Nehéz

Írtam arról, hogy a média milyen nehéz helyzetbe került a koronavírus miatt. Legjobban az ellenzéki online médiumokért aggódtam. A 444-nek pénzadományt utaltam, a HVG nyomtatott verziójára előfizetünk, az Index-et pedig úgy támogattam, hogy születésnapomra megvetettem magamnak az Istennek nehéz című antológiát. Pont most fejeztem be a 17 író 26 novellájából álló antológia olvasását, és pont most nyomta meg az Index szerkesztősége a vészgombot, melynek hatására a függetlenségmérő mutatója kilengett és a "veszélyben" sávban állt meg.

Az Index elődjét az Internetto-t is előszeretettel olvastam a '90-es évek végén. Annak is egy erőszakos kivásárlás és a szerkesztőség távozása lett a következménye, '99-ben szinte az egész szerkesztőség átment az új portálhoz, az Uj Péter által vezetett Indexhez. Most úgy tűnik, az Index-et is az elorigosodás veszélye fenyegeti (az egykor liberális hírportál, az Origo ma már a kormány legharcosabb álhírgyára lett).

Az Origo 2020.06.22-ei címoldala

Ami magát a novelláskötetet illeti, a 17 szerzőből mindössze Dragomán Györgytől, Lackfi Jánostól és Szabó T. Annától olvastam korábban. Közülük ketten, Dragomán és Szabó T. a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) tagjai, az Orbán-kormány által kitaszított művészeti akadémiáé.

Érdemes a többi írót is megemlíteni: Benedek Szabolcs, Cserna-Szabó András, Grecsó Krisztián, Haász János, Háy János, Kiss László, Kiss Tibor Noé, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Mécs János, Méhes Károly, Szív Ernő (Darvasi László írói álneve), Szvoren Edina, Totth Benedek.

Bár Grecsó Krisztiántól nem olvastam még, voltunk egyszer Borival egy "Írók éjszakája" rendezvényen, ahol magyar írók egy pohár bor mellett dedikáltak. Grecsó kicsit zenélt, majd elég vidám hangulatban finoman udvarolva dedikált Borinak egy könyvet. Pár éve olvastam daganatos betegségéről, aggódtam érte. Ebben a kötetben három novellát is jegyez, mindháromba beleszőtte betegségét, de mindháromban olyan kontextusban jelenik meg, hogy miközben saját magaddal vagy elfoglalva, a világ tele van tragédiákkal és örömökkel, hazugságokkal, megcsalásokkal és boldogsággal.

Mécs János Mécs Imre politikus fia, kinek testvére, Mécs Anna is író. Mécs János a Momentumban politizál, és évekkel ezelőtt megjelent egy Vidékiek című írása. Az ironikus írás azt poentírozza ki, hogy a romkocsma-értelmiség hogyan gondolkodik a vidékiekről. Az írást azonban a kormánypárti média szó szerint vette és úgy tálalta, hogy "a momentumos Mécs így gondolkodik a vidékiekről".

Íme egy idézet: "istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek,cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni"  Hát ezt sikerült a kormányoldalnak komolyan venni! De hát ismerjük a vasalódeszkás tornatanár kálváriáját: Értik ők a tréfát, csak nem szeretik.

A 26 novella között talán csak két olyan írás akadt, amelyben politikai áthallás is tetten érhető volt: Lackfi János Állábúak című írásából megtudhatjuk, hogy a csillós egysejtűek miként nézik le a náluk alacsonyabb rendűnek tartott állábúakat. Szív Ernő (Darvasi László) Bakancsos emberünk című novellájában a grundon focizó gyerekek játékát egy motoros, bakancsos idegen zavarja meg erőszakos, semmilyen szabályra tekintettel nem lévő játékával.

Jó kis antológia volt, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer a népies és urbánus oldal írói (utóbbiakat a Magyar Művészeti Akadémia tömöríti). Miért ne szerepelhetne Czakó Gábor és Lackfi János, Temesi Ferenc és Dragomán György, Oravecz Imre és Grecsó Krisztián közös kötetben?

Talán majd eljön az az idő is...