Egy 77 éves szeretetmackó

Presser Gábor olyan, mint egy csupaszív mackó. Zenéjét receptre kéne felírni. Az MVM Dome-ban megrendezett koncertjén a csarnok úgy feltöltődött pozitív energiával, hogy ezzel akár a Holdba is repíthetett volna minket. "Mindig magasabbra!"

Amikor még az év elején megvásároltuk a jegyünket a koncertre, azért fohászkodtam, hogy jaj, csak nehogy közbejöjjön valami. Szerencsére nem jött közbe semmi gikszer, és a koncert minden várakozásunkat felülmúlta.

Már a Presser-könyv kapcsán (melynek második kötete is megvan és várakozik a csőben) megírtam, hogy Pici bácsi a magyar könnyűzenei élet nagy kovásza. Koncertje a Presser-életmű keresztmetszete volt számtalan vendégművésszel, énekesekkel, zenészekkel táncosokkal. Ők voltak a "403. társulat". A hangtechnika tökéletes, a látványtechnika pedig fergeteges volt, kicsit a Presser-könyvet láttam a kivetítőkön megjelenni.

A koncert elején hippi táncosok lepték el a színpad környékét és a Neked írom a dalt-tal énekeltették meg a közönséget. A hippik később tánckarrá alakultak, és pont úgy néztek ki, mint a Hair színes forgataga. Aztán Pici bácsi elfoglalta a helyét a küzdőtér közepén lévő négyzet alakú pódiumon egy zongora és egy szintetizátor között, körbevették a zenészek: ütősök, szóló és basszusgitárosok valamint a vokalisták. És kezdetét vette a két és fél órán keresztül tartó csoda.

Időben nem lineárisan haladtunk, de az ős-Omegától az LGT-n keresztül a patronáltjainak írt dalokon és a musicaleken keresztül egészen a napjainkban íródott dalokig jutottunk el mindenféle bakugrásokban.

Az Omegás időkből elhangzott a Tízezer lépés (Sena Dagadu előadásában, akit legutoljára az István a király 40 éves jubileumi előadásán hallottunk énekelni a Sámánasszony szerepében) és a Rettenetes emberek, ezenkívül Az 1958-as boogie-woogie klub megidézése. A legtöbb dal az LGT-s korszakot idézte: Mi lesz velem, Mindenki blues, Mindenféle emberek, Nézd az őrült, Egy elfelejtett szó, Nem adom fel, És jött a doktor, Embertelen dal, Pokolba már a szép szavakkal.

Megható volt, hogy megemlékezett arról, hogy az első magyar nyelvű beat-dalokat az Illés együttes játszotta, fergeteges Little Richard előadást hallhattunk. A képzelt riportot a Ringasd el magad (megint a közönség megénekeltetésével) és a Valaki mondja meg című dallat idézte meg. A padlásból pedig a Fényév távolság és a és az Örökre dalok hangzottak el Wunderlich József előadásában. Wunderlich ingén egy Arany János- és egy Petőfi Sándor-portré volt, jelezve a szerző kétségbe vonhatatlan magyarságát ("Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim").

De persze Presser dalai mindenütt felbukkantak a magyar popzenében:

• A Kovács Katinak írt Rock'n Rollert most Ruzsa Magdi énekelte, a Csík zenekar és Presser harmonikajátéka kíséretében;
• A Mond kis kócos című, Komár Lászlónak írt dalt Vitáris Iván énekelte;
• A Katona Klárinak írt Lárika-dalokból elhangzott a Mint a filmeken, az Amig várok rád és a Miért nem próbálod meg velem. A dalokat Lábas Viki és Falusi Mariann énekelték;
• Egy Vikidál-dal is elhangzott, a Csak a szívemet dobom eléd;
• Az Ibojka lemez legszebb dalát, a Voltam Ibojka című számot maga Oláh Ibolya énekelte, aki más számokban is énekelt;
• Elhangzott egy dal a Rutinglitang-ból is.
• Kern András számára írt dalai közül vitathatatlanul a legnépszerűbb, és igazi koncertzáró dal a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Ezzel nemcsak megénekeltette, de meg is ríkatta a közönséget.

Tudnivaló, hogy számos dal szövegét maga írta, vagyis nemcsak hatalmas zenész, de érzékeny költő is. De megemlítette, hogy az egyetlen dalszöveg, amit Laux József írt, az a Mindig magasabbra volt. Presser zenei ízlése kifinomult, zenésztársait igényesen választja ki, de irányukban maximális szeretettel és alázattal viszonyul. Pici bácsi direktben nem politizál, csak finom jelzéseket küld, például hogy a kortárs irodalom melyik szeletéből ihletődik (Esterházy, Parti Nagy, Erdős Virág, Závada Pál), de Falusi Mariann lírai zongorakísérettel Andante-ban elénekelt "Egy a jelszónk, a béke" kezdetű dalát is értette, aki érteni akarta.

A koncertet az Utolsó billentyű című, direkt erre az alkalomra komponált dalával zárta, melynek záró motívumai már az Electromatic dallamait idézték.

Felejthetetlen este volt. "Ó ez embertelen jó!"