Posztom címében az Egy szerelem három éjszakája című darabból idéztem Vas István egyik dalszövegéből, a Vita a humanizmusról refrénjéből. Egy korábbi, A Pál utcai fiúk című musicalről írott posztomban már megemlítettem, hogy az 1960-ban bemutatott darab az első magyar musical volt, az akkor még mindössze 28 éves Szinetár Miklós rendezte. Az ősbemutatón Bálintot, a költőt Bodrogi Gyula, szerelmét, Júliát Margitai Ági alakították.
Bár láttam a mű 1967-ben készült filmváltozatát (Tóth Benedek és Venczel Vera mellett a három királyokat Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán és Darvas Iván játszották), valamint az 1986-ban készült tévéfilmet (Mácsai Pál, Pápai Erika), magát színdarabot egészen tegnapig nem láttam. Most megnéztük a Pesti Színházban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében (Ertl Zsombor, Varga-Járó Sára, és a három királyok szerepében Kern András, Hegedűs D. Géza, és a betegeskedő Lukács Sándor helyett Rudolf Péter).
Az ifjabb Vidnyánszkyt számos darabban láttuk már játszani (Háború és Béke, A diktátor, Sirály), most viszont egy rendezését láthattuk (és a látványtervező is ő volt). Mindössze 30 éves kora ellenére már nagyon sok szerep és rendezés van a háta mögött, és tényleg mindent tud a színházról és nagyon egyedi és csak rá jellemző minden, amit csinál. (Ma édesapám sírjánál összejött a család, és utána a családi ebédnél unokaöcsém beregszászi származású felesége mondta, hogy odahaza jól ismerte az egész Vidnyánszky családot).
Nagyon jó kis színházi este volt, én és Kati már ismertük a több mint 60 éve slágerré vált dalokat (Planta-dal, Dal az etikettről, Melitta búcsúdala, A három királyok dala, Dal az olaszországi utazásról stb.). Azért a darabról kifelé jövet volt egy-két néző a ruhatárnál, aki nem értette pontosan, mi is történt a színpadon. Én Bálintban, a tragikus sorsú költőben mindig is Radnótit láttam, míg kedvesében, Júliában Radnóti feleségét, Gyarmati Fannit.
Posztom végére két dolgot teszek még be. Egy idézetet a musical végén elhangzó Hubay Miklós-versből, valamint Melitta búcsúdalát, az arisztokrácia búcsúzását az úri Budapesttől (Senyei Vera előadásában abból a klipből, amit a Weiss Manfréd családtörténetéről írott Závada-regényről írott posztomba szúrtam be).
Régi volt szerelmek, büszke árnyak!
Életünk sugárzó távolának
Mélyén ott a régi pillanat.
Régi életek nyomába járunk,
Boldog élet indul már utánunk
És az élet mindig megmarad.
Nem csupán papírról, verskötetből,
Új villanyból, lüktető kövekből
Támadj élni, tiszta gondolat!
Hát ne bánj tékozlón életeddel,
És amit kaptál, ne vesztegesd el,
Most vigyázz: szabad vagy, védd magad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése