50-60-70

Az 56-os forradalom 70. évfordulóját idén is túrázással töltöttük, ahogyan 2020 óta minden évben - vagyis immár hetedik alkalommal - egy természetjáró szakosztállyal megyünk el október 23. és mindenszentek között egy többnapos túrára.

• 2020: Patca, Zselic
  

  

  Szennai skanzen

  
  
• 2021: Huszárokelőpuszta, Bakony
  

  

  Kőris-hegy, 1000. geoládám

  
  
• 2022: Huszárokelőpuszta, Bakony
  
  
  
  
  
• 2023: Várhosszúrét, Szlovákia
  

  

  Rozsnyó

  
  
• 2024: Vinye, Bakony
  

  

  Csesznek vára

  
  
• 2025: Anna-fürdő, Tolnai-hegyhát
  

  

  Sötétvölgyi kilátó, 1200. geoládám

  
  

Mielőtt az idei, 70. évforduló túrájára rátérnék, tekintsük át az előző kerek évfordulókat. Az 50. évforduló meglehetősen viharosra sikeredett: a tévészékház ostroma, tank rohangászik az Erzsébet téren, szemkilövetés. Pedig én október 23-án délelőtt még Borit (14 éves) és Orsit (12 éves) elvittem a Szabadság, szerelem című filmre, de már akkor nyugtalanság volt a pesti utcákon. Az összecsapást rémülten néztük otthon a tévében, de szerencsére két nap múlva Grazba utaztunk az őszi szünetre.

Kati és a lányok Grazban

Voltunk még Bärnbachban, Stübingben (skanzen), a lurgrottei cseppkőbarlangban, a herbersteini kastélyban és állatkertben és Reinben, az apátságban. Mire hazaértünk, már állt a belpolitikai bál, ami három és fél évig, a 2010-es választásokig tartott. De Gyurcsány Ferenc onnantól egészen 2025-ig főgonosznak számított.

2016 októbere, vagyis a 60. évforduló környéke is elég mozgalmas volt: Megszűnt a Népszabadság, ekkor voltam hosszú évek után először tüntetésen, kvótanépszavazást tartottak és három év kihagyás után új helyen, a 2. kerületi Nagy Imre téren újra fellobbant a Forradalom Lángja emlékmű örökmécsese. Ehhez úgy éreztem, nekem is közöm volt, mert egy évvel azelőtt én nyomoztam ki, hogy hová vitték a Kossuth térről. A 60. évforduló a teljes nagyimrétlenítés jegyében telt el, helyette bekamuzták Dózsa Lászlót, az állítólagos pesti srácot.

Egészen 2024-ig ismét elmaradt a Forradalom Lángja fellobbantása, ám szintén az én javaslatomra 2024-ben és 2025-ben Magyar Péter végezte el a ceremóniát. Kíváncsi voltam, vajon idén, a 70. évfordulón, immár miniszterelnökként is megteszi-e ugyanezt. Örömmel láttam a hivatalos ünnepi programban megjelenni a lánggyújtást, annak pedig különösen örültem, hogy Koncz Áron, a 2. kerület országgyűlési képviselője idén is meghívott a ceremóniára (amire sajnos az idei túra miatt nem tudtam elmenni).

És akkor essen szó az idei túráról: ezúttal a Zarándi-hegységben (Partium, Románia) túráztunk, Ópáloson, Balla Géza borász vendégházában volt a szállásunk. És azért eljutottunk forradalmi helyszínekre, a világosi fegyverletétel színterére, az 1989-es romániai forradalom kirobbanásának temesvári helyszínére, Dózsa György kivégzésének helyére és Klapka György szülőházához.

Világos, Bohus-villa, itt egyezett meg Görgey a megadásról

A világosi vár, alant a síkon a fegyverletétel színhelye

Temesvár, Belvárosi Református Templom,
itt robbant ki 1989. december 16-án a román forradalom

Temesvár, Dózsa György kivégzésének helyszíne

Temesvár, Klapka György szülőháza

Tisztelet a hősöknek!

Bábel

Unokáim nemcsak multikulturális, de multinyelvi környezetbe csöppentek. Három hónapja költöztek ki Buenos Airesbe és a nagyobbik unokám, Yaara egy amerikai iskola óvodájába jár, ahol angolul beszélnek, de azért tanulnak spanyolul is. A kisebbik, Alma pedig egy zsidó hagyományokat ápoló bölcsibe jár, de ott a dadusok spanyolul beszélnek. Otthon pedig felváltva magyarul és héberül szólnak hozzájuk a szüleik.

Két hete nagyszülős nap volt a bölcsődében: bemehettek a nagyszülők, és énekelhettek a gyerekeknek. Mivel mi nem tudtunk személyesen bemenni, videón küldtünk gyermekdalokat. Íme az egyik dal:

Almus először nem érti, hogy mi van, aztán a Kis kacsa fürdik-nél felderül az arca:

Egy másik kisgyerek egyik nagymamája is magyar, de ott az anyuka nem tud magyarul, csak az apuka, de ő is már kint született, szóval nem túl jól. Viszont a nagyi magyar gyerekdalokat énekelt, amit szintén videón küldött el, de az anyukának feltűnt, hogy Almus élénken reagál a gyerekdalra, és kérdezte Orsit, hogy honnan tud a kislány magyarul. Hát, hogy mi is magyarok vagyunk - válaszolta büszkén Orsi.

Szombaton volt két éves a pici, és Orsi meghívta a bölcsistársakat, Yaaruli ovistársait és persze azok szüleit. Volt vagy tíz gyerek és ugyanennyi szülő. Kérdeztem, milyen nyelven beszélgettek. Hát három nyelven: héberül, angolul és spanyolul.

Hát ez elég vicces lehetett. A bölcsibe ugyanis sok Izraelből származó járatja a gyerekét, ezek közül vannak, akik tudnak héberül, vannak, akik nem. Az amerikai oviba meg minden náció gyereke jár, ott nyilván az angol volt a közös nyelv. Magyarul egyikük sem tudott.

De úgy telnek Orsi napjai, hogy nagyjából egyformán használja mind a négy nyelvet, a magyart, a hébert, az angolt és a spanyolt. Persze elárulta, hogy a leghasznosabb app a telefonján az AI-fordító (tényleg, kedves olvasóim, ti még tartotok nyomtatott szótárakat?). Izraelben Orsinak elég volt három nyelv: héber a hétköznapokra, magyar otthonra és angol a munkához.

Én még mindig teljes pánikban vagyok, hogy mi lesz az unokáim anyanyelve, de van, aki azt mondja, nyugodjak meg, a 6 éves korig megtanult nyelvek anyanyelvként épülnek be. Hát, majd meglátjuk.

Azért posztom végére beteszek egy fotót unokáim mindennapjairól: gyümijoghurt a konyhapulton.

Már megint (még mindig) a CEU-ról

Pontosan 10 éve, a CEU 25. jubileumi diplomaosztóján kapta meg Bori lányunk mesterdiplomáját kisebbségpolitikai szakon (Nationalism Studies). Akkor egy büszke, de iróniától sem mentes posztban számoltam be az eseményről. És hogy miért volt az irónia? Mert akkor a bevándorlásellenes magyarországi kampány és népszavazás már szorosan összekapcsolódott Soros György karaktergyilkolásával, aki onnantól kezdve egy évtizeden keresztül a főgonosz szerepét töltötte be hazánkban.

(ez kamu)

(ez viszont igazi)

Addigra már túl voltam első sorosgyörgyös dalomon (, amelyben egyébként már dalba foglaltam az MNB által kisíbolt pénzek megszűnt közpénz-jellegét!). És valóban ott, a MÜPA-ban az ünnepélyes diplomaosztón mondott utoljára beszédet Soros György a magyar nyilvánosság előtt. Egy évvel később, amikor már túl voltunk a CEU-t Putyin parancsára történő ellehetetlítő törvény megszavazásán, erről a diplomaosztóról egy újabb ironikus posztot írtam, melyben elismertem, hogy ez valójában egy beavatási szertartás volt.

A CEU jogi küzdelmeiről és elűzetésének történetéről rengeteget posztoltam, számos dalban említettem meg Orbánt, mint a nagy egyetem-elűzőt, de három dalt konkréten ennek a témának szenteltem. Először 2017 tavaszán, az angyali-szigeti lagúnában csónakázva énekeltem, hogy "I stand with CEU":

 A 2018 decemberében készült összeállítás azon dalaimból kiemelt részletekből áll, melyekben megéneklem ezt a gamatságot. Ekkor döntötte el az egyetem, hogy végleg távozik Budapestről.

Három évvel később az Európai Bíróság ítélete kapcsán énekeltem egy szomorú dalt Presser örökbecsű szerzeményére:

2019. november 15.-én, a budapesti Puskás Aréna avatásával egy napon aztán ünnepélyesen megnyitották az első tanévet a CEU új bécsi kampuszán. Az avatáson jelen volt az osztrák tudományos akadémia elnöke, az osztrák tudományos és technológiai miniszter és Bécs polgármestere is, és beszédeikből kicsengett a hitetlenkedés, hogy ezt a tudományos kincset ilyen könnyen átengedtük nekik.

Telt-múlt az idő, a CEU-n diplomázott Bori először egy, a zsidóság 20. századi történetét ápoló nemzetközi szervezetnél, a CENTROPA-nál dolgozott, később budapesti irodáját vezette. Aztán átment a Direkt36 hírportálhoz, melynek tényfeltáró újságírói - különösen Panyi Szabolcs - nagyon sokat tettek az Orbán-rendszer disznóságainak feltárásában és nyilvánosságra hozásában, így aztán nagyon hamar a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe kerültek. Két éve aztán, amikor Bori a szerelmével Bécsbe költözött, a bécsi CEU-nál helyezkedett el, egykori szakán, a Nationalism Studies-en lett koordinátor. Így a kör bezárult.

Bori és én CEU-s pulcsiban

Idén volt a CEU 35. jubileumi diplomaosztója Bécsben, és egyben Bori szakának a Nationalism Studies-nek az utolsó ilyen rendezvénye: megszűnik a szak, így a kör ebben az értelemben is bezárul. Szerencsére Bori már fél éve egy nagyobb szak, a Political Sciences-nek is koordinátora, így nem marad munka nélkül.

De ami mai posztomnak igazán apropót adott, az két hír:

1. A CEU 239. helyre került a világ egyetemeit rangsoroló QS World University Rankings globális intézményi összesítésében. Csak érdekességként: egy magyar egyetem sem szerepel az első 500-ban, az Eötvös az 595., a Debreceni Egyetem a 600. és a Szegedi Tudományegyetem a 633. Ebből látszik, milyen kincset űztünk el Magyarországról!
2. Meg nem erősített, de minden portálon terjedő hír, hogy idén szeptemberben a CEU újra indít diplomát adó kurzusokat Budapesten! Ezzel a kör ebben az értelemben is bezárul.

Remélem többé nem fordul elő, hogy hazánk ideológiai okokból, külföldi hatalom nyomására egyetemet, tudományos műhelyt zárat be.

Napforduló-várás, a végén egy kis meglepetés

Június második felében már nagyon hosszú, forró nappalok és rövid, varázslatos, különös álmokkal teli éjszakák váltják egymást, miközben a friss tavaszi illatok is átadják helyüket a nehéz nyári illatoknak. A Szent Iván napig tartó időszak évről-évre eseménydús szokott lenni.

Táncbemutató

Ebben a blogban még nem számoltam be arról, hogy tavaly tavasz óta az MNB táncszakosztályának vagyunk a tagjai Katival, és heti egyszer másfél órás társastánc óránk van. Ez nem senior-tánc, mert az MNB 30-50 év közötti aktív dolgozói járnak az órákra. Kati már házasságunk kezdete óta próbál rávenni, hogy járjunk táncolni, de eddig határozottan ellenálltam, végül azonban kellemesen csalódtam, mert nagyon jó testmozgás és kikapcsolódás egyben.

Az MNB sportköre a Passion Dance tánciskolával szerződött le, és nekik minden tanév végén van egy táncbemutatójuk, amin az összes csoportjuk és egyéni táncosuk bemutatja, hogy mit tud. Az idei június 12-én volt nagyon jó buli hangulatban, piknik-alapú büfével, és persze az MNB táncosainak lelkesebb tagjai is felléptek egy bachatával és egy rockyval.

Íme a bachata:

Melyet rögtön utána rocky, az örök Hungária követett:

Könyvfesztivál

 

Évről-évre kimegyünk a könyvnapra, idén is így tettünk. Rengeteg gyerekkönyvet szoktunk vásárolni az unokáknak, hogy megmaradjon bennük a magyar szó, de egyelőre fogalmunk sincs, hogy a most vásárolt könyvek hogyan jutnak el hozzájuk.

Azért vettünk felnőtt könyvet is: Péterfy Gergely, akinek tavaly az Utas és holdvilág túráján voltunk kint Umbriában, végre új könyvvel jelentkezett, címe: Digó, melyet dedikált is nekünk. A 80 éves Spiró György új kötetét, a Repedt Kályhámon macska ül címűt is megvásároltuk, végül pedig jó budai lokálpatriótaként egy csodálatos helytörténeti kiadványt, Száraz Miklós György Legendás Budavár című könyvét vettük meg. Egyszóval egy kalap pénzt a könyvfesztiválon hagytunk.

36. Házassági évforduló

Most már végérvényesen több éve vagyok házas, mint házatlan! Még a 70. születésnapomra kaptunk a sógornőméktől egy bónt a Le petit chef étterembe egy ötfogásos francia menüsorra. A Le petit chef, vagyis Az apró szakács nem egy egyszerű fine dining étterem. Itt a kis séf egy, az asztal fölé szerelt projektor segítségével minden fogást az aszalunkon és a tányérunkon készet el vicces kalandok közepette (a répáért megküzd a vakonddal, halászás közben elragadja egy polip, grillezés közben felgyújtja az erdőt stb.). Az alábbi menüsort kínálta nekünk apró séfünk 16-án, házassági évfordulónkon:

1. Buffala Mozzarella
2. Bouillabaisse (kagyló- és polipleves)
3. Grillezett bébicsirke
4. Borjú steak
5. Rizs & Tarte

Hozzá 2024-es Sauvignon Blanc-t (veszprémi érseki mandorla) fogyasztottunk, és bizony nekem a második fogás, a leves ízlett a legjobban.

Katival az étterem kertjében

Bortúra és napforduló-köszöntés a Balaton-felvidéken

Turistaszakosztályunk hagyományos bortúrája idén a badacsonyi borokat vette célba. Szállásunk a Szent György-hegy oldalában lévő Leszner-vendégházban volt, amelyet kis kerülővel, Tatabányán keresztül értünk el. Na de miért?
Hát azért, mert tavasz óta érzem, hogy a 2024-ben megműtött jobb oldali lágyéksérvem után baloldalt is ki-ki dugdossa fejecskéjét a kicsike. A sebészem Tatabányán rendelt egy magánrendelőben, ezért 19-én, a túrára utazva kis vargabetűvel felkerestem. Ki is tűzte a műtétem napját 24-re, Szent Iván napjára.

A Balaton-felvidék tanúhegyei csodálatos környezetet adtak az év leghosszabb napjának köszöntéséhez. Szombaton a Bujdosók Lépcsőjén kapaszkodtunk fel (35 fokban!) a Badacsony tetejére, hogy aztán a túloldalán leereszkedjünk a Rózsakő Étteremhez.

Este Nyári Emese pincészete várt ránk borkóstolóra. A kóstolást vásárlás is követte: az én kedvencem a kéknyelű volt, Petra az olaszrizlinget preferálta, Kati pedig egy küvét választott. Szóval vettünk mindháromból egy palackkal.

Vasárnap pedig irány az ábrahámhegyi strand: a szezon első csobbanása a Balatonban és az idei első lángos.

Szent Iván napi meglepetés

Lélekben szépen felkészültem a sérvműtétre, megvolt a konzultáció az altató orvossal is. Felderült az arca, amikor altatás helyett a gerincmenti érzéstelenítést választottam, mint mikor a halálraítéltet megkérdezik, hogy kötél vagy villamosszék legyen-e a kivégzőeszköz. Aztán 23-án felhívtak, hogy gyakori áramszünetek vannak az épületben, ezért elhalasztják a műtétemet.

A Semmelweis Prémium egy magánklinika, mely a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinika épületében bérel egy emeletet. Régi az épület és a villamos hálózata valószínűleg nem bírja el a sok légkondicionálót. Most itt állok teljes bizonytalanságban a nyár közepén.

A nappalok pedig szépen elkezdtek rövidülni.

Születésnapi emlékek

Kedveseim, mindjárt vége a májusnak, de olyan jó visszaemlékezni arra a sok szeretetre, amit kaptam tőletek a 70. születésnapomon. Mindenki írt rólam egy kedves emléket, és a családi köszöntésemen nekem ki kellett találnom, hogy kitől származik az írás.

A legtöbbet persze kitaláltam, de olyan is volt, aminél mellé trafáltam.

👉  Ha ide kattintotok, akkor az összeset elolvashatjátok.  👈

Thank you Vienna, thank you Europe

Idén is az Eurovízióról, de egy kicsit másképpen.

Amint a születésnapi posztomban is megírtam, családomtól 70. születésnapomra a 70 éves Eurovíziós Dalverseny 70. évadára szerveztek családi részvételt a lányaim, na persze csak az egyik nyilvános főpróbára. (ha 70 éves, akkor ennek a versenynek a 71.-nek kellett volna lennie, mivel azonban a koronavírus-járvány miatt a 2020-as verseny kimaradt, így ez a 70 tényleg duplán 70 - sőt, a születésnapom miatt triplán!)

A lányaim tudták, hogy nagy Eurovízió-fan vagyok, és így, hogy most a tavalyi győzelem okán (a kontratenor hangon éneklő osztrák JJ nyert) Bécsben volt a verseny, egy bonyolult és összehangolt akcióba kezdtek hogy 5 jegyet szerezzenek. A háromlépcsős folyamatban (regisztráció, várószoba, eladótér) Bori és Orsi együttműködésére volt szükség, mert egy ember csak 4 jegyet vásárolhatott. Így persze 2-3 megosztásban a Wiener Stadthalle két ellenkező oldalán ültünk. De haladjunk sorjában.

A dalfesztivál idei beharangozó filmje olyan lett, mintha szándékosan Dúró Dóra és Novák Előd bosszantására és annak igazolására készült volna, hogy a verseny csak a buziságról szól. Pedig nagyon megindító és érzelmes, nézzétek csak.

A melegség kérdése némi ironikus éllel többször is előjött. Pl. az első elődöntőben volt egy kisfilm, átlag embereket kérdeztek meg, hogy mit jelent nekik a dalfesztivál. Egy meleg férfi azt válaszolta, sokat segített neki a comingout-jához. Aztán volt egy rész "Professor Eurovision" címmel, ahol egyetemi professzornak öltözött műsorvezető válaszolt a dalfesztivál tényeivel kapcsolatos kérdésekre. Az egyik kérdés az volt, hogy tényleg túlreprezentáltak-e a melegek és átvették-e végleg az uralmat. A műsorvezető pedig néha így szólította meg a közönséget: "Ladies and gentlemen and all in between" (Hölgyeim és uraim, és mindenki a kettő között). És természetesen a sportcsarnokban volt gendersemleges mosdó.

Aztán itt volt a "no bag policy", vagyis hogy semmiféle táska bevitelére nem volt lehetőség. Természetesen dalversenyről lévén szó, ezt is dalban magyarázták el a közönségnek. Ráadásul hétfőn (11-én) este szakadó eső és viharos szél volt Bécsben, a beléptetés szigorú biztonsági ellenőrzés mellett történt, a személyre szóló online jegyek ellenőrzését a személyi igazolvány ellenőrzése is kiegészítette.

Szóval a sok viszontagság ellenére bejutottunk és még ezt a vicces fotót is sikerült elkészítenünk. Fantasztikus volt élőben látni azt a profizmust, ami egy ilyen verseny lebonyolításához kell. Az egyes fellépések között még egy perc sem telik el, ez alatt kell a régi díszleteket kicserélni, az újakat bevinni, a teljes átállást lebonyolítani. Ennek segítésére a színpadra különféle jeleket vetítenek: hova kerüljenek a díszletek, hova álljanak a szereplők. Ráadásul egész Bécs Eurovízió-lázban égett, mindenütt plakátok, feliratok, pozitív üzenetek. Minden esemény előtt 3 órával és utána még két óráig ingyenes volt a tömegközlekedés.

Felirat a bécsi metróban

Tegnap lement a döntő, az Izrael miatti bojkott ellenére botránymentesen. A két háborús ország politikamentes dallal szerepelt, Izrael a második lett (a zsűrinél nyolcadik, a közönségnél harmadik), Ukrajna pedig kilencedik (a zsűrinél tizenötödik, a közönségnél ötödik). Szegény osztrákok idén utolsóelőttiek lettek. De ami a legfontosabb: Bulgária nyert egy igazi bulizós dallal, semmi gender, semmi politika. Úgyhogy jövőre irány Szófia (esetleg Várna). És talán mi, magyarok is újra ott lehetünk, legalább is Magyar Péternek volt egy erre utaló kijelentése.

Hogy egy másik bécsi élményemről is beszéljek, a rendezvény másnapján a három lányom és Kati elkísértek a Bécsi Technikai Múzeumba (TMW), melyet még Ferenc József császár alapított 2008-ban * 1908-ban "tisztelgésül az elődöknek, okulásul az ifjúságnak". Hát mit mondjak, a négy nőt nemigen hozta lázba a hatalmas vasdarabok látványa, de udvariasan ott töltöttek velem két órát.

Útban a múzeum felé kicsit őszies időben

Ausztria első gőzmozdonya

Orsi a legendás óriásmozdony, a 12.10-es mellett

És persze a TMW-ben is ment az Eurovíziós Dalfesztivál

* Időnként kedves kitartó olvasóim durva helyesírási vagy tartalmi hibákra hívják fel a figyelmemet. Köszönet nekik. A TMW-t természetesen a múlt század elején alapította Ferencjóska az alábbi emléktábla tanúsága szerint.

Születésnap minden mennyiségben

 

Hetvenedik születésnapom ünneplése már április közepén megkezdődött azzal az aktussal, hogy beszereztem magamnak szülinapomra szánt új mobiltelefonomat, egy Honor 400 Pro típust, ezzel búcsút mondtam a 7 éve birtokolt, és tulajdonképpen hibátlan Huawei P30 Pro mobilomnak. Mindössze két olyan hiányossága volt előző telefonomnak, ami már egyre jobban kellett volna:

• Már vagy két éve van 5G-s előfizetésem (tudjátok, az 5G az a hálózat, amin keresztül Bill Gates a Covid ellen beoltottakat távolról irányítja), de nem volt hozzá alkalmas telefonom.
• Marokkói utunk során jól jött volna egy eSim-képes telefon, hogy előre online megvásárolhassam hozzá az adott országban érvényes mobil-előfizetést.

Még a tavalyi, 69. születésnapomról maradt egy városi kalandtúra kuponom a sógórnőméktől, de sógorom betegsége miatt a közös kalandozás kútba esett, így Katival és Petrával jártuk végig a Landventure margitszigeti kalandját. Talán mondanom sem kell, hogy ügynökcsapatunk legügyesebb tagja Petra volt, így aztán sikerült megmentenünk Budapestet egy tömegpusztító fegyver bevetésétől.

Ügynökök akcióban a szigeten
(Új telefonommal készült első fénykép)

Egy (majdnem) 70 éves ügynök akcióban

Még a születésnapi ünnepkörhöz tartozik egy színházlátogatás, Az államtitkár úr megtekintése a Pesti Színházban. Talán annyit érdemes tudni Alexandre Bisson komédiájáról, hogy 130 évvel ezelőtt a Vígszínház első legendás sikere ez volt, de mára már elég poros. Az előadást követő napon még egy sörözés is belefért a túratársakkal.

Tartottunk egy családi szülinapot április utolsó hétvégéjén, de nem engem ünnepeltünk, hanem összevontan az igazoltan távol levő Petrát, Petra unokatestvérét és annak angyali kislányát, Liórát.

A május elsejével kezdődő hosszú hétvégén Somoskő környékén túráztunk, melybe épp úgy beleesett a születésnapom, mint tavaly. Sejtettem, hogy megint számíthatok valami meglepetésre, ami május 2-án este 22 km legyaloglása után nem is maradt el: Feladatokkal teli akadálypályán kellett magam keresztülverekedni sok-sok pohár Jäger és pálinka elfogyasztása közepette, hogy végül eljussak a buli helyszínére.

Túratársaimtól egy kétszemélyes sörkóstoló túrát kaptam ajándékba. Születésnapom reggelén azonban igazi meglepetés ért, mert Yaara unokám ezzel az üzenettel köszöntött 😊:

És persze ekkor tudtam meg, hogy az egész család részt vesz Bécsben az Euróvíziós Dalfesztivál első elődöntőjének nyilvános főpróbáján!

Hogy Petra korábbi születésnapi ajándékából se maradjak ki, kettesben elmentünk a MÜPA-ba egy komolyzenei koncertre (Weber, Mendelssohn és Brahms). 8-án, pénteken befutott Orsi Tel Aviv-ból és Bori Jonathannal Bécsből, pont Bori születésnapjára, amit a June étteremben ünnepeltünk meg.

Bori, Orsi és Petra a June-ban.

Másnap, szombaton csak annyit mondtak nekem, hogy elmegyünk ebédelni. Kati nem mondta meg, hogy hova, de a Rózsadombon lévő Vadrózsa rendezvényházban kötöttünk ki, ahol már várt rám a nagy család. (A Vadrózsában kétszer voltam életemben: először bevonulásom előtt itt búcsúztunk el mi, osztálytársak, hogy aztán leszerelés után újból ugyanitt találkozzunk. Szóval több mint 50 éve).

A lányok megint kitettek magukért, Orsi például tányéralátétként egy olyan rajzzal lepte meg a vendégeket, amelyen mindenki rajta van egy nagy családi piknik keretében.

Azon gondolkodtam, hogy milyen sorsszerű, hogy pont az új országgyűlés megalakulásakor, amikor az ország egy része ünnepel, mi az én születésnapom kapcsán vigadozunk. Íme két csoportkép:

Családom a születésnapomon

A frissen megalakult Tisza-frakció

Persze a lányomék a családi összejövetel után kimentek a Parlament elé bulizni.

Három lányom az egyik unokahúgukkal

Meglehetősen sok alkoholt kaptam a vendégektől. 11-én, hétfőn aztán kiutaztunk Bécsbe az Eurovízióra, de az már egy új történet. 

Posztom végén álljon itt a 70. születésnapomra készült dalom, a 70-es boogie.

---