Születésnapi emlékek

Kedveseim, mindjárt vége a májusnak, de olyan jó visszaemlékezni arra a sok szeretetre, amit kaptam tőletek a 70. születésnapomon. Mindenki írt rólam egy kedves emléket, és a családi köszöntésemen nekem ki kellett találnom, hogy kitől származik az írás.

A legtöbbet persze kitaláltam, de olyan is volt, aminél mellé trafáltam.

👉  Ha ide kattintotok, akkor az összeset elolvashatjátok.  👈

Nirina

Nagyon inspiráló találkozásom volt a múlt héten azzal a madagaszkári volt tankörtársammal, akiről már tavaly posztoltam Donald Trump vámrendelkezéseivel kapcsolatban. Most megint Magyarországra jött, a választásokra, hiszen ez a második hazája.

Még az 1990-es magyarországi rendszerváltozással kapcsolatban írta ezt egy véleménycikkben:

"A jó mellett nemcsak a rossz az alternatíva, a legnagyobb veszélyt Magyarországon nem a választások kimenetele vagy a gazdasági helyzet jelenti, hanem az, hogy elveszítjük azt a kompromisszumkészséget, amely segítené, hogy sértődés nélkül elfogadjuk, hogy az általunk vélt jó mellett létezhet más jó is."

Természetesen összejöttünk mi, egykori tankörtársak, hogy tátott szájjal, és némileg megszégyenülve hallgassuk Nirina történeteit. Bár Nirina 40 évig Magyarországon dolgozott, a MOL kőolaj üzletágának marketing-igazgatója volt, tagja volt a Paksi Atomerőmű felügyelő bizottságának és miniszteri tanácsadó is volt, immár 6 éve ismét Madagaszkáron él. Bár eredetileg tétlen, nyugodt nyugdíjasévekre készült, van háza Magyarországon és két lakása Cipruson, most mégis a szigetország fővárosától 600 km-re egy faluban él és próbálja jobbá tenni a környékbeli lakosok életét.

Az egész a brojlercsirke-tenyésztéssel kezdődött. Trópusi égövön a csirkéket nem szabad nap közben etetni, mert hőgutát kapnak, csakis éjszaka ehetnek négyóránként. Aztán földet vásárolt egy olyan környéken, ahol a helybéliek igazi mélyszegénységben élnek. A mélyszegénység nemcsak azt jelenti, hogy nem mindig jut napi betevő, hanem a teljes kilátástalanságot, perspektíva-nélküliséget, reményvesztettséget. És Nirina egyből rájött, hogy itt van az ő helye, ezeknek az embereknek kell jövőt teremtenie.

Nirina rendkívül komolyan vesz mindent, amit csinál, ezért mindent a szakirodalom áttanulmányozásával kezd. A 2019-es közgazdasági Nobel-emlékdíjat Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer kapta a globális mélyszegénység enyhítésére irányuló kísérleti megközelítésükért. Nosza, olvassuk el a munkáikat! Iskola kell? Építsünk iskolát! Kórház kell? Építsünk kórházat! Így épült fel közösségi erőből a falu iskolája és kórháza, és persze az avatáson mindig ott volt a magyar zászló is.

A kórházépítés első szakasza: áll az épület

Ünnepel a falu népe

Ez pedig az iskolaépület

Ez már a tanterem

Nincs áram? Van napelem, vannak akkumulátorok, van dízelaggregátor! Nincs internet? De van Starlink! (Köszönjük Elon Musk!) De meg kéne tanítani az embereket gazdálkodni, a sorsukat saját kezükbe venni! Tanítsunk az iskolában gazdálkodást, állattenyésztést, fémmegmunkálást: bádogozást, hegesztést, motorszerelést! Adaptáljuk a termelési módszereket a trópusi klímára, mert itt a kukorica, ha nem vigyázunk, kiszárad, kirohad, megeszik a sáskák vagy a marhák, a termés megrohad  a 90%-os páratartalomban. Ezek ellen mind-mind külön technológia kell, ha nem találod meg a szakirodalomban, fejleszd ki te magad!

Kecskét kéne tenyészteni, de a madagaszkári kecske kicsi és kevés tejet ad! Frissítsük fel a génállományt! Nirina a magyarországi útján egy mintagazdaságban tanulmányozta a kecskék inszeminálását és ultrahangos vizsgálatát! Madagaszkáron nincs törvény a haszonállatok genetikai importjára? Nyújtsunk be törvényjavaslatot!

Nirina konzuli megbízott. Nem lehet ő a magyar konzul, mert nem a fővárosban él, de ő intéz mindent, hiszen az "igazi" konzul sem magyarul, sem angolul nem tud (a madagaszkári elit franciául tud, mert '60-ig francia protektorátus voltak). Ha egy magyar állampolgár egzotikus állatot akar kicsempészni az országból és elkapják a repülőtéren, Nirina segít kihozni őt a sittről.

Kedves belpesti nyavalygó értelmiségi barátaim, el tudjátok reggeleiteket képzelni 70+-osan úgy, hogy a kávétokhoz nem a megfelelően habosított zabtejet kapjátok, hogy nem szaladhattok minden nyavalyátokkal a körzeti orvoshoz, hogy esténként nem a Netflixet nézitek, és ha éppen esős évszak van, akkor szekérrel sem juttok el a szomszéd faluba?

Sáros út

Mikor próbáltátok utoljára, hogy nem mástól várjátok a problémáitok megoldását, hanem a közösség erejével, összefogva, nekigyűrkőzve legyetek úrrá a nehézségeken.

Büszke vagyok Nirinára (a posztomhoz Nirina FB-oldaláról vettem a képeket).

Egy éves a legkisebb unokám!

 

Nahát, de gyorsan elszaladt ez a 12 hónap! Alma 1 éves lett! Íme a legelső képe:

És egy nemrég készült fotó:

De természetesen közte sem teltek eseménytelenül a napok. 

Tavaly novemberben Kati és Petra kiutaztak meglátogatni a kis jövevényt.

Természetesen Bori is igyekezett megismerni új unokahúgát.

Persze, hogy testvérével is a legjobb haverok lettek.

A vízzel már egészen kis korában megismerkedett.

Márciusban végre nagypapája is meglátogatta.

A könyvekkel is hamar megismerkedett.

Májustól bölcsődés lett.

Az iráni rakétatámadások idején egy barát vidéki házában élte a babák mindennapos életét.

Nyáron a Balatonnal is megismerkedett, három hetet a nagyszüleinél töltött.

11 hónaposan az USA-ba is eljutott!

Boldog születésnapot, drága Alma!

Egy 77 éves szeretetmackó

Presser Gábor olyan, mint egy csupaszív mackó. Zenéjét receptre kéne felírni. Az MVM Dome-ban megrendezett koncertjén a csarnok úgy feltöltődött pozitív energiával, hogy ezzel akár a Holdba is repíthetett volna minket. "Mindig magasabbra!"

Amikor még az év elején megvásároltuk a jegyünket a koncertre, azért fohászkodtam, hogy jaj, csak nehogy közbejöjjön valami. Szerencsére nem jött közbe semmi gikszer, és a koncert minden várakozásunkat felülmúlta.

Már a Presser-könyv kapcsán (melynek második kötete is megvan és várakozik a csőben) megírtam, hogy Pici bácsi a magyar könnyűzenei élet nagy kovásza. Koncertje a Presser-életmű keresztmetszete volt számtalan vendégművésszel, énekesekkel, zenészekkel táncosokkal. Ők voltak a "403. társulat". A hangtechnika tökéletes, a látványtechnika pedig fergeteges volt, kicsit a Presser-könyvet láttam a kivetítőkön megjelenni.

A koncert elején hippi táncosok lepték el a színpad környékét és a Neked írom a dalt-tal énekeltették meg a közönséget. A hippik később tánckarrá alakultak, és pont úgy néztek ki, mint a Hair színes forgataga. Aztán Pici bácsi elfoglalta a helyét a küzdőtér közepén lévő négyzet alakú pódiumon egy zongora és egy szintetizátor között, körbevették a zenészek: ütősök, szóló és basszusgitárosok valamint a vokalisták. És kezdetét vette a két és fél órán keresztül tartó csoda.

Időben nem lineárisan haladtunk, de az ős-Omegától az LGT-n keresztül a patronáltjainak írt dalokon és a musicaleken keresztül egészen a napjainkban íródott dalokig jutottunk el mindenféle bakugrásokban.

Az Omegás időkből elhangzott a Tízezer lépés (Sena Dagadu előadásában, akit legutoljára az István a király 40 éves jubileumi előadásán hallottunk énekelni a Sámánasszony szerepében) és a Rettenetes emberek, ezenkívül Az 1958-as boogie-woogie klub megidézése. A legtöbb dal az LGT-s korszakot idézte: Mi lesz velem, Mindenki blues, Mindenféle emberek, Nézd az őrült, Egy elfelejtett szó, Nem adom fel, És jött a doktor, Embertelen dal, Pokolba már a szép szavakkal.

Megható volt, hogy megemlékezett arról, hogy az első magyar nyelvű beat-dalokat az Illés együttes játszotta, fergeteges Little Richard előadást hallhattunk. A képzelt riportot a Ringasd el magad (megint a közönség megénekeltetésével) és a Valaki mondja meg című dallat idézte meg. A padlásból pedig a Fényév távolság és a és az Örökre dalok hangzottak el Wunderlich József előadásában. Wunderlich ingén egy Arany János- és egy Petőfi Sándor-portré volt, jelezve a szerző kétségbe vonhatatlan magyarságát ("Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim").

De persze Presser dalai mindenütt felbukkantak a magyar popzenében:

• A Kovács Katinak írt Rock'n Rollert most Ruzsa Magdi énekelte, a Csík zenekar és Presser harmonikajátéka kíséretében;
• A Mond kis kócos című, Komár Lászlónak írt dalt Vitáris Iván énekelte;
• A Katona Klárinak írt Lárika-dalokból elhangzott a Mint a filmeken, az Amig várok rád és a Miért nem próbálod meg velem. A dalokat Lábas Viki és Falusi Mariann énekelték;
• Egy Vikidál-dal is elhangzott, a Csak a szívemet dobom eléd;
• Az Ibojka lemez legszebb dalát, a Voltam Ibojka című számot maga Oláh Ibolya énekelte, aki más számokban is énekelt;
• Elhangzott egy dal a Rutinglitang-ból is.
• Kern András számára írt dalai közül vitathatatlanul a legnépszerűbb, és igazi koncertzáró dal a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Ezzel nemcsak megénekeltette, de meg is ríkatta a közönséget.

Tudnivaló, hogy számos dal szövegét maga írta, vagyis nemcsak hatalmas zenész, de érzékeny költő is. De megemlítette, hogy az egyetlen dalszöveg, amit Laux József írt, az a Mindig magasabbra volt. Presser zenei ízlése kifinomult, zenésztársait igényesen választja ki, de irányukban maximális szeretettel és alázattal viszonyul. Pici bácsi direktben nem politizál, csak finom jelzéseket küld, például hogy a kortárs irodalom melyik szeletéből ihletődik (Esterházy, Parti Nagy, Erdős Virág, Závada Pál), de Falusi Mariann lírai zongorakísérettel Andante-ban elénekelt "Egy a jelszónk, a béke" kezdetű dalát is értette, aki érteni akarta.

A koncertet az Utolsó billentyű című, direkt erre az alkalomra komponált dalával zárta, melynek záró motívumai már az Electromatic dallamait idézték.

Felejthetetlen este volt. "Ó ez embertelen jó!"

Két és fél hét felhőtlen boldogság

Két és fél hétig itthon voltak az unokák az édesanyjukkal. Rövid beszámoló következik sok fényképpel.

augusztus 11., hétfő

Munka után átveszem a babaülést a kölcsönzőben (csak Almának kell, Yaaranak kaptunk ülést sógornőméktől), majd irány a repülőtér. Egyszerre három Tel Avivból érkező gép torlódik össze, így fél 11 táján érünk haza, de a babák nagyon pörögnek.

Este 11-kor nálunk

Még Tel Avivban

augusztus 12., kedd

Délelőtt befut Bori Bécsből, mi a gyerekekkel a Nagy Imre téren lévő Süsü játszótérre megyünk. Estére a lányaim a Spieler Biergartenben egy Jóbarátok-vetélkedőn vesznek részt és 28 csapatból harmadikok lesznek!

Lányaim a vetélkedő színhelyén

augusztus 13., szerda

Délelőtt a Piczinke Póniudvarba (12. kerület) megyünk állatokat simogatni, délután a Naphegy téri Pom-pom játszótérre megyünk, ahova a dédszülők is feljönnek találkozni a dédunokákkal.

Petrával

Erzsi, unokáim dédmamája

augusztus 14., csütörtök

Nászék egész napra elviszik a gyerekeket, én bemegyek dolgozni, délután pedig átveszem a tetőboxot a kölcsönzőben, mert holnap irány a Balaton túraszakosztályunk szervezésében!

augusztus 15., péntek

Az egész délelőttöt játszással és pakolással töltjük, délután pedig irány a balatonszemesi Vadvirág Kemping. Az unokák egyből a vízbe, mi Petrával bevásárlunk, este hekk-evés az András büfében. A túratársak agyon ajnározzák az unokákat.

Délelőtti játék Yaaraval

augusztus 16., szombat

Csodálatos az idő, Yaara ki sem akar jönni a Balatonból, de Almának váladékos a szeme és köhög, ezért ő nem fürödhet. Délben a Rudi Tanyában ebédelünk, délután viszont felkeressük a lellei ügyeletet, ahol megnyugtatnak, hogy Almának nem kötőhártya-gyulladása van. Este a túratársakkal közös kolbászsütés.

A Rudi Tanyában

augusztus 17., (vasárnap)

Elég nagy szél van, ezért csak délelőtt megyünk be a vízbe Yaaraval, Almával inkább a parton maradunk. Ebédre hazait eszünk, estére Kati cirkuszt szervezett volna (Nemzeti Cirkusz, Balatonlelle), de ott pont a vasárnap a szünnap, úgyhogy helyette bevesszük magunkat a lellei éjszakába.

Yaara, a fotóriporter

Kati mesét olvas

Esti szökőkút

augusztus 18., hétfő

10-ig el kell hagyni a házat, de azért még délig strandolunk. Délben lángosevés (Alma falja a fokhagymás lángost!), utána irány haza. Leadom a tetőboxot, majd Almát elvisszük egy tüzetesebb orvosi vizsgálatra, utána pedig felvásároljuk a fél patikát. Vírusos, de az orvos szerint lehet belőle tüdőgyuszi is! Bori is hamarosan befut, újra heten vagyunk.

Utolsó ejtőzés a parton

Alma és a fokhagymás lángos

Bori mesét olvas

augusztus 19., kedd

A lányaim és az unokák az unokahúgomékhoz medencés partiba hivatalosak, de sajnos Alma a betegsége miatt nem mehet, neki be kell érnie a sarki játszótérrel. A délelőtt nélkülem telik, mert Paksra kell mennem.

A sarki játszótéren

Közös zongorázás

Közös sütés

A medencében

augusztus 20., szerda

Az állami ünnep alkalmából Bori szivárvány színű amerikai palacsintát süt. Délelőtt kimegyünk a ligetbe, jönnek nászomék is. Van kürtőskalács, vattacukor. Az országtortát otthon fogyasztjuk el. Este Yaaraval és Borival megnézzük a tűzijátékot.

Ünnepi reggeli

A Ligetben

Vattacukor

Alma Borival

Nézzük a tűzijátékot

augusztus 21. - 23., csütörtök - szombat

Csütörtök reggel elkészül Almáról a 10 hónapos fotó (már 17.-én betöltötte, de csak most jutott rá idő). Utána átadjuk az unokákat három napra a nászéknak, Petra a Strand fesztiválra utazik, Bori és Orsi pedig Bécsbe. Hirtelen elárvul a ház, pénteken dolgozni megyek.

Alma 10 hónapos!

augusztus 24., vasárnap

Petra hazajön a fesztiválról, Orsi a férjével, Saharral jön meg Bécsből (ő Rómában volt pár napot, onnan repült Bécsbe) és az unokákat is visszakapjuk. Újra teli a ház. Délután sarki játszótér.

Esti közös fürdés

augusztus 25., hétfő

Kati egy tuti programot talál, a Papilonia Lepkevilágot a Belgrád rakparton. A délutáni alvás után unokáink, Orsi és Sahar egy családi vacsorára mennek Sahar szüleivel és nagyszüleivel.

augusztus 26., kedd

A városligeti játszótérre indulunk, de végül módosítunk, és a Süsü-re megyünk. Ezalatt a három testvér, Bori, Orsi és Petra macha-zni mennek. Este Bori barátjával, Jonathannal kiegészülve egy családi vacsora vár ránk a Puli és Juhász étteremben a Dob utcában. A nap szenzációja, hogy Alma megtanul tapsolni (pápázni már egy hete tud, de azt is Magyarországon tanulta meg, akárcsak a szívószállal ivást)!

Akár egy Csehov-darabban

Családi vacsi

augusztus 27., szerda

A búcsúzás napja, otthoni játszás, pakolás, reptér.

Most megint csendesek a hétköznapok...