Parlament

Parlament

2015. április 21., kedd

Sajgó sebét felejti Bánk

Tíz napja egy verset hallottam a rádióban, Tóth Krisztina Bánk, magában című költeményét. Íme:

A tér kihalt. Behajt a busz,
jégkása permetez.
Mínusz van. Egy hajléktalan
áll ott, de nem jelez.
Táncol. Kezében fémdoboz,
orra helyén lyukak.
Forog az üres járdán,
magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,
a lépcsőkön szemét.
Paplanra köpve ég a hold,
a sarkon ágybetét.
Egy óriás homlokzaton
világít: Erste Bank.
Kéklő betűk és fényfüzér,
karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.
Az állomásokon lehúzták mind a rácsokat,
arany halál, ezüst romok,
a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.

És táncol kint tovább a nő,
forog, forog, szolgálja népe szent javát.

Hazám, hazám, te ellenőr.
Ruhádon ott a karszalag,
és félterpeszben állsz.


Letöltöttem a netről, mert nagyon tetszett, és hamar észrevettem, hogy jól énekelhető a Hazám, hazám dallamára. A neten megtaláltam a Bánk bán egy régi, zongoraletétes kottáját a Rózsavölgyi és társa császári és királyi zeneműkiadó kiadásában, Erkel Fernc neve még "cz"-vel van írva, a szövegíró Egressy Béni neve pedig pontos "i"-vel.
Igen, Egressy Béni nem csak zenét szerzett, de operalibrettókat is írt, a Bánk bán mellett a Hunyadi László szövegét is ő írta. Ebben a régi kiadásban is még az ő szövegével szerepel a Hazám, hazám ária. Hát mit mondjak, mai füllel elég fura:

Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,
Avagy hajós a szélvésztől korbácsolt tengeren...
Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan
S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban.
Amott hangzik kipusztított hazám rémes jaja,
Itt elgázolt becsületem haldokló sóhaja.
Oh, mind a kettő orvosra vár
S míg itt töprenkedem;
Hazámra szemfödél borul, elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Hisz mindenem neked köszönhetem.
Hazám, hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Szegény hazám, te mindenem!
Rajtad előbb kell, előbb segítenem.
Magyar hazám, te mindenem!
Rajtad előbb segítenem,
Előbb kell segítenem!

Ha megpróbáljátok az ismert dallamra énekelni, szinte sohasem esik a zenei hangsúly a szó elejére. Ezt a Szózatnál - melynek a változatosság kedvéért a zenéjét írta Egressy - még csak-csak elviseljük, mert Vörösmarty sorai erősen jambikusak (Hazádnak rendületlenül - ti-tá-ti-tá-ti-tá), erre jól illik a verbunkos-szerű dallam.
A híres áriát ma már mindenki Nádasdy Kálmán veretesebb tartalmú és prozódiailag is sokkal rendben lévőbb szövegével ismeri. A Bánk bán egyike az általam elsőként látott operáknak, nővéremmel operabérletünk volt gyerekkorunkban. Szerettem, mert dallamos volt és szépek voltak a díszletek. A második felvonás alkonyatban kezdődik és estében ér véget, a csillagok fokozatosan jelennek meg az égen. Láttam a nagy szereposztásban is: Simándy József, Melis György, Ágai Karola, ráadásul pont egy március 15-i díszelőadáson. Persze gyerekkoromban alig-alig kapizsgáltam a történetet.
Igazából a Bánk bánt látva nem nagyon tudom átérezni a nagy nemzeti pátoszt. Számomra Bánk annak az oligarchának a megtestesítője, aki csak akkor hallja meg Tiborc panaszát, ha már a saját bőrén is érzi a gyalázatot. Mint amikor Simicska Lajos csak akkor veszi észre, hogy Orbán nem demokrata, amikor már a saját vállalkozásai kiesnek a kormánypárt kegyeiből. Közgép, Közgép, te mindenem - énekelhetné.
Gertrudis királyné meggyilkolása közönséges merénylet volt, melyet ráadásul gyermekei, árpádházi Szent Erzsébet és későbbi IV. Béla királyunk szeme láttára hajtottak végre a magyar főurak (oligarchák) a mostani Pilisszentkereszt közelében. Milyen komikus, ahogyan az operában Gertrudis támad rá Bánkra egy tőrrel! Állítólag egyszer a kellékes elfelejtette kikészíteni a tőrt, ezért a királyné fojtogatni kezdte Bánkot, aki a földre teperte és végzett vele. Érdekes előadás lehetett.
Na de pont ma olvastam egy érdekes összeesküvés-elméletet Gertrudis meggyilkolásáról. A cikk szerint Bánk valójában a Föld szívcsakrapontjának őrizője volt, mely nem máshol, mint Magyarországon a Pilisben van. Gertrudisnak azért kellett meghalnia, mert tiltott területre lépett. Azt gondolom, ehhez az operához már Dan Brown-nak kellett volna írnia a szövegkönyvet: Pilis, Pilis, te mindenem.
Gertrudis emléktáblája Pilisszentkereszten

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése