A volt osztálytársaimmal szervezett sítúrára az egyik srác hozott egy csomó DVD-t. Nekem a 20 évvel ezelőtt használt kazettahordozók jutottak eszembe, hogy már el is felejtettük őket. Kérdeztem, miért nem egy pendrájvon hozott filmeket. Azt mondta, hogy ő még mindig jobban megbízik a DVD-ben, de még a régi VHS kazettái is megvannak. Kérdeztem, hogy mivel játssza le őket, de megnyugtatott, hogy még megvan a videomagnója.
Erről aztán kialakult egy kis vita, mert én mondtam, hogy éppen most gondolkodom a DVD állományom felszámolásán, VHS és audio kazettám már nincs is, bakelitlemezem meg pláne, és erre a sorsra jutnak a CD-im és a kevésbé értékes könyvek. Megvan minden digitálisan, minek foglalják a helyet. Különösen a könyvek felszámolását fogadta nagy ellenkezés. Szó szót követett (a filmnézés el is maradt), elvitatkoztunk azon, hogyan jobb információt tárolni, materiálisan, vagy digitálisan, és ha csak digitálisan, akkor milyen formában: DVD-n, merevlemezen, esetleg kinn a neten.
Nos, ami a DVD-imet illeti, azok még megvannak, épp ma este néztük meg Petrával a Herkulest (a húsvéti szünet utolsó napja volt ma), én pedig most elelmélkedem 10 éves DVD-felvevőmről. 2005. április 1-én, áprilisi tréfaként vásároltam egy Pioneer DVR-520H merevlemezes DVD-felvevő/lejátszó készüléket. Első internetes vásárlásom volt, izgultam is, mert garancialevelet nem kaptam, csak egy számlát, azt mondták, hiba esetén ezt kell megmutatni. Szerencsére 10 év óta mind a merevlemez, mind a DVD-meghajtó mechanikája hibátlanul működik.
Első DVD lemezem a Kisvakond volt, amit ajándékba kaptunk egy vásárláskor. Férfiasan bevallom, hogy jelenlegi DVD-készletem elenyésző része vásárolt DVD, vannak másolt lemezeim, de a legtöbb televízióból felvett műsor. A Pioneer analóg tévéadást tud csak felvenni, a 80 Gbájtos merevlemeze ma már nagyon kicsinek tűnik, de meglepően hosszú műsoridő fér el rajta. A digitális tévézés beköszönte után is használtam, ha kellett, a set-top box jelét vettem fel vele. Bár rögzítős set-top boxom van, ebből nem nyerhető ki digitálisan a felvett anyag, ezért még mindig a Pioneer az egyetlen eszközöm, melynek segítségével tévéből felvett anyagot digitálisan eltárolhatok. A műsort nemcsak az eszköz merevlemezére vagy DVD-re rögzíthetem, de DV-csatlakozón - népszerűbb nevén firewire-en - számítógépre is át tudom játszani. Még egy médiatípus, amit mára már az USB tökéletesen kiszorított, még szerencse, hogy a laptopomnak is van firewire csatlakozója.
Nemcsak ez az egy oka van annak, hogy a DVD-felvevőmet még nem küldöm nyugdíjba. Családi videóinkat (nyaralások, születésnapok, gyerekek szereplése) egyrészt merevlemezen, másrészt DVD-n tárolom. Ugyan új okostévénk közvetlen lejátssza a merevlemezen tárolt anyagokat, de a DVD-nek megvan az az előnye, hogy stream-ként (jelfolyamként), nem pedig fájlként kezeli a lejátszó. Előbbi esetben egy-két bithibát észre sem veszünk, fájlként kezelve viszont könnyen előállhat az az eset, hogy csak egy "hibás állomány" feliratot kapunk.
Természetesen a letöltős világban már sem nem vásárolok DVD-t, sem pedig nem veszek fel filmet a tévéből. Régen szinte naponta vettem fel egy-egy filmet. De ez semmi egy volt kollégámhoz képest, aki sorozatok felvételére specializálta magát. Három DVD-felvevőt is üzemeltetett egyszerre, százszámra vásárolta az írható DVD-ket. Kérdeztem, visszanézte-e valaha valamelyik epizódot? Azt mondta: nem jellemző.
Nem tudom megjósolni, 10 év múlva milyen eszközről játszok le filmet, zenét, min nézek fényképet, min olvasok könyvet. De valószínű, hogy kedves Pioneerem addigra már jól megérdemelt nyugdíját tölti majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése