Nem táncolunk úgy - intermezzo

Két tétel között pillantsunk be a propagandaminiszter sötét irodájának mélyére.

Savanyú József, a reklámügynökség vezetője elégedetten várakozott a kékplakátügyi miniszter előszobájában. Nyilván azért hívatta a miniszter, hogy megdicsérje a sikeres "Ne táncoljunk úgy..." plakátkampányért. Jó pénzt hozott, a cégnek, meg persze neki is, végre lecserélheti az asszony Mercijét egy nagyobbra. A titkárnő egykedvűen babrált a számítógépén, nem lehetett az arcáról semmit leolvasni.

A kékplakátügyi miniszter kiszólt: Boglárka, beküldheti. Csak akkor csattant fel a hangja, amikor a párnázott ajtó már becsukódott Savanyú mögött.
- Mi ez a szar Józsikám? Mióta vagy a szakmában? Hogy lehet, hogy egy ilyen egyszerű feladatra is képtelen vagy te és az állítólagos szupercsapatod?
- Nem értelek, miniszter úr. Elkészítettük a plakátot billboard és oszlop változatban, a nagy részük már ki lett helyezve, egész hétvégén dolgoztak a kollégák.
A miniszter tajtékozva kiterített egy plakátot.

- Erről beszélek, Józsikám!

- Igenigen, rajta van az Ursula meg a Kissoros, ahogyan kérted.

- Najó, de mit csinál a Kissoros?

- Fenyegetően felemeli az ujját, így próbál megfélemlíteni minket, magyarokat. De mi nem táncolunk úgy, ahogy ők fütyülnek.

- Lóf@szt - már megbocsáss - Éppen Ursula fülébe súgja figyelmeztetően, hogy ne táncoljon úgy az Unió, ahogy ők, vagyis a magyarok fütyülnek.

- Na de miniszter úr, ezt a dizájnt ti hagytátok jóvá, a fotókat, a feliratokat, a színeket, mindent.

- Tudod te, Józsi, hogy nekem mennyi mindenre kell figyelnem, a titkosszolgálatok, a sajtó. Neked csak ez az egy feladatod van, neked kellett volna mindenre gondolnod. De azért súgva elárulom, hogy a legfelső szintről jött az észrevétel - és közben a plafonra nézett.
- (Na, kezd már szétcsúszni a Viki) - gondolta magában Savanyú, de inkább csak nyelt egyet. - De akkor most mi legyen?

- Na, ezt biztosan nem én mondom meg neked, de a még föl nem ragasztott plakátokat szépen bezúzzátok és helyette újat nyomtattok, a kint lévő plakátokat pedig szépen felülragasztjátok. Nem akarom a Kissoros figyelmeztető ujját látni. Értve vagyok? És egyre ne számíts: hogy egy fillérrel is többet kaptok annál a 10 milliárdnál, amiben leszerződtünk. Végeztem.

Így történt, hogy néhány nappal a plakátkampány megindítása után megindult a nagy plakátátragasztás. Hamarosan az utakat, tereket és házfalakat már az ujjatlan plakátok éktelenítették.

Savanyú az irodájában egykedvűen papírgalacsinokat dobál a szemetesbe, a telefonját nem veszi fel, senkivel sem beszél. Álmában még napokig a Kissoros felemelt mutatóujja fogja kísérteni. De nem aggódik, tavasszal majd jönnek a zsíros megrendelések a Karácsonyt lejárató plakátokra, úgymond "társadalmi célú hirdetés" gyanánt.

Ujjas

Ujjatlan