Egy újabb összeesküvés-elmélet

Miközben  Kaprunban síeltünk, a világ nem állt meg, kitört az iráni háború, és a magyar miniszterelnök és a nemzetbiztonsági kabinet is úgy érezte, hogy "ezek az ukránok mindenre képesek", ezért egy esetleges ukrán terrorfenyegetettség megakadályozására megerősítették a magyar energetikai létesítmények védelmét.

Bár az elkövetkezendő hetekben nagyon sok váratlan esemény következhet, az év sajtófotója címre mégis esélyes az alábbi fotó:

A képen Szalay-Bobrovniczky Kristóf háttal állva a Paksi Atomerőmű bejáratának egy térképet tanulmányoz, melyet maszkos katonák mutatnak neki. Mondjuk a maszk jogos, valamivel el kell rejteni az elfojtott röhögést. Készültek egyébként fotók az erőmű olyan helyiségeiben is, melyek nyilvános közzététele nem igazán volt szerencsés, ezért azokat már el is távolították a kormányzati oldalakról.

Az ellenzékben rögtön felmerült a gondolat, hogy sajátzászlós támadásokra lehet majd számítani az elkövetkező hetekben, melyeket majd a kormány igyekszik az ukránokra fogni. Mindazonáltal én nem gondolom, hogy a Paksi Atomerőmű kerítése mellett gyanús csomaggal a hónuk alatt ólálkodó diverzánsokra vagy a százhalombattai olajfinomítót megközelítő drónokra kell számítani, mert itt azért könnyen kiderülhetne a turpisság. Sokkal inkább várható egy esetleges kibertámadás, mert ezeknél a támadás forrása általában nehezen kideríthető. Emlékezzetek vissza, tavaly október végén a Tisza párt applikációját letöltők adatai kiszivárogtak. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már dolgozik az ügyön, amivel kapcsolatban a kormány természetesen rögtön az ukránokat kezdte gyanúsítani, de még mindig nem kaptunk választ a legfontosabb kérdésekre: Maga az applikáció és az abból felépített adatbázis megfelelt-e az adatbiztonsági követelményeknek, ki lopta el az adatokat, és miért hozta nyilvánosságra azokat, miképpen történt az adatlopás és miért gondolta a kormányközeli média, hogy a lopott adatok további terjesztése jó ötlet?

Az elmúlt év végén, december 29-én összehangolt támadás érte a lengyel villamosenergia-rendszer informatikai eszközeit. Erről a lengyel kiberbiztonsági minisztérium (igen, ott ilyen is van) egy átfogó és nagyon tanulságos jelentést adott ki. Ennek bevezetőjében ez olvasható:

2025. december 29-én, reggel és délután, összehangolt támadások történtek Lengyelország kiberterében. A támadások számos szélerőművet és napenergia-parkot, egy gyártóipari magánvállalatot, valamint egy kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő erőművet céloztak meg, amely Lengyelországban közel félmillió fogyasztót lát el hőenergiával. Az összes támadás pusztán romboló jellegű volt – a fizikai világhoz hasonlóan szándékos gyújtogatáshoz hasonlíthatók. Érdemes megjegyezni, hogy ez az időszak egybeesett a Lengyelországot sújtó alacsony hőmérsékletekkel és hóviharokkal, röviddel szilveszter előtt. A technikai elemzés alapján megállapítható, hogy az összes említett támadást ugyanaz a fenyegető szereplő hajtotta végre.

Ezek az események mind az információs rendszereket (IT), mind a fizikai ipari berendezéseket (OT) érintették, ami a nyilvánosságra hozott támadásokban eddig ritkán fordult elő. Ezt a jelentést azért tesszük közzé, hogy megosszuk az események lefolyásáról és a támadó által alkalmazott technikákról szerzett ismereteinket. Reméljük, hogy ez növeli a kiber-szabotázzsal kapcsolatos valós kockázatok tudatosságát. Ezek a támadások jelentős eszkalációt jelentenek az eddig megfigyelt incidensekhez képest.

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a kibertámadás mögött oroszországi hackereket sejtsünk, nem pedig ukránokat. A kiberhadviselésben az oroszok jók, egy időben a magyar külügyminisztérium informatikai rendszerében is szabadon ki-be jártak. A jelentésből kiderül, hogy azonos helyről történt a támadás, de a konkrét helyet nem nevezték meg (valószínűleg nem sikerült megállapítani). A lengyelek az ukránokkal jóban vannak, az oroszokkal pedig haragban.

Az én konteóm pedig abban áll, hogy Orbán majd megkéri kedves orosz barátját, hogy figyelmeztető jelleggel valami hasonló akciót hajtson végre Magyarországon: apró, regionális áramszünet, telemechanikai rendszerek részleges megbénulása. Éppen csak annyira, hogy rá lehessen kenni az ukránokra. Hivatkozási alapnak majd ott lesz a Tisza Világ applikáció adatainak szivárgása.

Természetesen a magyar villamosenergia-rendszer nem áll teljesen védtelenül egy ilyen kibertámadással szemben. Létezik a SeConSys Energetikai Kiberbiztonsági Egyesület, mely a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy feltárja az energiarendszer kiberbiztonsági szempontból gyenge pontjait és megoldásokat, javaslatokat nyújtson a fenyegetések elhárítására. Az OAH is kiadta az FV-18 néven elhíresült útmutatót a nukleáris létesítmények programozható rendszereinek védelmi követelményeiről, melynek alkalmazását szigorúan betartatják. De kibervédelmi szempontból a magyar energiarendszer nem egyenszilárdságú, hiszen vannak régebben létesített informatikai rendszerei is.

Minden esetre, ha az elkövetkező hetekben kibertámadás ér magyar energetikai létesítményt, éljetek a gyanúperrel, hogy nem az éppen Oroszországgal honvédő háborút vívó Ukrajna szórakozik velünk, hanem az oroszok játsszák le felénk a Lengyelországban már bevált forgatókönyvet.

Azért jó lenne, ha a fent leírtak megmaradnának ugyanolyan ócska konteónak, mint az összes egyéb, amivel napjainkban elárasztanak bennünket. De ugyanakkor hatalmas másodlagos szégyenérzet tölt el, hogy hazám ilyen rettenetesen viselkedik egy honvédő háborút vívó szomszédjával szemben, nyilvánvaló orosz érdekből.

Дружба - 2

Pár nap múlva itt az orosz-ukrán háború 4. évfordulója, és már 13 hónap is eltelt Trump elnök beiktatása óta, de az általa beígért "béke 24 órán belül" még mindig nem érkezett meg. A magyar kormány magát békepártinak mondja, de valójában kapituláció-párti: hagyjuk összeomlani Ukrajnát, Putyin meg csemegézzen belőle kedvére.

Több posztomban is említettem a Barátság kőolajvezetéket, amely négy éve háborús övezeten keresztül húzódik, de lényegében nem tettünk érdemi lépéseket a kiváltására. Fél évvel ezelőtt ezt írtam:

Három és fél éve tart az orosz-ukrán háború, és azóta sem tettünk érdemi lépéseket, hogy ne a két háborús országon áthaladó Barátság kőolajvezeték legyen a legfontosabb ellátási útvonalunk. Ezen keresztül érkezik a nyersolaj kb. 70%-a, 4,78 millió tonna évente. A Horvátország felől érkező Adria/JANAF vezetéken át mindössze kb. 2 millió tonna érkezik évente. Ez súlyos stratégiai kockázat, az ellátásbiztonság ilyen szintű kockáztatása teljesen érthetetlen, és súlyos kormányzati mulasztás.

 A nemzeti petícióról február 1.-én posztoltam, 5 nappal azután, hogy Brody-ban egy orosz dróntámadás nyomán károsodott a Дружба egyik elosztó állomása:

Nincs magyarázat arra, hogy négy évvel az ukrajnai háború megindulása után értelmezhető mennyiségű kőolaj még mindig csak a Barátság vezetéken érkezik a frontvonalon keresztül. Legutóbbi hír, hogy most épp a ruszkik nyomták telibe az olajvezetéket Lembergben (ezúttal elfelejtettük bekéretni az orosz nagykövetet).

Furcsálltam, hogy a támadás után két hétig néma csend volt, és csak aztán állt elő a kormány azzal a narratívával, hogy valójában már megindulhatna a kőolajszállítás a vezetéken, de az ukránok a Tisza Párttal és Brüsszellel összejátsztva zsarolni próbálják szuverén nemzetünket.

Eköré a szerencsétlen ügy köré olyan összeesküvés-elméletet sikerült kanyarítani, hogy a fal adta a másikat. Találtam egy jó posztot a Facebookon, aminél jobban nem tudtam volna megfogalmazni a véleményemet.

Az öntökönlövés magyar receptje:

1. Alakítsd eleve úgy az olajimportodat, hogy az nagy mértékben egyetlen exportőrtől függjön (2021, 61%, Oroszország);
2. Ha kitör egy háború a legfőbb beszállítód és egy másik állam között, azon a területen, ahol a fő olajszállító vezeték is húzódik, fokozd az abszurdumig az egyirányú kiszolgáltatottságodat (2025, 92%, Oroszország);
3. Azzal az állammal, amelynek a területén a harcok folynak, és amelynek a területén keresztül húzódik ez a számodra abszolút kulcsfontosságúvá tett vezeték, formáld a lehető legrosszabbra a viszonyodat;
4. Minden olyan tanácsot, javaslatot, ami szerint elsősorban a te érdeked lenne a diverzifikáció, minősíts ellenséges ügynökök, imperialista nyugati kémek, háborúpárti uszítók aknamunkájának;
5. Még véletlenül se diverzifikálj! Az esetleges alternatív útvonalak üzemeltetőit hazugozd le, küldd el a kurva anyjukba;
6. Végül, amikor hosszabb időre elzáródik az az egyetlen út, amit te kijelöltél az olajimportra, hányj vért és epét mindenkire, akinek végig igaza volt, hiszen az definíció szerint kizárt, hogy te legyél a hülye, hibás, szervilis idióta fasz. Ukrán náci transznemű éces migránsok által eltervezett prüsszeli összeesküvés!

+1. Lehetőleg ezt ugyanígy csináld végig a gázzal is, hátha sikerül azt is beszopni.

Közismert, hogy az oroszok Ukrajna energetikai létesítményeit támadják, ezzel borzalmas szenvedést okozva a lakosságnak. Jelenleg Kijevben nincs áramellátás, ebből fakadóan minden más közmű is akadozik. Az emberek fűtetlen otthonokban fagyoskodnak. Egy ilyen szituációban úgy várjuk el az ukránoktól a szétlőtt létesítmény helyreállítását, hogy nem kérdezzük meg tőlük, hogy ebben milyen segítséget nyújthatnánk, akár pénzügyit akár technikait. Ja, kell a pénz szíriai kopt templomok felújítására.

A kőolajvezeték az ukrán katonai akciók következtében több ízben is megsérült orosz területen. Ezekben az esetekben mindig határozottan tiltakoztunk, bekérettük az ukrán nagykövetet, katonai vezetőket tiltottunk ki Magyarország területéről. Most valahogy egy oroszok elleni tiltakozás elmaradt, Szijjártó tudja, hogy miért.

A magyar kormány éppen ezekben a napokban bizonyítja be, hogy hatalmi céljai érdekében akár Magyarország üzemanyagellátását is hajlandó veszélybe sodorni. Alkalmatlanokká váltak egy ország vezetésére, távozniuk kell!

Békepetíció

Vesztét érzi a Fidesz-kormány, ez már bizonyos. Korábban kb. másfél évenként voltak nemzeti konzultációk, most viszont egy éven belül már a harmadik levélvisszaküldős akcióval próbálja megmozgatni a Fidesz a szavazótáborát:

1. 2025 tavaszán volt a Voks2025 Ukrajna uniós csatlakozásáról. Akkor ezt szigorúan postán visszaküldhetőnek gondolták, ezért biztonsági jegyekkel ellátott papírra nyomtatták, de aztán - mivel "a tiszások kilopkodták az íveket a postaládából" - online változat is készült belőle. Elég brutális médiakampány is kísérte, emlékeztetőül azoknak, akik nem kísérték figyelemmel:
   
   
   
   
2. Az ősz nem múlhatott el nemzeti konzultáció nélkül a TISZA állítólagos (és utólag a bíróság által is hamisítványnak minősített) adócsomagjáról;
3. És most nyakunkon egy harmadik műfaj: Nemzeti Petíció. Hasonlóan társaihoz, ez is a populista narratíva-politizálás elvén van megalkotva. Mit is ír erről Ésik Sándor:
   "A populista a pártok a politikai események olyan értelmezését nyújtják, ahol minden esemény beleillik valamilyen nagyobb és könnyen megérthető elméletbe vagy történetbe. Ezek az egyszerű világmegfejtések (narratívák) tele vannak hamis állításokkal, de legalább is csúsztatásokkal. Sok választó azonban még akkor is, amikor a populista párt által kínált értelmezési keret szembekerül egymással, a felkínált értelmezési keretnek megfelelően gondolkodik egy hírről vagy eseményről. Függetlenül attól, hogy a semleges megfigyelőnek nyilvánvaló, hogy az értelmezési keret hazugság, a párt vagy a kormány valamelyik szócsöve az értelmezési keretnek megfelelő, de hamis hírt próbál igazként tálalni. Az igazság (truth) és a tényszerűség mellékessé vált, ezt nevezi a nemzetközi szakirodalom a post-truth politikájának."

A nemzeti petícióban szereplő keretezés hazugságokat és féligazságokat próbál egyetlen narratívába összesűríteni: A Brüsszel zsoldjában álló TISZA párt adót emel és nyugdíjat csökkent, hogy ezt a pénzt Ukrajnába küldje a háború további folytatására. Érdemes végigmenni a petíció egyes tételein:

Január 6-án 35 ország gyűlt össze Párizsban, hogy Ukrajna háború utáni helyzetéről, a biztonsági garanciákról és az ország gazdaságának stabilizálásáról tárgyaljanak. Mi természetesen nem vettünk rész ezen a találkozón, pedig azon még az USA főtárgyalói is jelen voltak. A tárgyaláson egy deklaráció született, melynek lényege:

• feltételes (tűzszünethez kötött),
• védelmi jellegű,
• és Ukrajna kéréséhez kötött biztonsági garanciákról szólt.

Vagyis alapvetően egy tűzszünet vagy béke utáni állapotról van szó, harcoló csapatokról - pláne kötelező érvénnyel - nincs szó. Mivel az új Európa kristályosodási pontja a Tettrekészek Koalíciója környékén fog kialakulni, ha hazánk nem vesz részt ilyen összejöveteleken, folyamatosan távolodik Európa magjától.

Az Ukrajna gazdasági helyreállítását célzó 800 milliárd dolláros terv természetesen nemcsak kölcsönök, hanem beruházások formájában is értendő, és nemcsak az EU, hanem az USA, Kanada és az Egyesült Királyság is részt venne a programban. De ha már elhangzott ez az 1,3 millió forint családonként, akkor egy mérnöktől vagy közgazdásztól elvárható, hogy egy kicsit számoljon utána a dolgoknak:

• Bár nincs ilyen közvetlen adat, de számoljunk nagyjából 3 millió magyar családdal:
  3.000.000 x 1.300.000 = 3.900.000.000.000 Ft, vagyis 3900 milliárd forint a hazánkra eső kötelezettség.
• Most éppen nagyon erős a dollár, számoljunk 325 Ft-os árfolyammal, akkor a hazánkra eső kötelezettség 12.000.000.000 dollár (12 milliárd dollár)
• Ez az összeg a teljes összeg másfél százaléka. A magyar GDP nem éri el az uniós GDP 1%-át sem, ráadásul a 800 milliárd dollárnak csak egy része esne az Unióra, annak is csak egy része lenne kölcsön, a többi beruházás, az is 10 évre elosztva. Vagyis egy esetleges magyar kötelezettség a 12 milliárd dollárnak csak egy töredéke lenne.

Ami a gáz és a villamosenergia kvótán belüli összegét illeti Magyarországon valóban a legalacsonyabbak ezek a díjak, de:

• A nem lakossági fogyasztókra eső gázárat illetve a kvótán kívüli gázárat a 2022 nyarán érvényes árak alapján szabják meg, ami a rezsicsökkentett ár hétszerese. Azóta az európai gáztőzsdéken jelentősen csökkentek a gázárak, és mi az oroszoktól a tőzsdei árfolyam csúszóátlaggal számított simított értékén kapjuk a gázt. Vagyis a kvótán kívüli jelenlegi kb. hétszeres gázár jelentősen csökkenthető lenne, mellyel növelhető lenne az energiaigényes magyar vállalkozások versenyképessége. Nagyjából ezt mondta el Kapitány István tiszás politikus is.
• A villamosenergia Magyarországon azért a legdrágább a régióban, mert a magyar energiamix nagyon rossz összetételű és rugalmatlan. Nagyon magas az import arány, ráadásul mindig a legdrágább időszakokban importálunk, és a viszonylag magas arányú megújulók pont akkor termelnek, amikor olcsó (gyakran negatív) az áram ára. Ez a teher persze nem közvetlenül a rezsicsökkentett lakossági fogyasztókra, hanem minden adófizetőre egyaránt terhelődik.
• Nincs magyarázat arra, hogy négy évvel az ukrajnai háború megindulása után értelmezhető mennyiségű kőolaj még mindig csak a Barátság vezetéken érkezik a frontvonalon keresztül. Legutóbbi hír, hogy most épp a ruszkik nyomták telibe az olajvezetéket Lembergben (ezúttal elfelejtettük bekéretni az orosz nagykövetet).

Feltehetően a békepetíciót is 1,5-2 millió ember küldi majd vissza. Mivel azonban itt nemleges válasz nem adható, itt nem lehet 90%-os eredménnyel villogni, a szavazásra jogosultak 20-25%-ával lehet számolni, vagyis nagyjából ennyien vevők erre a narratívára. Lesz majd online kitöltési lehetőség és a siketeknek és gyengén látóknak is lesz majd felület a kitöltés segítésére. (Korábban viccelődtem azon, hogy a siketek számára miért kell külön felület, ha egyszer olvasni sem tudnak. Aztán egy ismerősöm felvilágosított, hogy a jelnyelv a beszélt nyelvtől eltérő grammatikájú kommunikációs forma, vagyis a magyar nyelv egy siket számára idegen nyelvnek tekinthető. Szóval többet ezzel nem viccelek).

Én viszont, ahogyan szoktam, ezúttal is egy dallal fogadtam ezt az akciót, hallgassátok szeretettel:

----

Energia, energia

 

Miközben Ukrajna északnyugati részét - beleértve Kijevet is - szibériai hideg sújtja, és a ruszkik egyre vadabbul támadják Ukrajna energetikai infrastruktúráját, Putyinék már azon törik a fejüket, hogy az ukrajnai atomerőműveket hogyan választhatnák le Ukrajna villamosenergia-hálózatáról. Kijev lakosságát Vitalij Klicsko, az ukrán főváros főpolgármestere felszólította, hogy aki teheti, hagyja el a várost. Putyin ördögi játékot űz: ha ő maga nem is tudja legyőzni Ukrajnát, majd megtesszi helyette tél tábornok. (Természetesen mi büszke és szuverén magyarok egy fillért sem küldünk keleti szomszédunkba, erről lesz nemzeti petíció is.)

Éppen ezért volt érdekes, hogy az elmúlt héten, amikor is háromszor is megdőlt hazánk villamosenergiafogyasztási rekordja, még Ukrajnából is érkezett hozzánk egy paksi blokknyi villamosenergia.

Természetesen ez nem Ukrajna jószívűségén múlt. Szemben a kőolaj- vagy gázhálózatokkal, ahol az energiahordozó abba az irányba áramlik, amelyik irányba pumpálják, az összekapcsolt villamosenergiarendszerben az energiaáramlás iránya mindig afelé a térség felé történik, amelyikben a fogyasztás és termelés aránya a legkedvezőtlenebb. Így fordulhat elő, hogy az ukrajnai hálózat azon része, amelyik kapcsolódik az európai energiarendszerhez (ENTSO-E), kisebb arányú hiányt produkál, mint a magyar villamosenergia-termelés. Olyanok ezek az összekapcsolt energiarendszerek, mint a közlekedő edények: a folyadék mindig a legalacsonyabb vízszint felé áramlik.

A fenti ábrán látható helyzethez az alábbi energiamix tartozott:

A bicebóca paksi termelést (a 3-as blokk már csaknem három hete félgőzzel üzemel) meghaladó gázerőművi termelés és 3500 MW-nyi villamosenergia-import egészíti ki, a többi forrás (szén, biomassza, megújuló) alig számottevő az időszakban. Természetesen ezekben az időszakokban a napi földgázfogyasztás meghaladja a termelés és import mértékét és a betárazott földgázhoz kell nyúlnunk. Magyarország szerencsés geológiai adottságainak köszönhető, hogy viszonylag nagy mennyiségű földgáz tárolására vagyunk képesek.

Jól emlékszem, hogy 10-15 évvel ezelőtt a magyarországi frissen felépült kombinált ciklusú gázerőművek (Százhalombatta, Gönyű) kihasználatlanul, tartalék üzemben működtek, mert olcsó volt a villamosenergia-import és egy 10 éven belül felépülő Paks II-ben bíztunk. Mostanra jelentősen megváltozott a helyzet, és idén januárban a gázárak is kilőttek.

Németországban komoly gázpánik van, hogy vajon kitartanak-e a betárolt készletek. És ebben a helyzetben került sor Merz kancellár drámai bejelentésére, amelyben elismeri, hogy történelmi hiba volt a német atomerőművek leállítása, és sürgette azok mihamarabbi üzembe állítását.

„Egyszerűen súlyos stratégiai hiba volt kiszállni az atomenergiából. Ha már meglépték, legalább három évvel ezelőtt hálózaton kellett volna hagyni az utolsó megmaradt németországi atomerőműveket, hogy legalább azok az áramtermelési kapacitások meglegyenek, amikkel akkoriban rendelkeztünk.”

„Így most mi hajtjuk végre a világ legdrágább energiafordulatát. Nem ismerek még egy országot, amelyik annyira megnehezíti és megdrágítja a saját dolgát, mint Németország. Elhatároztunk valamit, amit most korrigálnunk kell, de egyszerűen túl kevés az energiatermelési kapacitásunk.”

Mára már elég világos, hogy a fosszilis erőműveket tisztán megújulókkal nem lehet kiváltani, lásd a fenti energiamixes ábrát, ahol Magyarország 7000 MW-os naperőműparkjából mindössze 200-300 MW csurog ki. Az energiatárolás kérdésében még mindig az akkumulátoros tárolás tűnik a legjobb megoldásnak, de gondoljátok meg, pont az akkumulátorgyártást támadják legjobban a zöldek.

(Valaki egyszer azt is elmagyarázhatná nekem, hogy ha ennyire növekszik a kereslet az akkumulátoros energiatárolók iránt, sőt, kormányzati program az otthoni tárolókapacitás fejlesztése, akkor miért vannak válságban a magyarországi akkumulátorgyárak, miért esett termelésük két év alatt a korábbi felére.) Ehhez képest az atomenergia tiszta és megbízható, ezért érdekes, hogy a méregzöldek még mindig kitartanak atomerőmű-ellenes álláspontjuk mellett.

Az I. kerület volt zöldpárti (PM) polgármesterét, V. Naszályi Mártát nagyon tisztelem és követem is FB-on, mégis a legnagyobb magyarországi villamosenergiafogyasztás közepette volt képes ezt kiposztolni:

A zöldek által felemlegetett kockázatok nagy része kezelve van: a Dunába visszaengedett hűtővíz Paks II esetében egy csúcshűtőn áramlik keresztül, így a hő egy része a levegőnek kerül átadásra, fűtőanyag tekintetében a francia Framatome és az amerikai Westinghouse is kész a szállításra, az elhasznált fűtőelemek tárolása jelenleg még 40 évig megoldott.

Persze ettől még Paks II megvalósítása előtt számos nehézség tornyosul, a legsúlyosabb talán az, hogy 2025. szeptember 11-én az Európai Unió Bírósága (európai uniós szintű másodfokú bíróság) hatályon kívül helyezte az Európai Unió Törvényszéke (EU-s szintű elsőfokú bíróság) 2022. november 30-i keltű döntését, továbbá megsemmisítette az Európai Bizottság 2017. március 6-i keltű határozatát. Az eredeti - most hatályon kívül helyezett - döntés értelmében Paks II európai versenyjogi szempontból rendben van. Ezzel szemben az Európai Unió Bírósága most azt kifogásolja, hogy a véleménye szerint a versenyjogi kérdés (tehát az, hogy tartalmaz-e állami támogatást a Paks II projekt, és ez a támogatás kompatibilis-e az EU-s jogszabályokkal) vizsgálata során az Európai Bizottságnak részletesen vizsgálnia és indokolnia kellett volna, hogy a Paks II projekt technológia szállítójának (a Rosatom leányvállalata, az ASE JSC, a tervezésre, kivitelezésre és üzembe helyezésre vonatkozó EPC szerződés fővállalkozója) kiválasztása során a magyar fél a közbeszerzési jogszabályoknak megfelelően járt-e el.

A mostani másodfokú bírósági döntés azt a feladatot adja az Európai Bizottságnak, hogy a Paks II állami támogatási kérdésében hozzon újra határozatot. Jelenleg új határozat nem született, de az első betonöntés egy hónapon belül várható, és ez tekintendő az építés kezdő időpontjának (vagyis igaz, hogy már meg van tervezve az erőmű, 7 évvel ezelőtt ERBE dolgozóként én is részt vettem az engedélyezéshez szükséges irányítástechnikai "basic design-ok" szabványossági ellenőrzésében, már számos fő technológiai berendezés legyártásra került, már kovácsolják az atomreaktorokat, már kiásták a gödröket, de ez még nem számít építésnek). Pikánssá teszi a helyzetet, hogy a héten őrizetbe vették az orosz hatóságok Mihail Scserbakot, a Paks II. fővállalkozó cégének, az Atomsztrojexportnak az igazgatóját, mert azzal gyanúsítják, hogy támogatta az ukrán hadsereget (amit ugye mi sohasem tennénk, és erről hamarosan nemzeti petíció is lesz - ja, ezt már írtam).

Hát nagyjából ennyi minden jutott eszembe a múlt héten Európában kialakult hideg időjárás által kiváltott energetikai helyzetről.

Szamármese és nemzeti konzultáció

Biztosan ismeritek az apa, a fiú és a szamár történetét. Röviden: Az apa és a fiú egy szamarat hajtanak a vásárra, de a szembejövő falubélieknek semmi sem jó:

• Ha egyikük sem ül a szamáron, milyen bolondok, hogy nem ül fel valamelyikük a szamár hátára;
• Ha a fiú ül a szamáron, milyen tiszteletlen, hogy hagyja idős édesapját kutyagolni;
• Ha az apa ül fel, gonosz szülő, aki gyaloglásra kényszeríti a fiát;
• Ha mindketten felülnek, akkor igazi állatkínzókká válnak;

A mese végén végül felkapják a szamarat, és így cipelik el a várárba. Hiába, a falubeliek mindenhez (is) értenek. Na, hát pont így lettünk mi, magyarok a tízmillió adószakértő országa, most már nemzeti konzultációban kérik ki a véleményünket az adózásról. Van egy tipikus angol mondás arról, hogyha valaki a saját érdekéről szavaz: Turkeys voting for Christmas (a pulykák szavazása a karácsonyról).

(Zárójeles történet: Tavaly januárban felmerült, hogy a BKK csökkentené a járatok számát az első és utolsó munkanapokon, mert az utasszámlálási adatok szerint ilyenkor kevesebb az utasszám, mint a többi napon. A budapesti ellenzék azon felvetésére, hogy erről az utasokat is meg kéne kérdezni, Walter Katalin, aBKK vezetője úgy nyilatkozott, hogy az utasokat ebbe a folyamatba nehéz lett volna bevonni, mert az olyan, „mintha hálaadás előtt megkérdeznék a pulykát, hogy mi legyen vele”. Persze az ellenzék rögtön Walter lemondását követelte, mert vágásérett pulykákhoz hasonlította az utasokat. Azóta óvatosabban bánik mindenki a nem közismert angol mondásokkal. De hogy a szamármese itt is teljesüljön, most éppen az a baj Budapesttel, hogy túl sok pénzt költ.)

De természetesen a szamármese visszaköszön a költségvetésben és az adópolitikában is:

1. Ha túl sok adót szedsz, hogy az állami kiadásokat finanszírozhasd, népnyúzó politikát folytatsz;
2. Ha csökkented az állami kiadásokat és fontos ellátási területeket elhanyagolsz (egészségügy, oktatás, vasút stb.), akkor rosszul gazdálkodsz;
3. Ha privatizálsz fontos állami feladatokat, akkor magánkézbe játszod az állami vagyont;
4. Ha hitelt veszel fel, hogy az állami kiadásaidat finanszírozhasd, akkor eladósítod az országot.

Mondjuk az a legviccesebb, hogy a jelenlegi magyar kormány képes egyszerre megvalósítani mind a négy fenti esetet. De térjünk vissza a nemzeti konzultációra, mely idén már a második, hiszen volt nekünk egy Voks2025-ünk is. Már korábban is említettem, hogy mi mindig az elsők között kapjuk meg a kérdőíveket, most is október 1.-én már a postaládánkban landolt a négy boríték (még Orsi is ide kapja, pedig már 2013 óta Izraelben él).

Közismert, hogy hetek óta arról hangos a kormányhoz hű média, hogy kiszivárogtak a TISZA adótervei, és nagy-nagy népnyúzás van kilátásba helyezve. Persze Magyar Péterék ezt cáfolják, de a propagandagépezet már beindult, most ez megy reggel, délben és este minden hullámhosszon. Természetesen a csodafegyver, a nemzeti konzultáció sem maradhatott ki ebből. Na de hogyan oldják meg, hogy ne hivatkozzanak a TISZA Pártra? Ezt Rogán jogászai a kísérőlevélben ezzel a mondattal oldották meg: "Vannak olyan politikai pártok, amelyek a színfalak mögött megegyeztek Brüsszellel! Megkapják a brüsszeli bürokraták támogatását a választásokra, cserébe végre kell hajtaniuk Brüsszel adóterveit." (vastagítás az eredeti levélben).

Azért, csak a rend kedvéért fussunk végig az öt kérdésen, melyeket egy-egy bevezető magyarázat vezet be, és mindig a B válasz a "jó".

1. Többsávos jövedelemadó-kulcs

Talán nem árt emlékeztetni, hogy nemcsak Európa legtöbb országában van többsávos jövedelemadó-kulcs, de az SZJA 1988-as bevezetése óta (emlékeztek még Kupa Mihály magyarázataira?) egészen 2010-ig (vagyis az Antall-kormány és az első Orbán-kormány alatt is) így adóztunk. De ennél a kérdésnél a "hibás" A válasz is megér pár szót: "Igen, szükség van a magasabb adókra, hogy legyen miből támogatni azokat, akik nem dolgoznak."

Kik is azok, akik nem dolgoznak?

• A gyermekek. Igen, többet kell költeni az oktatásra és a gyermekvédelemre.
• A betegek. Igen, jelentősen javítani kell az egészségügyi rendszeren.
• Az idősek. Igen, a vegyes indexálású nyugdíjrendszer visszaállításával méltányos nyugdíjrendszert kéne bevezetni.

2. Családi adókedvezmények

Természetesen demográfiai szempontból fontos a családi adókedvezmények rendszere, de fontos lenne ennek a rendszernek a differenciált alkalmazása. A magas jövedelműeket a mostani rendszer kiemelten támogatja.

3. SZJA-mentesség

Itt pont ugyanaz a helyzet, mint a 2. kérdésnél. Csak egy példa: Kati ettől a hónaptól kezdve munkajövedelem után már nem fizet adót, annak ellenére, hogy mindhárom gyermekünk felnőtt. Ráadásul egy három gyermekével özvegyen maradt édesapa nem jogosult erre az adómentességre. Miért? Milyen demográfiai célt szolgál ez?

4. Orosz energia, rezsicsökkentés

A rezsicsökkentés 2013-tól 2022-ig egy olyan csodafegyver volt, amellyel egyrészt el lehetett hitetni a lakossággal, hogy olcsóbban kapja a villanyt és a gázt, mint Gonoszgyurcsány alatt kapta volna, másrészt egy kalap pénzt lehetett keresni rajta, mert még a rezsicsökkentett árnál is kisebb volt a beszerzési ár.

2022 után ez éles fordulatot vett, és jelenleg azok a magyar cégek, amelyek nem rezsicsökkentett áron jutnak energiához, Európában a legmagasabb árat kénytelenek fizetni. A villamosenergia-helyzetre jobb rálátásom van: hazánk az esti-éjszakai órákban, amikor legmagasabb a villamosenergia ára, jelentős importra szorul az alaperőművek és a tároló kapacitások hiánya miatt, nem ritkán eléri az 1000 €/MWh értéket.
Ami a belföldre szánt kommunikációt illeti, az olaj és a gáz esetében emellett természetesen folyik az alternatív ellátási útvonalak és források felkutatása, Szijjártó épp most írt alá egy hosszútávú szerződést LNG-re.

5. Társasági adó

Valószínűleg ehhez értenek a legkevesebben. A főnököm, aki egyben a cég tulajdonosa, majd' kicsattan a boldogságtól a 9%-os társasági adó miatt. De miért bántja ez Gonoszbrüsszelt? Az Unió üldözi a versenypiacon szereplő cégek állami finanszírozását. Ebbe bukott bele a Malév, és ezért lépett vissza a rajtkockáta a Paks2 beruházás is. Az alacsonyan tartott társasági adó is egyfajta állami finanszírozás, és valóban el szeretnék érni az Unióban, hogy különösen a multi cégeknél ennek legyen egy minimális mértéke (pl. 15%). A kérdéshez fűzött magyarázatban szereplő 30% viszont túlzó és légből kapott.

És amit a konzultáció nem említ

Valahogy kimaradtak a kérdések közül a fogyasztáshoz kapcsolódó adók, melyek a költségvetés bevételi oldalának legerősebb pillérei, kétszeresét teszik ki a lakossági befizetéseknek, háromszorosát a gazdasági szervezetek befizetésének. A 27%-os áfakulcs az Unióban nálunk a legmagasabb, és ezt mindenki fizeti, családos és nem családos, öreg és fiatal, szegény és gazdag.

És természetesen szóba sem kerülnek a közvéleményt foglalkoztató olyan kérdések, mint a gyermekvédelem helyzete (ki az a Zsolti bácsi?), az állam által kitartott oligarchia luxizása vagy a Nemzeti Bank hatalmas vagyonvesztése. Én pedig nem tehettem egyebet, mint szokásomhoz híven ismét egy dallal köszöntöttem ezt a konzultációt is:

---

Дружба

Orbán Viktor miniszterelnök augusztus 11.-én Nógrádi György biztonságpolitikussal egy televíziós műsorban folytatott beszélgetése egy pontján azt találta mondani:

„Mi egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását, egyetlen nap alatt, csak nekünk nem érdekünk... Történne egy baleset, kidől néhány oszlop, elszakad néhány vezeték, akkor Ukrajna megáll”

Azon túl, hogy a terrorizmussal való fenyegetés bűncselekmény, és bárki írna ki ilyesmit egy közösségi médiafelületre, mondjuk egy közszolgáltatás valamely fontos stratégiai elemének esetleges megrongálására utalva, azt a TEK azonnal bilincsbe verve vinné el, egy miniszterelnök szájából egy szomszédos országra utalva hihetetlenül otromba és ordenáré. Bár úgy tűnt, az Ukrajna elleni gyűlölet-cunami elérte a maximumát, a nyári uborkaszezonban is folytatódott a Sebestyén József-üggyel és a palágykomoróci görögkatolikus templomban elkövetett gyújtogatással.

Ukrajna energetikai fenyegetésére talán válaszul (nem hinném, hogy véletlenül) ukrán dróntámadás érte a Barátság (Дружба) kőolajvezeték egyik oroszországi szivattyúállomásának egyik transzformátorát a Moszkvától délkeletre lévő Tambovban. Le is állt néhány napra a hazánk nyersolajimportjának mintegy 70%-át adó vezetéken az olajszállítás. Én pedig úgy gondoltam, érdemes áttekinteni az Oroszországgal és Ukrajnával való energetikai kapcsolatainkat.

Földgáz

Csaknem 4 évvel ezelőtt írtam egy posztot arról, hogyan terelte át az MVM egyik napról a másikra az orosz gázimport tranzitútvonalát az Ukrajnán keresztül futó gázvezetékről a Török Áramlatra. Akkor az ukránok tajtékzottak, mert jelentős tranzitdíjtól estek el. Viszont fél év múlva, az orosz-ukrán háború kitörésekor arra gondoltunk, hogy ez egy proaktív döntés volt a közeledő háború miatt. Azóta sem győz a kormány eleget dicsekedni azzal, hogy milyen fontos lépést tettek Magyarország energiabiztonsága szempontjából.
Jelenleg a Törökáramlaton keresztül évente 85-90 TWh (terrawattóra) földgáz érkezik Magyarországra, ennek 4-5%-át exportáljuk Ukrajna felé. Sőt, amióta leállt az Ukrajnán keresztüli gáztranzit (2025 áprilisától), 87 GWh/nap volumenben exportálunk Szlovákia felé is (ez éves szinten 31 TWh), vagyis elég jól keresünk az orosz-ukrán konfliktuson.
Bár nagyon fájna Ukrajnának a magyar földgázszállítás leállítása, ez mégsem tenné ki belső felhasználásuk 10%-át sem, ezért csupán egy megmagyarázhatatlanul barátságtalan lépésnek lehetne tekinteni egy szomszédos ország részéről.
Viszont amit a magyar kormány azóta sem tett meg: még mindig Oroszország, egy szomszédunk ellen területrabló háborút folytató ország a legfontosabb földgáz-szállítónk.

Kőolaj

Három és fél éve tart az orosz-ukrán háború, és azóta sem tettünk érdemi lépéseket, hogy ne a két háborús országon áthaladó Barátság kőolajvezeték legyen a legfontosabb ellátási útvonalunk. Ezen keresztül érkezik a nyersolaj kb. 70%-a, 4,78 millió tonna évente. A Horvátország felől érkező Adria/JANAF vezetéken át mindössze kb. 2 millió tonna érkezik évente. Ez súlyos stratégiai kockázat, az ellátásbiztonság ilyen szintű kockáztatása teljesen érthetetlen, és súlyos kormányzati mulasztás.
Erre figyelmeztetett a kőolajvezeték néhány napos leállása.

Villamosenergia

Egy három éve írt posztomban az egykori Vinnicja-Albertirsa 750 kV-os távvezeték sorsáról értekeztem (mellesleg ez a posztom azóta több mint 700 kattintást ért el). Mivel hazánk az egyre emelkedő megújuló energiaforrások ellenére az esti és éjszakai órákban nagy mértékű villamosenergia-importra szorul, megnőtt a jelentősége az Ukrajnából érkező villamosenergiának is, ezért az egykori 750 kV-os távvezeték magyarországi végpontját Albertirsáról Szabolcsbákára helyeztük át, ahol egy korszerű 750/400 kV-os alállomás létesült.
Egy tavaly áprilisban írt posztomban viszont már arról számoltam be, milyen nagy erőkkel támadják a ruszkik az ukrán energetikai létesítményeket az egész ország területén, gyakran pár száz kilométerre a magyar határtól. Ez a a zaporizzsjai atomerőmű (teljesítménye 6000 MW) orosz elzabrálásával együtt már komoly villamosenergia-kiesést okozott Ukrajnában és exportőrből importőrré vált. Így jelentős szerepet kapott a 750 kV-os távvezeték a viszonylag nagy határmetszéki kapacitásával.
Tudnivaló, hogy Magyarország nettó villamosenergia-importőr, azaz az Ukrajna felé irányuló villamosenergia-exportnak mi csak tranzitútvonalat biztosítunk, amiért díjat számolunk fel. Csakhogy az ukrán kollégák elég gyors ütemben számolják fel a károkat, meg most amúgy is nyár van, ezért az energiaáramlás iránya gyakran megfordul Magyarország irányába: villamosenergiát importálunk Ukrajnából, ráadásul jóval olcsóbban, mint a többi irányból! Van a MAVIR-nak egy nagyon jó kis oldala, ahol nemcsak a hazai energiamix időbeli alakulását, de a határmetszéki energiaáramlások alakulását is nyomon lehet követni, az adatokat további elemzés céljából le lehet tölteni. Készítettem egy kis kigyűjtést az augusztus 6-tól augusztus 20-ig terjedő időszakra:

Ha a képre rákattintotok a teljes képernyős nézetért, láthatjátok negatív tartományban az export, pozitív tartományban az import értékét, és azt is, hogy a szaldó csaknem kiegyenlített. Most, a posztom írása közben is éppen importálunk Ukrajnából.

Ez egy frissülő élőkép!

Vagyis Orbán kidőlő távvezeték-oszlopokkal való fenyegetőzése nemcsak primitív, de egyben a valósággal sem áll összhangban. Sajnos az Ukrajnával szemben megütött hangnem végérvényesen elszigetelt bennünket Európában, most már maga Trump elnök győzködi Orbánt, hogy ne makacskodjon Ukrajna uniós csatlakozását illetően. De azért az ukrán-magyar kapcsolatokban mindig van lejjebb: Az éjjel rakétatámadás érte a határtól mindössze 35 km-re fekvő Munkácsot. Köztársasági elnökünk FB-posztban reagált:

„Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánok”

Egy óra sem telt el, és Sulyok módosított a poszton:

„Mély együttérzésemet fejezem ki a Munkácsot ért rakétatámadás sérültjeinek, akiknek mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánok”

Értitek? Kihúzta az "orosz" szót. Aki Sulyok FB-oldalát kezeli, bizonyosan tisztában van azzal, hogy minden szövegmódosítás visszakereshető, ezért csakis azt lehet feltételezni, hogy tudatos üzenet volt az ukránok felé: Nem hiszünk nektek, lehet, hogy ti bombáztátok kárpátaljai magyarjainkat.

Szégyen-gyalázat!

Ahogy egymással bánunk az a hazánk

2014 augusztusában pilisi kirándulásunk során bukkantunk a Kő-hegyen arra az emlékoszlopra, amelyre ez a nagyon fontos mondat van felírva. Túl voltunk már a Fidesz második kétharmados győzelmén, a gyalázatos német megszállási emlékmű lopva, felavatás nélküli felállításán, az illiberális demokrácia meghirdetésén. Legnagyobb lányunk már nagyban arra készült, hogy ősszel megkezdje tanulmányait a CEU-n, mert akkor még Soros György jóbarát volt.

Szóval tíz évvel ezelőtt, ebben a változóban lévő országban ez a felirat reményt és biztatást adott nekünk. Most olvastam el Karácsony Gergelynek az önkormányzati választások előtt megjelent kis könyvecskéjét, melynek címe? Falak helyett hidak, és ennek is egyik legfontosabb mottója ez a kő-hegyi felirat: Ahogy egymással bánunk az a hazánk.

A könyv címadó idézete állítólag Ferenc pápától származik: a 2023-as magyarországi pápalátogatás során őszentsége a nunciatúrán fogadta a főpolgármestert (a Fidesz nem kis bosszúságára), ahol Karácsony egy Lánchidat ábrázoló metszetet adott át a pápának. Ekkor mondta Ferenc pápa azt, hogy korunkban falak helyett hidakra van szükség.

Bár politikai pamfletet olvasni - pláne a választások után - kicsit unalmas lehet, mégis fontos, hogy megismerje az ember a második ciklusát  újrakezdő főpolgármester élettörténetét, nézeteit, vízióit a városról. A könyv Petráé, Karácsony egy, a Széchényi István Szakkollégiumban elhangzott előadása után vásárolta meg. Tudni való, hogy Karácsony is SzISz-es volt, akárcsak Petra, vagy például Rogán Antal. (Ezzel kapcsolatban szerepel egy rövid történet a könyvben, miszerint Rogán és Karácsony sokat beszélgettek a szakkollégiumban, mert Rogán csak az 1998-as első Fidesz-győzelem után költözött ki. Karácsony nagyszerű koponyának tartotta Rogánt, akiről már akkor látni lehetett, hogy sokra viszi majd. 20 évvel később találkoztak a bíróságon legközelebb egy rágalmazási vagy személyiségi jogi per kapcsán).

A politikai propaganda nyomán Karácsonyt egyszerűen egy külföldről finanszírozott, háborúpárti baloldali politikusnak tarthatják sokan. Könyve alapján viszont egy, a nyitott társadalom eszméi mentén cselekvő embert ismerhetünk meg. Persze amióta Soros a főgonosz lett, a nyitott társadalom is valamiféle liberális felforgatás, woke-ideológia. Pedig Soros György világosan leírta A nyílt társadalom, avagy a globális kapitalizmus megreformálása című gazdaság- és társadalomfilozófiai művében:

"A nyílt társadalom azon fontos felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sohasem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik, nézeteik vannak, és meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén ezek összeegyeztethetők egymással."

 Érdemes például megnézni Karácsonynak a 2021-es Pride-on elhangzott szavait:

"Hetero vagyok, apa vagyok, keresztény vagyok. De nem annak ellenére vagyok itt, mert ez mind igaz rám. Hanem éppen ezért."

Karácsony tevékenységét két fő elv hatja át: a szolidaritás és a környezetért való aggódás, és ez rányomja bélyegét Budapest-politikájára is. Budapest bevándorló város, hiszen szinte minden budapestinek vidéki gyökerei vannak. Maga Karácsony Nyírtassról származik, és szerintem vidéki származása jót tesz annak, hogy képes Budapestet kicsit távolabbi perspektívából nézni. (Nekem valamennyi nagyszülőm vidéki, édesapám is huszonévesen került fel Budapestre). Budapest olyan, mint az Egyesült Államok, ahol mindenki bevándorlók leszármazottja, ez adja azt a sokszínűséget, ami fővárosunkat jellemzi. Karácsony ezért az érdekegyeztető politizálás (ha úgy jobban tetszik: a konszenzusos demokrácia) híve, ezért tűnik a Fidesz egészpályás letámadásának fényében határozatlannak, teszetoszának. Pedig az első polgármesteri ciklusának válságai (járvány, energiaválság) jól lettek menedzselve, és méltán lehet büszke a Lánchíd sikeres felújítására is.

Érdemes megnézni a kormányzat fővárosi "játszóterein", pl. a Budai Várban vagy a Gellérthegyen végzett tevékenységét. Facebookon követem a Hauszmann Alajos-program tevékenységét. Pár hete egy FB-posztból derült ki, hogy a felújított Szabadság-szobor talapzatára egy hatalmas kőkereszt kerül majd. Nem tudható, hogy ez milyen körben lett eldöntve. Így lesz, és puntktum! Akárcsak a tíz évvel korábban felálított német megszállási emlékmű.

A főpolgármesteri cím a legnagyobb legitimitással rendelkező cím, hiszen csaknem másfél millió ember név szerint szavaz egy személyre. Tudjuk, hogy az idei választást Karácsony mindössze 293 szavazattal (a leadott szavazatok 0.02 %-ával!) nyerte Vitézy Dávid előtt. De hogy! A választási eredmény kihirdetésekor 324 szavazatnyi különbség volt, de az NVI elrendelte az érvénytelen szavazatok újraszámolását. A különös szabályértelmezés alapján ha valaki a szavazólapra csak egy hatalmas brokit rajzol, de az kiadja két vonal metszését valamely jelölt melletti karikában, akkor az érvényes szavazatnak számít. Ennek az újraszámolásnak a nyomán Karácsony előnye 41-re olvadt. Viszont Vitézy fellebbezésére a Kúria elrendelte az összes szavazat újraszámolását, ennek alapján alakult ki az ismert végeredmény. Kell-e nagyobb legitimitás, mint három újraszámolásból győztesen kikerülni?

Az októberben megalakuló új közgyűlésben Karácsonynak nem lesz könnyű dolga, hiszen a Fidesz, a Tisza Párt és a többi képviselő egyharmad-egyharmad arányban osztoznak a mandátumokon. Itt lesz fontos szerepe a főpolgármester kompromisszum-kereső képességének és konszenzusos politizálásának.

Nem táncolunk úgy - második tétel (furioso)

Amikor beléptünk az Unióba, tudtuk, hogy szuverenitásunk egy részéről le kell mondanunk a kapott előnyökért cserébe. Olyan ez, mint egy házasság. Egy házasságban lemond a férj arról, hogy hetente más nővel randizzon, de esetleg fenntarthatja magának a jogot, hogy hetente elmehessen a haverokkal sörözni. Kompromisszum kérdése minden. De akkor menjünk végig a kérdéseken, konzultáljunk.

1. Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást.

A 2013-ban bevezetett rezsicsökkentésről tudni kell, hogy ezzel akkor a kormány két legyet ütött egy csapásra: 2012 őszén hatalmas áresés volt az európai energiapiacon, valójában sokkal nagyobb mint az a 20%, amit a kormány két lépcsőben engedett az energiaárból. A minden lakossági energiaszámlán megtalálható narancsszínű "rezsibokszban" nyolc éven keresztül a 2010-es energiaárakat tüntették fel referenciaként: Lássátok magyarok, ennyit fizetnétek, ha még mindig a szemkilövető lenne hatalmon. Másrész jelentős bevétele is volt az államnak a tényleges energiaár és a "rezsicsökkentett" ár közötti különbségen.

2021 őszén aztán bekövetkezett az energiaárak hatalmas emelkedése, de a rezsicsökkentést mindenképpen muszáj volt fenntartani legalább a 2022-es választásokig. Ráadásul egyéb túlköltekezése is volt az államnak (személyi jövedelemadó visszatérítése, 13. havi nyugdíj), így az államháztartás egyensúlya szépen megbomlott. '22 nyarán aztán bejöttek az új energiaárak, átlagfogyasztásig maradt a rezsicsökkentett ár, azonban efölött gáznál ennek az árnak a hétszerese jelentkezett a számlán. Most már ezt a hétszeres árat írták bele a rezsibokszba, mint a csökkentés előtti ár. Csakhogy mostanra ez a nem rezsicsökkentett ár is az ötödére csökkent, mára már alig 25%-kal magasabb a rezsicsökkentett árnál, de a lakosság felé továbbra is a '22 nyarán fennálló csúcsárat kommunikálják.

Vagyis azon kívül, hogy a rezsicsökkentés a jelenlegi formájában is egy hatalmas hazugság, természetesen Brüsszel csak ajánlást fogalmazott meg a tagországok felé, hogy érdemes volna a támogatás mértékét 80%-ra lecsökkenteni, hogy a lakosságot takarékosságra ösztönözzék.
Update 2023.11.24.: Íme már meg is jelent egy Brüsszellel kötött megállapodás az energiatámogatási rendszer átalakításáról.

2. Brüsszel el akarja törölni a kamatstopot

Furcsa, de maga a kormány ígérte meg, hogy ha az infláció egyszámjegyűre csökken, fokozatosan kivezetik a kamatstopot. A kamatstop is az az intézkedés, mint az ársapka: a kormány más f@szával veri a csalánt. A bankok az alacsony kamatokat fenntartják a meglévő hitelekre, de új hiteleket ezen a kamatszinten már nem tudnak adni, ezért nem éri meg új hitelt felvenni, lejtmenetbe kerül a gazdaság. Mellár Tamás szerint ez a pont is azért került be a konzultációba, hogy a kamatstop kivezetése esetén Brüsszelt lehessen hibáztatni.

3. Brüsszel meg akarja szüntetni a magyarországi extraprofitadót

Amint azt egy korábbi posztomban írtam, az unortodox gazdaságpolitika egyik pillére az ágazati különadó volt. Ezt a nyuszit bármikor elő lehet húzni a kalapból, de a befektetők számára kiszámíthatatlanná teszi a magyar gazdasági környezetet, ezért kérte az Unió az extraprofitadó felülvizsgálatát. Kérte, nem parancsolta. És azért nem árt arra sem emlékezni, hogy bár lopakodva és fokozatosan, de a multik ezeket a különadókat mindig is átterhelték a lakosságra.
Egyszóval legyen hosszú távon is kiszámítható az adópolitika, ilyen különadókat - akárcsak az ársapkát - csak végszükség esetén szabadjon alkalmazni, és a helyzet normalizálódásával fokozatosan ki kell vezetni.

4. Brüsszel Magyarországon is migránsgettókat akar létrehozni

Ahogyan a bevezetőben is említettem, az Európai Unióban a szuverenitásról való részleges lemondás fejében szolidaritást várnak el a tagállamok. Az mégsem lehetséges, hogy a migrációtól legjobban szenvedő déli országok egyedül "vigyék el a balhét". Valami ilyesmit olvashattunk Kertész Balázs könyvében is: "...egy nemzetállamot, legyen akár akkora, mint Németország, egyszerűen agyonnyom a bevándorlás. Ez a történelem szava, amelyet elég sok helyen hallanak. Eközben a magyar kormány süketnek és hülyének tetteti magát, de ez sem új, se nem meglepő."

Az Unió közös szigorítást, a bevándorlók határon történő előszűrését várja el határrendészeti eljárás keretében. Ezzel szemben hazánk a letartóztatott embercsempészeket szabadon engedi, ráadásul az új vendégmunkás-törvénytervezet tartalmaz egy olyan részt is, hogy hazánk ismét nyit afelé, hogy szabályozott keretek között külföldi befektetők a befektetésükért cserébe tartózkodási jogot szerezzenek, vagyis ismét felélesztik a "nagy sikerű" letelepedésikötvény-bizniszt.

Ezzel a szuverenitásvédelmi nemzeti konzultáció tárgyalásának ezt a tételét befejeztem, következő posztomban - az 5. kérdést ideiglenesen átugorva - az Ukrajnát érintő kérdéseket vesze górcső alá.

Az ismert világ határán, III.

Kedves olvasók, következzen Izlandi útibeszámolóm harmadik, egyben befejező része.

Húsvét hétfőn délre buszoztunk, és jutott minden: vízesés, gleccser, tengerpart, vulkán.

Utunk első állomása (pontosabban a második, mert a hosszú út miatt volt pisiszünet is) a Skógafoss vízesés volt. A vízesés 60 méterről zúdul alá, és mellette egy több mint 500 lépcsőfokból álló lépcsőn felkapaszkodhatunk a vízesés tetejére és megtekinthetjük a felső vízesést, a Hestavaðsfoss-t.

A Skógafoss:

A Hestavaðsfoss:

Az eredeti útitervben a következő programpont madárles lett volna, a lundák fészkeinek megtekintése. De áprilisban még a lundák skóciai téli pihenőjüket töltik és csak májusban jönnek vissza fészkelő helyükre. Helyette egy másik természeti csodát, a Solheimajokull gleccsert kerestük fel.

A Solheimajokull Izland egy másik platógleccserének, a Mýldarsjökull-nak a gleccsernyelve, mely 100-150 évvel ezelőtt még kifutott a tengerig, ma viszont már egy gleccsertóban végződik, melybe időnként hatalmas jéghegyek, "gleccserborjak" szakadnak bele. A gleccser tetejére jégcsákányos túrákat is szerveznek. Mi, mezítlábas turisták alulról, a gleccsertó felől szemlélhetjük ezt a csodát.

Mögöttünk a Solheimajokull

Leszakadásra várva

Tetején hangya méretű emberek (kattints rá és nagyíts bele)

A gleccserkanyon száraz része, a gleccsertó és a gleccser

Utunk harmadik állomása Reynisfjara fekete homokos tengerpartja, ahol van minden: fekete bazalthomok, bazaltorgonák, három méteres hullámok, tengerből kiemelkedő sziklaképződmények.

A bazalthegy túloldalán Izland legrégebbi városa, Vík várt ránk, ahol barátkozhattunk kicsit a kistestű izlandi lovakkal, melyek nemcsak testméretükkel, de sajátos járásmódjukkal, a "tölt"-tel is alkalmazkodtak az izlandi viszonyokhoz.

Útban visszafelé megálltunk egy ponton, ahol a legjobb kilátás nyílt az Eyjafjallajökull vulkánra. Tetejét ma ugyanolyan vastag jégtakaró fedi, mint Izland többi platógleccserét, nehéz elképzelni, hogy 2010-es kitörése során olyan mennyiségű vulkáni hamut lövellt fel egészen a sztratoszféráig, hogy hónapokra le kellett állítani Észak-Európa légiközlekedését. Az azóta eltelt 13 évben az 1 km átmérőjű kráterén 40 m vastag jégtakarót növesztett, vagyis legközelebbi aktivitásakor először ezt fogja ledobni magáról iszapos, sáros áradat formájában. Van is Wík városára evakuálási terv egy ilyen esetre.

Az a jéggel borított nagy lapály az Eyjafjallajökull krátere

A mai napon még egy vízesés várt ránk, a Seljalandfoss, mely egy nagyobb és több kisebb vízesésből álló rendszer, és a délutáni napfényben még a szivárványt is megpillanthattuk a vízpárájában.

Ami a szivárványt illeti, Izland időjárása olyan, hogy naponta láttunk 4-5 szivárványt. Izlandon amikor egy sétálóutcát, egy házfalat vagy egy kerítést szivárvány színűre festenek, amögött a természet visszatükröződése áll, nem pedig valamiféle LMBTQ propaganda.

Utolsó nap hajnalban a szállodai tűzjelző hangjára ébredtünk (pontosabban Kati ébredt, én meg sem hallottam). Kiderült, hogy téves riasztás volt, de ha már felébredtünk, hozzáláttunk a pakolásnak. Pedig még az utolsó napon is sok élmény várt ránk.

A péntek délutáni bálnales lett áttéve kedd délelőttre. Azt gondoltam, hogy ez is olyan lesz, hogy meghajókáztatják az utazót, aztán vagy lát bálnát, vagy nem.

A hajón mindenki számára biztosítottak vízálló kezeslábast és ingyenes tengeri betegség elleni tablettát (Kati igénybe is vette). Nagyjából egy óra út vitt ki a Faxaflói-öbölbe, ahol a bálnák szeretnek megpihenni, és mivel halban gazdag, a delfinek is szívesen járnak ide vadászni.

Így először egy kardszárnyúdelfin-csapatot pillantottunk meg. A 8-10 delfinből álló raj mintha nekünk akart volna szinkronúszás-bemutatót tartani, hullámzó úszással követték a hajónkat. Aztán a hajó rágyorsított és fordulatot vett, mert a közelben egy hosszúszárnyú bálna úszkált a borjával. A hátukat és a farokúszójukat mutatták meg nekünk. Aztán negyedóra elteltével feltűnt egy magányos hosszúszárnyú bálna is. A nagy hullámok és a szakadó eső ellenére hatalmas élmény volt látni ezeket a csodálatos lényeket. A fedélzeten én az akciókamerámat használtam, melynek felvételei még nincsenek feldolgozva, ezért csoportvezetőnk két fényképét teszem be egy bálnahátról és egy bálnafarokról (pont ennyit láttunk mi is).

Nahát, egy bálnahát

Bálnafarok

Andrea, a bálnavadászles hajó

Kati kezeslábasban

Bálnales után már bőröndökkel szálltunk be a buszba, de útban a repülőtér felé a Reykjanes-félsziget zordabb arcát is megtekintettük. Elsőként a Kleifarvatn tavat. Mind a tó, mind a környéke halott és kietlen, vulkáni területen van az egész.

Ugyanezen a vulkáni területen található a Krýsuvík geotermikus terület, ahol úton-útfélen forrásban lévő bugyogó tavacskákat látni. Nem is érdemes lelépni a deszkapallóról, mert pórul járhat a turista!

És a végén még egy fürdés is belefért a programba! Egy 800 éves lávamezőn 2000 m mélyről szilikát tartalmú termálvíz tört föl, kékes-rózsaszínes tavat alkotva, ez a Kék Lagúna, izlandiul Bláa Lónið. Története hasonlít Egerszalók történetéhez: először csak ideiglenes fürdőhelyek létesültek, de mára a lávamező kellős közepén egy csodálatos termálfürdő épült, sőt, a közelben egy geotermikus erőmű is hasznosítja a hőforrás energiáját.

Izland energiaellátása 100%-ban megújuló. Fűtésre és melegvízre kizárólag geotermikus energiát használnak, a villamosenergia-termelés harmada is geotermikus, kétharmada pedig vízerőmű.

A termálfürdő ára borsos, de a belépő árában benne van egy ital elfogyasztása a vízi bárban és egy arcradír is. Meg persze a fürdőzés élménye a kietlen lávamező közepén.

A repülőtéren flottul ment minden, ezúttal pontosan szálltunk fel, de még így is hajnali fél négy felé kerültünk ágyba. Annyi sok szép ország van, nem valószínű, hogy járok még Izlandon az életemben, de megmarad örök emléknek.

Viszlát, Izland