Parlament

Parlament

2015. április 22., szerda

Mese Viktor kerálról s Habony Árpádról

Eccer vót, hol nem vót, vót eccer egy ország. Annak az országnak vót egy kerála, ki folyton csatározott s mindig győztesen tért meg, ezért a nép csak Viktor kerálnak szólította. Vót az országban két alkerál is, kik erőst vágytak a hatalomba, de sehogyan sem bírták azt megkaparintani, az egyiket Ferencnek, a másikat Gábornak hítták.
Felkerekedett eccer a kerál s a két alkerál, hogy keményen dolgozó kisembert leljenek a hatalmas országban. Koldusgúnyát öltöttek, úgy indultak útnak. Mentek, mendegéltek, hős vértől ázott arany mezők, könnytől áradó ezüst folyók mellett vitt el az útjuk.
- Be hatalmas az én országom! - sóhajtott fel Viktor kerál.
- Tiéd ám a mingyá megmondom mi! - dörmögte Ferenc.
Estére egy sűrű kerek erdő közepibe értek, hol egy tisztáson egy kis kunyhóban égett a világ. Békopogtak, bényitottak. A kunyhó közepén egy sukár legény ült egy tölgyfaasztal mellett, Gucci táskája egy szegen lógott a kunyhó falán.
- Adjon isten jó napot, te legény! - köszöntötték a vándorok.
- Fogadj isten, felséges kerálom! - válaszolt illendőn a legény, mert megösmérte Viktort.
- Ki vagy, te legény itt, hol a madár se jár? - kérdezte Viktor.
- Habony Árpád az én becsületes nevem, én vagyok a Nemzet Keményen Dolgozó Kisembere. - válaszolt a legény.
Hej, igen megörvendett a kerál és a két alkerál, hogy meglelték, akit kerestek. Üstöllést meg es egyeztek, hogy a két alkerál elmegy, hogy idehíjja a médija hatalmasait. Viktor kerál pedig a kalyibában maradt Habony Árpáddal, hogy kifaggassa tövirül-hegyire.
Alig telt el egy fertályóra, megérkezett a médijja minden hatalmassága, hercegek, grófok, válogatott cigánylegények. A keráli televízijó kocsija elé hat pompás táltos paripa vót béfogva. Mikor bényitottak a kunyhóba, egyedül Viktor kerál feszergött a tölgyfaasztalnál.
- Hun van Habony Árpád? - kérdezte Gábor alkerál feldúltan.
- Miféle Habony Árpád? - kérdé a kerál csodálkozva.
- Hej, te ilyenolyan, kerüljek csak hatalomra, tömlőcbe vettetlek, de még a karóbahúzást is bévezettetem, ha nem mondod meg, hová tűnt a legény!
- Hagyd csak! - csitította Ferenc - én szót értek véle, magam is vótam eccer kerál.
- Viktor, emlékszel, hogy azé öltöttünk koldusgúnyát, hogy megleljük a keményen dolgozó kisembert?
- Hogyne emlékeznék, szép országunk a keményen dolgozó kisemberek hazája.
- Akkor biztosan arra is emlékszel, hogy ebben a kunyhóban ráleltünk a Nemzet Keményen Dolgozó Kisemberére, ki magát Habony Árpádnak nevezte.
- Minek is tagadnám, szép sukár legény vót.
- No, akkor megegyeztünk, hogy mi Gáborral idehíjjuk a médija hatalmasait, míg te szóval tartod a legényt.
- Így vót, különben ki tudja hová szökött vón.
- Látod Gábor, én szót értek véle! - húzta ki magát Ferenc. - Na, hun van akkó az a Habony Árpád?
- Miféle Habony Árpád? - húzta föl a szemöldökit Viktor kerál.
Így vót, mese vót. Aki nem hiszi, annak a TEK utánajár.

2015. április 21., kedd

Sajgó sebét felejti Bánk

Tíz napja egy verset hallottam a rádióban, Tóth Krisztina Bánk, magában című költeményét. Íme:

A tér kihalt. Behajt a busz,
jégkása permetez.
Mínusz van. Egy hajléktalan
áll ott, de nem jelez.
Táncol. Kezében fémdoboz,
orra helyén lyukak.
Forog az üres járdán,
magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,
a lépcsőkön szemét.
Paplanra köpve ég a hold,
a sarkon ágybetét.
Egy óriás homlokzaton
világít: Erste Bank.
Kéklő betűk és fényfüzér,
karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.
Az állomásokon lehúzták mind a rácsokat,
arany halál, ezüst romok,
a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.

És táncol kint tovább a nő,
forog, forog, szolgálja népe szent javát.

Hazám, hazám, te ellenőr.
Ruhádon ott a karszalag,
és félterpeszben állsz.


Letöltöttem a netről, mert nagyon tetszett, és hamar észrevettem, hogy jól énekelhető a Hazám, hazám dallamára. A neten megtaláltam a Bánk bán egy régi, zongoraletétes kottáját a Rózsavölgyi és társa császári és királyi zeneműkiadó kiadásában, Erkel Fernc neve még "cz"-vel van írva, a szövegíró Egressy Béni neve pedig pontos "i"-vel.
Igen, Egressy Béni nem csak zenét szerzett, de operalibrettókat is írt, a Bánk bán mellett a Hunyadi László szövegét is ő írta. Ebben a régi kiadásban is még az ő szövegével szerepel a Hazám, hazám ária. Hát mit mondjak, mai füllel elég fura:

Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,
Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren...
Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan
S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban.
Amott hangzik kipusztított hazám rémes jaja,
Itt elgázolt becsületem haldokló sóhaja.
Oh, mind a kettő orvosra vár
S míg itt töprenkedem;
Hazámra szemfödél borul, elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Hisz mindenem neked köszönhetem.
Hazám, hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Szegény hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Magyar hazám, te mindenem!
Rajtad előbb segítenem,
Előbb kell segítenem!

Ha megpróbáljátok az ismert dallamra énekelni, szinte sohasem esik a zenei hangsúly a szó elejére. Ezt a Szózatnál - melynek a változatosság kedvéért a zenéjét írta Egressy - még csak-csak elviseljük, mert Vörösmarty sorai erősen jambikusak (Hazádnak rendületlenül - ti-tá-ti-tá-ti-tá), erre jól illik a verbunkos-szerű dallam.
A híres áriát ma már mindenki Nádasdy Kálmán veretesebb tartalmú és prozódiailag is sokkal rendben lévőbb szövegével ismeri. A Bánk bán egyike az általam elsőként látott operáknak, nővéremmel operabérletünk volt gyerekkorunkban. Szerettem, mert dallamos volt és szépek voltak a díszletek. A második felvonás alkonyatban kezdődik és estében ér véget, a csillagok fokozatosan jelennek meg az égen. Láttam a nagy szereposztásban is: Simándy József, Melis György, Ágai Karola, ráadásul pont egy március 15-i díszelőadáson. Persze gyerekkoromban alig-alig kapizsgáltam a történetet.
Igazából a Bánk bánt látva nem nagyon tudom átérezni a nagy nemzeti pátoszt. Számomra Bánk annak az oligarchának a megtestesítője, aki csak akkor hallja meg Tiborc panaszát, ha már a saját bőrén is érzi a gyalázatot. Mint amikor Simicska Lajos csak akkor veszi észre, hogy Orbán nem demokrata, amikor már a saját vállalkozásai kiesnek a kormánypárt kegyeiből. Közgép, Közgép, te mindenem - énekelhetné.
Gertrudis királyné meggyilkolása közönséges merénylet volt, melyet ráadásul gyermekei, árpádházi Szent Erzsébet és későbbi IV. Béla királyunk szeme láttára hajtottak végre a magyar főurak (oligarchák) a mostani Pilisszentkereszt közelében. Milyen komikus, ahogyan az operában Gertrudis támad rá Bánkra egy tőrrel! Állítólag egyszer a kellékes elfelejtette kikészíteni a tőrt, ezért a királyné fojtogatni kezdte Bánkot, aki a földre teperte és végzett vele. Érdekes előadás lehetett.
Na de pont ma olvastam egy érdekes összeesküvés-elméletet Gertrudis meggyilkolásáról. A cikk szerint Bánk valójában a Föld szívcsakrapontjának őrizője volt, mely nem máshol, mint Magyarországon a Pilisben van. Gertrudisnak azért kellett meghalnia, mert tiltott területre lépett. Azt gondolom, ehhez az operához már Dan Brown-nak kellett volna írnia a szövegkönyvet: Pilis, Pilis, te mindenem.
Gertrudis emléktáblája Pilisszentkereszten

2015. április 19., vasárnap

A látható valóság

Egy nem túl vastag, tartalmában annál súlyosabb könyv társaságában töltöttem az elmúlt két hónapot: Ungváry Rudolf A láthatatlan valóság című társadalomelemzését olvastam. Ungváry tudományos igényességgel és a társadalomtudomány elemző módszertanával megírt könyvében nem kevesebbet állít, mint amit múlt év decemberében John McCain republikánus szenátor mondott hazánkról: "...itt egy ország, amely éppen feladja a szuverenitását egy neofasiszta diktátornak, aki Putyinnal fekszik össze."
Ungváry valamivel árnyaltabban fogalmaz,  szerinte egy fasisztoid mutáció van kialakulóban Magyarországon.
Szerinte Magyarországon a demokrácia egy elfajult visszacsatolása jött létre, melynek fő oka, hogy a társadalom többsége számára a politikai élet átláthatatlanná vált, a politikai osztályok csődöt mondtak és általános bizalmatlanság alakult ki. Ebben az állapotban a a tömegek fogékonnyá válnak arra a populista ígéretre, hogy létezik egy "egység" a nép és a hatalom között, melynek egy alkalmas vezér vagy vezető csoportosulás a záloga. A fő veszély, hogy a fő visszacsatolási rendszer egyik politikai osztálya (esetünkben a baloldal) alkalmatlanná vált az eredményes politizálásra, a választók szemében méltatlanná vált arra, hogy kormányozzon, ezért a másik oldal túlhatalomra jutott.
Ungváry azért beszél fasisztoid mutációról, mert nincs szó a klasszikus fasizmusról, különösen nem annak németországi változatáról, sokkal inkább az olasz fasizmusra hajaz. Olyan elveket sorol fel a szerző, melyek kivétel nélkül szinte minden fasisztoid társadalomban megvannak, és a magyarországi politikai életben is megjelentek, például a vezérelv, az erőkultusz, a hűség, a szervezett káosz (egy válság felé sodródó világ közepette szervezett rend), a saját emberek kulcspozícióba juttatása, kirekesztendő csoportok néven nevezése, a múlt elfoglalása (a mostani rend a múlt céljainak megvalósítója)
Természetesen a könyv állításaival lehet vitatkozni, az viszont tény, hogy a könyv 2014-es megjelenése óta a a miniszterelnök több beszédében is tetten érhetők a fent felsorolt toposzok (melyek csírái már a 2012-es ópusztaszeri turulavató beszédben is feltűntek).
Vezérelv:

„Nekünk, választott vezetőknek az a dolgunk, hogy ezekre a kérdésekre elkötelezett NATO- és európai uniós tagként megadjuk a saját válaszunkat. Úgy igazítsuk Magyarország lépéseit, hogy biztonságos és biztos hely maradjunk egy bizonytalan világban. Úgy adjuk meg válaszainkat, hogy verejtékkel és gürcölve elért eredményeinket megvédhessük és még több magyar ember számára teremthessük meg közben az érvényesülés lehetőségét.” (Orbán 2015-ös évértékelő beszéde).
Erőkultusz:

„Tudjuk, mert megtanultuk: az összefogás, az igazságba vetett hit és a kitartás vezet győzelemre. Csak az erősek maradnak fent. Mi, magyarok egy nagy korszak küszöbén állunk. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.” (Orbán 2015. március 15-i beszéde).
Hűség:

„Ha polgári Magyarországot akartok, márpedig azt akarunk, akkor ideje ismét megharcolni érte. Harcolni pedig csak együtt lehet és nem egymás ellenében. Mert egységben az erő, mert egy a tábor, egy a zászló.” (évértékelő).
Szervezett káosz:

„Vagy meg kell barátkoznunk azzal, hogy ez már az új világ, amely kemény, barátságtalan, és ha sürgősen nem teszünk valamit, fájdalmasan leértékeli a öreg kontinensünket? S ha így áll a dolog, akkor hiába az európai élet szabad tágassága, hiába a vonzó és irigyelt életforma, hiába a kultúra mesés tárháza, a mi Európánk menthetetlenül hátrább szorul a nagy világversenyfutásban.” (évértékelő).
Saját emberek kulcspozícióba:

„A szükséges szervezeti és személyi változásokat végrehajtottuk, a külgazdaságot állítottuk középpontba, fiatal, tehetséges és ambiciózus embereket dobtunk a mély vízbe. Öregek a tanácsba, fiatalok a csatába.” (évértékelő).
Kirekesztendő csoportok:

„Vagy másképpen fogalmazva: miért is harcolunk? Na persze azon túl, hogy a szocialisták ne térjenek vissza…” (évértékelő).
A múlt elfoglalása:

„Ez az ősi tudás ott él minden magyar ösztönvilágában. A magyarok tudják, hogy külön-külön, egyen-egyenként is csak akkor lehetünk szabadok, ha az egész nemzet szabad. És a nemzet csak akkor lehet szabad, ha elég bátor ahhoz, hogy felvegye a versenyt.” (március 15-i beszéd).

Ungváry szerint ez a rendszer demokratikus választásokkal belátható időn belül nem leváltható, lehet hogy évtizedekig fennmarad, lehet hogy egy egészen lassú szerves fejlődés változtatja meg, de az is lehet, hogy majd egy gazdasági csőd vet neki véget. Ez utóbbit szerintem senki sem szeretné igazán.
A rendszer egyik szimbólumának az érdekelt csoportok tiltakozása ellenére megépített (felavatni nem mert) 1944-es emlékművet tekinti a szerző, mely egyszerre sajátítja ki a múltat és tükrözi a miniszterelnök mindenre elszántságát.

2015. április 15., szerda

Pistike és Pénzes Csaba

Már írtam arról, hogyan szerzett Pistike többségi részesedét öccse malacperselyében, meg arról is, miként szorult egyszer szülői kölcsönre, szóval tudhatjátok, hogy nem kezdő a pénzügyekben. Na de hol van ő osztálytársához, Pénzes Csabához képest. Csaba aztán igazán ért a pénzhez. Vagy legalább is el tudja magáról ezt hitetni.
Csaba már évek óta seftel osztálytársaival. Először a gombfoci bizniszben jeleskedett, sztárjátékosokat adott-vett. Valahogy mindig úgy alakult, hogy amikor odaítélték az aranylabdát, csak neki volt Cristiano Ronaldo-ja vagy Lionel Messi-je (mikor melyik nyert éppen). Ezekért aztán nagy pénzt kapott.
Pénzes Csaba már akkor is üzletelt osztálytársaival, amikor még Norbi kezelte az osztálypénzt. Már akkor elterjedt Csabáról, hogy olyan üzleti vállalkozásai vannak - matrica- és bélyegbiznisz, meg ilyenek - melyekhez szívesen vesz fel kölcsönt, amit aztán kamatostól fizet vissza. Szívesen adtak neki pénzt, mert mindig rendesen fizetett, volt, hogy Norbi az osztálypénz egy részét is rábízta.
Persze voltak olyan tanulók, akiket figyelmeztettek a szüleik, hogy ne adjanak pénzt Csabának, mert könnyen előfordulhat, hogy egy fityinget sem kapnak vissza. Ők inkább továbbra is malacperselyben gyűjtötték a zsebpénzüket.
Miután Pistike lett a diákbizottság elnöke, Pénzes Csaba csillaga még magasabbra emelkedett. Csaba szervezte meg - némi jutalékért - az osztálykirándulásokat. Továbbra is vett fel kölcsönt osztálytársaitól, magas kamatra. Hogy-hogynem, Pistike úgy döntött, hogy az osztálypénz nagy részét is Csabára bízza.
Történt aztán, hogy Pénzes Csabát komoly veszteségek érték a matricapiacon: az addig gyűjtött matricái, amiket komoly nyereséggel szeretett volna értékesíteni, fabatkát sem értek, mert a TESCO új matricaakciót indított. Csaba érezte, hogy nem fogja tudni megadni az osztálytársak pénzét, ezért bizalmasán, Csanádon keresztül üzent Pistikének, hogy közösen találjanak ki valamit.
Pistike tudta, mit kell tennie: ami pénze még volt Csabának, azt osztálypénz-tartozás fejében azonnal elkérte tőle, majd másnap bejelentette, hogy Csaba fizetésképtelen.
Kétségbe estek az osztálytársak, volt, aki több havi zsebpénzét adta oda Csabának fialtatni. Sokan kérdezték Pistikét, hogy az osztálypénzt milyen információk alapján sikerült Pénzes Csabától idejében visszavenni. Pistike közleményt adott ki az alábbiakról:
  • Régóta figyelték a matricapiac fejleményeit, józan ösztönük azt súgta, hogy az osztálypénz nincs biztonságban Csabánál. A többi gyereknek is működhetett volna a pénzügyi ösztöne.
  • Norbi évekkel ezelőtt hűtlenül bánt az osztálypénzzel, amikor kölcsönadott Csabának, ezt ki kell vizsgálni.
Norbi persze azt akarta kivizsgáltatni, hogy miért tartotta Pistike az osztálypénzt Csabánál, amikor a diákbizottsági elnök feladatainál egyértelműen az van leírva, hogy az osztálypénzt egy vaskazettában köteles őrizni. Az osztály tanulói is egyre türelmetlenebbül kérdezgették, hogy ha Pistike maradéktalanul visszakaphatta az osztálypénzt Pénzes Csabától, akkor az ő pénzük most miért veszik oda.
Végül Pistike azt a döntést hozta, hogy minden gyerek kapja vissza a pénzét. Na de miből? Hát az osztálypénzből. De hát az mindannyiunk pénze - érveltek azok, akik inkább malacperselyben tartották a pénzüket, mert óvatosak voltak. És a szolidaritás az smafu? - kérdezte Pistike. De hát ők évekig kamatot kaptak a pénzükre, mert kockáztattak! A kockázatban benne van a veszteség lehetősége is!
Nem hagyhatjuk a keményen tanuló kisembereket az út szélén! - zárta le a vitát Pistike.
Norbi ellen megindult a diákbizottsági vizsgálat az osztálypénz hűtlen kezelése miatt. De Pistikét senki nem merte megkérdezni, hogy akkor ő miért adhatott az osztálypénzből Csabának, mert a legtöbb tanuló örült, hogy visszakapta a pénzét, a malacperselyesek pedig rájöttek, hogy megint lúzerek voltak.

2015. április 9., csütörtök

Elmélkedés a 10 éves DVD-felvevőmről

A volt osztálytársaimmal szervezett sítúrára az egyik srác hozott egy csomó DVD-t. Nekem a 20 évvel ezelőtt használt kazettahordozók jutottak eszembe, hogy már el is felejtettük őket. Kérdeztem, miért nem egy pendrájvon hozott filmeket. Azt mondta, hogy ő még mindig jobban megbízik a DVD-ben, de még a régi VHS kazettái is megvannak. Kérdeztem, hogy mivel játssza le őket, de megnyugtatott, hogy még megvan a videomagnója.
Erről aztán kialakult egy kis vita, mert én mondtam, hogy éppen most gondolkodom a DVD állományom felszámolásán, VHS és audio kazettám már nincs is, bakelitlemezem meg pláne, és erre a sorsra jutnak a CD-im és a kevésbé értékes könyvek. Megvan minden digitálisan, minek foglalják a helyet. Különösen a könyvek felszámolását fogadta nagy ellenkezés. Szó szót követett (a filmnézés el is maradt), elvitatkoztunk azon, hogyan jobb információt tárolni, materiálisan, vagy digitálisan, és ha csak digitálisan, akkor milyen formában: DVD-n, merevlemezen, esetleg kinn a neten.
Nos, ami a DVD-imet illeti, azok még megvannak, épp ma este néztük meg Petrával a Herkulest (a húsvéti szünet utolsó napja volt ma), én pedig most elelmélkedem 10 éves DVD-felvevőmről. 2005. április 1-én, áprilisi tréfaként vásároltam egy Pioneer DVR-520H merevlemezes DVD-felvevő/lejátszó készüléket. Első internetes vásárlásom volt, izgultam is, mert garancialevelet nem kaptam, csak egy számlát, azt mondták, hiba esetén ezt kell megmutatni. Szerencsére 10 év óta mind a merevlemez, mind a DVD-meghajtó mechanikája hibátlanul működik.
Első DVD lemezem a Kisvakond volt, amit ajándékba kaptunk egy vásárláskor. Férfiasan bevallom, hogy jelenlegi DVD-készletem elenyésző része vásárolt DVD, vannak másolt lemezeim, de a legtöbb televízióból felvett műsor. A Pioneer analóg tévéadást tud csak felvenni, a 80 Gbájtos merevlemeze ma már nagyon kicsinek tűnik, de meglepően hosszú műsoridő fér el rajta. A digitális tévézés beköszönte után is használtam, ha kellett, a set-top box jelét vettem fel vele. Bár rögzítős set-top boxom van, ebből nem nyerhető ki digitálisan a felvett anyag, ezért még mindig a Pioneer az egyetlen eszközöm, melynek segítségével tévéből felvett anyagot digitálisan eltárolhatok. A műsort nemcsak az eszköz merevlemezére vagy DVD-re rögzíthetem, de DV-csatlakozón - népszerűbb nevén firewire-en - számítógépre is át tudom játszani. Még egy médiatípus, amit mára már az USB tökéletesen kiszorított, még szerencse, hogy a laptopomnak is van firewire csatlakozója.
Nemcsak ez az egy oka van annak, hogy a DVD-felvevőmet még nem küldöm nyugdíjba. Családi videóinkat (nyaralások, születésnapok, gyerekek szereplése) egyrészt merevlemezen, másrészt DVD-n tárolom. Ugyan új okostévénk közvetlen lejátssza a merevlemezen tárolt anyagokat, de a DVD-nek megvan az az előnye, hogy stream-ként (jelfolyamként), nem pedig fájlként kezeli a lejátszó. Előbbi esetben egy-két bithibát észre sem veszünk, fájlként kezelve viszont könnyen előállhat az az eset, hogy csak egy "hibás állomány" feliratot kapunk.
Természetesen a letöltős világban már sem nem vásárolok DVD-t, sem pedig nem veszek fel filmet a tévéből. Régen szinte naponta vettem fel egy-egy filmet. De ez semmi egy volt kollégámhoz képest, aki sorozatok felvételére specializálta magát. Három DVD-felvevőt is üzemeltetett egyszerre, százszámra vásárolta az írható DVD-ket. Kérdeztem, visszanézte-e valaha valamelyik epizódot? Azt mondta: nem jellemző.
Nem tudom megjósolni, 10 év múlva milyen eszközről játszok le filmet, zenét, min nézek fényképet, min olvasok könyvet. De valószínű, hogy kedves Pioneerem addigra már jól megérdemelt nyugdíját tölti majd.

2015. április 5., vasárnap

Húsvét, kereszt

Úgy alakult az idei húsvét, hogy nagyszombaton temetésre mentünk. Az elhunyt családtag egy 90 éves néni volt, akit csendes szelídsége, szeretettel teli lénye miatt mindenki nagyon szeretett, sokan is voltak a temetésén.
A lelkész persze hozzákapcsolta búcsúztatóját a húsvéti feltámadás misztériumához Pál apostolnak a khorintusbeliekhez írott első leveléből idézve:
Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.(1KOR 15,42-43)
A húsvéti Facebook-üzenetek özönéből is leginkább a feltámadás, az újrakezdés, a padlóról való újra felállás gondolata jött át. Nagy a lelki igény az újrakezdésre.
Szeretem betartani, hogy nagypénteken tartózkodom a húsevéstől, nem vallási okokból, inkább csak azért, mert jó dolog családi hagyományokhoz ragaszkodni. Sajnos persze nem mindig van erre módom. Az étterem, ahol napi menüt eszem, minden évben szokott figyelni a nagypéntekre, hústalan leves szokott lenni és a három menüből legalább az egyik halétel. Idén nem így volt, palóclevessel indítottak és a három menüből az első kettő húsos volt, csak a harmadik volt tésztás. Ráadásul 25 éve minden évben hivatalosak vagyunk sógornőmék széder-esti vacsorájára, a zsidó húsvét, a pészáh beköszöntének megünneplésére. Ez időnként nagypéntekre esik, akárcsak az idén.
Krisztus kereszthalálának és feltámadásának misztériuma kapcsán egy kicsit elgondolkodtam a keresztről. Van egy szeretetet és megbocsátást hirdető vallás, melynek fő szimbóluma egy ókori kivégző eszköz, milyen érdekes. Ráadásul a magyar nyelvben a "kereszt" szó azokban a szavakban is előjön, amelyekben etimológiailag nem kéne, és más nyelvekben nem is szerepel bennük. Vegyük mindjárt a "keresztény" szót, mely "Krisztus-követőt" jelent, és németül és angolul egyaránt "Christian". Nem véletlen, hogy a protestánsok szívesebben használják a "keresztyén" szót.
A másik szó a "megkeresztel", Szent János által bevezetett beavatási szertartás, mely pl. németül "taufen", angolul "baptize". A "keresztapa" németül "der Pate", angolul "godfather"
Nem véletlen, hogy gyakori gyermekkori fóbia a feszülettől való félelem. Ha belegondolunk, nem is várható el feltétlenül egy gyermektől, hogy egy kivégző eszközön agonizáló testben az emberiség bűneitől való megváltásának és bűntelenségben való újjászületésének szimbólumát lássa.

2015. április 1., szerda

15 éves a WAP

A Twitteren találtam egy linket egy 15 évvel ezelőtt írt cikkre a mobiltelefonos első adatátviteli protokollról, a WAP-ról. A cikk az Indexen jelent meg 2000 áprilisában, és az egyébként jó tollú Ujj Péter adott hangot szkepticizmusának a mobilos internetezéssel kapcsolatban.
Vissza lehet keresni három-négy évvel ezelőtti híreket, nagyon nagy vállalatok nagyon nagyhatalmú vezetői, nagyon nagyon hozzáértő guruk jósolták a PC-korszak végét, a Windows vesztét, a Linux bukását, a tévé és az internet integrálódását, a push technológia mindent elsöprő sikerét, a video on-demand, a net computer (NC), a set top box berobbanását. - írta 2000-ben a cikkíró.
Az tény, hogy nem a WAP (Wireless Application Protocol) hozta el nekünk a mobilnetet, bár még üzemelnek WAP-os oldalak, pl. a geocaching.hu ilyen felületen is lehetővé teszi, hogy a geokesserek gyorsan bejegyezhessék találatukat.
A még kizárólag a GSM hálózaton működő, 2G-nek is nevezett WAP-ot hamar követte a 2,5G-nek is nevezett GPRS és EDGE, ezekkel a protokollokkal már el lehetett lavírozni a NET-en. Jelenlegi 5 éves telefonom már az UMTS protokollon alapuló 3G hálózatot használja, de a legtöbb okostelefon a 3,5G-s LTE-n vagy a 4G-s LTE Advanced-on kommunikál, a 4G-s internet szinte teljesen lefedi az országot.
A legfontosabb tapasztalat: a mobil internetezés a legkevésbé sem mobilis. Nagyon is statikus. Hogy a pici képernyőcsökevényen lássak valamit, hogy a nehezen kezelhető körömhegynyi gombokat nyomogathassam, le kell ülni. Hol ül le az ember, ugye? Az autóban (ottan internetezés kilőve, balesetmegelőzésileg), a villamoson (nem jellemző közlekedési eszköze a méregdrága mobilok tulajdonosainak), valamint kocsmában, otthon, munkahelyen. A munkahelyen ott a gép, rendes képernyő, rendes sávszélesség, csak úgy teker a Lickerről a legújabb Jenna Jameson, ráadásul ingyen, ki akarna mobilról internezni drágáért? Otthon ugyanez, majdnem. Maradna a kocsma, ha élne a Földön olyan hülye, aki nekiállna internetezni, amikor sörözni is lehet. (Egyetlen biztos felhasználási alkalmat találtam: étteremben, magányos vacsoránál, lassú konyha/pincér esetén, a következő fogásra várva. Ez egy évben legföljebb három alkalom, erre aligha érdemes egész iparágat építeni.) - írja tovább Ujj Péter.
Hihetetlen, hogy szinte minden megvalósult, amire 15 éve az Index alapítója azt mondta, hogy hülyeség. Persze minden egy kicsit másképp. Emlékezhetünk, valóban volt méregdrágán előfizethető mobiltévé szolgáltatás. Ma pedig ha előfizetésünk elég nagy havi adatforgalmat megengedő mobilnetet tartalmaz, akkor a UPC a Horizon Go szolgáltatással bárhol lehetővé teszi a mobiltévézést ingyen. Hasonló szolgáltatás fizethető elő az IttOtt.tv-nél is. Vagy hasonlítsuk össze a drága percdíjas - és akadozó - videóhívást az ingyenes Skype-pal.
A svájcibicska roppant látványosan multifunkciós eszköz, de valójában nagyon kevés dologra jó. Konzervet ugyan lehet nyitni vele, de jobb rendes konzervnyitóval. A dugót is ki lehet vele húzni, de erőlködős, vágja a kezet. Körmöt vágni szinte lehetetlenség. Mást dettó. A kés használata is erősen korlátozott a kicsiny pengehosszúság miatt, például disznót ölni ne próbáljunk svájcibicskával. A svájcibicska eképpen roppant spártai eszköz. A mobiltelefon viszont remekül használható mobiltelefonálásra. Lehet, hogy erre is rájönnek a guruk hamarosan.- írja a szerző, pedig napjaink svájcibicskája pont az okostelefon lett.
Paradox, hogy a legnépszerűbb magyar internetes portál alapítója mennyire kevéssé látta a technológiai fejlődés útját. Három és fél évvel ezelőtt Steve Jobs halálára írtam egy posztot, amelyben  azt írtam:
Az egykori feltalálókat azok a látnokok váltották fel, akik irányt szabnak a technológiai fejlődésnek. Ők a jövő megálmodói. Ilyen nagy álmodó volt Steve Jobs, az Apple alapítója is. - Mert Ujj Péter 15 évvel ezelőtti cikkét olvasva megérthetjük, nem is olyan egyszerű dolog irányt szabni a technológiai fejlődésnek.
Míg nemrég még büszkén hirdették a kocsmák, kávézók, éttermek, hogy: Free Wifi, vagy kicsit viccesebben:

 ma már inkább ezt a táblát teszik ki: