Egy szociológus barátom évek óta mondogatja, hogy a nemzeti konzultáció is ahhoz a politikai marketinghez tartozik, melynek célcsoportja nem a tanultabb népréteg. Azt szoktam neki válaszolni, hogy a kormánypropagandának nem lesüllyedni kell az alacsonyabb népréteg szintjére, hanem megpróbálni felemelni azt. Ilyenkor csak elnézően mosolyog rám.
Most próbáljuk meg komolyan venni a 13 kérdést, és menjünk sorban végig rajtuk:
Tipikus példája az áldemokráciának. A járvány elleni harc első heteiben az operatív törzs - teljesen jogosan - ingerülten fogadott minden kritikát a foganatosított intézkedésekkel kapcsolatban, mondván, hogy a védekezés a járványügyi szakemberek feladata. Háború esetén sem szavaztatják meg a lakosságot, hogy a gyalogságot vagy a légierőt kell-e inkább bevetni. Ebben a kérdésben a lakosság jelentős része nem kompetens!
Álkérdés, hiszen az országgyűlés döntött
a járványügyi helyzet fenntartásáról, és a tiszti főorvos javaslatára bármikor újra bevezethető a rendeleti kormányzás.
A Pesti úti idősotthon fertőzési góccá vált, és mivel fővárosi fenntartású intézmény, a Karácsony Gergely elleni politikai harc szent gráljává vált. Megtudhattuk, hogy egyedül a pár hónapja hivatalban lévő új polgármester a felelős mindenért, Tarlós alatt még minden rendben volt a Pesti úton.
Vajon mit jelent az idősotthonok járványügyi védelmének további erősítése: szigorúbb intézkedéseket, a meglévő intézkedések szigorúbb betartatását, esetleg szervezeti átalakításokat, például az idősotthonok államosítását vagy állami komisszár kinevezését? Nem tudhatjuk. Mindazonáltal jól tudjuk, hogy a magyar kórházakban magas a kórházi fertőzésben elhunytak száma nemzetközi összehasonlításban, ami alapvetően az általános pénzhiányra vezethető vissza: az egészségügyi intézmények vészesen alulfinanszírozottak.
A kérdés a fejlett világ egyik rákfenéjére világít rá: a tömeggyártás Ázsiába tevődött át, és ez nemcsak a könnyűipari termékekre igaz, de a fejlett elektronikai eszközökre, így az orvosi műszerekre is. A járvány ideje alatt nagy árfelhajtó erőt jelentett a keresleti piac, ráadásul a beszerzendő eszközök darabszámára sem lehetett valós becslést adni, így fordulhatott elő, hogy 16.000 lélegeztető gépet vettünk 300 milliárd forintért úgy, hogy a járvány csúcspontján is mindössze maximum 100 beteg volt lélegeztető gépen egyszerre.
Több vonalon is beindult a hazai gyártás. Egy cég licenc alapján gyárt gépet, a Műegyetem gépészmérnöki karán pedig kifejlesztettek egy hazai modellt a Belügyminisztérium finanszírozásával, egy belügyes cég gyártásával. Nagy kérdés, hogy ezek a hazai berendezések milyen arányban tartalmaznak külföldről beszerezhető alkatrészeket (elektronikát vagy speciális megmunkálást igénylő mechanikai alkatrészt).
Mire terjedjen ki a hazai gyártó kapacitás: csak általános, minden járványban egyformán használható védőeszközökre (maszk, kesztyű, védőruha), vagy mindenfajta szóba jöhető orvosi műszerre (lélegeztető gép, képalkotó berendezések)? Oltóanyag-gyártásban eddig is jók voltunk, és most már van saját COVID-19 tesztünk is.
Ennek a kérdésnek már a bevezetője is hibás állítást tartalmaz: alapvetően nem a tanulók biztonsága érdekében zárták be az iskolákat, hiszen az hamar bebizonyosodott, hogy a fiatalok ebben a járványban nem mint betegek, hanem mint vírushordozók jönnek számításba, vagyis a szülők és nagyszülők védelme illetve a ragály terjedésének lassítása volt a cél, nem az ifjúság védelme.
Talán mindenki emlékszik, hogy 15 éve volt egy Sulinet program, melynek keretében számítógépeket és digitális eszközöket lehetett vásárolni (vett is boldog-boldogtalan digitális fényképezőgépet, apósomék így vettek számítógépet). Az alapvető probléma nemcsak a drága vagy nem rendelkezésre álló internet, hanem az eszközhiány is. Új Sulinet program kéne, mely számítástechnikai eszközhöz juttat minden tanulót az iskolán keresztül. Azért ez sokkal több, mint egy alkalmi ingyen internet (a legtöbb mobilszolgáltató adott is a járvány idejére extra keretet).
Az, hogy a digitális oktatás úgy-ahogy működött a járvány idején, alapvetően a kreatív tanárok, nem pedig az oktatási kormányzat érdeme.
Ez a Brüsszelt gyalázó kérdés sok valóságelemet tartalmaz: az Uniónak nem volt átfogó pandémiás terve, minden tagország egyénileg próbált védekezni. Még a beszerzéseket sem koordináltuk, hiszen a tagországok egymás konkurenseivé váltak, egymás elől próbálták elhappolni a rendeléseket. Úgy viselkedtünk, mint az a család, amely egy fedél alatt él, de tűz esetén minden családtag csak a saját bőrét menti. Tipikus pánikreakció.
A következtetés, hogy rendezkedjünk be önálló védekezésre, csak részben helyes: makacsul vallom az "egységben az erő" elvet, ezért a következtetéseket levonva az Unió közös járványügyi szervezeteinek erősítésére van szükség: pénzügyi alap, kutatási központok, központi készletezés. Ezért jött létre az EU, nem? Az EU végül is mi vagyunk.
A kérdőív további hét kérdésével egy következő posztban foglalkozom. Stay tuned!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése