Viktor kerál és Patkó Jóska

Vót a csatákbúl mindig győzedelmesen megtérő Viktor kerálnak egy jószágigazgatója. Ez a jószágigazgató nem vót mindég jószágigazgató, hanem egyszerű patkolókovács abba a faluba, melybe dicső kerálunk - csillagzatja örökké ragyogjon - meglátta vót a napvilágot. A neve is avvót: Patkó Jóska.

Mikor egy keráli vadászat során a kerál lovának bal első lábárúl lesett a patkó, fényes kíséretivel a közeli patkolókovács műhelyibe vonult, hol a kovácsmesterben boldogan ösmérte fel fődijét. Igen megörvendtek egymásnak, és Viktor kerál nyomban megtette Jóskát jószágigazgatónak, de még bárói címet es adományozott néki.

- Édes öcsém, Jóska - így a kerál, - mostantúl minden jószágom és vagyonom a gondjaidra bízom, hogy ne lássa a nép, milyen gazdag kerála van. Hanem aztán úgy bánj a jószággal, mintha a tiéd vóna, de sose feledd, hogy minden, de még a legutolsó patkószeg is az enyim, és ha hűtlen leszel énhozzám, elcsaplak hivatalodbúl s mindent visszaveszek.

No, gyarapodott es Patkó Jóska vagyona, alig telt el néhány esztendő, és ezüst erdejeinek, arany legelőinek és gyémánt palotáinak se szeri se száma nem vót már szerte az országba. Mindene megvót Patkó Jóskának: táltos paripája, hatlovas arany hintaja, minden nap marcifánkot evett reggelire, ebédre meg vacsorára, mégsem vót bódog. Vót néki ugyanis egy erősen házsártos boszorkány felesége, ki folyton többet s még többet szeretett vón.

Történt egy szép napon, mikó Jóska ippeg fenn járt a kerálnál a magos Karmelitába, hogy megpillantott egy oly gyönyörűséges fejérnépet, hogy tündöklőbb vót az a fényességes napnál es. Igen megtetszett Jóskának a takaros menyecske, s ezt mondta magában: egy életem, egy halálom, ezt az asszonyállatot megszerzem magamnak! De nekibucsálódott üstöllést, mert eszibe ötlött, hogy odahaza várja a banya. 

Elpanaszolta búját-bánatát Viktor kerálnak, ki e szavakkal bíztatta Jóskát: Egyet se búsulj, édes öcsém, küdd el az asszonyt a háztul, nem bánom, egyik ezüst erdőmet s gyémánt palotámat néki adhatod fájdalomdíjul. Kérdd meg bátran szíved választottját, s megígérem néked, egy esztendő múlva egybekelhettek, s én leszek a násznagyotok.

Igen megörvendett Jóska, s úgy tett, ahogy a kerál mondotta vót. S mivel a gyönyörű menyecske sem vót közömbös a gazdag jószágigazgató iránt, boldogan mondott néki igent, és együtt készültek a fényes lagzira. A kerál pompázó virágoskertjiben vót a ceremónia, hová a keráli vendégek feldíszített kisvasúton érkeztek. Ott vót mindenki aki számított: kerálok, hercegek, bárók, válogatott cigánylegények. Egyedül a hercegi család (kerálunk elsőszülött leánya, férjeura és gyermekeik) nem jöhetett, mert véglegesen Burkusországba költöztek.

A talpalávalót a Bartók Vonósnégyessel kiegészített Száztagú Cigányzenekar húzta, de még a borongós Skóciábúl is elhívatták Rod Stewartot, énekelné el Jóskának az "I am stealing" kezdetű dalt. A mulatság a tetőfokára hágott, már mindenki átadta jókívánságait az egybekelteknek, éppen arra járták a csárdást, hogy aszonngya: "Csak a nézését meg a járását..." amikor kivágódott a kertkapu, és Patkó Jóska előző neje jelent meg fekete ruhában, s rettenetes átkot szórt a párra: - Mátúl kétszáz napra egy patkó essen a fejedre, Jóska, s halj szörnyet feleségeddel és egész udvartartásoddal együtt! - Azzal ahogy gyütt, úgy el is tűnt a banya.

Szó megszakadt, hang fennakadt, végül Viktor kerál, ki maga is nagy mágus hírében állott, az egybekeltek elé lépett, s így szólt: Nem áll hatalmamban levenni rólatok az átkot, édes öcsém, Jóska, de enyhíteni tudom. Ha patkó esik a fejedre, nem halsz szörnyet, de száz esztendőre láthatatlanná válsz te, az ifiasszony és egész házad népe.

Véget ért a mulatság, szétszéledt a vendégsereg. Patkó Jóska kiadta a parancsot, hogy a háza környékin se lovat, se patkót, se kovácsműhelyt, de még egy árva patkószeget sem szeretne látni. Telt-múlt az idő, Patkó Jóska és ifjú felesége már el is feledték a lakodalmon történteket. Egyre közeledett a kerálválasztás napja, s Patkó Jóska erőst remélte, hogy mesmeg Viktor lesz a kerál, így megmaradhat bárói címe és a nagy gazdagsága.

A kerálválasztás rozmaringillatú rigófüttyös reggelén kézen fogta az ifjú asszonyt, és hátrasétáltak az udvarház szérűskertjibe. - Gyere Andi, megmutatom néked azt az üllőt, amin első patkómat kovácsoltam. Beléptek a csűrbe, ahol a sok limlom között egy szúrágta szuszék tetejin ott vót egy rozsdás üllő es. Patkó Jóska megragadta, hogy leemelje a nehéz vasat, de egy kopott patkót is lerántott véle, mely pont homlokon ütötte a bárót. Hatalmas forgószél támadott mely végigsöpört az udarház kertjin, a falu utcáin, a széles mezőkön, az országon de még a királyi palotán es. És amerre a szél járt, láthatatlanná vált minden, ami régi, ósdi, avitt, ó volt. Eltűnt a báró és ifjú felesége, eltűnt az ebül szerzett gazdagság, de eltűnt maga a kerál is, az egész keráli udvar, a hercegek és grófok, és eltűnt velük együtt a képmutatás, a dölyf és kevélység. Többé nem voltak láthatók a népbutitó falragaszok, örökre felszívódott a gyűlölködés és ármánykodás.

De vigyázzatok, gyerekek! A rossz dógok nem tűntek el, csak láthatatlanná váltak. Patkó Jóska is itt jár közöttünk és elveszett gazdagságát keresi. Rajtatok múlik, hogy megtalálja-e. Aludjatok jól, de éberen figyeljetek!

Káosz

Időről-időre posztolok Netflixen nézett sorozatokról, és különösen érzékenyek vagyunk a zsidó témájú vagy izraeli gyártású sorozatokra legközépsőbb lányunk érintettsége okán. Így néztük meg a Mi fiaink című minisorozatot, vagy a szatmári zsidó közösség halálos öleléséből menekülő fiatalasszony történetét, az Unorthodox-ot. Most egy kollégám ajánlott egy sorozatot. Azt mondta: Jóska, a lányotok Izraelben él, akkor meg kell hogy nézzétek a Faudát.

A fauda héberül annyit tesz: káosz. A terrorelhárító kommandósok abban az értelemben használják, amikor egy akcióban a terroristák, kommandósok és civilek elegyében már nehezen hámozható ki, hogy ki ki ellen harcol. A 3x12 részes napjainkban játszódó sorozat ugyanis pont a fegyveres terroristák ellen harcoló kommandósok életébe enged betekintést igen brutális módon, szigorúan 18-as karikával. Még Petrát is eltanácsoltuk a nézésétől, így asztán vagy három hónapig tartott, amíg átrágtuk magunkat az egyébként nagyon lebilincselő epizódokon.

Innen távolról nagyon egyneműnek tűnik az izraeli arabság, pedig elképesztő különbségek vannak. Leegyszerűsítve próbálom leírni, a helyzet ennél jóval bonyolultabb.  Izraelt 1949-ben felosztották zsidó és palesztin területekre, így a Golan-fennsík, Ciszjordánia (beleértve Kelet-Jeruzsálemet) és Gaza palesztin területek lettek, de nem lehettek függetlenek, mert a szomszédos arab országok, Szíria, Jordáni és Egyiptom annektálták ezeket a részeket.

1967-ben, az ún. hatnapos háborúban az arab országok (főleg orosz fegyverekkel) összevont támadást indítottak Izrael ellen, de a végeredmény az lett, hogy az izraeli hadsereg bevonult ezekre a területekre, sőt, a Sinai-félszigetre is. Utóbbit a Camp David-i tárgyalások nyomán végül is feladták.

Igy aztán, amikor 1990-ben először jártunk Izraelben, az izraeli arabság már akkor is nagyon sokféle volt:

• Az eredetileg is Izraelhez tartozó "domesztikált" arabok, akik közül a beduinok és a drúzok még katonai szolgálatot is teljesítenek, de a Jaffában vagy Názáret környékén élő arabok is beilleszkedtek a társadalomba;
• A kelet-jeruzsálemi arab közösség zártabb és Jeruzsálemet a palesztinok kizárólagos fővárosának tekinti, ugyanakkor Jeruzsálem már '90-ben is és most is egységes város, már csak a Google-térképen van feltűntetve az 1949-es határvonal. Időről időre nemzetközi felháborodást kelt Kelet-Jeruzsálemben egy-egy nagyobb lakótelep építése, így pl. a Har Homa lakótelep, ahol 2014-ben Kati egy rokonának családját is meglátogattuk.

A Har Homa lakótelep (Google StreetView)

• A hadsereg által megszállva tartott területek. Itt már feszült volt a helyzet '90-ben, nem nagyon tanácsolták, hogy Hebronba, Jerikóba vagy Betlehembe ellátogassunk.

Az 1993-as Osloi Egyezmény után lassan és vonakodva megtörténtek a csapatkivonások Ciszjordániából és Gaza-ból és megalakultak a palesztin önkormányzatok. És azóta alakult ki az a rendkívül tarka kép ami a sorozatból is felsejlett: Ciszjordánia városaiban a helyi hatóság szerepét a mérsékelt Fatah látja el, akik többé-kevésbé együttműködnek az izraeli elhárítással és saját belső elhárítást is működtetnek. Jelen van a náluk sokkal radikálisabb, Izraelt el nem ismerő Hamasz, az ő katonai szervezeteik már részt vesznek különféle terrorakciók megszervezésében. A Fatah és a Hamasz között feszült a viszony, ezért évek óta különféle ürügyekkel elodázzák a palesztin önkormányzati választásokat, nehogy itt is a Hamasz kerekedjen felül, mint Gaza-ban.

Ugyanakkor jelen vannak Ciszjordániában a sokkal radikálisabb, szélsőséges vallási vezetők által fanatizált iszlamista katonai szervezetek sejtjei. A sorozatban szereplő kommandósok elsődleges feladata ezeknek a szervezeteknek a kiiktatása volt. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a Hamasz inkább a szélsőségesekkel működik együtt, és csak végső esetben lép fel ellenük, és a Fatahra sem nagyon lehet számítani.

Gaza-ban a helyzet ennél sokkal keményebb, mert itt a helyi hatóság szerepét a Hamasz látja el, és az ő katonai szervezetük mellett jelen vannak helyi oligarhák katonai brigádai és külföldről támogatott szélsőséges iszlamisták is, akik néha egymás ellen is hatalmi harcot vívnak, de abban mindenképpen egyetértenek, hogy Izraelt el kell törölni a Föld színéről.

Nem tudom, mennyire tekinthető hitelesnek az a kép, amit Ciszjordániáról és Gaza-ról mutatott a sorozat. A ciszjordániai városokban, Nábluszban, Ramallahban vagy Hebronban szegényesebb az élet, mint az Izraeli nívó, de azért a magyar vidéki városok szintjét - legalább is a magánháztartások szintjén - eléri. Ehhez képest Gaza a pokol: nincs folyamatosan víz és villany, folytonos a Hamasz katonáinak jelenléte az utcákon. Emlékszem, a rendszerváltás előtti nyugati filmek ábrázolták ilyennek a vasfüggönyön túli keleteurópai országokat. Lehet, hogy itt is rendezői túlzásnak lehetünk a tanúi? Hogyan képesek egy gazdag ország árnyékában ilyen körülmények között generációk felnőni.

Az utolsó epizódokban egy fiatal palesztin fiú belesodródik egy túszejtő akcióba: apjával túszul ejtenek egy vele egykorú izraeli lányt. A két fiatal ugyanazon a globalizált kultúrán nevelkedett (amerikai filmek, popzene), közös nyelvük a mindkettőjük által jól beszélt angol, akár létrejöhetne közöttük egyfajta kiegyezés, de a körülmények ezt nem teszik lehetővé. A 36 részes sorozat ezzel a reménytelenséggel és kilátástalansággal ér véget, akárcsak ez a rövidfilm:

Csak reménykedni merek, hogy a szélsőségesen nacionalista Netanjahu bukása után talán megindul végre valamilyen enyhülési folyamat. Nemcsak egy térség, de saját lányom és leendő unokáim biztonsága és boldogsága érdekében is.

Szamizdat

Van Orbán Viktornak egy blogja, a miniszterelnok.hu oldalon teszi közzé, és az a címe, hogy Szamizdat.

De mit is jelent a szamizdat szó. Etimológiailag nézve az orosz "önmaga" (сам) és a "kiadni" (издать) szavak összetételéből jön, azt jelenti: "saját kiadás". Az orosz "сам" előtag több szláv származású magyar szóban is megtalálható, ilyen pl. a "szamovár": варить = főzni, vagyis "magától főző készülék". De a híres tokaji szamorodni bor- és szőlőfajta neve is lengyelből származik (egykor Lengyelország volt a tokaji bor legnagyobb felvevő piaca, nem véletlenül galíciai zsidók közül kerültek ki a tokaji borkereskedők): önmagától termő, azaz szemben az aszúval a szamorodninál egyben szüretelik az ép és töppedt szemeket.

Nem véletlen, hogy a múlt századi keleteurópai önkényuralmakban magánkiadásként kiadott politikai irodalmat is "szamizdat" néven illetik: tipikusan orosz műfaj, mely természetesen a '70-es és '80-as években Lengyelországban és Magyarországon élte virágkorát. Itt nemcsak olyan Magyarországon betiltott könyvekre kell gondolni, mint Szolzsenyicin Gulag-szigetcsoportja, vagy Orwell művei (Állatfarm, 1984), de neves hazai szerzők, szociológusok munkáira, pl. Haraszti Miklós Darabbér, Kornai János Hiány. A szamizdat folyóiratokat butik-irodalomnak is nevezik, mert az először írógépeken és stencilgépeken sokszorosított, később már kezdetleges nyomdai technikával előállított kiadványokat úgynevezett szamizdat-butikokban lehetett megvenni vagy megrendelni. Ilyen szamizdat-butik működött pl. ifj. Rajk László Galamb utca 3. alatti lakásában is.

Hogy megosszam egyik magánélményemet is: 1980-ban egyik tankörtársam Demszky Gábor húgát vette feleségül. Demszkyék lakásában magam is többször jártam az Eszék utcában, ahol szintén működött stencilgép. Tankörtársam igazi keleteurópai autós üldözésekről számolt be: a titkosrendőrség Ladái Demszky Trabant Combiját próbálták utolérni a Bocskai úton.

A legismertebb szamizdat folyóirat a Kis Jánoshoz kötődő Beszélő volt. Nemrég a legendás SZDSZ-alapító filozófusról a Fidelitas ifjú harcosai ezt találták posztolni: „A bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc és emberei még mindig hatalmon vannak. Nem hiszed? Tudtad például, hogy Kis János az SZDSZ alapító tagja és első elnöke volt, és közel harminc éve tevékenykedik a CEU tanáraként? A baloldalnak csak a hatalom megszerzése számít. Emlékezzünk erre a 2022-es választáson is.” 

Értitek? Az "SZDSZ" és a "CEU" már olyan billog, amit ha rásütsz politikai ellenfeledre, már rögtön kriminalizáltad is. Pedig Kis Jánosra sok mindent rá lehet mondani, de azt, hogy számára csak a hatalom megszerzése lenne a fontos, azt nem. A '80-as években saját egzisztenciáját veszélyeztette politikai tevékenységével, soha nem töltött be közhatalmi pozíciót, még csak országgyűlési képviselő sem volt. Az 1988-as Batthyány-örökmécsesnél zajló tűntetésen személyesen védte Orbánt a rendőröktől. Nemzetközileg elismert filozófus, aki elég autonóm személyiség ahhoz, hogy ne álljon be egyetlen politikai párt zsoldjába sem.

Ezt a hosszú bevezetőt azért tartottam, mert egyrészt vérlázító, hogy az illegálisan, politikai üldöztetés mellett létrejött szamizdat irodalomhoz hasonlítja Orbán egy állami pénzből fenntartott és szponzorált internetesen oldalon megjelenő agyrohamait, másrészt legutóbbi posztjában olyan hazugságözönt ontott ránk az elűzött CEU-val kapcsolatban, hogy abban az írásban még a pont meg a vessző sem volt igaz.

Írását ezzel a felütéssel kezdi: "Kizökkent az idő!". Nos, a Hamletből vett idézet így folytatódik: "Ó kárhozat, hogy én születtem helyre tolni azt!" - Értitek? Csakis Orbán képes a sarkából kibillent világot visszabillenteni tengelyébe! De a kizökkent idő mégiscsak jó hasonlat, hiszen Orbán írásában pont arról a kétnapos konferenciáról ír, melyről egy hónappal ezelőtt a Magyar Nemzet úgy tudósított, mint megtörtént eseményről, mert az újságíró véletlenül egy hónappal korábbra írta be a naptárába.

Azon poénkodik Orbán, hogy a libernyákok a konferenciát a CEU Nádor utcai épületében tartották, pedig azt állítják, hogy a CEU el lett üldözve. Lám, mégis itt vannak! "Vajon hogyan egyeztették össze egyetemi fellépésüket azzal a hazugsággal, hogy a CEU-t a magyar kormány elüldözte Budapestről?" - teszi fel a kérdést Orbán, akinek pontosan tudnia kell, hogy éppen az ő aláírása hiányzik arról az államközi megállapodásról, amely lehetővé tette volna, hogy a CEU amerikai diplomát adó szakjai Budapesten maradhassanak. Pont aznap nyitotta meg bécsi kampuszát a CEU az osztrák tudományos akadémia elnöke, a tudományos és technológiai miniszter valamint Bécs polgármestere jelenlétében, amikor Orbán a Puskás Ferenc Aréna avatásán parádézott. Az osztrákoknak a tudomány, nekünk a cirkusz!

"A ’90-es években Soros hűséges szövetségese, Magyar Bálint, a liberális-exkommunista kormány oktatási minisztere olyan szabályt hozott, amely a magyar egyetemekkel szemben indokolatlan versenyelőnyt biztosított a Soros-egyetemnek." - Ebben a mondatban csak a '90-es évek igaz: 1993 óta, vagyis Antall József miniszterelnöksége óta adott ki amerikai diplomát a CEU Magyarországon (előtte Pozsonyban majd Prágában próbált gyökeret verni). A híres, gyakran idézett, Soros által Magyar Bálinthoz címzett levél 2007-ből származik, abból az időből, amikor a Közép-európai Egyetem megalapításával létrejött az a kettős identitás, amelyben a KEE mint hazai fogadó egyetem magyar diplomát, a CEU, mint amerikai vendégegyetem amerikai diplomát adott ki. Érdekes, hogy jogvégzett emberek, Orbán Viktor és Varga Judit érvelnek "indokolatlan versenyelőnnyel", amikor a CEU nem volt nevesítve a felsőoktatási törvényben, csak egyszerűen olyan lehetőségekkel élt, melyekkel más külföldi egyetem nem.

"Valamennyi egyetem gond nélkül teljesítette a jogszabályi feltételeket. Egyetlen kivétel volt: a Soros-egyetem." - folytatja Orbán. Igen, a ravasz kodifikátorok megpróbáltak egy olyan feltételt írni a felsőoktatási törvény módosításába - nevezetesen a székhely szerinti felsőoktatási tevékenység meglétét - ami a többi külföldi egyetemnél már alapból megvolt, egyedül a CEU-nál nem. Csakhogy ezt a feltételt a CEU rekord idő alatt, hét hónappal a törvény kihirdetése után teljesítette! Ekkor döntött úgy Orbán keresztapa, hogy az államközi szerződést ennek ellenére nem írja alá!

Örülök, hogy Orbán ezt a hazugságáradatot saját neve alatt, "szamizdat"-ként adta ki. A hazugság bélyege rajta szárad, ezt nem kenheti a lakájmédiára. Úgy viselkedik, mint egy gyerek, aki miután rossz fát tett a tűzre, kisebbíteni akarja a kárt, amit okozott. Politikai téren Orbán megragadt egy tizenkét éves vásott utcagyerek szintjén, aki képtelen a felelősség-vállalásra.

De ennél rosszabb a helyzet, mert a CEU elűzése Vlagyimir Putyin személyes kérésére, vagyis egy idegen hatalom érdekében történt, ami nyílt hazaárulás. Orbánnak buknia kell!

#stoporban #istandwithceu

Nyárvégi bulik

Gusztusos augusztus és szemtelen szeptember mindig tartogat lehetőséget hétvégi családi és baráti összejövetelekre, erre a nyárutóra is jutott belőlük bőven.

Augusztus 15., családi megemlékezés apám 100. születésnapjáról.

Jó volt összejönni nővérem családjával apám születésének 100. évfordulója kapcsán. Kilátogattunk a balkányi temetőbe, és egy jó hangulatú beszélgetős ebédet tartottunk abban a nagykállói Óbester étteremben, amelyben 20 évvel korábban apám 80. születésnapját tartottuk (a 70. születésnapja Szentendrén, a pismányi kertben apám barátai körében körömpörköltes bográcsos buli volt, a 90.-et pedig az azóta ledózerolt Margit Kert étteremben ünnepeltük).

Augusztus 20., családi összejövetel Angyali-szigeten

Azelőtt évente voltak családi grillpartik vagy bográcsozások Angyali-szigeten, de tavaly a járvány miatt elmaradt ez az esemény. Idén egy pincepörköltös-réteses-görögdinnyés családi összejövetel volt igen jó időben és jó hangulatban.

Az augusztus 20-ai ünnepségsorozat egyébként számos egyéb programot is kínált, például nagyon jó komolyzenei koncertek voltak fenn a Gellérthegyen a Filozófusok kertjében, de 25-én a Tabánban tartotta évadnyitó koncertjét a Budapest Fesztiválzenekar is.

Augusztus 28., házavató Agárdon

Évtizedeken keresztül tartottunk brigádhétvégéket Agárdon. Sajnos ez már csak a múltté: A VEIKI-t augusztusban végre törölték a cégjegyzékből, a cég agárdi üdülőjével azonban a hitelezők semmit sem tudnak kezdeni, hiszen az épület teljesen lepusztult, a telek pedig önkormányzati tulajdonban van. Jelenleg így néz ki:

Viszont unkokahúgomék Agárdon megvásároltak és felújítottak egy hétvégi házat, és itt tartottak családi összejövetellel egybekötött házavatót, így az agárdi kötődés valószínűleg továbbra is megmarad. Idén azért annyira nem hiányoltuk Agárdot, mert az alacsony vízállás és a halpusztulás miatt most nem volt igazán vonzó hely.

Szeptember 3-4-5., túrázás a Szekszárdi-dombságban

Petra barátnőjének szüleivel és túratársaival már többször voltunk többnapos túrán. Ezúttal a Tolna megyei Szálkán volt a szállásunk, a közeli Lajvér pincészetben voltunk borkóstolón, bejártuk a Szekszárdi-dombságot és Bátaapáti és Mórágy környékét. Ez a hétvége is a túrázás és a gasztronómia jegyében telt a péntek esti borozással, a szombat esti közös csirkepaprikás-főzéssel és a vasárnapi ebéddel a Horog étteremben.

Lajvér pincészet

Grábóc, forrásház a szerb kolostorban

Grábóci Mária-kilátó

Bátaapáti Apponyi-kilátó

Nyúl vadasan a Horogban

Szeptember 10-11-12., Osztálytalálkozó Balatonbogláron

Harmadszor jövünk össze osztálytársaimmal Balatonbogláron, az idei is nagyon jól sikerült, bár jól érezhető, hogy a vendéglátósok most próbálják behozni a tavalyi szezon veszteségeit.

Ezúttal a balatonlellei Kishegyi kilátóhoz kirándultunk el, ahol már két éve, a szemesi nyaralásunkkor már voltunk. Osztálytársaimmal jót boroztunk a Zöldajtósban, a pénteki vacsora a Gianpiero's-ban, a szombat esti vacsora pedig a Kis Sziesztában volt.

Zöldajtós borozó

Szeptember 12., sógorom 70. születésnapja

Sógorom szeptember 11-én született, és 50 születésnapját az tette emlékezetessé, hogy aznap omlottak le az Ikertornyok. A 70. születésnapjára fiaitól dupla jegyet kapott a Puskás Arénába. Az első meccset simán 0-4-re vesztettük el Angliától, a másodikban kínkeserves 2-1-ez értünk el Andorra ellen. Azért az új stadion fílingje megvolt.

Balatonboglárról egyenesen Miskolcra kellett autóznom (350 km), hogy először a Tiszai pályaudvaron felvegyem a családomat és a Kis Pipa halászcsárdához hajtsunk, ahol jó kis születésnapi ebéd volt rég nem látott családtagokkal, hatalmas adag kajával.

Sógorom válogatott mezben

A család lányai

Szeptember 18., kertiparti volt kollégáimmal

Nemcsak az agárdi brigádhétvégék kerültek múlt időbe, de sajnos tavaly a járvány miatt sem nyáron, sem karácsony előtt nem jöttünk össze volt kollégáimmal. Ezt bepótlandó ezen a szombaton egy volt kollégám csepeli kertes házában volt egy pompás palócleveses összejövetel. Ez az a kollégám, akivel együtt mentem át 2019 márciusában az ERBE-be, de ő ott maradt tervezőnek, és most vannak közös munkáink a Paksi Atomerőműben.

Régi VEIKI-s időket idéztünk fel, és már meg is állapodtunk a karácsonyi összejövetel időpontjáról.

Remélem, hogy az ősz is tartogat még vidám napokat barátokkal, családtagokkal.

Az elhallgatott előválasztás

El tudnátok-e képzelni, kedves olvasóim, hogy Amerikában egy országos televíziós csatorna egyszerűen nem tudósítana a Demokrata Párt előválasztásáról, a kampány eseményeiről, a jelöltek vitáiról és az elnökjelölő konvencióról. Ezt még a Trumphoz hű Fox News sem merte megtenni, pedig az egy magán társaság. Most képzeljétek el ugyanezt egy, az adófizetők pénzéből fenntartott csatornával.

Nálunk az MTVA elnöke eddig csak a hírhamisító nevet érdemelte ki, mostantól azonban joggal tarthat igényt a hírelhallgató Papp Dániel névre. Hónapok óta tart ugyanis Magyarországon hazánk egyik legjelentősebb belpolitikai eseménye, az ellenzéki előválasztás. Kétségtelen tény, hogy a Fidesz a 2020. évi CLXVII. törvénnyel jelentősen hozzásegítette az ellenzéket, hogy végre-valahára összefogjon. A módosított, alkotmányozó többséggel meghozott választási törvény ugyanis kimondja:

Pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább tizennégy megyében és a fővárosban – legalább hetvenegy egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.

A korábbi választási törvényben még kilenc megyéről és 27 egyéni körzetről volt szó. A kormány eredeti előterjesztésében 50 egyéni választókerület szerepelt, de Volner János független (?) országgyűlési képviselő, volt sértett jobbikos, egyben a Volner Párt elnöke módosító javaslatában a már idézet változatra tett javaslatot. Nem pontosan értem, mi lehetett a Fidesz célja a választási törvény ilyen brutális módosításával. Talán az, hogy az ellenzék összefogásánál majd azt kommunikálják: lám minden politikus Gyurcsány köpenyéből bújt elő, visszatér a Gyurcsány korszak, és majd mindenki megijed és még többen szavaznak a Fideszre.

Egy korábbi posztomban már megírtam, hogy jóval a '18-as választások előtt, 2015-ben Bokros Lajos mozgalmat indított, hogy egy táborba próbálja összeterelni a demokratikus ellenzéket. Igen, akkor a demokratikus ellenzékbe még nem értettük bele a Jobbikot, úgy gondoltuk, hogy menni fog nélküle is, de a Fidesz úgy beletelepedett a centrumban, hogy tőle sem jobbra, sem balra nem lehet önállóan nyerni.

Azóta - bár befogott orral - de bevettük sorainkba az egyébként vidéken rendkívül beágyazott és népszerű, de korábban nyíltan cigányozó-zsidózó szélsőjobboldali pártot. Végül is ugyanezt tették Izraelben is, mert csak így tudták leváltani az egyre vállalhatatlanabb korrupciós botrányokba keveredő Netanjahut. Igaz, Izraelben arányos választási rendszer van, réérnek a pártok a választások után egyezkedni. Ez nálunk már nem lehetséges.

Nálunk más utat kellett járni, ezért rendkívüli összefogással, közadakozásból és nagyon sok önkéntes áldozatos munkájával megszületett az ellenzéki előválasztás forgatókönyve, és zökkenőmentesen zajlik a lebonyolítása is. Az összefogás pártjai az egyéni választókerületekben jelölteket állítottak, ezek ajánlásokat gyűjtöttek, augusztus 23-ig 400 aláírást kellett összegyűjteni annak, aki képviselőjelölt-jelölt akart lenni. A miniszterelnökjelölt-jelölteknél szigorúbb feltétel volt, nekik húszezer aláírásra volt szükségük, hogy bekerüljenek az előválasztás első fordulójába.

Ez végül ötüknek sikerült: Karácsony Gergelynek, Fekete-Győr Andrásnak, Dobrev Klárának, Jakab Péternek és Márki-Zay Péternek. A képviselők előválasztása egy fordulós lesz: szeptember 18-26 között kerül rá sor, az online szavazásra való előregisztrációt már a héten meg lehetett tenni. A miniszterelnökjelölt-jelöltek kiválasztására két fordulóban kerül sor: a képviselőjelölt választással egy időben lebonyolított első forduló után a három legtöbb szavazatot kapott jelölt marad állva, közülük az október 4-10 között lebonyolítandó második fordulóban kerül kiválasztásra Orbán Viktor kihívója.

Mivel Petra lányom a választások idején már nagykorú lesz, jogosult az előválasztáson való részvételre is, ezért megkülönböztetett figyelemmel kíséri az eseményt. Követte az ATV-ben a miniszterelnökjelölti vitát, melyet Simon András vezetett rendkívül jól, és megnézte a YouTube-on a mi kerületünk jelöltjei közötti vitát is, amit Gulyás Márton alias Partizán moderált.

Kétségtelen tény, hogy a rendszerváltozás utáni egyik legérdekesebb politikai esemény tanúi lehetünk: egy közjogi kötelezettséggel nem bíró, mégis valamennyi résztvevő által komolyan vett és betartott előválasztási rendszert dolgoztak ki pártok, civilek, önkéntesek. De ennek az eseménynek nem lehet mindenki tanúja. Aki a közszolgálati televízióból próbál tájékozódni, annak számára az előválasztás nem létezik, mert még egy fél mondat erejéig sem kerül megemlítésre az évi több mint százmilliárd adófizetői forintból fenntartott állami médiában.

Ezt a tényt a jogásznak készülő Petrával is megvitattuk, megállapítva, hogy a tájékoztatási kötelezettség ilyen szintű elmulasztása súlyos törvényszegés. És lám, ha nagy szellemek találkoznak, Németh Péter újságíró hasonló meggondolások alapján feljelentést tett a Magyar Televízió ellen. (Persze ne legyünk naivak, sejthetjük a végeredményt).

Tudjuk, hogy tavasszal a tényleges választáson csak pártlistára és kerületi jelöltre szavazunk, miniszterelnökre nem. Így ha nem a szájunk íze szerint alakul a miniszterelnöki előválasztás, akkor sem lesz az a rossz érzésünk, hogy egy nemszeretem jelölt neve mellé kell tenni az ikszet. Még nem tudhatjuk, hogy beválik-e Orbán még tavaly decemberben forralt terve, hogy az egy táborba terelt ellenzék inkább elriasztja a szavazókat. Most mindenesetre ráerősítenek a Stop Gyurcsány stop Karácsony petícióra, amivel egyúttal aktualizálhatják a Kubatov-listát is.

Egy sikeresen lebonyolított előválasztás után az ellenzék még nagyon sok gesztust tehet, bár az állami média figyelmére továbbra sem számíthat majd:

• Nem lenne értelmetlen egy árnyék-kormányt alakítani;
• Bár az új köztársasági elnököt még a régi parlament fogja megválasztani, okos lenne, ha sikerülne az ellenzéknek közmegegyezéssel egy köztiszteletnek örvendő ellenjelöltet jelölnie, ily módon is felmutatva az egységet;
• Esetleg egy száznapos programmal is előállhatnának még a választások előtt. Ne felejtsük el, hogy az összefogáson belüli pártösszetétel már az előválasztás során előáll, a választásokon ez már nem változik.

A közmédia mérsékelt figyelme közepette izgalmas tavasznak nézünk elébe.

Akik hoppon maradtak a Nemzeti Konzultáció során

Már többször posztoltam hőseinkről (gyári munkások, a gazdakör tagjai, határvadászok, ifjú házasok), akik mindig igénybe veszik azt a lehetőséget, hogy rendre meghosszabbítják az aktuális nemzeti konzultáció visszaküldésének határidejét. Ezúttal a nyaralások miatt nem sikerült brigádgyűléseken, baráti vagy bajtársi összejöveteleken megbeszélni, mi is lenne a helyes válasz, ezért aztán nem is érkezett vissza több, csak 1 400 000 válasz, a szavazásra jogosultak alig 17 %-a, a masszív Fidesz-szavazók fele.

Most, hogy megvan a konzultáció eredménye, ennek értékelésére gyűltek össze. Mivel a válaszadók 90 %-a a kormány iránti lojalitásból mindig az elvárt választ ikszeli be, elegendő a 90% fölötti eredményt nézni, vagyis az eredményből levonni 90-et és a maradékot megszorozni tízzel.

Nagy vita volt a Dózsa László brigádban az első kérdésről, amire a szavazók 60%-a (96%) szavazott igennel, miszerint veszélyes idő jön, meg kell erősíteni Magyarországot. Taki szaki látott már ilyet, a megerősítés mindig a honvédség és a TEK felfegyverzését jelenti.
Azon sem csodálkoztak, hogy a minimálbér 200 000 Ft-ra emelésére mindössze 40% (94%) szavazott: Takács szaktárs így a nyugdíj előtt sem számíthat nagy béremelésre, mert a bérkeretet elviszi a fiatal kollégák kötelező béremelése (a főmérnök ezt úgy magyarázta: bértorlódás).

A mérnök úrék szokásos péntek esti ultipartija előtt a harmadik kérdést vitatták meg: 80% százalék a családtámogatás és az adók alkotmányos védelmére szavazott. A mérnök úr nem pontosan érti, miként lehet az alaptörvénybe beleírni a családtámogatás és az adó mértékét.

Ráadásul 90% szavazott igennel a negyedik kérdésre, hogy Magyarországon legyenek Európában a legalacsonyabbak a munkát terhelő adók. A mérnök úr barátainak elmondta, hogy gyárukban is le kívánják építeni a fejlesztő részleget, és csakis az alacsony hozzáadott értéket létrehozó munkafolyamatok maradnak meg a gyárban. Szerinte nem az olcsó munkaerőnek, hanem a szaktudásnak kéne vonzóvá tenni a Magyarországon befektetőket.

A Molnár családban örülnének a gyermeket nevelők adóvisszatérítésének, ezért nem értik, miért csak az érdemi válaszadók fele szavazott erre igennel. Azért szurkolnak, hogy meglegyen a legalább 5,5%-os gazdasági növekedés.

A Molnár család is vett fel hitelt új otthonához, és boldogan éltek a hiteltörlesztés felfüggesztésének lehetőségével, de most egy barátjuk kiszámította, mennyivel többet kell majd így törleszteniük, ezért nem csodálkoznak azon, hogy a moratórium meghosszabbítására csak 10% szavazott (91%).

A gazdakörben nagy felháborodást váltott ki, hogy Brüsszel már megint ránk akarja kényszeríteni akaratát, ezért nem csodálkoznak a 80%-os elutasítottságon, bár pontosan nem tudják, hogy ezzel az akaratrákényszerítéssel miért várnak a járvány végéig. Minden esetre akár kaszát-kapát is ragadnának, hogy ez az akaratrákényszerítés ne sikerüljön.

Az aztán meg végképp botrányos, hogy Arató úr azért fizessen több környezetvédelmi adót, mert nem képes korszerű traktort vásárolni, kénytelen a régi dízelfaló járgányt használni. Jogos a 90% elutasítás, fizessenek a multik. Lánya csendben jegyzi meg, hogy végül azt is mi fizetnénk meg.

A határvadász szakaszban nagy felháborodást keltett, hogy Soros György már a gyermekeinket sem kíméli, már az óvodában nemváltást szeretne rájuk kényszeríteni. Jogos ennek 70%-os elutasítása.

Ráadásul a gazdag spekuláns illegális migrációt szeretne Magyarországra erőltetni, amit a válaszadók 80% elutasít. Egyik bajtársuk csendben megjegyzi, hogy ő tanult angolul és olvasta Soros bevándorlási javaslatait, de az illegális bevándorlást mindegyikben határozottan elutasította, kizárólag legális, szervezett, átgondolt európai migrációs politikát szeretne. A határvadász szerint pont azért kell ennyi illegális határsértőt elfogniuk, mert nincs lehetőség a legális menedékkérelemre.

Az öntödében elvileg egyet értenek a járványügyi korlátozások fenntartásával, amire az érdemi válaszadók 70%-a szavazott, de nem értik, hogy a vírus miért kerüli el a labdarúgó Európa-bajnokságot, az Eucharisztikus Kongresszust vagy a Vadászati Világkiállítást.

Soros György migránsok behozatalára vonatkozó mesterkedését elutasítják (90%-ban), de Wágner szaki azt olvasta az újságban, hogy nem éppen Soros György volt az, aki kivonta az amerikai csapatokat Afganisztánból, ezért a tálibok rémuralma miatt még több migráns zúdul Európára.

Márton és Rózsika már nemcsak ifjú házasok, de újdonsült szülők is, akik azt vitatják meg, hogy vajon kik hordoznak nagyobb valószínűséggel koronavírust: a sportrendezvényekre vagy Vadászati Világkiállításra érkező százezrek, vagy azok, akik a belgrádi vagy kijevi nagykövetségen menedékkérelmet szeretnének benyújtani. Nem pontosan értik, hogy a 80% miért pont az elég nehézkesen kivitelezhető legális bevándorlástól fél inkább.

Ami az új vakcinagyárat illeti (amit a válaszadók 60% elutasított), azt olvasták az újságban, hogy már letették az alapkövét, és Szijjártó miniszter úr már arról is megállapodott Szergej Lavrovval, hogy Szputnyik oltóanyagot fognak ott gyártani. Akkor mire vonatkozott a kérdés?

Hőseink ígéretet tettek, hogy a legközelebbi nemzeti konzultációnál már nem számítanak határidőhosszabbításra, hanem idejekorán elküldik válaszaikat. És már nagyon készülnek a népszavazásra is, mert meg kell állítani az LMBTQ propagandát, különben bebuzul a magyar és kihal a nemzet.

Első 40 évem a szakmában - R.I.P. VEIKI

Bár az epilógusban megígértem, hogy lezártam ezt a rovatot a blogomban, de egy kérdés még nyitva maradt: a VEIKI felszámolása még nem zárult le. Egészen mostanáig.

Szokásommá vált, hogy kb. havonta ránéztem a Cégközlönyre, hogy hogyan alakul a VEIKI utódszervezeteinek a sorsa. Így találtam rá egy augusztus 25-ei és egy augusztus 26-ai közzétételre. Az előbbiben törlik a VEIKI adószámát, az utóbbiban pedig törlik a céget a Cégjegyzékből (katt a képekre).

Több mint 10 évig tartott a felszámolás, a hitelezők kielégítése. Mondjuk én is hitelezőnek számítok, hiszen még 1991-ben 65 000 Ft névértékű VEIKI vagyonjegyet kaptam 5000 Ft-os címletekben.

Ehhez a vagyonrészhez már diszkont áron sem fogok hozzájutni. De menjünk végig időrendben azon, hogyan fonódott össze a VEIKI és az én sorsom:

• 1949: Megalakul a VILLENKI, a VEIKI jogelődje;
• 1964: Összeolvad a VILLENKI és a HÖKI, megalakul a VEIKI;
• 1979: A 30-adik, vagy ha úgy jobban tetszik, a 15. évfordulót már velem ünnepli a VEIKI, mert szakmérnöki tanulmányi szerződést kötök az intézettel és hivatalosan is a VEIKI állományába kerülök;
• 1981: Befejezem szakmérnöki tanulmányaimat, és hivatalosan is a VEIKI-ben kezdek dolgozni;
• 1989: A VEIKI 40. évfordulóját a Kongresszusi Központban tartja, erre már Katit is magammal viszem menyasszonyi minőségében;
• 1991: A VEIKI vagyonjegyet bocsát ki, így próbálja a dolgozókat is bevonni a tulajdonosi körbe. Az öt évnél régebbi munkatársak beosztásuk függvényében 95 000 - 65 000 - 45 000 Ft névértékben jutnak vagyonjegyhez. A VEIKI csak a kezdeti években fizetett osztalékot, és a vagyonjegy kilépéskor vagy nyugdíjba menetelkor elvileg visszajárt;
• 1997: A VEIKI központi irodái a szállodává átépítendő Gresham-palotából vadonatúj épületbe költöznek a Gellérthegy utcába;
• 1999: A VEIKI 50 éves évfordulóját bizakodva ünnepli a Hotel Mercure-ban, meghívják az iparág minden jelentősebb személyiségét. Az én feladatom egy paksi kolléga, volt évfolyamtársam szórakoztatása, akit Süli Jánosnak hívnak, ma ő az Orbán-kormány egyik minisztere. A VEIKI akkori - és egyben utolsó vezérigazgatója egy cikket jelentet meg az Elektrotechnika című szakmai folyóiratban a VEIKI-ről;

• 2004: Megkapom 25 éves törzsgárda-jutalmamat;
• 2009: A VEIKI már a 60. évfordulójának megünneplésére készül, amikor beüt a krach: a cég elveszít egy kötbérpert a dunaújvárosi ISD Power Kft-vel szemben és csődvédelmet kér. Tevékenységét beszünteti, a dolgozók zöme magántársaságokban folytatja tovább a tevékenységét, így alakítom meg négy másik kollégámmal a CENTROMATIC Kft.-t;
• 2011: Megindul a felszámolási eljárás a VEIKI ellen. A felszámoló minden árbevételét elvonja, ezért cégünknek ki kell költöznie a Gellérthegy utcai épületből;
• 2017: A felszámolás alatt álló VEIKI fő tevékenysége a Cégközlöny szerint "egyéb természettudományi, műszaki kutatás, fejlesztés"-ről "gőzkazánok gyártása" tevékenységre változik. Az a gyanúnk, hogy a fő hitelező, az ISD Power, vagy valaki más mégiscsak kezdeni akar valamit egy nagy múltú, számos referenciával rendelkező céggel, kíváncsian várjuk, mi lesz a VEIKI-vel;
• 2019: A CENTROMATIC Kft, mint a VEIKI utódszervezete is megválik állandó munkatársaitól, és fokozatosan leépíti tevékenységét: előbb kisebb irodába költözik, majd feladja irodáját, végül a raktárát is,
• 2021: A VEIKI adószámának megszűntetésével és a cégjegyzékből való törléssel 72 év után végleg megszűnik egy nagy múltú kutató intézet.

Hírportálok

Egyre nehezebben az internetes hírportálok élete, csak a hirdetésekből már nem nagyon tudnak megélni. Egyre több üzleti modellt próbálnak ki.

1. Átállás a sötét (értsd kormány) oldalra. Viszonylag egyszerű modell, írj cikkeket a kormány szája íze szerint, sorosozz, gyurcsányozz, karácsonyozz, és vígan élsz majd az állami hirdetésekből. Persze minden oldalon a pofádba tolják, hogy töltsd ki a nemzeti konzultációt, vegyél részt a gender-népszavazáson vagy írd alá a "Stop Soros Gyurcsány, stop Karácsony!" petíciót. Vannak hírportálok, amelyek eleve a kormányoldalon jöttek létre (PestiSrácok, 888), de vannak, amelyek átálltak (Origó, Index).
2. Vezesd be a fizetős modellt. Bizonyos cikkek csak alkalmi fizetéssel vagy havi előfizetéssel érhetők el. Persze a cikkek eleje - a csali rész - megjelenik, a folytatás elhalványul. Ezt az utat választotta több mint egy éve a HVG, most pedig a 444. A HVG nyomtatott változatának Bori egyetemista kora óta, vagyis tíz éve előfizetői voltunk. Amikor bevezették az online változat fizetőssé tételét, vártam, hogy lejárjon az éves előfizetés, hogy majd kötünk egy kombi előfizetést, ami jó a nyomtatott és az online változatra is, de most éppen az a helyzet, hogy még egyikre sem fizettem elő. Ahogyan a 444-re sem. Támogattam ugyan őket korábban adományokkal, de most úgy gondolom, hogy az ellenzéki hírportáloknak össze kéne fogniuk, és valamiféle kombinált előfizetést kéne kínálniuk, olyasmit, mint a BKV-bérlet, ami jó buszra, villamosra, metróra egyaránt.
3. Elbulvárosodás. Na, ez utóbbi miatt írom ezt a posztot, mert korábbi kedvenc lapom, a 168Óra tért rá a klikkvadász cikkekre. A 168Órát a HVG előtt vásároltuk rendszeresen majd' tíz éven keresztül. A 168Óra rádióműsorként indult, Mester Ákos és Bölcs István vezetésével a rendszerváltás egyik meghatározó közéleti és politikai műsora volt, szombat délután 4 órakor jelentkezett. Mivel ellenzéki hangneme az Antall-kormány alatt is megmaradt, Csúcs László rádióelnök betiltotta. '94-ben a szocik kormányra kerülésekor újra műsorra került, de már 16Óra címen, az eredeti nevet a hetilap vitte tovább. Vagy tíz évig rendszeres vásárlója voltam a nyomtatott lapnak, majd a HVG-s időszakban áttértem az online változatra. Na, ez az online felület lépett az utóbbi hónapokban a teljes elbulvárosodás útjára.

Íme az elmúlt napok néhány klikkvadász címe, ami sokakat kattintásra csábít, viszont engem inkább elriaszt:

Donáth László tagadja, hogy fojtogatta volna a szeretetház takarítónőjét

Katalin hercegné kocsmába vitte kislányát

Stohl Luca titokban férjhez ment a hétvégén

Szurkálta, ütötte, szexrabszolgaként tartotta fogva volt élettársát egy miskolci férfi

Karikó Katalin Csézytől választ ruhát a Nobel-díj átadásra

Hihetetlen: Rácz Jenő és Gyuricza Dóra már itt tartanak

Horváth Éva megmutatta szülés utáni új melleit

Sajnálom. Nosztalgiával gondolok vissza Mester Ákosra, Bölcs Istvánra, Mészáros Tamásra, Jolsvai Andrásra, Nagy Józsefre, Krug Emiliára, Lampé Ágnesre és a többiekre, akiknek szerettem az újságját.

Ez már nem az a 168Óra.

Becsengettek - Orbán szerint 12-edszer

 

Ez blogom legrégebbi rovata, 2011 óta minden szeptember elején írok az iskolakezdésről. Mindig füstölgök egy sort, hogy Orbán saját hatalomra jutásától számolja a nemzeti tanévnyitókat (az első Orbán-kormány ugyanis még nem nemzeti volt, hanem polgári), így idén már a XII. nemzeti tanévnyitót tartották. Ha véletlenül jövőre sikerülne leváltani (de úgyse) Orbánt és bandáját, mindenképpen meg kéne tartani a "Nemzeti Tanévnyitó" kifejezést, nehogy már azt süssék ránk, hogy nem vagyunk elég nemzetiek, de 1777-től, Mária Terézia Ratio Educationis rendeletétől, a magyar közoktatás kezdetétől kellene számolni, vagyis 2022 szeptember 1-én lenne a 245. (vagy római számokkal, hogy még inkább összezavarjuk őket: CCXLV.)  Nemzeti Tanévnyitó.

Petra lányunk utolsó éve kezdődik a magyar közoktatásban. Ráadásul egy történelem kisérettségivel indítanak, ez a járvány miatt még tavaszról húzódott át mostanra. Aztán ennek kipihenéséül mint végzős osztály, gimnáziumi névadójuk, Szilágyi Erzsébet kisebbik fiának írott levele nyomán Prága városába utaznak. Mindkét nővérének nagy élmény volt Prága, remélem Petrának is az lesz. Én kétszer jártam Prágában: 1990-ben, amikor már a szabad választásokra készültek a csehek, hoztam is egy Vaclav Havel-kitűzőt, aztán három év múlva, pár héttel a csehszlovák államszakadás után.

Petra már egy előrehozott érettségin túl van (emelt szintű német, 95%-os eredménnyel!), de már tavaly elkezdett tanulni az emelt szintű történelemre, részt vett a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem előkészítő kurzusán. Szóval pedálozik ezerrel. Remélem minden terve valóra válik.

Mindig meghallgatom az Nemzeti Tanévnyitó ünnepségek beszédeit. Ezúttal a taktaharkányi Apáczai Csere János általános iskolában volt a ceremónia. Már évek óta feltűnik nekem, hogy a beszélők mindig a tanulókat köszöntik utoljára. Most sem volt másképpen, pedig négy beszéd is elhangzott: az iskolaigazgató, a polgármester, a térség országgyűlési képviselője és a miniszter számára is a diákok voltak a legutolsók. Mi volna, ha egyszer egy iskolaigazgató így kezdené a beszédét: "Tudom, hogy a protokoll szerint a miniszter urat, az államtitkár urakat és képviselő urakat kéne először köszöntenem, de hadd köszöntsem elsőnek azokat, akikről ez a nap szól: iskolánk diákjait."

Kásler Miklós tanévnyitó beszédében Karikó Katalin biológus és Szilágyi Áron kardvívó példázatán keresztül mutatta meg, hogy a mostani "egyensúlybomlásos időkben" egyszerre kell európainak, magyarnak és kereszténynek lennünk. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy a "világot formáló egyes erők az emberre csak individuumként tekintenek, akiknek kizárólag csak saját céljaikat kell megvalósítaniuk". Közvetett utalás a nagy vihart kavart gyermekvédelmi törvényre. A taktaharkányi polgármester beszédében már messzebbre ment, arra figyelmeztetve, hogy "nyugaton már a gyermekek átformálásával próbálják a kereszténységet támadni". Hiába, kell a seggnyalás az állami támogatáshoz.

De a legviccesebb Koncz Zsófia országgyűlési képviselő beszéde volt. Emlékeztek, ő úgy lett tavaly országgyűlési képviselő, hogy a korábbi képviselő - történetesen az édesapja - motorbalesetben elhunyt. Az egyesült ellenzék a jobbikos Bíró Lászlót indította ellene. Az állami média hetekig tartó össztüzet zúdított a közös jelöltre, annyira kirívóan és törvénytelenül, hogy ellenérzésemet jelentettem az NMHH-nak, sőt, erről még posztoltam is. Szóval a képviselőasszony tökéletes szereptévesztésben szinte kizárólag térsége fantasztikus gazdasági fejlődéséről beszélt, mintha csak egy választási gyűlésen lett volna. A tanulók most igazán nem voltak fontosak számára.

Szerencsére olyan botrányos szereplés nem volt Taktaharkányban, mint pár napja az Országos Szakképzési Tanévnyitón Parragh László beszéde, aki kifejtette, hogy nem szeretné, ha gyermekét a tornaszerre egy homoszexuális testnevelőtanár segítené fel. Ez a huszadrangú seggnyalonc, aki sujtásos mentében tartotta meg beszédét, megmutatta, hogyan is érti a valóságban a gyermekvédelmi törvényt a Fidesz: minden homoszexuális egyben pedofil is. Termékeny talajra hullott a sárkányfog-vetemény. Annyira elvetette a sulykot, hogy maga Novák Katalin családminiszter utasította helyre.

Szóval ezekkel a gondolatokkal köszöntöm a Pál családot közvetlenül utoljára érintő Nemzeti Tanévnyitót. Hajrá Petra, hajrá magyarok!