Kamuvideó, nemzeti konzultáció

Már több mint egy hónapja ezzel a videóval próbálja bizonyítani a kormányoldal, hogy a bukott baloldal, mely nem saját nemzete, hanem idegen érdekek kiszolgálója és minden alkalmat megpróbál megragadni, hogy elhallgattassa a magyar Magyar embereket, szóval ezek a libernyák senkiháziak nem átallják még a postaládákból is kilopkodni a nemzeti konzultációs íveket.

Íme a videó:

A filmen az látszik, hogy egy nő odamegy egy postaládához, kivesz belőle egy A4-es méretű, a végén leragasztott, vastag borítékot.

Nos, a mostani nemzeti konzultációs kérdőíveket feleakkora, A5-ös borítékban kézbesítik, tudom, mert a mi háztartásunkba is érkezett belőle 4 darab. (A 7 éve Izraelben élő Orsi is kapott, de már az asszonynevére: Baruch Orsolya).

Szegény Korózs Lajos mennyit kapott kamuvideója miatt, mert lépre csalta egy beteges hazudozó, közben pedig egy nyilvánvalóan fals videóval házalt ma reggel is a közszolgál(l)ati híradó.

Egy kis adalék a média párhuzamos valóságaihoz

Technológiailag az úgynevezett deep fake videó technika már beérett: bárkit be lehet kopírozni bármilyen jelenetbe. Ebben a videójelenetben például Tom Hanks helyett John Travolta játssza a főszerepet a Forest Gump-ban. Szerintem a 2022-es választások kamuvideóiban már ez a technológia fogja játszani a főszerepet.

Viszont addig se dőljünk be a teljesen nyilvánvaló és átlátszó csalásoknak.

Indexre került az INDEX

Biztos ismeritek azt a történetet, amikor a suszter hirtelen haragjában az inashoz vágja a kaptafát, de az félrehajol és a kaptafa a suszter ajtón belépő feleségét találja fejbe. A suszter megvonja a vállát: Így is jó.
A INDEX ledarálásánál sem az a forgatókönyv volt a kitervelők fejében, ami végül is megvalósult. A tomboló koronavírusjárvány kellős közepén, március végén a kormányközeli TV2 elnöke, Vaszily Miklós bevásárolta magát az IndaMédia csoportba. Ez az a gazdasági szervezet, melyen keresztül az INDEX, a legolvasottabb magyar hírportál kapta a hirdetési bevételeket. Az indoklás az volt, hogy a járvány miatt megcsappantak a hirdetési bevételek, ezért lépni kellett, de az IndaMédia határozottan elhatárolódott attól, hogy befolyásolási kísérletet tennének a független hírportál tartalmára.
Egy hónapja robbant a bomba, hogy az INDEX vezetésével olyan átalakítási terveket közöltek, melyek szerint számos rovatot kiszerveztek volna a portáltól, ezért Dull Szabolcs, az online lap főszerkesztője "Veszélyben" jelre állította a függetlenségmérőt. Válaszul a főszerkesztőt kitették az igazgatóságból és azzal vádolták, hogy ő maga veszélyezteti a hirdetési bevételeket.
Valószínűleg ekkor még az INDEX elnépszabadságosítása volt a terv: a portált olyan gazdasági helyzetbe hozni - és a felelősséget a főszerkesztőre kenni - hogy gazdasági okokra hivatkozva megszüntethető legyen.
Múlt héten a főszerkesztő és az IndaMédia közé ékelődött Bodolai László, az INDEX-et tulajdonló alapítvány vezetője "chicken game"-be kezdett, és kirúgta a főszerkesztőt. Viszont a szerkesztőség mintegy 80 tagja nem rántotta félre a kormányt, hanem egytől egyig felmondtak.
Ezzel új forgatókönyv indult: elnépszabadságosítás helyett elorigósítás: elég az üresen maradt INDEX-et kormányhű emberekkel feltölteni, oszt jónapot. Sovány vigasz, hogy Bodolai László már nem igazgató.
Szerettem az INDEX-et, minden nap rákattintottam. Jó rovatai voltak, és imádtam a Grafitember (Merényi Dániel) karikatúráit, aki így búcsúzott a laptól:

Természetesen volt tüntetés meglepően sok résztvevővel, voltak beszédek, skandálták a nemhagyjukot, de hát annyiszor skandáltam már ezt a Népszabadságnál, a CEU-nál. Bori lányom még komolyan veszi ezeket a dolgokat, barátnőjével készítettek transzparenst is, amivel még címlapra is kerültek.

A kormánymédia kínosan hallgatott az ügyről, nyilván még nem volt központi irányelv, hogy hogyan kell kommunikálni ezt a nagyon kínos esetet. Helyette a 24.hu-t is működtető Central médiacsoport tulajdonosának, Varga Zoltánnak mentek neki. Mára aztán "kijött a vonal": A miniszterelnöki kabinetiroda szerint az INDEX szerkesztőségében belharcok dúltak, melynek hátterében a DK és a Momentum viszálykodása áll.
Holnap tehát ezt fogom hallani a 6:00 órás közszolgálati híradóban.
Ismertek, már nem fogok megváltozni: természetesen az INDEX-ről is készült egy dal. Nem sikerült túl jól, elég lehangoló, de azért közreadom:


Indexre került az INDEX,
A szabad sajtónak búcsút inthetsz,
Mert elbukott egy újabb őrtorony.
Indexre került az INDEX,
Te is erre a sorsra kerülhetsz,
Ha nem állsz be a sorba, úgy bizony.

Nem, nem ez a harc volt végső,
Nem, sohase mondd azt, hogy késő,
Nem, nem ez az utolsó lépcső,
Mert a harcunkat folytatni kell,
Mert a szabadság nem bukhat el!

Indexre került az INDEX,
És hogyha erre csak rálegyintesz,
A sajtószabadság lángját fújod el.

A HVG legutolsó számában olvastam egy cikket arról, hogy a Magyar Nemzet alapító főszerkesztőjét, Pethő Sándort pontosan 80 évvel ezelőtt "felsőbb helyek" hogyan biztatták lemondásra (amely után egy hónappal Pethő autóbalesetben meghalt), de négy év múlva a lapot végleg betiltották, és csak a "népi demokráciában" indult újra, hogy leírja azt a flikkflakkot, amely a lap jelenlegi helyzetéhez vezetett.
Hasonló sors vár az INDEX-re is. Én mindenesetre blogom "Az eltűnt idő nyomában" rovatát ezzel a sorral egészítettem ki:
---

Mindegy, hogy milyen a fajod, a szeretet mindennél nagyobb

Van egy vicc, amivel bármikor meg tudom nevettetni Orsi lányomat:
A kiránduló szép kövér, egészséges teheneket lát legelészni egy zöld alpesi legelőn. Megszólítja a közelben lévő gazdát:
- Szépen legelnek a tehenei, gazduram!
- A feketék igen.
- Hát a tarkák?
- Hát, azok is.
- No és tejet adnak-e eleget?
- A feketék igen.
- És a tarkák?
- Hát, azok is.
A kirándulónak fúrja a kíváncsiság az oldalát.
- Gazduram, miért mondja, hogy a feketék igen, de a tarkák is?
- Tudod, fiam, a fekete tehenek az enyémek?
- Hát a tarkák?
- Azok is.

Klasszikus rasszista alapvicc, igazán nem is kell magyarázni. Egy bizonyos: a lányaim sohasem voltak fogékonyak semmiféle rasszista ideológiára.
2013 nyara Orsi lányom utolsó nyara volt itthon. Akkor még nem volt sem menekültkrízis, sem BLM mozgalom, volt viszont Angry Birds játék, amelyben a bátor kamikaze madarak csúzlik segítségével legyőzik a gonosz malacokat.

De vajon miért van ősi ellenségeskedés a madarak és a malacok között? Ezt firtatták a lányaim. Így született meg 2013 nyarának legelbűvölőbb bábelőadása, mely nemcsak választ adott a kínzó kérdésre, de egyúttal happy-enddel is szolgált.
Orsi egy hónap múlva már új hazájában volt, de ez a felvétel megörökítette a három lány előadását:

---

Egy anekdotázó öregúr

Az elmúlt pár hetet a tavaly 89 évesen elhunyt Ungvári Tamás Breviárium című - a szerző halála után megjelent - könyvével töltöttem. A kötet egy irodalomtörténeti anekdota-gyűjtemény. A rövid írásokat olvasva a fülemben Ungvári jól ismert sztentori hangja csengett, ami a dobhártyámba égett a '70-es években futó A rock mesterei című hetente jelentkező rádióműsorból. Igen, a neves irodalomtörténész és műfordító rocktörténettel is foglalkozott, nagy bestseller volt a '70-es években a Beatles biblia, melyet szintén Ungvári Tamás írt.
Emlékszem, tavaly júniusi halálakor sok mocskolódó kommentben olvashattam, hogy Ungvári csak egy volt a magyarellenes zsidó értelmiségiek közül. Én viszont láttam könnyes megrendülését a tévéstúdióban Csoóri Sándor halálakor, és tudtam, hogy számára a magyar irodalom mindennél fontosabb volt. Ennek kulcsát már rögtön a kötet elején megadja Lengyel Menyhért szavait idézve: "Mit szeretek én Magyarországban? Az Imrédyt vagy a Hómant? A népet szeretem, a tájnak az atmoszféráját, mindenekfelett költőit, barátaimat. Azt nem lehet elvenni. Azért nem szabad haragot tartani egy országgal, mely nem tehet arról, hogy politikai alakulatai miképp hatalmasodtak el felette, hogy nem engedték neki kijárni az emberség iskoláját, s nem nevelték igazi nemzetté."
Valahányszor láttam Ungvárit tévében szerepelni, arcáról mindig az az optimista derű sugárzott, amit pl. Esterházy arcán is megfigyelhettem: az igazán szabad, a sorsukat maguk irányító emberek derűje. Egy helyütt ezt írja ezzel kapcsolatban: "Az állásomat elvesztettem, a lakásomat szétlőtték, a barátaim sorra kimenekültek az országból. Első feleségemtől elváltam. Az országot rabigába döntötték - én meg szabad lettem, mint a madár."
Ritkán fogalmaz indulatosan, de a vészkorszakra visszaemlékezve nem fogja vissza érzelmeit: "A szellemi életben a zsidókérdés karsztpatakként szorult a föld alá...mindezt átszínezte az osztályharc. A magyarázat kézenfekvőnek rémlett: a klérus uszította az ártatlan népet. A nép ártatlanságának korántsem ártatlan ideológiája ekkor fejlődött ki."
Más helyütt: "Egyetlen európai szellemi életben sem pusztított ilyen mértékben a háború, s a vészkorszak sehol sem perzselte fel a kulturális közéletet olyan módon, mint a vidéki Magyarországon....A vészkorszak következményeképpen elsorvadt a polgári létforma, a művészetek mecenatúrája. De ami még ennél is fontosabb: a vidéki zsidósággal, a csaknem félmillió ember eltűnésével a másság élményétől is megfosztatott a magyar kisvárosok és falvak sora. A homogén közeget azután a diktatúra változtatta át sivataggá. Íme itt az egyik forrása a mai türelmetlenségnek és kirekesztésnek."
Ungvári anekdotáiban olvashatunk arról, hogy egy esti piálás után, melyhez Ungvári biztosította a hölgytársaságot egy kezdő színésznő személyében, ki a színház jelmeztárából kölcsönvett zöld kalapban érkezett, és ezzel, valamin mély hangjával úgy megbabonázta a jelenlévő írókat és költőket, Karinthy Cinit, Tamási Áront, Zelk Zoltánt, hogy utóbbi még verset is írt a hölgyhöz. De olvashatunk a Krassó fivérek nagy szexuális étvágyáról, Faludy György biszexualitásáról, Ortutay szeretőiről, a Darvas Iván - Házy Erzsébet - Ilosfalvy Róbert szerelmi háromszögről, arról, hogy Rejtő Jenő memóriabűvészként is kereste a kenyerét, hogy a nácik által zsidósága miatt meggyilkolt Szerb Antalt Prohászka Ottokár keresztelte.
Érdekes anekdota, hogy hogyan hallgatták Visegrádon egy Sokol rádiót körülülve a legendás 6:3-as mérkőzést Vészi Endrével, Zelk Zoltánnal, Komlós Aladárral, Fehér Klárával és Karinthy Ferenccel. Zelk persze erről is írt egy verset, de magát a jelenetet - egy kicsit megváltoztatva - Tímár Péter is megörökítette a 6:3, avagy játszd újra Tuti című filmjében. Íme itt a kilenc perces jelenet:

A könyv utolsó fejezeteiben Ungvári a magánéletéről ír: feleségeiről és szerelmeiről kendőzetlen őszinteséggel. Leírja Psota Irénnel való viharos házasságát, felidézve egy Fészek Klub-beli estét, megemlítve, hogy az illusztris társaságból már csak Irén és ő vannak életben (Psota 2016-ban, Ungvári 2019-ben halt meg). Megrendítő vallomást ír volt szerelméről, az azonos nemű kapcsolatba is bele-bele kóstoló Dóráról, aki egy Hollandiában élő lány kedvéért hagyta el, majd öngyilkos lett.
Nem tudja leplezni keserűségét testvérként szeretett unokatestvére, Elbert János rejtélyes halála kapcsán. Az ismert műfordító és színházi szakember 1983 márciusában egy telefonhívás után váratlanul Siófokra utazott, Székesfehérváron nem kapott csatlakozást, ezért taxival folytatta útját, majd másnap reggel holtan találták a siófoki mólón. Ungvárinak kellett azonosítani a holttestet. A rendőrség hamar lezárta az ügyet, balesetnek nyilvánítva a halált, de azonnal politikai gyilkosságról  kezdtek konteók terjedni. Nem sokkal később Elbert János fia és felesége is meg lettek "öngyilkolva". Ungvári szerint szó sincs nemzetközi kémtörténetről,  a hatalom egyszerűen példát akart statuálni az egyre inkább felbátorodó értelmiség körében: "Az Elbert-eset a nyolcvanas évek mentalitását is feltárta. Ha megrágalmazzuk az áldozatot, megszabadulunk a félelemtől. Végtére is, mi nem követtük el azokat a bűnöket, amelyekkel most őt, azt a másikat vádolják. Sokak bűnének ördögűzését vállalta így magára akaratlanul is Elbert János."
Életem során Ungvári Tamás számos műfordítását olvastam vagy láttam színházban, tévében (Artur Miller: Az ügynök halála, Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok, Neil Simon: A Nasugár-fiúk, Frederick Loewe - Alan Jay Lerner: My Fair Lady [ez utóbbinak nem talált magyar címet] stb.), de könyvét csak egyetlen egyet olvastam, arról posztoltam is: Csalódások kora.
Ungvári Tamás és Gálvölgyi János egy viccesre sikerült rádióbeszélgetését felvettem és feltöltöttem a YouTube-ra, most ezt teszem ide posztom végére.

---

Egy éve dolgozom új munkahelyemen

Ezzel a poszttal indíthatnám a Második 40 évem a szakmában rovatot, de azért nem vagyok ennyire optimista. Tény, hogy egy évvel ezelőtt, 2019. július 15-én, 63 évesen léptem be jelenlegi munkahelyemre, a SCADANET Kft.-be.
Új munkahelyemen csak a főnököm velem egyidős, a többiek (öten) 15-25 évvel fiatalabbak. Ugyanúgy ipari informatikával foglalkoznak, mint én korábban, de szinte kizárólag a Paksi Atomerőmű számára dolgoznak, és egészen más platformon fejlesztenek.
Az elmúlt egy évem elég mozgalmasan telt, sok új dolgot kellett megtanulnom:

• Rögtön belépésem után egy műszaki specifikáció megírásában dolgoztam, amely egy jövőbeni adatgyűjtő rendszer alapjait fektette le (a vicces az, hogy ennek az ERBE volt a fővállalkozója, és ERBE-s koromban úgy volt, hogy én viszem majd ezt a témát);
• Bekapcsolódtam egy műszaki terv elkészítésébe is, mely óriás fájlok adatdiódán keresztül való átvitelének vonzatait boncolgatta;
• Megkaptam egy feladat témavezetését, melynek célja új adatkapcsolat kialakítása az erőmű és egy állami intézmény között. A kiviteli tervezéstől a kivitelezésig, a gyártóművi átadástól a helyszíni üzembe helyezésig minden az én felelősségem volt. Júniusban került sor az üzembe helyezésre és a próbaüzem megindítására;
• Múlt év végén még az erőmű egy nagy kiszolgáló rendszerének rekonstrukciójához kapcsolódó informatikai fejlesztés műszaki tervezésének voltam a koordinátora és a terv szerkesztője;
• Januárban új, korszerűen berendezett telephelyre költöztünk;
• Január végén alapfokú sugárvédelmi képzésben részesültem, így végre járhattam az erőmű primerköri létesítményeinél, és levizsgáztam a munkahelyi sugárvédelmi szabályzatból;
• Március közepétől május végéig tíz hét home-office-ban voltam a járvány miatt, ez alatt fejlesztettem a már említett adatkapcsolati szoftvert és elmélyedtem a C# programnyelv rejtelmeiben;
• Jelenleg két erőművi rendszer tervezett rekonstrukciójához kapcsolódó informatikai fejlesztések ajánlatainak kidolgozásával foglalkozom;
• Ma pont az öt évenként esedékes munkavédelmi és tűzvédelmi vizsgát tettem le a Paksi Atomerőműben.

Egyszóval nem unatkozom.

Ez most az első hullám vége, vagy a második hullám eleje?

Azon gondolkodtam, hogy számos szociális szokásunk a barbár múltba vezethető vissza. Azért fogunk kezet, hogy mutassuk: fegyvertelenek vagyunk. Azért koccintunk, mert italunknak a másik poharába löttyintésének imitálásával azt mondjuk: nem mérgezett az italod. De még a városi kutyák is kaparó mozdulatot tesznek hátsó lábukkal dolguk végeztével, mert valaha, farkas korukban fontos volt, hogy betemessék az ürüléküket, a prédaállat ne sejtse meg, hogy a közelében jár a falka.

Számos higiéniai szabály megszokottá vált, pl. a fogmosás, a WC-használat utáni vagy étkezés előtti kézmosás (a paksi atomerőmű primer zónájában WC-használat előtt is kezet kell mosni). De vajon az arcmaszk viselése is előbb-utóbb napi rutinná válik majd? Megtanuljuk-e vajon a szabályos maszkviselést, vagy az orrunkat kidugjuk belőle, hogy jobban kapjunk levegőt, mint külügyminiszterünk?

Pedig egész jó divatcikk lett a maszkból, így néz ki például Petra, amikor tetőtől-talpig ananászba öltözik:

Sajnos az üzletekben és a járműveken egyre többen mellőzik a maszkviselést, pedig a vírus még nagyon is velünk van. Csütörtök délelőttönként el szoktunk menni Katival a Lehel téri piacra. Az árusok egyáltalán nem hordják a maszkot, és a vevők fele sem.

Madagaszkári barátomat és feleségét negyed óra (!) közmunkára ítélték, mert saját autójukban nem viselték az arcmaszkot.

De most a viccet félretéve: sokan még mindig nem értik, hogy a veszély nem múlt el, a vírus bármikor visszatérhet. A napi megbetegedés-szám a világban még mindig exponenciálisan nő, és akkor ilyen facebook-posztokat lehet olvasni:

Jelenleg a vírus-sújtotta országok alábbi típusai vannak:

1. Olyanok, mint hazánk, amelyek visszaverték a vírus első hullámát, és üggyel-bajjal sikerül egy alacsony napi esetszámot fenntartaniuk:

Magyarország

2. Olyan országok, amelyek nem akarnak vagy nem képesek semmilyen járványügyi intézkedést foganatosítani, ezért a járvány tejedése még mindig az exponenciális szakaszban van, mint például India:

India

3. Olyan országok, ahol már csökkenni kezdett a napi esetszám, de belpolitikai problémák miatt alábbhagyott a védekezés, mint pl. az USA, mely jelenleg a világ legfertőzöttebb országa:

Amerikai Egyesült Államok

4. Olyan országok, melyek sikeresen visszaverték az első hullámot, de óvatlanok voltak, ezért most egy, az első hullámnál elsöprőbb második hullámmal kénytelenek szembe nézni. Ilyen Izrael, Orsi lányunk új hazája:

Izrael

Épp tegnap búcsúztattuk vejünk legkisebb testvérét, Omrit, aki idén érettségizett a Szilágyiban, és akárcsak testvérei, ő is hazatelepül Izraelbe. Omrinak két hetet szigorú karanténban kell eltöltenie. Most a szülei végérvényesen gyerek nélkül maradtak Budapesten: várhatóan jövőre zárják le összes projektjüket és költöznek ők is vissza Izraelbe.

A hazánkat körbevevő országok közül csak Ausztria tartozik az 1-es típusú országok közé:

Ausztria

Ukrajna és Románia 3-as típusú, olyan, mint az USA: csak egy picit torpant meg a járvány, aztán tombolt tovább:

Ukrajna

Románia

Szlovákia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia az izraeli példát másolja: úgy tűnt, sikerül megállítaniuk a járványt, ami most újra fellendülőben van ezekben az országokban:

Szlovákia

Szerbia

Horvátország

Szlovénia

Most a kormány a külföldet három kategóriába sorolta: zöld, sárga és vörös kategóriába. Zöld országokból korlátozás nélkül lehet Magyarországra utazni, a sárga országokból két hét karantén vagy két egymást követő negatív teszt vár a beutazóra, míg a vörös országokból csak magyar állampolgárok utazhatnak be, de őket is karanténra kötelezik. Az intézkedés érthető, ám a besorolásban érezhető némi részlehajlás: míg az agyonfertőzött USA "csak" sárga kategóriában van, addig például Izrael vörös.

Pedig a következetesség most nagyon fontos lenne.

Öt éves a Kerítés-dal

2015-ben nemcsak az egyszeri és megismételhetetlen TESCO-dalom született meg, hanem pontosan ma öt éve a Kerítés-dal is, mely épp a napokban érte el a 60 000-es nézettséget.


Ha figyelembe vesszük, hogy az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-oldal saját videóként osztotta meg, és annak is 70 000-es nézettsége van, elmondhatom, hogy ez lett második legnézettebb dalom. Nézettségét azonban - eltérően a többi dalomtól - egyenletesen, apránként gyűjtve az évi 10-15 ezres kattintásszámot érte el, és emiatt a dal miatt lett csaknem 100 feliratkozóm a csatornámon.

2018 március 15-én a Kétfarkú Kutyapárt tüntetésén ettől a daltól volt hangos a Nagykörút.

A Kerítés-dal az úgynevezett hánytorgatós dalaim közé tartozik, vagyis a kormány piszkos ügyeit sorolja fel leltárszerűen. Négy évvel ezelőtt, a dal egyéves évfordulóján számvetést készítettem, hogy miként alakultak a felhánytorgatott ügyek. Nos, a következő négy évben ezek történtek a megénekelt ügyekben:

1. Andy Vajna másfél éve halott, kaszinó- és médiabirodalma továbbra is kormányközeli kezekben maradt. Habony Árpád a kormány számára fiaskóval felérő önkormányzati választások után került ismét döntési pozícióba, tagja lett egy szűk informális bizottságnak, mely az okokat elemezte. 2018-tól egyre inkább kiszorult a fideszes kommunikáció irányításából, Rogán emberei nyomultak a helyére. Januárban már ismét Habony keze volt a gyöngyöspatai roma szegregáció illetve a börtönbiznisz kapcsán kibontakozó kormányzati kommunikációban.
2. Mészáros Lőrinc nagy utat tett meg az elmúlt években, az ország leggazdagabb emberévé lépett elő, miután betöltötte azt az űrt, amelyet a kegyvesztett barát, Simicska Lajos hagyott maga után a G-nap nyomán. A dal készítésekor még csak Felcsút grófja volt.
3. Tavaly novemberben született meg az első ítélet Questor-ügyben, mely 11,2 milliárd forint megfizetésére kötelezi a fiktív kötvények kibocsátásába belebukott cég vezetőjét. A büntetőeljárás viszont még folyamatban van.
4. A vasárnapi boltbezárás ötlete - miután az Orbán-kormány meghátrált egy lehetséges népszavazás elől - vissza-vissza tér. Múlt év novemberében a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete kereste meg a frissen választott budapesti főpolgármestert, hogy korlátozza a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitvatartását. Az elmúlt években Szlovákiában és Lengyelországban vezettek be a vasárnapi nyitvatartási korlátozásokat.
5. A trafikmutyi tovább folytatódik: bár 2015 óta nem írtak ki új pályázatot nemzeti dohányboltra, több száz új üzlet nyílt a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezérigazgatójának kijelölése alapján. Még mindig a dohányban van a nagy dohány.
6. Az Amerikából kitiltott Vida Ildikó Simicska Lajos embere volt, így aztán kiszorult a kormányzati pozíciókból, de ő örökölte meg Nyerges Zsolt elnöki székét a Közgépben, amely már koránt sem nyer el annyi közbeszerzést, mint a G-nap előtt. Időközben egy újabb korrupciós ügy is kirobbant a magyarországi Microsoft körül, melyben érintett lehet az akkori adóhivatali elnök Vida Ildikó. Az Amerikából kitiltott többi köztisztviselő kiléte továbbra is ismeretlen.
7. Azerbajdzsánnal annyira jó a kapcsolatunk, hogy Magyarország megfigyelőként részt vesz a Türk Tanács ülésein, megtudhattuk, hogy Magyarországon élnek kipcsakok, a Türk Tanács Budapesten irodát nyitott, erre a célra megkapták a Budakeszi úti Ybl-villát, mely korábban a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonában volt.

A Kerítés-dal népszerűsége töretlen.

A lánchídi csata elbukott

A közelmúlt magyar történelmében "lánchídi csata" alatt az 1986-os március 15-ei tüntetést értjük. Akkoriban még nem voltak engedélyezett tüntetések, minden tüntetés tilos volt, amit nem az állam szervezett. Egy évvel az első olyan parlamenti választás után, amikor már néhány ellenzéki képviselőt is sikerült az Országgyűlésbe juttatni, és egy évvel a lakitelki zászlóbontás előtt március 15-e még nem volt munkaszüneti nap, de egy kis balhéra mindig lehetett számítani. 1986-ban a Lánchídon átvonuló tüntetők előtt a rendőrség elzárta az utat. "Csapda, gumibotozás, vesszőfutás, a személyi igazolványok elkobzása történt", ahogyan egy korabeli beszámoló visszaemlékezik. A VEIKI-be néhány hónappal később felvételre jelentkezett egy fiatal mérnök, aki részt vett a "csatában". Jelentkezését elutasították. Viszont még abban az évben megkezdődött a Lánchíd felújítása, ez volt a híd utolsó jelentősebb renoválása.

Az igazi lánchídi csatát azonban most vívja a Karácsony-vezette főváros, és bizony bukásra áll. A felújításra még tavaly, Tarlós István idején írták ki a tendert, és a beérkező ajánlatok alapján a híd és az Alagút felújításának együttes költsége bruttó 40 milliárd forint körül lenne. A főváros valamivel több, mint 17 milliárdot szánt erre a célra, és a kormány is felajánlott 6+1 milliárd forint támogatást (híd+alagút). Hiányzik vagy 16 milliárd.

Tarlóst a budapesti polgárok leváltották, a helyzet Karácsony nyakába szakadt, aki azonnal kilincselni kezdett a kormánynál, hogy több pénzt sírjon ki. A kormány hajthatatlannak bizonyult, de arra tettek szóbeli ígéretet, hogy amennyiben csak a Lánchíd felújítására kerülne sor, akkor is megadnák az ígért támogatást. Ehhez azonban új közbeszerzést kellene kiírni, de közbejött a járványhelyzet, mely csak tovább növelte a főváros anyagi gondjait: a fővárostól elvonták a gépjárműadót, parkolási díjat nem szedhetett, és különadót is kivetettek.

A kormánymédia pedig arról kezdett beszélni, hogy a főpolgármester szerencsétlenkedik, teszetosza, tutyimutyi, mekkmesterekkel dolgoztat, a halogatással emberek életét veszélyezteti, és a további állagromlás után egyre drágább lesz a felújítás. Orbán a Parlamentben egy papírt lobogtatott, hogy mekkora lekötött vagyona van Budapestnek (180 milliárd), miért hazudják, hogy nincs pénzük. Pedig ez a pénz nem a Lánchíd felújítására van, hanem a főváros egyéb kiadásaira, melynek költségvetését amúgy is nehéz helyzetbe hozta a járványhelyzet.

Mára aztán kiderült, hogy Orbán kezdettől fogva mire játszott - tegyük hozzá rögtön: megint zseniálisan. Ma a Fidesz kommunikációs igazgatója, Hollik István úgy nyilatkozott, hogy ha kell, a kormány átveszi a Lánchíd felújítását. Erre tulajdonképpen meg is van a joga, hiszen a Lánchíd a világörökség része, és a világörökségi szerződésben világosan az szerepel, hogy a védett létesítmény állagának a megóvása annak az államnak a kötelessége, melynek területén van. Vagyis a Lánchíd hiába budapesti tulajdon, az államot törvény kötelezi a felújításra.

Az a magyar állam, amely az augusztus 20-i fővárosi ünneplésre több pénzt szán, mint a felújításra, mely többet költ határon túli labdarúgó akadémiák támogatására, szerintem már hónapok óta tudja, hogy úgy fogja átvenni a Lánchíd felújítását, mint az a szülő, aki úgy próbálja megleckéztetni a gyerekét, hogy megoldhatatlan feladatot ad neki, majd a végén ezt mondja: Tudtam, hogy ezt is képtelen voltál megcsinálni, hiába, mindent nekem kell megcsinálni helyetted. Az alázás leggusztustalanabb formája.

Persze Karácsony ma este még bizonygatta, hogy a híd fővárosi tulajdon, és mi fogjuk felújítani, de a kormány közveszélyre és világörökségre hivatkozva bármikor magához ragadhatja a kezdeményezést. A felújítást Orbán haverjai, a NER-lovagok fogják végezni, de azt hiszitek, hogy sokat kérnek majd? Épp ellenkezőleg, nagyon is mérsékeltek lesznek az árak. Ennyi szívességet megtesznek a gazdáért, úgyis kompenzálva lesznek valamelyik másik nagy állami beruházásban. Orbán pedig Karácsony orra alá dörgölheti: Látod öcsi, így kell jó szerződést kötni. Fürjes Balázs majd lemenedzseli az egész felújítást, semmi plusz költség nem merül majd fel, a budapestiek elégedettek lesznek, mi meg négy és fél éven keresztül azt fogjuk hallgatni, hogy Karácsony Gergely alkalmatlan, szerencsétlen, egy szekrénysort sem tud összerakni, vagy ha igen, csak mekkmester módjára.

Nem tudom, hogy a főpolgármester látta-e előre ezt a kelepcét, és ha látta, tehetett volna-e valamit ellene? Ehhez nagyon sok összefüggést kéne látni egyszerre, én csak egy egyszerű blogger vagyok, aki próbálom összerakni az információkat. Annak kimondásához viszont nem kell nagy jóstehetség, hogy ezt a lánchídi csatát Budapest elbukta.

Kérdőívet hozott a posta - III. rész

A nemzeti konzultáció reklámjának végén mindig bemondják: Töltse ki még ma!
Igen, ez a lényeg: ne gondolkozz, ne próbálj a dolgoknak utánaolvasni, meghallgatni más véleményeket! Fogadd el a sugallatokat.
A sárkányfog-vetemény lassan beérik: akik csak közszolgálati tévéadókat néznek, nincs internetjük, azok szép lassan megtérnek.
Én viszont folytatom az elemzésemet a 7. kérdéstől.

Egyszer már volt banki különadó, 2010-ben, a Fidesz kormányra kerülése után vezették be. Előtte úgynevezett négy nullás folyószámlám volt (ingyenes számlavezetés, ingyenes utalás, ingyenes pénzfelvétel és ingyenes kártyahasználat). A banki különadót aztán szépen ráterhelték az ügyfelekre. Egy klasszikus mondta: nincs ingyen ebéd. A végén mindent mi fizetünk.

A belföldi turizmust két dolog is élteti: a SZÉP-kártya, mely csak belföldön használható, és a vírus miatt most nemigen lehet külföldre utazni. Ami a magyar termékek vásárlását illeti, a fogyasztók még mindig elsősorban a pénztárcájukat nézik. Az EU-n belül vámot kivetni nem lehet, és magáncégeket is csak módjával lehet támogatni, mert fenn kell tartani a versenysemlegességet. Még szerencse, hogy Magyarország az EU-n belül (meg globálisan is) nettó exportőr: többet adunk el, mint amennyit veszünk.

A kormány a több pillérrel szándékozott megvalósítani a munkahely-teremtést. Részben bértámogatással, amelyet a mi cégünk is igénybe vett, de ígértek állami munkahely-teremtő programot a közszférában. Míg bértámogatásra arányában kevesebbet adtak, mint az EU-s átlag, addig a közszféra egyáltalán nem szívott fel többlet munkaerőt az elmúlt hónapokban.

Na, megérkeztünk Soros Györgyhöz! Javaslata a Project Syndicate portálon jelent meg április 20-án. Az EU-nak 1000 milliárd euró értékű örökkötvény kibocsátását javasolja 0.5% kamatra, lejárati idő nélkül. A javaslat legelején rögtön szerepel, hogy a kötvény átváltható vagy visszavásárolható (although they can be repurchased or redeemed at the issuer’s discretion). Az éves fizetési kötelezettség mindössze évi 5 milliárd euró lenne, az Unió éves költségvetésének töredéke. Gondoljunk bele, a tőkerész csak 200 év múlva lenne visszafizetve. Mi volt Európában 200 évvel ezelőtt: német fejedelemségek, itáliai városállamok, feudalizmus. Azt hiszitek, megállt a történelem? Az örökkötvény lényege pont az, hogy egy idő után a történelem és az infláció elemészti. Nem az a kérdés, ki az, aki egy ilyen kötvényt kibocsát, hanem ki az, aki vesz belőle. Az örökkötvény valójában egy segélyprogram.
Az EU egyébként elvetette ezt a tervet, a jelenlegi mentőcsomag része egy 30 éves futamidejű, 500 milliárd euró értékű kötvénykibocsájtás lesz. Tanultátok az iskolában az annuitásos törlesztés képletét (amikor minden évben ugyanannyit fizetünk, a törlesztési időszakban esedékes összegnek kezdetben a kamathányada a nagyobb, később pedig a tőkehányada).

P a teljes hitelösszeg, r a kamatráta, n a törlesztési idő, A pedig a törlesztőrészlet.
0.5% kamattal és 30 éves futamidővel számolva az éves törlesztőrészlet A=0.036P, vagyis a teljes kölcsön 3.6%-át kell fizetni.

Vegyük észre, hogy a futamidő végtelen nagyra növelésével az annuitásos törlesztésű kötvény átmegy örökkötvénybe, és ekkor az éves törlesztés valóban csak a kamattal egyenlő:
A=0.005P
Vagyis egy 30 éves futamidejű kötvényért évente hétszer annyit kell fizetni, mint az örökkötvényért. Gondolkozzatok magyarok!

A szabad szerződéskötés korlátozása súlyosan ütközik az EU-s szabályokba, ráadásul nem nehéz felfedezni a sanda szándékot, hogy a kormányzat ezzel a módszerrel szándékozik a haveri kör kezére játszani stratégiainak nyilvánított vállalatokat.

Ebben a kérdésben van EU, van Soros és vannak migránsok. Valójában arról van szó, hogy a felállított tranzitzónákban egy hónapon túl is fogva tartottak menedékkérőket, és ha a döntés után fellebbeztek, már ellátmányt sem kaptak. A menekült családokkal érkező gyermekek nem kaptak oktatást. Az ezt elítélő EU-s döntés után egyszerűen felszámolták a tranzitzónákat: ma sem Magyarország területén belül, sem pedig a határon nem lehetséges menedékkérelmet beadni, erre jelenleg kizárólag a belgrádi és a kijevi magyar nagykövetségen van lehetőség. Ez példátlan Európában!

Az utolsó kérdés igazi jogi csemege. 2018 június 28-án hatályba lépett az Alaptörvény 7. módosítása, mely egyrészt előírja, hogy hazánkba idegen népesség nem telepíthető (jelentsen ez bármit) és hazánkban csak az jogosult menedék státuszra, aki olyan országból lép magyar földre, mely nem biztonságos. Kinyilvánítottuk, hogy a hazánkkal szomszédos országok biztonságos országok.
Mivel ez ellentétes volt az uniós irányelvekkel és a Dublini Egyezménnyel, az Alaptörvény 7. módosítása azt is kimondja hogy az uniós kötelezettségeinknek összhangban kell állni az Alaptörvénnyel.
Tetszik érteni? Úgy módosítottuk az alaptörvényünket, hogy ne legyen összhangban az uniós elvekkel, majd számon kértük az Uniótól, hogy határozatai nincsenek összhangban az alaptörvényünkkel. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy Mari néni és Juli bácsi átlátják-e ezt a jogi keszekuszaságot. Nem egyszerűbb azt mondani, hogy az egész a bevándorláspárti Soros által pénzelt álcivil szervezetek összeesküvése?

Csak azért nem írom le, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, mert bizonyos vagyok benne, hogy a következő nemzeti konzultáció még durvább lesz. Nem baj, arra is írok majd egy dalt, ami ugyanolyan lesz, mint a többi: nem változtat semmin sem.