Lányok az úton

Amikor két és fél éve új telephelyre költöztünk a budaörsi repülőtér mellé, feltűntek nekünk a Kőérberki út szélén "fuvarra" várakozó lányok. Távol álljon tőlem, hogy erkölcsi alapon ítéljem el a legősibb mesterséget, de kétségtelen, hogy az escort-lányok, a szállodai rosszlányok, a kikötői kurvák mögött az országutak szélén kuncsaftra várakozó lányok a rangsor legalján vannak. Ehhez képest nem is voltak annyira lepusztult hölgyek, bár 50%-uk cigány származásúnak tűnt.
A Kőérberki útról a rendőrség hamar elpaterolta a lányokat, viszont pár kilométerrel arrébb, a Kamaraerdei úton 2-300 méterenként állnak kuncsaftra várva. Mivel a budaörsi repülőtérről az M6-os a Kamaraerdei úton keresztül közelíthető meg leggyorsabban, módunkban volt alaposabban megfigyelni őket. Egészen otthonos placcokat alakítottak ki maguknak, melynek központi eleme egy-egy vashordó, melyben mindig égett a tűz. Ez egyrészt sötétben is megvilágította a portékát, másrészt elég meleget adott ahhoz, hogy télen is forrónadrágban, harisnyakötőben várják az érdeklődőket. Egy alkalommal azt is módunkban volt megfigyelni, ahogyan egy kisteherautóról lepakolják egy fűrészüzem hulladékát tüzelőanyagnak, nyilván kedvezményes szolgáltatásért cserébe.

Fuvarra várva a Kőérberki úton (Forrás: Google StreetView)

Megjött a fűrészáru, vidáman ropog a tűz (Forrás: Google StreetView)

Üres a placc a Kamaraerdei úton (Forrás: Google StreetView)

Ami az erkölcsrendészetnek nem sikerült, azt a tűzrendészet sikerrel megoldotta: Kb. fél évvel ezelőtt beszedték a vashordókat és minden éghető anyagot, és tűzgyújtási tilalmat rendeltek el. A nyár nem okozott problémát a lányoknak, elég meleg volt, viszont az október és november kegyetlen lehet.
Mostanában sokat jártunk Paksra, rendszeresen sötétedés után érkeztünk vissza Budapestre. A Kamaraerdei úton olyan rendíthetetlenül állnak a lányok a vártán, mint Hans Christian Andersen ólomkatonája, de nagykabátban és láthatósági mellényben. Bizony, így sötétben kevésbé vonzó az "áru", abba pedig bele sem merek gondolni, milyen lehet, amikor az embert egy teljesen átfagyott lány veszi kezelésbe.
De most a viccet és minden hímsovinizmust félretéve csakis sajnálatot tudok érezni, mert ezek a munkakörülmények tényleg rettenetesek, még csak nagyságrendileg sem tudom megbecsülni, mennyi az a napi bevétel, amely megéri az elgázolás veszélyének és a súlyos vesemedence-gyulladásnak az állandó kockázatát. Csak reménykedni merek, hogy nem lelki vagy fizikai kényszer hatására vállalják a lányok ezt a borzasztóan kemény munkát, és sokkal jobban elítélem azokat, akik szolgáltatásukat igénybe veszik.