tetszett a Főnöknek, ezért a fenyegető kezet az össze kiragasztott plakátról el kellett távolítani. Ezt én annyira viccesnek tartottam, hogy megszületett ez a dalom, mely egyben a legnézetteb konzultációs dalom lett, és animációja mindössze annyiból áll, hogy Kissoros fenyegetően és elutasítóan integet az ujjával.

Megint konzultálunk, 2024. 10. 29.

És ezzel már el is jutottunk a mába, az új gazdaságpolitikáról indított konzultációhoz. És én nem tehettem egyebet, mint újra - immár kilencedszer - dalra fakadtam a konzultációról. Hallgassátok szeretettel:

---

Fájdalomátvitel

A 21. század közepére mind az orvosi diagnosztikai módszerek, mind pedig a terápiás eljárások, személyre szabott genetikai beavatkozások olyan fejlettséget értek el, hogy már nem az volt a kérdés, hogy egy betegség gyógyítható-e, hanem az, hogy a szegény néprétegek is hozzáférhetnek-e ezekhez a méregdrága gyógymódokhoz.

Meglepetésként hatott hát, hogy egy magyar kutatóorvos, Dr. Takács Péter egy vadonatúj diagnosztikai eljárást fejlesztett ki, a fájdalomátvitelt. A módszer lényege az volt, hogy a beteg fejére megfelelően felhelyezett elektródák a fájdalmat egy feldolgozó egységbe továbbították, mely azt tovább küldte a diagnosztizáló orvos fejére rögzített elektródákon keresztül közvetlenül az orvos agyába. Természetesen egy 0 - 100% között állítható potenciométer  (az úgynevezett dolorométer) segítségével a fájdalom nagysága állítható volt.

Az orvosnak többé nem a beteg elmondására kellett hagyatkoznia, hogy milyen fájdalmat érez, hanem ő maga is közvetlenül átérezhette a fájdalmat, így már sokkal könnyebben elkülöníthető volt egy vesegörcs egy vakbélgyulladástól vagy egy eperoham egy szívinfarktustól. A fájdalomátviteli diagnózis egyszeriben nagyon népszerű lett az egész világon, sőt, Takács professzor tiszteletére a "megröntgenezés" mintájára elterjedt a "megtakácsolás" kifejezés, és Takács doktor hamarosan fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban részesült.

A fájdalomátviteli diagnosztikát dolor-diagnosztikának nevezték el, és egy új orvosi szakág, a dolorológia (angolul dolorology) alakult ki. A dolorológusoknak persze nagy segítséget nyújtott a mestersége intelligencia, hiszen a fájdalom nemcsak emberről emberre volt átvihető, de rögzíthető és tárolható is volt, és pár év alatt egy hatalmas fájdalom-adatbázis (PB - Pain Base) jött létre nemcsak betegségfajták, de nemek, életkorok és rasszok szerint csoportosítva. Ez alapján az adatbázis alapján képezték a jövő dolorológusait: a vizsgán a medikusokra különféle típusú fájdalmakat kapcsoltak, ez alapján kellett körülhatárolniuk a betegséget.

Természetesen a dolorológia mentális betegségeknél is alkalmazható volt, szorongások, fóbiák, depressziók is átvihetők voltak a pszichiáter számára. Sajnos azonban a fájdalom-adatbázis a terroristák kezébe jutott, akik a túszaikra a legnagyobb kínokat kapcsolták rá az elektródákon keresztül, sőt, ócska diktatúrák titkosrendőrségei kínvallatásra is használták ezt a módszert. Így aztán a "megtakácsolás" inkább a megkínzás szinonimájává vált, Takács Péter professzor az egyik leggyűlöltebb emberré vált és bujkálni volt kénytelen.

A kínai ipar hamar elkészítette a fájdalomátviteli készülékek olcsó, háztartási változatait, ezek voltak a HPTE (Home Pain Transfer Equipment) eszközök, melyeket vettek, mint a cukrot, mert az emberek tudni szerették volna, vajon miért sír a gyermekük vagy mit is érez valójában az állandóan panaszkodó idős hozzátartozójuk. Az internetről különféle fájdalom-mintázatokat lehetett letölteni a laikusok számára, amik betölthetők voltak a HPTE-kbe.

És ekkor következett be a nagy fordulat. Az internetről már nemcsak fizikai fájdalmakat lehetett letölteni, de mindenki számára megismerhető lett, mit érez egy otthonából elűzött menekült, egy hajléktalan, egy származása miatt megalázott ember, egy nemi identitását titkolni kénytelen embertársunk, egy osztálytársai által kiközösített gyermek. Hirtelen mindenki elkezdte átérezni a világ szenvedését. A század végére eljött az empátia és az együttérzés korszaka. Az "együttérzek veled" kifejezés immáron fizikai valósággá vált. Megszűnt az elnyomás, az üldözés, a megalázás és a kiközösítés. Az emberiség végre egymásra talált és beteljesült Schiller jóslata: "Testvér lészen minden ember".

Takács professzor pedig a orvosi Nobel-díj mellé húsz év után a béke Nobel-díjat is átvehette.

Nem táncolunk úgy - második tétel (furioso)

Amikor beléptünk az Unióba, tudtuk, hogy szuverenitásunk egy részéről le kell mondanunk a kapott előnyökért cserébe. Olyan ez, mint egy házasság. Egy házasságban lemond a férj arról, hogy hetente más nővel randizzon, de esetleg fenntarthatja magának a jogot, hogy hetente elmehessen a haverokkal sörözni. Kompromisszum kérdése minden. De akkor menjünk végig a kérdéseken, konzultáljunk.

1. Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást.

A 2013-ban bevezetett rezsicsökkentésről tudni kell, hogy ezzel akkor a kormány két legyet ütött egy csapásra: 2012 őszén hatalmas áresés volt az európai energiapiacon, valójában sokkal nagyobb mint az a 20%, amit a kormány két lépcsőben engedett az energiaárból. A minden lakossági energiaszámlán megtalálható narancsszínű "rezsibokszban" nyolc éven keresztül a 2010-es energiaárakat tüntették fel referenciaként: Lássátok magyarok, ennyit fizetnétek, ha még mindig a szemkilövető lenne hatalmon. Másrész jelentős bevétele is volt az államnak a tényleges energiaár és a "rezsicsökkentett" ár közötti különbségen.

2021 őszén aztán bekövetkezett az energiaárak hatalmas emelkedése, de a rezsicsökkentést mindenképpen muszáj volt fenntartani legalább a 2022-es választásokig. Ráadásul egyéb túlköltekezése is volt az államnak (személyi jövedelemadó visszatérítése, 13. havi nyugdíj), így az államháztartás egyensúlya szépen megbomlott. '22 nyarán aztán bejöttek az új energiaárak, átlagfogyasztásig maradt a rezsicsökkentett ár, azonban efölött gáznál ennek az árnak a hétszerese jelentkezett a számlán. Most már ezt a hétszeres árat írták bele a rezsibokszba, mint a csökkentés előtti ár. Csakhogy mostanra ez a nem rezsicsökkentett ár is az ötödére csökkent, mára már alig 25%-kal magasabb a rezsicsökkentett árnál, de a lakosság felé továbbra is a '22 nyarán fennálló csúcsárat kommunikálják.

Vagyis azon kívül, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi formájában is egy hatalmas hazugság, természetesen Brüsszel csak ajánlást fogalmazott meg a tagországok felé, hogy érdemes volna a támogatás mértékét 80%-ra lecsökkenteni, hogy a lakosságot takarékosságra ösztönözzék.
Update 2023.11.24.: Íme már meg is jelent egy Brüsszellel kötött megállapodás az energiatámogatási rendszer átalakításáról.

2. Brüsszel el akarja törölni a kamatstopot

Furcsa, de maga a kormány ígérte meg, hogy ha az infláció egyszámjegyűre csökken, fokozatosan kivezetik a kamatstopot. A kamatstop is az az intézkedés, mint az ársapka: a kormány más f@szával veri a csalánt. A bankok az alacsony kamatokat fenntartják a meglévő hitelekre, de új hiteleket ezen a kamatszinten már nem tudnak adni, ezért nem éri meg új hitelt felvenni, lejtmenetbe kerül a gazdaság. Mellár Tamás szerint ez a pont is azért került be a konzultációba, hogy a kamatstop kivezetése esetén Brüsszelt lehessen hibáztatni.

3. Brüsszel meg akarja szüntetni a magyarországi extraprofitadót

Amint azt egy korábbi posztomban írtam, az unortodox gazdaságpolitika egyik pillére az ágazati különadó volt. Ezt a nyuszit bármikor elő lehet húzni a kalapból, de a befektetők számára kiszámíthatatlanná teszi a magyar gazdasági környezetet, ezért kérte az Unió az extraprofitadó felülvizsgálatát. Kérte, nem parancsolta. És azért nem árt arra sem emlékezni, hogy bár lopakodva és fokozatosan, de a multik ezeket a különadókat mindig is átterhelték a lakosságra.
Egyszóval legyen hosszú távon is kiszámítható az adópolitika, ilyen különadókat - akárcsak az ársapkát - csak végszükség esetén szabadjon alkalmazni, és a helyzet normalizálódásával fokozatosan ki kell vezetni.

4. Brüsszel Magyarországon is migránsgettókat akar létrehozni

Ahogyan a bevezetőben is említettem, az Európai Unióban a szuverenitásról való részleges lemondás fejében szolidaritást várnak el a tagállamok. Az mégsem lehetséges, hogy a migrációtól legjobban szenvedő déli országok egyedül "vigyék el a balhét". Valami ilyesmit olvashattunk Kertész Balázs könyvében is: "...egy nemzetállamot, legyen akár akkora, mint Németország, egyszerűen agyonnyom a bevándorlás. Ez a történelem szava, amelyet elég sok helyen hallanak. Eközben a magyar kormány süketnek és hülyének tetteti magát, de ez sem új, se nem meglepő."

Az Unió közös szigorítást, a bevándorlók határon történő előszűrését várja el határrendészeti eljárás keretében. Ezzel szemben hazánk a letartóztatott embercsempészeket szabadon engedi, ráadásul az új vendégmunkás-törvénytervezet tartalmaz egy olyan részt is, hogy hazánk ismét nyit afelé, hogy szabályozott keretek között külföldi befektetők a befektetésükért cserébe tartózkodási jogot szerezzenek, vagyis ismét felélesztik a "nagy sikerű" letelepedésikötvény-bizniszt.

Ezzel a szuverenitásvédelmi nemzeti konzultáció tárgyalásának ezt a tételét befejeztem, következő posztomban - az 5. kérdést ideiglenesen átugorva - az Ukrajnát érintő kérdéseket vesze górcső alá.

Nem táncolunk úgy - első tétel (appassionato)

Megint levelet hozott a postás, ráadásul nekünk ötösével jönnek a konzultációs ívek (minden lányunk hozzánk van bejelentve, még Orsi is, neki Barukh Orsolya névre címzik).

Ráadásul az új nemzeti konzultációhoz, egy brutális, vizuális környezetszennyezéssel felérő plakátkampány is párosul, a hirdetőoszlopokon már megjelentek ezek a képek:

Egyszer már jelentek meg az utcákon hasonló plakátok, azon Ursula von der Leyen elődje, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke szerepelt még az idősebb Soros társaságában, de most már a fia, Alex Soros lett a soros. Abból a plakátból is szép botrány kerekedett, ha jól emlékszem, szépen kizártak minket az Európai Néppártból.

A nemzeti konzultációkat a kormány a közvetlen demokrácia legmagasabb fokának, az ellenzék közönséges hazug populista propagandának tartja. Az ellentét antagonisztikus. Sokszor a szemünkre vetik, hogy ha annyira ellenezzük a konzultációt, miért nem adunk az elvárttal ellentétes válaszokat. Nagyon egyszerű: a kérdéseket, mindig egy bevezető állítás vezeti fel, sőt, a kérdőív mellé mindig érkezik egy kísérőlevél is. Mind a kisérőlevél, mind a kérdéseket bevezető állítások nettó hazugságok szoktak lenni, és hazug kérdésre nem lehet igaz választ adni. Például hogyan válaszolhatnánk azt, hogy "Meg kell nyitnunk a piacunkat a génmódosított ukrán gabona előtt", amikor Ukrajna egyáltalán nem akar nekünk génmódosított gabonát eladni.

Idézet a kísérőlevélből: "Brüsszel azonban most újabb veszélyes tervekkel állt elő. Korlátozni akarják hazánk szuverenitását, és ránk akarják erőszakolni az akaratukat." Mivel ez a konzultáció már nyílt háború az Európai Unióval, úgy gondoltam, hosszabban foglalkozok a témával. Ebben a tételben azokat a dalaimat idézem fel, melyek a nemzeti konzultációkra reflektáltak.

A 2015-ös nemzeti konzultáció volt az első, amely a bevándorlással foglalkozott. 2015-ben még főleg a szíriai polgárháború elől menekülő értelmiségi és iparos emberek érkeztek Európába, ezért mi leginkább attól féltünk, hogy elveszik a munkánkat. A kérdéssor hasonlóan a későbbiekhez súlyosan demagóg volt, ekkor született meg a Minek a kérdés, ha tudod a választ című dalom.

A 2017-es nemzeti konzultáció szlogenje az volt, hogy "Ne hagyjuk szó nélkül, konzultáció a Soros tervről". A hét kérdésből álló kérdőív kimaxolta a Soros György elleni gyűlöletkampányt. Hasonlóan a mostani konzultációhoz, ahol minden kérdés első szava Brüsszel, abban a kommunikációban Soros volt ez a varázsige. Az én dalom címe is ez volt: Ne hagyjuk szó nélkül!

2020 tavaszán hazánkat is elérte a koronavírus-járvány, és kormányunk úgy érezte, leginkább egy nemzeti konzultációval vehetjük fel a vírus ellen a harcot. Ez nem is lett volna baj, ha nem sikerült volna ezek közé a kérdések közé is migránsokat és Soros Györgyöt beleerőltetni. Az Új Nemzeti Konzultáció című dalomban pont arról énekelek, hogy Soros György bizonyosan szerepel minden konzultációban.

Még ugyanannak az évnek a nyarán Hadházy Ákos és Szél Bernadett nagy konzultációsív-begyűjtő kampányt szerveztek, de én egy vidámabb módját találtam a kérdőívektől való megszabadulásnak: papírhajókat készítettem belőlük.

A 2021-es nemzeti konzultációt egy nagyon vicces plakátkampány kísérte: mindenféle emojik illusztrálták a konzultációs kérdéseket. Akkor már a korábbi ellenségek (Soros, bevándorlás, unió) mellé felsorakozott az LMBTQ propaganda is. Mivel a kérdések papagáj módjára a Soros György - migránsok - LMBTQ - Brüsszel szavakat ismételgették, egy kellően kakofón hangzású Konzultációs loop-ot készítettem.

A mostani konzultáció szlogenje az lett, hogy "Ne táncoljunk úgy, ahogy Brüsszel fütyül". Orbán Viktor 2023. október 23-án Veszprémben elmondott ünnepi beszédéből származik a mondat, és annyira megtetszett a főninek, hogy egy 11 kérdésből álló konzultációs kérdéssort kanyarított köré. Úgy vélem, ezzel a konzultációval szintet lépünk az Európai Unió intézményeivel, határozataival és szellemével szemben. Természetesen erről is énekeltem egy dalt.

Ismétlem, komolynak tartom a helyzetet, ezért nem akarom ezt a 11 kérdést félvállról venni. A következő tételekben sorra veszem őket. A tételszünetben ki lehet menni a büfébe, a zenekar hangol egy kicsit.

Egy kicsi közgáz mindenkinek kell

Másfél évvel ezelőtt posztoltam Ésik Sándor Sanyikám, én nem politizálok című könyvéről meglehetősen nagy lelkesedéssel. Ésik Sándor ügyvéd az egyik alapítója és állandó szerzője a Diétás Magyar Múzsa című Facebook-oldalnak és portálnak, melynek a könyv elolvasása után én is állandó olvasója lettem.

Ráadásul Petrát is megfertőztem! Még csak szeretett volna felvételt nyerni a jogi karra, de már elolvasta a könyvet, sőt, lenyúlta, már az övé, és mondhatni, hogy a bibliája lett. Így aztán, amikor az ünnepi könyvhéten a szerző dedikálást tartott, mi is kimentünk a Vörösmarty térre. A Múzsa másik állandó társszerzője Kertész Balázs (Panamajack - ezt a becenevet hosszabb panamai tartózkodása miatt kapta) megírta a könyv párját, melynek címe önmagáért beszél: Közgazdaságtan lelkes amatőröknek. Megvásároltam hát a könyvet és mindketten dedikáltattunk, Petra Ésik Sándorral én pedig Kertész Balázzsal.

Kertész Balázs és Ésik Sándor dedikálnak

Mivel zsongott már a fejem az Ulysses-től, a 300. oldal környékén félbe hagytam James Joyce 900 oldalas nagyregényét, hogy kicsit mást is olvassak, és kicsit belemerültem a közgazdaságtan rejtelmeibe. Ésik könyvéről megírtam, hogy teljesen alkalmasnak tartom tankönyvnek 10-11 osztályosok számára. Ugyanezt Kertész Balázs könyvének csak az első felére mondhatom el, melynek olvasása során felidéződtek bennem a jó kis politikai gazdaságtan órák az egyetemen. (Két félévet tanultunk közgázt, az első félév a kapitalizmus politikai gazdaságtana volt, a második félév pedig a szocializmusé. A két félévből szigorlat volt, és bár sohasem volt közgazdász vénám, jelesre sikerült a szigorlatom.)

A könyv nyílt kiállás a kapitalista gazdaság és a liberalizmus mellett, mert már Adam Smith (aki a közgazdaságtan Charles Darwinja volt) óta tudjuk, hogy a teljesen szabad és tisztességes piacon (ami persze csak a mesében van) magától kialakul az az egyensúly, amikor a résztvevőknek úgy nő a jólétük, hogy a többieké nem csökken (Pareto-optimum). Ezt Adam Smith még a kissé misztikus "láthatatlan kézzel" magyarázta. Marx tagadta egy ilyen ideális állapot kialakulását, mert a monopóliumok és oligopóliumok erőfölényüket kihasználva torzítják a piaci viszonyokat a gyengék kárára. És Marxtól már el is juthatunk a szocialista gazdaság legnagyobb átkáig, a hiányig, amikor az árképzést nem a piaci egyensúly, hanem az állam szociális és piaci céljai határozzák meg. Ugye kicsit ismerős a legutóbbi ársapkás időszakból.

Szintén ismerősként üdvözölhetjük a könyvben a választási inflációt, amikor a kormány a választások előtt népszerűségnövelő költekezésbe kezd (előre mentünk nem hátra: jövedelemadó elengedése, 13. havi nyugdíj 2022-ben). Ha a Nemzeti Bank nem független, a gazdasági növekedést kamatcsökkentéssel tovább pörgetik, melyre a megbomlott egyensúlyú gazdaság inflációval és spekulációs buborékok kialakulásával reagál. De volt már nálunk 1997-ben igazi bankpánik is, amikor a Postabankot megrohanták a befektetők.

Megtudhatjuk, hogy a kamat annyira fontos része a hitelezésnek, hogy még az iszlám országokban is kialakult az ún. islamic banking, a Korán szigorú kamatszedést tiltó szabályait kikerülő tranzakciós díjak formájában.

A kapitalizmus válságai aztán olyan híres közgazdászokat szültek, mint John Maynard Keynes a '30-as években vagy Milton Friedman a '70-es években. Előbbi elsősorban fiskális ösztönzőket javasolt (Roosevelt New Deal programja), utóbbi pedig az olajválság után az állami szerepvállalás csökkentését (Egyesült Királyság a '80-as években). A jegybank feladata elvenni a puncsos tálat, ha beindul a buli, vagyis fellendülés idején kamatemeléssel csökkenteni kell a pénzkínálatot a gazdaság túlhevülésének elkerülése érdekében.

A szabályozatlan globális spekuláció veszélyére - akármilyen meglepő - Soros György hívta fel a figyelmet. A 2000-es évek elején mégis egyre nagyobbra fújódott a supreme-lufi, vagyis a bizonytalan kategóriába eső könnyű hitelhez jutás. Bush eufórikusan beszélt arról, hogy most már mindenki számára elérhető az amerikai álom, de nálunk is fűnek-fának adtak abban az időben deviza alapú hiteleket. Aztán jött a Lehman Brothers összeomlása, a többi meg már a gazdaságtörténet része. Ebben a helyzetben jelentette be Matolcsy az unortodox gazdaságpolitikát, melynek két pillére az ágazati különadók és szociális megszorító politika. Ez a magyar gazdaság mennyiségi növekedésében meg is mutatkozott, de ez alacsony hozzáadott értékű munkával, elavult oktatással, a tudásalapú társadalom kialakulásának lassulásával járt.

A könyv külön nagy fejezetet szentel a menedzsmentnek, mint művészetnek. A rendszerváltás előtti gazdasági vezetők - néhány kivételtől eltekintve - csak üzemeltetők voltak, nem menedzserek. Eloszlatja a menedzserekkel kapcsolatos tévhiteteket (Ezek az öltönyös majmok tulajdonképpen semmihez sem értenek, csak ahhoz, hogy teammeatingeken süketeljenek a proaktív szinergiákról meg a hozzáadott érték marginális profitrátájáról). Az igazi menedzsernek a túlzott delegáció és a mikromenedzsment Szküllája és Kharüpdisze között kell hajóznia.

A bevándorlás kérdésével már el is jutottunk napjainkig. Kertész Balázs szerint "a nemzetállamok Európáját alapjaiban fogja átalakítani az a reakció, amelyet a bevándorlás nyomására ad majd az Unió. Ezeket a döntéseket Európa előbb vagy utóbb meg is fogja hozni, már ha nem akar a bevándorlás által tönkretett, egymással háborús feszültségben élő nemzetállamok mozaikjává válni. Nem lesznek önálló, vidám kis nemzetállamok, ahogy azt Móricka elképzeli. Ugyanis egy nemzetállamot, legyen akár akkora, mint Németország, egyszerűen agyonnyom a bevándorlás. Ez a történelem szava, amelyet elég sok helyen hallanak. Eközben a magyar kormány süketnek és hülyének tetteti magát, de ez sem új, se nem meglepő."

Még sok fontos részletét kiemelhetném a könyvnek, de muszáj még írnom korunk új ideológiájáról, a putyinizmusról: "A Putyin-féle vezetőknél a cinizmus, a gátlástalanság és megbízhatatlanság nem jellemhiba, hanem érdem... A legnagyobb és legerősebb gazember szolgálatába érdemes szegődni, akárcsak egy gengszter-hierarchiában... Objektív igazság nem létezik, tehát hazudni egyáltalán nem bűn, hiszen csak egy alternatív álláspontot képviselnek...Végső soron a putyinizmus teljesen tudatosan rombolja le a társadalomban meglévő bizalmat, mégpedig azzal a céllal, hogy az emberek közötti horizontális és egyenlőségen alapuló viszonyokat (ami ugye mindenfajta önkéntes csere alapja) az állam és az alattvaló közötti vertikális függőségi viszonyok váltsák fel. A cár atyuska védelmet ígér minden valós és kitalált fenyegetéssel szemben, ezért cserébe viszont megvon minden autonómiát. Ez pedig, akárhogy is nézzük, kizárólag a civilizáció visszafejlődéséhez vezet."

Bár mind a vallási fundamentalizmusnak, mind a putyinizmusnak megvan a maga vonzereje az elbizonytalanodott liberalizmussal szemben, a liberalizmus minden hibája ellenére több olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami igencsak hatékonnyá teheti a 21. századi kihívásokkal szemben. Hatékonyan serkenti az innovációt, a tudományos és technológiai fejlődést, élen jár az emberi jogok és az egyenlőség terén, rugalmas és alkalmazkodóképes szemben a diktatúrák gyenge korrekcióképességével.

Jó volt kicsit elmerülni a közgazdaságtanban és társadalomfilozófiákban.

Mi történt 2018 Márton napján?

Mi történt volna? 2018 november 11-én (vasárnap) szokásos Márton napi libalakománkat fogyasztottuk, édesanyámat is vendégül látva. Még erősen bennünk élt Orsi lányunk két hónappal korábbi esküvőjének emléke, főleg, hogy még mindig nem voltak hivatalos esküvői fotók és videók. Az ellenzék a tavaszi kétharmados vereség után újabb apátiába süllyedt, ráadásul küszöbön állt a CEU végleges elűzése.

2018. november 11.-én a világ országainak vezetői Párizsban gyűltek össze, hogy megemlékezzenek az első világháború 100 éve történt lezárásáról. Magyarország akkor is éppen duzzogó korszakát élte, csak nagyköveti szinten képviseltük magunkat az eseményen.

2018. november 11-én Párizsban a világ országai az első világháború
lezárására emlékeztek. A magyarok nem voltak ott.

Országunk 2018 novemberében - akárcsak most - újabb nemzeti konzultációra készült, az volt a demográfiai konzultáció, amiben elég érdekes kérdések is voltak, pl. "Egyetért-e Ön azzal az alapértékkel, miszerint a gyermekeknek joguk van anyához és apához?"  😏

Ezen a napon, 2018. Márton napján egy bűnöző migráns a magyar diplomácia és a magyar kormány segédletével magyar földre lépett, és itt politikai menedéket kapott. Észak-Macedónia (bocsánat, akkor még csak Macedónia)korábbi miniszterelnöke, Nikola Gruevszki szökésében segédkeztünk. Miniszterelnöksége idején a macedón titkosszolgálat tömegével végzett illegális lehallgatást ellenzéki, vagy kormánykritikusnak tartott macedón polgárok ellen. Gruevszki miniszterelnöksége idején korrupciós bűncselekményt követett el, amiért bukása után két év letöltendő börtönbüntetést kapott. Gruevszki a büntetés elől Albániába szökött, a tiranai magyar nagykövetségen szándéknyilatkozatban kérelmezte a menekülti státuszt. A volt kormányfőt magyar diplomáciai autóval szállították Montenegrón, Bosznia-Hercegovinán és Szerbián keresztül Magyarországra. A közvélemény nem is értesült volna erről az eseményről, ha ő maga Facebook-oldalán közzé nem teszi ezt a tényt.

Mivel akkor már hazánkban elég szigorú bevándorlási szabályok voltak érvényben, az ellenzék nemcsak azért kezdte támadni a kormányt, hogy miért fogad be egy nemzetközi körözés alatt álló bűnözőt, hanem azért is, hogy miért szegte meg a saját maga által hozott szigorú szabályokat.

Az elmúlt öt évben Észak-Macedónia négyszer kérte hivatalosan Gruevszki kiadását, legutóbb idén márciusban. Közben hazájában a volt kormányfőt több más bűncselekmény miatt is elítélték, legutóbb 9 évre, az USA pedig szankciós listára tette. Szijjártó Péter rendszeresen fogadja az egyébként a budapesti V. kerületben élő bűnöző miniszterelnököt. Kiadásával Magyarország valószínűleg a 2024-es észak-macedóniai választásokig vár, amitől azt reméljük, hogy Gruevszki pártja, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Demokratikus Párt a Macedón Nemzeti Egységért (VMRO-DPMNE) fog győzni, és akkor ők majd rehabilitálják a volt miniszterelnököt. Mert a Balkánon ez már csak így megy: az egyik politikai oldal elítéli a másik oldal politikusait, a saját oldal korábban elítélt embereit pedig rehabilitálja. Aztán a következő választás után fordítva.

A magyar miniszterelnök és a köztársasági elnökasszony Észak-Macedónia kérdésében is - akárcsak az ukrán háború kapcsán - a rossz rendőr - jó rendőr játékot játssza. Orbán semmilyen hivatalos kapcsolatot nem tart a jelenleg regnáló Észak-Macedón kormánnyal, viszont Gruevszki volt pártjának vezetőjét rendszeresen fogadja a Karmelitában. Az első kép tavaly júliusban, a második idén októberben készült:

Februárban viszont elnökasszonyunk Szkopjéban járt észak-macedón kollégájánál, közösen elítélték az ukrajnai orosz agressziót és közösen sürgették Észak-Macedónia uniós csatlakozását.

És hogy mi van Gruevszkivel? Köszöni, jól megél a külföldre kimenekített pénzéből és a tanácsadó cégének jövedelméből. Ugyanúgy bízik egy dicsőséges hazatérésben, mint az azeri baltás gyilkos.

Etnobiznisz

A nemzetközi sportban egyre inkább terjed az etnobiznisz. Természetesen klubcsapatoknál már réges-régen úgy van, hogy tele vannak leigazolt külföldi játékosokkal (van olyan NB1-es bajnoki forduló, hogy több külföldi játszik, mint magyar), de az a honosítási biznisz, ami mostanában van, még nem volt pár évtizede. Csak kínai asztaliteniszezővel van esélyed? Nosza, igazolj le néhányat! Hosszútávfutás? Vegyünk néhány etiópot! Ritmikus sportgimnasztika? Jöhetnek a volt szovjet köztársaságokból!

A Magyar Korcsolyázók Szövetsége (elnöke Kósa Lajos) bevásárolt orosz és ukrán műkorcsolyázókból, a legutóbbi junior EB-n nem is indult magyar színekben magyar versenyző. Ezt nehezményezve a legnagyobb női reménységünk, Papp Vivien, aki fiatal kora ellenére elképesztő eredménylistával dicsekedhet, úgy döntött, hogy inkább külföldi színekben folytatja tovább a versenyzést. De kétségtelen tény, hogy a magyar korcsolyasport legnagyobb vesztesége a Liu fivérek országváltása. Mégiscsak nekik köszönhetjük sporttörténelmünk első, és második téli olimpiai aranyérmét.

Emlékszem, gyermekkoromban a magyar korcsolyázókat nézve (Almási Zsuzsa, ki ne emlékezne erre a névre?) a téli olimpiákon mennyire vágytam arra, hogy legyen végre egy magyar aranyérem. 1980-ban a Lake Placid-i olimpián a Regőczy-Sallay jégtánc-páros nagyon közel került az aranyhoz, alig maradtak le a dobogó legfelső fokáról. Pár hónap múlva aztán Dortmundban a világbajnokságon vigasztalódhattak egy aranyéremmel. De mi még mindig itt voltunk olimpiai arany nélkül.

Aztán jött egy újabb nagy reménység, igaz nem műkorcsolyában, hanem gyorskorcsolyában (akkoriban még csak "hagyományos" gyorskorcsolya volt): Hunyady Emese. Emese '81 és '84 között minden évben az év gyorskorcsolyázója volt, de '85-ben hozzáment osztrák edzőjéhez és állampolgárságot váltott. Így aztán Lillehammerben  1994-ben az osztrákoknak szerzett olimpiai aranyat, nem nekünk. Ekkor éreztem át először az országváltás keserűségét, hiszen ilyen történelmi névvel hogy szerezhet valaki dicsőséget a labancoknak?

Bár Miklós Edit személyében az alpesi síben is volt egy nagy reménységünk (aki bár csíkszeredai magyar, mégis csak Romániából honosítottunk), de a 2018-as téli olimpia előtti évben súlyos balesetet szenvedett, így visszavonult a versenyzéstől. Szintén három magyar alpesi síző, a Szőllős testvérek szintén 2018-ban jelentették be, hogy izraeli színekben versenyeznek tovább.

Aztán egyre népszerűbb lett az új sport, a rövidpályás gyorskorcsolya, és feltűnt két csillag, a Liu fivérek. Persze furcsa nevük és ázsiai arcuk volt, de Magyarországon születtek magyar apától, ez azért más érzés, mint a honosított külföldiek. Egyre jobb és jobb eredményt értek el, míg végre eljött az 2018-as váltó arany, amiről egy ilyen vicces videót készítettem:

2022-ben egyéniben Liu Shaoang újabb aranyat szerzett az olimpián. Orbán szeretett a Liu testvérek fényében sütkérezni, a Karmelita avató bulijára is meghívta őket és tavaly, március 15-én magas állami kitüntetés átadása után ezt a képet posztolta velük.

Aztán megtudtuk, hogy a testvérek kínai edzője visszament Kínába, és fél év múlva Liuék is bejelentették a távozást. Egy évvel az Orbánnal készült közös fotó után nemrég ezt a képet posztolták magukról:

Fontosnak tartották, hogy ne csak a kínai állampolgársági papír legyen a kezükben, de a magyar állampolgárságuk megszűnését igazoló okirat is. Szándékosan akartak oda szúrni, ahol legjobban fáj, és egyértelműen jelezték, hogy perben, haraggal váltak el Magyarországtól. És Kósa Lajoséktól. Csak találgatni lehet, miért mérgesedett el ennyire az ügy. De azért elgondolkodtam, nem játszhatott-e ebben egy kicsit közre Orbán nyári fasiszta kijelentése arról, hogy mi, magyarok nem akarunk kevert nemzetséget.

Bár nem téli sport, de az elmúlt év drámája az is, hogy a legjobb magyar sakkozó, Rapport Richárd, aki Lékó Pétert megelőzve a legmagasabb Élő-pontszámot ért el a magyarok között evör, és már 13. is volt a világranglistán, román színekben sakkozik tovább.

Az etnobiznisz szép lassan elveszi a sport nemzeti büszkeség jellegét. Majd ha a sakkolimpián összekerülünk a román csapattal, kinek drukkoljunk? Tudunk-e maradéktalanul örülni a Ignateva Mariia, Szemko Danijil Leonyidovics jégtánc kettős Európa-bajnokságon elért eredményének?

Persze értem én, hogy azokból az országokból, ahol valamilyen sportágból dömping van, kirajzanak a világba a versenyzők, mert csak így van esélyük nagy nemzetközi versenyekre kijutni, de azért a mieinkre vigyázhatnánk egy kicsit jobban.

A rohadt narancs megbarnul

 

Az egykor liberális Orbán Viktorból 30 év alatt egy ócska kis náci lett.

Orbán győztes választások utáni tusnátfürdői beszédei mindig fontosabbak, mint a többi. Minden újabb kétharmados győzelme után Orbán ereje teljében a magyar politika újabb és újabb korszakait jelentette be.

2014-ben hirdette meg az illiberális demokráciát és rontott neki a civil szervezeteknek. A 2014-18-as kormányzati ciklus valóban ennek szelemében zajlott:

• Először a norvég alap pénzének rontott neki, jelenleg ott tartunk, hogy csak azért nem fogadjuk el az egyébként nekünk járó pénzt, mert Norvégia ragaszkodik ahhoz, hogy annak bizonyos hányadának felhasználási céljáról ő dönthessen. A norvég-magyar ellentét odáig eszkalálódott, hogy Magyarország két hete felmondta a Norvégiával még '91-ben kötött beruházási megállapodást. (Update 22.08.15.: Megtudtam, hogy a beruházási megállapodás felmondásának nincs köze a norvég alap körüli konfliktushoz, szimplán arról van szó, hogy a dolog unión belül szabályozva van, ezért a még uniós tagságunk előtt kötött megállapodás okafogyott).
  
• Ezután hamarosan Soros György lett rosszfiú, és az általa finanszírozott magyar NGO-k.
• 2017-ben aztán Putyin utasítására még a CEU-t is elüldöztük hazánkból.

2018-as tusnádfürdői beszédében a miniszterelnök egyrészt váteszként megjósolta az orosz-ukrán konfliktust, és már ekkor Oroszország "jogos igénye" mellett kötelezte el magát. Másrészt azt a víziót vetítette előre, hogy a 2019-es európai parlamenti választások elsöprik a "'68-as elitet": „30 éve még azt gondoltuk, hogy Európa a jövőnk, ma pedig azt gondoljunk, mi vagyunk Európa jövője”.

Szerencsére a '19-es választásokból mind a magyar ellenzék, mind pedig a "'68-as elit" jól került ki, Orbánék - bár távoztak a Néppártból - nem bírtak új pártszövetséget létrehozni Le Pen-ékkel, Salviniékkel és a lengyelekkel. De Orbán Ukrajnára vonatkozó jóslata beigazolódott, mely Orbánéknak újabb kétharmadot eredményezett, és némi hintapolitika után hazánk egyetlen uniós országként lényegében Oroszország mellé állt.

Múlt szombaton került sor - ráadásul a ragály miatt hosszabb kihagyás után - egy újabb tusványosi beszédre, melyben ezúttal Orbán olyan vörös vonalat lépett át, amit korábban csak fasiszta politikusoktól szoktunk meg. A beszéd öt témakör köré volt felépítve:

• Demográfia - Orbán lényegében a kormány családbarát intézkedéseit ecsetelte, amik azért fontosak, mert ha tovább fogyunk, "ellakják" előlünk országunkat.
• Gender - Azt hangoztatta, hogy hagyják meg nekünk azt a hagyományos felfogást, hogy az anya nő, az apa férfi, vagyis ugyanazt a homofób kártyát játszotta ki, amit a "gyermekvédelmi" törvényben már elsütöttek.
• Háború - Orbán békepártisága azon alapszik, hogy dobjuk oda Ukrajnát az oroszoknak, hisz az úgyis őket illeti. Egyedül van vele az Unióban.
• Energiahelyzet - továbbra is a rezsicsökkentést emlegette, két nappal azután, hogy kijöttek a rezsicsökkentést felpuhító szabályok. Hozzá tehetjük: hála istennek, különben összeroppanna a gazdaság!
• Migráció - Ebben a témában sikerült Orbánnak olyat mondania, amely kiverte a biztosítékot: "Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni."

A migráció civilizációs, földrajzi és genetikai alapú megközelítése a művelt világban mára már nem szalonképes, bár kétségtelenül népszerű ideológia. Volt is nagy felháborodás országhatáron belül és kívül egyaránt. Orbán megmagyarázó emberei, és később a miniszterelnök is azt hangoztatták, hogy szó sincs itt semmiféle hitleri fajelméletről vagy rasszizmusról (Orbán: "A magamfajta embertől távol áll az antiszemitizmus és a rasszizmus"), hanem mindössze a kulturális keveredéstől próbálja Európát megvédeni. Véleményem szerint ezzel csak tovább rontott a helyzeten, hiszen az idegen kultúrától való félelem a saját kultúra gyengeségét jelenti. A Római Birodalom is elbukott, de a görög-római kultúra örök.

Évek óta visszatér posztjaimban az a veszély, hogy az orbáni ideológia folyamatosan fasizálódik:

• 2015-ben Ungváry Rudolf A láthatatlan valóság című könyve kapcsán írtam arról, hogy az orbáni szóhasználatban kezdenek megjelenni a fasiszta toposzok: erőkultusz, vezérelv, vérségi összetartozás, a hanyatló Európában miénk a jövő, közös ellenségkép.
• 2018-ban az éppen aktuális tusnádfürdői beszéd kapcsán Thomas Mann Európa, vigyázz! című röpiratára emlékeztettem.
• 2020-ban a sátoraljaújhelyi Turul-szobor avatása kapcsán írtam arról, hogy ezek a fasisztoid szóképek hogyan jelennek meg Orbán beszédeiben.
• Ugyanabban az évben a kormány kegyelemkenyerén élő think-tank, Az Alapjogokért Központ, élén Szánthó Miklós főseggnyalonccal egy olyan propagandafilmmel rukkolt elő, melyre már édesanyám is ezt mondta: "Hidd el Jocókám, én pontosan emlékszem rá, annak idején is így kezdődött!" Igen, ez már egy virtigli nyilas propagandafilmnek is elment volna.
• 2021-ben Orbán hét jelmondatot gravíroztatott egy tükörre, köztük szintén voltak fasisztoid kinyilatkoztatások.

Szánthó Miklós most is ott pöffeszkedett Tusnádfürdőn, az ellenzéki újságíróknak dölyfösen csak így válaszolt: "Fakenews-nak nem nyilatkozom!" Orbán magyarázó emberei arra hivatkoznak, hogy hogyan is lehetne Magyarországon fasizmusról beszélni, amikor üldözik az antiszemitizmust. Nos, a fasizmushoz valóban kell egy közös ellenség, de annak nem kell kötelezően a zsidóknak lenniük. Kezdetben Brüsszel volt az ellenség, aztán Soros György, hozzájöttek a migránsok, és végül a xenofób kártya mellé Orbán még a homofób kártyát is kijátszotta a "gyermekvédelmi" törvénnyel. Vagyis van zsidópótló bőven a magyar közbeszédben.

Tragikomikus közjátéka volt Orbán tusnádfürdői beszédének, hogy egyik tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa megírta Orbánnak, olyan vörös vonalat lépett át, ami nem teszi lehetővé, hogy továbbra is neki dolgozzon, ezért lemond a posztjáról. Amikor azonban Orbán Bécsben megmagyarázta, hogy faji keveredés alatt ő valójában kulturális keveredést értett, azt mondta, hogy ezzel a miniszterelnök mindent jóvátett, ezért visszavonja a lemondását. Csakhogy addigra már kitették az irodájából, ezért úgy nyilatkozott, mint Józsi bácsi, akit kitettek a kocsmából: Úgyis már pont menni akartam. Sírjunk vagy nevessünk?

A kevert fajúság elutasítása kapcsán többen emlékeztettek arra, hogy Orbán három éve még a kipcsak-rokonsággal büszkélkedett, Kipcsak-csacsacsa című dalom népszerűsége hirtelen megint megugrott. Pedig én jobban ide illőnek érzem azt a dalomat, amit az Alapjogokért Központ propagandafilmjének hatására énekeltem. Bár nem olyan jó, de őszinte és valós veszélyre figyelmeztet.

Barátaim, vigyázzatok, barnul a narancs!

A népszavazás halála

Újabb négy évet kapott a Fidesz, de most nem erről akarok posztolni, hanem arról, hogy további négy éven keresztül folytatódik majd a demokrácia egyes intézményeinek tökéletes kiüresítése. Az alkotmány, pontosabban az alaptörvény intézményét azzal tették komolytalanná, hogy folyton az aktuálpolitikához igazítva a napi politikai szolgálólányává tették, hogy az őrületre a pontot "az anya nő, az apa férfi" mondattal tegyék fel.

A kilencszer módosított Alaptörvény

Hasonlóan üresítették ki az állami pénzből fenntartott közszolgálati médiát és az azt felügyelő Médiatanácsot, a bíróságokat és ügyészségeket, az önkormányzatiságot és még lehetne sorolni napestig. És mostanra a népszavazás intézményét is úgy kiüresítették, hogy az elmúlt 12 évben mindössze két népszavazásra került sor, az is a kormány javaslatára erős kormányzati propagandával megtámogatva sugalmazott kérdésekkel és hamis állításokkal, de még azok is érvénytelenek lettek. Az Alaptörvény megalkotásakor ugyanis annyira megszigorították az érvényes és eredményes népszavazás feltételrendszerét, hogy gyakorlatilag lehetetlen érvényes népszavazást létrehozni.

Idézet az Alaptörvényből: Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott (8. cikk 4. bekezdés)

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok népszavazás-párti, mert ez az intézmény némileg ellentmond a képviseleti demokrácia eszményének, de ha már létezik, nem kéne teljesen ellehetetleníteni. A kormány a nem általa kezdeményezett népszavazásoktól úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől, a vasárnapi boltzár elleni népszavazási kezdeményezés benyújtását először verőlegényekkel, Kubatov Gábor büntetett előéletű őrző-védőivel akarta megakadályozni, majd ennek kudarca után egyszerűen visszavonták a rendeletet. Hasonlóan tettek a Momentum által kezdeményezett "Nolimpia" népszavazás esetében is: miután a fiatal párt összegyűjtötte a szükséges számú aláírást, Orbán egyszerűen visszavonta Budapest olimpiai kandidálását.

A 2016-os "kvótanépszavazás" és a 2022-es "gyermekvédelmi" népszavazás egyaránt az emberekben megbúvó zsigeri ösztönökre alapozott: előbbi a xenofóbiára, utóbbi pedig a homofóbiára. A 2016-osra is meg a mostanira is érvénytelenül voksoltam, és végül egyik népszavazás sem érte el az érvényességi küszöböt, a Fidesz mindkettőről azt kommunikálja, hogy hatalmas felhatalmazást, egyértelmű legitimációt adott.

Ami a "gyermekvédelminek" csúfolt népszavazást illeti, a Fidesz úgy próbálta eléretni vele az érvényességi küszöböt, hogy egy napra tűzte ki az országgyűlési választásokkal. Nyilván úgy gondolkodtak, hogy aki felveszi a szavazólapot, annak jelentős része érvényesen fog szavazni, így teljesül az érvényességi kritérium. Nos, a számok nem ezt igazolták:

• Idén a szavazásra mintegy 7 500 000 ember volt jogosult;
• Ebből 5 240 000 ember jelent meg a szavazó urnáknál;
• Ebből mindössze 4 490 000 ember dobta be a szavazólapját, vagyis 750 000 állampolgár nem szavazott;
• Nagyon sokan, 1 490 000 ezren érvénytelenül szavaztak (köztük a Pál család 4 tagja), voltak, akik egyszerűen beixelték az igent és a nemet, de nagyon sokan gyönyörű műalkotásokkal látták el a szavazólapot.

A 444.hu gyűjtése

• Volt 200 000 választó, akik dafke "igen" szavazatot adtak a kérdésekre a kormány által sugallt és propagált "nem"-mel szemben;
• Végül is, mindössze 2 800 000 ember szavazott a kormány szájaíze szerint "nem"-mel, ez az urnáknál megjelent szavazópolgárok 53%-a, vagyis pontosan annyi, ahányan a Fidesz-listára adták le voksukat. Vagyis ez az a 2 800 000 ember, akikre mindig számíthat a Fidesz;
• De ami a lényeg, a szavazásra jogosultak mindössze 40 százaléka szavazott érvényesen, vagyis a népszavazás érvénytelen lett, bár ennek semmi jogi következménye nincs, hiszen a gyermekvédelmi törvényt már tavaly júliusban meghozták.

A népszavazást még tavaly júliusban hirdette meg Orbán Viktor, miután a gyermekvédelmi törvénybe bekerült homofób passzusok miatt nemcsak hazai tiltakozások voltak, de az Unió is elítélte hazánkat és követelte a törvény módosítását. Az eredetileg kihirdetett öt kérdésből az egyiket a Kúria alaptörvény-ellenesnek ítélt, de az Alkotmánybíróság érvénytelenítette a Kúria ítéletét, végül a Kúria ismét érvénytelenítette a kérdést, ezért ez fel sem került a szavazólapra. Mindenesetre jól láthatta a választópolgár, hogy olyan kérdésekben kell döntenie, amelyekről Magyarország két legmagasabb bírói testülete sem tud egyetértésre jutni.

Érdekes, hogy jogásznak készülő Petra lányom már a törvény kihirdetésének napján magától elment tüntetni, őszinte borzadállyal hallgatta a Nagycsaládosok Egyesületének vezetőjét, aki kifejtette, hogy meg kell akadályozni, hogy trendi legyen a nemváltás, már csak demográfiai szempontból is.

Én meg mi mást tehettem volna, mint dalaimmal tiltakozni a homofób törvény és a hozzá kapcsolódó népszavazás ellen:

---

---

PS. 2022.04.12.

Az Orbán-rendszer azt a békát sem tudja lenyelni, hogy a saját maga által írt Alaptörvényben megszigorított népszavazási eljárási rend miatt még a kormány által kezdeményezett népszavazás sem tud érvényes lenni, még akkor sem, ha országos parlamenti választásokkal egyidőben tartják.

Utasították hát a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy minősítse joggal való visszaélésnek az érvénytelen szavazásra buzdítást, amit az NVB 327/2022 sz. határozatában meg is tett. Nem jogvégzett ember számára különösen vicces, ahogyan 40 bekezdésen keresztül megpróbálják levezetni, hogy bár érvénytelen szavazat leadása teljesen jogszerű, de az arra való buzdítás már jogsértő.

Szánalmas.