Viktor kerál és a napkeleti bölcs

Hajdanában, nagyon régen Ejrópa és benne Begengócia a romlás és pusztulás fődje volt. A népek egymás ellen hadakoztak, egymást fődjeikrűl elűzték, az ellenségeskedésnek nem volt se vége, se hossza. Ebben a nagy fölfordulásban menekült el otthonábúl Sho-gi, a napkeleti bölcs is.
Sho-gi eredetileg maga is bergengóc vót, még a neve is más vót, de midőn a száműzetésben nyugalomra lelt egy távoli, napkeleti kolostorban, a Huo-to folyó partján, új nevet vett fel. Sho-gi-t hamar megérintették a távoli kolostorban hirdetett tanok. Mestere, Kai-po apát sok figyelmet szentelt az okos, nyitott és tanulni vágyó ifjú novíciusnak. A tanulás hosszú évei alatt Sho-gi megértette, hogy az ellenségeskedésnél fontosabb az együttmunkálkodás, a kitaszításnál hasznosabb a befogadás, az elutasításnál célravezetőbb a megértés.
Hosszú-hosszú évek meditálása, elmélkedése, hajnalig tartó beszélgetései után Sho-gi maga is mesterré vált. Messzi fődről érkeztek hozzá tanítványok, novíciusok, kerálok, szultánok és emírek. Ejrópa képe is lassan megváltozott, az addig ellenségeskedő kerálságok megnyitották határaikat, kereskedők karavánjai népesítették be az országutakat, hol egykor harci paripák vágtattak. Bergengócia öreg, zsarnok királya is meghótt, új reménység tőtötte el a nép szivit. Valamikor ezidőtájt hítta meg kolostorába Sho-gi mester Viktort, az ifjú bergengóc kerálfit.
Viktor kerálfi éppolyan tudásvággyal és nyitott szívvel érkezett a Huo-to folyó partján fekvő kolostorba, mint egykor Sho-gi mester. A guru már az első este felkereste cellájában a kerálfit.

- Miért fogadtad el a meghívásomat, ifjú? - kérdé Viktort.
- Mert alattvalóimon Isten kegyelmibűl bölcs királyként szeretnék uralkodni. - válaszolta az ifjú.
- Még nagyon sokat kell tanulnod - sóhajtott fel Sho-gi mester. - Három dolgot azonban már most jegyezz meg: Egy bölcs királynak nincsenek alattvalói, csak népe, mely fölött nem uralkodik, hanem velük együttműködve kormányozza az országot, és nem Isten, hanem a nép kegyelmibűl, csakis a nép szolgálatára.
Az ifjú hercegbűl fürge eszű novícius vált, ki erőst szorgoskodott a régi bölcsek feljegyzésinek tanulmányozásában, és pár év múlva maga Sho-gi mester is úgy találta, méltó kerála lehet Bergengóciának. Mielőtt hazabocsájtotta volna országába, útravalóul egy kapcsos könyvet nyújtott át neki, benne saját kezű feljegyzéseivel, amelyeket még Kai-po apáttal folytatott reggeli beszélgetései során készített. Viktor könnyes szemmel ölelte meg mesterét és e szavakkal búcsúzott tőle:
- Azt szeretném, ha tanításodat minden bergengóc megismerhetné. Nem juthat el mindenki ebbe a távoli napkeleti kolostorba, szépen kérlek, fundálj nálunk, Bergengóciában egy kolostort, hol Kai-po apát tanait hirdethetik a novíciusoknak.
Az ifjú herceget hazatérte után hamar megkoronázták. Kerálsága első rendelete avvót, hogy híjják el Sho-gi mester legjobb tanítványait Bergengóciába kolostort fundálni. Az új király mestere útmutatásai alapján kezdett kormányozni, és mind több kamarást és minisztert választott az új kolostor növendékeibűl. Hanem a kezdeti sok reményt kezdte felváltani a csüggedés és a csalódás. Bergengócia távoli vidékein a nép sora alig vált könnyebbé, mint azelőtt, fődesurak nyúzták, komisszárok nyomorították az embereket. Bár Bergengócia is megnyitotta határait, hogy ejrópai kalmárok dúsan rakott társzekerekkel érkezhessenek az országba, de a nép oly szegény volt, mint a templom egere, potom árért kótyavetyélte el a drága bergengóc főd gyümölcseit és javait, de így is csak csak nehezen gyarapodott, az okosabbja inkább külhonban próbált szerencsét.
Egymásnak adták a kilincset a keráli udvarban a miniszterek, kamarások és titoknokok, de Viktor egyikőjük tanácsátúl sem lett okosabb. Ekkor jutott eszibe Sho-gi mester kapcsos könyve, melyet vára legmagasabb toronyszobájában őrzött. Felkapaszkodott a toronyba, felütötte a könyvet és egy gyertya fényinél olvasni kezdte:

"A legnagyobb veszély, ami egy országra leselkedik, ha a sikertelenségre ostoba kerála bezárkózással válaszol. A bezárt népbűl hamar válik alattvaló, és a kerál is könnyebben uralkodhatik felette. A rossz kerál elhiteti népével, hogy külső veszély fenyegeti, melyet senki más, csakis ő képes elhárítani. A tudatlanságban tartott nép könnyen elhiszi, hogy országát és nemzetét gonosz erők felszámolni igyekeznek, és ezen sötét erők elleni harc során el kell viselniük az átmeneti nehézségeket."

Viktor kerál észrevette, hogy a toronyszoba egy sötét sarkában fondor tanácsnoka, Árpád lovag kuporog és gúnyosan szemléli őt és a kapcsos könyvet.
- Ugye meglepődtél, jó kerálom? - szólítá meg a lovag. - Magad sem gondoltad vón, miket firkált össze az öreg Sho-gi?
- Sokat hallottam ezeket a gondolatokat ott a távoli kolostorban, a Huo-to folyó partján - válaszolt Viktor.
- Ha elrettentésként olvasod Sho-gi szavait, hamar letaszítanak a trónról, felség. Olvasd legott jó tanácsnak, s meglásd, hosszú leszen kerálkodásod - fondorkodott a tanácsnok.
Szíven ütötték a sötét tanácsnok szavai Viktor kerált.
- Tagadjak meg mindent, mit a bölcstől tanultam? - kérdé Viktor kerál a lovagot.
- Többet mondok, felség! Tedd meg őt annak a sötét, gonosz ellenségnek, mely országod ellen fenekedik! Zárasd be Bergengóciában fundált kolostorát, vesd tömlöcbe minden hívét és tanítványát! Hitesd el népeddel, hogy csakis Sho-gi miatt megy rosszul a sora!
Így esett, hogy néhány reményteli év után Bergengócia határai ismét lezárultak, keráli rendeletben hirdették ki, hogy Sho-gi a haza ellensége. Tanait hirdető kolostorát bezárták, szerzeteseit elűzték. Ejrópa többi országában Kai-po apát tanait továbbra is híven követték, és Sho-gi, a napkeleti bölcs is mindig kedves vendég volt a keráli udvarokban. De erről a bergengóc nép már csak annyit tudhatott, hogy Sho-gi-nak sikerült megbabonáznia a hanyatló Ejrópa uralkodóit.
Aki nem hiszi, tekintsen ki ablakán a legközelebbi kék plakátra.

Meghosszabbították a nemzeti konzultáció visszaküldési határidejét

Pártunk bölcs vezetői belátták, hogy a munkából élő embereknek hosszabb időre van szükségük, hogy átláthassák Soros György szövevényes és ördögi tervét. Felelősségteljesen csak akkor válaszolhatnak a konzultációs íven feltett kérdésekre, ha azt előbb a családok, a dolgozó kollektívák és a barátok is alaposan megvitatják. Meghosszabbították ezért a visszaküldési határidőt, hogy legyen idő a megfontolt válaszra. Íme néhány példa:

A MÁV vasúti járműjavító műhelyében éppen azt vitatják meg a dolgozók, vajon nem túlzás-e, hogy a Soros-terv évi egymillió bevándorló betelepítésével számol. Takács József lakatos szerint a Soros-tervből nem derül ki egyértelműen, hogy ebből kis hazánkba mennyi bevándorló érkezne, és hogy azok családos, dolgozó emberek lennének-e. A szaki szerint még néhány ügyes kezű marós elkelne az üzemben. Bár szaktársai szerint Arábiában nincsenek marósok, Takács mégis úgy dönt, hogy tovább tanulmányozza a Tervet.

Tímár Károly mérnök kollégáit baráti beszélgetésre invitálta otthonába, hogy megvitassák, helyes-e Soros György azon terve, miszerint a szerb határon felhúzott határkerítést le kellene bontani. A mérnök úr szívesen jár vadászni, és úgy gondolja, hogy a vadak természetes vonulási útvonalát keresztbe szeli a kerítés, ezért mostanában a hajtóvadászatokon sokkal szerényebb a teríték, mint azelőtt volt. A tervezőiroda párttitkára azonban felhívja a figyelmét, hogy a vadak számára létesített átjárókon veszedelmes terroristák és diverzánsok is hazánk földjére léphetnek. A mérnök úr úgy dönt, hogy megkérdez még néhány szakembert, hogy megvalósítható-e biztonságos határőrizet kerítés nélkül is.

Molnár Gyula formakészítő családja körében vitatja meg Soros György azon tervét, hogy Brüsszel kötelező kvóta szerint osztaná szét az Európába érkező bevándorlókat. Míg nagylánya, Margit határozottan a terv ellen van, mert megbeszélte udvarlójával, hogy nincs szükség a lányokkal erőszakoskodó bevándorlókra, addig kisfia, Jenőke váltig állítja, hogy neki az iskolában két kínai osztálytársa is van, és azok mindig nagyon udvariasan beszélnek a lányokkal. Molnár szaktárs nem lát tisztán abban a kérdésben, hogy ha mondjuk kötelezően évi ötezer menekült kerülne Magyarországra, azokat az ország mely szegletében telepítenék le. Hallott már elnéptelenedő falvakról és parlagon álló földekről, úgy gondolja, ott talán jobb dolguk lehetne, mint szétbombázott szülővárosaikban, örül hát a kormány által biztosított haladéknak, hogy jobban átgondolhassa ezt a kérdést.

Az egyéni gazdálkodók esténként azért gyűlnek össze a gazdakörben, hogy a Soros-terv által a bevándorlóknak fizetett 9 millió forint fejpénz kérdését beszéljék meg. A földművesek attól tartanak, ha a menekülteknek kifizetik ezt az összeget, nem fog jutni a területalapú földtámogatásra, ezért ellehetetlenedik a gazdálkodásuk. Arató István egyéni gazda, kinek családi földbirtoka 300 hektár szántó, melyet tavaly szerzett az állami földárverésen azt mondja, hogy ő pont ennyi támogatást kap évente a minisztériumtól.
Úgy gondolja, hogy ez valóban sok pénz, mert bár nyaranta nehéz dolgos napszámost kapni, ennyi pénzt a legjobb munkaerő sem ér meg. Úgy dönt tehát, hogy kihasználva a válaszadási határidőre adott egy hét haladékot, tovább gondolkodik ezen a kérdésen.

Ez a nyolc fiatal még tavaly jelentkezett a belügyminisztérium által toborzott határvadász alakulatba. Esténként a klubban a nemzeti konzultáció kérdéseit beszélik meg bajtársaikkal. Ezen az estén a Soros-terv azon pontján vitatkoznak, hogy kaphatnak-e a bevándorlók enyhébb büntetést az általuk elkövetett cselekményekért, mint a magyarok. Arról már mindannyian kaptak eligazítást, hogy emberségesen kell bánniuk az illegális határátlépőkkel, azt azonban nem tudják, mi a teendő, ha gyümölcslopáson kapják őket, vagy nincs a kerékpárjuk kivilágítva. Örülnek a haladéknak, mert a politikai tiszt a jövő héten tart nekik tájékoztatót a Soros-tervről.

A kovácsműhely dolgozói is rendszeresen közösen beszélik meg a konzultációs kérdéseket. Mivel sokan járnak közülük a munkásdalárdába, ahol szép magyar népdalokat énekelnek, most megütközéssel hallják, hogy Soros György háttérbe akarja szorítani a magyar kultúrát, hogy a bevándorlók könnyebben beilleszkedhessenek. Mivel legtöbben csak magyarul beszélnek, fájna nekik, ha a mostantól sok mindent más nyelven kéne mondaniuk. Wágner Rudolf vasmunkás szerint a dalárdában tanult külföldi dalok is elég szépek, és az üzemi étkezdében árult kínai ételek is nagyon ízletesek, sőt, a kínai szakács egészen jól megtanult magyarul, ezért ő személy szerint kihasználja a haladékot és még egy hétig gondolkodik a válaszon.

Ez a fiatal jegyespár, Rózsika és Márton a jegyesoktatás után rendszeresen beszélget a Soros-tervvel kapcsolatos konzultációs kérdésekről. Most például arra a kérdésre keresik a helyes választ, megengedhető-e, hogy Brüsszel hazánkat szankciókkal sújtsa, ha nem fogadunk be elég menekültet. Nyár végére tervezik egybekelésüket, és nagyon nem szeretnék, ha a szankciók miatt kevesebb pénz gyűlne össze a menyasszonytáncból. Bár Rózsika elég biztos a válaszban, Marci még gondolkodna a kérdésen, és megkérdezné leendő apósát is, hogy ne legyen sértődés a családban.

Lányok az úton

Amikor két és fél éve új telephelyre költöztünk a budaörsi repülőtér mellé, feltűntek nekünk a Kőérberki út szélén "fuvarra" várakozó lányok. Távol álljon tőlem, hogy erkölcsi alapon ítéljem el a legősibb mesterséget, de kétségtelen, hogy az escort-lányok, a szállodai rosszlányok, a kikötői kurvák mögött az országutak szélén kuncsaftra várakozó lányok a rangsor legalján vannak. Ehhez képest nem is voltak annyira lepusztult hölgyek, bár 50%-uk cigány származásúnak tűnt.
A Kőérberki útról a rendőrség hamar elpaterolta a lányokat, viszont pár kilométerrel arrébb, a Kamaraerdei úton 2-300 méterenként állnak kuncsaftra várva. Mivel a budaörsi repülőtérről az M6-os a Kamaraerdei úton keresztül közelíthető meg leggyorsabban, módunkban volt alaposabban megfigyelni őket. Egészen otthonos placcokat alakítottak ki maguknak, melynek központi eleme egy-egy vashordó, melyben mindig égett a tűz. Ez egyrészt sötétben is megvilágította a portékát, másrészt elég meleget adott ahhoz, hogy télen is forrónadrágban, harisnyakötőben várják az érdeklődőket. Egy alkalommal azt is módunkban volt megfigyelni, ahogyan egy kisteherautóról lepakolják egy fűrészüzem hulladékát tüzelőanyagnak, nyilván kedvezményes szolgáltatásért cserébe.

Fuvarra várva a Kőérberki úton (Forrás: Google StreetView)

Megjött a fűrészáru, vidáman ropog a tűz (Forrás: Google StreetView)

Üres a placc a Kamaraerdei úton (Forrás: Google StreetView)

Ami az erkölcsrendészetnek nem sikerült, azt a tűzrendészet sikerrel megoldotta: Kb. fél évvel ezelőtt beszedték a vashordókat és minden éghető anyagot, és tűzgyújtási tilalmat rendeltek el. A nyár nem okozott problémát a lányoknak, elég meleg volt, viszont az október és november kegyetlen lehet.
Mostanában sokat jártunk Paksra, rendszeresen sötétedés után érkeztünk vissza Budapestre. A Kamaraerdei úton olyan rendíthetetlenül állnak a lányok a vártán, mint Hans Christian Andersen ólomkatonája, de nagykabátban és láthatósági mellényben. Bizony, így sötétben kevésbé vonzó az "áru", abba pedig bele sem merek gondolni, milyen lehet, amikor az embert egy teljesen átfagyott lány veszi kezelésbe.
De most a viccet és minden hímsovinizmust félretéve csakis sajnálatot tudok érezni, mert ezek a munkakörülmények tényleg rettenetesek, még csak nagyságrendileg sem tudom megbecsülni, mennyi az a napi bevétel, amely megéri az elgázolás veszélyének és a súlyos vesemedence-gyulladásnak az állandó kockázatát. Csak reménykedni merek, hogy nem lelki vagy fizikai kényszer hatására vállalják a lányok ezt a borzasztóan kemény munkát, és sokkal jobban elítélem azokat, akik szolgáltatásukat igénybe veszik.

Az úgynevezett fergeteges vígjátékokról

Sok vígjátékot láttam már életemben, de van egy különös műfaji megjelölés: fergeteges vígjáték. A fergeteges vígjátékban a helyzetkomikumok, a félreértések, a kölcsönös füllentések olyan tobzódása alakul ki, hogy a néző a darab végére szépen elkezdi elveszíteni a fonalat, miközben folyamatos hasizom-próbának teszi ki magát a szűnni nem akaró röhögés miatt.
Nos, a fenti kritériumoknak megfelelő vígjátékot mindössze hármat láttam az életemben, az utolsót múlt vasárnap a Tháliában: Marc Camoletti Boeing, Boeing - Leszállás Párizsban című komédiáját. Rémlett, hogy már korábban mintha láttam volna filmen is, és valóban, 1965-ben már forgattak egy amerikai filmet ugyanebből az ötletből Tony Curtis-szel (most ugyanezt a szerepet Pindroch Csaba játszotta).
Az első fergeteges vígjátékot, Georges Feydeau Bolha a fülbe című darabját még a '70-es évek végén láttam a Vígszínházban, mégpedig gyaníthatóan egyetemi tankörtársaimmal. Egyik tankörtársam ugyanis színházi statiszta volt a színházban, gyakran mentünk el olyan előadásokra, amelyekben szerepelt. Emlékszem, hogy a legemlékezetesebb alakítást nekem Tordy Géza (ma már a Nemzet Színésze) nyújtotta, mert a Kőszívű ember fiaiban megismert szelíd, álmodozó és testileg gyenge Baradlay Jenő ezúttal egy temperamentumos "őrült spanyolt" képében lépett színpadra. A darabot az a Marton László rendezte, aki a Képzelt riport 1973-as színrevitelével a mennyországba emelkedett, hogy aztán 45 évvel később, pályája csúcsán, A Pál utcai fiúk zseniális megrendezése után molesztálási ügy miatt a pokolra hulljon.
(Marton László volt kolléganőm öccse. Amikor egyszer kolléganőm lányával egynapos sítúrára mentünk Donovaly-ba, és a lány minden ínszalagját elszakította, ahány csak a térdében volt, a kórházi ágyánál összefutottam - sőt, össze is tegeződtem - az általam is csodált színházi rendezővel).
És itt a legújabb színházi pletyka: a Marton-ügy miatt talán menesztik Eszenyi Enikő igazgatót és Rudolf Péter váltja a Vígszínház élén.
Ha emlékezetem nem csal, életem második fergeteges vígjátékát már Katival láttuk a Császárfürdő melletti Hild udvar egyik nyári előadásán valamikor a rendszerváltozás környékén: Ray Cooney A miniszter félrelép című komédiáját. Ha jól emlékszem, Buss Gyula játszotta a minisztert, de sajnos erről az előadásról semmit nem találtam a neten. Viszont mindenki számára inkább a darab filmváltozata ismert Koltai Róberttel és Kern Andrással, akik nemcsak a két főszerepet játszották, de ők is rendezték a darabot. A darab producere Andy Vajna filmmogul volt, és ebben a darabban tűnt fel az ifjú és sok előnyös tulajdonságot domborító Dobó Kata is, sőt, valószínűleg ezen a forgatáson melegedtek össze Andy-vel, aki csaknem egy évtizedig egyengette Hollywoodban a lány karrierjét. Végül azonban Dobó Kata hazatért, Andy pedig feleségül vette a szépségkirálynő-jelölt Palácsik Tímeát, ki Vajnánál 38 évvel, Dobó Katánál pedig 8 évvel fiatalabb.
A filmváltozatban is megcsodálhattuk egy Nemzet Színészének, a csodálatos Kállai Ferencnek (szállodaigazgató) az alakítását.
Visszatérve a Thália előadására: itt is részünk volt egy Nemzet Színésze, Molnár Piroska alakításában, aki mint mindig, most is remekelt, akárcsak az ügyefogyott barátot, Robertet alakító Vida Péter, akit már láthattunk A főnök, én meg a főnök című Goldoni-darabban. A darab szerint Robert hivatalosan halott, mert közvetlenül egy vasúti szerencsétlenség előtt szállt le egy vonatról, de fennhagyta a kabátját benne az irataival. Az emberi maradványok között megtalált iratok alapján halottnak nyilvánítják, de ő erről csak három hónap múlva, tanyasi visszavonulásban töltött nyaralása után értesül, de ekkor már sehogyan sem tudja bebizonyítani, hogy ő igenis él, ezért a halotti anyakönyvi kivonatát hordja magánál igazolvány helyett.
Hogy az élet a legnagyobb drámaíró, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a héten ez a cédula volt kitűzve egy iskola kapujára:

Haláli, nem?

Gondolatok a reformáció 500. évfordulóján, II. rész

A reformációról szóló gondolataim első részét Dávid Ferenc egyházánál, az unitáriusoknál fejeztem be.
Az angliai reformáció abban tér el a kontinens vallási mozgalmaitól, hogy nem annyira a belső reform igénye, mint inkább politikai indítékai voltak. VIII. Henrik azért hozta létre az anglikán egyházat, mert Róma nem volt hajlandó elválasztani feleségétől, Boleyn Annától. Az anglikán egyház feje a mindenkori uralkodó, így aztán a katolikusok mellett a római katolikus szertartásrend erőteljesebb elutasítását követelő puritánok és a királyi befolyást elutasító independensek ellen is állandó harcot kellet folytatniuk, hullottak is a fejek rendesen a Towerban, ahogyan ez az angol királydrámákból megtudható.
A magyarországi reformáció a török befolyás növekedésével és ezzel együtt a katolikus egyház meggyengülésével nagyon gyorsan terjedt, mind a lutheránus, mind a kálvinista irányzat. Sárospatakon 1531-ben, Debrecenben és Pápán is nagyjából ekkor alakult meg a református kollégium, de az idei nemzeti tanévnyitó kapcsán megtudhattuk, hogy Nagykőrösön is 1557-ben alapították a Református Gimnáziumot. Moldova György Negyven prédikátora 150 évvel később, valamikor a vasvári béke után játszódik, amikor a Habsburgok pozíciója megerősödött és erős ellenreformáció indult meg az országban. Moldova 1973-ban írt regényének már nekifutottam valamikor negyven évvel ezelőtt, de nem jutottam tovább az első fejezetnél.
A Wesselényi-összeesküvés kapcsán, Zrínyi Péter és Frangepán György (sub rosa - rémlik?) kivégzése után koncepciós perek indultak a hazánkban működő kálvinista és lutheránus prédikátorok ellen, azzal vádolva őket, hogy támogatták a király elleni összeesküvést. A perben a prédikátoroknak három kiutat ajánlottak:

1. Felhagynak prédikátori tevékenységükkel, és hitüket megtartva élhetnek tovább;
2. Elhagyják az országot, és tovább prédikálhatnak;
3. Katolicizálnak, és akár papi hivatásukat is folytathatják.

Moldovát azért izgatta ez a történet, mert úgy látta, hogy a '70-es évek értelmiségének is ugyanezt a választási lehetőséget kínálta az aczéli kultúrpolitika. Moldova regénye a hit megőrzéséről, az elveinkhez való hűségről szól. (Tudtátok, hogy a "hit" és a "hűség" etimológiailag ugyanabból a szótőből fakad, akárcsak az angol a faith=hit és faithful=hűséges szavak?). A hitét megtartó és inkább a gályarabságot választó prédikátorok története annyira megragadta Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázót, hogy sportolói pályafutása végén ezzel a könyvvel vonult el negyven napos meditációra egy tanyára, ahogy erről a Küldetés című magyar filmben vallott (Kósa Ferenc 1976-ban készült filmjében Balczó olyan dolgokat mondott ki, amit abban az időben még nem nagyon lehetett, többször hangzott fel a taps a nézőtéren). Moldova számára a hűség azt jelenti, hogy ma már talán ő az egyetlen igazi, érdek nélküli kádárista. Ő Kádárban nem az '56-ot véres kézzel elfojtó zsarnokot, hanem a kisemberek - ahogy Kádár mondta: a gyalogok - pártján álló vezetőt. Nem értek vele egyet, de nagyra becsülöm hűségét.
A Negyven prédikátor főszereplője, Kócsi Csergő Bálint is felteszi magának ugyanazt a kérdést, amit Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versében:

De nem volt nagy ár
mégis a harmincévi döghalál,
d’Aubigné dühe, Coligny halála,
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,
fél Németország, a kettétörött
Európa, s hogy itt volt a török
százötven évig és a mi hazánk... —
Ez lett a ,,győzelem"! Ezt küldte ránk
Isten azzal, hogy ,,napként kimutatta":
nem ÉRTE folyt a harc, hanem MIATTA;
ilyen volt, mit díjul szánt a jövő:
— mert volt-e vajon győztes, kit nem ő
rendelt ELEVE győzni?

Illyés megválaszolja, amit valószínűleg mindannyian tudunk:

Hiszed, hogy volna olyan-amilyen
Magyarság, ha nincs — Kálvin?

Hatvanéves születésnapomra megkaptam I. Rákóczi György Bibliájának fakszimile kiadványát. Van abban valami megható, ahogyan a 16. század végén, két évszázaddal a nyelvújítás előtt próbálják a magyar hangokhoz, szavakhoz igazítani a latin betűket, hogy végre magyarul hangozhasson el a Szentírás a templomokban.

Vizsolyi biblia címlapja, magunknak nyomtatva

Az 500 évvel ezelőtti reformáció csak új egyházakat hozott létre, de végül a tridenti (trienti) zsinatal (1545-1549) a római katolikus egyházban is megújulás vette kezdetét.
És most ugorjunk megint fél évezredet. Ma az európai államok túlnyomó többsége szekuláris, az állam és az egyház szigorúan szétválasztott. Ezért hangzik furcsán, hogy a magyar miniszterelnök az évfordulós ünnepségen arról beszél, hogy a jelenlegi kormány isteni küldetést teljesít és Isten kegyelméből kormányoz.
A Parlament falai között ördögűzőkre hivatkozó, a Sátán elleni harcot hirdető kormánypárti felszólalás hangozhatott el.



Az Orbán családot amúgy is átjárja az isteni küldetéstudat. Fiatal korában Orbán Viktor közel került egy magyar metodista egyházhoz, az Evangéliumi Testvérközösséghez és annak karizmatikus vezetőjéhez, Iványi Gáborhoz. Ennek az egyháznak a szertartása szerint házasodott és itt keresztelték meg két gyermekét. Mivel a metodista mozgalom a világban főleg laikus igehirdetők, buzgó tanítványok körében terjedt, nem lehet véletlen, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár is isteni kinyilatkoztatásokat közvetít lelkészi, teológiai végzettség nélkül követői felé a Felház nevű egyházban?, gyülekezetben?, vallási közösségben?
A sors fintora, hogy mivel az Iványi-féle egyház kritizálta a jelenlegi kormányzatot, az új vallási törvény értelmében a MET már nem lehet egyház, többek szerint maga a miniszterelnök húzta ki a listáról Iványiékat. Orbán református létére olyan "bálványimádó" szertartásokon vesz részt, mint a Szent Jobb körmenet, és olyan "babonaságokat" tűr el, mint a már említett parlamenti felszólalás.
Pedig - hogy posztom végén visszakanyarodjak a Negyven prédikátorhoz - a Debreceni Kollégium esküszövege a katolikusokat nemes egyszerűséggel "babonás pápistáknak" nevezi.

"Tanítóink mondták: legyetek jó sókká, szövétnekekké, csillagokká…"

Gondolatok a reformáció 500. évfordulóján, I. rész

A reformáció 500. évfordulójával kapcsolatban olyan sok gondolat gyülemlett fel bennem, hogy posztomat két részre bontottam. Természetesen semmiféle teológiai tudással nem rendelkezem, posztomat tisztán olvasmány- és filmélményeim alapján írom.
Két filmmel és egy könyvvel próbáltam magam felkészíteni a jeles évfordulóra. Megnéztem Eric Till 2003-ban készült filmjét, a Luther-t Joseph Fiennes-szal és Peter Ustinovval, valamint Sütő András azonos című drámájából 1979-ben forgatott magyar filmet, a Csillag a máglyán-t, mely Kálvin János és Szervét Mihály konfliktusáról, utóbbi máglyahaláláról szól. Végezetül elolvastam Moldova György Negyven prédikátor című könyvét (első könyvem, melyet teljes egészében on-line a Digitális Irodalmi Akadémia portáljáról olvastam el.)
A zsidó-keresztény vallás nagy reformjait mindig alkalmas történelmi pillanat készítette elő, de mindig ihletett személyek, próféták, igehirdetők, prédikátorok kellettek hozzá. A nagy vallási reformok általában mindig új vallást hoztak létre, de hozzájárultak az eredeti vallás megreformálásához.
A kereszténység kialakulása is egy ilyen történelmi pillanatban következett be: az ókori Izrael négy államában római helytartók és a despota papság uralkodott, a nép csodára és megváltásra várt. Reza Aslan A zelóta című könyvéből, Spiró György Fogságából és Benedikty Béla Názáreti-jéből megtudhattam, hogy a kereszténység kezdetben egyfajta népi zsidóságnak indult, valójában Pál apostol - ki e tekintetben komoly vitában állt Jakabbal apostollal, Jeruzsálem első püspökével - szakította el a kereszténységet a zsidó provincializmustól, szakított a zsidó hagyományokkal. Spiró szerint az ókori mediterráneum változatos vallási piacán egyszerre csak egy nagyon kelendő termék jelent meg: mindenki számára elérhető volt, megszüntette a kiválasztottságot, tanai egyszerűek és könnyen követhetőek voltak. A kezdeti ókeresztény, nazarénus közösségek még Jézust nem tekintették Isten fiának, Mária sem szeplőtelenül fogant, a kereszténység legalapvetőbb dogmáit csak 392-ben a niceai zsinaton fektették le, ekkor kanonizálták az Újszövetség könyveit. A 4. század ariánusai még tagadták a Szentháromságot, Jézus az Atyaistennel nem egylényegű (homousion), hanem hasonló lényegű (homoiusion). Az ember tragédiájából, Madách drámájából tudhatjuk, hányan mentek máglyára ezért az egy i-betűért. Mi pedig megcsodálhattuk Ravennában az ariánus keresztelőkápolna csodálatos mennyezetmozaikját 2011-ben:

A régi zsidó vallás reformját, a jeruzsálemi központú teokrácia megszűnését végül is a Templom kr.u. 70-ben történő lerombolása és a zsidóság szétszóratása váltotta ki.
A 7. századi Mekkában semmi sem volt, ami az élet feltételeit biztosította volna: sem víz, sem növényzet. Volt viszont egy fekete kő, mely még valamikor az időszámítás előtti első században hullott alá meteoritként, és zarándokhellyé tette a várost. A kő fölé megépítették a szentélyt, a Kábát, és komoly zarándokturizmus alakult ki, melyet a környék nomád arab törzsei menedzseltek évszázadokon át. A 6. században aztán kedvező történelmi helyzet alakult ki: a Bizánc és a Perzsa Birodalom között dúló évszázados háború ütközőzónájában a nomád arab törzsek karavánútjai biztosították a kereskedelmi kapcsolatokat. A gazdaságilag egyre feljebb emelkedő törzsek szülöttje, Mohamed, karavánútjai során megismerkedett a zsidó és keresztény vallással. Mohamed kinyilatkoztatásai a 7. század elején kezdődtek. Lényegük az volt, hogy Isten (Allah) Mózessel a Tórát, Jézussal az Evangéliumot küldte az emberiségnek, de a kinyilatkoztatások sora nem ért véget, Mohamed prófétán keresztül most a a Koránt, az előző tanok szintézisét juttatja el a hívekhez.
Az iszlám következetesen monoteista, tagadja Jézus isteni voltát, sokan ezért az iszlámot is egyszerűen ariánus irányzatnak tekintik. (A Bazi nagy francia lagzik című filmben a francia katolikus apa zsidó és muszlim veje a karácsonyi betlehemi jászolnál egyetértenek abban, hogy a kisded Jézus nem Isten fia, "csak" egy próféta). Elutasítja továbbá a bálványimádás minden formáját, tiltja az emberábrázolást.
Az új vallás, amibe Mohamed még a mekkai zarándoklatot is beépítette (mely némiképp ellentmond a bálványimádás elutasításának), sikeresen egyesítette az arab törzseket, és az iszlám kalifátus alig száz év múlva már az Atlanti-óceántól az Arab-öbölig terjedt. Erről az egykori világbirodalomról álmodoznak a mai Iszlám Állam fundamentalista-dzsihádista harcosai.
Az iszlámot is hamar utolérte a vallásszakadás: már Mohamed halála után örökösödési viszály robbant ki, mely később a két fő muszlim irányzat, a szunnita és a síita szétválásához vezetett. A síiták szerint az imámok nem egyszerűen a vallási közösség vezetői, hanem a próféta megtestesítői, akiken keresztül tovább folyik az isteni kinyilatkoztatás a hívők felé.
És most ugorjunk majd ezer évet, az európai 16. századba. A nagy reformátorok, Luther és Kálvin előtt is voltak reformirányzatok a kereszténységen belül (bogumilok, valdensek, husziták, katarok), de ezek hirdetői rendre máglyán végezték. A reformáció idejére azonban változott a helyzet. Egyrészt az európai birodalmakban megerősödött a Vatikántól való függetlenedési törekvés, másrészt megszületett egy nagyon fontos kultúrtörténeti vívmány, a könyvnyomtatás, mely lehetővé tette a Szentírás és más vallási iratok szélesebb körben való terjesztését.
Luther Márton állítólag nagyon félt a végítélettől, nagyon foglalkoztatta az üdvözülés. Nem értette, hogy a katolikusok miért az anyaszentegyház által nyerik el az üdvözülést, mikor a szentírás világosan kimondja, hogy mindenki üdvözülhet Krisztus kegyelme által. Ráadásul az üdvözülés a 16. századra árucikk lett, a Vatikán bűnbocsánatot ígérő búcsúcédulák árusításával gyűjtött anyagi támogatást különféle projektekre, keresztes háborúkra, a Szent Péter Bazilika építésére.
A felháborodott Luther a legenda szerint 95 pontból álló téziseit a wittenbergi vártemplom kapujára szögelte ki, az érsek felszólítására nem mondta ki a varázsigét: revoco (visszavonom), Rómába, az inkvizíció elé idézték. A szász választófejedelem azonban nem engedte, hogy egy szász alattvaló pere Rómában folyjék, ezért azt Augsburgban tartották meg. Tanai visszavonása helyett itt hangzott el a híres mondat: Itt állok, mást nem tehetek (Hier stehe Ich, kann nicht anders.) A választófejedelem ezután elraboltatta Luthert, és lényegében házi őrizetben tartotta, nehogy baja essék.
A történet két eleme is csak legenda: a 95 pont fizikai valójában sohasem került kiszegezésre, és az inkvizíció előtt sem hangzott el a történelmi mondat. Ettől persze Luther Márton nemcsak a vallástörténet, hanem a német irodalomtörténet nagy alakja is, hiszen az ó-héber nyelvről fordított Ószövetségből és az ó-görög nyelvből fordított Újszövetségből összeszerkesztett első német nyelvű Biblia, a Lutherbibel mind a mai napig alapjául szolgál a lutheránus bibliakiadásoknak, egy ilyen ősnyomatot nemrég csodálhattunk meg Pannonhalmán. Akárcsak a magyar kálvinistáknak a Károli-Biblia.
Hasonlóan fontosak Kálvin János franci nyelvű bibliafordításai. Sütő András drámájában, a Csillag a máglyánban azzal a problémával foglalkozik, miként válik egy dogmák ellen küzdő mozgalom maga is dogmává. Kálvin Genfben egy sajátos teokráciát, második Jeruzsálemet hozott létre, melyet rendkívüli erkölcsi puritanizmus jellemzett: üldözték a tivornyázást, a szerencsejátékot. Emiatt konfliktusba került a város elöljáróival, akik felé megtagadta az úrvacsora kiszolgáltatását, de az állandó külső fenyegetettség mellett már nem tűrhette meg egykori barátja, Szervét Mihály új-ariánus, szentháromság-tagadó mozgalmát. (Azért érdemes ilyen régi, csaknem negyven éves filmet nézni, mert a nemzet színészei, Sinkovits Imre, Avar István, Sztankay István, Haumann Péter mellett olyan színészlegendák is szerepelnek benne, mint Mensáros László).
Bár Szervét Mihály máglyán végezte tanai miatt, az erdélyi Dávid Ferenc unitárius mozgalma sikeresebb volt. Dávid Ferenc, kinek emlékművénél mi is jártunk magos Déva várában, katolikusként indult, wittenbergi diák lévén lutheránus lelkészként is működött, később kálvinista lett, hogy végül kialakítsa következetesen egyistenhívő, szentháromság-tagadó gondolatrendszerét. Báthory Kristóf erdélyi fejedelem várfogságra ítélte, Déván halt meg.

Bizonyság arra, hogy a kálvinisták sem igazán tűrték meg az új-ariánus mozgalmat, idézem a Negyven prédikátorból a Debreceni Református Kollégium esküszövegének egy részletét: „Isten és az angyalok előtt erős hittel megfogadom, hogy az igaz tudománytól soha el nem térek, nem hajlok át Dávid Ferenc új-ariánus szektájába…”.

Őszi szünet Sopronban

2004 őszén - ugyanígy az őszi szünetben - üdültünk utoljára Sopronban, akkor is a Hotel Sziesztában, mint most. Akkor hatan voltunk, mert a féléves Petra mellett még édesanyám is velünk töltött pár napot.
De azt megelőzően 12 évvel, 1992 márciusában Katival és a pocaklakó Borival is üdültünk Sopronban, úgy látszik, 12-13 évente ellátogatunk ide.

Kati 1992 márciusában Borival várandósan Sopronban

Orsi, Kati, Petra és Bori 2004 októberében Sopronban

Ezúttal csak hármasban voltunk, Bori Krakkóban volt hivatalosan, amit három nap magánturistáskodással megtoldott. Az időjárás elég borzalmasnak indult, de szerencsére folyamatosan javult. Az első napra zárt téri programot terveztünk, így esett a választásunk az obligát Pannonhalmára. 13 évvel ezelőtt már állt a volt osztálytársam, Skardelli György által tervezett fogadóépület, akkor még az volt a jegypénztár. Mára már információs központ lett, jegyet benn az apátságban lehet venni, viszont épült még egy kocka alakú épület a fogadóépület mellett, egy étterem és látogatói központ, valamint egy szintén szögletes látogatói bejárat. Hiába, osztálytársam terve új stílust teremtett az apátság környezetében.

A fogadóépület és a bencés apátság

Az új látogatói központ és étterem

A vezetés ezúttal is az apátsági templomot, a kerengőt és az apátsági könyvtárat mutatta be. A könyvtárban külön kiállítással emlékeztek meg a reformáció 500. évfordulójáról (egy bencés apátságban!), kiállították többek között az első német nyelvű biblia, a Lutherbibel ősnyomatát is.
Geoládázási célból - még a nagy eső és szélvihar előtt - felsétáltunk az apátság melletti dombon található Boldog Mór-kilátóhoz, majd látogatásunkat a Borbirodalom étteremben elköltött pompás ebéddel zártuk.

Útban a kilátóhoz

Ebédünk a Borbirodalomban

Délután még sétáltunk kicsit a nagycenki kastélyparkban, majd elfoglaltuk szállásunkat a Sziesztában és vacsi előtt még egy kis wellnessezésre is jutott idő, sőt, a háromfogásos vacsorát a pingpongszobában dolgoztuk le.

Egy nagycenki platánon

A második napot városnézésre szántuk, de még a Lővérek oldalában megkerestünk két geoládát. A második láda megkeresése során történt egy kis baleset: A ládában lévő feliratot átfújta a szél a szomszédos sportpályára, én meg idegesen futottam a pálya bejárata felé, közben nem vettem észre, hogy az őszi avar alatt egy árok húzódik, és durván kiment a bokám. Szerencsére csont nem tört, szalag nem szakadt, folytathattuk a városnézést.

Erdei pihenő

Az elmúlt 13 évben kiépítettek egy sétányt az egykori várárok, a Graben mentén, így a hagyományos óvárosi sétát ennek végigjárásával is kibővítettük. Ezúttal szendvicsebéd volt, de azért a Hoffer cukrászdába csak beültünk egy forró csokira és sütire.

Soproni passzázs

Séta a Grabenen

Orsolyita templom és zárda

A vészkorszakban elhurcolt soproni zsidók képei az ózsinagóga előtt

A Hoffer cukrászda kívülről...

...és belülről

Délután - egy kis plázázással összekötve - felmentünk az egykori koronázási dombra is, ahol III. Ferdinándot koronázták magyar királlyá (I. Rákóczi György háborúskodott ellene, majd a linzi békében megkapta tőle hét felső-magyarországi vármegyét).

Soproni szőlőtőkék

A koronázási emlékoszlop

Este vacsi előtt wellnessezés, de a pingpong bokasérülésem miatt most kimaradt.
Harmadik nap irány Fertőd. Sokadszorra járunk az Esterházy-kastélyban, de mindig más arcát mutatja. Pár éve kezdődött a teljes felújítása, ezért jelenleg csak négy terme és a kápolna látogatható, valamint megtekinthető az a bútorokból és tárgyakból álló gyűjtemény, amit az Iparművészeti Múzeumban már láttunk tíz éve. Külön jeggyel ezenkívül látogatható az egykori marionettszínház is, ahol a kastélyhoz tartozó, sajnos leégett operaház makettje is megtekinthető. A 18. század egyik legkorszerűbb operaháza működött itt Joseph Haydn vezetésével. A kastélylátogatás után a kastéllyal szemben lévő, őrségi laktanyaként funkcionáló épületben működő Gránátos cukrászdában kényeztettük magunkat.

Kovácsoltvas kapu

Lámpatartó

Tükrök a bálteremben

Találkozás herceg Esterházy Miklóssal

Délután még felsétáltunk a fertőbozi Gloriett-hez, hogy megcsodáljuk a Fertő-tó hatalmas nádbirodalmát, majd Fertőrákoson megnéztük Csapó Imre egykori határőr gyűjteményét, a Vasfüggöny múzeumot.

A Gloriett mögött a hatalmas nádas

Egykori útlevél-ellenőrzési pont

Este vacsi után még egy érdekes program várt ránk: halloween éjjelén rendhagyó fáklyás városvezetés indult a soproni Tűztoronytól, mely a város boszorkány- és kísértethistóriáival ismertette meg az érdeklődőt. Előtte Petra hibátlan tesztet töltött ki a denevérekről, így a Tűztorony kávézójában kapott egy ingyenes alkoholmentes koktélt (mi meg fizettük a sajátunkét). Megtudhattuk többek között, hogy a boszorkányok az Ikva hídjánál várták azokat a legényeket, akik a lumpenharang megkondulása után sem tértek haza otthonukba, hanem az utcán csavarogtak. Őket aztán arra kényszerítették, hogy kakasszóig mossák a patakban a boszorkányok szennyesét (brrr!).

A Tűztorony halloween éjjelén

Petra a koktéllal

Negyedik, egyben utolsó napunk délelőttjét megint kirándulással töltöttük: felcaplattunk a Károly kilátóhoz. Derűs, tiszta idő volt, így még a Schneeberg havas csúcsait is láthattuk.

Szelfi a kilátó tetején

Pihenőpad egy emléktábla mellett

Kiautóztunk Fertőrákosra, a Páneurópai Piknik helyén kialakított emlékparkba. Nagyon szép ez a hely, és ünnepnap lévén tényleg sokan jöttek ide piknikezni, bográcsozni nemcsak magyar, hanem osztrák oldalról is.

Az osztrák határnál

Sanyargás a szögesdrót mögött

Üdülésünk legutolsó állomása a Kőfejtő volt. Ez hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, 2 milliárd forintból (egy műugrótorony árának a kétharmadából) kiállítóteret és színháztermet alakítottak ki benne mosdókkal, ruhatárral, büfével, sőt, még egy tanösvényt is kialakítottak körülötte. Sajnos ezzel elveszítette egykori vad jellegét és nagyon művi lett az egész. Szerencse, hogy korábban módunkban volt eredeti formájában is látni.

Mögöttünk a kőfejtő

Ötmillió évvel ezelőtti őscápa állkapcsában

Mielőtt hazaindultunk volna, meg leautóztunk a Fertő-tó partjára, hogy ne csak a nádból, hanem a víztükörből is lássunk valamit.

A Fertő-tó partján

Túránk nem lett volna telje a megtalált 11 geoláda nélkül.

Tíz éve geoládázunk (geocaching-elünk)

Még valamikor 2005-ben hívott el Seres Péter barátom geoládázni. Nagyon jópofának találtam, hogy egy GPS segítségével kincses ládikákat lehet keresni szerte az országban. 2007 tavaszán lett egy autós GPS-em, de nem gondoltam, hogy geoládázásra is használható lehet, hiszen turistatérképek nem voltak benne.
A 2007-es őszi szünetben, pontosan november 2-án a Budai-hegységben mégis tettünk egy próbát, és két ládát megkerestünk (Bori nem volt velünk, nem tudom, merre járt). Első találatunk az egyik legnépszerűbb kirándulóhely, az Árpád kilátó közelében volt.

Megtetszett ez a hobbi, és az elkövetkező évben, pontban Mikulás napján a budapesti Szabadság téren, az egykori Újépület (Neugebäude) helyén egy multiláda (többpontos láda) volt a 100. találatunk.

A 200. találatunkig már csak 9 hónapnak kellett eltelnie, addigra került a GPS-embe turistatérkép is. Ez szintén egy budapesti láda volt a Városliget mellett, ahol éppen akkor @RC plakátkiállítás volt, ezért két 2009-ből származó plakátot mellékelek.

300. találatunk egy Budapesthez közel lévő, az Árpád-házi királyoknak emléket állító országzászlónál volt 2010. októberében.

2011 őszén régi autós GPS-em tönkrement és egy kifejezetten túrázásra kifejlesztett műszerem lett, egy Garmin, amit mind a mai napig használunk, annak ellenére, hogy természetesen már mindannyiunk telefonjában van GPS és a turistatérképek is letölthetők beléjük. 400. találatunk Érden esett, 2011. október 22-én, egy nappal az ünnep előtt. Itt sikerült lefényképeznem a világ leghülyébb '56-os tábláját: Nagy Imre és mártírtársai egy Nagy-Magyarország térkép előtt egy Bibliai idézettel.

500 találatunk megint Budapesten esett 2012. augusztusában. Bori már pár napja Amszterdamban volt. Nem messze tőlünk, a Lánchídnál létesült egy rejtek, a család maradéka indult a felkutatására. Utána egy forró csokira is beugrottunk.

600. találatunkra egy héttel apám halála után került sor 2013. december elején. Orsi akkor már négy hónapja Izraelben volt, ketten mentünk el kirándulni Petrával Taksonyra.

Lelassult a megtalálások üteme, elfogytak a Budapest-környéki geoládák, egyre több kötelezettségünk lett az Angyali-szigeti és szentendrei telken is. Viszont 2015-ben egy magányos túrán sikerült egy frissen elrejtett ládára elsőként rátalálnom, megszereztem az első piros 1-est. Ez a Budai-hegységben, a Kevély-nyereg közelében volt.

Minden évben van geokarácsony, egy erdő közepén álló fenyőfát díszítenek fel lelkes önkéntesek, minden évben máshol. 2015-ben a Naplás-tó mellett állítottak geokarácsonyfát, és pont ez lett 700. találatunk.

Ahogy öregszünk, egyre gyakrabban találkozunk volt gimnazista osztálytársaimmal. Ahogyan olyan sokszor korábban, idén szeptemberben is a Dobogókőn töltöttünk együtt három napot. Úgy alakult, hogy pont ekkor sikerült 800. geoládámat is megtalálni, melynek felkutatására négy volt osztálytársam is elkísért.

A 10 éves jubileum napján, mely egyben halottak napja is volt, Balkányba utaztunk édesapám sírjához. Mivel apám a közeli Nagykálló gimnáziumának padjait koptatta nyolc éven át, logikus volt a választás, hogy nagykállói geoládát válasszunk az évfordulóra.

Apám gimnáziuma

816 találat tíz év alatt, nem is olyan rossz szám. Idén három olyan üdülésünk is volt, mely során hódolhattam ennek a szenvedélyemnek is: tavasszal a Káli-medencében töltöttünk négy napot, júliusban Balatonszemesen voltunk egy hosszított hétvégére, az őszi szünetben pedig Sopronban üdültünk (majd lesz róla egy poszt is).

Remélem, hogy még sok szép túra vár ránk sok geoládázással összekötve.