Első 40 évem a szakmában - Epilógus

Amikor tavaly januárban elhatároztam, hogy írok néhány posztot a szakmában eltöltött első 40 évemről, akkor még nem gondoltam arra, hogy

• ilyen sok poszt fog születni, de hát evés közben jön meg az étvágy,
• és hogy időközben kétszer is munkahelyet váltok.

De haladjunk szépen sorjában:

• A bevezetőben arról beszéltem, hogy cégünk, a CENTROMATIC nehéz helyzetbe került, és hogy egy két fős mérnökirodaként próbálunk talpon maradni.
• Két posztot is írtam tanulmányaimról, először alapképzésem utolsó éveiről, valamint szakmérnök-képzésemről.
• Munkahely-változtatásaimról is két posztot írtam, először az ERBE-ről, ahol három hónapot töltöttem el, majd a SCADANET-ről, ahol jelenleg is dolgozom, most éppen home-office-ban.
• A '80-as évek kisvállalkozásairól három poszt született: az első egy vállalati gazdasági munkaközösségekről, a második egy polgári jogi társaságról, a ROLITRON-ról, a harmadik pedig egy szoftver alkotói közösségről szólt.
• A VEIKI-ben töltött első évtizedről két poszt született: a '80-as évek tevékenységéről és a rendszerváltásról.
• A rendszerváltás utáni első évtizedről is két bejegyzést írtam, mindkettő két nagyon fontos, máig nyúló érvényű projektről szólt, ahol mindkettőben én voltam a témafelelős. Az első a Paksi Atomerőműbe telepített rendszerünkről, a második a Dunamenti Hőerőműbe telepített rendszerünkről szól.
• Az évezred első évtizede egyben a VEIKI-ben töltött utolsó évtizedem volt. Az egész évtizedre rányomta a bélyegét a hanyatlás, amiről szintén két posztot írtam: a lassú hanyatlásról és az összeomlásról.
• Szintén két posztban írtam meg a CENTROMATIC Kft. egy évtizedét, az elsőben az adminisztrációs ügyekről, a VEIKI felszámolása körüli hercehurcáról írtam, a másodikban pedig a CENTROMATIC szakmai tevékenységéről.

Eddig tehát 16 poszt született a témában, ez a 17., amelyben már nincs más dolgom, mint elköszönjek azoktól, akik követték blogomnak ezt a rovatát is. Négy évvel ezelőtt, 2016-ban megkeresett egy filmstúdió, mely azzal dicsekedett, hogy elkészíti Magyarország arcképcsarnokát. Valójában videóinterjúkat készítettek emberekkel, amelyek kópiáiért pofátlanul magas összeget kértek. A filmet nem vásároltam meg, de rossz minőségben letöltöttem oldalukról.
Ebben a 20 perces filmben beszélek magamról, a családomról és persze a szakmai tevékenységemről is. Ha van kedvetek, nézzétek meg ezt a filmet.