50-60-70

Az 56-os forradalom 70. évfordulóját idén is túrázással töltöttük, ahogyan 2020 óta minden évben - vagyis immár hetedik alkalommal - egy természetjáró szakosztállyal megyünk el október 23. és mindenszentek között egy többnapos túrára.

• 2020: Patca, Zselic
  

  

  Szennai skanzen

  
  
• 2021: Huszárokelőpuszta, Bakony
  

  

  Kőris-hegy, 1000. geoládám

  
  
• 2022: Huszárokelőpuszta, Bakony
  
  
  
  
  
• 2023: Várhosszúrét, Szlovákia
  

  

  Rozsnyó

  
  
• 2024: Vinye, Bakony
  

  

  Csesznek vára

  
  
• 2025: Anna-fürdő, Tolnai-hegyhát
  

  

  Sötétvölgyi kilátó, 1200. geoládám

  
  

Mielőtt az idei, 70. évforduló túrájára rátérnék, tekintsük át az előző kerek évfordulókat. Az 50. évforduló meglehetősen viharosra sikeredett: a tévészékház ostroma, tank rohangászik az Erzsébet téren, szemkilövetés. Pedig én október 23-án délelőtt még Borit (14 éves) és Orsit (12 éves) elvittem a Szabadság, szerelem című filmre, de már akkor nyugtalanság volt a pesti utcákon. Az összecsapást rémülten néztük otthon a tévében, de szerencsére két nap múlva Grazba utaztunk az őszi szünetre.

Kati és a lányok Grazban

Voltunk még Bärnbachban, Stübingben (skanzen), a lurgrottei cseppkőbarlangban, a herbersteini kastélyban és állatkertben és Reinben, az apátságban. Mire hazaértünk, már állt a belpolitikai bál, ami három és fél évig, a 2010-es választásokig tartott. De Gyurcsány Ferenc onnantól egészen 2025-ig főgonosznak számított.

2016 októbere, vagyis a 60. évforduló környéke is elég mozgalmas volt: Megszűnt a Népszabadság, ekkor voltam hosszú évek után először tüntetésen, kvótanépszavazást tartottak és három év kihagyás után új helyen, a 2. kerületi Nagy Imre téren újra fellobbant a Forradalom Lángja emlékmű örökmécsese. Ehhez úgy éreztem, nekem is közöm volt, mert egy évvel azelőtt én nyomoztam ki, hogy hová vitték a Kossuth térről. A 60. évforduló a teljes nagyimrétlenítés jegyében telt el, helyette bekamuzták Dózsa Lászlót, az állítólagos pesti srácot.

Egészen 2024-ig ismét elmaradt a Forradalom Lángja fellobbantása, ám szintén az én javaslatomra 2024-ben és 2025-ben Magyar Péter végezte el a ceremóniát. Kíváncsi voltam, vajon idén, a 70. évfordulón, immár miniszterelnökként is megteszi-e ugyanezt. Örömmel láttam a hivatalos ünnepi programban megjelenni a lánggyújtást, annak pedig különösen örültem, hogy Koncz Áron, a 2. kerület országgyűlési képviselője idén is meghívott a ceremóniára (amire sajnos az idei túra miatt nem tudtam elmenni).

És akkor essen szó az idei túráról: ezúttal a Zarándi-hegységben (Partium, Románia) túráztunk, Ópáloson, Balla Géza borász vendégházában volt a szállásunk. És azért eljutottunk forradalmi helyszínekre, a világosi fegyverletétel színterére, az 1989-es romániai forradalom kirobbanásának temesvári helyszínére, Dózsa György kivégzésének helyére és Klapka György szülőházához.

Világos, Bohus-villa, itt egyezett meg Görgey a megadásról

A világosi vár, alant a síkon a fegyverletétel színhelye

Temesvár, Belvárosi Református Templom,
itt robbant ki 1989. december 16-án a román forradalom

Temesvár, Dózsa György kivégzésének helyszíne

Temesvár, Klapka György szülőháza

Tisztelet a hősöknek!

Bábel

Unokáim nemcsak multikulturális, de multinyelvi környezetbe csöppentek. Három hónapja költöztek ki Buenos Airesbe és a nagyobbik unokám, Yaara egy amerikai iskola óvodájába jár, ahol angolul beszélnek, de azért tanulnak spanyolul is. A kisebbik, Alma pedig egy zsidó hagyományokat ápoló bölcsibe jár, de ott a dadusok spanyolul beszélnek. Otthon pedig felváltva magyarul és héberül szólnak hozzájuk a szüleik.

Két hete nagyszülős nap volt a bölcsődében: bemehettek a nagyszülők, és énekelhettek a gyerekeknek. Mivel mi nem tudtunk személyesen bemenni, videón küldtünk gyermekdalokat. Íme az egyik dal:

Almus először nem érti, hogy mi van, aztán a Kis kacsa fürdik-nél felderül az arca:

Egy másik kisgyerek egyik nagymamája is magyar, de ott az anyuka nem tud magyarul, csak az apuka, de ő is már kint született, szóval nem túl jól. Viszont a nagyi magyar gyerekdalokat énekelt, amit szintén videón küldött el, de az anyukának feltűnt, hogy Almus élénken reagál a gyerekdalra, és kérdezte Orsit, hogy honnan tud a kislány magyarul. Hát, hogy mi is magyarok vagyunk - válaszolta büszkén Orsi.

Szombaton volt két éves a pici, és Orsi meghívta a bölcsistársakat, Yaaruli ovistársait és persze azok szüleit. Volt vagy tíz gyerek és ugyanennyi szülő. Kérdeztem, milyen nyelven beszélgettek. Hát három nyelven: héberül, angolul és spanyolul.

Hát ez elég vicces lehetett. A bölcsibe ugyanis sok Izraelből származó járatja a gyerekét, ezek közül vannak, akik tudnak héberül, vannak, akik nem. Az amerikai oviba meg minden náció gyereke jár, ott nyilván az angol volt a közös nyelv. Magyarul egyikük sem tudott.

De úgy telnek Orsi napjai, hogy nagyjából egyformán használja mind a négy nyelvet, a magyart, a hébert, az angolt és a spanyolt. Persze elárulta, hogy a leghasznosabb app a telefonján az AI-fordító (tényleg, kedves olvasóim, ti még tartotok nyomtatott szótárakat?). Izraelben Orsinak elég volt három nyelv: héber a hétköznapokra, magyar otthonra és angol a munkához.

Én még mindig teljes pánikban vagyok, hogy mi lesz az unokáim anyanyelve, de van, aki azt mondja, nyugodjak meg, a 6 éves korig megtanult nyelvek anyanyelvként épülnek be. Hát, majd meglátjuk.

Azért posztom végére beteszek egy fotót unokáim mindennapjairól: gyümijoghurt a konyhapulton.

Évforduló

Kedves olvasóim!

Értesítést kaptam, hogy ez a posztom megsérti a Blogger közösségi irányelveit. Gondosan áttanulmányoztam ezeket az irányelveket, de a téma érzékenysége ellenére sem gondolom, hogy átléptem volna azokat a határokat, melyeket ezek az irányelvek megszabnak.
Mivel családilag is érintett vagyok a témában, ezért még ez a mondat is szerepelt a posztban: Családi okokból is elfogult vagyok, ezért nem volna objektív, ha most véleményt nyilvánítanék.
Az eredeti posztban csakis nyilvános oldalakra vezető linkek ill. nyilvános forrásból szereplő fényképek vannak. Mivel fontosnak tartom ezt a posztot, az alábbi változtatásokat eszközöltem:

• Megváltoztattam a poszt címét, annak ellenére, hogy az megegyezik egy hazánkban évek óta sikerrel futó színdarab címével;
• Bizonyos nyilvános, és a kereső motorok által elérhető oldalakra vezető linkeket töröltem;
• A fotókat forrásmegjelöléssel láttam el;
• A Velencei Filmfesztiválon készült fotót töröltem.

Ezekkel a változtatásokkal nyújtom be a posztomat felülvizsgálatra. 

Ma van az Izraelt érő egyik legsúlyosabb terrortámadás harmadik évfordulója, amit korábban nem látott számú katonai és civil áldozattal (mintegy 70 000 emberélet) járó gázai hadműveletek követtek. Bár két év után a túszok kiszabadultak és kezdetét vette egy békefolyamat, az amerikai elnök, Mr. 24Hour által beígért béke és újjáépítés még sokáig várat magára. Izrael követeli a terrorszervezet teljes és azonnali lefegyverzését, és addig nem hajlandó kivonni a csapatait. A Hamász ezzel szemben csak fokozatos leszerelést fogadna el, feltéve, ha Izrael előbb teljesen eleget tesz a megállapodásoknak. Benjámin Netanjahu kijelentette, hogy amíg ő a kormányfő, nem jöhet létre palesztin állam, és a hadsereg sem vonul ki, amíg a Hamász katonailag teljesen meg nem szűnik.

Október végén parlamenti választások lesznek Izraelben, addig bizonyosan nem várható előrelépés. Izrael nagy várakozással tekint a választásokra. Mivel szavazni csak az országon belül lehet, széleskörű mozgalom indult: "Gyere haza, lakjál nálam és szavazz Netanjahu ellen!". Vejem is hazautazik a választásokra Argentínából (egy ideig úgy volt, hogy Orsi és az unokáink is, de az azért túl nagy hercehurca lenne egy plusz szavazatért.

A Google nemrég friss műholdképeket tett közzé, 2026-os kép van szinte az egész világról, így még nagyobb a kontraszt, hogy az egykor virágzó, nyüzsgő, pezsgő övezetből hogyan vált összefüggő romterület.

A Subha Harazin kórház környéke 2018-ban
(Forrás: Google StreetView)

Ugyanez a terület most műholdról
(Forrás: Google StreetView)

Az Alermouk Stadion, benne a hajléktalanok sátorvárosa
(Forrás: Google StreetView)

Természetesen nem sikerült a zsidókat kiűzni Izrael földjéről, nem lett a palesztinoké a folyótól a tengerig (from the river to the sea) terjedő terület, nem indítottak a muszlim országok összehangolt támadást a zsidó állam ellen, Gázából viszont romterület lett. De egyvalamit elértek: a világ egy jelentős hányadának szimpátiáját sikerült kivívniuk. Érdekes módon főleg a szélsőbaloldali és Woke mozgalmak (pl. a magyar Szikra Mozgalom) és a szélsőséges jobboldali csoportok (pl. a Mi Hazánk) relativizálják a helyzetet, mondván, hogy a zsidók ugyanúgy terrorizálják az arabokat, mint az arabok a zsidókat, sőt, Izraelt népirtással, vagyis a palesztinok szisztematikus megsemmisítésével vádolják. Számos nemzetközi eseményen (sport, művészeti események) néz most szembe Izrael nyílt ellenszenvvel.

Családi okokból is elfogult vagyok, ezért nem volna objektív, ha most véleményt nyilvánítanék. A Velencei Filmfesztiválon fődíjat nyert a NAZA című dokumentarista film (a NAZA izraeli katonai rövidítés, a megengedett civil áldozatokat jelenti), mely névtelen izraeli katonai szakértőkre hivatkozva azt a narratívát erősíti, hogy a zsidók többsége úgy vélekedik, minden arab megérdemli a halált, ezért 500 civil áldozat halála is megengedett volt egyetlen palesztin vezető likvidálása céljából. Azért az elég árulkodó, hogy a film a palesztinpárti The Guardian támogatásával készült, és a díszbemutatón palesztin szimpatizánsok töltötték meg a vetítőt.

<Itt eredetileg egy fotó volt a díszbemutatóról>

Izrael elkészítette az ellenfilmet NAZA: Az igaz történet címmel, és mivel az eredeti film még nem elérhető online, a keresők ezt a filmet dobják fel. Ez a film cáfolja az eredeti NAZA narratíváját, ebben névvel szerepelnek a Gázában harcoló parancsnokok, akik elmondják, hogy a Hamász harcosai civil ruhában vegyültek el a lakosság között, és hogy gyakran iskolákban, óvodákban, kórházakban és mecsetekben rendeztek be főhadiszállást, fegyverraktárt vagy kiképző központot. A segélyszállítmányokat a civil lakosság elől a maguk számára orozták el. Az izraeli hadvezetés gyakran a civilek jelenléte miatt az utolsó pillanatban fújt le katonai akciókat.

Évek óta lelkesen nézzük az izraeli Fauda sorozat évadait a Netflixen Lior Raz főszereplésével, mely izraeli kommandósok akcióit mutatja be játékfilm formájában. Az 5. évad már 2023 október 7-e után játszódik, és a 11 epizódból kettőben naturális részletességgel mutatja be azt a borzalmas egy napot (az epizódok előtt felhívják a figyelmet, hogy ezek a részek átugorhatók, a történet nélkülük is követhető). Az évad több epizódját is Magyarországon forgatták, és Lior Raz tegnap élménybeszámolót tartott a Nemzeti Színházban. (A mellékelt fotó forrása is a Nemzeti Színház)

Sokan gondolhatják, hogy ilyen brutális terrortámadások és kalandos szabadítási akciók csak a filmekben léteznek, de az elmúlt héten az élet erre is rácáfolt. A Flydubai Dubaiból Tel Avivba tartó FZ1073-as járatán a másodpilóta a vészhelyzeti szituációkra rendszeresített fejszével a kapitányra támadt, de a súlyosan sérült kapitány megakadályozta, hogy a pilótafülkébe zárkózhasson. Négy bátor utas ártalmatlanította a támadót, stabilizálta a kapitány állapotát és a gép helyzetét, és sikerült Szaúd-Arábiában kényszerleszállást végrehajtani.

Először azt gondolhattuk, hogy megint egy öngyilkos pilótáról van szó, mint a Germanwings 9525-ös járatának 2015-ös baleseténél, amikor a másodpilóta bezárkózott a pilótafülkébe és egy hegynek vezette a gépet, vagy az Air India 171-es járatának tavalyi, máig sem tisztázott baleseténél, amikor az egyik pilóta közvetlen felszállás után lekapcsolta a hajtóműveket. De nem, a Flydubai másodpilótája igazi szeptember 11-et akart végrehajtani, a Tel Aviv-i repülőtérnek vagy Tel Aviv egyik felhőkarcolójának akarta vezetni a gépet. Állítólag egy kislánynak köszönhető a gép és az utasok megmenekülése, mert pont a mosdóba ment, amikor a cockpitben kitört a csetepaté és a kislány sikoltozni kezdett.

Az Azrieli-tornyok Tel Avivban, ez lett volna az egyik célpont
(2014-ben készült fotóm)

Bár fáj a szívem, hogy lányom és unokáim Buenos Airesbe költöztek, most mégis nagyobb biztonságban tudom őket, mintha Izraelben lennének.

Vegyes házasságok

A hétvégét megint együtt töltöttem volt gimnáziumi osztálytársaimmal, és a beszélgetések során szóba került, milyen sokunknak él a gyermeke külföldön, gyakran vegyes házasságban. Az egyik osztálytársam lányát azeri fiú vette el, egy másiknak a fia török lányt vett feleségül, egy harmadik fia egy mexikói-holland keverék feleséggel él Michiganben. És hát az én Borim is már három éve együtt él egy német sráccal, két éve Bécsben laknak. Én magam pedig keresztény gyökerekkel vettem feleségül egy zsidó lányt.

És akkor az egyik osztálytársnőm megkérdezte, ismerem-e az Ószövetségből Ezsdrás könyvét? Ez a rész a babilóniai fogság utáni időket örökíti meg, amikor a papság szembesül azzal, hogy:

"Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, a hettiták, a perizziek, a jebúsziak, az ammóniak, a móábiak, az egyiptomiak és az emóriak utálatos szokásaitól, mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben." (Ezsd 9-1,2)

Ekkor elhatározták, hogy az idegen asszonyokat és gyermekeiket kiűzik városaikból:

"Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!" (Ezsd 10-10,11)

A babilóniai fogság eléggé közismert, erről szól a híres 137. Zsoltár, amit feldolgozott a Boney-M, operát írt róla Verdi, és szövege benne van a zsidó férfiak házassági fogadalmában. De a fogság után a visszatért nép családjainak szétszakításáról még nem hallottam, nem nagyon vannak róla irodalmi vagy zenei feldolgozások. A Biblia szerint "Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám meg a lévita Sabbetaj támogatták őket." (Ezsd 10-15), vagyis azért már akkor is voltak olyanok, akik számára a család szentsége fontosabb volt Isten törvényénél.

Nem ez volt az első eset az ókorban, amikor a zsidók tartósan együtt éltek más népekkel. Jól tudjuk, hogy Jákob fia, József, akit testvérei rabszolgának adtak el Egyiptomba, de ott magas tisztséget nyer el, családja lesz, majd végül egész családja Egyiptom földjén telepedik le. És itt kezdődik az az ókori migránsválság, ami végül az Exodusban, az Egyiptomból való kivonulásban csúcsosodik ki. De vajon akkor is így álltak hozzá a népek keveredéséhez? Hiszen Mózes a fáraó fogadott gyermeke, II. Rámszesz mostohatestvére, aki maga is idegen nőt, Cippórát vette feleségül. Az Exodusban megemlítésre kerül, hogy a kivonuláskor idegenek is együtt mentek a zsidókkal:

„Sok gyüttment nép is ment velük, meg juh, marha és igen sok jószág.” (2Móz 12-38)

A bibliakutatók és a rabbinikus hagyomány egyetért abban, hogy ez a kevert sokaság részben olyan egyiptomiakból és más nemzetiségűekből állt, akik házasság, családi kötelékek révén kapcsolódtak a zsidókhoz az egyiptomi rabszolgaság évszázadai alatt. Őket nem üldözték el, mert együtt vonultak ki a zsidókkal, és a pusztában váltak a közösség részévé. Akkor mi a különbség mózesi befogadás és az ezsdrási kirekesztés között? Ezt az AI így foglalta nekem össze:

• Az Exodus idején a befogadás volt a cél: A Sínai-hegyi törvényadás előtt még nem létezett a zsidó vallásjog (Halacha) a mai formájában. Aki elhagyta Egyiptomot és követte az Urat, azt a közösség befogadta. Az egyiptomi feleségek és férjek a zsidó nép részévé váltak.

• Ezsdrás idején a túlélés volt a cél: A babiloni fogság után a zsidóság lélekszáma drasztikusan lecsökkent, és a hazatérők elkezdtek beolvadni a környező pogány népekbe, átvéve azok bálványimádó szokásait. Ezsdrás azért lépett fel olyan brutális szigorral, mert úgy látta, hogy ha a zsidók teljesen asszimilálódnak, a zsidó vallás és identitás végleg eltűnik a föld színéről.

Ugye emlékeztek a Hegedűs a háztetőn című filmre, ahol Tevje legidősebb lánya nem a házasságszerző által kommendált fiúhoz megy férjhez, második lánya már nem is falubelihez, a harmadik pedig már nem is zsidóhoz. Utóbbi lányát Tevje kitagadja, de amikor osztoznak a zsidók kiűzésében és ők is elhagyják Anatevkát, mint az Exodusban a "gyüttmentek" Egyiptomot, akkor megbocsát neki.

Az, hogy Ezsdrás törvénye még mindig mennyire erős, azt megírtam Orsi lányom házasságkötéséhez szükséges zsidósági igazolás kalandos megszerzése kapcsán.

Na de mi a helyzet a mai Magyarországon? Ugye emlékeztek Orbán 2022-es tusnádfürdői beszédére:

„van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással [...] Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni”

Vagyis európaival, azonos kultúrájú és hitű idegennel szabad keveredni, de idegen kultúrájú és hitűvel nem. Ebből következtek a nagyon szigorú magyar bevándorlási és idegenrendészeti törvények, melyből több, a magyar közvéleményt is felkavaró ügy kerekedett. Íme két példa:

1. Egy afgán származású férfi 2001-ben, még kísérő nélküli kiskorúként érkezett Magyarországra, ahol a hatóságok menekültként ismerték el. Évekkel később, 2024-ben Teheránban házasságot kötött egy afgán állampolgárságú nővel. A feleség ezután a teheráni magyar nagykövetségen tartózkodási engedélyt (családegyesítési vízumot) kért, hogy Magyarországra utazhasson a férjéhez. A magyar idegenrendészeti hatóság a kérelmet elutasította, amit a másodfokú hatóság és a bíróság is helybenhagyott. Az elutasítás alapja a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról szóló szigorú magyar törvény. A jogszabály kimondja, hogy a menekült státuszú személyek házastársai csak akkor kaphatnak családegyesítési célú tartózkodási engedélyt, ha a házasságot már a menekült Magyarországra történő beutazása előtt megkötötték. Mivel ők csak évtizedekkel a férfi beutazása után házasodtak össze, a hatóságoknak a törvény betűje szerint meg kellett tagadniuk a vízumot. Az elutasító határozatot az Alkotmánybíróság is helyben hagyta.
2. Egy Rena nevű Fülöp-szigeteki vendégmunkás nőt a magyar idegenrendészeti hatóságok azután akartak kiutasítani az országból, hogy veszélyeztetett terhessége miatt nem tudta ellátni a gyári munkáját, miközben időközben férjhez ment egy magyar állampolgárhoz, és megszületett a közös, magyar állampolgárságú gyermekük is. A hatóságok úgy ítélték meg, hogy megszűnt a tartózkodása alapjául szolgáló jogcím (a vendégmunkásként való foglalkoztatás). A szigorú magyar idegenrendészeti törvény értelmében a vendégmunkás-vízum nem alakítható át automatikusan más típusú (például családegyesítési) engedéllyé az országon belül, és a jogszabály nem ismer méltányossági kivételt a terhességre vagy szülésre való tekintettel. A hatóság ezért elrendelte a nő kiutasítását, figyelmen kívül hagyva, hogy a magzata, majd újszülött gyermeke a magyar apa révén magyar állampolgár. A Fővárosi Törvényszék végül a családnak adott igazat, és hatályon kívül helyezte a kiutasítási végzést.

Hát ezek jutottak eszembe Ezsdrás könyve kapcsán, melyhez kapcsolódik egy kortárs regény, Marek Halter Lilah ​könyve című regénye is, amit talán majd egyszer elolvasok.

Spontán becsöngetés

Eljött az iskolakezdés, és én már 2011 óta, vagyis blogom legelső évfolyamától posztolok az országos tanévnyitóról. Orbánék ezt persze "nemzeti tanévnyitónak" nevezték, és bicskanyitogató módon a 2010-est elnevezték "1. Nemzeti Tanévnyitó"-nak, mintha a második Orbán kormány előtt nem is lett volna közoktatás, vagy mintha olyan egetverő tanügyi reformokat hajtottak volna végre, ami indokolja, hogy a bencések által Pannonhalmán 996-ban megindított oktatás után, vagy a Mária Terézia által 1777-ben jóváhagyott Ratio Educationis után pont 2010-től kell számolni a tanévnyitókat. Klebelsberg Kuno országában a Fidesz 2010-ben kezdte meg a közoktatást.

Na szóval minden évben jót füstölögtem ezen, miközben kíváncsian vártam, mi lesz Orbánék után, honnan folytatódik majd a számolás. Egy héttel ezelőtt az AI-tól próbáltam megtudni, lesz-e idén országos tanévnyitó, de ezt a választ kaptam:

Idén (2026-ban) nincs meghirdetve külön, egyetlen közoktatási intézménybe szervezett központi „Nemzeti Tanévnyitó” ünnepség. A miniszteri és kormányzati jelenléttel kísért hivatalos évnyitó események jellege átalakult, és a hangsúly teljesen az Országos Szakmai Tanévnyitó Konferenciasorozatra helyeződött át.

Ezt én elég lehetetlennek tartottam, hiszen annyi kritika érte az előző kormányzat közoktatását, hogy muszáj volt meghirdetni valami újat. De az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium honlapján sem találtam semmit. Aztán augusztus 27-én maga Magyar Péter tette közzé, hogy a miniszterasszonnyal közösen augusztus 31-én, a nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban országos tanévnyitó ünnepségen vesznek részt (Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter neve jutna legutoljára az eszembe, ha a kormány tagjait fel kellene sorolnom, annyira keveset szerepelt a Magyar-kormány megalakulása óta).

Az iskola honlapján is mindössze annyi volt:

A fotó tanúsága szerint a nagykanizsai gimnázium tanévnyitóin a diákok és a tanárok állnak az iskolaudvaron a tűző napon. Orbánék nemzeti tanévnyitóin feldíszített tornatermekben ültek a tanárok és a diákok, a pulpituson a díszvendégek, és még műsorvezető is volt mindig.

Rétvári Bence a tavalyi 16. Nemzeti Tanévnyitón

Akár hiszitek, akár nem, idén Nagykanizsán nem volt feldíszített tornaterem, nem volt nemzeti színű zászló, nem volt felirat hogy mittudoménhanyadik nemzeti tanévnyitó, csak egy mikrofon az árnyékban a kopott épület falánál, amelynél az igazgató asszony (aki egyben a műsorvezető is volt), a miniszterasszony és a miniszterelnök mondtak beszédet.

 

Voltak táncos és énekes produkciók, és igen, mindenki (tanulók, szülők, tanárok, igazgató, miniszter és miniszterelnök) álltak a tűző napon, és ahogyan kell, el is ájult az egyik diák, eldőlt, mint egy zsák.

Ájult diák az iskolaudvaron

A miniszterasszony beszédében azt hangsúlyozta, hogy akkor lesz változás, ha mi magunk vagyunk a változás, meg kell teremteni az esélyegyenlőséget minden tanuló számára (azt elfelejtette részletezni, hogy hogyan), és hogy igen, lesz béremelés.

Ezt Magyar Péter is megerősítette, sőt, kiemelte, hogy a miniszterasszonynak a kormányban vétójoga van (hiszi a piszi). Ezenkívül elmondta, hogy ő átok rossz gyerek volt kiskorában és sztorizgatásba kezdett a csínyjeiről. Nem ekézte az előző kormány oktatáspolitikáját, nem beszélt a 120 ezer forintos iskolakezdési támogatásról és a szabad tankönyvválasztásról, de a gyermekeknek az alábbi jótanácsokat adta:

• Kérdezzetek!
  
• Olvassatok!
• Figyeljetek egymásra!
• Kérjetek segítséget!
• Legyetek kíváncsiak Magyarországra!
• Kérdezzétek a családot a történelemről!

Könnyed volt, spontán, de súlytalan.

Én pedig utánanéztem, ki lehet Dr. Mező Ferenc, és megtudtam róla, hogy sporttörténész, aki az 1928-as amszterdami olimpián szellemi olimpiai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története című írásával. (Schmitt Pál köztársasági elnökünk hasonló című disszertációjával -  Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése - veszítette el doktori címét és elnöki megbízatását).

A közeli családban sógornőm nagyobbik lányának középső gyermeke kezdi most az iskolát, szurkolunk neki. Na de mi a helyzet a mi unokáinkkal a messzi Buenos Airesben? A nagyobbik, Yaara csak két év múlva lesz 6 éves, de már most is az amerikai iskola óvodájába jár, ahol az oktatási nyelv az angol. A kisebbik, Alma, aki nemsokára 2 éves, egy zsidó hagyományú, de spanyol nyelvű bölcsődébe jár. Szóval amikor időnként beszélünk velük WhatsApp-on, nem igazán tudják, hogy milyen nyelven válaszoljanak. Aggódunk, Bori lányom szerint előállhat az a helyzet, hogy nem lesz igazi anyanyelvük, olyan nyelv, melyet tökéletesen és akcentusmentesen beszélnek, amelyen a szókincsük a leggazdagabb és amelyen tökéletesen ki tudják magukat fejezni, amelyen gondolkodnak és álmodnak. (Csak egy érdekesség: Kati Bécsben németül tanulta meg a szorzótáblát, ezért mikor papíron számol, németül mormolja a számokat.)

Bár Argentínában most tavaszodik, a nemzetközi iskolák és óvodák tanrendje az északi féltekéhez igazodik, ezért nekik most kezdődött a tanév.

Hygge - 2

A szombati nappal folytatom a tegnap megkezdett útibeszámolómat. Nem kelünk túl korán és a koppenhágai városháza felé vesszük az irányt. A patinás, ódon hangulatú épület udvarában egy medvés szökőkút áll és a városháza előtt van a nagy dán mesemondó, Andersen szobra, aki pont a Tivoli felé tekint, szemét a megvalósult mesevilágra függesztve.

TorvehallerneKBH felé indulunk, ami egy piac és bolhapiac egyben. Itt reggelizünk, megkóstoljuk a híres smørrebrød-öt, a speciális fekete kenyérrel készült dán szendvicscsodát. Utána még a Summerbird (ez nagyjából olyan, mint nálunk a Szamos) svédbombáját is megízleljük. Kóricálunk a halas standok körül, majd átnézünk a bolhapiacra is.

Innen már csak egy köpés a Rosenborg, a királyi kastély, ahová már online megvettük a jegyeket és időpontra megyünk. Előbb a kastély termeit járjuk be, majd lemegyünk a kincseskamrába.

Kicsit sétálunk a kastélypark rózsái között, majd átmegyünk a parkkal szemben található botanikuskertbe, mely a Természettudományi Múzeumhoz tartozik. A botanikuskert ingyen bejárható, itt befalunk egy szendvicsebédet, majd jegyet veszünk a pálmaházhoz, melynek egy külön lepkeháza is van.

Metróra szállunk és a Friederiskberg Allénál szállunk le, hogy végigsétáljunk Koppenhága Andrássy útján. Hasonló paloták övezik, de az autóforgalom kisebb. Még a Kirkegård temetőbe is benézünk, ritkán látni ilyen rendezett sírkertet. A Friederiskberg Allé nekifut a Frederiksberg Have parknak, ami igazi dán piknikezőhely csónakázótóval, szigettel, vízeséssel és ludakkal. Sokan jönnek ki így szombat délután. Családok játsszák a "vikingsakkot", azaz a "kubb"-ot, ami egy dobálós stratégiai csapatjáték. Séta után még a park közelében található Labyrinten ved Pile Allé nevű sövénylabirintusban is tekergünk.

Vikingsakk, azaz kubb

Labyrinten ved Pile Allé

Felszállunk a 26-os buszra, hogy újra elmenjünk a Vesterbro egykori húsfeldolgozójához vacsorázni. Közben elkezd esni az eső, a kinti teraszokról az éttermek belsejébe húzódnak a vendégek, meg egyébként is szombat este van, nem könnyű helyet kapni. Végül a Kødbyens Fiskebar nevű halétteremben kapunk helyet, ami utóbb remek választásnak bizonyult. Felejthetetlen az az algás vajkrém friss, kemencemeleg kenyérrel, amit arra a célra szolgáltak fel, hogy addig se éhezzünk, amíg kihozzák a főételt.

Este még a szállodánk ablakából láthattuk a Tivoli tűzijátékát.

Tűzijáték a szállodaablakból

Vasárnap eljött a hazaindulás. Bőröndöstül elgyalogoltunk a 10 percre lévő Original Coffee Postbyen reggelizőhelyre, hogy még búcsúzóul igazi dán reggelit ehessünk.

Utána az egyetlen bőröndünket a pályaudvar csomagmegőrzőjében hagytuk és elmetróztunk a Kongens Nytorv térre, hogy Koppenhága legrégebbi színházépületével szemben található Magasin du Nord bevásárlóközpontban édességeket vásároljunk. Utána metróval vissza a pályaudvarra, ahonnan egy Göteborgba tartó vonattal mentünk ki a reptérre. Itt még csomagfeladás után megkóstoltuk a dán hotdogot.

Gépünk hozzávetőlegesen egy órás késéssel érkezett haza Budapestre.

Négynapos ott-tartózkodásunk alatt nem találkoztunk készpénzzel, mindent kártyával fizettünk. Úgy tűnik a dán társadalom a bizalomra épül. Legalább annyi bicikli van, mint Amszterdamban, de míg ott szigorúan lelakatolják a bringákat, itt csak nekitámasztják a korlátnak.

Ha már közlekedésről van szó, nagy a vonatforgalom, de van városi gyorsvasút és sűrű metróhálózat (annak ellenére, hogy Koppenhága lakossága csak harmada Budapestének). Van városi busz, és a csatornákon számozott hajókkal is lehet tömegközlekedni. Ennek megfelelően az autóforgalom gyér. Péntek és szombat este piknikhajók lepték el a csatornákat: a négyszögletes csónak közepén egy asztalka megrakva sok finomsággal. Gazdagabb turisták még hidroplánnal is megnézhetik a várost felülről.

piknikhajó

És még egy érdekesség: Koppenhágában mindenfelé láttunk ukrán zászlókat az ukrán szolidaritás kifejezéséül. Hiába, ez egy másik világ.