Kritikus tömeg

Tegnap végre megnéztünk egy színházi előadást az MMA fellegvárában, a Pesti Vigadóban. Amióta a felújítása után megnyitott és rögtön az MMA-nak adományozódott, mindössze kétszer jártunk benne: egyszer tíz évvel ezelőtt az 56-os forradalom 60. évfordulójára rendezett kiállításon, egyszer pedig pár évvel később egy Budapest meg nem épült épületeiről rendezett kiállításon.

A tegnapi előadás egy bírósági tárgyalás keretében mutatja be Szilárd Leó életét és az atombomba kifejlesztésében játszott szerepét. A címe: Láncreakció.

Szilárd Leó mellszobra a Paksi Atomerőmű látogatóközpontja előtt

(Láncreakció alatt általában a nukleáris láncreakciót értjük, de tágabb értelemben minden olyan fizikai vagy kémiai folyamat láncreakció, melyben maga a folyamat állítja elő a folyamat fenntartásához vagy esetleges eszkalálódásához vezető körülményeket. Legismertebb láncreakció az égés, melynél az égés során keletkező hő biztosítja a gyulladási hőmérsékletet a további tüzelőanyag számára.)

Szilárd Leó nevéhez fűződik a nukleáris láncreakció ötlete: 1933-ban Londonban egy piros lámpánál állva gondolta el, hogy kell hogy legyen olyan magfizikai reakció, melyet egyetlen neutron vált ki, de a reakció során egynél több neutron keletkezik.

Bár a darab elég sematikus volt, az a tény, hogy az előadás a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia közös támogatásával jött létre, azt sugallja, hogy a két ellenséges vár, a két művészeti akadémia, a kormány által korábban pénzzel vastagon kitömött MMA és az MTA kebelén belül működő SzIMA végre közeledik egymáshoz. A színészgárda is rangos volt, játszott benne Szacsvay László, a nemzet színésze (a szerző, Vajda Katalin tavaly írt egy könyvet Szacsvayról), de láthattuk Zsurzs Katit, Pápai Erikát, Hirtling Istvánt, és Szilárd Leót az általam már nagyon régen látott Görög László alakította, nagyon jól. (Az Oppenheimer filmben Haumann Mátéval játszatták Szilárd Leót, de az ő alkata egyáltalán nem emlékeztetett az alacsony, joviális, egy kis tréfára mindig kész Szilárdra).

Visszatérve a láncreakcióra: Szilárd különböző elemek különböző izotópjait kezdte vizsgálni, amik alkalmasak lehetnek láncreakció kiváltására, miközben tőle teljesen függetlenül Otto Hahn 1938-ban  egy uránmintán külső neutronforrás segítségével maghasadást idézett elő. Innentől kezdve világos volt, hogy az uránium valamelyik izotópjával, leginkább a 235-ös tömegszámúval érdemes kísérletezni. A probléma csak az volt, hogy a maghasadás során keletkezett gyors neutronok olyan hamar elhagyták a vizsgálati mintát, hogy nem váltottak ki újabb magreakciókat. Két út maradt a gyors neutronok felhasználására:

1. Lelassítani (moderálni) őket megfelelő moderátorral. 1942-ben a a Chicagói Egyetem amerikaifutball-stadionja alatt Enrico Fermi grafitmoderátoros atommáglyával tartós láncreakciót hozott létre. Ez ma minden atomerőmű alapja.
2. Összehordunk egy kupacba jó sok (kritikus tömegnyi) hasadó anyagot, így a gyors neutronok elnyelődnek és maghasadást, ezzel további neutronok kibocsátását idézik elő. A kritikus tömeg függ a dúsítás mértékétől, a hőmérséklettől, a geometriai elrendezéstől és még egy csomó mindentől. Ez képezi az atombomba alapját.

Hírül véve Otto Hahn eredményét Szilárd Leó Albert Einsteinnel közösen levelet küldött Franklin D. Roosevelt elnöknek, hogy a németek esetleg atomfegyvert készíthetnek (Wunderwaffe). Ez indította be az egyesült államokban a Manhattan-tervet, az atombomba kifejlesztését, és ennek felelősségét veti fel a darab. Pedig született egy második levél is 1945-ben, melyben arra kérik Truman elnököt, hogy ne dobjanak atombombát Japánra, de ez a petíció - melyet Szilárd Leó kezdeményezésére 68 atomtudós írt alá - soha nem jutott el az elnökhöz.

Persze a tudós felelősségén való moralizáláson kívül sok mindent megtudhattunk Szilárd Leóról, pl. hogy mennyi magyar zsidó tudóst juttatott külföldre, hogy milyen egyéb találmányai voltak pl. a sugárterápiában. És persze Einsteintől a tudomány és a vallás kapcsolatáról is hallhattunk egy monológot. Amikor Einsteint megkérdezik, hogy vallásos-e, azt válaszolja, hogy abban az értelemben, hogy Isten hat nap alatt megteremtette a Világot és most egy felhőn ülve szemléli, és ha valami zűr van, leküldi a fiát, hogy tegyen rendet, nem vallásos. De abban az értelemben, hogy minden mögött ott van egy összehangoló, magasabb erő, igen: "Ha kézbe veszed a tudomány serlegét, az első korty után ateista leszel, de a serleg alján megtalálod Istent."

A közönség soraiban is nyüzsögtek a celebek, pl. Rónai Egon az ATV-ből, Kálomista Gábor, az Elkxrtuk című propagandafilm rendezője, vagy Gáspár Tibor színész, aki pont az idén kapta meg a Kossuth-díjat még a régi kormánytól Pataky Attilával együtt. Szóval kicsit még éreztük a lecsengő NER leheletét.

Erősek és gyengék

Vessetek a mókusok elé, de sokat foglalkoztat a Hankó-ügy, és annak lelki vonatkozásai. Nem, nem felmenteni akarom Hankót, de azért az világos, hogy szemben az éveken keresztül saját zsebre dolgozó  Sesztákkal ő egyáltalán nem bűnöző, hanem balek. Az Orbán-kormányban ő volt a gyenge. Mindjárt megvilágítom, hogy mire is gondolok.

Az irodalom és zeneirodalom tele van a bandák, csoportok belső csoportdinamikájának ábrázolásával:

• A West Side Story Rakéták nevű bandájának - ők harcolnak a bevándorlók bandájával - van egy tagja, a fiús külsejű lány, Anibodys (magyar fordításban gyakran Senkifia), aki azért küzd, hogy teljes értékű bandatag lehessen.
• Paolo Pasolini Utcakölykök című regényének tragikus hőse Genesio, szintén bandatag, aki bizonyítási vágytól vezérelve beleveti magát az örvénylő folyóba és belefullad.
• A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernője is az egyetlen közlegény a csapatban, hőstette tragikus halállal végződik.
• Golding Legyek ura című regényében Röfi a csapat gyenge tagja, aki minden igyekezete ellenére a törzs számára ő csak egy eltaposandó akadály marad a hatalom felé vezető úton.
  

Mi jellemzi ezeket a karaktereket? A kiszolgáltatott vagy gyengébb egyén a folyamatos bántalmazás és megalázás ellenére is görcsösen ragaszkodik az őt elnyomó csoporthoz – a szociálpszichológia és az irodalom egyik legmegrázóbb mintázata. A bandák világa nemcsak a külső ellenséggel szembeni harcról szól, hanem egy kegyetlen belső hierarchiáról is, ahol a leggyengébbek fizetik a legmagasabb árat a figyelemért.

Ne, de miért hasonlítom Hankó Balázst egy utcai banda gyenge, ámde mégis az erősek csoportjához ragaszkodó, bizonyítási vágyában tragikusan elbukó gyenge jellemhez? Azt a Hankó Balázst, aki egyetemi professzor, a gyógyszerészeti tudományok doktora, sikeres tudományszervező?

Hankó karrierje teljesen hasonlóan indult Palkovics László karrierjéhez:

• Gyorsan felfelé ívelő tudományos és egyetemi karrier;
• Sikeres tudományszervezői tevékenység;
• Kormányzati szerepvállalás;
• Miniszterként mindketten méltatlan feladatok végrehajtására kényszerültek: Palkovics a CEU előzésében és az akadémiai rendszer szétverésében jeleskedett (sőt, az őrült diktátor parancsára még a főmeteorológust is kirúgatta), Hankó pedig az egyetemek KEKVA-modelljének kidolgozásában vett részt, ami miatt az EU megvonta ezektől az egyetemektől az Erasmus- és a Horizont- programokban való részvételt.

Csakhogy Palkovicsnál volt egy pont, ahol már úgy érezte, ezt nem csinálhatja tovább, és lemondott: elvették tőle a közlekedésügyet, amihez igazán értett, és oda akarták adni neki az energetikát, amihez pedig nem értett. Hankónak nem voltak ilyen skrupulusai, amikor megkapta a kultúrát. Végül is ha Pintérnél, a rendőrminiszternél van a közoktatás és az egészségügy, miért is ne lehetne egy gyógyszerésznél a kultúra?

Már akkor meg kellett volna szólalni a vészcsengőnek, amikor Hankó egy giccsfestőnek, Vészabó Noéminek adományozott Munkácsy-díjat, ami miatt felháborodott a képzőművészeti közvélemény és lemondott a Munkácsy-díj Bizottság. Sejteni lehetett, honnan jött Hankó felé a befolyás, hiszen Vészabó készített portrét Orbán Viktorról is. Már akkor látszott, Hankó inkább hajlik a politikai, mint a szakmai befolyásolás irányába.

Képzeljetek el egy kormányülést, ahol az igazi nagyvadak, Orbán Viktor, Pintér Sándor, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Rogán Antal, Lázár János mellett ott ül Hankó Balázs, egy bizonyítani akaró Nemecsek Ernő. És ekkor, közeledvén a választások, érkezett Hankóhoz egy kérés. Nem valószínű, hogy kormányülésen hangzott el, inkább csak szűk körben, hogy a kulturális tárcánál vannak még olyan pénzek, amivel segíteni lehetne a Fidesz győzelmét. Hankó tudta, hogy szabálytalanul jár el, azt is éreznie kellett, hogy túlságosan is átlátszó, hogy a választókerületeknek egyenletesen osztja a pénzt, de egyenlő jogú tagja akart lenni a bandának, és biztos volt abban, hogy alkalomadtán megvédik.

De Hankó bukása nem járt erkölcsi felemelkedéssel, mint Nemecsek Ernőnél, az ő bukása sokkal inkább Anybodys sorsára emlékeztet a West Side Story-ból (AI segítségével készült szövegrész következik):  Miután bebizonyítja a hűségét és a bátorságát a nehéz időkben, a banda akkori ideiglenes vezetője végre elismeri őt. Azt mondja neki: "Jól dolgoztál, öregem. Most már közénk tartozol, Rakéta vagy." Bár Anybodys megkapja a hőn áhított elismerést, ez a pillanat egybeesik a teljes pusztulással. A banda, amelynek tagja lett, ekkorra már elveszítette a vezérét (Riffet), szétesőben van, tagjai pedig nem sokkal később részt vesznek Anita megalázásában és bántalmazásában. A tragédiája abban áll, hogy egy olyan erőszakos és toxikus mikrotársadalom fogadja be, amely éppen az elvakult gyűlölet miatt veszítette el mindazt, amiért létezett.

Miközben a Fidesz nagyvadjai szétszéledtek, Hankó beült utóvédharcokat vívni a parlamentbe, de a törvény itt is utolérte. És a régi bandatagoknak eszük ágában sincs megvédeni őt, a gyengét. Még a Fidesz bukása után is inkább csak a komikus jelenetek maradnak meg Hankóról, például hogy a minisztérium átadás-átvételi eljárása során DVD-n adta át az anyagot, hogy szentmisét tartottak a lelki üdvéért, hogy felesége Jézus Krisztus szenvedéséhez hasonlította férje meghurcolását és végén még az ügyészségre őt szállító gépkocsiról is lemaradt.

Óriásplakát az @rc kiállításon

AI-mém a Hankó Balázsért tartott szentmiséről

Hankó indulna az ügyészségre, de lemarad.

Vegyes házasságok

A hétvégét megint együtt töltöttem volt gimnáziumi osztálytársaimmal, és a beszélgetések során szóba került, milyen sokunknak él a gyermeke külföldön, gyakran vegyes házasságban. Az egyik osztálytársam lányát azeri fiú vette el, egy másiknak a fia török lányt vett feleségül, egy harmadik fia egy mexikói-holland keverék feleséggel él Michiganben. És hát az én Borim is már három éve együtt él egy német sráccal, két éve Bécsben laknak. Én magam pedig keresztény gyökerekkel vettem feleségül egy zsidó lányt.

És akkor az egyik osztálytársnőm megkérdezte, ismerem-e az Ószövetségből Ezsdrás könyvét? Ez a rész a babilóniai fogság utáni időket örökíti meg, amikor a papság szembesül azzal, hogy:

"Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, a hettiták, a perizziek, a jebúsziak, az ammóniak, a móábiak, az egyiptomiak és az emóriak utálatos szokásaitól, mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben." (Ezsd 9-1,2)

Ekkor elhatározták, hogy az idegen asszonyokat és gyermekeiket kiűzik városaikból:

"Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. Valljátok meg ezt őseitek Istenének, az Úrnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól!" (Ezsd 10-10,11)

A babilóniai fogság eléggé közismert, erről szól a híres 137. Zsoltár, amit feldolgozott a Boney-M, operát írt róla Verdi, és szövege benne van a zsidó férfiak házassági fogadalmában. De a fogság után a visszatért nép családjainak szétszakításáról még nem hallottam, nem nagyon vannak róla irodalmi vagy zenei feldolgozások. A Biblia szerint "Csak Jónátán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám meg a lévita Sabbetaj támogatták őket." (Ezsd 10-15), vagyis azért már akkor is voltak olyanok, akik számára a család szentsége fontosabb volt Isten törvényénél.

Nem ez volt az első eset az ókorban, amikor a zsidók tartósan együtt éltek más népekkel. Jól tudjuk, hogy Jákob fia, József, akit testvérei rabszolgának adtak el Egyiptomba, de ott magas tisztséget nyer el, családja lesz, majd végül egész családja Egyiptom földjén telepedik le. És itt kezdődik az az ókori migránsválság, ami végül az Exodusban, az Egyiptomból való kivonulásban csúcsosodik ki. De vajon akkor is így álltak hozzá a népek keveredéséhez? Hiszen Mózes a fáraó fogadott gyermeke, II. Rámszesz mostohatestvére, aki maga is idegen nőt, Cippórát vette feleségül. Az Exodusban megemlítésre kerül, hogy a kivonuláskor idegenek is együtt mentek a zsidókkal:

„Sok gyüttment nép is ment velük, meg juh, marha és igen sok jószág.” (2Móz 12-38)

A bibliakutatók és a rabbinikus hagyomány egyetért abban, hogy ez a kevert sokaság részben olyan egyiptomiakból és más nemzetiségűekből állt, akik házasság, családi kötelékek révén kapcsolódtak a zsidókhoz az egyiptomi rabszolgaság évszázadai alatt. Őket nem üldözték el, mert együtt vonultak ki a zsidókkal, és a pusztában váltak a közösség részévé. Akkor mi a különbség mózesi befogadás és az ezsdrási kirekesztés között? Ezt az AI így foglalta nekem össze:

• Az Exodus idején a befogadás volt a cél: A Sínai-hegyi törvényadás előtt még nem létezett a zsidó vallásjog (Halacha) a mai formájában. Aki elhagyta Egyiptomot és követte az Urat, azt a közösség befogadta. Az egyiptomi feleségek és férjek a zsidó nép részévé váltak.

• Ezsdrás idején a túlélés volt a cél: A babiloni fogság után a zsidóság lélekszáma drasztikusan lecsökkent, és a hazatérők elkezdtek beolvadni a környező pogány népekbe, átvéve azok bálványimádó szokásait. Ezsdrás azért lépett fel olyan brutális szigorral, mert úgy látta, hogy ha a zsidók teljesen asszimilálódnak, a zsidó vallás és identitás végleg eltűnik a föld színéről.

Ugye emlékeztek a Hegedűs a háztetőn című filmre, ahol Tevje legidősebb lánya nem a házasságszerző által kommendált fiúhoz megy férjhez, második lánya már nem is falubelihez, a harmadik pedig már nem is zsidóhoz. Utóbbi lányát Tevje kitagadja, de amikor osztoznak a zsidók kiűzésében és ők is elhagyják Anatevkát, mint az Exodusban a "gyüttmentek" Egyiptomot, akkor megbocsát neki.

Az, hogy Ezsdrás törvénye még mindig mennyire erős, azt megírtam Orsi lányom házasságkötéséhez szükséges zsidósági igazolás kalandos megszerzése kapcsán.

Na de mi a helyzet a mai Magyarországon? Ugye emlékeztek Orbán 2022-es tusnádfürdői beszédére:

„van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással [...] Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni”

Vagyis európaival, azonos kultúrájú és hitű idegennel szabad keveredni, de idegen kultúrájú és hitűvel nem. Ebből következtek a nagyon szigorú magyar bevándorlási és idegenrendészeti törvények, melyből több, a magyar közvéleményt is felkavaró ügy kerekedett. Íme két példa:

1. Egy afgán származású férfi 2001-ben, még kísérő nélküli kiskorúként érkezett Magyarországra, ahol a hatóságok menekültként ismerték el. Évekkel később, 2024-ben Teheránban házasságot kötött egy afgán állampolgárságú nővel. A feleség ezután a teheráni magyar nagykövetségen tartózkodási engedélyt (családegyesítési vízumot) kért, hogy Magyarországra utazhasson a férjéhez. A magyar idegenrendészeti hatóság a kérelmet elutasította, amit a másodfokú hatóság és a bíróság is helybenhagyott. Az elutasítás alapja a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról szóló szigorú magyar törvény. A jogszabály kimondja, hogy a menekült státuszú személyek házastársai csak akkor kaphatnak családegyesítési célú tartózkodási engedélyt, ha a házasságot már a menekült Magyarországra történő beutazása előtt megkötötték. Mivel ők csak évtizedekkel a férfi beutazása után házasodtak össze, a hatóságoknak a törvény betűje szerint meg kellett tagadniuk a vízumot. Az elutasító határozatot az Alkotmánybíróság is helyben hagyta.
2. Egy Rena nevű Fülöp-szigeteki vendégmunkás nőt a magyar idegenrendészeti hatóságok azután akartak kiutasítani az országból, hogy veszélyeztetett terhessége miatt nem tudta ellátni a gyári munkáját, miközben időközben férjhez ment egy magyar állampolgárhoz, és megszületett a közös, magyar állampolgárságú gyermekük is. A hatóságok úgy ítélték meg, hogy megszűnt a tartózkodása alapjául szolgáló jogcím (a vendégmunkásként való foglalkoztatás). A szigorú magyar idegenrendészeti törvény értelmében a vendégmunkás-vízum nem alakítható át automatikusan más típusú (például családegyesítési) engedéllyé az országon belül, és a jogszabály nem ismer méltányossági kivételt a terhességre vagy szülésre való tekintettel. A hatóság ezért elrendelte a nő kiutasítását, figyelmen kívül hagyva, hogy a magzata, majd újszülött gyermeke a magyar apa révén magyar állampolgár. A Fővárosi Törvényszék végül a családnak adott igazat, és hatályon kívül helyezte a kiutasítási végzést.

Hát ezek jutottak eszembe Ezsdrás könyve kapcsán, melyhez kapcsolódik egy kortárs regény, Marek Halter Lilah ​könyve című regénye is, amit talán majd egyszer elolvasok.

Hajtóvadászat

Gyurcsány Ferenc nagyvállalkozó, egykori miniszterelnök és pártvezető, hatvanöt éves, őszülő, határozottan jóvágású férfi, éjjel kettőkor megállt a kocsijával egy presszó előtt – még nyitva találta, isten tudja, miért.
– Egy perc, s itt vagyok – mondta a mellette ülő lánynak. Szép lány volt, piros ajka úgy tündökölt a neonfényben, mint valami őrült, megrészegedett virág.
Több kocsi parkolt a bejárat előtt, kissé arrább kellett hát megállni. Langyos, tavaszszagú áprilisi este volt. Az utcák kihaltak.
A férfi bement a presszóba, csak cigarettát vett, s már igyekezett is vissza. Ahogy kifordult az ajtón, fenyegető kiáltozást hallott.
A szemközti házakból? Vagy az egyik mellékutcából? Vagy a föld alól, az aszfalt alól bújtak elő elvetemült, gonosz lények? Két, három, öt, hét árnyalak tűnt fel a sötétben; a kocsi felé rohantak, ahányan voltak, annyi felől.
– Üsd a libsit! Üsd a komcsit!
Fideszes gazfickók csatakiáltása volt ez az elnyújtott, fülsiketítő vijjogás, egész kerületeket riasztott fel álmukból az éjszaka legváratlanabb óráiban – az emberek borzongva húzták fülükre takarójukat, Isten kegyelmébe ajánlva a szerencsétlent, akinek lincselésére készült az üvöltöző horda.
Ferenc fölismerte a veszélyt. Vele akartak leszámolni. Olyan idők jártak, amikor egy ellenzéki férfi kétszer is meggondolta, mielőtt éjnek évadján kimerészkedett az utcára. Aki nem volt velük, ellenségnek számított. A Fidesz és a Fidelitas pedig utálta, megvetette az ellenzéket. Kegyetlen, sötét harag bujtogatott: unokát a nagyapa, fiút az apa ellen. Mi több, afféle klubok alakultak, társaságok, közösségek, melyeket a bukott libsik és komcsik iránti vak gyűlölet tartott össze; mintha azok volnának felelősek az elégedetlenségükért, búskomorságukért, kiábrándultságukért, boldogtalanságukért – mind e nyűgökért, melyek olyannyira jellemzőek a társadalomra, mióta csak világ a világ. Éjszakánként aztán nekivadultak a bandák, főleg a külvárosokban; ellenzékieket vettek űzőbe. Ha sikerült nyakon csípniök egyet, rávetették magukat, ütötték-verték, lemeztelenítették, megkorbácsolták, bemázolták festékkel, majd úgy hagyták, egy fához vagy lámpaoszlophoz kötözve. A kegyetlen szertartás őrjöngésében nemegyszer még tovább is mentek; a reggeli járókelők ilyenkor megcsonkított holttesteket találtak itt is, ott is az utcán.
A Fidesz problémája! Örök gyötrelem, melynek töltetét megrázkódtatás nélkül fojtották el apák s fiúk az évek során. Most hát fölrobbant a töltet, s az újságok, a rádió, tévé, a filmek még olajat is öntöttek a tűzre. Mindegyre csak hízelegtek a Fidesznek, agyba-főbe dicsérték, sajnálták, pátyolgatták, bátorították – a hatalom bármi áron való megtartására ösztökélték. Az általános forrongástól megfélemlítve, maguk az egykori komcsik is együtt fújták a többivel, afféle alibi végett; így próbálták bizonygatni – persze hasztalan –, hogy noha valaha MSZP-sek voltak, a lelkük még friss, fiatal, s jogosnak tartják a Fidesz háborgását-hánykolódását, valamennyi igényét. Hiú ábránd, siralmas öncsalás. Akármit mondtak, a Fidesz ellenezte; a világ urainak tekintették magukat, szorosan fogták a gyeplőt, merthogy eleget tartották már kezükben az „libernyákok”. „A liberalizmus – bűn!” – ez volt a kedvenc szólamuk.
Szabadon portyázhattak tehát éjszakánként, a hatóság – ugyancsak megfélemlítve – szemet hunyt. Magára vessen az a roskatag komcsi, aki, ahelyett, hogy elbújna, bezárkózna, liberális balgaságaival ingerelni merészeli a fiatal demokratákat…!
Különösen azokat a komcsikat vették célba, akik fiatal nők társaságában mutatkoztak. Az volt csak az igazi hajcihő! Ilyen esetben – ami bizony gyakran adódott – a férfit megkötözték, s miközben verték, társnőjét a legkülönfélébb hosszadalmas és bonyolult erőszaktételeknek vetették alá, a szeme láttára.
Gyurcsány Ferenc fölismerte a veszélyt. Ezt mondta magában: a kocsiig már nem jutok el, de a presszóba visszaszökhetem, oda nem mernek betörni ezek a gazemberek; a lány viszont még kereket oldhat.
– Szilvia, Szilvia – kiáltotta –, indítsd be a motort, és menekülj! Gyorsan! Gyorsan!
Szerencsére a lány rögtön megértette, miről van szó. Villámgyorsan átcsusszant a vezetőülésre, indított, bevágta a sebességet, s bőgő motorral elszáguldott.
A férfi föllélegzett. Most már csak magával kellett törődnie. Sarkon fordult – iszkolt volna vissza a presszóba. Ám ebben a pillanatban lecsapódott orra előtt a redőny.
– Nyissák ki, nyissák ki! – könyörgött kétségbeesve. Senki sem válaszolt odabentről. A fideszesek portyázása idején mindenki visszahúzódott a saját csigaházába. Látni, hallani, belekeveredni… – Isten őrizz!
Nem volt vesztegetni való idő, egy másodperc sem. Az utcalámpák élénk fényében tetőtől talpig megvilágítva feléje tartott hét-nyolc alak; nem is siettek már, annyira biztosak voltak a dolgukban.
Egyikük, egy magas, sápadt, tüskefrizurájú fickó, narancssárga pulóvert viselt, melyen óriási R betű fehérlett. „Elvesztem” – gondolta Gyurcsány. Az újságok hónapok óta emlegették ezt az R-t. Rogán Antalnak, a legkegyetlenebb bandavezérnek volt a betűjele; állítólag több mint ötven libsit és komcsit intézett el már saját kezűleg.
Egyetlen lehetőség mutatkozott csupán. A fasor balfelé tágas térbe torkollott, amolyan kis vidám park ütötte fel rajta a tanyáját. Ha odáig eljut sértetlenül… A sok mutatványos bódé meg lakókocsi között könnyen elbújhat.
Futásnak eredt hát; meglehetősen mozgékony volt még. A szeme sarkából látta, hogy egy zömök lány szalad feléje, ugyancsak fehér R betűvel díszített pulóverben, s jobb felől igyekszik elvágni az útját. Arca kissé kutyaszerű volt, de csöppet sem kellemetlen; vastag ajkáról durván harsant a kiáltás: – Állj! Állj meg, komcsi disznó!
Jókora bikacsököt szorongatott a jobbjában, avval próbált rávágni Gyurcsányra. Ám a férfi olyan fürge volt, hogy csak a levegőt érte a suhintás, a lány pedig egyensúlyát veszítve a lendülettől, hasra esett.
Gyurcsány ekképpen egérutat nyerve, maradék szuflájával továbbloholt a sötét tér irányába. Alacsony kerítés vette körül a bódékat, azon átvetette magát, s arra fordult, amerre sűrűbbnek látszott a sötétség. Amazok a nyomában.
– Meg akar lógni, a dög! – kiáltotta Rogán. Nem nagyon sietett, bizonyos volt benne, hogy nem szalasztja el a prédát. – Még próbálkozik, lázad!
Egyik társa most melléje szegődött: – Idehallgass, főnök, mondanom kell neked valamit. – A bódék elé értek már. Megálltak.
– Épp most?
– Szeretném, ha tévednék, de határozottan az a benyomásom, hogy a krapek a papám.
– Ez a disznó az apád?
– Igen, azt hiszem, ő az.
– Annál jobb.
– De én…
– Remélem, nem akarsz most akadékoskodni?…
– Úgy rémlik, valami…
– Szereted?
– Á, rettenetes hülye. És fontoskodó, vége-hossza nincs a prédikációinak.
– Akkor hát?
– Ismétlem, nekem úgy rémlik, hogy…
– Pacal vagy, vacak puhány. Szégyelld magad! Az én apám eddig még nem került utamba, de fogadok, hogy csudára élvezném… No gyere, öntsük ki ezt az ürgét…
Ferenc, alaposan kifulladva a futástól, torkában dobogó szívvel, lekuporodott az egyik nagy sátor – meglehet, kisebb cirkusz – tövében; teljes sötétség volt itt. Iparkodott eltűnni a vászon ráncai között.
Öt-hat méterrel odább afféle cigány lakókocsi állt, némi fény szűrődött ki az egyik kis ablakán. Vészjósló, éles fütty hasított megint a levegőbe. A kocsiban mozgolódás támadt. Majd egy kövér s nagyon szép nő lesett ki az ajtón.
– Asszonyom, asszonyom – suttogta Ferenc bizonytalan búvóhelyéről.
– Mi az? – kérdezte a nő gyanakodva. – Könyörgök, engedjen be.
Üldöznek. Meg akarnak ölni.
– Nem, nem, szó se lehet róla. Nem akarunk balhét.
– Húszezer forintot adok, ha beenged.
– He?
– Húszezer forintot…
– Nem, nem. Mi tisztességes emberek vagyunk.
Azzal visszahúzódott, becsukta az ajtót. Hallani lehetett az ajtólánc csörrenését. A fény is kialudt az ablakban. Csönd. Se léptek nesze, sem egyetlen pisszenés. Tán lemondott róla a banda? Egy távoli toronyóra negyed hármat ütött. Egy távoli toronyóra fél hármat ütött. Egy távoli toronyóra háromnegyed hármat ütött.
Ferenc lassan, óvatosan fölegyenesedett. Talán most sikerül elillannia.
Máris ott termett előtte az egyik gonosztevő; fölemelt jobbjában megcsillant valami, nem lehetett pontosan látni, hogy micsoda. Ferenc agyán átvillant a tanács, amit sok-sok évvel azelőtt kapott egyik barátjától; ha valaki meg akar verni, üsd állon, az épp elég, csak az a fontos, hogy ugyanakkor ugorj is egyet fölfele, akkor az egész tested üt, nemcsak az öklöd.
Ugrott hát. Kemény reccsenés kísérte az ütését. – Ó… – nyögött fel amaz, s hanyatt bukott. Ferenc a fiára ismert, övé volt a hátracsukló, fájdalomtól eltorzult arc. – Zsolt! Te vagy az? – hajolt föléje segítőkészen.
Három-négy árny bukkant ekkor elő, szinte a föld alól. – Itt van, itt van! Üsd a komcsit!
Rohant Gyurcsány, mint az őrült, ide-oda szökellt, keresve a sötétebb zugokat; üldözőinek mind dühödtebb s mind közelibb lihegése ösztökélte. Egyszerre borzalmas fájdalom hasított az arcába, valami fémszerszámmal hajították meg. Kétségbeesetten nézett körül – a tér túlsó végébe szorították. A mutatványos bódék már nem nyújthattak menedéket.
Vagy száz méterrel arrább maga a park, az igazi. A kétségbeesés legyőzette vele ezt a távolságot, anélkül, hogy utolérték volna. Sőt, a manőver meglepte, megzavarta az üldözőket. Csak akkor kaptak észbe, amikor már elérte az első facsoportot. – Ott!… Ott!… Nézzétek… elbújik a kiserdőben! Üsd a komcsit, üsd!
Folyt tovább a vadászat. Ó, csak pirkadatig kitartson, akkor talán megmenekül. De mikor lesz még az, hány óra múlva? Időnként hallotta, amint megkondul egy-egy toronyóra, de rettenetes izgalmában képtelen volt számolni az ütéseket. Egy kis kaptatón fel, onnan le a völgybe, át egy patakocskán… de valahányszor hátranézett, ott látott maga mögött három-négy bitangot, loholtak utána, kitartón, kérlelhetetlenül.
Amikor utolsó erejével fölkapaszkodott egy meredek bástyatetőre, s onnan szétnézett, látta, messze, túl a háztetők rengetegén, sápadni kezdett az ég alja. De már késő volt. Teljesen kimerült. A vére széles csíkban csordogált lefelé sebesült arcáról. S Rogánnak már csak néhány métert kellett futnia, hogy utolérje. Ott fehérlett a gúnyos fintora, közvetlen közel.

A keskeny, füves bástyagerincen kerültek szemtől szembe egymással. Rogánnak ütnie sem kellett. Gyurcsány egy lépést hátrált, s kicsúszott lába alól a talaj; tehetetlenül zuhant lefele a köves, sziklás meredélyen. Tompa puffanás, utolsó felnyögése a húsnak.
– Nem nyiffant ki. De kellően kikészült így is – mondta Rogán. – Most jobb, ha olajra lépünk. Sosem lehet tudni, mikor jön rá a rendőrségre a bolondóra.
Kis csoportba verődve indultak vissza, s harsány röhögések közepette tárgyalták meg a vadászat részleteit. Azért jó sokáig tartott. Egyetlen komcsi vagy libernyák sem adott még ennyi munkát… Fáradtak voltak ők is. Ki tudja, miért, nagyon elfáradtak. A társaság feloszlott. Rogán a lánnyal ment tovább. Egy erősen kivilágított térre értek.
– De hát mi… mi van a fejeden? – kérdezte a lány.
– És neked? Neked is…
Közelebb hajoltak egymáshoz.
– Úristen, milyen az arcod. És hogy kerül ez a sok fehér a hajadba?
– Te is… neked is szörnyű az arcod.
Kínzó nyugtalanság vágott beléjük hirtelen. Rogánnal ez még nem fordult elő soha. Odalépett egy kirakathoz, belenézett a tükörbe.
Egy ötvenes férfi nézett vissza reá, fonnyadt arc, savós szem. A nyaka akár egy pelikáné. Mosolyogni próbált: két foga hiányzott épp elöl.
Lidércnyomás? Megfordult. A lány sehol. Három fiú bukkant fel a tér túlsó sarkán. Öten voltak. Nyolcan. Fütty harsant, hosszan, élesen, vérfagyasztón. S hozzá a kiáltás: – Üsd a fideszest, üsd!
Rogán futásnak eredt, futott, futott, ahogy csak bírt, ahogy az erejéből tellett. De nem sok tellett az erejéből.

Mily végtelennek, soha el nem múlónak tetszett a hatalom, ez a hetyke és kegyetlen életszakasz. S egyetlen éjszaka el tudta hamvasztani. Semmi nem maradt belőle, semmi. Most ő volt az üldözött. Rá került a sor.

(Ez az írás Dino Buzzati: Hajtóvadászat öregekre című novellája, Telegdi Polgár István fordítása alapján készült.)

Karmelita

Tegnap végre részt vettünk Katival egy Karmelita-bejáráson. Akik már jártak az épületben, azok felkészítettek bennünket, hogy ne számítsunk luxusra, itt nem lesz aranyból a vécéhúzóka és márványból a mosdókagyló. A látogatás egyedüli vonzereje az, hogy hét éven keresztül - a Miniszterelnökség 2019-es beköltözésétől a 2026-os kormányváltásig - innen kormányozták az országot.

Magyar Péter annyit bírálta a "Karmelita-palotát", hogy fel sem merülhetett, hogy miniszterelnökként tovább használja azt az épületet, mely jelenlegi formájában csakis miniszterelnöki hivatalnak alkalmas, de annak nagyon is. Viszont Magyar Péternek köszönhetem, hogy bugyuta dalocskám, a Karmelita dal 2024-től folyamatosan vezeti a nézettségi listát a csatornámon, és már túl van a 200 ezredik kattintáson, hiszen már 2024-ben posztolt róla és amikor májusban megnyílt az épület a nagyközönség számára, akkor többször is megemlítette ezt a nótát. (Mindig is nehezményeztem, hogy a Karmelita az elmúlt hét évben egyszer sem nyílt meg az érdeklődők számára az évente megrendezett Kulturális Örökség Napjai alkalmával).

Akkor most haladjunk végig a Karmelitán abban a sorrendben, ahogyan a vezetés is volt.

Hangversenyterem

Ez volt az eredeti Karmelita templom, mely már 1787-től színházként funkcionál, ezért is hívják a Dísz teret a Szent György térrel összekötő utcát Színház utcának. Itt játszottak előszőr kőszínházban magyar nyelvű színdarabot (Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő), itt még Beethoven is adott hangversenyt 1800-ban. A Várszínházban többször is jártam, Sütő András Csíksomlyói passiójára határozottan emlékszem (Kerényi Imre rendezésében). Amikor már a Karmelita miniszterelnöki hivatal lett, havonta itt is voltak koncertek, itt hallottuk stílusosan Beethoven monstre zongoradarabját, a Diabelli-variációkat Berecz Mihály zongoraművész (aki Berecz András mesemondó fia) előadásában.

A hangversenyteremben egy 3300 sípos orgona található, amely nyilvános koncerten eddig mindössze háromszor (!) szólalt meg, és ahogy néztem, a 2026/27-es évadra nem is hirdettek meg előadást a hangversenyteremben.

A kert

A külföldi delegációk ezen a reneszánsz kerten haladnak keresztül, melynek tiszafái és díszcserjéi mind a mai napig szépen gondozottak, és itt található az a díszkút, mely Magyarország Nagyasszonyát, Szűz Máriát ábrázolja az országalmát kezében tartó Gyermekkel (Kalmár Katalin alkotása).

A könyvtárterem

Viszonyleg kis alapterületű, de három emelet magas könyvtár, melynek mindenki számára ismert eleme a Perczel László geográfus (Perczel Mór testvére) 1862-ben készített glóbuszának másolata. Ez mindenkinek megmozgatta a fantáziáját, nekem többször is. A Puskás Aréna avatásakor így képzeltem el Orbán világát:

De sokan Chaplin Diktátor című filmjének könyvtárjelenetére asszociáltak, így pl. ezzel a borítóval jelent meg egy Orbánról szóló könyv. Én is ezt az asszociációt használom fel az Isten veled hatalom, te édes című dalomban.

A mai világban a könyvek már csak dekorációként szolgálnak, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is leemelt volna egy könyvet a polcokról olvasási céllal. Ehhez képest olyan könyvritkaságok is találhatók a könyvtárban, melyeket csak cérnakesztyűben szabad érinteni. A bútortárgyak egyébként - akárcsak a Karmelita többi helyiségében - nem antik darabok, de nem is az IKEA-ban vásárolt dolgok, hanem egyedi gyártású bútorok.

Az arcképekkel díszített folyosó

Magyarország miniszterelnökeinek portréi díszítik azt a folyosót, melyről kisebb és nagyobb tárgyalótermek nyílnak. Az egyes tárgyalók falait is közgyűjteményekből származó, de nem a múzeumfalról leemelt értékes magyar festmények díszítik.

A volt miniszterelnök gyakran osztott meg olyan filmeket, amint végighalad a folyosón, ami engem ennek a szkeccsnek az elkészítésére ingerelt.

A terasz

Gyönyörű panoráma a városra, gondozott virágágyások és szökőkút. Itt nagyobb fogadásokat tartottak vagy nagyobb létszámú delegációkat vezettek ki ide. A Karmelitába való beköltözés alkalmával is itt rendezte Orbán azt a fogadást, melyre vezető politikusokat, egyházi vezetőket, sportolókat és művészeket hívott meg, és az erről készült filmre alapul a híressé vált Karmelita dal klipje is.

De egy másik szkeccsben is felhasználtam azt a jelenetet, amelyben Orbán Sebestyén Mártával duettezik az alatt az erkély alatt, mely a művészettörténészek körében akkora vitát váltott ki: szabad-e hozzáépíteni egy műemlék épülethez?

Az ülésterem

Ez a terem a korábbi kormányülések helyszíne Batthyány, Deák és Mátyás király képeivel díszítve. De szívesen lettem volna légy a falon, hogy kihallgathassak olyan vitákat, amelyek sohasem kerültek a közvélemény elé. Egyébként ennek a teremnek a falán voltak azok a szekkók (száraz vakolatra festett falfestmények), melyeket eltakartak ugyan, de bármikor visszaállíthatók.

A kormányülésről is készítettem egy szkeccset.

A miniszterelnöki folyosó bejárata

A miniszterelnökséget minden évben vízkeresztkor római katolikus szertartás szerint szentelték fel, ahogyan most is látszik a 2026-ra szóló, de a jelek szerint hatástalan jel az ajtón (Christus Mansionem Benedicat! - Krisztus áldja meg e hajlékot!). Ráadásul a felszentelést évekig a később egy melegorgián lebukó Bese Gergő atya végezte.

Miniszterelnöki iroda, tárgyalók és erkély

Ebben a traktusban kisebb tárgyalók, a titkárság és a miniszterelnöki iroda találhatók. Itt már komolyabb műtárgyak, pl. Paál László- és Szinnyei Merse Pál-festmények vannak, de van itt Vizsolyi Biblia-másolat, de a dolgozószobában egy díszkiadású Alaptörvény (hányadik verzió vajon?) a Nemzeti Hitvallásnál felnyitva. A dolgozószoba amúgy puritán, az íróasztal a miniszterelnök tulajdona volt, ezért azt vitte magával. A dolgozószobából nyíló kisebb helyiségben egy tábori vaságy található, mellyel csak úttörőtáborokban és a katonaságnál találkoztam. Ez jól illik a miniszterelnök harcos szelleméhez, itt pihent le pár órácskára, mielőtt csatába indult Brüsszel ellen. És innen lehet kilépni arra a híres erkélyre, ahonnan a Puskás megnyitójának napján Orbán mellel levette a felrúgott focilabdát és egyenesen a stadion közepébe rúgta vissza.

Na de mi lesz a Karmelitával

A blogíró a Karmelita erkélyén töpreng.

Nem kétséges, a Karmelita miniszterelnöki hivatalnak épült, akár múzeumként, akár újra színházként használni csak újabb átépítés után lehet. Most még vonzerőt jelent a látogatóknak, hogy bejárhatják, de előbb-utóbb dönteni kell a sorsáról, akárcsak a Szent György tér másik két épületéről, az Alkotmánybíróság számára épült József főhercegi palotáról és a Hadtörténeti Múzeumnak épült Honvéd Főparancsnokságról is. Ebben a három épületben legalább 500 milliárd forint állami pénz van, kár lenne veszni hagyni.

Nosztalgiacunami az 50 évvel ezelőtti nyaramról

Ha már idén nyáron a balatonszemesi Vadvirág kempingből és az albániai hegyitúráról is kimaradtam, egy kicsit visszarepítem magam 1976-ba, húsz éves korom idejére.

Szüleim szentendrei telke víkendházának alapozását éppen 1976-ban kezdtük meg, így két hetet édesapámmal alapásással töltöttem. Akkor egy egykori méhészház állt a kert utca felőli oldalán, abban laktunk, esténként beszélgettünk és népdalokat énekeltünk. Szerintem soha korábban és utána nem töltöttem ennyi időt kettesben apámmal. Akkor 55 éves volt, jövő héten lenn 105 éves!

Júliusban egyetemi építőtáborba mentem Egerbe, ami az egyik meghatározó kultúrélményem volt. A Sas úti kollégiumban voltunk elhelyezve, és egy építkezésen dolgoztunk az Eger-patak partján épülő társasházakon, de az estéinket bulizással, a montreáli olimpia nézésével és változatos kultúrprogramokkal töltöttük.

Egerben akkor indultak az Agria Játékszín szabadtéri színház előadásai a Dobó téren, és Heltai Gáspár Magyar Dekameronját adták elő olyan színészóriások, mint Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor. A rövid történetekből álló darabban sok Boccaccio-s és Ezeregyéjszakás motívum is volt. A Gárdonyi Géza Színházban Bessenyei önálló estet is adott, ahol nemcsak szavalt, de önállóan beszélt hazafiságról, magyarságról, valamint elénekelte a híres Tevje-dalt a Hegedűs a háztetőn-ből. Az akkor éppen be volt tiltva, de hát messze volt Budapest, Aczél György nem lehetett ott mindenütt és Bessenyeinek többet lehetett, mint másoknak.

De a tanárképző kollégiumában Berki Tamás is fellépett, akinek tavaly is voltunk egy koncertjén. '76-ra az egykori Gerilla együttes oszlopa már áttért a dzsessz műfajára. De pont egri táborozásom idején zajlott a montreáli olimpia. Mivel zömében késő éjjel voltak a közvetítések, vagy saját koleszunkban, vagy a tanárképző koleszában, vagy az egri strandfürdő medencéjének partjára kitett Munkácsy Color színes televízión nézhettük Németh Miklós világcsúcsát, a Magyar-vándort, vagy azt, hogy a magyar vízilabdázók hogyan lettek 12 év, a tokiói olimpia után ismét aranyérmesek (hogy aztán újabb 24 évet kelljen várnunk a Kemény-fiúk három olimpián át tartó aranyos sorozatára). Faragó, Szívós, Csapó, Gerendás hatalmas sztárok lettek. Persze szomorkodhattunk is, hogy Hargitay (Hares) András háromszoros világbajnok érem nélkül tért haza Montreálból (Gyarmati Andrea és Cseh László sem állhattak soha az olimpiai dobogó legfelső fokára, pedig ők is óriások voltak).

Augusztusban egy volt gimnazista osztálytársammal felkerekedtünk sátorral, hálózsákkal, hogy vonattal és autóstoppal végigjárjuk Erdélyben azt az útvonalat, amit három évvel korábban is bejártam a szüleimmel, de egy-két új helyet is beiktattunk: a Tordai-hasadékot, Törcsvárat, Tusnádfürdőt és a Szent Anna-tavat. Ez utóbbinál fogalmaztuk meg a híres "a medve és a tó" matekpéldát, melyről csak utólag tudtam meg, hogy Erdős Pál híres matematikus egyik pénzdíjas példája volt.

Így telt el '76 nyara.

A körbekerített mackó úrfi

Állt egy szobor a Margit híd budai hídfőjénél nagyjából a hév végállomásával egyvonalban az Árpád fejedelem útja és a Lukács fürdő közötti parkban, Maugsch Gyula Mackó úrfi róka komával című alkotása, mely Sebők Zsigmond Maczkó úr utazása és egyéb történetek című 1893-ban íródott gyermekkönyve alapján készült 1936-ban.

Ezen a képen én vagyok a szoborral nagyjából 65 évvel ezelőtt egy tavaszi napon, kezemben feltehetően egy csokor virág. Köszönet a ChatGPT-nek, hogy feljavította nekem a képet. A szobor Mackó úrfit ábrázolja egy csupor mézzel és barátját, róka komát, hóna alatt egy kacsával. Kicsit szorongva kérdeztem meg a szüleimet, hogy ugye a kacsa is a barátjuk, és a szüleim nem merték elárulni, hogy az bizony róka koma vacsorája. Hiába, érzékeny kisfiú voltam.

A szobor 1970-ig állt ezen a helyen, és elég gyakran láthattam, hiszen itt volt a hév végállomása, amivel rendszeresen jártunk Szentendrére. Sebők Zsigmond egyébként tovább folytatta a Maczkó úr brandet további kötetekkel: Maczkó úr utazásai, Maczkó úr a kiállításon, Maczkó úr az Alföldön, Maczkó úr a Tengeren, Maczkó úr újabb utazásai, Maczkó úr a Balatonon, Maczkó úr Budapesten, Maczkó úr úton, Mackó úr szárazon és vízen, Maczkó úr vendégei. Az egyik kötet reprint kiadását megvettük a gyerekeknek, de elég avittas volt a 100 éves nyelvezet, bár ebből tudtam meg, hogy a múlt század elején elektromos taxik jártak Budapest utcáin!

De a Sebők Zsigmond által megalkotott leghíresebb mesealak minden kétséget kizáróan Dörmögő Dömötör, aki számtalan mese hőse, de neve az 1957-ben alapított gyermekújság címében mind a mai napig él.

De térjünk vissza a szoborhoz! 1970-ben a hévet a Margit hídnál levitték a föld a lá a Batthyány térig, és a területrendezés során a szobrot is elvitték, szép lassan el is felejtettem. Amikor a '90-es évek elején már megvolt a két nagyobb lányunk és a Lovas úton laktunk, felfedeztük a Bécsi kapu mellett a Vár északkeleti szoknyáján elterülő Európa ligetet és annak játszóterét, és nagy örömmel találtam rá gyermekkorom kedvenc szobrára, Mackó úrfira. Onnantól kezdve a játszóteret csak macis játszótérnek hívtuk, és nagyon sokat jártunk oda a lányokkal.

2002-ben aztán elköltöztünk a Zsolt utcába, és kiesett a látókörünkből az Európa liget, csak néha tévedtünk arrafelé. Történt viszont, hogy az I. kerület fura ura úgy döntött, hogy négy kerületi közpark fenntartását átveszi a fővárostól: a Horváth-kertet, a Tabánt, az Európa ligetet és a Tóth Árpád sétányt. A Tabánba beletört a bicskája, mert az fővárosi tulajdon, és Karácsony nem mondott le róla, de a másik három közterület fenntartása a kerülethez került. Mielőtt valaki arra gyanakodna, hogy ez is a "parkfenntartási botrány" néven elhíresült korrupciós üggyel kapcsolatos, melyben budai polgármesterek kerültek előzetes letartóztatásba, megnyugtatom, hogy az I. kerületnek van saját 100%-os tulajdonú parkfenntartási cége. Az Európa ligetnél az önkormányzat geodéziai felmérést rendelt el, hogy mekkora területről van pontosan szó, és ekkor derült ki, hogy a liget egy jelentős része az Ostrom utca 1. szám alatti lakóingatlanhoz tartozik.

A lakóközösség kapva kapott az alkalmon, hogy kinéz egy kis pénz, és körbekerítették a területet, melynek pont a kellős közepén ott áll Mackó úrfi és róka koma szobra, mely immáron megközelíthetetlenné vált a közönség számára. A hétvégén jártam arra és csak kb 20 méterről készíthettem képet a szoborról.

Próbáltam faggatni a mesterséges intelligenciát, hogy ebben az esetben miért nem áll fenn az elbirtoklás esete, de a következő választ kaptam:

• Nem volt „sajátként” birtokolva: Sem a Főváros, sem a kerület nem tekintette sajátjának a földet; a nyilvántartásokban és a terveken is látszott a telekhatár.
• A szívességi használat kizárja az elbirtoklást: Mivel a társasház tulajdonosai korábban kifejezetten engedélyezték, hogy a nagyközönség látogassa a parkot, ez jogilag "engedélyezett/szívességi használatnak" minősül. Az engedéllyel történő használat pedig a törvény erejénél fogva kizárja az elbirtoklást.

Nem pontosan értem, hogy ha korábban engedélyezték a park közösségi használatát, most mi változhatott, most minden esetre patthelyzet van, amiről Böröcz László polgármester Facebook-posztjában így írt:

Én meg csak reménykedhetek, hogy a köz visszakapja ezt a 90 éves szobrot, talán még unokáimnak is megmutathatom...

1001

Vicces, hogy milyen könyvet vittem magammal arra az egy éjszakára, amit kórházban kellett töltenem újabb sérvműtétem miatt: Az ezeregy éjszaka meséi 1968-as Olcsó Könyvtár sorozatban megjelenő kiadását (ára 8 Ft!). Már nem tudom, hogy szüleim vagy apósom könyvgyűjteményéből menekítettük-e ki, de erős a gyanúm, hogy Bori lányunk volt az elkövető. És a kórházban nem is volt nagyon időm olvasni, mert végül altatásban végezték a műtétet, úgyhogy elég bágyadt voltam, de az itthoni lábadozásom során kiolvastam ezt a 350 oldalas szemelvényt az Ezeregy éjszaka hatalmas mesefolyamából.

Honti Rezső fordította arabból a bejrúti és kairói változatok felhasználásával. A legrégebbi hitelesnek tartott kézirat a 800-as években keletkezett, ebből születtek aztán a mindenféle fordítások, közvetítő nyelveken keresztül elterjedt szerte Európában, és én is, mint a legtöbb gyerek, a mesekönyv-változatát ismertem meg, Aladdin csodalámpája és Alibaba éppen úgy ismerősöm volt, mint tengerjáró Szindbád. És persze megtalált a rengeteg filmes, zenés, színházi és irodalmi feldolgozás is, melyek mind csak apró szeletei ennek a hatalmas kultúrkincsnek. Csak néhány:

• Rimszkij-Korszakov Seherezádéja, mely már gyerekkoromban is megvolt nekünk hanglemezen, és melynek szerelmi témáját édesanyám mindig megkönnyezte;
• Az 1940-es A bagdadi tolvaj című film, melynek producere Korda Sándor, forgatókönyvírója Bíró Lajos, zeneszerzője pedig Rózsa Miklós volt;
• Az 1992-es Aladdin Disney-rajzfilm, mely két Oscar-díjat és öt Grammy-díjat is nyert;
• Ugyanennek a 2019-es élőszereplős változata;
• Három éve láttuk Szegeden Geszti Péter - Monori András - Tasnádi István musicaljét, az Ezeregy éjszakát, melynek kapcsán megállapítottam, hogy valószínűleg Seherezádé volt az első ismert meseterapeuta;
• Aztán ott vannak Krúdy Gyula Szindbád-történetei, a magyar impresszionista próza csúcsteljesítménye. Krúdy a tengerjáró Szindbád utazásait egy nyughatatlan férfi állandó új kaland utáni vágyaként, a lélek utazásaként dolgozta fel;
• És persze ebből alkotta meg 1971-ben Huszárik Zoltán és a Zseniális Latinovits Zoltán az egyetemes magyar filmművészet egyik legnagyobb filmjét;
• És ne hagyjuk ki a felsorolásból Pasolini 1974-ben forgatott Az ezeregy éjszaka virágai című filmjét, mely a rendező Élet trilógiájának utolsó darabja a Dekameron és a Canterbury mesék után, és amelyet csodálatos, egzotikus helyszíneken forgatott.

Igazából most először találkoztam a mesefolyam első hiteles, felnőtt változatával, bár a leghitelesebb és legteljesebb magyar fordításnak Prileszky Csilla 2000-ben készült hétkötetes fordítása tekinthető. A mesegyűjtemény annak a 9.-13. század közötti Abbászida birodalomnak az életét tükrözi vissza, melyről már egy korábbi posztomban megemlítettem, hogy az iszlám vallás és az iszlám törvények ellenére nem merev ortodoxiában működött, hanem nyitott volt a felfedezések, az innovációk, a tudományok és a művészetek felé és inkább volt befogadó, mint kirekesztő. Lehet, hogy csak az én hibám, de történelemből szinte semmit nem tanultam erről az abban az időben Európát messze meghaladó civilizációról.

Már a mesegyűjtemény szerkezete is nagyon figyelemre méltó a sok egymásba ágyazott mesével. Seherezádé 1001 éjen át mesél férjének, Sahriár királynak, remélve, hogy megkíméli életét, de a mesékből mindig újabb és újabb mesék sarjadnak, pl A halász és az ifrit történetébe bele van ágyazva Junán király és Ruján hákim története, abba pedig Szindbád király és a sólyma története, és így tovább.

A felnőtt változat tele van túlfűtött erotikával, a feleség és a rabnő fogalma konzekvensen keveredik, a nők esze legtöbbször csakis a csalfaságon jár. De vannak egyéb meglepő dolgok is. Pl. Aladdin története érdekes módon Kínában játszódik, ráadásul Aladdin teljesen érdemtelen arra a jutalomra, amit végül elnyer: lusta, lassú észjárású, kihasználja anyját, de ő a kiválasztott, hiszen csak az ő szavára nyílik meg a kincsesbarlang. Természetesen a mese szerint Kína is muszlim, és ott is szultán uralkodik.

Persze a mesékben vannak zsidók és keresztények is, de finoman szólva nem túl kedvező színben feltüntetve. Aladdint például egy zsidó kereskedő, "aki aljasabb volt még az ördögnél is", megpróbálja becsapni, mert a fiú nem ismeri az arany értékét. Dzsánsáh történetében pedig egy zsidó kereskedő kihasználja, majd cserben hagyja hősünket (akinek utazása egyébként legalább annyira kalandos, mint Odüsszeuszé). Abu Kir és Abu Szir történetében pedig meggyanúsítják hősünket, hogy a keresztény szultán (!) megbízásából meg akarja gyilkolni a királyt.

Mivel azonban az iszlám a Tórára és az Evangéliumra épül, sok mesében úgy bukkan fel Salamon, mint Allah prófétája. A Mese a királyról és a vezírje feleségéről című történetben pedig szinte Dávid király története bukkan fel, aki beleszeretett hadvezére, Uriás feleségébe, ezért Uriást a csatába, biztos halálba küldte, és feleségül vette Betsabét, és tőle született Salamon király. Lám, mennyire hatottak egymásra ezek a régi történetek. Homérosz is bele van gyúrva rendesen, hiszen Szindbád harmadik utazása során (ami érdekes módon ebből a válogatásból kimaradt) találkozik és legyőzi a küklopszot, az egy szemű szörnyet.

Íme a mesefolyam zárómondatai:

Dicsőség Annak, akit magával nem sodor az idők rohanása, meg nem változtat a dolgok változása, nem zökkent ki helyéből a világ folyása! Magasztos felségjének imámjára, teremtményeinek koronájára, urunkra, Mohammed prófétára, az emberiség urára szálljon áldás, szálljon béke! Alázatos könyörgésünk szálljon feléje, adja meg nekünk kegyes bölcsessége, hogy minden tettünknek, életünknek legyen boldog vége.

(A posztomhoz  igazi ezeregy éjszakai környezetben, Marokkóban készült fotóimat csatoltam.)

Budavári legendárium

A legszebb helytörténeti könyvel töltöttem szabadidőmet az elmúlt két hétben, amit valaha is olvastam: Száraz Miklós György Legendás Budavár című csodaszép kiadványával. Hogy mitől olyan csodálatos ez a könyv? Hát először is attól a több mint kétszáz tökéletesen (és gyanúsan AI-segítséggel) restaurált archív fekete-fehér fotótól, melyek a Budai Vár 150-90 évvel ezelőtti állapotát mutatják be. Hihetetlen, hogy mennyire élettel teliek ezek a képek.

A másik pedig a könyv stílusa, amely földrajzi alapon szervezve északról dél felé haladva írja le az utcák, házak történetét a történelmi anekdotázás könnyed stílusában szörfözve az évszázadok között. Súlyos történelmi események és bulvár témák vegyesen zúdulnak ránk a könyv lapjairól, könnyed ívet húzva III. Béla királyunktól (kinek sírja a Mátyás templomban található) egészen Vlagyimir Putyinig.
("III. Béla 1186-ban feleségül vette Capet Margitot, II. Fülöp Ágost francia király nővérét, így Európa leghatalmasabb uralkodója lett, aki a lengyelek ellenében az oroszokat segítette. Ha nincs III. Béla és nem vagyunk mi, magyarok, akkor ma nincs Putyin, nem lett volna Brezsnyev és Hruscsov, sőt Sztálin, Nagy Péter és Rettegett Iván sem?")

Talán tudjátok, hogy éppen 40 éve, 1986 óta vagyok I. kerületi lakos, Sziklai Sándor úti (ma megint Lovas út) lakásom erkélye a várfalra nézett. Így a Buda visszavívásának 300 évfordulójára korabeli ruhákban rendezett ünneplését lelkesen végig fotóztam, hiszen az emléktábla a várfalon pont a házunkkal szemben van.

Természetesen a visszafoglalásról, aminek idén szeptemberben a 340. évfordulója lesz, a könyv is részletesen ír, hiszen Budavár a 16.-17. századi Oszmán Birodalom egyik legcsillogóbb ékköve volt, a visszafoglalása hatalmas európai összefogás eredménye, melynek híre bejárta az egész kontinenst. És egyben ez volt ennek a gyönyörű ékkőnek az első nagy pusztulása, felégetése és kifosztása. És mennyi ilyen követte még a történelemben!

Buda és Pest a török korban korabeli festményen

De ha már a Sziklai Sándor utcáról beszélünk, az utca névadója a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka volt, aki 1956-ban budakeszi otthonában a forradalmárokkal folytatott tűzharcban halt meg (A forradalom 50. évfordulójára készült egy film Budakeszi srácok címmel, melyből kiderül, hogy Budakeszire a kitelepített svábok helyére rendszerhű funkcionáriusokat, katonatiszteket költöztettek be, így Sziklai Sándort is. A forradalom alatt egy fiatal forradalmár fegyvereket gyűjt be, de Sziklai rálő, a forradalmár súlyosan megsérül. Ezután a feldühödött nép megostromolja a házát és kézigránátot dob be az ablakon, majd Sziklait meglincselik).
Nem véletlen, hogy a rendszerváltozás után a várfalat megkerülő út visszakapta eredeti nevét.

Nem állom meg, hogy ne tegyek ki egy másik fényképet, amit szintén 1986-ban, beköltözésem évében készítettem az akkori Petterman bíró utcáról (ma Nándor utca).  Nemcsak a Teherelsztó akkor még viszonylag új épülete miatt, amiről korábban már többször posztoltam, hanem az utca névadója miatt, akiről csak a könyvből tudtam meg, hogy kicsoda és miért nevezték el róla az '50-es években ezt az utcát. Petermann budai bíró az Árpád-ház kihalása után a trónkövetelők közül Vencel pártjára állt. Mivel a pápa Károly Róbertet támogatta, egyházi tilalom alá helyzeték Budát. Cserébe Petermann kiátkozta a pápát (!), és egy bizonyos Lajos pap továbbra is kiszolgáltatta a budai lakosoknak az egyházi szentségeket. Később, a Károly Róbert-pártiak győzelme után Petermannak menekülnie kellett, de ez a 650 éves történet jó ürügy volt Rákosiéknak, hogy egy klérus ellen nyíltan fellépő személyről nevezzék el az utcát, amely csak a 2011-es nagy Budapesti közterület-átnevezésekben kapta vissza a Nándor nevet.
Hogy ki az a Nándor? Régen a bolgárokat hívták nándoroknak, kikből sok élt Budán az oszmán időkben. Szintén a könyvből tudom, hogy a bolgár folklórban a mai napig fennmarad Buda emléke: a bolgár népénekekben, népballadákban, hősénekekben gyakran jelennek meg magyar témák, királyok, bánok, hadvezérek, királynék és Buda vára.

Esküszöm az utolsó személyes vonatkozású fotót teszem ki ebbe a posztba, merthogy az esküvőnk is itt volt, a Budai Várban, az Úri utca 58-ban, ahol ma is lehet házasságot kötni azoknak, akik szeretik a romantikát.

Nem ez az első Budavárról szóló helytörténeti könyv, melyet birtoklok: még 1988-ban megkaptam szüleimtől Turjányi Papp Melinda A budavári lakónegyed című munkáját. Jól kiegészíti ez a könyv Száraz Miklós György könyvét, egyrészt azért mert ebben főleg beltéri fotók vannak, lépcsőházak, belső udvarok, gótikus ülőfülkék (tudtátok, hogy a Budai Vár 34 kapualjában 64 ülőfülke található). Hajdanában még benézhetett a járókelő ezekbe a kapualjakba, ma már zárva tartják őket a lakók.
Másrészt Turjányi könyvében jól áttekinthető térkép van, mellyel Száraz Miklós György leírását is jól tudtam követni.

Száraz Miklós György könyvéből árad a 19 századi Budavár girbe-gurba utcái, csorba házai, vendéglői és üzletei iránt érzett nosztalgia. Hatalmas respekttel ír a második világháború pusztítása utáni újjáépítésről (tudtátok, hogy a Budai Várban mindössze négy épület nem sérült meg?):

A második világháborúban a 18-19 századi barokk és klasszicizmus semmisült meg, alatta pedig, az ijesztő és elkeserítő romok alatt, ott rejtőzött a középkor. Kapu- és ablakbetétek, boltozatok, falak, néha még freskók is. Az 1950-es és 1960-as években a műemlékvédő építészek és művészettörténészek lenyűgöző munkát végeztek: a földkerekség egyetlen megmaradt középkori magyar városát mentették meg.

A sokat szidott Hilton szállodáról is pozitív véleménye van:

...az alig fél évszázada épült szálloda építészeti csúcsteljesítmény, mert benne megvalósul a lehetetlen: békésen összesimul az ősi és az új.

Rosszallóan ír a 19.-20. század fordulóján épült közfunkciót betöltő épületekről. Pl. a Levéltárról:

1913 és 1920 között aztán az ódon házacskák, egészen pontosan a Bécsi kapu tér 2-3. és 4., valamint a Nándor utca 1. szám helyén neoromán óriást építettek, amit, ha másutt magasodik, talán még szerethetnénk is, így azonban a tér egységes hangulatát szétromboló épületszörny lett.

A Pénzügyminisztériumról sincs jó véleménye:

A ház különben csuda épület, Fortuna-háznak is nevezik. Csoda az is, hogy megúszta, túlélte a Pénzügyminisztérium építését megelőző bontási cunamit, a modernizáló elmebajt. Az új épület, a monstrum, az épületszörny, az építészeti Gólem magába gyűrte, befalta, szerencsére lenyelni nem tudta.... Talán az ég urának sem tetszett az esztelen rombolás, a gőgös építkezés, mert lám, mit olvasok a Magyarország 1902. augusztus 15. számában: "a szombati zivatar alkalmával villám csapott az épülő pénzügyminiszteri palotába." 

Kati a Fortuna-ház gótikus ülőfülkéjénél

A Szent György térről egyenesen ezt írja:

Itt szinte semmi nincs meg abból, ami egykor volt. Lakóházak tűntek el, kisebb-nagyobb paloták, templomok és kolostorok. Amit látunk, annak többsége új, és mondhatnám azt is, hogy értéktelen. Mert mi ez a hely? Mi minden létezett itt valaha? Hol is Járunk?

Na és mi a helyzet a Hauszmann-féle palota-rekonstrukcióról? A korábbi palotát Sisi királyné imádta, jobban szeretett itt lenni, mint Bécsben, Mária Valéria is itt született. Erzsébet királyné 1898-as halála után a mogorva Ferenc József kerülte Budát, pedig Hauszmann igyekezett egy második Burgot építeni neki. Erről Móriczot, "a magyar őserő íróját" idézi:

Mi ez az épület, kérdezi rezignáltan. Azután a kérdését meg is válaszolja: egy ország luxusa. "Jött egy nép, hogy fáradt és közönyös urának csábító kéjlakot emeljen!" Milyen "boldogtalan elszánás" ez. Más ország, más szokások, más életnívó. "A Monarchia Ura mosolyogva és vállveregetve és bókolva fogadta a finom ajándékot", ami sok az ajándékozónak, kevés az elfogadónak, aki "maradt tovább a maga Burrgjában." És mi, magyarok? Mi a boldogtalan szerelmes kielégítetlen vágyával "imádjuk tovább ferde álmaink tündérkirály álmát".

 A könyv epilógusa egy idézet a Budapesti Hírlap 1914. januári számából:

"A modern Budapest nem kímél meg semmit, az egész Várnak lassankint más képe lesz. Cifrább, hivalkodóbb, de sivárabb. Eltűnik utcáiból a csend, a kockakő nem veri visszhangra a lépések zaját, fürge autóbusz fogja gyomrából kibocsátani a hangos, lármás embersokaságot. És a Budai Vár megszűnik oázis lenni a nagyváros sivatagában, ahol menedéket talál mindenki, akinek az idegrendszere nem bírta el a város törtető zaját."

Ezt a csendes oázist, ezt a középkori zárványt idézik vissza a könyv csodálatos fotói és a szerző szeretettel teli, nosztalgikus történetei.

Napforduló-várás, a végén egy kis meglepetés

Június második felében már nagyon hosszú, forró nappalok és rövid, varázslatos, különös álmokkal teli éjszakák váltják egymást, miközben a friss tavaszi illatok is átadják helyüket a nehéz nyári illatoknak. A Szent Iván napig tartó időszak évről-évre eseménydús szokott lenni.

Táncbemutató

Ebben a blogban még nem számoltam be arról, hogy tavaly tavasz óta az MNB táncszakosztályának vagyunk a tagjai Katival, és heti egyszer másfél órás társastánc óránk van. Ez nem senior-tánc, mert az MNB 30-50 év közötti aktív dolgozói járnak az órákra. Kati már házasságunk kezdete óta próbál rávenni, hogy járjunk táncolni, de eddig határozottan ellenálltam, végül azonban kellemesen csalódtam, mert nagyon jó testmozgás és kikapcsolódás egyben.

Az MNB sportköre a Passion Dance tánciskolával szerződött le, és nekik minden tanév végén van egy táncbemutatójuk, amin az összes csoportjuk és egyéni táncosuk bemutatja, hogy mit tud. Az idei június 12-én volt nagyon jó buli hangulatban, piknik-alapú büfével, és persze az MNB táncosainak lelkesebb tagjai is felléptek egy bachatával és egy rockyval.

Íme a bachata:

Melyet rögtön utána rocky, az örök Hungária követett:

Könyvfesztivál

 

Évről-évre kimegyünk a könyvnapra, idén is így tettünk. Rengeteg gyerekkönyvet szoktunk vásárolni az unokáknak, hogy megmaradjon bennük a magyar szó, de egyelőre fogalmunk sincs, hogy a most vásárolt könyvek hogyan jutnak el hozzájuk.

Azért vettünk felnőtt könyvet is: Péterfy Gergely, akinek tavaly az Utas és holdvilág túráján voltunk kint Umbriában, végre új könyvvel jelentkezett, címe: Digó, melyet dedikált is nekünk. A 80 éves Spiró György új kötetét, a Repedt Kályhámon macska ül címűt is megvásároltuk, végül pedig jó budai lokálpatriótaként egy csodálatos helytörténeti kiadványt, Száraz Miklós György Legendás Budavár című könyvét vettük meg. Egyszóval egy kalap pénzt a könyvfesztiválon hagytunk.

36. Házassági évforduló

Most már végérvényesen több éve vagyok házas, mint házatlan! Még a 70. születésnapomra kaptunk a sógornőméktől egy bónt a Le petit chef étterembe egy ötfogásos francia menüsorra. A Le petit chef, vagyis Az apró szakács nem egy egyszerű fine dining étterem. Itt a kis séf egy, az asztal fölé szerelt projektor segítségével minden fogást az aszalunkon és a tányérunkon készet el vicces kalandok közepette (a répáért megküzd a vakonddal, halászás közben elragadja egy polip, grillezés közben felgyújtja az erdőt stb.). Az alábbi menüsort kínálta nekünk apró séfünk 16-án, házassági évfordulónkon:

1. Buffala Mozzarella
2. Bouillabaisse (kagyló- és polipleves)
3. Grillezett bébicsirke
4. Borjú steak
5. Rizs & Tarte

Hozzá 2024-es Sauvignon Blanc-t (veszprémi érseki mandorla) fogyasztottunk, és bizony nekem a második fogás, a leves ízlett a legjobban.

Katival az étterem kertjében

Bortúra és napforduló-köszöntés a Balaton-felvidéken

Turistaszakosztályunk hagyományos bortúrája idén a badacsonyi borokat vette célba. Szállásunk a Szent György-hegy oldalában lévő Leszner-vendégházban volt, amelyet kis kerülővel, Tatabányán keresztül értünk el. Na de miért?
Hát azért, mert tavasz óta érzem, hogy a 2024-ben megműtött jobb oldali lágyéksérvem után baloldalt is ki-ki dugdossa fejecskéjét a kicsike. A sebészem Tatabányán rendelt egy magánrendelőben, ezért 19-én, a túrára utazva kis vargabetűvel felkerestem. Ki is tűzte a műtétem napját 24-re, Szent Iván napjára.

A Balaton-felvidék tanúhegyei csodálatos környezetet adtak az év leghosszabb napjának köszöntéséhez. Szombaton a Bujdosók Lépcsőjén kapaszkodtunk fel (35 fokban!) a Badacsony tetejére, hogy aztán a túloldalán leereszkedjünk a Rózsakő Étteremhez.

Este Nyári Emese pincészete várt ránk borkóstolóra. A kóstolást vásárlás is követte: az én kedvencem a kéknyelű volt, Petra az olaszrizlinget preferálta, Kati pedig egy küvét választott. Szóval vettünk mindháromból egy palackkal.

Vasárnap pedig irány az ábrahámhegyi strand: a szezon első csobbanása a Balatonban és az idei első lángos.

Szent Iván napi meglepetés

Lélekben szépen felkészültem a sérvműtétre, megvolt a konzultáció az altató orvossal is. Felderült az arca, amikor altatás helyett a gerincmenti érzéstelenítést választottam, mint mikor a halálraítéltet megkérdezik, hogy kötél vagy villamosszék legyen-e a kivégzőeszköz. Aztán 23-án felhívtak, hogy gyakori áramszünetek vannak az épületben, ezért elhalasztják a műtétemet.

A Semmelweis Prémium egy magánklinika, mely a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinika épületében bérel egy emeletet. Régi az épület és a villamos hálózata valószínűleg nem bírja el a sok légkondicionálót. Most itt állok teljes bizonytalanságban a nyár közepén.

A nappalok pedig szépen elkezdtek rövidülni.