A dátum, amely belekerült az Alaptörvénybe

1990. május 2-án alakult meg a rendszerváltozás utáni első szabad országgyűlés. Fontos történelmi esemény volt, az alkalomra megjelenő kiadványt megvásároltam és a rendszerváltás könyvei közé tettem, akárcsak az 1300 napja betiltott Népszabadság másnapi számát.

Egy nappal 34. születésnapom , és hat héttel házasságkötésem előtt úgy éreztem, tényleg részese lehettem a történelemnek, most egy új világ kezdődik! Kellő ünnepélyességgel néztem a parlamenti közvetítést, de azért nem tudtam mosolygás nélkül megállni, amikor Vörös Vince korelnök bejelentette: "A miniszterelnök úr már útban van!"
A 21 évvel később összefércelt, és azóta még nyolc alkalommal tovább foltozott Alaptörvény "Nemzeti hitvallás" fejezetébe pedig eképpen került bele ez a dátum:
"Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének."
Alaptörvényünket, és annak preambulumát alkotmányjogászok tucatjai szedték már ízekre, pl. azt a részt, melyben "a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei"  szerint a nemzetiségek a nemzetnek nem részei (hiszen csak "velünk élnek"). A Hitvallás utolsó mondata pedig az elmúlt kilenc évben önmaga tagadása lett: "Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk"
Elég rendhagyó, hogy egy nemzet két emberöltőnyi szakaszt törvényileg iktat ki saját történelméből, ezen is sokat vitatkoztak a jogászok, hogy ennek van-e jogi relevanciája, pl. az erre az időszakra visszanyúló esetleges elmaradt állami kötelezettségek tekintetében.



Visszatérve első szabadon választott parlamentünkhöz, végeztem egy magánkutatást, hogy kik azok, akik 30 évvel ezelőtt is képviselők voltak, és még ma is azok (ne felejtsük el, azóta az országgyűlési képviselők száma megfeleződött, ma már csak 199-en ülnek a Tisztelt Házban). Nos, mindössze öten vannak, és nem meglepő módon mind az ötük fideszes, bár van köztük egy kakukktojás is.

• Orbán Viktor, a nagy politikai túlélő, aki pártja két választási veresége után is szilárdan markolta a Fidesz kormányrúdját, és a liberális vizekről jó érzékkel először a jobbközép, majd szép lassan a populista szélsőjobb felé kormányozta pártját. Jövőre megdöntheti Tisza Kálmán miniszterelnöki székben eltöltött 15 éves történelmi rekordját.
• Kövér László, a nagy harcostárs, aki pályafutása során állami-közigazgatási tisztséget sohasem töltött be, nem volt sem miniszter, sem államtitkár, mégis részese minden döntésnek, minden ideológiai fordulatnak, a párt ökle, egyike pártja héjáinak. Pár napja a Demokratában így nyilatkozott az ellenzékről: "A hazai ellenzék nem a magyar nemzet része...", ezzel elég szomorú nemzetkirekesztő időket visszaidézve. Hát ennyit arról, hogy "országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk".
• Kósa Lajos, mára már csak Orbán udvari bolondja, aki valami egészen rejtélyes kontraszelekció révén tölti be a Fidesz egyik alelnöki tisztét, pedig szép pályát futott be Debrecen polgármestereként. Talán hozzá (meg persze a miniszterelnökhöz) kötődik a legtöbb gazdasági botrány (édesanyja nevén futó cégek által lízingelt drága motorkerékpárok, olcsón  megvásárolt feltőkésített cégek, mint hálaajándékok, rejtélyes örökösnő szintén édesanyja nevére írt ajándéka).
• Varga Mihály, a Fidesz szürke eminenciása, a nemzetgazdaság robotosa. Őt még a legszőrözősebb ellenzéki sajtó sem tudja kikezdeni, szaktudása vitathatatlan, kemény kézben tartja a költségvetést. Ha Kövért héjának neveztük, úgy Vargát nyugodtan nevezhetjük galambnak. Ellentéte az MNB-vezér Matolcsyval legendás, talán jó is, hogy a fiskális és monetáris politika két meghatározó alakja egymásnak feszül, Orbán húzása e tekintetben is zseniális.
• És a kakukktojás Hörcsik Richárd borsodi képviselő. Két szempontból is kakukktojás: mint olyan sokan mások a Fideszből, ő is az MDF-ben kezdte a politizálást. A nagy rendszerváltó párt már a múlté, egykori politikusai között szép számban találhatók kormánybírálók (Bod Péter Ákos, Debreczeni József, Herényi Károly), de azóta a Fideszhez átigazolók is (hogy csak az MDF-alapító Lezsák Sándort említsük). Hörcsik teológus, bölcsész, történész professzor, politikai pályafutása során mindig európai ügyekkel foglalkozott, és nem volt folyamatosan országgyűlési képviselő. Vidéki fideszes képviselőtársaitól eltérő módon sohasem voltak bunkó nyilatkozatai vagy nagy gazdasági botrányai (bár hegyaljai családi érdekeltségei miatt őt is piszkálta az ellenzéki sajtó).

Hát ők azok öten, akik a szabadon választott országgyűlés nagy öregjei. Hárman (Orbán, Kövér és Hörcsik) Soros-ösztöndíjasként kezdték pályafutásukat, de Kósa is részesült Soros-támogatásban pályája elején. Varga az egyedüli, akinek életrajzában nem található kapcsolat Sorossal, mégis Varga Mihály az egyetlen, akinek szájából még sohasem hallottam sorosozást.

Soros György jobbján Orbán Viktor, Balján Varga Mihály

Szimpátia-rangsorom az öt politikus között merőben szubjektív:

1. Varga Mihály
2. Hörcsik Richárd
3. Orbán Viktor
4. Kósa Lajos
5. Kövér László

30 év telt el, a negyvenéves pusztai vándorlás háromnegyede. A rendszerváltó pátriárkák már kihalóban, és ha hinni lehet a Bibliának, 10 év múlva már az utolsó öt sem léphet be az Ígéret Földjére. De a harmincéves évfordulót ünnepeljük méltósággal.